Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was ne ver subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
Publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non- commercial use ofthe files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



bu- 



9TANrORD LI«?ARY 
fí^ 6 1%4 



Bvdapmt, 1898. Ae Athena«nin r. tin. kAayTiiyomdájft. 



■a magyar PAL0TA8 ZENE EREDETE. 



A magyar zonének minden más zonétől eltiTM sajíits:ígai 
már óv tizedek ótii foglalkoztatják mind a kül-, miiid a hazai iro- 
dalmat, s egyhangúlag megállapodtunk eme sajátságok ázsiai 
eredetében. Liszt B'erencz ennél egy lépéssel tovább ment, s a 
Czigányokbau meg is találta a magyar zene teremtöit. Ezóta az 
áxsiai kérdés czigany kérdés lett; Liszt felfedezése mar regéiiyos- 
ségéuél fogva is Európa-szerte közhelyeslésre talált, s eszerint a 
magyar zenét az időkkel, szenvedésekkel daczoló czigáuy nép te- 
remtette. Mi magyarok egyfelől a hazafi feljajdulís szokott fní- 
zisaival, másfelöl a legalaposabb érvelésekkel mindent elkövet- 
tünk a kérdés megczáfolására ; de Európa közvéleménye ma is 
Lisztnek ad igazat; s a külföldre kirtinduló magyar czigányok - 
u természet vad virtuózai — vonójukkal mindannyiszor Liszt 
mellett látszanak harczolni. vSzóval, a közvélemény változatlan, 
s tekintve viszonyaink külsuségeit, a felületes szemlélőnek igazat 
kell adnunk; mert az tény, hogy nyilvánoK életünkben a magyar 
zenét csak is a czigányok kezelik. 

így levén, miutiín minden lehetséges érveléseink elhang- 
zottak, már évek óta más forrásokat kerestem, melyeknek alap- 
ján no csak fóltevésekk**! s a dolog természetéből folyó követ- 
keztetésekkel, hanem tényekkel igazoljam álhíspontunkat s két- 
^t<^leuül l»ebizonyít8am a közvélemény alaptalanságát. 

így kezdtem taiiuhailnyozni a viszonyaink közt nehezen 
liozzáférhet/í lantvirtuózokat, mely czélra a tud. Akadémia a a 
közoktatási ministerium 1882-ben kieszközölte, hogy a müncheni 
nagy könyvtírból bárom bónapra kiköki-sönözhessem Le-Roy, 
Besard és Fiihrnmnn lanltábltízatos gYÜjteményínt, njelyi-k 

S»l«Al>OK. 18ÍI2. I, FölíKT. 1 



mm 



IIAIll AÍ-t 



15öO-töl 1615-ig minden jelesebb laiilvirtuóz költeményeit tar- 
talmazzák. 

Most, mielőtt ezen alapon tett tannlraíínyaim ered menyéről 
az/ilnék, a maga helyén van, egyet-mslst előrobocsíctnom a lantr*)! 
<^s a lantvirtnózokról. 

Galilei (a nagy természettudós atyja) szerint a lantot a 
magyarok hozták Európába II. Endre király hadjjirata alkal- 
mával. Igaz lehet ez Európa innensií résisét illotóleg; do alig 
hihető, hogy Spanyolors/.'ígban nz arabok jóval kor.iblmii mog 
ne honosítottik volna. Bármint legyou, a Innt fogalma égiszen 
más, mint a görög lirá-é. Emez napjainkig jelvénye a költé8z<it 
egy bizonyos nt-mének, melyet mi helylolonül novcziiiik lanto.s 
költészetnek ; a lant szó ellen}^en arab erodntií, t, i. el loud hetü- 
értelembeu annyi, mint teknOs Z»rfe//, vagyis körüli ró neve a lant- 
nak, a mennyiben dombom háta hasonlított a tekm'ís békáéhoz. 
Ezért a laiitvirtuózok latin nyelven szintén tcatuJ n-mik .izaz 
teknós békának nyvezték. Az arab íofidAntl toh.ít a magyaríik 
/««f-ot csináltak, s ez kevés eltéréssel Európa líibbi nemzeteinél 
íh megiiiaradl, ]>Hld. a németeknél : Inute : az olaszoknál : litUo ; s 
ii rr.'incziákuíil : luih. 

A lant elég n;igy, tojásdad idomú, markolatos, hat háros 
haugszei' volt. Szava igen szép, tömíír, férfias. Első kezd»'then 
csak dalok kiséretéfd szolgált ugyan, de már a XVI. sz;izad k<>- 
zepén kezdve virtuóz hangszerré nótte ki magát, s erre alkjibua- 
sabb is volt a még akkor t^kélytelen spinettomíl és klavirnál, 
már azért is, mert az illet<'í virtuóz lielyról-helyro könnyen ma- 
g:íval vihetto. Kgyéhir:lnt nom lísak magán-, de zenekari hang- 
szer i* volt, s mimlen valamire való karban egyszerre hat'nyolc7< 
darabot szoktak szerepidtetni. A lant végre thirobává alakult, 
«*.Hak abban különbözvén eredeti alakjától, hogy mély húrjai 
mellé több szabad húrt alkalmaztaJc. Ez okozta halidát ; m«>rt 
nem lehetett tisztára hangolni ; s a niilsfelól t^ikélyösüló lulrfa 
és klavir véglegesen háttérbe szorította. 

A lantvirtuó/.ok nem voltak méltatlan utótlai a trouba- 
douroknak, sót zonészeti szempontból ezeket iiilszslrnyahák. 
A truubadour ugyanis csak szóköltés.sel foglalkozott, w dallamai- 
nak »*|ö;id.i-sát jonglcurjéro bizta : ^^'- ■ ' "i v!. (,..V/,.t. - .^i /-.. 



A MAOTAR PAUOTÁH ZT.HK RnT!D1?TlC. 



mélyben mindkettőt egyesítették. Éppen mint napjaink zon- 
gora-virtuózai, összeutaztíík ogénz Eur<')p,'ti, s az udvaroknak és 
arisztoknícziániik nomcsak művészotök, hanem tndomúnynH ds 
társas míivcllségök iiltal is szivosen látott vendégei voltnlc. T^eg- 
nevezet«8e])b középpontjuk, ügy szólva akadémiájuk (nem a mai 
olcsó értelemben) Padnii volt, s később Púris. 

Míg az egyház területén niűkö«lü ellenpont-tudósok részint 
ölméletazabta száraz egyh.izi zenéjöket irtíik — bogy Luther 
jellemző szavaival éljek nem úgy mint ók, hanem mint a hangje- 
gyek akartuk, rés/int pedig a m^g bevégzellen elni('let kiegészí- 
tésével foglal kriztak : addig a lautvírtuózok a zenei tadomúnyok 
szompontjilból is amaz idók magaslatán világi zenét költöttek, 
még pétiig nem úgy, mint a hangjegyek akarták, ham^m a szív 
érzéseit tolmrícsolva. Alapos kéjizettségökről elég bóvtiu tanús- 
kodnak a lanf-tábliízatos gyűjtemények, melyek hasonlítanak 
egy sírkerthez, melyben egyp.'ir száz év óta emberi lnl» nyomai 
nem látszanak. Minden valamire való lantvirtuóz irt fugát, fan- 
táziát, a tánczfajok «^s dalok minden nemét. (Egy Mercurius 
nevfl művész a lant hat húrján a paviai ütközetet ia előadta.) 
Nem tagadhat/), harmoniájnkl)an In'zonyos szögletesség, s poli- 
phoiiiájukl>au hibás szólanivitcl is van; d»» ez inki'ibb a lant kor- 
látozott szerkezetének tulajdonítandó, mint izlésöknek vagy kép- 
zett aégöknek ; inkább megbocsátható, mint a költői lendület 
hiánya. 

riyenek a derék lantvirtuózok, kiket a magyar palotás 
zeneügy érdekében tanulmányoztam. Nem hagyhatom endítetlen, 
hogy e végeit igen sok nehézséget kellett loküzdeueui m;ir addig 
is, míg a holt betükbói a legelsó zeneliangot kic^salhattam; s ezt 
könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy hiíromféle különleges bang- 
írrlssal éltek, mely ui.lr két század óta teljesen Idment haszná- 
latbób mely miatt napjainkban a hieroglyphák sors:ira jutottak. 
Kzért a szótárirók megeinb'keznek a lautviríuózok úhtéról, a 
gyűjtemények évszámáról, czímlapjáról, kiadójái-ól; olykor 
hftngfr.i>. bomílyos ismertetéséi le is bocs.ítkoznak, »le a tartalom 
tanultnányozíisára sob:i senki st-m gondolt Mindezí'król a régibb 
történészek alig, vagy ép[»en nenj is vesznek tndomást, sót leg- 
újabban Ambros is csak néhány megfejteti üteuy tartalmát 



BAltTAttTfl ISTVAíf. 



közli. Bizton íillíihatom tehát, hogy ez az irodalom napjainkban 
Európa-szerte ismeretlen. Egy pár év el/ítt Neraetországon jelent 
ugyan meg egy gyűjtemény, mely vagy már megfejtett^ vagy rendes 
hangírásban tentmaradt egyszólamn dallamokat tartalmaz, de ez 
nem adhat fogalmat a lantvirtuózok irodaluiíiról. 

Ezeket akartam a lantvirtuózokról elóre bocsiitaui ; s most 
legyen szabad hangsúlyoznom, a mi egyébiránt az elöbbiekl)öl is 
kiolvasható, hogy az, a mit ejsuttal tanulmányaim alapjún nyiivií- 
noRságra hozok, tlgy a németeknél, mint a francziáknál ós 
olaszokmíl ogészen ismeretlen; s hogy azok a Uínczfajok, melye- 
ket ezúttal ismertetek, a XVII. százarl óta mo«t líRllatj-ík ma- 
gukat először. 

Megelőzőleg azonban előníbim tunulmanyaim (3i(^(iii>riiyi-i, 
megjegyezvén, hogy, miután a fentebb nevezett három gyűjte- 
mény csak három havi használatra volt kikölcsönözve, ezt az 
idtlt másolatokra fordítottam, s összesen 21 U darabot máisoltíini 
le, melyek közül megfejtettem I.tO dnnibot, mi bőven elég a vég- 
eredmény kimondására. 

Napjainkban Európa világi zenéje többféle nemzetiségre 
oszlik. Van olasz, franczia, német zene, a mind ezek közt — noha 
még csak küszöbén a művészet csarnokríuak — legkiilöidegrsebb 
a magyar. Nem így volt ez a XVI. század folytán. Egész Euró- 
pában csak két stil észlelhető : egyik az egyházi, mely, mijit kö- 
zépkori hagyomány, világszerte egy és ugyanaz; miísik a nlági 
}:ene stilja, mely egész Európában szintén csak egy és ugyanaz. 

Innen folyólag felmerül egy kénlés, mely na|)jainktíafi 
nemzeti féltékenység szülte idegességet okoz : melyik nenjzet fej- 
lesztette íunaz első egységes stilt, melynek létrehozásán a lant- 
virtuózok egyhangúlag fáradoztak? s a melyből utóbb a többi 
nemzeti stilok keletkeztek ? 

Habozás nélkül kimondom, ez a nemzet az olasz volt, u 
magái az anyagot az olasz nép szolgáltatta. A római egyház 
alapján keletkezett a máig is általános egyházi stíl ; g ax ohuíz 
nép dalai életet adtak fgy világi zenestilnak, melyet ma olasz- 
nak neve/hetütik, de a kérdéses időkben szi»>tén absolut volL 
Mindamellett, hogy igen sokan nemzetiségi buzgalomból az 
olaszokat a multakban i^ hajlandók uugrövidílrii ; mindamellwlt 



AB TAVOrhé ESNfI ISHRPBTE. 



hogy uiíir a régi időkben most. a franczínk kÖzt, majd N(''met!Ű- 
Ibldiiji s viszont Nííraetországon koronk(?nt nagy novekliez nagy 
emlékek vannak kötve : de e tekintetben uz olaszok elsősééi jó- 
giit elvitafni nem lehet. A maestrók a maguk ahsolut stiljjival 
ügy elárasztották Kurópát, mint péld. a 4H-a8 forradalom ul:5 
Hacli hivatalnokai Magj'arországot, az levén kettejök közt a kü- 
lönbség, hogy a niaestrók mindenütt tapsokat, ezek mindenütt 
lítkot arattak : a maestrók szép zeneszóval ébresztették éleire a 
nemzeti stilokat; ezek jítkos eszközökkel a szabadságot. 

A dolog természetében van, de tények is igazolják, hogy 
nz olasz egységes stilt először a franrzia fejlődése követte, ezt 
l)edig a XVIII. században a német stil. 

Mi a különbség ezen stilok közt? Éghajlati, a ezzel kap- 
csolatosan vérmérséki. 

Az olasz szenvedély a legvégső határokig szokott menni . 
örömét és fájdalmát teljesen kimeríti ; az egyikben éppen oly dal- 
lamos, mint a másikban ; s ez főleg német szempontból nem 
hiven jellemző, mert többnyire tul megy a határokon; de a költr 
Bzot netaláni tulságait egy olasz művész előadása mindég kellően 
szokta szinezni. 

A franczia sohasem tud olyan kitArt*'), olyan szenvedélyes 
lenni, mint az olasz ; egy érzemónyt sem merít ki oly végletekig, 
íh-ömc és fájdalma minduntalan váltakozik, mint napsugarak a 
b;»rány felhőkkel A franczia zene olyan, mint causerie-je szokott 
lenni : mindég érdekes, akkor is érdekes, mikor semmit sem 
mond. Ez a stíl már a XVII. század lant virtuózai közt feltűnik 

Heine szerint a franczia és a német ördög csak annyira 
hasonlít egym:ishoz, mint a gyermek aszalt szilva- és papiros- 
önlöge a valódi ördöghöz. Az éjjel is nappali fényben úszó párisi 
M'priek megvdíigított ördögei raulatsrigul szolgálnak. A vak 
>< tii'iben barangoló német ördög iszonyatos, rettenetes, melytől n 
szegény német égfelé meredt hajjal kétségbe esik. Ez a külön! i 
ség észlelhető a franczia ós német zenestil közt. A francziában > 
^iilalnm csak színezés, hatványozója az örömnek; a németben 
I :: akar testesülni; nem annyira eszköz, mint czél. A franczia 
csak az egyik, n német mindkét szemével sír. A franczia kedély 
szárnyalása hasoub't a h a ngjegy-parány okéhoz ; komolysága alig 



BARTAli 



M Sí A 



tbhh uéhÁny negyed vagy nyolczíul ulakTiál, a fél és cg<5s2 zár.í 
ílckokat is kjtömvőn valamely unalom űzővel. A uóiuct legbolcUi- 
gabb, hu komoly lehet ; szereti a hímgjogyiiurányokat is, dcj nem 
annyira az áradozó kedv képletezésére, mint inkább a nagyol)b 
időértékek díszítésére, melyek mindenike mondani akar vala- 
laniit Szóval^ alig képzelhető ellentétesebb két stil, mini a fran- 
czia és német; s ezért napjaink roálirányú zenéjében alig van 
mulatságosabb, mint egy német Berlioz és egy franczia Wagner. 

A frnnczia stil utíina német kezdett kifejlődni. Már a lant- 
virtuózok közt is lehet találni egypár kitűnőt, pl. Hasler-ben és 
Marteliusban ; de a stil maga Bach Sebestyénnel lép előtérbe. 

A lengyel zenében két eredeti záradék-jellegzőt talillunk. 
melyet a nyugati zenék néikíilö/nek; de egyebekben az egységes 
stil e zenére is szintúgy hatott, mint a többiekre. A közvetiti'ík 
azonban németek voltak s lehettek, mint azon időkben magok is az 
olasz és franczia stil követői. 

A magyar zenét illetőleg, ámbár a palotás e^ím kezeskedik, 
de hogy félreértésre ne adjak alkalmat, hangsúlyozom, hogy nem 
a niagyar népdalokról van szó, hanem egy lassú magyar tánczról. 
az udvar és arisztokráczia tánczuról, melyet az idegenek, 
németek, olaszok és francziák •passamtzzo on^/zro-nak szoktak 
nevezni. Ez a stil kezdetben (valószínűleg az Anjouk korában) 
éppen olyan olasz volt, mint a milyen franczia lehetett a német 
allemnndt. A passamezzo és allemande név is kétségtrlenué teszi, 
hogy az egyiket olasz, a másikat fi-anczia mester tartotta kereszt- 
víz alá. 

íme a palotás zene eredete. Több mint valószínű, jóval 
korábban jött létre mint a német allemande, de fejlődése — ked- 
^1?zőtlen viszonyaink miatt — leghátul maradván, még a jelen 
század elején, sőt napjainkban is megtartotta ama sajátságos 
jelh'gznket, melyek a XVI században egész Európáé voltak. 
Megtartotta, s miután népdalaink — melyekre a franczia népies 
zsoltároknak is natry befolyásuk volt — a ])alotás stilra foly- 
tí^nos melodikus hatást gyakoroltak, ama jellegzök a legújabb 
alakulás után is a magyar nemzeti zene jellegzői lettek, sőt többé 
H. jövő magyar zenéjétől sem választhatók el. 

Tokintve mindezeket, egyszersmind legyen szabad Lmui- 



A MAGYAR PALOTÁS ZKNE ERBDBTK. 



luúhyiiitu kotuikus oldalát is ruegvilágítnom. Azon ogpégvs stíl, 
melyből Kurópa többi nemzetiségei kiindultak, napjainkbau m&r 
nrmyira megváltozott, hogy abban se a német, se a franczia, sőt 
az olasz sem ismerne magára Csak is így volt lehetséges, hogy 
liiszt tekintélyének hódolván, mint a ki egyfelől századunk (.)r le 
usa, másfelöl a napi magyar élet ismerője volt, Európa művelt 
közönsége, ujdon<lász irodalma, sót szaktekintélyei is elhitték, s 
makíic8ul hiszik, hogy azt a zenét, mely egykor édes mindnyá- 
junké volt, a czigányok hozták létre. 

Ezeket előre bocsátván, következik : állításomat adatokkal, 
a kérdéses idők műveivel is igazolnom^ azaz, bemutatnom Európa 
táncz-zenéjében azt az egységes stilt, melyből a magyar palotás 
zene is keletkezett. Megelőzőleg azonban még két rövid mt^g- 
jcgyzést kell tennem. Egyik, hogy e tárgyat egy nagyobb mun- 
kámban (mely a jelen viszonyok közt s valószinüleg a jövő- 
ben sem fog sajtó alá jöhetni) már három év előtt részletesen, 
terjedelmesen kidolgoztam ugyan, de ezúttal az idő rövidsége 
s a tárgy terjedelme miatt elemzésekbe, hasonlítíísokba nem 
bocsátkozván, megbizom abban, hogy t. hallgatóim magyar zene- 
érzéke útmutatás nélkül is fölismeri a rokon hangokat. Másik 
az, hogy a lantvirtuózok műveit, azaz dallamait és harmóniáit 
a maguk eredetiségében fogjuk előadni, legfentebb azzal a különb- 
séggel, hogy az örökre elnémult lantot részint zongora, részint 
TonÓB hangszerek pótolják. 

Először is lássuk a pávatánczot. 

A pávatáncz. 

A német szőtárírők lűveíi mílsolgatván egymást, ezt a 
tánczot spanyol eredetűnek mondják. — így legújabban a Men- 
del-Reissmann féle szótár betű szerint adja a mit Walther Gott- 
friednél talált, 3 a mit a chemnitzi Stössel-szótár az előbbi nyo- 
máu öt év múlva 1 737 — ismételt. Walther szótárát nem 
ismerem ugyan, de a .Stösselével rendelkezem. E szerint a páva- 
táncz komoly, méltóságos volt, és Spanyolországból származott, 
tánczolók sajátságos lépésekkel és mozdulatokkal szokták 
ígymást megkerülni, éppen mint a liesrycskcdő pávák, honnan a 
neve is keletkezett. 



BAHT*T.OS t»trA«. 



Sf.liilling szótára iitíúi ezokliez teszem, hogy a táncsolók 
kör formára nyitották szót karjukat, mi hasonlított a páva uszá- 
lyúiJftk félköréhez. 

R<ígi i<l«5kbcii - így folytatja a 8tössol-szútár nagy 
becsülete volt e táncznak. A gavallérok fclsö dís/.kabntban, 
kanlosaii, a ftlraiiga hivatalnokok szokott dísz jelmezökben, a 
íejtMleliuek fejctbrlmi kőpuiiybcn, a főrangú nők uszályonan í^in- 
czolUlk. Általában nagy táncznak is ncvo^sték, mely után köz- 
vetlenül reiideson gíilli.irtla következett. 

A pávatáncK spanyol eredetét illetőleg a s/.ótárírók uem- 
csak azért gyanúsak, mert forrásokra nem hivatkoznak, de már 
Schilling szótára által is azok lesznek. Ez ugyanis a táncz nevét 
az olasz p*wüut'í6\ s/..i riuaztatja, tehát magától a pávától még- 
pedig uljisz pávától. A lantos-gyüjteniényekböl is eztolva»iíatjiik 
ki. A XVI. század elején Petrucci és tiirolamo Scotto tabu la- 
túráiban paduan név alatt szerepelnek. Fulirraaun gyüjtemt'uyo 
(1615-böl) a többi tánczfajok közé így sorakoztatja ypavane 
tfu paduane.n Innen nem csak ulasz, de puduai eredetére is lehet 
következtetni. 

A lantvirtuózok vii'ágzó korában, vagyis :i XVI. sza/wul 
íitulsó felében s a XVII. elején a pávatáncz Európa minden 
államában meg volt honosulva, sőt a tánczlépések szerkezetét 
illetóleg külÖTifélekép módosult. Ezért - tekintve a zenestil egy- 
ségét — Hes:ird és Fuhrmauu gyűjteménye csak is a tánczot 
illetőleg vonatkozhat nemzetiségekre, pl. Pavana Hiapanica^ seu 
Spatpwht ; italica ; germanica ; gaUica ; hrittanica. Vagy ha ez 
nem .111, úgy a szerkesztők a zeneköltókben a nemzetiséget akarták 
megkülönböztetni ; mert minden táncz zeneszerzője az illető nem- 
zet íia volt, pl. Pavana Brittauuica Aloyson anghis-tól, s így 
tovább gallus, gerraanus, polonus, hnngarus, Komanus, venetus, 
pataviensis, sat. 

A pávatáncz zenei szerkezetéről Scbilling szótára mond 
annyit, hogy igen egyszerű volt; két ismétlóból, vagy körből 
állott, légtöl>bn>ire három méretes ütenynemben és simán, kötve 
szokták játszani. Nem áll ez sem az iiteny nemre, sem az alakra 
vonatkozva. A Besard és Fuhrmann táblázatokból ítélve, a párat- 
lan ütenynemíiek száma igen csekély lehetett, s annil több u 



A MAGYAR VÁIJOTÁB ZKNfi BREDKTE. 



9 



párosakc, ragy n«gyriiéretíÍoké. Alakilag voltak ugyan a régib- 
bek közt két isiuétlojüek^ de olyunok is, melyekben 'ó 4 sőt 5 
isiuétlí'í is soríikrizott. 

líokonságuk a magyar palotásokhoz lugfökép ji körzára- 
<li'<kokban ószlolhctö. 

A galiiarda. 

Sk a táncz. — rniut a neve is rámutat — szintén olasz 
' oredatfl, s^t állítólag Kómából Bzármazik, s a régi romanesca 
ívadííka. A szőtárírók (sgybanguak ai)ban, hngy f/ar/liartla nnnyi, 
mint a latiu vüUdus, vagy is, t'h'uk, c(jrsz«<'if€Sj cr€s. Mozgását 
illetőleg UouBseau a franczia gni (vidor, élénk) értelménél fogva 
azonosítja az alU^/ro vagy frisR fogalmával. Az illetők egyhan- 
gúlag három UH'ret-es itlejünek irjiik, három ismétlővel, melyek 
4-8 12 ütenyt tartalmaznak. A tánczkcpletek öt lépésből 
állottak, 8 innen némelyek citujuc paí-nak is nevezték. Mint 
minden tíiuczdalhimra, ügy ezére is szoktak szerelmos ver- 
seket énekelni. A táuczolást illetőleg a táiiczosak a terem 
egész hosszát 8 szélességét igénybe vették, most ugrósan, majd 
csoszogva. 

Fentebb már említettem, hogy a pávatáncz után galbarda 
wokott következni ; a kettő közt tehát olyan viszony van, mint 
nia a laesu és friss között. Ezen szerkezeti rokonságot napjaink 
lassú és friss magyarjaival szemben csak esetlegesnek mondhat- 
nók ; de a XVI. századból találtam egy régi magyar pussamez- 
zót Í8) melynek utolsó ismétlője hasonló szerkezetű, t i. a meg- 
előző ismétlők páros és lassú idejűek, az utolsó ellenben párat- 
lan és friss, »Söt ennél is többet mondhatok. Péld. a francziáknál 
tiUált;im olyan pávatánczot, melynek dallamát a galliárda is 
megtartja, azzal a különbséggel, hogy amannak páros méretei 
éniitt páratlanokká idomulnak. Ezt tehát esetlegesnek nem mond- 
hatjuk, s az is világos, hogy napjaink czigányai, midőn egy lassú 
nótát utoljára frissen is eljátszanak, nem saját ösztönüket követik ; 
de c mollett tanúskodik az elébb említett magj'ar passaraezzó ia, 
melynek három méreteti frisse éppen mint a franczia — meg- 
tartja a lassú dallamait. 



10 BAKTALUS ISTVÁN. 

A branle. 

Ez a táncz egészen független az előbbiektől. Szószerint 
annyi, mint imfó, vagy hintázó; franczia társas táncz, élénk moz- 
gású s derült hagulatú zenével. Végzáradékul rendesen fő dalla- 
mát újrázza, melyre ilyenkor egy humoros vagy élezés versecskét 
is szoktak danolni. Maga a táncz körtáncz volt, a mennyiben a 
tánczoló alakok egymást kézeufogva, körben állottak. A XVIII. 
századdal már örök feledésbe merült branle-ok szokták meg- 
nyitni a táncz- estélyeket. Tánczszerkezetök különféle volt, s ehhez 
képest zenéjökben is találunk páros és páratlan ütenynemű 
rhythmusokat. 

Ezt a zenét szemben a pávatáncz és galliárda zenéjével, a 
XVIT. század elején egyszerűbbnek, alakilag rövidebbnek talál- 
juk ; azonban jellegvonásukat illetőleg akár középtételeik, akár 
záradékaik mit sem különböznek. Főleg hangsúlyozni akarom, 
hogy találunk bennök olyanokat, melyeket napjainkban határo- 
zottan oláhnak mondanánk; s viszont olyíin képletezést, mi a 
magyarnak kitűnő sajátsága. 

A ballet. 

Nem az a táncz ez, mely — mint fríinczia találmány — kez- 
detben szinpadi tánczegyveleg volt, s később életet adott a mímé- 
szett^l párosult operatáncznak, vagy tulajdon képen i hallétnek. 

Mostani szemlénk tárgyának semmi köze a ballettel. Szer- 
kezete rövid dalforma, s a dallamára énekeltek és tánczoltak is, 
mint napjainkban a népdalokra. Tánczszerkezete kétségkívül 
sajátságos lehetett, de zenestilja a fentebbiekkel egészen egy- 
öntetű. Utenyneme páros ; zenekörei rövidek. 

A volté. 

Ugrós keringő, vagy a chemnitzi szótáríró szerint: volta 
áuontm in f/yrum saltntio, azaz két egyén körben ugrása. 

A volté régi galliarda-féle táncz, mely szintén Olaszor- 
szágból került Francziaországba. E tánczban a férfi a nővel foly- 
tonosan körben forogva haladnak előre. Zenéje három méretes. 

Kousseau szerint divatból már régen kiment három méretes 
idejű dal, melynek saját keringő táncza is volt honnan volte-nak 



neveztek. I)e u volté neniCHuk körben forgást, haiicra ugrást is 
jelent, s liogy ilyenkor forgás közbon igen triviális módon ugrál- 
tak, iiiindezekn")! buvea értesít Mendel szótára, melyben az ugrás 
módozatai le vanuak írva. Ezt mellőzvén, legyen elég az, mit a 
nevezett szótár szószerint közöl Praetoriusnak 16fi8-ban raeg- 
jeleut * BlorJcesberf^s Vr.rrichtunfj* czímű könyve 37í>-ik lapjáról. 

»Von den neiien Gaillartischeii Volta (einem AVellí^flien 
Tanz), da man einander au schamigen Orten fasset, und wic 
ein getriebener Topf herumber haspelt, und wirbelt, und durcb 
die Zauberer aus Italien ín Fraukreich is gebracbt worden, inag 
íUftn auch >vobl sagen, dass zu dera (dass solcher Wirbeltanz 
voller schandlicber untlátiger Geberden und unzüchtiger Bewe- 
gungen ist) er auch das Unglück auff ihm trage, dass unzílhlig 
viel Mord und Missgeburten daraus entstehen. AVelches wahriicb 
bei eiuer woblbestellten Policey ist wahrzunebmen und anff aller- 
scbarÖ'este zu verbieten.< 

így ír Praetorius a XVII. század második felében, de már 
1594-ben hasonló szellemben nyilatkozott Münster János ^Gott- 
ttlUjd Tractat vom Umjottadigen Tnnze* czimű iratáriban. Mind- 
ezek daczára a voIte a német keringő (Rundtanz) őséül tiíkin- 
tendr». Nemcsak, de Lengyelországban is raegnerazetiesedett, 
életet adván a mazurkának. Mi történt Magyarországon ? any- 
nyival biztosabban foltebetjük egykori létezését, mert ma is léte- 
zik mind a kettü. 

Mint a többi páratlanoknak, úgy ennek is zenei rokon- 
sága a záradékokban nyilvánul. 

A courante. 

Szintén páratlan méretű, s mini a többi hasonló szerkeze- 
tűek, úgy ez is magán hordja azon idők egyöntetűségét, s zára- 
dékaival szintoly közel áll a párosakéhoz. Állítólag jellegzö 
benne, hogy leütéssel kezdődik, s ugyanazzal végződik, vagyis 
a kezdet és végzet az üteny súlyos részére esik. Ebben a szótár- 
írók — Kousseant is ideértve ósszehangzanak ugyan, de lant- 
virt.uózaimn:íl fóleg a kezdetet illetnleg ha neni töldí, de éppen 
annyi példát találunk az üteny könnyebb részére, vagy felütésre. 
Rou$ssau szerint courante-nak azért nevezték, mert egy táncz- 



BARTAtiini tBTVAff. 



ban sem kell annyit idv-oda sótáhit Muzg;lsri la éraékelt id6, a 
ílallariutraKzöveget is szoktak diiekelni. Használati)!*! már ugyan 
rég kiment, <1l' zeiiííje Bo'li S(0>H<Ur«ti Ivp/í'Ihmi ('rfc .•! r<>ilöi|ív,,> 
uetovábbját. 

A chorea. 

A latin nyelvvel 6lö lantviriuózok így szokták nevezni a 
kortánczot, nióg pedig nemzetÍB^f; szorint: Chorea anglica^ \H)hy 
iiica, Rat. A rlíoreáknak bizonyos rokoiiiságbiiii kellett lenni a 
branle-okkal, mert körben, s valőszinüleg éppen kézenfogva tán- 
czolták. Tánczlépéseikben bizonyos nemzeti sajátságoknak kellett 
lonui, különben nem nevezték volna nemzetiség szerint. 

Mind az angol, mind a lengyel choreiik páros és jól kimért 
sétáló idejűek, s fíJleg az angolokkal szemben kimomlhatiuk a 
záradékok azonosságát az előbbi páros méretüekkel 

A magyar palotás zene minden tekintetben leginkább 
rokonszenvez a lengyel cboreákkal, még pedig mind a stilt, mind 
a hangulatait illetőleg az a palotás, mely a XYH. század vége 
fele kezdett ilyen irányt venni. Megjegyzem azonban, hogy miután 
a Xyi. századon innen adatokkal nem rendelkezem, ezt a fölte- 
vést csakis a jelen század elején kelt palotásokkal lehet indokolni. 

Besard gyűjteményében (1Ö03.) nyolcz lengyel choreát talá- 
lunk, melynek szerzője Dioniedes (Jató, olasz lantvirtuóz. Dio- 
me<lesröl csak annyit tudhatunk, hogy velenezei születésű ; élet- 
köi-e a XVI. század végére s a következíl elejére esvén, egyiko 
volt Besard dolgozótársainak Nagy szerepet játszott életélien 
Lengyelország, mely sok idegen művésznek adott kenyeret I>io- 
inedes egy lengyel főnemes körében élt, s itt jó módja volt tanul- 
mányozni a lengyel zenét. Hogy tanulmányait szép eredménynyel 
fel tudta használni, bizonyítja nyolcz choreája, melyek mindenike 
élethíven visszatükrözi a lengyel nemzetiséget; de ezen kívül 
költői tehetségrÓl s harmóniai alapos ismeretről tanúskodik, 
mint szintén a lant kitűnő kezeléséről, elannyira, hogy szegle- 
tességeit (mint a többi virtuózokéit is) inkább a lant technikai 
kezel hetesének kídi tulajdonítanunk. 

Láttuk már, hogy a régiek minden tá«w.fajra szöveget iis 
énekeltek ; a lengyel choreákat illetőleg «o igcnlőleg sem taga- 



A MAOYAR PALOtJIs ZSTÍK KRKPETK. 



18 



dohig aem felelhetek. Hoj^y azoubati a lengyeleknek a XVX szá- 
zad előtt a Diomedeséitöl egészou elütő, iukabb népiesnek nevez- 
hető szöveges kört»4nc2aik is voltak, kétségbe nem vonható. Tény 
)iz, hogy e tánczot keletkezése helyéről kolomyjkdnak^ azaz kör- 
láncznak nevezték. Kóló ugyanis egymagában annyi mint kör. 
A lengyelek kólónak nevezték Varsó mellett azt a helyet, hol 
egykor, a zenéjökben is jól kifejlett «//<? poztcnlyim boldog nap- 
jaiban királyt szoktak választani. Azonban Koloniyjka, vagy 
Kolomea, melyről az illető körtáuczot kolomyjkának nevezték, 
egy varos Gaüczia délkeleti részén, a Pruth vize mellett. Ez a 
körtáncz már a legrégibb időkben itt kezdett feltűnni, mint a 
város közelében lakó ruthének nemzeti táncza, mely eredetileg 
:) 'dos hegységben lakó Auczw vagy ^uczítZ/rusznyákoktíjl 

s/ u, kik már a kereszténység előtt részint pásztor, részint 

rabló minőségben ott laktak. 

Ez a tílncz terjedt el tehát Lengyelországban, s aztán 
inncu közvetve vagy közvetlenül a magyar határszélen is lakó 
huczu-rusznyákoktól Magyar- és Erdélyországbau, elannyira, hogy 
a Kalamajka valósziniileg néhol gyakorlatilag is, de mint szó a 
magyar közéletben napjainkig feumaradt. így levén, megbocsAt- 
hatónak vélem a Mendel-szótár tévedését, t. i. hogy a Kalamaj- 
kát határozottan magyar nemzeti táncznak irja. Vájjon a dél- 
szlávok szintén huczuj forrásból vették-e kólójukat? vagy neta- 
lán a azó azonos értelmének esetlegessége ? Se állítni, se tagadni 
nem akarom ; de bizonyos, hogy az ő kólójuk is kétidejíí, s ugyo* 
bekben is rokon. 

Nagyon tévedne az, a ki Diomedes chorea stiljából akarna 
az Ő9 huczuk, vagy a későbbi Kolomea város régi körtáncz- 
zenéjéről képet alkotni. A XVII. század elején Diomedes choreái 
filár annyira modernek, lovagiasok, a mennyire századok hosszú 
során át meg szokott változni egy nem<'S család, melynek első 
ílsei valamikor pásztorok ós betyárok voltak. Mondanom sem 
kell, hogy a körtáucz azen átalakidásának eszközlője az általá- 
nos wirópai zene-mtíveltség volt. Nincsenek ugyan adataink az 
ösi kolomyjka ismertetésére, de több mint valószinű, hogy ha e 
Utnczdal a keresztyénség előtti idők szüleménye, úgy akkor más 
név ahitl szerepelt, mindadíüg, nu'g Kolomea városában a tarisz- 



vAittAtiim fnTAii. 



nyát és pásztorbotot polgári jelvényekkel cserélte fel. Árra sem 
felelhetüuk : vájjon melyik században történt, s milyen v(ílt ez 
alakulí'is? Du igoti vulószinű, hogy míg a lengyelek, illetőleg a 
a lantviiluüzok a XVI -XVll. száznil folytán bi.^vezettíík 
Ettrópu szalonaiba, addig másfelől Koloraea vidékén eredeti 
niin/jflégében is megmaradt 

Azon kívül, liogy ezen föltevésre feljogosít a dolog termé- 
szete, a jelen század elejéről egy gyűjtemény is o mellett tanús- 
kodik. Ez a lengyel gyiijtemóny kolomyjkákat is tartalmaz, nn'g 
pedig zongorakisérctével jól vissziuulva a dutla szerepét, A dal- 
lamok annyira egyszerűek, s folytonosan az alaphang területén 
mozogván, S('ít záradékaikban olykor az uralgó indoklását is nél- 
külözvén, oly egybanguak ; bővített netívod lé{)C8Öjükkel, melyek 
Liszt szerint a magyar zeno. Wi jellegéhez tartoznak, oly siralma' 
sok; nyomott hangulatukban a duzzogó duda ut/r jmttoolifim-yA 
áltil líilánczolt öröm oly vad és baljóslatú, hoiíy tekintve mind- 
ezeket, bizton b«Mtiutathatoni, ha nem is az ös Imczuk, dcn K*!"- 
mea vidéki ruthének ösi táncza jellegzésére. 

A lengyel choreák arisztokrata gőggel nézhetik le ezt A 
rokonságot, d<' a nélkül, hogy megtagadhatnák azt, a mi részint 
rbythmusnkbaii, részint a jól kimért lé|H'Sí*k danzosság/iban h n 
végzáradékokban nyilvánul. Siralmas középzáradékával, undjöt 
nsakis itt w bővített negyed lépcmő tesz azzá, a nemes ehorea nem 
tudott megbarátkozni. így a magyar palotás sem, mindajunllvtt. 
bogy a ntívezett lépcső a záradékok kivételével a magyar z«néb<»u 
is megbonosult. 

Magyarors/.úgon a kalan>;ijka egykor iir <'s nrp k<»/,T. ogy- 
iránt kedvelt vendég volt. Ugy látszik, hucziij tánczoHok hozták 
divatba, miről nyelvünkben ez a ma is közhasználntil »zé, nczn 
uf.ki, nczit rnjta, elég bőven tanúskodik; de a népdalokban i* 
él, péld., ^Ucsu hizony mef/ereti a mtijtjy* a székelyeknél: ^l'eju 
hisfmtf ffi/ó<'if infföMm*. Mindezeket főleg tánezolús közben biz- 
tatáKul, fölbivá^ul szokták használni, (teleji Katona Or^ (Jra- 
thudjn értesít a duda egykori kozkedvessí-géről, ('serei Mihály 
pedig így szól Apor Péter aMetamorpbosisTransilvaniacc c/.ímíl 
munkájához írt jegyzetei kttzt : »Iiáttam, mikor a fejedelem tán- 
czolt A fejeilelemass/onnyul ; az urak addig uiiml ftdállnttak, s 



A afAOTAn PAtOTAS amíR «RR1>15TR. 



valamikor arrafelé fordult a fejetlelem, az urak mind fejet haj- 
tottak. Igen kedves luuzsikája volt a duda; magyar módon, szí^p 
csendesen tánc/.olt ; alig hUliatia vabiki. a láhait mint <'>n''lí ('».! 
:i ijínczban.< 

(Jserei kiegészítése ül bizton állíthatjuk, hogy ez a tiincz 
kiil.inuíjka volt, mert a dudának legtennészetosehb, logkodvesehb 
fíVí-nueke a kalamajka. 

^[ég csak egy szót. 

Eddig nzt hittük, hogy ez a zene oláh eredet i1 • most azon- 
l>an meggyi'!//»dhetiink arról, hogy az oláh zene innen veazi ere- 
<h'tét. 

A vilianella. 

Mint népdal n dalnak és táncznak legegyszerűbb neme. 
\'illanella alatt .szoros ertelemhon olasz népdalokat kell értenünk. 

Mitit fentehh már órintettem, a kíjzépkor folytán fejlésuek 
indult ollenpontos tudománynak, s áltáljában a zene rendszeré- 
iK^k bevógzetlensége el<?g dolgot adott az egyház szolgálatában 
('In inkább zenetudósoknak, mint zeneköltuknek, kik végre is csak 
i»lyan errdméiiyre jutottak, mely inkább számtani számítás, mint 
knltéH Hzüleménye. Ezek után öakir-nt következett, hogy a XVF. 
-/ázad folytán már ázabadahban lélekzij elméletiek figyelmét 
magára vonta az olasz nép egyszoríl, mílvéazietlen, dp hangzatos, 
nd»^ d;illam-i«'Jltészete. 

A természet ezen vad flórája semmit sem köszönhetett a 
kö/épkori zárdák kertészeinek, sót ez A a mennyire hatalmuk- 
han volt, s pedig rlég hatalmasok vidt:ik — kegyességbrü a világi 
növényeket kigyomlálták. 

Aíásfnlól az is igaz, hogy a vilianella nem fejlíWIhetett volna 
milvéözott*^, ha a zenetudósok elméletével nem párosul. A köze- 
bnlés, az egyesülés - melyet báznsulandókéboz hx^onlíthatunk 
- Olaszorezágban történt, még pedig oly hévvel, oly korlátlanul, 
hogy a villanollák a mise -énekekben is botrányos hódításokat 
knzdtek tenni, mi aztán elég dolgot adott a trienti zsinatnak. 

Ez által az olasz népkólti-szet éppen oly nemzeti mftvé- 
/etté fíijlódött, mint akár a könnyüvérű franczia, akár a juély- 
"gcs uéiuet. E/ek iiiiudimikének van bizonyos előnye a másik 



16 



B4RTALn8 IMTvXn, 



felett; de neiMetiségi szempontból óvakodnunk kell az ill 
felett píUczát törni, ha a maguk nemzotiségét legtril>bre becsülik. 
Az olasztól azonban senki sem veheti el a kczd»l érdemeit, mert 
a kérdéses időkben Olaszország szintoly középpontja volt a 
mfl veszetnek, mint régebben. 

Itt fogott tehát kezet a legelső villanella a leírelső elmé- 
leti bölcscsel, 8 Apolló rájuk adta áldását. 

A villanella a kérdéses időkben nagy hóditásokat tett 
Európa összes művészvilágában. Fejlettebb fajai is lettek, s 
ezek közt a madrigál, melylyel azonban most nincs helyén fog- 
lalkoznom. Az így keletkezett népdal-szövegek az utánzó franczia 
és nénjét költeményekben lehetnek az eredetinél csiszoltabbak, 
de megtartották a népnek nem csak naiv tréfáit, kedélyes gyön- 
gédségét, hanem vastag humorát s kétértelműségét is. 

Meudel szótára napjainkban is német fanatizmussal szól 
ezen időkről. >A híg vérű, frivol olasz villanellák — így szól a 
azótáriró — Németországon a XVI. század vége felé rohamosan 
kezdtek elterjedni. — V^ngy eredeti olasz verseket fordítottak 
németre, vagy ezeket utánozták. így a dallamokkal is, viirs 
és dallam a hazai német költészet fölé becsiiltetvén, mi által 
a szivélyes német ének a műköltés teréről hosszas ideig szám- 
űzetett. < 

Ily szemrehányás nehogy sem jogosult. Minden újítás, 
minden divat, minden idegen műfaj utánzása az utánzó kezdők* 
nél csakis a nemzeti háttérbe szorításával szokott lenni. De oly 
kezdeties i<lőkbe.n, minő a műzene szempontjából ama két szá- 
zad volt, olasz műzenéről lehetett ugyan szó, ilo nomzetirAl 
Európa nem is álmodott. 



A fantázia. 



Olyan műfaj, mely nem tartozik a ttínczok közé. Kppen 
ezért, mint magasabb rangü művészet, próbaköve a lantvirtuózok 
tehetségének, Alaktalansága miatt inkább Ikevenyészetnek lehetne 
nevezni. Feladványa egy rövid zenei tétel, egy üteny, vagy ennél 
is kevesebb tartalommal, poliphon modorban, feladványszerülcg 
képlf^tezve, most az egyik, nmjd a másik szóliiinbun szabadon 
utánozva, mikö/ben az átm»'n«ítc'k hangnemonként váliikozrink 



A MAOrAK PAÍ.OTA^ ZfOnt RnKDRTIC 



!7 



iiiiadiiddig, míg a hevenyésző vagy kifogyváií az ötletekből, vagy 
tsifgyát cgcfezon kimcrítvón, a zárütenylHiz •'•rkezik. 

Erről M műfajról legyen elég annyi, hog)^ noha semmi kozc 
a láncz-zenéhez, de zÁradökaiban, sőt képjetezéseihen i-í elég 
rokonságot találunk a magyar palotáshoz. 

A magyar palotás rokonságait illetőleg még két nevezetes 
műfajt kell innicrtfliiein : az <dlrmamlc'i\{ ^ és a pnftsrtmczsót 
áltáljában. 

Az allemande. 

Teljes készséggel nyilvánítom csatlakozásomat Mattheaoii 
véleményének azon pontjához, mely szerint a művészet világában 
az aJlemande-ujik juttatott első hely (t. i. a XYTII. század Suit- 
jeibon) a németeknek nagy és megérdemelt nemzeti megtisztel- 
tetésök. Azt is aláírom, mit a Stössel-szótár eme szavakkal fejez 
ki: *T)le Tcufscfieu aind tnimitables in dicsér üaltun(j.* Ezek 
bármelyikét Németország ellenségei - afrancziák sem tagad- 
hatnák. A német nemzeti míivészet két nagy képviselője — 
Hfindel és Bach — nemcsak az allemande-ot, hanem minden 
akkori mftfajt illetőleg oly magasan állaujik, hogy a francziáktől, 
olaszoktól, söt — többet mondok — magoktól a németektől sem 
megközeü'thetők. Szóval, az a mi mondatott 1737-ben, elmond- 
ható 1891-ben is, Legyen minden nemzet önérzetes, legyen büiízke 
nagy fiaira ; mert ez egyik leghatásosabb előmozdítója a nemzeti 
baladásnak ; mert, hogy a nemzeti zene terén mar.adjak, az n 
nemzet, mely emilyen kimagasló egyéniségei iránt hideg marad, 
az a neimzet sohasem fog a siuii-ekig felvergődni. 

Mindazáltal legyen szaba<l megjegyeznem az alábbiakat: 

Kem tekintve Hílndel éa Bach művészetét, a dolog termé- 
szetéből ki lehet mondani az allemande-iiak jutott elsőség okát 
u nemzetközi suit-ekben. Ismervén a többi tánczfajok jellegét, 
könnyű belátni, hogy megnyitónak, vagy az előjáték után köz- 
vetlenül jövő számnak egyik sem oly alkalmas, mint a laasu alle- 
mande; sőt ba elsőségét ••Ivesztcné, később alig is lehetne 
lohangolás nélkül s(irakt»;:tatni. Kzt teh;it lélektani szcnipuntok 
követelik. 

Továbbá legyen szabad inegjegyezui'nj, hogy ámbár Lííin- 



18 



BARTALDS I8TVAK 



tiel ts iJiirh jillemMmlojui — mint lu'tüet találiiuiny l)oc?(iilt'Hif 
válunk :i nóniet íiemzotuek, de ez az alleriiMiule csakis a két uagy 
mester korábau öltötte magára a német stíl jellegét ; mert áltA- 
lában a német stíl körülbelül a két nagy mester korával lép 
előtérbe. 

Az allemaude, mint műfaj, a MondeltŐl jelzett időnél sok* 
kai korábbi. Általában a szótárírók eladásából c^ak annyi áll, 
hogy e raüfaj keletkezésére német dalok adtak alkalmat ; így kell 
lenni, mert különben nem nevezhették vobia allemande-imk. De a 
kezdet nem a XIV. Lajos korába, hanem sokkal előbbre teendő, 
azokba az időkbe, mikor voltak ugyan olasz, franczia, német, 
spanyol, angol, leng)*el és magyar művészek, de egymást utánoz- 
ván, nemzetiségi stilokat nem ismertek. Ekkor keletkezett a legelső 
allemande, s mint a név is kezeskedik, éppen Franczíaországban 
Ez az esemény egy időre tehető a villanella-divattal, s valószí- 
nűleg ezzel együtt terjedt szét mindeu irányban, a németeknél 
szintén megtartván eredeti nevét, mely aztán a nagy mesterek 
korában is megmaradt, noha már ekkor németté idomult. Csakis 
ekkor idomult németté ; mert a XVI -XVII. század folytán az 
egységes stil keretében csak névleg különbözött a töl>bitul. Több 
mint valószínű, az allemande-ra kezdetben daloltak és tánc/oltak 
is, később azonban csak hangszeres hallgató zenévé változott, 
minta mi hallgató nótáink, s ily minőségében tánczlépésekre >íriii 
volt alkalmas. 

Íme, a laotvirtuózokallemande-irodalma, melyből Rousseau 
s a német szótárírók közt egy ki nem egyenlíthető ellentét kelet- 
kezik, t. i. »az allemande német, mert allemande* s vi.szcmt 'n/, 
allemande nem német, mert allemande.< 

Áttérek most a passamezzókra. 



A passamezzó. 

iMint a neve is bizonyítja, olasz nemzeti táuc:5. Keletkezési 
idejéről adataink nincsenek, de azt tudjuk, hogy a XVI- század- 
dal jutott fejlettsége tetőpontjára. Zenéjével a lantvirtuózok leg- 
jelesebbjei foglalkoztak, részint technikájuk, részint költői invt^u- 
tíójuk megbánni lUitjisára. Tánczsztjrkozetéről csak Praclujius 



A MAnYAB Í^ALOTAS 2SHE ERBDRTR. 



lf> 



\ 



%Un tttduuk Huujit, mi kevéssel több a semminél. Szerinte alig 

ón féUmiyi lépésből, mint az 5 lépésű gagliarda: xjuasi dicas 

mtzz<'^[)ftsjt>K» F.bl>til ji Stossd szótár levonja a következtetést: 

? i. oív:irij mint egy íé\ gagliarda. Ezzel éppeu nem lehetvén 

K, hu nyelvészkednünk kell, bát hagyjuk meg a szavakat 

1 a uorban, amint vannak: pa^ío a mezzoj b innen kiderül, 

^ -tViozé* nem a tánczlépések mennyiségére, hanem ide- 

ik, 8 a lasHU és friss közt levő közép mozgást akarja 

értetni. Mendelnél találunk még egy pár véleményt: » némelyek 

izeríi ' " ' 1 tancz ; mások szerint olasz dal, melynek 

rhvtl 1 . I ; ászant szoktak lépdelni.* 

Ezek után a mit a passamezzó ismertetésére még mondani 
akarok, ahoz lantvirtuózaim passamezzói adják az anyagot. 
TI :...,, g zenének virtuóz szerkezetét, kétségtelen, hogy 
« mo/ »• júl kimért sétálás volt, s minthogy sétáhű más- 

kép nem is lehet, tehát szobahosszaut. Üteny felosztása négy 
int felütéssel. Maga a zene nem állott egymást 

:_ : . L ..Likból, hanem csak egy kis dalszakaszból, egy 

»Agy két zenei küiTel. Ooként következik innen, hogy a játszók 

ezen fiiAkaszocskát a sétálók igényéhez mindaddig újrázták, míg 

• sétáliű* tartíjtt. Az innen eredő zenei egyhangúság unalmáról 

aa olasz mestereknek már korábban is lehetett tudomásuk, de 

k> o^m lőtt volna, űgy a passamezzóval foglalkozó lantvirtuózok 

' if"k, 8 ennek talajdoítandó, hogy az ujrázás 

azon ismétlöket mindig fokozottabb minőségben, 

tekkel diszitve adták elé a végkimerülésig. Azujrá- 

^e nincs megszabva. Gyűjteményemben vannak 

.»-»^vi.'.-.^A.M,H-szor, söt 11 -szer is újrázok. 

íme a variatiónak — mint önálló műfiijuak — kezdete, 

i Mendel szótára a Zarlinó párti Scheidt János Sámuel 

j)elent >Tabtdafura woí'a '^-jáfiak tulajdonít. Ez a 

-j^ona-táblázat ; de a lantviituúzok a fentebbi idű- 

:i4r minden IcheUégcs passamezzó-dallamot kicsépelvén, az 

n rtket illeti. 

v .,.)»,. ».rt«detét illetőleg valamennyi európai 

lidi a passamezzó. A mW is ezt igazolja, 

lA eljŐ p«üulá«ókat fMígtainKZSó outfaró-uiík szokták nevezni. 

a* 



Ezt kell t<íliát eredeti fornísiuik tekiüteüiiuk; u többiek köz 
fraoczia csak későbbi fejlődésire folyt be; a német pedig - 
roitfil az cg fSvjoü meg — napjaitikbau akar wagiieresítni. 

Nem vagyok oly kellemes helyzetben, hogy mint a németek 
az allemande-ot, úgy én a passamezzó ongarót valamely magyar 
villanellúiiak tulajdonítsam- Ezt nem tehetem azért sem, mert 
n<ím tudunk ugyan azokból a régi idökl)ől magyar népdalokat 
fehnutatni, de nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a magyar 
nyelvkiejtés'szülte choriarabusok akkor is úgy lüktettek, mint 
napjainkban ; azt azonban jól tudjuk, hogy a magyar népdal és 
a palotJis zene még az ujabb időkben is két olyan össze nem fér- 
hető fogalom volt, mint palota' és kunyhó, arisztokráczia cs 
demokráczia, olaj és víz. 

A legelső magyar passamezzónak tehát, sőt a többieknek 
18, egy-egy olasz maestró s olasz villanella adott életet, csak any- 
nyiban levén magyar, a mennyiben magyaros tánczlépésekre lett, 
vagy lettek alkalmazva. Így kell lenni ; mert különben sem íir. 
oluyzok, SLin a táblázatos gyűjtemények nem nevezték voln:i 
passamezzó ongaró-nak. 

Az olasz és magyar passamezzó szerkezeti rokonsága is ezt 
tanúsítja. Az olaszok ujrázói — mint fentebb láttuk — nincsenek 
ugyiiii határozott számhoz kötve, s ebben volna egy kis eUéréH ; 
mert — ha szabad a két fennmaradt magyar passamezzó alap- 
ján kimondanom — a magyarok ujrázóinak száma határozott.tn 
négy; de minden újrázó három-négy üteuyes köröcskéből áll, 
melyek az ujrázáakor, mint az olaszokéi, folytonosan s fokoza- 
tosan képletezöbbek. Innen tekintve az olaszok hangulati rokon- 
«áí<át, azonos záradékait, nem lehet kétségbevonni a magyar 
palotás olasz eredetét. Magát a táuczot illetőleg azonban az 
újrázok jól kimért hangzatos rhythmusai azt gyanittatják, hogy 
táTjezlépéseí az olasz sétálásnál határozottabb, jellegzőbb alakot 
r.lt«';ttek* 

Még csak néhátjy szót a rokonságról. 

Vannak olasz passamezzók, melyek folytonosan eszünkbe 
juttatják Tinó«!i gtilját; s főleg ennek Eger ostromáról szóló 
énekét, melyet Mátrai nem elég hű átiratban s némely félreértés- 



sícl lulütt ki. A két stil közt a külömbség csalc aunyi, liogy iiz 
olaszok ílcrültebbek, Tinódié nyomottabb, olykor siralmas. 

Mátrai Kgervár ostromát szószerint következű jegyzéssel 
kiséri: »E dulhim azon alakban, miként a zongorakísérettel 
ellátott uif^gft^jtésben áll, tökélyesen adja vissza a konmkban 
divatozott lassú toborzó első részét, s raint ilyen nemcsak egyet- 
len a Tinódi-ilalr»k között, de jelenkori népdalaink alakját is 
magiin viselvén, a legrégibb magyar népdallamnak nevezhető.* 

Mátrainak ezekben nem lehet igazat adni. — Egyik az, 
hogy Tinódi dalai a régi népdalokhoz nem hasonlíthattak: mert 
Tinódinál choríambusok nincsenek, s Mátrainak meg nem bocsát- 
luitó tévedése, hogy átirataiban choriambusokat használt. A to- 
borzó-hasojilat sem áll, hanem legközelebb a ruktmság az iudnló- 
hoz. Hogy a régi magyar indulók ilyenek voltak, igazolhatjuk 
a Napóleon hadjáratára dalolt indulóval is, melynek szerzője 
valószínűleg Horvát Ádám. 



FÜGGELÉK. 

A magyar palotás zene Ibrrásai kimutatása, utíín szintén 
érdekes és tanulságos vtdua szemlét tartanom annak fejlődése 
íelett. Rzt a tárgy tcrjedelmo miatt más alkalomra hnhisztváu, 
r/.nttal legyen szabad két egyliázi éneket előlegeznem a XVIII. 
szazad elejér«íl, melyekben látni togjuk, hogy népdal.iink már 
ekkor, a palotás és csárdás, vagy az egyház és csárda ellentétes 
fogubna mellett h, minó melodikus befolyással hatottak nemcsak 
.1 palotás, de az egyházi zenére is. 

A két egyházi ének szerzője Esterházy Pál berezeg, 
Magyarország n.tdora. Összes egyházi latin szövegű zeneművei 
Harmónia coeUstU czímmel, kis ívalakban, fényüzéses kiadásban 
jelentek meg 1711-ben, helynév nélkül. A Harmónia coelestis 
egyházi irodalmunkban páratlan. (Jrgonával, hangszerekkel, söt 
karral is kísért .ilkalmi énekek gyűjteménye, melyeket 
,^ nem csak álirt, hanem általában mint eredeti müveit 
bocsátotta közhasználatra, vagy — mint czíndapjiín írja 
ad üsum murícoitni. A szerző herczeg jóakaratát azonban a 



22 BAI/rALUS ISTVÁN. A MAGYAR PALOTÁS ZENE KRKDKTE. 

sors meggátolta. Azt hiszem, 1712-ben történt halála miatt a 
Harmónia coelestis soha sem jött közforgalomba, s a kuruczos 
időkben végkép elkallódott. Két példánya azonban megmaradt. 
Az egyik Bubics püspöknél; a másik, mely egykor Haydn Józsefé 
volt, sajátom. (Legnj abban értesültem, hogy nemrég a berezegi 
kézi könyvtár is a hitbizománynak adatván, itt még 15 elrejtett 
példányt találtak.) 

Ebből a gyűjteményből mutatom be az említett két éneket. 
Az egyik Mária üdvözlete »Ave maris 8tella« szöveggel. A másik 
egy bölcsődal, melylyel Mária altatja síró gyermekét. 

Nincs több mondani valóm, mint hangsúlyoznom, hogy 
Esterházy Pál Harmónia coelestise nemcsak a magyar anya- 
egyháznak adott szép ajándék, de egyszersmind magának a 
magyar zene műtörténelmében kitűnő helyet biztosít. 

Bartalus István. 



KIK VOLTAK AZ ELSŐ EKSKKIÍK- 

— KLSÖ KÖZI. KU&NY. — 



A UJrtéiiotiiónulc sokszor keserves fániflsilgábii kerül egy- 
egy törttíiieti igazság mcgálUipítása. De ti szokottnál uiég keser- 
vesebb lesz e munka, ha a közben azou felül a régibb irók véle- 
ményei vei, 8 az ezekből keletkez&tt, már elterjedt nézetekkel is 
szembe kell szállaiiiii. 

Ilyen keserves munka az is, a melybe itt bele fogunk. 
S hogy mindamellett belefogunk, annak oka egyszerűen az, 
bogy másrészt a történetírás legszebb, magasztos feladatának 
tartjuk a vitás kérdések végleges tisztázását. — Minden ilyen 
vitás kérdést egy-egy rohanó pataknak tekintünk, a mely a tör- 
ténetirónak útját állja; s minden megfejtését az ilyetén kérdé- 
seknek egy-egy, ama patak fölé készült liidnak tartunk, a mely- 
nek segítségével a történetíró a múltnak óriási terén hatalmas 
lépést tesz előre. 

Ismeretes dolog, hogy a magyar történetírás e kérdésr* 
Kik voltak az első érsekek? határozott, megegyező választ adm 
eddigelé nem tudott. Egyik iro ezt, a másik amazt mondotta, s 
állításaik gyakran homlokegyenest ellenkeznek egymással. Knauz 
Nándor pl. 22 olyan írót sorol föl, a kik Domokost tartják első 
esztergomi érseknek. ') Ámde ugyancsak Knauz, ^) s vele együtt 
Horváth Mihály,'') Mátyás Flórián*) Asztrik-Anasztázt vitatják 
annak. ICllenben Városíy Gyula ugyanezen Asztrik-Aníusztázról 
azt hizonyítgatja, hogy kalocsai főpap vala, s állítása mellett 
négy nevezetes iróra hivatkozik,^) noha hivatkozhatott volna 
talán 32-re is. «) 



') Monuiuenta ijtrigouiiMt^ia I. k. C>. I. 

») ü. o. 17-20. U. 

*) Szá7.a<lok 1&08, 1. és kk. 11. »js : A kereszténység első szAzad 
M«trjfHr»'t 7 — 227 II. 

*) í . Fontes Domeaticí A. 201—2. ÍJ. 

*) i?i i.» IIIUMMUU9 oleri a dioeeesrisí Colocensis 187y, VIJ — XXIX. 

♦) Annak ji/lleinzésére, mennyire öisze van kuszálva a vitatárgyn, frtl- 
<nsiUtjnk, hogy líajbík Oziprián a loszemélyre nézve bárom véJemén)'t aoroi 



I>K . K \ K \ P'- V %■ 1 T \ NOíí. 



IVívobb írodnlcniitijrténoti róí>zlct<.'/,('ssol iioin iint:itjal< 
sóinkat, haneui átt(?riiiik az igazság nicíj.'illnijítiisííhoz s/íil^sív/csi 
olözmónyekre : a kútföbirálatokra. 

E tárgy ucm azért lett vitáíssa, a ráadott felelőtök iiciiij 
azért hangzanak kiilönbözílképen, luert nincsenek ni tannk, nin- 
csenek adutok, melyek ez ügyet (^rintik, hanem vitássá lett a] 
tanuk vnllomásainak bizonytalansága és cílcnraondásai következ- 
tében. Már most valamint a jó bírónak ilyen esetben nem az 
kötelessége, hogy az ellentmondó vallomásokat ujra meg ujra^ 
összerakja, hanem az, hogy a tannk szavahihetüségét megálla- 
l)ítya, éppen úgy nekünk isr a tanuk, a kntforrások hitelcsségéti 
kell clöbb megííllapítannnk. Addig sohasem teszünk egy lépést 
sem előre, míg a régi kútf/Jk állításait mind vakon elhiszszük és| 
azokat mind »ne bánts virágok<-nak tokintjük és míg u kútfö- 
birálat nehéz, de okvetlenül szükséges munkáját el nem végezzük*] 

Az éls/» niíigyar érsekek kérdésénél kétféle tíinuink vannak í 
tf) oklevelek és f») irók. 

'i) Az elsőfajta tanukhoz tartozik a frankfurti lOUT-iki 
/Miiaíról szóló oklevél. Ennek előadását annyi egykorú iró támo- 
gHtja, hogy hitelessége minden kétségen kivül van. Aztán ide 
tartozik Szent-Tstván alajíító levele a pécsvávadi n»onostor szá-j 
mára. Ennek hitelességévol >Szont-T8tván oklevelei és a Szil- 
veszter-bulla* ez. munkánkban oly bőven foglalkoztunk, mint a 
minn Szent-Istvánnak legterjedelmesebb és logtartíilmasabb okle- 
velét méltán megillette. Végül a pannonhalmi kiváltság- (mások 
szerint .alapítói) levél, de az utóirat nélkül, mert az utols('> 3 sor^ 
TMÍT^t idézett könyvünkben Icimutattuk, csak 1137 után készült. 

M A 3 oklevél mellé négy iró sorakozik, mindegyik az elsí 
iiitgvai* érsekekről tevén bizonyságot és pedig: 

1. A bambergi székes-egyház fölszentcléséuek torténetirójn 
Akkora, hiteb^^séget iniíwlenesetro tnlajd(»níHiahink neki, niiní 
egy mai hirl:iptn<bísítóiiak. Mostani kézirata a XV. századból 
származik ugyan, de tekintve, hogy a nevek a régi Írásmód szo-jfl 
rint vannak irva, e másolatot megbízhatónak kell tartanunk. ^ 

íl. Arnold, Szent-Emmerám életirója. Azon helyen, a hol 
Magyarországról beszél, a szein- és fültanu beszél boh'íle, jólértü-J 
sültségét, Hzavahihetóségét mindeiddnek meg kell engednie. 

III. Hartvik, Szent-István királyunk életrajzának szerzője 
Egész külön pontot szentel az első érsekek fölemlitésének.s enné 
fogva a legtöbbet beszélő tanú. Szerfölött fontos azért, hogj 
lássuk, ki és minő hitelre méltó ? 

{öl nz azt védő írókkal t'í>'ütt : n) Dlasz volt-e Asztrik-AnaszUz Y b) PunuoaJ 
balnii vagy pécsvíiiadi apiit vf»U-e? (V Esjsteigonji tersek vayy knlocsiii püspülr 
volt-e? A pannonhalmi Benedekrend névtára 1880. XX— XXI. ÍJ, 



E<Ii1iííi}li^ tiírU'netir<rink, az egy Mútyiia Flóriánt kivéve, 

vikol ruiiul u XII s'/Azad el«j)í'*n élő, Uluít kri/dkorű, min- 

■í»1 51 l»«ífjr»bliaTi »»rtí'-iiiU iróiiíik tartották. Mi nem sikariink 

»e vágüi s (íppeii a/órt clns/íít is clőtur- 

•gének vóieméiiycMiielk'tt szóló, felhozott 

hutó érveket, megjegyezTo azouhan, liogy az i'írveket 

llítva t'fldigelé sehol sem tahíUuk, hanem 

storutik állitnttuk össze. 

K vik közclkorusága melleit: 

ti ntík pesti kézirata az Írásmód bizonysága 

cu«ntit u XII. s/ázadból származik. 

' i" T . pápa láol-ben bizonyos föltétel alatt mog- 
rai N szpnt zsolozsma közben való felolvasilsát. 

IV. .fonó pápa 14.S2. szept. 3. kelt bn (Iájának bizony 
'^■'H. ez élolrujzot már III. Kelemen (1 187 Ili)!.) pápa 
Iiítolc^ okiratként említi. 

■ " tt: 

^ k Viui ajánlva, már pedig Kálmán 
Vuiúy llll'beti megbiilt 

^ V f 1 1. század elejétól kezdve összes püspökeinket 

-pk közt Hartvikot nem találunk. Ellenben l'aulcr 

'-•n éló Ilarduin győri püspököt haj- 

■ iyiek tirtani. *) 

ennyire szeretnők is úgy tartani, mégis az érvek csak 

; •■ '*' tk sokat. 

\\ Hartvik művének magyarra fordítója, 

. először, a pesti kéziratnak a XII. azá- 

t. A pesti kézirat régisége az írásmód és? 

.lapszik. Kz azonban önniagában véve is roppant 

• Tpen a XII. és XIII. század az, a melyben a 

változott, a régi maiusenla betiik egyaránt 

Xiy. század kéziratatn.ik megismerésére 

irányailóul clfojíadhatjuk az Írásmódot, 

adban az úgyoevozett baiátirás (miuuscula) 

..• a Xll. és XIII. század irása közt isMjertetö 

*ú kiilönbség nincs. SíJt úgy vettük észre, hogy a 

1.' esztergomi káptalan lS243-ikí oklovclóé 

Azt mAgunk is beiümerjük, hogy az irásujód és betiik 
I lí.. ^vMríiii n V.^/írat származhatnék a XÍI. századból is, 



.. l.-lb»4. 74U. I. 
PoQt»* 1. kö<«íte H» Knauji I, k<5tete v*g4n adott 



viszont csak annak elismer(?5tít kérjük, hogy a Xlll. 8záza«lI»nT 
is szárrnuzliatik. 

Hogy aztán valóban melyikből azánuazik, azt nem a belük 
:i1akj:iiiak ingatag, jobbra-balra csavarható ^rve határozza me\ff. 
hímem ama positiv érv, hogy Gyula-Fehérvárt a pesti co»1ok iai 
»AlbaTranRSÍlvana«-nakirja. ') Ez már beválik korhatározóiiak. 

Erdély jelölésére régi latin iróink két szót használtak: 
ültrasilvaniát és Transilvaniát. I*ray György és utána számosan 
azt vélték, hogy ezzel mímleiikor fölváltva éltek a régiek. Az ezt 
védők közé beállott ujabban Pesty Prigyes is. ^) 

Ez azonban (a mint Mátyás Flórián kimutatta) határozott 
tévedés. Helyesen másolt s hibátlan okleveleink a XÍT. százail- 
biuí, 8Öt még a XIII. század elején is mindig Ultnisilvauia-nak 
nevezik ez országrészt, TJItrasilvanusnuk annak pÜKpökét vagy 
vííjdáját. Az összes erre vonatkozó adatokat mind fölsorolni 
annál is inkább fölösleges,^) mert a más vélcményück már c^ak 
egy oklevelet képesek felhozni állításuk támogatására. Ez pedig 
ftz erdélyi káptalan 1176-iki oklevele, a hol >Ecclesia Transsil- 
vnnensis< és >Vayvoda Transsilvanus* olvasható.*) Semmi seL 
könnyebb azonban, mint ezt az utolsó fegyvert kicsavarni a régi^ 
nézetet v<ídők kezéből. Ezen oklevél ugyanis többször említi 
Miked (Mikud) bánt és ennek Szentraiklós nevű faluját, már 
pedig számos oklevél tanúsítja, hogy ugyanezen Miked bán 
1275—1288 táján élt és Szentmikíós falut csak IV. Bélától 
kajíta. ^) — Világos tehát, hogy ezen oklevél keltezésében hiba 
van: egy százas szám kimaradt, s így lett a keltezés éve 1 176 aj 
helyes 127t3 helyett.") 

Mivel pedig a pesti kézirat, mint láttuk, szintén »Trati8- 
silvanu8«-t ír *Ultrasilvanu8< helyett, a XII. századból nem 
származik. 

E pesti codex más tekintetben is nagyon érdekli a Hjntvik 
nulvét biráló történetirókat. Azon kvílömbségek ugyanis, a melyek 
e codex és Hartvik müvének többi kéziratai közt ojegállapít- 
hatók, egy magyar történettnílógnuk.Pauler Gyulának, alkalinat 
sízolgrí Itattak a Hartvik-féle mii sajátságos védeluíére. '') 



') Matyii* VU, Hist. Hung, Pontfí Doin, I. k. 53. 1. 

*) MftgynrorszAg lielyiievei T. k. 30H. I. 

») Kgy résfM Ihs.1 MÁty.U FL-tml HUt. Hung. F, D, I, 166. 1. 

') Wpnzel t. k. 73 — 74 11. 

*J Wenzel XII. S.'V.S. Knauz í. ni. 11. k. 5S. H»sai okmánytár VI. 
241. 1. 8tb. Teutsch, Urkmulpnbiich zur (reschiclite s ens. 

•) A kérdéses oklevél korai kfiltezés^t iiwír > é* WSv»1»b«»n 

Vimulftttiik : négy fejexet az aradi pi-éposüüiíjr rz eil'.í.i y.(;'*iinkl>cn. RmU 
könyv í\ b. -pesti nőv. p. 84. I. 

'•} SíAzadok 1884. 740-74P. U. 



feajútüágos vctlcli'iii veleje ttl)bíin úll, hugy Hnrtvik nem 
t^gcn püspök a éppon azért iijúvg összoállitiÍ8iÍb;iu liu.s/.« 
a^un Szent-István nagy legendáját, de annak a niagyu- 
' '" ; ánido si peíiti codex irójn, 

>^i]. kihagyott róözcket elű- 
Cs a maga kéziratába bekítoldotta. »Ezzd úgymond 
. ...... r, — sok, RÖt legtiibb neliiSzsiíg elenyészik, mrlynk^it álta- 
lában réve nem is aiinyira a uaű, mint annak pesti codexc ellen 

. raényo szerint Hartvik úgy kt^szítette művét, 
dotte HÜntt iSzent-Tstvíinnak kis és nagy legendája, aztán 
sik liletirat, vagy halloraásból irt jegyzetei. Kzekböl aztán 
kHiAiO'ya a kihagyandókat, megviíltoztatva a megváltiztatan- 
d" 'vta a maga könyvét. A pesti codex pedig Pauler 

/üli. : > Az iró előtt állott Hartvik könyve, pl. a reiui 
í codex vagy az, amelyről aniondsee-i (Liuiaelacensis) 
.uásoUák és még Szent-István nagy legendája. Az iro, 
ttíleg interpolator aztán irta hűségesen Hartvik könyvét egész 
Wig, nií'.: ■ lení vette, hogy e helyütt a nagy legenda többet 

fn"?id. AI tte a nagy legendát és a kihagyott részt kurta 

kur ez megvolt, félre tette, újra elővette Hartvik művét 
.ui tovább.< 
^Olyan ez mint egy szép rege. Szépen ki van kerekítve, 
»dtet i«, csak egy hibája van s az, hogy lehetetlen és 

'zzuk csak ez elméletet Hartvik műve IV. fejezete 

i Hartvik-codexek (az egy pestit kivéve) ezt írják 

k'ségéről : »Cognoscen.s vcro prudens dux predicti 

iiiM'nt pontiíicnlis ips^um dignitatis inl'nla deeoratum 

Mibliniavit et ei colocensis episcopatus digní- 

,^y contulit).* ') 

l'anlcr ezen elmélete szerint az lett volna ?. dolog sorja, 

a pesti codex írója ezt is hűségesen leirju. Ámde nem így 

Ifirti'iil. A pe-Mti ciMlí»xben e helyett ez olvasható: >Predict\im 

t«Mn Asericnnipontiticalis dignititis intula 

írnmiia sublimavitetColocriisi episcopaini 

prefficit« 

^' -rnyire kfllönbö/,o iimndatszerkczet ez! 8 miért annyira 

!■' Ha •'üvszer ott állott az állítólagos interpolator előtt 

Ix eésűabbtil másolt, akkor miért nem 

> még ha njást mondana, vagy ékesebb 



Bzaviikkal jiioiuhíná! <le sem "gyik, sem másik nem tiírtvnik, s 
ríiíulúsúl még chlicz ii iimndathoz is csak úgy jutott, liogy e§ 
pár szút kivakai t, ujakat irt s a mi így sem fórt el, azt a laj 
szélre jegyezte! 

Letietetlen eiiuélfogva, hogy a pesti codox irója oio^ 
Hartviknak raár elkósziilt míívcfeküJt volua, ésígy Paulcr ebn4 
leto helyett más magyarázat után kell néznünk. 

Ezt pedig könnyen íulleljük. 

Ivézz«'lfoghatü dok»g, hogy a pesti codex irója c helyütt i 
nagy Icgeud.i adatait használta s annak szMvait irta le. Eredetik 
hely ekkép hangzott: >Cui iam dictum veuerabilem abbateo 
Asericum pontificalis dignitatis ínfula decoratum electione cauc 
nica prcfccit,* A pesti codex irőja már lemásolta e szavakat, de 
aztán a dc'ilt betűkkel Bzedett<.íket ki vakarta és azok hclypi>e tett 
sziívakat: >Predictuni vero^ és j-suhlimavit', a lapszélre pedi| 
odajegyezte: >et Coloeensi episoopatui preleeit.< Ekkép kelo| 
kezett a pesti codex sajátságos mondata. 

Elvitázhatatlaniíl következik ebbríl, hogy a pesti codex 
irója nem Hartvik kész köny\i^t használta compilatiójának alaf 
júúl. hanem Szent-István nag}' legendáját. Ezt toldozgatja Szent 
István kis legendájának adataival, ezt líővíti másunnan vett lo| 
jegyzéseivel, ennek hibás (legalább nézete szerint hibás) adata 
javítgatja néha vakarás segítségével is. 

De már most ezen biztos alapból kiindulva kérdezhetjükr 
miért nem használta a pesti codex irója Hartvik könyvétalapul? 
Hiszen a íiomlokirat Hartvikot mondja a míí szerzőjének ! MinQ " 
lilás felelet reá, mint az. hogy Hartvik müve még uem volt kés 
hanem esak akkor készült. Más szóval, mi a pesti codexet 
s/erzö, Hartvilc, eredeti kéziratának tartjuk, a többi codexekef 
pe<lig magyar másolók munkáinak. E magyar másolók a nemze-_ 
tükre nézve sérelmes vagy gyalázó dolgokat, az ismétléseket, 8 . 
nézetük szerint hibás adatokat kihagyták, a IV. fejezet 8-iJ 
pontjának Asztrikra vonatkozó tételét (tekintve azt, hogy ott i 
szerző maga is javított) egy kissé átalakították s ekkép azt 
eló:il!ott Hartvik művének magyaros alakja. Pauler elméletévé 
szemben tehát éppen .az ellenkezű elméletet állítjuk föl, s 
pesti codex és a Hartvik-féle életrajz többi kéziratai közt olí 
íbrduló különbségeket nem a betoldásokból, hanem a sokkal egji 
Bzerübb, érthetőbb kihagyásokból származtatjuk. 

Ezen okadatolt elméletünkből miniijárt következtetést 
vonunk le Hartvik müvének korára. Ha a pesti coJex a szerzi 
üredeti kézirata, akkor az a szerző nem a magyar király Kál-_ 
mánnak ajánlotta művét, hanem másnak. Aztirja ugyanis a pe 
c'odex irója, azaz a szerző, hogy Szent-István sírjánál »quedaij 



KIK TOr/TA* ht WIA 



29 



iiöítatís cxiiuío muti'ona, cíjiiiitis allii Utlalrk-i sDcia (helye- 
^' ' 'irslai sororis Hliu, iioimnt! Macii tildis* 
iM»eil'' tja, hogy ez ueni lOHH. a»g. 20-áu, 

í»-« 'le iimJto« történt.') K Matild csak tágahl) 

én - vuya Szeut-Lászlú iiuvéi'íiiielv, Zs<5íiííiiak, tulaj- 

doDlcé|ieii anokája volt, és a luiut az Anníilista Saxo pontos 
mdataihói kitilnik, loí'O-nól Immarabb semmi esetre som szülrt- 
lM>4i<tL i> Olyim fmbur, a ki egy legíVljeljh 10U0-l>en íizületctt nőt 
n? ', i-aak jóval kősőbb Kálmán m:igy;ir király 

u' 1, mert Kálmán magyar kiníly tutlvalevoK'g 

>*dD Qiegha.lt s akkor Matiltl, Zsófia húga még fiatal 
iiv>fc4itiy volt. 

Á) A má<íoclik ^rv azon alapszik, hogy ÜL Incze 1201-ben 
me^r l'/ának lololvasását. de oly kikö- 

t^^so! tot: »Tp8um de utríHiue iure do 

t* .ore potuisso*, ki kell hagyni. ^) A kérdéses mondat 

Hi i • rlöfordul, tehát ez már 1201-ben készen volt. 

! iiek láts/.ik L'lső pillanatra ez érv. valójában 

11' ik művének a kc'rdéses helye arról szól, mikép 

t .-r pápa a koronát ós a keresztet Szent-István 

tink számára, a következő szavakat adva a pápa ajkaira : 

- agymond apostoli vagyok, o pedig valóban Krisztii!* 

AtL, a ki által Krisztus annyi népet térített magához. 

A ' egyházait a mindkét jog szerint kormányo- 

7 iitt az ö rendelkezésére bízzuk.* (t^uaproptor 

m ecclesias Dei simul cum populis utroquc 

lui..- .i iimiiiimus.ff)*) 

iiár moHt Hartvik müvének €me részecskéjét III. Incze 
i' ■ ■ ■ ■ iiif^ ai-ia a következtetésre jutunk, 

h* >[l IIL Incze keze'^ben. Ezen élesszemű 

|r.t tts'zteijük, mint az egyház egyik legnagyobb jog- 

*' ' . . -. épen azért merjük állítani, hogy Hartvik művének 

1 nom ütközött volna meg, s annak kihagyását nem köve- 
id. ' '' " L'vfinis a vibígért sem mondja, hogy 8zent- 
r _ id intézkedett az egyházi ügyekben, hanem 
4\' arra tanít, hogy Szt.-István erre a római 
!►.' . Iliatalmazást Azt pe<lig flI. Incze pápa bizo- 
bn '»Rya római pápa >joghjLt<'»sági« (és nem x'gyliáz- 
• lenituflinc putí-statis világi embernek is 
■ *;i Ilartvik -/íiint nom az egyházakat, 

•> XFTT tryr.H í6. n. Pontes Dom. I. OH. 1. 
í. ÍIB— 20. II, 
Mtim, SUvorum nuiridlonaiittin I. k. hl. 1. 



OR, KAttAcnOíryt íAíco 



hanem u uépeket ktiUett mindkét jogon reiideüui, s nem m«>n(íj:i, 
hogy ez a rendezés i-gycdül Szt.-lstvánt illeti. 

De f,együk fel a reánk nézve rosszabbat- Fogtidjuk el, hogy 
Hartvik eme mondata teljesen ogy a III. Jucze ált:il i'ltiltottaL 
még abból sem következik, hogy Hartvik műve 120 l-ben műr 
készen volt. 

Mert két dolog c tekintetben tLigaillnitatlan. Először az, 
hogy Szt-Istvánnak tiibljiVle életiratai voltak. Ka pedig: 

a) A kis legenda. Ez nem lehet kivonata Rartvik müvének, 
mert hiszen szerzője világosan megmondja, hogy nem irott mű- 
vekből, hanem az egykorúak elbeszéléséből meríti adatait, ís 
azonkivül olyan dolgot is említ, ami nincs meg Hartvik míívébcu. 

\i) Azon életirat, melyet a vegyes (magyar-lengyel) krónika 
Bzerzője használt. 

t) Azon életirat, a melyből Ranzau püspök S/f -T^ífv.n.rúl 
való adatait merítette, 

5) A Temesvári Pelbárt és Unrest Jakab ke/un >üii loigu ^ 
jóval részletesebb életirat. 

s) A régi magyar krónikástól hasznúit életirat, a melybcfj 
megvolt Szent-István születésévé s uralkodásának tartama. 

Tj) A nagj' legenda. Ez sem lehet kivonat Hartvik művéből, 
mert el nem lehet gondolni, hogy akkor mért nincs benne egyetlen 
egy szó sem a kis legendából ? 

De meg egyebeken kívül eléggé kitniiik ez a következő pél- 
dából: A nagy legenda azt irja: >Gerardu.s constitutione/'i- 
íer?^^ pontifex electu8.« Természetesen ez hiba, mert hiszen kép- 
telenség, hogy egy még nem levő káptalan püspököt válaszszoiu 
Észreveszi a hibát Hartvik és kiigazítja ekképen: >Gerardus 
constitntione supernn pontifex electus.* *) Utána így irják az 
összes Hartvik codexek. Egy sem hibázza el. Elképzelhetetlen, 
hogy a nagy legenda irója, ha Hartvik előtte fekvő munkájából 
kivonatot készít, az eléggé érthető: íconstitutione superna« sza- 
vakat az érthetetlen és képtelen »constitutione fraterna*-ra 
változtatta volna ! Elnézésből^ megszokottságból irhát valaki 
egy-egy helytelen szót, de mikor előtte ott van a helyes, akkor 
iizt szántszándékkal nem változtatja helytelenre. 

Másodszor tagadhatatlanul való az, hogy Hartvik nem 
íjnálló iró, hanem csak olyan középkori compilator (férczclő) 
Vídt, »c divrrHÍs scurtabcllis't szokta művét összerakós 
Ezt bizonyítgatni íolüsleges. A ki Mátyás Flórián ko 
Hgyelmesen végig nézi, ^') szemével láthatja. 8 ha már must 



>) V. d. KonUts I, '2x i>» r,2. I. 



KIK VOLTAK AZ KLKA folSKKEK 7 



^1 



(rŐDak luüvítbol a szerző uuilit.ése nélkül űléüuek valaaiit, 

V a coiupíhitor kiltfurrása abbau 
M semmi. 
K i i hatatlan dolgot szem előtt tartva, akaratlanul 

* ^' i, ........ r., ki biztosít bennünket arról, hogy a magyar 

lííOl-ben csakugyan Hartvik művét terjesztették a 
it-Istvánról 8Z«>ló életiratot? És ki bíz- 
óvá 111. Iticze említett levelében idézett 
Uiirtvík szavai s nem valami más, régibb kút- 

H>i... •- .,...» szórói-szóra kiirva? Senki és semmi; mert 

III. Tncze egy árva szóval aem mondja, hogy az eléje terjesztett 
ílfrlr.' ** ' vala. 

4yuuk teliítt bevallani, hogy 111. Incze kér- 
iléna nmdelete Hartvik művének korára nozvc se aem szoroz, 
«. TuiTu {.,vt mert iugatíig alapon áll. 

mezt mondhatjuk a IV. Jenő pápa leveléből levont 

-rvre is. A kérdéses levélben ugyanis többek 

klV. deuó: »Egykor 111. Kelemen elődünk 

! nnak. IIL Kelemen éa a mi elődünknek 

. - ., . ui egyházmegyében fekvő székesfehérvári 

Szent-Péter és az ő oltalmába vette; úgyszintén az 

' ** i^yháznak Szent- István királytól, ugyanazon 

1 fidott í\fna szabadságait avagy kiváltságait, 

tz ü életrojztíbau olvashatúk^ és a 

'l, 8 egész a tisztes emlékű Gec«e 

'U levő dolgokat jóváhagyta, megerősítette 
17 niimiuuK<-M idandókuak rendelte.* ') 

Ha ez kúl szolgálna Hartvik müvének régisége 

mfiÜt-' ütíiü \iiAiia szükőégoly késő tanúhoz folyamodnunk 

tiiril i*. mert Podhraczky József már régen ismerteté 

k levelét, a mely 1202. uov. 1-én kelt s benne 

iK - .>A«-íit- István királytól — jóváhagyjuk* szintén elő- 



m 



-^ ;u a bókkenő, hogy sem ÍIL Incze, sem 
!«• n<.:ri» Írja, kinek a munkája volt az a : Vita 



i^jii >.iuvuii más, Hartviknak kútforrásűl szolgáló 
l-e szó? 

i í/j el.ső pillamitra fonto.smik lálszik, 

mán királynak ajánlja fői. Kpen ízt a 

rt oijraniiak tüntetik föl hazai knUnkáink, a ki a tudomá- 



ittnn Htmp, il!. H. k. 21'i. I- 



32 DB. KARÁCSONYI JÁNOS. 

nyos dolgok iránt órcloklödött. Sőt, mint említők, Pauler Gyula 
Harduin nevű győri püspököt hajlandó teljesen egynek venni 
Hartvikkal, ') Fejér pedig a Kálmán magyar király idejében élt 
Hartvik regcnsburgi püspököt tünteti föl e mű szerzőjéül. ^) 

Mind e szép dolgok, ha közelről tekintjük, merő délibábok. 
Pauler hozzávetése már azért is nagyon gyenge lábon áll, mert 
Harduin és Hartvik, bármennyire hasonlók, mégis egészen két 
különböző név. Az első a Bernuin, Alduin, Warin, Hilduin, 
Balduin ; a második Ulrich, Fridrik, Bardevik s más nevekkel 
áll rokonságban. De föltéve, hogy ez a Harduin csak a másolók 
hibája Hartvik helyett, vagy adjunk hitelt azon két Írónak, a kik 
Harduin helyett Hartvikot használnak, ^) még akkor sem lehet a 
győri püspököt és Szent-István kérdéses életrajzának Íróját egy 
személynek tartanunk. Nem pedig azért, mert ez az iró nem volt 
magyar ember, és járatlan volt Magyarország törvényeiben. 

Nem volt magyar ember, mert egy helyt megjegyzi, hogy a 
magyarok Mária mennybevitele ünnepét az ő nyelvükön » Asszony 
napjá«-nak ipsorum lingua »regine dies« nevezik.*) 

Járatlan volt az ország törvényeiben. Kitűnik ez ama bak- 
lövésből, hogy a »decimae liberorum«-ot, vagy a » szabad embe- 
rektől szedett tizedet*, a mellyel Szt.-István a pannonhalmi 
monostort megajándékozta, így magyarázza meg: :»Ha valakinek 
az Isten 10 gyermeket ad, a tizedik magzatot Szent-Márton 
monostorának kell adnia. « 

Ez kézzel fogható tévedés. Elkezdve a pécsváradi alapító 
levéltől egész a tatárjárásig minden oklevelünk, minden törvé- 
nyünk azt bizonyítja, hogy a »decimae liberorum* alatt nem a 
gyermekeknek, hanem a bevándorlott polgároknak, vagy az egy- 
házak nemes jobbágyainak s egyéb szabad embereknek tizedeit 
kell értenünk. 

Itt közöljük az erre vonatkozó adatokat: »Preterea ex 
consensu et coníirmatioue auctoritatis Apostolicc non solum pre- 
scripti populi, verum etiam omnium infra térre ipsius monasterií 
circumscriptionem possessionem habentium decimationibus cura- 
vimus preditare« (monasterium Pécsváradiense). »Insuper et 
liherormn denarioruvi tertiam partém, qui ex advenis in tarra 
ecclesie habitautibus debentur, ad calciamenta fratrum conces- 
simus.« »Nobiles autem infra térre ipsius monasterii circum- 
scriptionem possessiones habentes, si . . . . ecclesie contrarii .... 

') Századok 188a. 803. 1. 1884. 740. 1. 
«) CoJfiX dipl. lí. k. 52-55. 11. 

") Meraeburfíi Thietmár, Perlznél SS. Hí. 797.1. A músikut említi 
Paulor, Sziízíidok 1SH4. 740. 1. 

*) M:ilv:is Fl.-inU I. k. 48. 1. 



KIK VOLTA 

oxpelIantuT.* *) (A pécsváradi apátság alapítólevele 

I 

ÍB három pontlwíl világos, hogy a pécaváradi apátság bir- 

k t's veiíd^fíok iá, vagyis azabadok, de ezek 

:;ik tizedet űzetni. Már mof?t ezek tizede épen 

CTextetetl » Liberorum dGcimae«-nek, miut a vendégek adója 

erorara denarii<'aek. 

A garam-szent-benedeki apátság alapítólevele (1075) csak- 
"' -xi : »8tatui. ut ecclesia illar/ecíffm«8uas oiuneset 

iisuorum, tamZiAíTo/'Mwi.quam servorura iibi(iue 
í hoc regno existentiura babeat.*') Világosabb adat nem kell arra, 
a íLIbcroruin deciioa* a szabad jobbágyok tixeilét jelenti. 
Szent-László törvénykönyvében erre nézve a következü két, 
t olvasható: 28. §. De decimatione liberorum 
Hs de iiberis suis dent deciiuationem episcopís. 
i)tt decimatione liberorum. Episcopi de Uberis accipiant 
u< ') Ha Hartvik szemüvegén keresztül néznénk az utóbbi 
; ki luhetne belőle sütni, hogy a püspököknek általában 
lek, levén a *liberi< két értelmű szó (sza- 
: ámde az egész okoskodás abszurd voltát 
jmtitatná a 'JS. §., mert hisz az apátoknak nem lehet- 
aekeik (legalább a kath. egyház azokat nyiltan, tőr- 
én soha el nem ÍBmerto.) Volt tehát hazánkban az idézett 
fV f » liberorum decima*, de ez alatt csak a sza- 

|/' '^t Orteni, nem pedig a gyermekek tizedét. 

A XI íL században IV. Béla uralkodása idejében össze- 

tLít ,\ i> iiivsonhalrai apátság összes javait és jövedelmeit, a leg- 

ti fcílirták a monostor embereinek tartozásait, de 

V i lO-ik gyermek a monostoré legyen. Hanem 

b*>gy a fegyveres szolgálutra köteles, de 

aürii nk a »szaba<l tizedeti fizetik. * In villa 

, ; , ."jiitrium suut XX mausiones. . . . dánt 

fion dicto monaslerio de omnibus bonis 8uis.« *) 
' ' tiik van a többi szabad jobbágyoknak. 

lik részletesen és egyenként felsorolják azt 

tíUt'ti a tizedei fizetni. így például l:íí^9-ben a zágrábi 

a király megiléli >decimam oranium frugum in speeie 

piHjl fruuienti, siliginis, ordci, avene, railii, mellis ct un\ninm 

Bimi et latiam vini.« ") 



.i.i» T. Umi. IV. .^76- 77. II. 
' Tiö. I, 

\r|i:i<liaii.>i :i.'^'2 I 

} n,i-ii, ^^i'.imiti i.pp. ZHgrHli. I. «V,., |-*)Hi 



III 



. KABÁososnn jawmi. 



A iiéc«i püspöknégnek Jakab pápai követber beterjesztett 
éf IX. AndriÍHÍó\ 1235-ben megerősített kiváltságlevele szerint 
minden a f^ácú püspökaég területén lakozó lakos tizedet köteles 
adni »<le orani frugum genere, scilicet tritico, siligine, bordco, 
3Tena, rayiio, sicut horrea continent. eornmdera legurainuiD 
genere prorsaA nnllo excepto ; itera de vineis seu de vino, item de 
flgni« ct bcdi8, item de porcis, itera de apibus, item de anseribus 
et i?allinis cum Hubcultellaribus denariis.« *) Ha a tyiikok és 
ludak tizede e sorból ki nem maradt, mikép maradt volna ki a 
gy«?rniekek tizede, ba az valóban létezik ? Ha pedig a pécsi pÜ8- 
pök«égel nem illette meg a tizedik gyermek, akkor nem volt 
abbüz joga a pannonbaimi apátságnak sem. Maga Hartvik is 
beismeri, liofzy a tizedszedés által a pannonbalrai apátság a püs- 
; ' onló lett. Ha pedig csak basonló lett, akkor több 

j K- sem volt, mint a püspökségeknek. 

Kezdve tebát Szt.-István századától egész a XIlI. százsd 
elejéig, Boha nem értették a ^Liberorum decima* alatt a gyer- 
mekek tízedét. I)e még magának Szt-Istvánnak idejében sem. 

Hi erre nuigának ii pannonbaimi apátságnak kivált- 

nágleví'l Iván e levélben az batározza, liogy a somogyiak 

»decimationem de omnibus negotiis, prediis, terris, vineis, sege- 
tibus, vectigalibns vinoque bospitunu ") fizessenek. Itt sincs szó 
a tizedik gyermekról, pedig ezt meg kellett volna nevezni, mert 
az az <>gyi»áz általános szokásával ellenkezik és magától érthető 
dolognak nem vehetLÍ. 

Hiábavaló en'ílködés tebát ily dolgot védelmezni. Hisz már 
a dolog terniészete is nevetségessé teszi Hartvik magyarázatát. 
Kfnnolyan csak oly jövedelmet lehet adományozni, a mely való- 
ban az, H az intézet valamely .szükségletét fedezi. Már pedig 
ngyan nteggazdagodott volna a pannonhalmi apátság, ha a tizedik 
tingyernieket kapja meg!? Hanem a magyar viszonyokkal isme- 
retleu ember olvasva a >liberorum decima«-t, abból csakugyan 
kioko«kodhatta a gyermekek tizedét. 

Anule ilyen sületlen tévedést nem követhetett el az a Har- 
dnin, a ki püspöki székén több évig ült, s a ki a szabad emberek 
tize<leit maga is szedte, s ennélfogva őt ez életrajz szerzőjének 
tartani lehetetlen. 

MogerŐsfti ez állítást maga Hartvik következő megjegy- 



•) Fej^r 111. 2. 427. K kiválüiág-íí'vek't ejykor hainisuak nyilviní- 
toituk, rOmlw <Hftk rirtTt, meri néin"ly»'k III. BHlAiifik lulajdoníiottjlk. Pejér 
in P^Mur ni IlOO-ik óvjuM közli, ile koísóhb az 12Sri-ik ♦•vwM iijra kiadU 
mint II. Amlf;ÍK )<'Vi'K'a, Kr. |»>ili;; h(»i<h7:i«ii niA*, ini»rt ekki^p a liii»>l»*ii!Mige ellen 
ft*Uuivt)iiitó okok <iniii!iKitktól iiiHjfilöliD'k, 

•) MályiÍH KI I liM> l. 



•Cötoni vero niiraculorum ilei prodigia. . . beneHcio- 
ipsias xnultiplicitatem , . innumerís sapientibus, quoft htin^ 
5f<ti*t4 fovet rl amjilectltur, stilo (leclarand.im conuQeudavi.* ») 
E^ " * ' I mint luár Podhraczkj J. nH'gjnííyz«%2) 

' «■^ <ől szánnazhatott S ezt nem lehet azzal 

y e raondat csupán a szolgai kiírás vésőn 

. .i..-.. ct tartalmazó pebti codexbe, mert ott van 

\ k<5ziratban. 

' ' u ott a hilia, liogy ez c-lctirat szerzője 
nem n igi püspöknek, a Hartvik nevet pedig 

kilelhették, a mint viselték is, töbheu a j)üspökök közül. 

Az egéjsz érvnek pedig az a leguagyold) baja, hogy íróink 
«ok oljat buzzű gotidobmk, a mi az életrajzban nincs. Ez élet- 
rajz egy árva fszőval sem mondja, bogy az a Kálmán király, a 
kin«ik ajrínlv«i van, magyar király volt. 

' azt kell jól ti^yelembe vennünk, hogy okleveleink 
H/szfrürn királynak nevezik a nélkül, hogy kiten- 
kiráiy volt, IV. Béla hfis testvérét Kálmánt in ^) azou 
f 6 valóban Gácsország és Lodomeria királyává volt 
ki .8 ezt a czímet holta napjáig megtartotta, noha tiilaj- 

dünképeti Horvát- és l)ahiiátországf»t kormányozta. ^) 

Ezt tudva, bátran kimondhatjuk, hogy a Kálmán király- 
niik \h\ó ajánlás sem válik be korhaUlrozónak- Mert éppen olyan 
joggal ^ '' 'ink ez életrajzot Kálmán gácsországi király, mint 
KiÍ)iD.< ir király föllnvására Írott műnek. 

••> A Xlll. százaíl elejétől az összes magyar püspökökéi 
flUierjUk, azok kíizött Hartvik nevű nincs, tehát ez a líartvik 
taég • X 1 1. században élt. Ez volna az utolsó érv. — Erre azt 
Mict felelni, hogy Hartvik nem volt magyar ember. Lehetett 
iml»Tni külföldi, ftry darabig nálunk járt püsiKík, Aztán pedig ez 
\r ♦ vesz bebizonyítottnak, a nn éppen liiucsbebi- 

:. is igaz. Azt t. i., b(»gy nálunk iizon időben 

. czimzetes püspökök. Minthogy elaggott, vagy elbete- 
K-.-><i •• 'spüsköki^k, az emberi természet mindig egy lévén, 

ikkor .voltak mindenesetre azok helyett kisegítő, tisz- 

t« Ivök is. Hogy a csupasz szónál ne maradjunk, fül- 

tv ; pl. 1 I oO-ban Valkó nevű ]iüspök vett részt a 

krilkai templom fölszentelésén, a ki csak ilyen uzimzetes püspök 
taU, mert ' ''x'U a magyar püspöki székeken más nevüek 

• n.-iiAl OS. I. 

1^.17, VII I. 
Ii iV.I. ir.o. l\' Il.n4<1, rU7,Wri,z,.| ll. u ".. II . ILizal 
14. III. |-.. 



3» 



96 



RAÍC.M.>"NVl 



ültek. ') Mitlön Kaliin pi^-osi jjüspok Hürvjit- óh DaliiüitorBzáglcor- 
lüáiiyzója volt,*) szintéu ilyen cziiuzetes püspökkel vj-geztette 
megjéjében a fópapi tecudüket, mert n nélkül nem hagyhatta egy- 
házát fis híveit. 1229-ben a székesfehérvári káptalan egyik 
tagja •^Senyeusis* püspöki czíuiet viselt.^) Bararllaus Kpisco- 
pus Senensis 1234-ben a kalocsai érsek assessora volt.*) Azon- 
kívül Kálmán gácsországi király kormányzása idején egyszerre 
négy megye nélkül való pü&pököt szenteltek föl Bosuyákor- 
szagban. *) Mi tilthat el jieunüuket attól, hogy Hartvikot, 8zent- 
István életrajz íróját éppen ilyenek között keressük ? M;ir Tiuion 
Sámuel is boszniai püspöknek vélte Hartvikot.*) 

Korántsem a szőrszálhasogatás, vagy a mindennek ellen- 
mondó kételkedés vitt bennünket az eddig mondottak közlé8Őre» 
Semmi egyebet nem akartunk kimutatni csak azt, hogy az eddig 
fölhozott érvek Hartvik közelkorusága mellett nem elég erősek, 
korhatározóknak éppen nem valók. - Valószínűvé tennék a 
dolgot, de teljes bizonyossá nem. Elfogadhatók volnának, de 
csakis szükségből, csakis akkor, ha egyéb ellentmondó érvek 
nincsenek. 

Épen azért okunk ós jogunk van rá, hogy azok figyelembe 
vétele nélkül új és biztosabb adatokat keressünk, a melyek 
Uartvik közelkorusága mellett, vagy ellene szólanak. 

Az egész művön végig haladva, négy ilyen adatot találunk: 

a) Hartvik műve IV. fejezetében azt irja, hogy Szimt- 
István Asztrik apátot » kánoni választás utján kitüntette* és 
kalocsai püspökké tette* (canonica electione sublimavit coloceüsi 
episcoputui prefecit). 

Már magában is ellenmondás, hogy Asztrik kánoni (vagyis 
káptalani) választás révén legyen püspökké, mert hiszen akkor 
még káptalan sem volt, — Asztriknak kellett azt szerveznie; 
de még inkább ellenmondás a kor viszonyaival szemben. Kisz 
tudjuk, hogy Szeut-István korában a káptalanok választásjoga 
az investitura által fel volt függesztve és VIÍ. Gergelynek, vala- 
mint utódainak szörnyű küzdelmeket kellett kiállaniok, míg a 
kánoni választást újra visszaszerezték az egyháznak. 

Sajátságos lélektani oku lehet tehát annak, hogy Hartvik 
egyiket sem véve tekintetbe, >káuoni választás «-rül beszél. Ez az 
ok pedig nem más, mint az, hogy ö már oly korban élt, mikor tt 



') Monum. Strigon. I. I lu. 1. 

•) Fejír II. k. 260, 28ö. 11. 

«) Wenx«l VI. 476. I. 

♦) Wenxel VI. 47(1. 1. 

') U. o. VI. :.57. 1, 

•) huiigo nov;ie lliirt^ut ím ..♦. 



KOt tOtTAK AZ «L1?Ö fCRHEKER f 



37 



íkáomií Tálaiatájiárt vívott hai'czok már feledéskí mentek Kamikor 
• riiúskt'j), riiint kánoni válüvsztús ntjíiu n«'m is 
a, hogy neki eszébe sem jutott, hogy valaha 
ügy volt a dolog, niint az 6 napjaihan. Olyan korban kellett 
ii éhú^ mikor ez u »caruuiica electio* már egészen átment a 
lylus euriae«-bB. úffv, hogy akaratlanul is kicsúszott a tollából, 

FS^' ij valíj ellenmondást a roppant meg- 

' ^7 /re venné. 

azí^rt Szent-István kérdéses életrajzának irója, Hart- 
tlhetett Kálmán magyar király idejében. Mert még 
I akkor lavában folyt a harcz a kánoni választásért s az a püspök, 
ki ' ' részt vett, semmi esetre som beszélt volna 

fc. - a XI. században, mikor jól tudta, hogy olyan 

ooni volt Ennélfogva ezen Hartvik püspököt Kálmán gácsor- 
|azá{p király korában a XIII. században élőnek kell tartanunk. 
b> Hogy Hartvik művét sokk:d később irta Kálmán magyar 
kí' * * ' mutatja ezen elbeszélése: >Cum.. alii graviori 

dt iibiti simul pervenire nequirent. . . in via sanati 

sünt. l n*ie perraansuram beneticiorura aancti regis memóriám 
uplurCvH per eum sanitati redditi in eodem, nbi sanati sünt, 
loco, grandes aggregaverunt acervos lapidum, qui lo7ifjo 
Htm^)dnnWMfí7t«^€ •) K szavakat nem Írhatta 
K 11" király Korában élö és n»ár akkor elaggott püs- 

piik, I eri akkor »"» m('g láthatta volna az l()83-ban állí- 

•"'< V .Uat, és akkor még nem pusztultak el. - Tehát 

l-m állottak azok a k<3rakások longo tempore, vagy Hartvik 
iL .kMhI későbbéit. A >longo tempore ibi fuerunt* szavak 

li« u tniiideii Hartvik codexben, kénytelenek vagyunk a 

dilcmr 1 fogadui el. 

, ulja korát Haitvik a következő szavaival: 

1 a tartományokat tíz püspökségre osztván, az cszter- 
' ' házak fejévé és t.uiítójává rendelte.* -) Tehát 

', hogy Szent-István lo piiíipökséget alaj)ított 
tafciok kozl i'suk i-gy érsekséget. 

Hu/v I • állításának igazságát jól megítélhesiíük. három, 
ietirá.s által végre-valahára n»egállapított történeti 
íJtM.i^ni Kt-ii szemünk rlétt tartanunk. 

Először is azt. hogy a mióta Bunyitay a váradi káptalan 
Tié^ statutomainak hiteles voltát bebizonyitá, ®) nem lehet és 



;i«« 1 IKmii I. •'•'T. |. 



tűriénete. I. k. A viir&dj káptalnn legrégibb 



Muiti.ii 



DR. KAnAOSOífYI jAnob. 



nem szabad tíibljé k<?tclkcdnüiik abban, hogy a váratli püsiMik< 
séget Szent-László alapítá. 

Aztán Yáriisy Gyula a kalocsai és bácsi ogybázak egyesí- 
téséről irt nagybecsű értekezésében czáfolbatatlanul kinmtattu, 
bogy a kalocsai és bácsi külön-külön egyházmegyék í>obasem 
léteztek, hanem az mindig egy egyházmegye volt két székhely lyeL 
Kimutatja ugyanott, hogy a kalocsai érsekség már a XI. század 
L'lsu felében lultJ-ben fennállott; s mi tovább menve, hozzá- 
tosiízük, hogy ugyanezt az érsekséget már Szent-István alopí- 
tutta. Alapítjuk pedig ezen látszólag merész állítást arra, hogy 
az esztergomi érsek sohasem neveztetik okleveleinkben >Archi- 
episcopus regnic-nok, és hozzá még már a XI. században >Stri- 
goniensis«-nek irják, ") niíír pedig, ha csak egy volt, fölösleges 
Strigonicnsis jelző. -- Aztán pedig a kétségtelenül hiteles pécs- 
váradi alapítólevél (nem is említve az eschatocollumát) két helyt 
is elárulja, hogy H>1 5-ben uiár két érsek volt hazánkban ; egy 
helyt, midőn azt nmmlja: »Ábba8 generáli tautum Synodi 
Andii ej)iscopi Strig«»niensÍ8 interessé teneatur,* itt ha csak egy 
érsek lett volna hazánkban, a Strigoniensis teljesen lolöslegcs ; 
máshelyt, midőn elrendeli, liogy sssent kenetet és betegek olaját 
•quilibet Archicpiscopns vei Ejiiscopus* köteles adni;^) már 
pedig hogy válogathatott volna a péc^|^radi apát még az érse- 
kek közt is, ha nem volt csak vgy? S hogy Szent-Tstvan két 
érsekséget alapított, azon csak az csodálkozbatik. a ki nem tudja, 
hogy Szent-István 12 püspökséget akart országáb.nn ahíjiítani, *) 
dú az elégördult akadályokon még az 6 apostoli buzgalma is 
megtört. 

Végre szem előtt tartandó, hogy hiteles oklevelek tanúsága 
szerint a nyitrai j)Ü8pökségot 11. Gecse és II. László magyar 
királyok 1150 körül alapíUitták. ^) 

Ha ezt a három igazságot szem előtt tartjuk, mindjárt 
láthatjuk, hogy Hartvik nagyot hiliázott, midőn Szent-Istvánnak 
Ki püspökség és egy érsekség alapítását tulajdonítja. Feltéve^ 
de meg nem engedve, hogy hazai krónikánk téved, midőn a váczi 
pii.spökség ulapílójának I. Gecse királyunkat nmndj.t, ") Szent- 
István legfeljebb kilencz püspökséget alapított, és pedig az esz- 
tergomit, győrit, veszprémit, pécsit, kalocsait, egrit, csanádit, 



V Scheinatisinus Cleri ftrchidioei-esis C<.>]o<ensis 1S85. I— XXXVIi. II. 
») VIL Gergely levele 1077-ben Fejér, Cod. Pip. I. 442. — és n gHrHrn- 
szentbenedeki alapító lev^l I07r>-ben. Knanz I. k, rtO. I. 
•) Monujií. Vfttíc. ser. L 1. IV. 577. 1. 
M JLattlívány Acta et ScríptA «. Gerardi 825, l. 
») V. ő. kíit.b. Szemle III. k. P9— loi. 11. 
■) Hút. Uung. Fontea II. k. 187., 192. H. 



KIK VOl 



BKKKR 



(nem ártatui, Íia volna egy pár crösübb .-idat reá) és. hát 

■t Aztán poíiig nom egy óryokségct, bíiiiL-ni 

V í'rseksptr hazánk tiTüIottín csak egy ]>ár 

szt. királyunk a íJuna balpart- 

[ :i másútlik, a kalocsai érsicksóg 

I határoz ez Hnrtvik korára nézve? 
h<»gy teljes lelatetleiitié teszi Hartvík közelkoru- 

' sct Á XÍI. század elején élő püspök ilyen 

I rjcni kíivethet el. Hisz Kálüián magyar 

élénk emlékezetben volt még, hogy a váradi és 

püspökségek Szcnt-Lásizló király buzgóságát hirdetik, 

küliiinben :iz is, hogy Szent-László alatt a kalocsai érsekség 

új «zékhi'.Iyet és nevet kapott, de két egyházmcgyéríil szó 

Itqlt 

Önként következik ebbűl, hogy líartvik a XIII. sziízadban, 

■ •-■■'-zági király icleiében élt. Ekkor már teledésbc 

k püspökség alapítáKának története és így raeg- 

niítottii magát cgygyel vagy kettővel, 

-eki székek közt éppen ekkor hosszú 

áyt a/ elsőség lelett. Csak természetes dolog, ha az 

. inegyo a maga javára többek közt azt is tel hozá, hogy 

i7.uk régibb, azt Szent-István hamarább alapítá s így 

az esztergomi érsek egész Magyarország fölött 

^'yakorolt. Ez az érv tiikrözödik vissza Hartvik 

II is. De persze amint a vízbe ejtett kö mindig 
\ii ^, V indít, épen úgy az eszt»?rgomi megye érve is, 

l több kézen jucnt át, annál jobban nagyobbodott s a mi egy 
volt ( ' . azt Hartvik már Szent-István összes 

l-iára kit 

Ha valaki az e.dsö moiuliitot; »Post bee proviiicias in deceiii 
kurtibtts episcopatU8< a többitől elszakítja, okoskod hátik ügy, 
Wigy Hartvik e szavai csak Szent-István tervére vonatkoznak, 
' N«tkezik belőle, hogy Szent-István minden tervezett 
megalapított. Ámde elöszó'r is, ha Itt csjik tervről 
, «u, lu bajosan igaz, mert egy régebbi iró szerint 8zent- 
1 'J vtiispökséget akart szervezni, ') aztán pedig pár sorral 
>an mondja Hartvik, hogy Asztrik tanácsára Szent- 
•bbi püspöki székeket is bétölté, *cuius consilio ceteras 
Mrum euris eommisit.^ *) Továbbá az ötödik fejezetben 
xél, hogy mind a tíz püspöki szék már föl van állítva, 



*) jIcU d Sorí[itA B. Gomrdi r)2h. I 



40 UR. KARÁCSONYI JÁNOS. KIK VOLTAK AZ EL»Ö Í3K8KKKK ? 

csak az apostoli megerősítés szükséges : »Strigüiiieiisem eccle- 

siain in metropolim sanciret ct rcliquos episcopatus . . . 

muuirct.« Iniien van, hogy eddig minden iró azt olvasta ki Hartvik 
munkájából, hogy szerinte Szent-István valóban 10 püspökséget 
alapított, nem pedig azt, hogy csak akart alapítani. Ha csak 
Szent-István terveiről beszél Hartvik, akkor világosan ki kellett 
volna azt irni, mert külömben csak azért is megérdemli, hogy 
hitelét veszítse, miután annyi sok tudóst, éleslátású embert téve- 
désbe vitt. Keletkezett volna>e a múlt században az a mérges 
irodalmi vita a váradi püspökség alapíttatásáról, ha Pray, Cor- 
nides és Katona nem azt olvassák ki Hartvik művéből, hogy 
Szent-István valóban alapított 10 püspökséget és erre nem 
esküdöznek ? ! 

A ki pedig 10, Szent-Istvántól alapított püspökségról 
beszél, az nem lehetett Szent-László és Kálmán magyar király 
kortársa. — ■ S bátran mondhatjuk, hogy ha az első két érvünk 
gyenge és egy-két tekintetben megtámadható is volt, ez ellen, azt 
hisszük, senki sem tehet komoly kifogást. 

d) A leghatalmasabb érv Hartvik közelkorusága mellett az 
ő elbeszélése a Szent-István szentté avattatásáról. Itt a többek 
közt ezeket mondja: »Eltelvén tehát 45 esztendő, midőn már 
jónak látta Isten, hogy a halandók általa nyújtandó könyörü- 
letes jótétemények végett az o szentjének érdemeit kinyilatkoz- 
tassa, a római szék rendeletéből apostoli levélben megparancsol- 
tatott (ex Romane sedis institutione, apostolicis htteris sauctium 
est), liogy föl kell magasztalni azok testeit, a kik Magyarország- 
ban a hit magvait hintegetvén, azt tanításukkal és rendeleteikkel 
megtérítették.* ^ 

Dk. Karácsonyi János. 
') Mátyáa FI., Hist. IIu)ij>;. Foutes Dom. I. k. tí3. 1. 



KEMKXY FIA l/)inN(;Z NÁDOR ÉS HTODAL 



I. 

_Akk(jr, tniiliiij Míi^yjirországban seiri liudsereg, sem iniuö- 
rvvtiy nem lóteiíett, köiínyeii törtónliL'lett, liogy valaki, u 
''ptry lintlscreg ólén dllt, ui:ísjia|i mint t»r8/.iígí>iió itólctct 
ImkíoII ós nunt főispán ogy vagy Uthh mngyc kö/igu/gatúsát vezette. 
Az Árpádok li k(»rs/.ak;lnak <^)4yik jellemzn alakja kétség- 
éül K^rn'-ftfi fia 1/tH.ucz, kiiK'k életkópct a csak gyéren rem.ld- 
• tkirati kúífük nyomán akarcmi ccsetflni. 
- ii' m ismerjük. Atyjáról, /. Keményről tudjuk, hogy 
irjís király által (lUUő 1235.) a i)«)XíS<mymégyei Ujvdv 
Tikot kapta, melyet éltí.* fogytáig, még LV. Béla uralko- 
bjében is békéu birt * ) és hogy két tiut, Dénest és LörinczpA, 
IháUa. 

ícdk fl:i. /. Lürincz, pályáját, épúgy mint az akkori föne- 

stt^j^^ u királyi udvarban kezdé. A fiatal mágnás 

>.itIic1j tál'íiai közt már kimagasló állást vívott ki 

k, *> midőn az orosz balicsi fejedelem és IV. Béla között 

• báború az udvari életnek véget vetett s a magyar 

.; vérre luvta. 

IV. Béla 1243-ban kedvencz leányát, Annát, líosztíszló 

■ ' -ignck nőül adta. Rosztiszló 1238-ban atyja által Halies 

Iv fejedelemségét knpta, miután Dánielt, az ország 

némileg gyengíteni sikerült. A magyarok által 

-lel a jövő évben ellenét elűzvén, ez atyja által 

egy évvel később (1240.) Magyarországba jött, hogy 

'^ '• ' Tiy kezét megkérje. A herczegnő büszke anyja a 

leimet nem tartotta méltónak, hogy oly előkelő 

Leadta tőle beleegyezését. Rosztiszló erre 

I atyja által a esernigovi fejedelemséget 

iiiL'lyben 1242-től 1243-ig uralkodott. De dicsősége nem 






42 DR. WERTNEK MÓR. 

tartott sokáig. A tatárok bcrohfinása Oroszországba menekvésre 
kcnyszeríté s így találjuk 1 243-ban megint a magyar udvarban. 

Itt is ezalatt változtak a viszonyok. A két évvel ezelőtt tör- 
tént tatárjárás a királyi család gőgös aspirátióit lehangolta ; a 
mit bárom év előtt megtagadtak, megengedték most, s így kapta 
meg Kosztiszló 1243-ban a királyleány kezét. 

Magától értetik, hogy a királyi család azon iparkodott, hogy 
a család új tagjának lehetőleg fényes állást szerezzen. 

Kezdetben üres czímmel kellett megelégednie. Béla öcscsc 
Kálmán, a ki évekkel azelőtt rövid ideig Halics királyi trónján 
ült 8 a ki a kii-ályi czímet még elűzetése után is viselte, az 1241-ben 
a tatárok által szenvedett sebek következtében halt meg. Halála 
által a halicsi királyi czím üresedésbe jővén, ezt az új vőnek ado- 
mányoztílk s azon körülményt, hogy a tatárok által okozott álta- 
lános zűrzavarban halicsi Dániel lialálának hírét költötték, arra 
használták fel, hogy a magyar királyi családnak Halics koroná- 
jára való igényeit Kosztiszló kedvéért fegyveres kézzel érvénye- 
sítsék. 

Azok elseje, kiket c hadi expeditióhoz beosztottak, s kik 
Kosztiszló oldalán Halics felé vonultak, a fiatal Lőriucz volt, a 
ki itt első babérait vívta ki magának. 

Dániel a trónkövetelő közeledtének hírére országába vissza- 
sietvén, az ellenség támadását .laroszlav várában várta meg. 
A halicsi csapatok egyik kirohanása alkalmával Lőrinczet azon 
szerencsétlenség érte, hogy egy ellenséges lándzsa térdjét keresz- 
tül fúrta. Sebe még nem is volt teljesen behegedve, midőn Dániel 
ellenét nyilt csatában megtámadta. A fiatal tisztnek most alkalma 
nyilt, hogy a vár előtt szenvedett csorbát jóvátegye. Az ellenség 
sorai közé rohanván, oly szerencsés volt, hogy egy halicsi mágnást 
jól czélzott lándzsadöfés által legyőzött s a foglyot Kosztiszló 
berezeg elé vezette, a ki őt lefejeztette. S midőn a csata további 
l'olyama alatt a berezeg lova megöletett, akkor Lőrincz, élete 
koczkáztatásával, saját lovát bocsátotta rendelkezésére a berezeg- 
nek, mire a harczot gyalog folytatta. Kosztiszló és számos más 
jelenvoltak tudósításai szerint Lőrincz az összecsapás alkalmával 
liámuhitra méltó vitézség jeleit adta. 

Mindennek daczára a magyar hadseregnek mégis eredmény 
nélkül kellett visszatérnie. Dániel győzött és Kosztiszló egyelőre 
a halicsi fejedelem puszta czímével volt kénytelen megelégedni. 

Lőrincz a berezeg oldalán — ennek életmentője — haza- 
tért, hol a reá következő évben (1244.) az országbárók sorában 
találjuk. 

') Fejér, IV. l. 331.1." 



mnfifexy pia lökimcz üAdok és utópat. 



43 



Xeiji iiibcnlietelt sokáig. 

• H"os/ li:nljtiriitut:ln — Il'-Iü. =it*rt';:;oit 

«-g rlli'ii küMte; a magyar legyvi-rck 

•ík voltak ; Frigyes lierczeg, elleiisi.^gos l.imlzsu- 

^u litín, jun. 15-éu a Lajtíi inclíetü csatában kbeltc 

••kély vrszí'ly érte; luogolték Invát, 
iva, gyalog folytutta a haiTzot s a 
ííájArai licviigczií'vcl é|i {Ula|>otlian tcrt vissza hazájába. 

i*"-'"- "v lialitla egy pártuak sem hozott hckót Az osztrák 

IHDii benne kihalván, a dolgok nemsokára oly fordulatot 

IV. Béla mint a cseh Prz«^myslidák az elhalt 

M*k, Ausztriának és Stájerországnak, elfoglalá- 

kct inrgkisí'rk'tték. 

, . i szröl az ellens('gcskedé8t azzal kezdték, hogy 

*-bcu Morvaországban pusztító hadját jártatta. Midiin 

• ■' díisa után további üiííveletekru készült, 

-. liogy egy, !i kútfő .íltal meg nem iieve- 

t 'n ; de itt, minden bátorsága mellett is, felette 

j r szenvedett, melyeket a király, a sebesült láto- 

I, szemi'lyosen látott. Alig gyógyiilt meg, midőn 

iicvij vár al.'itt végbement csatában részt vett. Az ellen- 

ilrtttoTfiban s/ervezett kirohanás alkalmával Lorincz egy 

tpatra rohanván, egyik ellenét, ki őt párviadalra 

tíegyUtt leterítette. K hadjárat további folyama 

cznek ismételten nyílt alkalma arra, hogy királyának 

finutíitsa, midőn a karchalagi vár l'elsö 

II küzdött. tJrinhous előtt megölték Ji 

1 iniut ezt szenil.iuok a. Kiiálylyal kíizöllek. 

]'*'i i i\ i./ún az ellenséges felek közt kiegyezés jött létre. 

István Stájerországot, eseh Ottokár pedig 

tii:»T Kaj-Ta. 

A két udvar kÖzti j<5 viszony azonban csak 125y végéig 
n az Ottokár által folbujtogatott stájer rendek 
^ . flűzték, mire l^Oü-ban Magyarország és a cseh 
Ht a háborU kitört. 

' ' V.iniem vett részt, mei't jelenlétét egy más 

;iek. 

j, vagy röviddel a Cí^eh hadjárat megnyitása 

ablők m<'.djára berohantak a szÖrényi bánságba. 

I sokkal bonyolódót tabbá vált; egyrészt nem 

' ' a betörök ellen küldeni, mert a főhadsereg 

i elleni harczczal szemben lehetetlen volt, 

.«>kveücü ftjiíikség volt arra^ hogy a bolgár berolíanást 



DR WRRTNH 



egy csapslssal ártaliiiatlatiuá tegyók. Több mágnáti, líit B^la e 
Ichidat megoldásával mogkiiiált, ajánlatát ol nem fogailta; a 
rabló ctiücselékkel való barczot a cseb király olltini nagy hadjá- 
rattal szemben éppen nem tartották igen megtisztelőnek, más- 
i-észt a nebéz viszonyok következtében anetáni kudarcztól féltek. 
E válsjígos helyzetben Béla kipról>ált Lőrincziinkbez Ibnlult, 
ki 1259-ben kinJlyi lovászmester és gyóri főispán volt. ') Miután 
a felajánlott állást elfogadta, kinevezte öt Béla azonnal Szörényi 
bánnak s az ott működendő fegyveres bati^lom főparancsnokának. 

Az új bán fényesen teljesíté feladatát. Legyőzte az ellen- 
séget, elvette tÖle a prédát és a zsákmányt és ijesztő például a 
rablók nagy számát a Duna partja mentén akasztatta fel. Rövid 
idö allatt a bánság a betöríiktől meg volt tisztítva s az előbbi jól- 
lét és rend visszatért. •) 

Hogy ily kimagasló érdemek után a királyi elismerés ki nem 
maradt, magától értetik; miután akkori időben rendjeleket és 
czímoket nem osztogattak, kiváló érdemek elismeréséül jövcdel- 
mes országos hivatalokat és birtokokat adományoztak. 

Ügy látszik, hogy Lőnncz 1264-ig éppon nem volt gazdag 
ember. -- Újvárt, melyet tihín atyja után örökölt, s a l)aranya- 
nugyci (h-tizH kivéve más birtokait nem ismerjük. Gréczct 126t2 
előtt Demeter íia Sándornak cserébe adta; 12H2 körül 140 ezüst 
márkáért megint visszavásáiolta. ") 1Ü<>4. ái)r. 13-áü IV. Béla 
királytól a baranyamegyei iiV/j*/, Henche és Letuuk helységekot 
kapja. 12tíO óta hivatalos állása is emelkedett. Szörényi báni mél- 
tóságán kívül 12H2 körül még az országbírói s a mosonyi főispáni 
méltóságot is viseli; l2<iS-ban a Béla és István között létrejött 
békekötéskor szörényi bán és István tárnokmestere.*) 

A Béla és tia István között 1 2H4 után ujolag kitört viszályok 
magától érthetőlcg a főnemességre s a királyi udvar környezetére 
is visszahatottak ; vagy az egyik, vagy a másik fél pártjához kellett 
szegődnie. Lőrincz, kit 12G:>-ban még István tárnokának isme- 
rünk, e korszakban Béla pártjához szegődvén, István iíjabb király 
legveszélyesebb és legelkeseredettebb ellenségeinek egyike voli 
hogy miért ? nem tudjuk. 

1267-ben atya és tiii közt nyilt hálrorűra került a dolog. 
István Erdélybe menekült ; a Kökéuyes-Renold nb. Mikod bán és 
fivére Tmre egy, kunok és magy.arokhól álló utána küldött sereget 



•) Weneel, VII. 503. l. 

*) Krröl, Vfllamint Lőrincinek az orosz és morva hadJHratokbau vég- 
hezvitt tetteiről TV. Bélának 1264. ápr. la-án kiállított oklovele azM ap. 
Ffjér, IV. 3. 196. 1. 

•) Wenzel XI. 'i7V. 1. — Hazai ohmnytár, VI. 163. 1. 

♦) Fg/r, IV. X itío. l. 



KBMtKV riA ftORTMOS W4l>Oft ÉS UTÓDAT. 

') Itólft egy nagyobi) sereget kUMött ki, melynek éléu 
link, akkoron ntulor és somogyi f<5ispán -) álU. btváü 
lom (ri)ias Fi^ket^íhnpy) nevíi v:irbn liúzödott vissza; kör- 
iek f<' l'ennelíbi Mikod bíín és testvéri' 
IVrug ri UHU szuboK'Sjnegyei foiSpán) ; Csák 
6^ tívÍTe Domonkos; András fia Demeter; Sándor 
Szörényi bán); Gud fiai János és István ; Jnire comes 
a Roxn nembeliek. Miskócü nb. Ponyth stb. 

■>>tt a nélkül^ hogy István helyzeté- 
.Brt i. Elszállta tehát magát arra, hogy 

meterl líélához küldi ; a büszke férfiú méltósága 
uiialta, hogy atyja tábornoka kegyelmét kérje. Lörincz 
ejtette a küldonczöt s n>egkínoztatta. István elleni 
' volt, hogy — István szavai szerint — 

Idegennek M?lkedett. 

Aa natromoltiik most kirohanást tettek, mely Lurinczre 

' • •' •♦"s kimenetű volt. Mikod és Imre a fentnevezettekkel 

Hókként harczolván, legyőztek az ellenséges sereget 

,üt, a vezéri, fogolyként hozták István elé. István ez 

mutatkozott bosszúállónak ; életl»eü hagyta foglyát.") 

l-ban és 1269-lien L«'írinczre még mindig mint nádorra 

fí^íispánrA akadunk ; rövid ideig még kemlnci főispán 

•) jele annak, hogy Istvánnal immár teljesen kibékült. 

Bélának lÍ7o első felében bekövetkezett halála még na- 

h ilkfilmat nyújtott arra, hogy a volt ellenség jiz új király 

e legyen. 

. ...Jiílakor L^irincz nádor, somogyi és kemluci főispán 

gondját arra irányozta, hogy az új király számos ellen- 

eseh Ottokárhoz menekültek, Istvánnak visszanyerje, 

''♦ módon sik» riilt is neki ; s midőn aztán István, nem- 

ztatiísa után, csekély kísérettel, Leugyelorsz:igba 

, ÉlJU' : , ..;...! rte őt Lőriiicz, ki tanácsa és felbuzditó vigaszta- 

lUtal a király csüggedt hangulatát uem kis mérvben emelte^ 

régi ellenségében legbiztosabb támaszát fid- 

*«^' : eseleke<lett is. í'seh Ottokárral Pozsonyban 

veti:|e alkalmával, midőn nagyon óvatosnak kellett 

-, -. .....z István oldalát el nem hagyta és minden tf^kintet- 

«« áUauiférfiúnak bizonyult; és ?nitlőn a két uralkoiló 
n«iu bokára háborúra került a dolog, Lőriucz újonnan 



'r, VI, 'J41. 1. 
. 1. 

r, V. 4fi. K, VI. 1.*5.<I., 241. 1., - Wcnzd, IV. Jf.. I., 
MÜ. L. XII. 7. 1, 

. XI. r.s:.. I , \iT -n i 



46 



DB. WBRTSER Mi:»R. 



kimutatta régi katonai jelességét, ameuiiyibcíi rokkant kor 
daczára a haza védelmezést?vel bízatott meg. 

Ki sem maradt mindezekért a király hálája. 1271 inárcz. 
2.S-án *) István király Lörincz szöri'nyi bán és dobnkai főispán- 
nak az imént felsorolt érdemek elismercseííl Ujhchj várat a 
hozzátartozó Drhrete, Lyho^ Pafvarőcz és Szerdákéit/ nevÜ hely- 
ségekkel adományozta. 

1271 és 1272-bfn Lörincz még mindig Szörényi bán és 
dobokamegyei főispán,'*) 1273-ban pedig soproni és verbászi 
főispán. ^) 

V. István halála utíín Lőriiicz a Hatal László király párt- 
jYit fogta, ki 1273 márcz, 30-án*) eddigi érdemeinek kimagasz- 
taló felsorolásul mellett a pozsonyinegyei Újvárt vissszaadja neki. 
Tudjuk, hogy már Lörincz atyja Kemény e birtok tulajdonosa 
volt, de nem ismerjük annak nkát, a miért elveszti-ttes a pozsonyi 
várhoz csatolták. Fennebbi kelettel visszuadja tehát László e 
birtokot a vele járó Összes jogokkal és jövedelmekkel, épügy miut 
ezeket Kemény élvezte. Hogy Lörinoz akkor Erzsébet özve^- 
királynéval jó viszonyban volt, azt azon körülmény is bizonyítja, 
hogy .*iz adományozás a királyné beleegyezésével történt. 

Az Erzsébet és lia között nemsokára ezután kitört viszá- 
lyok alatt Lörincz fiaival együtt a szép özvegy királyné pártját 
fogta, minek az lett a következése, hogy Lászh'i őt Vág-Ujhely 
birtokától megfosztotta s ezt ji pannonhalmi apátságnak adtA. 
Lörincz akkor valószínűleg összes méltóságait és hivatalait elvesz- 
tette, mert 1274-ben csak mint »(?omes Lnnrentius« kerül eln. 
László király 1274 jan. 23-án ^) kelt okiratában azt montlja 
ugyan, hogy Lörincz ellenségei túlnyomó erejének engedvén, 
állott a királyné pártjára, de a dolog közelebbi részleteit mind- 
amellett nem ismerjük. 

Az ellenfelek kiengesztelése kiilömhen rövid idő alatt lielyi-e- 
állván, Lászb'> király fennebbi kelettel jóvátette a liolgot, a níeny- 
nyibeii Lörincznek Vág-üjhelyet visszaadta s a pannonhalmi 
apátságnak tett adományozást megsemmisítette. 

Ez az utolsó hír, mely Lörinczről szól; valószínű, hogy 
még 1280 előtt halt meg. 

Nejét nem ismerjük. Gyermekei sorából az okiratok ci 
Kf.m^.nyrOl és Mildúsről tesznek említést 



') Wenzd, XII. 41. 1. 
») Wcnzd, III, 2.'.:i., 27.*J. 1, VIII. MTí. 346. .^80, 384. 389. 39(^* 
39.'í. I., XI r. 50. 5a. 695. 1. - Hazai oknuínytár, I. .'>7. 1, 

•j íloiai olilciu'ltiir, «n. I. -^ Hazai ohnányldr, Ví, 104 1. 
•) Ila:ai oklrot^llíír, na. I. 
^) Wrnzd, XII. yy. 1. 



fnMi 



rí, 

Ugf Idtszik, hogy Lőrincz fiai között Miklós atyjílnftk 
fHéo vollát noiu örökölte. 

1280 körül Lörincz volt nádor fislra, Miklós mesterre aka- 

Jook. •) mely időben a Győr ni), óvári Konráddal pöre van, 

tn jelenés miatt elmarasztaltatik. Mcg^jegyzendri, 

^i^;tt küllapján egykorú írással ^Boko* Mikiik- 

mk Dctpztetik. 

Fttm pör, illetőleg az óvári Konráddal volt viszálya még 
ÍII király koráig is elhúzódott. 

''M(')íi t. i. óvííri Konrád barnnyaniegyei birtokát, 
K<-: il elfoglalván, András király parancsot ad 

* \- 1 i'innak, hogy Konrádot Miklós ellen v«"dje. Kgyút- 

(al ..,.. ;i király, luigy a főispán Konrádnak Lurincz fia 

K^ ^ter rt'szöröl is elégt('*telt szerezzen. *) A pécsi kúpta- 

/. erre a királynak, hogy miután Lórincz nádor fia 
mest*^' elleni porét elvesztette, nevezett Konrádot 
K.v ..k:ihn l>eiktutta.») 

. _. i licn Miklós, fivérével, Keménynyel együtt a pécsi káp- 

Uiio liltul valamely László comes fiai érdekében a király elé 

" * * k. Az illetó okiratból, mely még más urakat is idéz, tud- 

-v Lórincz volt n:l<lor fiai akkori időben a baranyamegyeí 

U»nf» t» Tortln nevű lielységek1)eu laktak. *) 

lS<)2-ben a Kopács miatt folyó per még nincsen bevégezve, 

niutáu a péc'^váradí konvent ez év július 31'én néhai Lórincz 

radar úáí ^liklóst azon meghagyással idézi maga elé, hogy a 

Kopí(r-!«ra v«»n!itkozó és netán kezeiben levő iratokat magával 

kor Chnmn-u lakott s úgy látszik, hogy az óvári 

viszálya biztmyos sógorsági viszonyokból eredt, 

tíivel alább megiamerkedünk. 

.1 MiKÍMsról szóló utolsó bír l.'ínrí október havából való, "^j 

w\y idAliun sógornéja ''gyik ténykedés*^ ulkabiiával tanuként 

jeleu roU. 

TTi/a-ííági viszonyairól és elhalálozási évéről okirati adatok 
E> rendelkezéí,iinkre. Gyermekeiből Lörinczet, Jdnoat 

•■<i. ismerjük. 
Itcn *) t. i. Kemény fia Konrád kinyilatkoztatja a pécsi 

Ifn'tii nkmtini/tílt; VI -'iT 1. 
\. 416, 1. 
\ A%h. 1. 

• . I. 

.mV, I. n:\. I. 
: I. 



4S 



káptalan clött, hogy azon birtokait, raolyelvet unokatestvéreivel, 
Bakó Miklósijaival Lorinczczel, János- és Uomunkossal közösen 
és osztatlanul bír, unokatestvérei tudta és beleegyezése nélkül 
sem el nem adja, sem máskép el nem idegeníti. 

Az eddigivel a régibb és jelenlegi in'»k mindazon adatai, 
mdi/-yknek alapján Bakó Miklóst. Lvriucz nádor testv^r« jtdnak 
tnrtjdkf meg vaunak czdfolva. 

»Bukou* Miklóst Jia Lörivcz neje Kathis az Aba nb. nok- 
csei Demeter királyi tárnokmester leánya 131)6 május :i-án ') 
atyjától a pozsegara egyei De din a reka és Ljtskovw nevű helysé- 
geket kapja. ~ 

»Bakmv* Miklós /in Jánog előfordul 1338okt. 9-<'n =) mif 
valkómegyei nemes. 

ÍTL 

Lörincz nádor másik íia, //. Kemény, sokkal nagyobb SSfr. 
repet visel, mint testvére Bakó Miklós. 

Tekintsük eli^tbb nyilvános működését. 

Erről nyilatkozik legelciször IV. liászló király 1 289-ben, ^ 
midőn néhai Lőrincz nádor fia Kemény, f/»pohárnokmester 
b.n anyai főispán számos szolgálatáról szól, melyeket V. Tství 
halála óta sok expeditió alkalmával tett. Kiemeli különíisí^n azd 
körülményt, hogy Kemény sohasem szegődött a király elleneihfl 

László halála után Kemény III. András pártját fogt 
Egyike volt azoknak, kik András trónralépése mellett buzgól- 
kodtak. Midun András László halála után Magyarországiéi be- 
jött, Kemény házában vendégszerető fogadtatásra talált; királyt 
vendégének hil kísérője maradt egészen annak megkoronáztatá- 
sáig, attól sem riadván vissza, hogy annak érdekében vagyonánál 
tetemes részét kellett áldoznia. András alig ült a trónon, mid4^ 
Keménynek már alkalma nyílt arra, hogy működését kifelé 
kifejtse. Löktetek Ulá.szló, Mandomiri és krakúi fejedelem, IV. Hen- 
rik boroszlói herrzeggei háborúskodván, ellene II L Andrást 
segélyt kért, ki Kemény és más főurak parancsnoksága, alal 
tetemes segélyhadat küldött is. Kemény — Ulászló tudósí- 
tásai szerint — kiváló hadvezérnek bizonyult s el nem mulasa 
totta Ulászló Andráshoz intézett levelében Kemény érdeme _ 
lehetőleg kiemelni ( 1 21)0 ). A közvetlenül erre következett osztrák- 
magyar hadjáratbíin Kemény ellenséges földön, A us/,tii;ib:irí tíiii; 
tette ki magát. *) 



') Ánjoukori o/cmfíny/<ír, III, 278. 1. 

•) Fejér, Vili. lu 258. I. - AyoMkoH okmnvi/tór, IV. .'»ni». 1. 

*) Wagner, ('nllecU jíPneMl. íiifltor. I, «!n. 1. 

•) 1291 nkt. ^-t'ii kii'iUíiott .»klevíl, i h f.4. I, 



1.'%; t'Tor. n 



40 



iv a ju;i: 
crzJvtHlá-i 



I Ii crzívtHJÍjUi lánczolat, melynél, épiígy 

Rt Bakó Miklós ík-téboD, (Jvjírí Konrád birtokai ii fószerepot 

HoíjT mi nkbtíl pusztította Kemény Ovárl Konrád ós fia 

1 , T ];, ,lo iy82-ben ezért már 300 márka 

■ l el. MinÍ4án e/ összeget többszöri 
zÁr.a srm fizette le, a károsított javára lefoglalták neve- 
dben n.iranyamegy<5bcn íekvű ílochkuth. Mihálykerekc, 
\fUk é» (fél) Chorda (^ Tordii) nevű birtokait, azon hozzá- 
hogy UrtozúsiUiak rószletbeni lefizetésére líj hntíírnapo- 
trk ki. ') A makacs főúr most tanácsosnak találta cllon- 
:re lépni. I28r>-bon közte és az Óváriak között 
...J-1-I...U előtt megtörtént az egyczéskedés, miután mind 
pift ft^l a választott bírák Ítéletét clfngadta. ') Az egyezkedés 
ontjni: 

1. AaM^t, hogy Koiueuy Oviiri JiikaUot h ouiu'k 3zol{j;ilját fogsjlgba 
^leltc, lovaikat, rutiáíkaitfa rn^b irigrós:t^aikjit clmboltn, viss'/;iuilj:i Kcmdny 
aoA «»U márkát, inclytit Jakab ff/.fibailotibocMtusát'rt kapott. 

2. Jakjilituik Rsküt kell tcuiiic arra, hogy K<!uitliiy Jtikabuak 
HHjr 1^ Kiwki*fnéi)il lis GynUi ncvü btrtoknibii nxoii napon berohant, a 
•^f ** ' t-:írl lArtottak, — ho^y cy, alkalrttiimixl Jnknbnnk 
kk*. (iyubin iiiegöluíolt, hogy o gyi)ko«Hjig«.'rt GH, n 
fittaütú ukrixU kúnlrt pcilig 32 inúrkn fí/^vtendö ; ba exvn eakUt leteexi, 
t»offfi/<-iI KrjmSuy «» 8/,jiz rmirkát. 

• ui««iiym'k egy kítU^ött napon a péo-sl pn-dikú torok iKfrtönébo 
liJv, bnl 7H napig cgytMlül, a 74 ik napon pcdi;: gzá/. nüniessfl 
ik'j^\r.u\ Ht:ir:i(l ; kis/.ahiidublsn titiin mcztrliMi lábhjil. kard nélkül, 
ot k<ír JflkabttM stb 

ly siilv" l)iiiiletL'tt oligarcha a szégyent noni 

'Ini, elk' tiek azzal iidta jelét, hc»gy tisztvise- 

UyüH (Koppány, harsányi várnagy, Aíiklé>s fíji Miklós^ 

lia Konrád, permani Márton lia H«>ym, ( !hekc tiatísépán, 

ert fin MikléíS, tótvölgyi Mikó) az Óváriak jószágait újra 

Itta. Az e miatt folyó pert 1291 kör. elbalaszt^ották. *) 

j-nclr tkkor következő birtnkait ••mlitik: l^rrmon^ Kfirend, 

t, 

méuyt az Óváriak eMeni bosBztívágyriban annyira 
, A Wtínvedély, az valé»szinílKíg magán lialalmi állásának 



\T,'uiA. \ 1 1 



. VI. yes. 1. 



50 DR. WEHTNER MÓR.' 

egyik kifolyása, mert 1291-ben (jiil. 10-én) még mindig Baranya- 
megye főispánja. *) 

Az (óváriakkal való ügye még nem volt rendezve, midőn 
1294-ben a Kán iib. Siklósi Gryula, baranyai és tolnai főispán- 
nal új pere lett. Itt is nagymérvű hatalmaskodásokról volt sztí, 
csakhogy a dolgot választott bíróság útján egyenlítették ki. *) 

liá96-ban felvilágosítást kér a király a pécsi káptalan által 
azon hatalmaskodásokról. a melyeket Kemény Óvári Konrád 
Gyula, Palkonya, Grécz és a két Csér nevű birtokain elkövetett. 
Kemény ez évben még mindig baranyjimegyei főispán s egyszer 
választott bíróként is szerepel. ^) 

A király felszólítására jelentést tesz a káptalan,*) hogy 
Kemény, Koppány szársom-yói. várnagyával és Welk íia László 
újvári várnagyával együtt Konrádnak fentnevezett birtokait 
valóban megrohanta s az elrabolt tjírgyakat Harsányra^ illető- 
leg Kemény kastélyába vitték. Egy újabbi jelentésben (1296. 
nov. 27-én'*) a káptalan Konrádnak elpusztított és kirabolt bir- 
tokai közül még (h-^'cz helységről is tesz említést. A pör azzal 
végződött, hogy István alországbírr') 1299, szept. 1-én®) meg- 
keresi a pécsi káptalant, hogy Óvári Koniádot Tjőrincz nádor fia 
Keménynek Perman nevű, l>irság fejében lefoglalt birtokába 
iktassa be, - Tótiöhji/, U<iy Perman és Kövesd faluk iránt való 
marasztalás tárgyál)an pedig nevezett Keményt és társait (Gseke 
íia Csépán, permani Márton lia Tíeym, Koppány várnagy, tót- 
völgyi Miklós fia István és testvérei) a király elé idézze meg. 
Az őt igen kedvelő király tehát niár nem volt képes a túlhilgő 
oligarchát további anyagi károsodástól megóvni. 

1302. július .31 én Kemény valószínűleg már nem élt, mert 
e napon csak fiíiit említik. ') 

Kemény neje Sinister Miklós dédunokája. - Sinister Miklós 
genealógiájára nézve a következő felvilágosítással szolgálhatunk : 

1249. niárcz. 25-011**) IV. Béla király Miklós, István berezeg 
tárnokmest<4ének cs doliichai főispánnak, a baranyamegyci Szár- 
sinnlyó és lífirsám/ nevű birtokokat adományozta. Miklós a tatár- 
járáskor, a cseh hacnítikusok ellen, kiilöníisen pedig 1 24í)-ban 
Krigycs osztrák berezeg ellen kiváló érdemeket szerzett. 

') Hnzai okiiiányfár. VII. -'Jo. HVí<r/7, XII. .MO. 1 

•) \''('nzd, X 162. 1. 

■') Wciiztl, X. líil. '2\'2. 'J20. II. 

*) Hnzai okwátnjtáf, VII. ir.o. I. 

'') Ilnzit'i ohimíiii/fiir, VII. j.'rj. I. 

'•) Ihizn'i oL-iiithii/fiir, VI. 4.M. I. 

■) Aitjouknri nkiiníni/f<it\ 1. :u). I. 

") Ft'ji'r, IV. J. 4í>. li. 



KICMPSV riA LftniN'" 7 s'Uir.n fcs ittAhm. 



51 



Li, Ml. ii'í/. l., XII. 001. l) 

Aet még a következő években 

V (VVenzel, VU. .^71. U, 12''».Vben (Weuzel, 

, . .. .'.-hon (AVenzel, II. 2fi4. í.) 

•bi*n') elbeszéli Béla király, hogy Siuister Miklós 

' "fc a GfJfunonotifori kí'gyurasjígot a<1oiná- 

't fiai Afih'fós és Oyürijii fíyakurolták h oz 

' < é« Momnd iievíí íúrtokokot adta 

l „,....; i. . iLja V, István IÜ70. szept. havában 

fiai, Miklós Cíimes é» György részérő, osakhogy inéjj 
plí^a mt ' Béla kir:íly Sijiistvr Miklé)3tól íJonouch 

t nélkúli ukirat'') iStnlslei- Mikhh Jia MihálíjviA 
I ell«m Dvári Koimuliuak a péf.si ká}>talan eh'íit 
van; egy má8,^azintén kelet nélküli okiratban *) 
iiKi<»H fia MiklÓB Óvári Konrád ügyében választott 
4>repel. 

Srnf^tí-T Miklós lUiokája: Miklós Jut M ihol tf ^wxíf'nX i\é\\iii\. 

''■j ÍV László 1287-ben ^) Mihály r«;yV>?r/,-, Lörincz nádor 

.az elhalt birtokait: SzdrxomlyoyÁ.Vi f^yh, Pfftmartf 

' , Itoyatl, liúívf'if és Szmtmihdhfmonostor-i 

'•niénvin'k Milíály hiányával kötíitt há/assága 

Ili. 

.) ; i Tiászló ez adonuínyozást és kiemeli, 

r tia Kemény, kir. topobárnokmefiter én bara- 

r- • • rr ■■ ikirályné és ;i királyné kérése foly- 

11. Nz/irjíoiji/yíí/íon;, Siuister Miklós 

Uul) L'uLúkúIioz tartozniik ezen okirat szerint: llnr- 

. /'mnntt, 'IVttvf'dffy, ^ 'J^*, 1 *7<íV/o«-/A><ttA-. Kf-rt^mztuSf 

ifra, íirhí^y Hvrkc.ht^, I^njn, IJmiifnlvn, Tutus, /[Hniy^ 

», HiUng, Hffirkuud, Horkfnlrnf Lifnrlc, Mot/s^ i''rrnir(i, 

'iuk. a prli Mihálymonostor a hozzátartozó Mtthnnrch, 

í •!. liotiunkf'tivu, JVntrkfalni és K^u. 

\ Kfiiit'njj Jútt fj'iriiifz rn Konrdil barwínyi 

Oíon nic|íl 1 idéztíHnek a pécsi káptalan elé, hogy 

[»kat nu^...-P...^ 1)0, melyek .Símmí/t MUdúuJin nt/örf/t/ 

ijciiri Ja/i4ih fnji/ik uih'nkotniwik hitbére és leányni't- 



..IV. 41. I. 

■ • fV .17 1 



11', !(-. / \ II 1 I .1.1 \-7>i 



I. 



.f... I?nl. 



i» 



59 



nn. WRRTNKR M«')n. 



gyedi részére vonatkoznak. Ez okiratban talíin fcltalúlbatnAl 
hosszadalnjas viszályok kulcsát, melyek Kerat'ny t's az Óváriak 
között oly sokáig folytak. 

1302. aug. 22-én') a pécsváradi convent előtt Stefánia, 
< )vári Konrád unokája (neptis), Sinister Miklós fia György leánya, 
Bclud Ha Miklós özvegye, rokonát, Óvári Jakabot azzal bízza 
n>eg, liogy hitbéri-, hozományi és leányuegyedi illotiuényeit 
L<^>rincz nádor fia Miklós és testvére Kemény íiai ellen képvi- 
selje. Úgy látszik, hogy Stefánia megnyerte e i)ört, mert csak 
így magyarázhatjuk meg azon feltűnő körülményt, hogy Keniény 
özvegj'e egy évvel később magát majdnem vagyonbiikrittnak vallja. 

1303. okt."J t. i. Kemény özvegye saját úgy mint fiai Lörincz 
és Konrád nevében kinyilatkoztatja, hogy baraiiyamogyei Fehértó 
nevű birtokát, melyet atyjától »Bolugh« Miklós üa Miklóstéd (xic!) 
kapott 8 férjének, Keménynek, hozott s mely férje halála litán 
árva tiai fenntartására s h't leánya kiházasítására reá szállt, nyo- 
masztó inség miatt proximusának, Hencsei András fia Lászlimak 
37 márkáért clzálogositütta ; miután ki nem v;ilthatja, «'lörMkíti 
most a birtokot, a mihez Miklós mester, férjénrk llvi'ro. bt^b-egye- 
zését adJQ. 

Hogy Hencsei Lászlónak proximnssága iiiii> v i>/.<.ii\ i a vere- 
tendő vissza? azt nem mondja. 

Sinister (a >Balog« szó latin fordítása) Miklós gcuealogiája 
tehát következőképen alakúi : 

„DíiInK" iSinlKtcr) I. Mikl/m 
Xtii. V. iHtvAn L^rnnkiiiniitdre 4^ji tlobichai rnUp&n, ISál — IS'ilí. kirAlyi f('>Ut)noknK<*it<r,j 



II- Miktós, I3«;ri— 1270. 

A^. 



Mihály, t 1S87. rl. 



Oyftruy. ia«r»-»2"0. 

Ncijo: liyticnb. Ovirl KnnrAd 1«>Attyii 

.Tnkntinak ntívciri* 



Leány, 1«H7— iaű:i. 
Fér)« : ].firlnex nidor fla Kotaény. 



Férje: nntuU Üx Mlkl^«, f ISOiíHAtt. 



Kemény nejének elhalálozási évét nem ismerjük. 

Kemény fiairól csak keveset tudunk. Kgy Kemény 
Lörincz 1317, szeptember havában®) Csolnok r-ilubeli Isti 
várnagyaként lé]) ícl, de nem tudjuk, vájjon u mi Tjőrincziiiiklí 
.azonos- e, nem-e? 

Konrádról, Kemény más fiáról, az 1322-ben, fent már 
felemlített nyilatkoz.atot ismerjük; azonkivftl 1341. aug. 30-á 
a pécsi káptalan egyik okiratában valamely bizottság tagjá^ 
említi. 



') Anjoukori okmánytár, I. 3". l. 
•) Anjotikori ohwányltír, I. fia. I. 
") Anjoukor i okmánytár , I. ■440. I. 
•) Anjoukovi okmántflár, IV. 131. t. 



^^^^^F KRU^St FTA LÓKraCZ NÁDOR 53 ^^^H 




^^M 


^^^^ERtt tárgyúit család Inriokai uz eddigiek szerint u követ- ^^^H 


^M », liArdtxynuiagyéhvu, l'J8l'. hássttssilg iitJHu SinisLer Miklóa ciia> ^^^^H 


^K. ,- .urgnrtTve. ^^^^^| 


^B Htmokfttívú, 


(í^pp«^ti ^^^^^1 


^^^^^foicu. 


I::irativiiiii i-'.s:» li n HmÍ5tei' Miklós csuliidja után. ^^^^H 
> > * k ^^^^^^1 






^^^^iM<k>«ci. 


^^^^^^H 


^^^^Uíor/iicj (Büyatl), » » * ^^^^^| 


^^^mV'^hfr^ fm , 


> > » ^^^^^^1 


^^^^^B^ ' 


^^^H 


^^^Ki 


-'•tir?i. 12TI. kirAljí adoitiány. ^^^^H 


^^^^^^^^^BlLt 1 


ztiu). iS3t!. h. u ax Al>H neinbtiliek uUtn. ^^^^| 




) Nyitrarn. 1380, H| 


^^^^rf . 


h. u. Sioister Mitüós családja után, 1303-bau ^^m 


^BfUnr^i i!«jiLii ' 


1 




1262 előtt Demet«r fta Hiindornak cserébe adva, 1 




Iva. 1 




TivHiii, l'284, h. u. Sinisier Miklós családja után. .^^^^^1 




1 ^^^H 




1289, h. 11. Sintxter Miklós családja után. ^^^^H 




1287. > > • » » ^H 




^^^H 


^M Kert^ttcf, 


1 389. h. u. Sinister Miklós családja uUn. ^^^H 


^H A'tT, 


» > • ^^^^^^^M 


^H Kop(i<c9, 


1290— ISOI közOtt az Óváriaknak átadva. ^^^^^ 


^^^^lan9y, 


1289. h. a Binister Miklós családja után. ^^^^H 


^^^tHtik, 


1204. fc. a.í 1289. részben h. u. Sinister Bíiklós ^^^H 


^^^D liT.lti 


^^^^^M 




>tu. 13.?6. 1i. a. az Aba &«mbeliek után. ^^^^H 




^^^H 




^^^^1 




im. 12^9, h. u. Hioieter Miklós családja után. ^^^^H 


^^^^^KÍÍ^* 


^^^^^^^1 




^^^^^^^1 


^^^^^^HMlMroC ' 


^^^^^H 


^^■v^iru. 


"*, 128'.). li. u. Hiliister Miklós családja után. ^^^^| 


^^^^^r j ' 


• • > ^^^^^1 




. » * ^^^^1 


^^^^LÁriittj 


^^^H 




1289. b. a. Sini.<(ter Miklós családja után. ^^^^H 


^^^^^^TTT!.. 


« . . ^^^^^H 


^H 


^^^^1 




^^^^H 




>in. 12149. h. 11. Slnister Miklós családja után. ^^^^H 




^^^^1 

'^^^^^^^^1 


^K i'\. 


" 



54 DR. WERTNER MÓR. 

Újvár, Pozsony ni. (1205 — 1235 között) k. ii. 

Urosfalva, Baranyám. 1289. li. u. Sinister Miklós rüaiádja uláu. 

Váy-Ujhely, Trencsénni. 1271. k, a. 

Világos-Berek, Baranyám. 1289. h. u. Sinister Miklós c.shIhi1jh után. 

Zeyrlek, Baranyán). 1299. 

V. 

Az eddig felsorolt okiratok nlupján a következő nomzedék- 
reiidi töredéket állíthatjuk össze : 

I. Kcuu'ny, i.l20."t-123r> kOzíitt). 



1. Lörincí, 12 ÍH— 1271. Dcnev, 1280. 

1244. HZ ország liArói kflr.tttt, 12.V.«. királyi loTászmcstcr én győri 
fHUp.^n, lifi?. kir. orí<7,ngl>irA p» niosonyi föi8ii.iij, 12r>:j. Ictv.in lier- 
<v.i*g tániokmritti'ro ín dííirónyi b.in, Í2»)7-12r>0. nádor ég somogyi 
föi*li.in (12t;»)-licn .^/onkivUl koinluci f(ii>pán), 1271--1272. szfirényi 
bán ca dobokai föiüiinu, 1273. soproni én vorbáozi főinpáu. 



II. Kcniény, 12S(i— 12í)t;. „Bakó" Mik1ó.<i, 

NVji-: I. Sinister .Miklós, unok.^ja 12N)-1303. . 

Mibály leánya, 1287— 1 mi. 



r- '^ 1 I " 1 

II. I.örlncí:, Konrád, 2 leány, 111. Lörlncz, 1:122 - Jánon, Domouko*, 

laOJ- 0317.) 1302—1311. 1303. 133C. NíMe : Aba nb. 1322-1338. 1322. 

nt'kcsei és lipóczi De- 
meter leánya, Kata- 
lin, i;i3»;. 

Neui ok nélkül használtam fennt a »töredék« szót. Minden 
biztossággal feltehető, hogy főleg Bakó Miklós fiaival Kemény fia 
Ijőrincz nádor családja ki nem halt. Igaz ugyan, hogy a rendel- 
kezésemre álló okiratok alapján nyomuk Baranyaraegyében nem 
található, de annál nagyobb valószínűséggel feltehető, hogy tevé- 
k(;nységük színhelyet Valkó- és Pozsegani egyebe helyezték át, 
miután ]Miklós íia Lörincz házasság útján pozsegamegyei birtokos 
lett. Ahhoz még azon körülmény is járhatott, hogy a fennebbi 
jegyzékben felsorolt magyarországi jószágok egy jelentékeny része 
a XIV. század első felében már nem volt a család birtokában. 

AVig-Ujhelyről pl. tudjuk, hogy ezt Csák nb. Trencséni Mátc 
Lubó, Szerdahely, Patvarócz és Debrete nevű községekkel együtt 
elfoglalta és hogy Máté halála után, 1321. május 8-án ^) a zala- 
vári convent előtt Miklós pannonhalmi apát a nevezett birtokok 
adományozása és elidegenítése ellen tiltakozott. Debretéről hatá- 
rozottan tudjuk, hogy 1349. ápr. 26-án-) még királyi tulajdon 
volt, s hogy a király ezt fennebbi kelettel »Tót< Lőrincz íia 
(Kont) Miklós, hars-, vas- és sopronmegyei főispánnak adomá- 
nyozta. A baranyamegyei Harsányról szintén ismeretes, hogy ez 
i(lugen kézre került. 



') Aujotikuri okmánytár, I. Ol'J. 1. 
-) Anjoukor t okmánytár, V, •27 i. 1. 



.JS 



pr-- 



KEMÉNY PIA LÖRINCZ NÁDOll ÉS UTÓDAI. 55 

Lőrincz nádor testvéréről, Dénes comesről tudjuk, hogy 
128u. okt. 17-én ') az esztergomi káptalan előtt Kemény mester- 
rel, uéhai Lőrincz nádor testvérének fiával csere-szerződést kötött. 
Dénes megkapta az eddig közös birtokul szolgált pozsony- és 
nyitramelléki Dejte-t^ míg Kemény a baranyamegyei drávamel- 
letti Tarcha't(= Torda), mely szintén közös birtok, megkapta. 2) 

Bevégzem értekezésemet azzal, a mivel tulajdonképen kez- 
denem kellett volna. 

A régibb és jelenlegi írók Kemény fia Lőrincz nádort és 
rokonait, nevezetesen pedig Bakó Miklóst (kit a nádor testvére 
fiának tartanak) Hédervári-aknak, illetőleg Héder nembelieknek 
tartják. Ezt az áftalam felhasznált számos okirat sehogy sem igazolja. 
Azon körülmény, hogy az Újlaki családot tévúton a Héder nem- 
zttiféyhol származtatták le « hogy Lőrincz nádor utódai birtokai' 
mk egy része (újlaki) Kont Miklós nádor kezében voltak, első 
Ilka lehetett annak, hogy Kemény fia Lőrincz nádort, illetőleg 
^nn'-k állítólagos oldalrokonait, a Héderváriak őseinek tekintették. 

Db. Wertnbr Mór. 



') Fejér, V. 3. 50. 1. 

•) 1284-ben — Wenzel, IX, 408, 1. — tanúsítja a nagj'váradi kápta- 
lau, hogy Kemény fla Dénes Lőrinoz testvérének fiait, Demetert, Keményt és 
Miklóat birtokaik elidegenítésétől, Ábrahám fia Taniáat és Móricz fia Miklóst 
pedig a/oknak mep'ételétöl tiltja. Daczára annak, hogy első látszatra itt 
I<árinrz nádor családjáról van szó, még sem merem az itt nevezett család- 
tagokat I. Kemény utódaival azonosítani, mert az i^ddig idézett okiratok 
Lőrincz nádornak Demeter nevű fiát nem ismerik. Ila pedig e személyek 
inéxií I. Kemény utódai, akkor Ábrahám fia Tan)áH valószínűleg a Huntpáz- 
uíiln nb. Szentgyörgyi családból és Móricz fia Miklós a Pok nemzetség- 
ből \-aló. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Oláh történelmi k i a d v it ii y o k. 

Densusianu Miklós >Die historischen Publicationeii der 
rofuntiisclieu Literatur in deu Jabreu 1H82 -1889< czím :il:itt a 
^Romiinische Revue* múlt évi IX-ik (szeptemberi) füzetében 
egy terjedelmes ismertetést közöl, melyet a következőkben fog- 
liüuiik össze. 

A forrds-kiadvánifok között ehö helyen tlll a Ilurmnzaki 
Eudoxius báró által (t 1874.) szerkesztett: iDocuiiíente privi- 
tóre la istoria Romanilor« kilencz kötete loTíi-tól 1812-ig ter- 
jedő oklevelekkel, a bécst, velenczei, párisi levéltárakból. E kíad 
vány keretében jelentek meg DensiLsiávuAk az 1199 — 1350 
évekre vonatkozó oklevélgyűjteménye s a román-bolgár rsászár- 
ságot (!) s a kunok és dunáninueui oláhság történeteit illető 
regestiík a vatikáni levéltárból. Sturdza D. A. egy oklevél-kiad- 
ványa, a két ol.'íli vajdaság uniój;ira vonatkozó négy kötetnyi 
anyagot tartalmaz. Ezeken kiviil ismét Densusiánnak egy külön 
gyűjteménye jelent meg : *Monnmente pentru istoria tierei F:iga- 
rasiului* (Fogaras vidékének történelmi emlékei), melyről szerző 
azt tartja, hogy: »Fogaras vidéke, mely jelenleg Erdély egy 
megyéje, egykor román vajdaság s a románságnak, űgyszólv;iu 
második hazája volt; itt támadt föl Radu Negru fejedelem hadi 
népével, felszabadította a román földet a kiín liord;lk uralma 
alól, székhelyét Campu Lungun állította fel s meg.ihtpította az 
oláh fejedelemséget. Különös fontossiigú ennélfogva román szem- 
pontból Fogaras régi politikai és katonai története. Az oklevelek 
H bojárság régi szervezetére vimatkoznak, melyből az tűnik ki, 
hogy az katonai nemesség volt, mely béke idején is decuriók, 
hadnagyok és kapitányok alatt e«^y szervezetbe foglalva élt.< 

A régibb hntoviü'irók munkáiból a következők láttak nap- 
világot : Mirun Codin (XVIL sz.) moldvai krónikája, Sinkni 
Oyörgy annálesei. Major Péternek Budán 181 ii- ben cyrill hetük- 
kel nyomtatott román története latin betűs átírásban (kiadta a 
budapesti Petru Maior-egycAÜlet), Balccscu Vitéz Mihályja új 



•rCirPÍÍKIiíTI IKObALO&t. 



57 



&t>«kii. Ide Horoliinrlók Sinkui életrajza Mariennucu A. M.-tól 
u 1' iiiüldvíii krónikúö élotníjza Sbkra cseriio- 

_ iitikai történet köróből llurmuzaki Fragaientai-n;ik 
■* •' ' íelent meg, mely Vitéz Mihálynak IfjOO apr. 9-101 
Ad türtéiit'tct tárgyalja; Smopol munkájának 
pUkcLitük törtóucto a trajánusi Dáciában) k<5t kötete ó- és 
kor; Daiicz György munkája: »Parti alese din istoria 
]l?aiiiei<. melyben ftz \ 683 — 1 848 évek történeteivel (Erdély 
az Oíiztrák házzal, nz erdélyi oláhok uniója a róm. 
izzal sth.) foglalkozik. 

usianu most a maga munkájára tér : » A Horea láza- 
rt^*-re, » melynek unyagát a budai állami levéltárból 
lle 8 a mi^kga szemeivel láthatta a II. Józseftől kirendelt 
■ • ' - ' ' levéltárát, majd az egész teriiletet beutazta, 
■''uyei lefolytak; megyék, városok, püspök- 
in rnit kutatta át s így sikerült is neki 
minden tekintetben pontos és lelkiismta- 
' adni A román akadémia is tekintetbe vette © 
ím*^ érdemeit s szerzőnek az ő<M)0 frankos pályadíjat 



Mteoda.* 

munkák közül felemlítjük Krhlcfanu 

jnssy-i) metropulitu^ágról, Puscariu' 

\ gör. kel. romjin egyházra vonat- 

i ^i.-.. i-í*;, Gravia balásfalvi kanonoktól 

t unió — ' és Á)'deUanu-tó\ a » Nagyváradi gör. 

- ---t. 

wözfil felsorolja közlő N'ilUs jezsuita 

le ad lihistrandum hi-st. eccl. orientális in terrao 

. . z. mflvét (I., II. Oeniponte 1885), Schmidt munká- 

louino-catholici per Moldáviám episcopatus et rei roraano 

tae, (Bpest, 1BH7.) /''ermaní/zíím Acta Bulga- 

»«H»r!» it. 

nofjraph/aJcaf irtak I'lrot Jó 8ándör(14i.>l — 33) 
T-tván moldvai hoszpodárokról, (hiciid Boto- 
fraucu az erdélyi móczokról, Popu a 
' '-t. 

< bűi líasdeu állította egybe az iskola- 
yült anyagot az ohih szokásjogra vonat- 

í régi oláli, byzfthc/.i és szláv jog ériutko- 

i» Birrtoifttéu a románság ínstitutióit( 1327 1H8«5) 

' ' ' ztok és polgárok 

iictére vonatkozó 



S8 



TAHTÉÍfETT IROÜALOM. 



A hUtoriai kritika (?) terén Mantjinca járt oWl, ki a HririU 
Icröüikájának Lítcless<Sgét »sok történelmi nlappal í i.« 

Tofilt'sru, PhilippLth azonlian haniisTiak tnrtják a/i /^ ti51 

felfedezett krónikát, mel}niek eredetije csodálatos «n3don fitűut 
a lefordítás iitíín, miuek következtében — irja nagy bölcsen 
Densusianu — az palaeographiai szempontból vizsgálat tárgya 
többé nem lebet. Ugyancsak M. az oláh név eredetén'"' ik. 

Egy másik román kritikus, Bo<jddn Xaxíáv érdemleges < ay- 

ban (in einera raeritorischen Sttidíum) sütötte ki, hogy JuliauD 
Caliman Asen azon oklevele, mely ben magát »Ternova <?8 ax 
egész TÍlág autokratájának, Bulgária ég a görögök, Moldva-Oláh- 
ország s Magyarország autokratájának Budától Bécsig* czduexi 
— hamisítvány! 

A kritikai rovatban van megemlítve úgy mellesleg az is, 
hogy valami Hunfalvy Pál is irt az oláhokról, a kinek brosürjei 
azonban egyszerű politikai iratok ; ezek egyedül és csakis (einzíg 
und alléin) a rouninok nemzeti törekvései ellen küzd' ' -ni 
a történelmi igazság kiderítését tekintik czélnak. . . ^ t-U 

daber aus dem Capitel der Qoschichtswerke über die Koinúnen 
totál ausgescbiedeu werden* végzi a kritikus Densusianu. 

Az oláh nt/elvi'gzeti irodalom körében felmi-rűlt publicá- 
tiükról is hosszasabban emlékezik meg a közbl s itt magyar 
irodalmi tcrmékíil csak Al&xi Györgynek »Magyar j'lemr'ít u? 
oláh nyelvben* ez. az Akadémiától 8ámuel dijjal jutal 
munkáját ismeri, a melyről természetesen szintén eb'">H'i' 
»Í8t eine totál wertblose Arbeit.* 

Az ismertetés többi része a régészet, lT;|dra)z, u 
gia és népköltészet s a macedóniai és szerbiai oláhok i 
körébe vágó tanulmányokról szól. 

E szemle kapcsán kell megemlékeznünk Xrnopol ezikkéi 
melyet a >Revue Historique* 1801 november— deczemberi füze- 
tében olvasunk. Szerző a ^LVnipin* ^'alacho-Bulgare« szel 

esetlen tbémáját nyaggatja, mely tudvaleviMeg a rumén tÖrté] ^ 

Írásnak a trajánusi származás mellett máöik kemény (do ara* 
uyos) diója. 

Szerző újra elmondja mindazt, a mit e kérdésben műik 
külföldi írók elmondtak, anélkül pr-rsze, liogy a kérd ' " ' 
vinné. De hogyan is ? Ez az egész kérdés nem egyéb • . úl 

értelmezett szóra épített okoskodásnál. A dtdog lényego az,, hogy 
az oláh történetírás az Asenidák Bolgárországában eL^\ r 
bolgár császtü'ságot lát, mertaby/autiiinsok a felkelt I 
sokat vlachoknak nevezték, később pe<ligT 11. Incze páp t i\ 
bolgár czárhoz intézett leveleiben (1202 -12o4) út, kit a rói 
egyháznak igyekezett megnyerni : Imperátor Bulgaroruiu 



dl 



7\ r«-(ii.»ii- 



TÖKTiúXETt ittODALüU. 



59 



Vlacborum czíiumel illette s római származással tüntettu ki, 
K kiM főtulftton ffírdúl lueg a kérdés, 

•rok írója » Az oláh nyelv és nemzet megalakiilá6á<-bau 
' iapokou részletesen foglalkozott már az oláh ndvvel 
kfc'Iek<>penelv;Lltozott jelentését. Az oláh 
ileg a ruméuek neve volt, ez átment a 
' ramád élet megnevezésére általában. így használja Anna Com- 
• mi Auonymusnnk s Kézay. Az Asen-féle lázadásban 
lolmi jelentőséget nyert, de világos, hogy jelentése nem 
vlakó. A Balkán-félszigeten azonban a 
is öltött. Katholikus szlávok a rnraénról 
ikosra (keletrómai) vitték át az oláh nevet s ez átment 
nyelvszokásba, oláhnak nevezve mindenféle schizmatikuat 
ögiit, byzanczit). Természetes, hogy az oláh névnek korok, 
' ' riiit szerte ágazó Jelentése az egykorú 
l össze-visfiza van zavarva. így történt, 
Mk)^ :í -■, mt'iy a bolgár kérdéssel kezd foglalkozni, a 

Vni . isrt éveiben már vőm ti Hzdrmnz>hunak is megteszi 

r czart^ mert szhív czímét >czár Blgarom i Grkom* (hol- 
;rtri)(jrik cs£JÍi;ja) így adták vissza latinul: Imperátor 
:i et Vlai'horum (bolgárok és byzancziak, azaz oláhok 

„ . -Igár ezárok czímében, mint Jireí'eknél látjuk (Bulg. 
1382.1), Pétertől (1196-1201) kezdve III. dános Sís- 
' '^T) mindig bolgárokról és görögökről van szó, 
^I. m'»1 bolgár szövegekben ilyen értelemben noha 

\ ^ tehát világos s a vita tárgya önm.agától szét- 

Xenopolokkal ugyan ezt sohasem fogjuk megértetni, 

Lü'ii-nnii, kellett arra mégis, mert a román bolgár császársággal 

jrai* munkákban is találkozunk. Ihirt-ni Mór: Az oláhok 

I' ez. t^iMubtiányábaii ( lliioy;ulfu. töit. és rég. társ. 

!- ' ) az Asonidák Bülg;irors/:ig:iról mint olyanról 

A mely az oláhság államalkotó képességének legelső 

i- ;.í. .....:.,... pnnlet' Gyula V-ik Tstv.in bolgár hadjáni- 

Ibum) szintén érinti az oláh-bolgár államot. 
JJr. Kbtuv Lá»2iA 



4bcQ&- 



. . /H'rntioutulchn- inni ilcr (7t'Mi*fMitjiimtr-rrit'ht etm 

. tUfUn, /*>>f/, <I>»t? Geaehidíl8vvi«eciitHliiift in Ilrtuptnch- 

Uien kritÍBcli erörti'rt voii I)r. Ottokár L<L>rtniz, 11. TlioiI.) 

<^eWtt jelent meg o munka elaó része. Az első 
'l, Dahlmaumól, Du Bois-Reymondról s Kiehl- 



60 



TÖltTiXlETI mODALOjH. 



röl volt szó, vsígyis a philosophiaJ, apolitikai, a tenuősííettvulomÚDvi 
törtóiietírásról s a kiilturtörtrnetrul. A másorlik ktittjt u tűrt-' ' 
irók közöl csak Kankével foglalkozik buhatóbbaii, uiivel a s, 
szerint addig nem tisztíízhatjuk eszméinket a történctirÚH fchula 
tárói és irányairól, míg álhlst nciu foglaltunk Kaukéval szembe 
kit általíínosan elismernek a század legnagyobb mesterének. 

Khhtíz talán fér még egy-két vájjon, mondbatná a magyí 
olvasó, ki olőtt az egyetemen s az írodulomban nem ily bangfl 
szóltak Rankéról s ki aligbanem hajlandó az ily ítéletet a nér 
szerző elfogultságára visszavezetni. Pedig itt oly szerzőről va 
8ZÓ, ki a legnagyobb elismeréssel szól Carlyleról s Macaulayróí 
és ki sokkal jobban tudja méltányolni a franczia történotirást, 
mint a fraucziák némely magyar magasztalója. 

Különben ne bigvjük, bogy az elfogultság Ranke elle 
melyet 8aint-René Taillandier egy czikke oltott belénk, csupa 
hazai termék. Németországban is ismerik azt, hatvan év 
Heinétől Scherrig elég szemrebúnyássol illették a mestert, úg 
nevezett politikai pártatlansága, vagyis közömbössége mi.att. 

Pedig e szemrehányás, mondja Lorenz, ép annyit ér, mint 
valaki Darwinról azt állítaná, bogy a legcsekélyebb érdeke 
volt az állatok élete iránt. Rankét mindenütt első sorban a pol 
tikai felfogás vezérli. Minden müvének hátterébf^n ott vannak] 
politikai alíipeszmék, csakhogy nem áll elő azzal a követeléss€ 
hogy azokból oly tanok alakuljanak, melyek más korokra és mi 
emberekre is mértékűi legyenek használhatók. Szóval a politika 
doktrinarizmustól félti a történetírás tisztaságát. Szerinte a tör- 
ténet nem doctrina s nem prófétai tudomány, azért a politik 
eszmék, meggyőződésok, törekvések ós pártok hatását csak iií 
tóneti analógiák szerint Ítélheti meg. 

Az eszmék nem mint eszmék élnek és hatnak, hanem csí 
az emberek cselekvései által lépnek életbe és azoknak kör4 
kivül történetileg egyáltalán ki nem mutathatók. Ha pedigj 
politikai mozgalom alapjában nem egyéb mint akarat és csele 
vés, akkor világos, hogy az eszmék értéke az akarat és 
cselekvések mineműségétől függ, vagy mi ugyanaz: a politil^ 
gondolat történetileg a politikai művészetbe olvad. A türtéuoti^ 
magában véve egyetlen politikai elvtől vagy gondolattól se 
tagadhatja meg az életképességet, mihelyt azok megjelentek j 
történetben. De mivel a C8(dekvő emberutik eszközökre van szül 
sége, hogy czéljához juthasson, azért igen sok dolognál a sik<l 
vagy balsiker esélyoi valószinüsrggcl kiszámíthatók. Azoros/.láí 
Ix'irbe öltözött szamár a világtörténetben csak rövid ideig fd 
csalódást okozni és azt az eszmét, mely csalódáson alapszik j 
csalódással akar érvén jto jutni^ okvetetlenül legyőzi a vald 



Hr»»>e-vt>r, rno....... .. 



97H. Tnrálili iicíii nif h»>t a törtt'netiró, s raidőTi végfll 

olitikni inüvészct oltára elűtt, épen elegot tett arra, 

Stsa raagíUóI :i jelleuitelenségnok vagy az érzület 

iHt. 

)S!|í«go5; h hozzá tennünk, hogy a tisztelet a poli- 

'1 lu egyctilü a siker in»á<lás!Íval. Rank(*nuk 

1 vafitijik a politikai cljáráí! tínt/'neti «*s 

I Til. NiMH igaz, hogy egyforma nyugalommal tekint 

. ii'iiihkai j»'lcns(5gre, csak egyforma (''rdeko van mind- 

ir.ínt »«s h:x iltrrtrtte az egyesek nagy politikáj:lt, bizonyos 

ik szelloini és erkölcsi törekvésrí iránt is. 

• neti nyngalma nom különös ohjektiv- 

lintikai elin<'lke<h''sckl>öl és elvekből származik, hanem ogysze- 

rúoi t(ínuészet4Íhöl As abb<U, hogy magát a tskgyat beszélteti. 

Tehát ok nélkrtl hivatkoznak reá úgynevozett követői, kik 
*' »litikai órzüleftől üres előadásukat a mester 

I k mentegetni. Az úgynevezett »kritikai« iskola 

iius tí'kintetbon iö jogtalanul hivatkozik Rankére. 

Kankc kritikája kiválőan conservativ a hagyománynyal 

<KtBben. A fornísm öveket nem az értesítések véh'tlen gyüjtemé- 

■ ' ' 111 a nmnka mögött az irót nézi. Néhány pon- 

11 elég arra, hogy ogy iröt elvessen, még ha nem 

t*iuiszn;i Ihatja a forrás adatait, b:t mulatósán fel tudja használni 

M :r,,f a líor sziíiezéséro vagy irányai jellemzésére. Általában 

i eljárását bajos volna határozott szabályokra vissza- 

^wXi\i- Bizonyos, hoj^y {rsodálatos tiidoimlnyos érdeklődése a 

n)f?t>í^nf i?v'ora;:»lnia m. források összegyiijté-^ében, hat;íssjil volt az 

Mi I nemzedékre, de van vahimi kritikai eljárás:iban, 

mi -,>.r,i nem szediiető, át nem szállítható és el nem sajá- 

Uthatw a h^gjohban vezet^íttseminarinmokban som b ez a művész 
pinaiiti«a. 

f^okM Vhctne még felhozni a Rankéról szélé igen érdekes 
vból, de néhány szóval a munka második 
..>.uunk emlékezni. Alig van a történetínis foU 
lyának egy kérdése, mely niiisodik részben ne 
íve. Különösen két eszme kínul csoportosulnak 
dései, az egyik a történeti fejlődés egysége s a 
i'"kek tana. 

u világtörténet szokásos felosztása ókon a, közép- 
korra tiszta külsőség s nem a dolog természetéből 

liíizéjikor í 




liyMÍVbMM é<i t»ir<'kvésíikl)<'n teljesen különböző századok 
/p a nyolvsztík.is a középkor neve alatt. 

iVlos/l.'is li:it:í.sát. l'j<'t\ !/vnki>rlolt elmék 



62 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

h némi meglepetést éreznek, midőn Olaszországban utazva mint- 
egy kézzelfoghatóan tapasztalják a történet egységét s a fejlődés 
átmeneteinek lassúságát. A haladás eszméjének felületes és igen 
közkeletű felfogása szoros összefüggésben van ez iskolás felosz- 
tással. A történeti felfogás mélyítésére csak jótékony hatású 
lehet a történeti fejlődés egysége minél alaposabb átértésének. 
Freemann 1886-ban megjelent Felolvasásaiban szintén igen szé- 
pen fejtegeti ugyané gondolatot. Lorenz a régi felosztások helyébe 
a nemzedékek tanát ajánlja. 

Ismeretes, legalább a genealógia regen ligy számítja, hogy 
három nemzedék esik egy századra s hogy a mennyiben korai halál 
vagy hosszú élet megmásítaná a rendet, újra helyre áll íiz, ha 
több századot tekintünk át. S így a régi felosztás helyett a tör- 
téneti események időmértékéűl a századot vehetjük, mely csupán 
chronologiai kifejezése három emberi nemzedék íinyagi és szel- 
lemi összetartozásjínak. A század azonban csekély mértékegység, 
czélszerűbb a háromszáz vagy hatszáz éves időszakot tekin- 
tetbe vennünk, vagyis háromszor három és háromszor hat nem- 
zedéket. 

Talán különösnek látszik az ily beszed és sokan talán meg 
fognak ütközni azon, hogy Lorenz a genealógiát a történetírás 
alapvető tudományává akarja tenni. Mi megvalljuk, hogy nem 
vagyunk annyi előszeretettel a genealógia iránt, mint Lorenz, de 
azért úgy látjuk, hogy fejtegetéseinek igen egészséges s igen 
figyelemre méltó magva van. S ez abból áll, hogy a történetiró- 
nak az egyéni életet kell kutatnia. Semmit sem szabad csekélybe 
vennie, mi a szereplők lélektanának megért(';sét elősegíti. Keres- 
nie kell, hogy kik tartoznak egy történeti nemzedékhez, s hogy 
mi az, mi egy nemzedéket a másiktól elválaszt. Csakhogy ne 
valnnű kivülről vett eszmével jellemezze a nemzedéket, hanem 
azt keresse, hogy mit köszön az egyén származásának s hogy kik 
hatottak f<íjlódésére. Ha így hozzá szoktunk a nemzedékek vizs- 
gálatához, észrevesszük gyakran, hogy ugyanazon kor két ellen- 
k(v.ő irányának látszik az, mi tulajdonkép nem egyéb mint két 
különböző nemzedék összeütközése. 

Mindezek tíiláu nem új dolgok, de azért -mondattak cl, 
mert újabb időben nagyon kevés figyelemben részesülnek. Sokan 
vannak, kik az egyéni élet kutatását nem tartják elég magas 
tudományos feladatnak. Főleg ez irjíny ellen küzd Tjorenznek 
minden tekintetben tanulságos és igen érdekes könyve. 

d. 



TArTÍÍNKTI IKonAI^M. 



6:j 



iergom váro« «s megye mu1tjjil)ól (Uáiom ábrával) Irta 
0xeTit-itetiod4.'k-r«fn<)í )ui%f<>n<jk oh f«>^')'iiiitÚKÍnmi igazgató. 
IHÖl, Nyomntott Lius-zky János köuvviiyotiKlújábau. Sziklay 
Náitdor bisotnÁTiyíi. 4t. 152 1. 

' ■ uein isíneretlen törtóneli itodal- 

t-benetlek-retul győri lugyu»n;i.siuMi 
j •>ii^ mu^irta ítyörmogye T-s város anyagi 

íi .„: Arp.ulok alatt, s e/t kcvéssol utóbb cí»y 

-tte ÍJyör vár cts város belső történetiből a 
" «, Ivivíilt az tílső munka infííénlouilétt 
nlomiiny, éles szem, lielyes comliínatio 
>iti, oly mérti'kben, hogy méltán lehet üt a/ 
pap tőrtt'iH'tbúvíírok, egy Városy Gyula ős 
onyi János mellé súrolni. E incllt'tt az iroihilmi képesség 
volt benne. A gyormi'gyei anyagi ujíveltségtörténtt írója 
,iuit kiviln a/ olvnsó? mit t^a mikép kell neki i'lőadni ?, 
rdÚAről, a konól iiiag.ínak kellő képet alkothasson. 
tT/n — ilg) tudjuk b'galálíb — tíz évig hallgatott. 
k\X nem isiaerjük, ele történettudomány ujik érdeke- 
lj ik Most újra fellép, néhány lappal K»£icrijom vár és 
Wmí uiultiriJMÍl. Nem önálló monograpbiát a<l, csuk forrásokat, 

itiolyérdekesiín, hogy 

lépó nionographiátiál 

Munkája kót részre oszlik. Az elsőben, egy 

Ili katonai tervrajz alapján, ismerteti Ksztcrgom 

f- a XVI n. század kíizepén; b annak fonalán 

nn első s/,:Lza<l;íig. f«íh*leveníti Mátht's 

•iről, melyi.'t az ujabb irodalom ligy- 

Kiiauz idéztítoiből ismer az esztergomi egyb:iz 

liibAU, és rftvidon, bizttis, világos képet áil a középkori 

unk. olysok és nevezeti -s történőt i est»niény szinterének, 

Mról- A második rész sokkal trrjcdelmesehh 

Kz már nn'veltKégtörténot és az 173*J„ 

visitíitiédí fonalán, melyeket a XVil. század 

>:ontcrfué8zetű töredékkel, és az lHiM)-iki egy 

K stntistikai adataival kiegészít^ v.ázolja az 

^ommegye a tíírök uralom meg8zUtié,o 

ilyamán, lígy szólván 11. .léizsef koi;*ii^';. 

«t Kicstiben látjuk itt az egész ország k^'-pét, fejlő- 

»"»rt>k távozik. lÍHztíirgow várcís és niegyr összes 

> lélek. Kzután még egy évtizedig a nyomorult 

/.títja. .leliemző epizód e korból, liogy 

t a nyergí's-ujfaiusí dánezot megvcbzi. 



fi4 



TÍVRTÍ'SKTI IROHAI.mM. 



az <iil;irpnilelt nninkásokal, Uit< ü 
mind kíinira hányja i^s nié^ a l .ók 

magukkal vittek, csapatosan a riun;il)a veti (52. l.j. A szathmári 
bókével kezdődik a frléledóg. A változást, rai azóta történt, semmi 
sem mutatja világosabban, mint a népessógszámailatai. 17;i2-ben 
van a m " •> és v:*irosban 10,913 katholikns ; 1890-T " '.9. 
A rcfol K 1421 lélekből 9M4í»-re szaporodtak. 1.. u')' 

xsidrí helyett most ugyanazon területen 2í»4(í zsidó lakik. 

A XVIII. század egyúttal az a kor is, melyben a katholi* 
cismus a XVI., XVII. században elvesztett régi positióját 
jobbára ismét visszafoglalja, és sikerrel fáradozik azon, hogy 
Magyarorszájj, mint már az utolsó Árpád alatt nevezték, ismét 
a >Regnuni Marianum< legyen. IMikép türtént ez kicsinyben, in 
praxi ? a közlött e^ybázlátogató jelentések több esettel illus- 
trálják. Már itt véres üldözésről, vallásháborúról nincs szó, de 
azért mégis a mit itt olvrisunk, az cmberr.* majdnem rosszabb 
benyomást tesz, mint korábban a harcj; hevében, bátorsjtggnl, a 
maga veszélyével is véghez vitt erőszakoskodás, mert folytonosan 
csak azt látjuk, hogy az erősebb és ekkor már a katholíkiiH 
fél volt az mikép bántja, nyomorgatja a gyengébb felet. Szerző 
erős kathfilikns. Helyesli a c/élt, de az eszközöket esak menti, 
mert a maguk idejében, a maguk helyén a protestánsok is r«nk 
úgy jártak el. Szerzőnek ebben teljesen ignza van, de 
getését bizonyára nálunk még sokan mcgiitközéssijl, i 
fogják olvasni. Latin történetíróink, a Prayak, Katonák hyper- 
orthodox katholikns álláspontj.U re^actiókép az újabb törtétiÉ^ 
írás ellenkező felf<»gá.sa követte. ( "sak a }irotestánsok üldözéséül 
l^eszéliink, mert úgyszólván a h*gújabb időig esak erről olv.as* 
tünk. A nápolyi g:ílyákat még most is endegetjük. LoríliiüJJL 
Zsuzsanna még ma is minta matróna, a kinek ccmventionsljH 
képébe sehogy sem illik bele, a mit róla vallanak, hogy a milroT 
kincse elrejtéséről intézkedett, megparancsolta emberének : >bogy, 
a mely emberrel elteteti, az soha többé napfényt ne hisson'. ') 
ellenben Báthory Zsófia rehabilitatiójrlra a psychologiai kub'sot 
csak A legújabb kor adta meg, kfilönösen Szilágyi Sándor igen 
szép művében, II. Rákóczy György életében. Különben mi nem 
helyeselhetjük egészben azt, mit szerző felfog.isa mellett mond* 
Az nagyon kevés, ha részletcsen akarja megokolni két száa ^ 
vallásos villongását és bűneit, és nngyon sok, ha azt csak .által 
iiosságban .akarta megmagyar:izni. Fejteget<5sében benn van 
banális, de örök igazsslg, de nincs úgy kiemelve, mint kelleti 
hogy az ember mindig csak ember, tele bűnnel, szenvedélylyel, 



M KoTiiiírotnv AT)<lní<«, A Rí»k«>xvj«k kincse MnnktSc^on. 



TÍ)infcNK'ri ikopAIjom. 



ftS 



m6g na a legszentebb eszmét szolgálja in. Azt is, ügy liítszikt 
szeiu elöl téveszti, vagy legabíbb nem hangsúlyozza eléggé, hogy 
nem szabad valami tettet a szerint itéliii meg, a mint mi most 
bitjük a dolgokat, teljes összefüggésükben, minden következmé- 
ríyükkel. Ez pedig a XVI- XVIl. századbeli ellenzéki, pro- 
testáns politikának nii^y mentségére í^zolgál. Most, mikor már 
kétszáz éve, hogy a török kiszorult hazánkból, és látjuk, mi volt 
az ö idejében Magyarország éa mivé lett azóta: teljesen igazat 
kell adnunk Esterházy Miklósnak, ha a törökhöz szító protes- 
táns ellenzéket ahhoz az emberhez hasonlítá, a ki, mikor n háza 
w, a pókhálót söpörgeti (61.1.); szerencsétlen opportunismusnuk 
iU tartanunk a protestáns erdélyiek politikáját, mely szultán- 
nak, vezérnek kezét-lábat csókolt, csakhogy mogmaradhasaon ; 
8 az elvhűséget, az igazi magyarságot a dunai magyarokban 
Estiírházy Miklósban, néhány Zrínyiben kell tahihmnk, kik 
feuntarták m független Magyarorsz;ig traditióit, meghalUtk váruk 
falán, ha kellett, de Magyarorsziig szabadsága fölött alkuba nem 
bocsátkoztak : azért a legnagyobb igazságtalanság nélkül p. o. 
nera hibáztathatjuk Bocskay Istvánt, hogy a törökre támaszko- 
dott, mert akkor és azou viszonyok közt, csak így tudott abból 
a rongylxil, a mit akkor osztrák kézben Magyarországnak nevez- 
tek, ismét orsz.igot csinálni. Palliativ eszközöknek is megvan, 
akkor, a mikor, a maguk jogosultsága; nemzetek életében Í8 
gyakran áll az elv : quí habét tempus habét vitám, s a bécsi 
béke örök dicsősége marad ez opportunismusuak és a protestan- 
tismusnak, s ez maga kiérdemelte e pohtikának, a protestantis- 
muHuak a magyar nemzet örök háláját. 

A munka végén szerző helyes tapintattal és tanulságosan 
a XVIl I. századbeli súlyokról, mértékekről stb. értekezik. Közöl 
még két iparczikk és munkabér árszabályt 1724. és 1735-böI és 
végül - néhány igazítás közt pontosságának jí-llemzésére hozzuk 
csak fel — azt is coristaüiljaH hosy Griinwaltl Béla, kit mnnk<ija 
folyamában többször protestiínsnak mondott vahiságban római 
katholikuv volt. 

P. Gv. 



hgy^t'.w/ril liUMziulúnn tM:t-/irit. Korruj/. Irta S-^láíjiji t^irkiDi ji.-ftiyetli 

vví. pjip. 

Ujabb hazai történelmünk keretében már több tekintélyes 
foglalkozott N.-Enyed város IStVJ-iki endrike/«'t<"s inisztulá- 
síival, dt* a mint jeleztük : csak egy-egy nagyobb munka keretébe 
beillesztve, vagy más hasont:irgyú elbeszélések mellé sorozva. 
Ftáró Koméíiy Gábor J-Nagy Enyed (--^ vidékének veszedelme, 



TARTfenm IRODALOM. 



184H 4íMu'rj<^ ez, munkáLan, P. Szíit) roly *A RvthTf^ 

ftuskobi történetében* s .lakah Elek ^^ agharczunk UnÜ 

netéhez* cjsiuiű telj egy zésekljen czéljukhoz képest leírták Euye 
TcBzedelmét. Azonban önálló rajzban, iguzi készültséggeJ, behat 
tauulmáuyuynl s érdekfeszítő részletességgel uicyirva ; e miu 
kában áll előttünk araa pusztulás f i»e. 

Maga az iró nagy részben < ;ja t^s áldozata volt i 

nagy csapásnak, mely a várost és védtelen lakóit sújtotta ; 
életben maradt lakosokkal együtt menekült a romok közül. A2 
az újra benépesült s új életre kelő Enyeden élte át gyermek* 
ifjúkori éveit s mint férti itt vállalt és foglalt papi Livatalt. 

Alig leliotue tehát valaki illetékesel»b Enyeíl azon időbe 
történetének megírására, mint Szilágvi Farkas. 

Meglátszik munkáján, hogy nem a rideg pragmatikus tört^ 
nesz n)iigodt tiirgyilagosság.ival szemléli az eseményeket, hanei] 
élénk rokonszenvvel, vagy fájdalmas visszaemlékezéssel irja 
azon szom(»rú események folyamán működő emberi törekvéseke 
tévedéseket és elvadult szenvedélyeket. 

De már tanulmány és tapasztalat által megérlelt kritika 
megfontolással s kiengesztelődött emberszerető lélekkel mérle 
geli mindi-n jellem, terv és tett jelentőségét, összefii " aze 
idővel és körülményekkel, melyekhez a cselekvő s/- . és 1 

pártok tartoztak. 8 42 év előtt történt eseményeb'öi leíiet hí| 
gadtan Ítélni annak is, aki átélte azon eseményeket 

Igen érdekes alakban szemlélteti szerző az e.seméujek6 
A rég letűnt korok eseményeit nagyrészt csak ügy ismerjük" 
amint azok az iró képzeletében — némely elmosódott nyomok_ 
és jelek után - alakot nyernek. Nagy-Enyed pusztulásába ~ 
még élő tanúk beszélik el a legérdekesebb és jellemzőbb esemé 
nyéket ; egykorú feljegyzések szavaival Látjuk ecsetelve a 
dók embertelen vadságát s az üldözöttek emberfeletti eröfeszífc 
seit, kínjait, nyomorát és hahllát. 

Ezen elbeszélések és feljegyzések az iró által kiegészítői 
és összefüggésbe hozva : alkotják a munka tartalmát 23 íve 
A munka beosztása a következő : A szerző Elöazaca ; Előzm4nyek\ 
•A kata»ztrt[fa 1849. jnnudrhan : A meneküh's ; Az oláh tdború 
hivoniűása a pitsztuh) városhál ; A mentt's az első mafjynv csaf 
által; A vieuekiilés iováhbi folt/ama t Az osztrák cnászárl katonií 
munttse ; A JSereczy ezredes áltnl vezetett magyar strrcif mentéitéi 
A temetég, mennyit vesztett Enytd emberélet beji és vagyonban fi 
A nienekülteh gegélyrzége idegen földön ; Ujabb katasztrófa 184^ 
július 20-án: KI voUföiényczö N.-Enyed elpusztítdsdLan 1849-bení 
A.rentgc-c vagy Prodán iSimon í* S végre a szereplő oláh tribuno 
jelleiuzéso t<> későbbi sorsa. 



TÖRTÉNKTI IRODALOM. 



fi7 



Ezoii esonK^iiyek szorosan véve csak Eiiyed városra és szo- 
encNétkii l:ik<>ira vonatkoznak, de ezek öss/A^függő, részlotes el- 
BS/élüséheu szabadságharczunknak is egy érdekes és tanulságos 
pisddjii (lonilíorúl ki, mely hazai törtéuotiink keretébe nemcsak 
BÍllik, hanem azt gazdagítja és sok tekintetben megvilágítja. 

Az ellíeszélés cgyszertíj könny íl és folyamatos; olykor rész- 
frtező, de mindig tartahuas. 

8zerzű rendkívül sok munkával, hosszas ehjkészii lettel és 
íigy áldozattal készíté el könyvét, de szülővárosa, magyar faja 

zaja iránti forró szeretothrd dolgozott. 

Ezen olvasásra és tanulmányozásra méltó munkát ajánljuk 
összes hazai olvasó közönség tigjflm^he. 

Kapható szerzőnél N.-Enyeden. Ara fűzve 2 frt. 

Makkai Domokos. 



V<i€m fH emUkeim 1828— -2890, Irta Kmix Fcrcna, kir, tnnfttíttjyrla. 
r, íl k^tl. Bra$w, 1890, Ara a két kötetnek S /H, 

Ujabb időben több becses önéletrajz jelent meg a közpályán 
itilnt egyénektől, kik külöfiösen a forradalomban és azutáni sze- 
t írták le. Elég legyen felhozni Kossuth, Pulszky, Pod- 
y stb. momoirejait. A jelen könyv irója nem kiváló poli- 
^kai szerep osztályrészedé, távol a központ«)któl, Erdély egy kis 
llnjábanláttamega napvilágot; szegény sorí>ú szülők gyermeke 
dU. ki íinerejéből, önszorgahnából küzdte fel mngát s ki buzdí- 
isúl adta ki eudékezéseit, hogy okuljanak rajta serdülőké]' 
aint azt»k. kik elvesztik kedvöket az élethez. Mert ha az érti i . 
Ibeszélés hangján irt emlékeket olvassuk s látjuk, hogy mennyi 
itartásra és elhatározottságra volt szüksége auuak,ki mint szolga 
ült kénytelen a kollégium falai között a tanulásra is időt fordí- 
jni s mennyiszer volt jutalma dicséret helyett a meg nem érde- 
seit büntetés, de azért még sem csüggedt, hanem kitartással 
a.ladt a megkezdett pályán, az ilyen férfiúnak élettörténete meg- 
rdemli, hogy buzdító például bemutattassék a közönségnek. 

Az első könyv hat részből áll, melynek elsejében leírja 
Eütett, a kegyelet hangján szólván ügy róluk, mint első tanító- 
iról. Megismerteti egy akkori korbeli népiskola egész szerve- 
Etét, valamint a következőben a kollégiumét 184H-ig, A maros- 
Isárhelyi kollégiumnak igen élethű képét adja, sőt valóságos 
5rténetét, a diák szemüvegén át nézve. IH48-ban felcsapott hou- 
"édhíjszárnak s ennek szenteli a negyedik részt. Az ötödikben 
a kfdlegiumi élei lolytatsisa van, melyben megirja, hogy ő is hogy 
Brölt fogságba a többi diákokkal, mely elfogatások és fogságok 

5* 



6d 



TÓRTéNtCTt IRODALOM 



történetét boldogult Doák Fíirkíis irta niug tcrjtMk*lmescii. Bufc 
restbe I8r)5-beii ref. ])íipiiak, init éietczéljáiU tűzött ki, uieghfi 
tott s a második kötetben leirjíi ottani élményeit, a ref. tempü 
történetét, a Hunnia olvasó-egylet alapítását s bnjdosását, a 
raissió történetét, ebbeu Ozelder Márton tragikus pályáj 
Azután a moldvai róni. kath. egybáznk állapotát irJH le 185H-bj 
a következő hatodik fejezetben a romániai magyar fiuk magyar 
szági iskoláztatását, melyben ö neki van egyik legnagyobb érdeij 
Ismerteti a székely kivándorlást, leirja utazásait, a régi éa 
emigránsokat Bukarestben 1848/49 és 59T>(í-b<')l, itt említ* 
a törvetÖket is, kik csalogatták liaza a Romániába menekültek 
Legmelegebb hang(tn emlékezik meg Yeress Sándorról, vo!t 
liODvédszázadosról^ ki mérnök, s emigráns volt 8 ;^5 évet töltött 
kinn Komániában, I8R4-ben hunyván el Bukarestben, s ki ott- 
kinn is tántoríthatlan hazafi maradt. A tizedik részben hazatértét 
s itteni működését irja le szerző 1868-tól 1890-ig, az utolsóban 
irodalmi működését 185ö — 1890-ig, s egy szépen irt végszóval 
leteszi a tollat kezéből. A változatos életpálya, melyet Koos meg- 
futott, érdemes volt a megírásra s bizonynyal mindenki, ki e köny- 
vet átolvassa, élvezettel fogja letenni kt'zéből, njert sokat tanid- 
batott belőle, még pedig oly dolgokat, melyek kevésbbé ismertek, 
így a bukaresti magyarok életét stb, S mi fő, még az ifjusilg is 
haszonnal olvashatja át, buzdító például szolgálván e könyt, 
miként élje át valaki életét, Isten, haza és emberszeretet lelke- 
sítvén őt mindig. A mi a fő becsét adja meg különben e könyv- 
nek, az a régi tanrendszer bő ismertetése s az 1848. év előtti 
kollégiumi élet hü korrajza, midőn t. i. az líj áramlat, a tantár- 
gyak magyar nyelven előadása is kezd miial inkább tért foglalni, 
de a régi, százados latin szellem csak lassan engedi magát bátra- 
szoríttatni. Több mint életrajz e munka : egy darab korrajz az. 

H. R. 



Crí»top}i Anion Kardinál Migazzi Fürsterstbiaihof von Wien, Von I>r. Cölestiu 

WolJfiffni/íiT. Büiiediktiiier zu den Hcliottfiu in Wlcti. Migazzi arczki^iKÍvcJ. 

Saulffun, (Wiirtcmberg.) 18ÍH). XÍI os yOö 1. Ára 15 Mrk. 

Migazzi Kristóf Trientben született. ()sei a Como vidé- 
kéről 1027. táján vetődtek Veltlinbe Rasuru mellé. Itt azoidian 
ellenséges fogadtatásra talllva a napvölgyében fekvő CogolobHii 
települtek meg, a hol a Migazzi torony és a székesegyházon 
ékeskedő czimer ma is hirdetik a család múlt naiívsiigát, Kris- 
tófnak atyja Vineze gróf volt, Miga/zi János (íiispármik és 
nejének Melehiori Aríinka Teréz grófnőnek fia Anyja pedig 



rOllTfeSKTI IBOnAT.OM. 



60 



TífftOjc l'ruto horbiilu Ikuüiiu, í<piiiir Jiinus grólíiak 
Trieut herczcg-püspükéiick uiiokanövi-ií^ volt. 

VÍDCze gróf képzett éa ügyes ouiber volt. Két végzetes 
szenvedély dúlt azoubaii henue: kilrtyás volt és ivott. Ejjeket 

, töltött a kártyaasztal niellett, napptilokat a biliárdnál, melyet 
akkortájt fuúri körökben rendkívül kedveltek s hazárd módra 
játszottak. Egykor pld. Velenczében 2»>,0o0 tVt vesztett kártyán 
ö línni'k vitánnaüirt a Val di Soie-i ősi birtok. A híres Heister 

^táboruok pedig egy más alkalommal, 1000 doppiát *) nyertei tőle. 
így történt azután, hogy nukor 1714. jun. 21-én meghalt, 

^gyermekeire: Mibály-Gáspárra, Vinczére, Terézre és az atya 
líulála után 1714. okt. 14-én született Kristóf-Antalra, az 
ItiyS. jul. 5-én szerzett grófi czímen kívül egyebet nem hagyott *) 
Az özvegy grófné, ki alig tölte még be 25-dik életévét, 
nagy nélkülözések között látott nehéz feladatához, gyermekei 
ni'vcléséhez. A kis Kristóf Spftur grófnak révén l^assuuba, 
Lnmf^crif'uek, a később hiressé vált biborosnak, udvarába került. 
Ks ezen körülmény elhatározó volt egész életére. Ifjú kedélye, 
melybe édes anyja jó korán belécsepegteté a vallás elveit, rond- 

, kívül fogékony volt minden fönséges és magasztos iránt. Nevelte- 
tése révén a papi hivatást az emberi munkálkodás ideáljaként 
tanulta ösmerni. Mi volt természetesebb, mint hogy a passaui 
püspöki udvarban lefolyt szellejiii tornaversenyben első díjjat, 
egy arany órát nyert ifjú lelkesen, örömmel telten fogadta a 
herczeg-püspök ajánlatát s 1732-ben a római Collegium Ger- 
wanico-Hungariciim tagjává lőn. 

A papi ])íilyán azután gyorsan haladt elő. 22 éves korában 
Trientben tahílkozunk vele, mint kanonokkal ; alig pár évvel 
később Uómában, hol mint rdítore d> Rota működött 1751. okt. 
20-áig, a mikor is Migazzi, mint karthágói ez. érsek és kineve- 

' zett mechelni coadjutor érkezett vissza Bécsbe, Mária Terézia 
udvarába. Mechehit .izouban sohasem látta, D'Alsaco bíboros 
hal:il:i után ugyanis Frankfuberg Henrik gróf hm mechelni 

1 érsekké kinevezve, Migazzi pedig politikai küldetést nyert 

Az örökösödési háboníbíin a Habsburgokra nézve fontos 

' mozzanat volt a Bourbon uralkodó házak rokonszenvének meg- 
nyerése. Ha e két hatalmas uralkodó ház egyesül, akkor útját 
vágja az apró-cseprő kis államok politikájának, a melynek föelve 
mindenkor a zavarosban való halászás volt. A frauczía barátság 



') Doppía oln.HZ rtiaiiy i"^nx, az úgyuevezett n>iszUily«, koriUbttliil 
^ 20 fr»nk értékű volt. 

•) Xng}/ I ]«AgyarorszHg csRJádíű-baii, és a Kneschke H. Neues Alig. 
' líiMiDirhM AdeIa-Lexíkonl).in Vincze gróf gyermekei biWsrtn vanti«k 
Iftfbiirolva. 



70 



TÖRTfcSKTl IROI>AI.UM. 



létrejötte Kíuinitz-Jlietlirrguek mílve. De hog) SiiJinyolorsz:' 
bari luiiv jóval elöbh l)Í2:ou3*os egyezségi pontozatok voltak me| 
jíl lapítható If, az Migaz/i finom diplomatiaí érzékét dicséri. Már 
Terézia 1752. febr. 3-án Migazzít nevezte ki spanyol követ 
és 6 csakhamar megnyerte a spanyol udvar kegyét s a bará 
gos viszonyt a franczia eg)*ezmény daczára is fenn tudta tárta 

175r>. márcz. 22-én kelt az az okirat, a mely Migaz zit 
Magyarországgal szoros kapcsolatlia lntzta. ?'kkor nevezte ki jjM 
a királyné Althau Károly-Mihály birodalmi gról' és váczi püsp^^l 
coadjutoráva utódlási joggal. Deczemb. 21 'én vouiíl be ISIigazzi 
mint pi'ekonizált püspök Vácz városába. Ez alkalommal azonban 
csak egy negyed esztendőre. 1757, márcz. 14-én kisérték a bécsiek 
(irök nyugalomra Trautsou bíborost az érseket, és ugyanaz nap 
kapta Migazzi az értesítést, hogy a királyné > tekintettel kitünö 
elméjére, eszélyességére és okosságára, valamint szerzett erdemei 
elismeréséül* őt ajánlotta a pápának kinevezésre. Márczius 18-án 
e kinevezés ténynyé lőn s Migazzi még az évben elhagyta Váczot 
Midőn azonban Xíll. Kelemen Migazzit biborossií kreálta, 
Mária-Terézia, ismerve a bécsi érsekség szűk jiivedelraeit, azon 
indokolással, hogy a magyarok úgyis kívánják, hogy püspökeik 
.sorában bíboros is legyen, Migazzi pedig a magyarok előtt elég 
kedves ember, az Esterházy promvoeálása által megüresedett 
váczi püspökséget ismét Migazzínak adományozta. Es Migazzi, a 
pápa Iteleegyezésével, mint bécsi érsek, tényleg váczi püspök is 
volt egész 178G íg, a mikor a nagy, de szerencsétlen reformernek, 
11. József császárnak parancsára, arról le kellett mondania. 
Érdekes történelmi adoma kering e lemondás előzményeiről. 
Khuondjnk ügy, a hogy hallottuk. Fides penes auctorem. 

A császár egy ízben fontos ügyben értekezett Migazzi bíbo- 
rossal. Tán éppen azt hangoztatta, hogy u egyházi reformjaiban 
mindig az egyház szellemében jár el s az egyházjog alaprendel- 
kezéseitől hajszálnyira sem tér el. Kedves thémája volt ez. 
A bíboros alig észrevehet<5en mosolygott a császári beiízédre, 
József éleslátását ez nem kerülte el. Hirtelen abba htigyta fej- 
tegetéseit s a bíboros vállára nehezítve kezét, e kérdéssel lepte 
jueg a főpapot : Kardinális úr, szabad-e nekem, mint császárnak, 
két feleséget tartanom ? Migazzi csodálkozva nézett a beszélőre 
8 kitéröleg válaszolt : Fölséged igen jó kedvű s igen kegyes ma, 
mert tréfál szegény szolgájával. — Nem, — viszonzá a császár, 
— sőt a legkomolyabban beszélek s bsitározott válíiszt vár( 
Migazzi kényszeredetten engedett a felszólításnak s nagy tuc 
mányosan kezdé fejtegetni az egyház tanát az egynejűságrd 
József türelmesen s íigyelemmel hallgatta, Az exposé végén pea 
i^y szólt : No lássa^ ha a császárnak nera szabad két feleséggé 



birnin, akkor a kíirdinálisnalc legalább is nem illik. Migazzi 
elértette a e/élzá«t <?s leinondott egyik IbleségéWíl — a váczi 
püspökségről. 

Wolfsgruher külön fejezetet; szentel Migazzi váczi piispö- 
köskÖdéséiiek. Elég bőven tárgyfiija azon alkotások hosszií soror 
zatát, ji melyek a bíboros inűizlését és jótékonysiigát hirdetik. 
A " .,'ybáz, mely ma is Vácz büszkesége, Tanéval franczia 
t>|.: V tervei szerint, az iglai születésű kegyesrendi atyának, 

Gáspárnak felügyelete alatt épült. Belső berendezése a meglevő 
számlák szerint, ál :h,47 2 htot nyolt el. Migazzi építteté, Maiséi 
bécsi arcliitektua által, a püspöki palotát; a papnevelő intézetet; 
az úgynevezett Migazzi-várat; a kanonokok házait: az irgal- 
niasok kolostorát én kórházát; az iírvabázat és a népiskolát. 
() volt Yácz nini alakjának megteremtője is. Az u tervei szerint 
rendeztek az utczákat, szárították ki a mocsarakat, köveztíík 
az utakat. Do Pest mcgyo is érezte jótevő kezének hatását. 
'Mi tomplorn, 2<í plébánia épület és 15 népiskola birdeté neki, 
hogy az, kit a (Joiulviselés t'öpáaztorává rendelt, a kulturális 
intézmények iránt kelbí érzékkel, elégséges áldozatkészséggel bir. 
Ajc angol kisasszonyok budapesti intézete pedig, melynek alapját 
Mária Terézia tette le, első sorban szintén Migazzi közbenjárá- 
sinnk köszöni létét. 

Legkivál<»bb alkotiísa Migazzinak a nevelés terén a váczi 
Terezianuni, az elszegényedett magyar nemes ifjak nevelő inté- 

/••ti' N'olt. 

A hosfizas török uralom, u folytonos harcz és háború anyagi 
lekiTiletben is megviselték n nemzet tVíb}>jeit. Midőn a szatmái'i 
béke által létesített nyugodtabb napok elérkeztek, számos főnemes 
és nemes vagyonának esupán romjüin merenghetett. A szellem 
hatalma pedig mind iidcább tért hóditott. A hivatalok, egyes 
előkelőbb állások^ nem voltak már puszta sinecurák. Maga a 
születés nem volt elég i|U!ilitiratio. Nevelés is kellett bozzá. 
K/. a nevébe pedig akkortájt is sokba került. Ennek természetes 
k' volt azutííu, bogy sok szép és fényes tehetség 

eli, ti. körülmény nem kerülte el Migazzi éleslátását 

176H. máj. L'Ján, a Collegium pauperum nobiliura megnyitó 
ünnepélyén, így szólt a biboros ; sDie Yortreftlichkeit dieses 
feierliebeu Tagea und seine Vorteile verbreiten sich nicht nur 
iuner deu ^tauern der 8tadt Waitzen, sonderu síe erstrecken 
rich aueh nocli auf ilie eutferntesten Orter dieses apostolíscheu 
Konigreiches ihrem ganzon Umfangc nach. Ihrentwillen, Grosse 
des Keichs. wird ein Haas eröH'net, wo ihre Söhne in Wissen- 
ScJiaflen nnd Künsten, auf tedrhtín dt>r Rnhm und rias Heif de* 
Vat'itiandfJii hnruhH, bey Zeiten sollen unterricht^tsverdeu. Denu 



^nn 



7:2 TÖKTKNETl IKOI>ALU33. 

wem aus ilmon ist iiiíljekaut, dass uur eine recUtscliafl'ene Aufer- 
zieliung der .íugeiid inid sorgfahige Bildiing ihrer ersten Nei- 
gungen der sichere AVeg i>t. die Éhre eines Staates und die allge- 
meiuc Glückseligkeit zu befördeni, zu befestigen und zu ver- 
mehren.« 

Migazzi a nyarat mindig Váczott töltötte. Ilyenkor leg- 
kodresebb helye a Collegium volt, melyet a hazafiassága által 
mindenkor kitűnt piarista-rend gondozására bizott. Társalgott a 
növendékekkel, buzdította ükét a tanulásra, sőt önmaga is tar- 
tott előadásokat. A vizsgálatokat a bíboros maga vezette s meg- 
történt, például Almássy Ignácznál, hogy a nyilvános disputákon 
ő maga vitatkozott a jelöltekkel. Valószínű, hogy ez intézet, 
melyben 21 ingyenes és 46 fizető növendék volt, nagy lendületet 
nyert volna, ha II. József császár el nem nyomta volna. 

Migazzi bécsi érsekeskedése négy uralkodó : Mária Terézia, 
II. .fózsef. Lipót és Ferencz uralkodásuk idejére esik. Migazzi 
ugyanis 1803. ápr. l4-éa halt meg 89 éves korában. Három 
uralkodót élt tehát túl. Negyvenhat évig ült az osztrákok legfőbb 
egyházi méltóságában és pedig a legválságosabb időkben. Mária- 
Teréziának ő nála hívebb tanácsosa, kedveltebb embere alig 
volt. És ámbár nem egyszer történt, hogy nézeteik eltérők vol- 
tak, sőt az oktatásügy úgynevezett reformjánál az összeütközés 
veszélye nyilvánvalóvá lőn. mégis egyrészt az uralkodó no hig- 
gadtsága, másrészt Migazzi bölcsessége mindig talált módot 
a nagyobb baj elhárítására. A királyi kegy rendkívüli nyilvánu- 
lása volt - az akkori utazási viszonyok és udvari szokások 
mellett — az. melyben 17»i4-ben a vácziak gyönyörködhettek, 
mikor a királynő fényes kíséretével, mint Migazzi vendége, bevo- 
nult az ezen alkalomból nagy pompával díszített városba. 

II. .íúzsefnek szabadelvű és bölcseleti gondolkodása soha 
som tudott megbarátkozni Migazzi mély vallásosságtól áthatott 
személyével. Reformtörokvésoinek természetes ellenfelét látta 
benne. Folytonosan ellenkező állásponton voltak, ámbár ez külső- 
leiT alig nyilvánult másban, mint azon alázatos előterjesztések- 
ben, a melyekkel Migazzi a császár rendeleteinek vissz.ivouását, 
esotloEtes enyhítését czélozta. 

II. .lózsef az Kinh>'i'f.'<stfOif ideájából indult ki s azért 
mindenütt é'i mindenben központosított. Az alkotmányos éi*zést 
nem ismerte. Nála a kora által uralt eszmék saját';ágos módon 
veffvültek az ab^olutistikus hajlamokkal. Felhasználta azokat 
máznak, hoiry í-ry tervei totszető<ebb alakban lépjenek fel. 
Terveinek íVieszközét egy ji'd legyolmezeti hivatalnok-karban látta. 
Ennek keretébe be akarta illeszteni a krítlmlikus püspöki kart is, 
hogy így az 'iU'iuf'jyházimh i;ímpontot szerezzen. Eunek nálunk 



BNBTI IKOI»Af.OM. 



Jatiliyáiiyi 6& Eöterliázy, o<lu ;lt Ausztriába u Miguzzi volt a 

[legnagyobb olleiieae. ■) 

TV'olfsgniber künyve bőven tárgyalja niiűdazoii, sokszdr a 

I ut'vetségosségig minutiósus rendeleteket és liatiiroziitokat, u 

I melyeket II. József egyházpolitikája érdekében kiadott és hozott. 

ÍFelaorolja Mignzzi válaszait és kifogásait ia. Az itéletraondástól 

I azonban tartózkodik, az összehusjonlításokat kertili. Könyvt^ 
inkább C8ak anyagot i?zolgáltat; gazdag tárháza az a jÖvö riiuii- 
kásáinak, de feldolgozás hijján szűkölködik. Lehet, ezt azért 

Ltt?ttc» iiogy az elfogultságtiLtk látszatát Í8 kerülje. 

Wolfsgruber neve eddig seni volt ismeretlen az iroda- 

ílombau. A Krisztus köv€tri<M'd czimű nagybecsű aszketikus munka 

1 szerzőjéről a 70-es években lezajlott vita Wolfsgruber nevéhez 
fíí/.ődik. O volt az, a ki ezen általánosan Knnjnii Tamásnak 
tulajdonított művet (Tcritrji János benczés apátnak szerett** volna 
vindikálni. Tolla azóta sem pihent éa szakképzettségének több- 

I szőrösen jelét adta. 

Miguzzija, fornistanulmányoü alapszik. Nem lesz érdek- 

' telén a magyar történelem szempontjábéd is fontos, részben ismo- 

■ ízetlen forrásokat röviden felsorolni. 

A C8. és k. udvari és állami levéltáron kivül^ a honnan 

I Migazzi clinti'ztítt és elintézotlen beadványai, i'elterjesztései és 
tiltakozásai, továbbá auditor és spanyol követ korában adott 

[jelentései, raeg a VI. I'ius választására vonatkozó konkláve aktái 
kerültek ki, főleg az aranyos-maróthi Migazzi levéltár és a bécsi 

[skót beuczések levéltára szolgáltatták az anyagot. 

Aranyos-AIaróthot Migazzi biboros végrendelete emelte 

[hitbizományi birtokká s tévé a család törzsféazkévé. Ezen a 

[rév '<'!<zete^, s/áni»»s esidádi okmány rejlik :iz uradulom 

[k'Vi 11. Külöriö:^eti becses (Jasjmro testvérnek, egy olasz 

szorzetcsnek, kéziratban lévü munkája, mely 177()-ben olasz 
nyelven lón irva s moly a Migazzi családnak s a bíborosnak tör- 
ténetét tírgyalju, közbe ^zőve egyes okiratok hiteles mását. 

A mi Numáuak Ejíeria, az volt Mária Teréziának és még 

I inkább II. Józsefnek If>if)ke udvari tanácsos, () öntötte az ural- 
kodó eszméit és terveit a kellő formába, ö adta meg a felvilágo- 

UílÁsokat, (j volt mindenkor első .sorban felszólítva a vélemény- 
adá.sra. E kiváló szerepet játszott tudós, de hideg, érzéketlen 
ember iratainak jó része a bécsi skót beuczések levéltárában 

I rejtuzik. Három csomagban vaunak elhelyezve. 

I \l. .li'iKxef^t Migazzi U'tnette. Véaye» halotti be&zMet mondott ^zen 
pirtl. Mikor a «z»>rt.<»rtjísi v^-o^ével tisztelői csodAlkozásukiit fejezték ki, 
\ eyi'luix <• u«gy elltínúl oly Mi£ÍvrebHt«'<an biirsi'izt.'iltít, MJffaxzi i'^jik 
íatonilott t Ich Imbe ihm ja bcgraben ! 



74 TÖRTKNBTI IRODALOM. 

Az első A) betűvel jelölt csomag uz 17H7. április 11 -én 
kelt császári parancs folytán készült iratokat tartalmazza. Ezen 
parancsban ugyanis Heinke utasítva lön, hogy mindazon okira- 
tokról cs fogalmazványokról, a melyek az egyházi reformokra 
vonatkoznak, hiteles párokat készítsen. Az iratok jó része, amint 
azt a nagynevű ílelferstorfer a levéltár katalógusába bejegyezte, 
kiadatlan. Kiváló fontosságot azonban az által nyernek, hogy 
minden egyes darabon Heinke saját kezével az illető ügy fejlő- 
désének és eldöntésének rövid története olvasható. 

A ^^-vel jelelt csomag Heinke néhány emlékiratát tartal- 
mazza. Ezen emlékiratok szintén felsőbb parancsra készültek, 
tehát hivatalos jellegűek. Legkivált azon kérdéssel foglalkoznak, 
miként lehetne a Icath. egyházba belopódzott >vísszaéléseket< 
megszüntetni, a vallásos életet fejleszteni. Ezek alapján jelentek 
meg a kath. egyház szervezetével ellentétben álló császári ren- 
deletek. 

A harmadik csimiag azon utasítást foglalja magában, a 
melyet Heinke Mária-Terézia parancsárr* készített, s mely az 
egyház és állam egymáshoz való viszonyát tárgyazza, valamint 
ezen utasítás alapelveit és Heinke bő indokolását, a melylyel művé- 
nek jogos alapon való állását kívánta igazolni. Kiváló adalék 
tehát az úgynevezett udvari kanonisták történetéhez. 

Érdekes dolgokat rejtenek Bennó apát iratai is. Migazzit 
ugyanis benső barátság fűzte Bennóhoz és megtörtént, hogy 
magánlevelezése alkalmából a közügyeket is szóba hozta. Fontos 
e levelezés különösen a jezsuiták történetére, azoknak Ausz- 
triííból való kiutasítására és arra a magatartásra vonatkozólag, 
melyet Migazzi e sajnálatos ténynyel szemben tanúsított. 

Azon szoros kapcsolatnál fogva, melyben hazánk története 
Ausztria történetével kivált ez időben volt, világos, hogy e for- 
rásoknak a magyar történelem szempontjából való kellő felhasz- 
nálása és feldolgozása hálátlan munka nem lenne. 

Deoek Crkscbns Lajos. 



Jiilin.-i Fn'i/ji/, iliii Lfhnt.-'Utuf. Aiif'zi ic/iuitii;/rii. Krliiticruniji'n und HA-enuh 
nln-^r. fj /■<■;/. i</uf/j/nrf. CnitaJ 

Fröbel a í50-as években a bécsi külügyministeriumnak 
t'éuyos tollú czikkírója vala, azelőtt a frankfurti parlament tagja. 
lH64-ben leteh'pedett Stuttgartban, 1866 után Münchenben, hol 
a hivatalos lapot szerkesztette. Jelenleg Zürichben él. Prőbel 
emlékiratai hazai történetünket is érdeklik, a mennyiben az 
timigratióban Kossuth Lajossal és másokkal megismerkedett. 



TÖKTlűNETI iK'-i'.M.uMT 

Al?t iltlítja tüblíi közölt, liogy gróf Teleki Lászlóuak is volt n''i>/ü 
ti2 Oi'ziui-l'éle boiubamcrúnvíclbeu, iniböl az volnu :í tuiiuság, liogy 
III. Napóleon cs.iszár nemcsak az olaszoknak, hanem a magya- 
roknak is tett igeieteket, melyeket beviíltiini vouakrKlutt. Midőn 
ké«übb Br^osben a német kt'rdés szabályozása napirfn<lrc krrült, 
Schmerling telszí'dítasára a magyarok bizalmi fértíai : Csáky gf, 
Poilruaniczky ós Tisza részt vettek több tamicskozásban, melyek- 
ről Fröbel jelentést közöl. Anitlo Hasrier, Anastasius Grűn és 
Hartig gf bizalmatlan és kevés politikai tapintatról tanúskodó 
magatartása következtében ez alkudozások czéllioz nem vezettek. 
A magyarok a mellett kardoskodtak, hogy Ausztria a német 
Bundban való állását megtartsa és erősen megőrizze. így azután 
Ausztria uera hozhatná be Magyarországban a centralisatiót. 
>Az ország jobban járna, ha Németorsziignak volna egyik része, 
mint Ausztriaijuk, melynek egyébiránt Magyarország a jobbik 
felét képezi. Ha ez nem sikfriilno, akkor lohetséges ugyan, hogy 
elbukunk, do rajta leszünk, hogy bukásunkba ellenfeleinket ig 
magunkkal rjintsuk.* Fröbol Schmerliug iránt nagy rokonszenv- 
vel viseltetik és sok jellemző dolgot közöl a magyar országgyűlés- 
sel szemben tanúsított politikája köréből. Érdekes jelenség lehc- 
t('tt Blaze de Bury asszonyság is, ki Európa összes fővárosaiban 
holmi diplomacziai ügynök szerepét játszotta, ki a keleti vasutak 
I kérdést* által Ziehy Edmund grófot és Frőbel érdekeltségét fel 
tmlta kelteni és ki lH6.5-ben Schmerliug és a magyar ó-konservativ 
párt vezéreit kiegyezésre akarta bírni stb. 

Manoold Lajos. 



.1 Wítgifitv ufHii*'tiau)t'k <t XI V. ^ztUnd kíis*.^uíiij. trlii />/•. W'irtinr 

AVertner Mór ezen hézagpótló s bízotiyos tekintetben .-ilapvctö intm- 
kÁja a >T/5ríiMJcti, Nóp- és Fí)ldMJzi Kí>iiyvtsir< Lll-ik kötetét képezi. 

' Alig nfíhAny év clött indult meg ez u »Köjivvtár.< Egy ígéuytcieu fiduai 
pléb4iic*í, S/aK" Foreta*/;. több ívre t<!rj«'dö progrnrntnot kés/ít, azólítja fel 
ax trúkiit, hogy viilhilják cl eg^ik vngy műgik miink.i inegirásuít, •'! ívMÁ-ii 
utAg:i fettwi tix ósszeá költeéget iniuden höhii, rcclanihajliAsjcat nélkül, nem 
kcrc»vc a dics^aégct, nem tíirtídve a kárral, egyedül Jittól u vágytól lelkc- 

I iiltve, hogy a magyar történetírásnak használjon. Axtán mondja valaki, 
ho^ lobbé nim^iMiek tdeali^t.'lk ! Rizonynyal a mnnka kiadásával jó szol- 
gálatot telt ÜmM azoknak, kik a törféitetírással foglalkozunk, ntulyel 
eziittal f^ak brinutatnnk, \Vi!rtucr e mnnkúja alapvetöíiek mondbtitó, 
dacciSra, hogy Horvát Istvántól kezdve évek óta tnbb sznkctnbor 



76 TÖKTÍÍXKTl 1K0DAIA)M. 

foglalkozott a nemzetségek eredetével, söt egyes nemzetségek egyes ágai- 
nak kimerítő mouographiáját is megírták, de ténylegWertncr az első, ki az 
egeszet felölelte s szótár alakban feldolgozta, s ezzel mintegy megvetette 
az alapját az árpádkori nemzetségek törzskönyvének. A vezérelv, mely 
munkáján végig vonul, hogy a gcmts a birtok viszony nyal a lehető 1^- 
s/.orosabb kapcsolatban álló tényező, melyre példa, hogy a tatárjárás 
előtt, a míg tehát a birtokviszonyok teljes zavarba nem jöttek, a genus 
kifejc/és alig fordul elő, de attól kezdve egész a XIV. század második 
feléig igen gyakran előfordul, jeléül, hogy az illető, kinek részére az 
oklevél kiadatott, erősen hangsúlyozni kivánta, hogy az az ö említett 
elődje, akinek nemétől ő származik, valamely nagyobb birtokcsoport szer- 
zője, kitől való egyenes leszármazását igazolnia kell az esetben, ha a bir- 
tokot meg akarja tartani vagy nyerni. így látjuk tehát — mondja 
szerző — hogy a de ijeiurc mostantól kezdve minden közös leszármazásoii 
alapuló jogok és kötelességek érvényesítéséhez vezető epitheton és hogy 
sohasem használták epitheton ornauskéut. A tárgyalásnál szerző először 
a genusok neveivel foglalkozik, az összes erre vonatkozó oklevelek reges- 
táit adván, másodszor a birtokaikkal, utána tevén mindenik birtoknak az 
évszámot, a mely a regestiikban útmutatóul szolgál, harmadszor a uemze- 
di'krendekkel, genealógiai tiiblákban állítván a regcstákban foglalt adato- 
kat, s oda tévén a családtagoklio/. az évszíímot, a melyben előfordulnak, 
negyedszer a genusból eredő ma is élő vngy kihalt családokat ds czime* 
rcikut tárgyalja, végül a rokonokat. Mint ebből látható, a vezérfonal, mely 
s/eriut szerző tárgyát feldolgozta, helyesen van megválasztva, s habár 
ő maga is meg van győződve, hogy munkája nem teljes, s hogy munkájá- 
nak nem egy lapja nem sokáig marsid igazítás nélkül, mégis müvét kiváló 
nyereségnek kell tartanunk irodalmunkban. A .>Dcr Deutsche Hcroldc 
1891. évi l2-ik számában igen elisuierö bírálat van e könyvről. 

Ihimi-^uhcni'í ii viulthnn ^« jcIfnWii. írta Gos::foiiyiJenu,tlumi-8Ztki:9Űi 
lőphin. Ptctitt, l^'.n. 

Krdekes és gonddal irt kis monographia, melyet szerzője két részre 
osztott. Az elsőben adja az általános történetet kezdettől vagyis a rómaiak 
castrumától a jelenkorig. Szekcső » Várhegyén « feküdt a castrum, Lugio, 
Lu^iuni vagy Lugionum, melynek létezését úgy a fenmaradt nyomok, mint 
az ásatások vagy niiís alkalmakkor talált leletek is igazolják. A magyarok 
bejövetelekor az Anr>nymus tudósítása szerint Szekcső Edőé, Kte fiáé lett 
s az is a i-ómai elpusztult castrum helyén emelte fel várát. A tatárpusztí- 
tás után líj várat itt bizonyos Ilerczcg Lőrincz emelt, kinek családja birta 
egész a XVI. századig, melyet oklevelekkel igazol szerző, mikor is 1 505-ben 
a nevezetes Macedóniai család kezére került. Szerémi György naplója sze- 
rint Szekoáőn ölték meg a mohácsi csatában megsebesült II. Lajos királyt 
s szerző is ezen állítás mellett hozza fol érveit. A török kegyetlen uralma 
idejéből fenmaradt mondákat is közli szerző. A török ki verése után 



TftRTftNKTI IHOBAtmt. 

Jitgosicli Pütí-r vcs'/pró.rni fökapitjlny nyeri meg Ji húdoltsűgi jogokat, maga 
A vár ctt « hilaj«lonk«'j)Cíii 8/xrlii'8i'» iv/.ot\U:ii\ Ctjcrímvlrh Ar/<5n i;r»i'i»^ ni'tn 
ugvesiilt t'jgektifk «Uimmtivoxtiilott, l7 27-löl fogv;i pedig a Btfsán caiilád*-* 
Jett s az Uirjn tnii i». A második réízben vngyíp n részletes tárgyalásban, 
fixerjtú clöáztír is Szckeaú hitéletet tilrgyalja, cbö aorbau a katholiktis egy- 
hást tövrf'iifitot, kJmorítvt^ij erre vonatkozólag a roiiiÍe1kez<f8<5re Álló atlatokat. 
Ay. í'k'g gazdáig í.'lso lelkész Ilorvátovich Ferenez volt 1720 175 2-ig 
» löie kezdve 18 pliJbániisii volt Szekesönok. A görög «eni egyesültek ia 
már elég re^cn, még a török alntt lakói voltak Szekcaönek és ép éraekük 
uyertc adomány buu Szekcsöt. 172 l-ben egy piiepökUk is lakott ott a 
ráo&oknuk. Protestniia kevés vaii» az is csak 1810 óta, vaUmint izraelita is. 
Sxekeui iicpesedf^Boröl s az iskolúzásrúl külön fejezet szól. A műveltségi 
TÍazonyok, az ipar, fuldmüvelés, kereskedelem táblázatokkal is vannak 
fDCgvÜHgítva. A még fíatal azcrzu számot tevÖ luiinkával gazdagította 
uimmLTupLiai irodahnünkiit. 

KisJcárpéti Emlékek, Klc»kől<}l Vágújkeijfig, Hrly h mtívelod/ittörti^ 
Nátf ínnulmiUii/. II. kötet. Irta Jédlicskn PÚl. Eger, 2891. Ara 3 frt. 

Szerző a most megjelent mnnkájúban a VíJgvölgy « környéke 
IcjnSsát folytatja az első, 1882-ben kiadott kötetben mtigkezdctt rendszer 
sxorinf, t. i. elöezöf a községi, azután az egyházi a vallási történelmi emlé- 
keket, az iskolát, nevelést etb. tárgyalja. Ezcn kötet Eleskö vára, mely a 
Czobor s Uakics-csaliídé volt, Hikszárd. Korlárkö vára, mely eredetileg a 
Knrlátköi, azutáu az Apponyi, Pongrácz és Motesiczky családoké volt ; 
Nádaii, Binyócz^ Alsó-, FolsöKorotu|»a, FelsöDombó, Natiáos, Dejthc, 
Erdiíház, Jékö vára. mely az Erdödyeké volt, stb, ÖssKeseii 39 község, 
illetőleg vár löbbé-kcvésbbé részletes és kimerítő leírását adja. A legérde* 
keacbbck a lrgtevjedclmeael»bck egj'ikeCaejtbe vára leírása, hol a vérengző 
Báthory Erzsébet pöríratait egész tcrjedelmökben közli. Ezen munka 
eredéit kutatások és tantilmányok gyümölcse, g annak becséi emeli a 
számos genealógiai táblázat cgyea földíisnrak családjairól, hol a kiválóbb 
egyének életrajzára is kiterjeszkedett. Ugy hogy a terjedelmes kötetnek 
némely czikkei egéáz kií« u)onographiává nőtték ki magokat. E szorgalom- 
mal K tameretlel készíilt munka liasztnilhatÓÉiágát a kiinrrit/J és ])ontos 
index megkönnyíti. Ezen kötethez van csatolva az els*j kötet indexe is, 
tnc.lyct miod azok, kik a szerzőt ez iráut megkeresik, megkaphatnak. 

y^tw OéKcMit'/Ue SiebrrUrürt/nui. NarJt Qiiellni htarbntr.t vtut litt 
Uhrrj*L Wien, IHVI. H-adr. 47 i. 

E kis tnimka szerzííje — ugy látszik — oláh cmiier. Kiinduló pontja 
a« a helyiís elv, hogy micUitt az ember a mai oláhság ethiiogríiphiájá»'al 
iSfi tört*>netével foglalkoznék, tanalnjányozni kell azokat a népeket, melyek 
H mai román teriiletet a népvándorlás ideje óta bírták i's arra l>efolyá«t 
gyakaroltak. Foglalkozik a bítsaenyőkkel, a cumannsokkitl, ii kik véle- 



78 TÖRTÉNETI IROnALOM. 

menye szerint, cmh a Dunaparttól keletre laktak, ds a >cnnu8«-okkal, 
a kiket a cuinanusoktól megkülönböztet, s úgy látszik — bár világosan 
ki nem mondja, a minthogy jelen kis dolgozata nem is befejezett mü - 
valami oláhfe'le ndpnek tart. Szerző ismeri a szláv, a görög forrásokat, 
az irodalmat, de e'p a kun ds kumaura nézve félreérti. A magyar iroda- 
lomban tájékozatlan, s ez az egyik oka tévedésének. Rajta is meglátszik 
igazsága annak, hogy valamint nekünk, magyaroknak, ismernünk kellene 
szláv szomszédaink történelmi munkásságát, úgy déli és keleti szomszé- 
daink : a horvát, szerb, bolgár, oláh sem ignorálhatja — saját kára 
nélkül — azt, a mit magyar tudományosság az őket is érdeklő kérdésekre 
nézve megállapított. 

Die Vtrliamlluiigen Fei'dinand 1. vnt luahella lum Siebenbiirf/ni. 
1551—1505. Vo7i. Alfoiia líuber. Wiai, 1801. S-a<h: 39 l. 

Martiuuzzi halálától a nemzeti fejedelemség helyreállításáig terjedő 
idő történetét utóbbi időben két történetiró, egy magyar os egy osztrák, 
tette bővebb kutatás tárgyává. Szádeczky 1888-ban és Huber Alfonz 
18 91 -ben adtak ki e tárgyra vonatkozó monographiákat. S ez a kor 
csakugyan megérdemli, hogj' behatóbb és tüzetesebb tanulmány tárgyává 
tétessék, mert ez a pár év történetünknek fontos korszaka, minthogy ezek- 
ben kell feltalálni az okokat, melyek lehetetlenné tették Ferdinándnak, 
hogy lábát megvethesse Erdélyben, s lehetővé tették János Zsigmondnak, 
hogy országát visszafoglalhassa. >S daczára, hogy ez a két monographia 
egymással homlokegyenest ellenkező - az egyik Izabella, a másik Ferdi- 
nánd párti — álláspontot foglal el, kiegészíti egymást ; mert Huber beha- 
tóbban s részletesebben az 1551 — 1553 s Szádeczky az 1553 — 1656 
közti éveket tárgyalja. Mind kettő sokat merített kiadatlan forrásokból, s 
habár Ítéleteikben és következtetéseikben eltérnek egymástól, mindkettő 
hasznos munkát végzett. Kétségtelen, hogy az 1551 — 1553. évek közti 
tárgyalások részletesebb ismerete - úgy mint azt Huber munkájában 
tárgyalja — módot nyújt an-a, hogy aZ utóbbi évekről s átalában az 
egész esemény lezajlásáról teljesebb képet nyerhessünk, s épen ezért Huber 
munkáját történetünkre nézve nyereségnek tartjuk. Különben is Huber 
bírja a magyar nyelvet s ismeri a magyar forrásokat, s ezekből egészí- 
tette ki azt a gazdag anyagot, mely épen erre a korra vonatkozólag 
a bécsi titkos levéltárban őriztetik. Nem első munkája ez neki, melynek 
tárgyát hazánk történetéből merítette : bizonynyal kutatásai közben fog ö 
még többet is találni. 



T A R (J Z A. 



A FINN-MAGYAK NYELVÖSSZEHASONLÍTÁS ELSŐ NYOMAL 

J. 6, Eckardt : Cotnmcutarius de rebus Frnuciac Oriciitalts et 
Epiacopatns WUrcburgensis . . . Wiirzbiirgi 1729. ex, müvebeu (p. 487 
á» 48Ö.) axt állílju, hogy Coiüeniiis volt az első, a ki u magyar nyelvnek 
a fiún nyelv vd vívlú rokonságút t-szrevette ; bogy Fogeliwa Mai-tin eaeu 
«^zlelet alupjűii alkuliuat vett uingúiiak stánum ííuii eb tnagyut* i»zót cgybo- 
Alh'tatii ce a kettő egyeK^>s<:g<^t kímuiatni, b hogy Fogeliua e kézirata a 
haimoveri királyi köuyvtárbau nu'g mindig kiadatlanul hever. 

Ej5 igeu érdekes kéxirat, legalább a mint azt a haiiuoveri könyvtár 
igaslgA^V.<^Ágn rcndelkezeaemre boKsátottsi, eg»*8z íerjodclni»'ben nincsen 
ti^yai) meu, do azon ren/e íncg van, mely a feunt említett rokoaságot 
ismerteti. Az első lapon ily cw'met visel : Martini Fogeli de Finnícae Lin« 
guiut Indolc ObacrvationuiiJ Cüp. L de Finnícae Linguac Cuni Vicinaruin 
Gcntinm Li.iguis Coin|>arationc, A negyedik lap egy új ezimlap ; Nomeu* 
clator Fíurúcus. Serenissimo C'OSMO Maguo Etruriae Principi dicHtus et 
couscrípttu ;i Mni'tiuo Fogelio, Hambnrgensi. A harmadik lap s/.crint az 
cgtisz munka *J fejezetre lett volna oaztandA, azonban e beosztás nyomait 
a munkán nem látni. Adedicatio a Nomeuclator Fi nnicne késedelmét avval 
mouti, hogy Skytte hÁrölil kesöbbca jött meg, mint rem<iltck. E báróról 
tudjuk ug^jan. hogy Comeniusaal, Ilartlibbal, annak olöllo Bisterfelddel i« 
{Jeazeköltetéöben volt ^ IG51 — 5'2-ben svéd díplouiacziai küldöttsége *'olt 
Magyarr.rr/ftgon át Konstantinápolyba (.1, S/ilágyi, Erdély és az É. K. 
!láb. I. kot.) M táu ekkor lett ö is lígyclmessé, mint Comenius is, a két 
nyelv rokonságára; a k^ázirat egyébként Skyttét csak a dedicatióban 
említi. Comeninat pedig egy szóval sem. 

Fogcling a Nomcnclatorhoz egy kis évtékexést csatol de Firmicae 
Linguae Indole, a melyben kimutatja, hogy a 6nn nyelv a szomszédosak 
ka-£Úl csak is az csíltd éa a lappal rokon. Azonban a szerző, megcmh!- 
krxvc an'ól, hogy a magyarok azt állítják, hogy Scythiából mentek át 
Pannóniába (p. líí.), arra a gondolatra jött, hogy niogvizHgálja a két 
nyelvel, h ligy 8zőkinca, mint nyelvtani ca mondattani sajátságok dolgában 



a&d 



80 tÁHCZA. 

nagy rokonságot talált (vocabiila^ litcranun compositiones, Noiuinam 
flexíoncs et gcncra, coustructioncs deniciue orationis). >Atqiic 8Íc feliciter 
cepi, quod ucmo Iiactenus, quod sciain, ante me observavit, Huugaricam et 
Fiiinicam linguam magna iuter se afíinitate conjuiictaa csse.« Molnár 
bevallja nyíltan Grammaticájában, úgymond Fogclius, hogy nem tudja, 
hogy mely nyelvvel lehetne a magyar rokon, Scaliger pedig a finn nyelvet 
egészen különállónak találta. 

Erre Fogelius mindenekelőtt 36 szót állít egymás mellé latinul, 
finnül és magyarul, melyek a 2 utóbbi nyelvnek közel voltát szembeszökőn 
mutatják (ezek : fej, haj, kéz, köuy, száj, agyvelő, vér, íny, lapoczka, máj, 
vő, ój, szarv, tűz, alá, élet, ökör, váll, szem, kő, tetű, láng, hal, halál, 
azután, tud, ki, hajó, mit, miért, vén, vénség, száz, eső, rút, vala — ter- 
mészetesen régi helyes írással.) De, úgymond, nem elég a szavak rokon- 
sága. A két nyelv egyezik még a hangzatosságban (suavitate) : 1. mind- 
kettő sürün tesz magánhangzókat mássalhangzók közé. 2. A finn s a 
magyar nyelvben egyaránt nincs nem, a mi mindkét nyelv megianulását 
könnyíti. 3. A névhajlításban is igen hasonló a két nyelv, a mennyiben a 
szóhoz attól elválaszthatatlan végzetet (terminationes) ragaszt, mit szerző 
számos finn szón mutat ki. 4. Az elválasztható pracpositiókat a szó után 
teszik. 5. A birtokviszonyt birtok ragokkal is fejezhetik ki, birtokos név- 
mások nélkül, végül 6. a haberc igét »vagyon« szóval (finnül >oo«) 
helyettesítik. 

Azonban a különbség, — úgymond a szerző tovább — mégis 
nagyobb, semmint egymást megértsék. A magyar nyelv igen nehéz nyújtott 
és rövid magánhangzóival (halakat mást jelent mint hálákat) ; a magyar 
míivtíltető igoképzőt a finn nem bíjja ; a finneknek nincs articulusok ; 
!i finn névragozások nem oly egyöntetűek, mint a magyarok ; végül a fiún 
nyelv nem oly gnzdag eredeti szavakban, mint a niagyar, s nagyon gyakran 
szorul összetételre. 

A szerző további fejtegetéseiben más nyelvekből mutat ki szavakat 
a finnben s még a finn nyelvnek néhány sajátságát említi fel ; azonban a 
legelső fejezetet sem mondhatjuk jelen alakjában befejezettnek. - A szer- 
zőről magáról csak annyit említünk meg, hogy 1634-i>cn született, 
1(>B.'{ ban Paduában promoveúlt, s h'»gy Joaeh. Jungiusnak, a » német 
liaco«-nak t^mítványa volt. 1668-ban Cosmos, toscanai berezeg, midőn 
Hamburgon keresztül vonult, nagyon kitüntette a fiatal tudóst. Meghalt 
1 67 (>-ban, haláláról Leibnitz így emlékezik meg: »Mors cjus omnibus 
Hcerba exstitit, quibus nóta crat doetrina viri et rara inter nostras judieii 
matnritas . . . ,« (Tj. erre né/vi; (Tulívjuier: J. Jiuig und s»'in Zi'italter. 
1». :jl>»i. ;í-j7.) 

Dk. Kvacsala Jákoh. 



TAnnzA. 



VÍDKKI TARSULATOK- 

A t5rt«aeltni vagy archaeologiai tektiitetbeu uevezetes vidékek kÖ7.Ul 
fa legfőbbnek már van társulftta, egylete vagy múzeuma. Néhány tehetae- 
fgCfl Hzakennber végzi a munkát: kutat, gyűjt vagy intézi az ásatásokat 
Is eaek valóban méltánylást érdemlő szorgalommal, lelkesedéssel, kitartás- 
sal hoszuoB munkát végeznek, s koronke'nt számot adnak az elért ered- 
iinényekröl. Az a város, mely az illető társulat székhelye s az a vidék, 
^ct annak mtiukássága felőle!, figyelemmel kiséri a beszámolásokat 
eredményekről. S ha az írók ébren tartják az érdeklődést a történet 
ás archaeologta iránt, a közönség is buzdításával, részvétével teszi nekik 
lehetővé a munkálkodást. Pedig ezek a társulatok éppen azzal, hogy 
speciális feladatok megoldására szorítkoznak, jó szolgálatokat tesznek a 
[ magyar történetírásnak, elŐaegítvén ilyen módon egy csomó olyan kérdái 
' tisztázását, mely belyszíni kutatást tesz szükségessé. Az Evkönyvek vagy 
folyóiratok, melyek két évtized óta láttak világot, már is egy kis könyv- 
tárrá ntíttclc ki magokat. Mint eddig, ezután is figyelemmel fogjuk kísérni 
eisek működését. 

Ae nUá-Jehérmegyfi fúrténdmi. rétjé^xcti és termétzfUudományi Támlát 
nc^ífidtk EtikOtoji'C J tcnn^ajaaal s S tt\blával. A vdlatztmány megbisáédliól 
nerkenzíi Kórraly Pétrr. Kolozsvár, 1H91. Ö-ndr. 100 /. 

Meglehetős exponált helyen, de valóban classícus földön muu* 
Icálkodik az alsó- fehérmegyei társulat, melynek sok akadálylyal e többi 
közt a közönség közönyével is kell küzdeni. Apvilum — Gyulafehérvár, a 
rVimai é* fejedelmi korít/ak szétrombolt emlékeinek összegyűjtése teszi a 
társulat feladatát, s rövid fennállása alatt is már szép eredményt ért cl. 
E*en negyedik Évkönyv az 1890ik év eredményéről számol be és tanús- 
kodik a társulat életrevalósága mellett. Három értekezés van benne : az 
olsö Cinmi Bélától az apulumi, rejjdklvül csekély segédeszközzel, de azért 
^ep<( eredménynycl folytatott ásatásokról (11. közi.). Egy kis bevezetés 
a rúroai fürdőéletről leírja az apulmni fürdést, az ásatásokat s lele* 
[ t(>ket (4 7 áj tégla-felirat s egy csomó más maradvány rajzával &% ásatá- 
' sok Icrvrijza). A második czikk növénytani értekezés Cmtó Jánostól, a 
barmudikbun f Iá mai Ágost József osáBzár erdélyi utazásait tárgyalja ; gond- 
dal öszszeállított tanulmány, kézirati források fclhasználájsával. Végül 
Kóródy, a titkár, a társulat 1890-lk évi működését vázolja, Kóródy ez évben 
vett* át a titkárságot Ptil Istvántól, ki mint az erdélyi statusgyülés titkám 
Kolojisvárra tette át lakását. Ez évben Versel;/ tiszteletbeli elnökké válasz- 
tjitatt, 3 Csenii B^Ha lett muzenm- és kijnyvtárőrré. Van h% egyletnek 
Rn 174 tagja, valóban az elért eredményekhez mérten csekély szám. 

'— A roí»o»fr» Tot.r»y-K<*íttNKK jan. 3án tartott felolvasó ülésében 
T/hU$/ Kálmán alchiOkünk tailott felolvasást díszes közönség jelenlétében 
a ennek r»MidkÍvülÍ érdeklődése mellett, » JiiiJ.Ú4*^/ /rfttlHcmf"^ Vozsnntflmu* 
S«JL»Af.üK. löyj I Fiiírr 6 



82 



TARCÍA. 



volt a felolvasás czínic. mely a sajtó alatt levő Bercsényi-család tört<íiiele 
czímii nagybecsű müvének teszi öuállús főként Pozaonyt és Nyitrát érdeklü 

A% ERiiÉLVf MuxEi'MKaixGT bölcfléflzeti, nyelv* és tSriéuettitdo' 
iiiHii^yi :^zak(j8/tályáimk decz, 30-án tartott ülésében fíjy«/«í Fark.is, kolozH- 
vári ugyuteini ki''nyvtártÍ8zt »A\>Ac'/.fi] ('seri Jánoa éleÍTai>«4bo/, és inlivei- 
Ufk bibliogr)i])híújábo/« ezíniü derék Itukiilináiiyából olvasuttfú! részlteteket, 
t'óbb ogés/.en új adatot mondváu el a XVII. sy/izudbeli iniitj^y.-tr tudódról 



FOLYÓIRATOK S/EMl.WE. 

Maovar KftNvvszKMi.R. Közrebocsritja a M. Nemzeti Mnzeiuu kiin)'v- 
tárn. Szerkeszti Citonton János. A XVI-ik évfolyam cIbíí fele. 8-adr, 168 1. 
Kz a bíbiiograpbiai folyóirat példányképe egy hidoniányosan, Rzakszeríieu 
szerkesztett folyóiriituak, inelyuek igen sok gyakorlati baszna is van. 
mert sokkal szélesebb körben mozog, mint a bogy czíme mutatja Kfizlönyi' 
a magyar bibliograpbiának, mely folytonosan s kiváló sikerrel eompb'- 
liroxKa Szabó Károly könyves házait : összegyűjti, leírja a világban szét- 
Riórt Corvinákat, s folytonosan egészíti ki ezek számát, úgy bogy egyszer 
valóban előttünk fog állani Mátyás könyvtára (ez a füzet a két modenaí 
eodexet két facsimilével Csontosi leírásában niutatja be^ ; a kíizépkori 
könyvtárak törtt'netéhez újabb és újabb adalékokkal járul ; nem banya- 
golja el az újabb irodalmat sem Rebben a füaetben pl. Csokonai kiadatlan 
verseit közű Sebestyén Gyula ; egy XVII-ik »zázadi gyűjteményes cf^aládi 
könyvet s a Wurmland czímü satyricua kéziratot Erdélyi Pál ismerteti, 
— de a mi a ti^^rténetirással foglalkozókat meg ezeknél is jobban érdekli, 
azok a külföldi könyvtárak catalogusaiuak ismertetései, melyek a magyar 
történetirásuak sok becses forrást nyitottak meg. Mind ezek a rovatok a 
jelen füzetben is nagybecsű adatokkal vannak képviselve. 

Tdrdl. a Magyar Heraldikai és Geoealogiiii Társaság közlönye. 
Sserkeszti Fejérpaiahy László. A kilenczedik kötet negyedik füzete bezárja 
KZ évfolyamot. Közli szinnyomatban a Leszteméri család czímerét, mely- 
bc2 a szöveget Szendrei János írta, s mellékletül az országos levéltár 
be.ly tartótariácsi osztályában őrzött nemes levelek jegyzékét adja. Mailátb 
Béla a Uongb nemzetség ivadékairól értekezik, Márki a Dóczyak törté- 
netéhez járul adalékkal s Kis Bálint czikk sorozatot kezd meg Erdély 
régi családairól s a bevezetésben kiemeli, bogy a genealógiai táblákban 
több gondot kellene fordítni a családok nötagjaira s lehetőleg az évszámo- 
kat is ki kellene tenni ti e rendszer szerint készítve, bemutatja a Bogátlii 
család leírását Figyelemreméltó Pór Antal válasza Nagy Gézának Árpád- 
kori személyneveink ügyében, mely sokban járul a kérdés tisztázásához. 
A Vogyesrovat a gróf Csáky család czímerét i^ímerteti s a Tárczában 
hivatalos közlemények s könyvismertetések vannak. 



AacBAENtoaui ÉiiTiDBnfl. S7:crkc()/.tí /faHípvl József. A XHk koi 

íjf" "- - hó siciiina, gaadftgou ollátva illaslratióklial. Egy nagyöbű 

■lí iiáuy van F>í'uiie Szeiidreí Junostúl > Magyar viaoletek czíme- 

t c/.íiu ulfttt, riitíly tlii'teneti festőinknek, illustratorainkiiak 

:>i)titatúiíl 3'ju>lg:U. A/, líllandú rovatok: Emlékek és L#evelek, 

úauu Mn74>umok, Tárnnlatok, Kmuiif<^lók igen sok becsea kiaebb- 

fvUh l ' ■ vt foglalnak magukban. 

II ! XI KÍÍZJ.KMANTICK. 8/.erkegi:t! Uónai JlumU/é Jenő. 

1 ik IV-ik cívfolyiimot bezárta. E fnlyóirat olvasói jelentékeny 
i«rg és honvédség novábül kerül ugyan ki, de el van az ter- 
jedte » nem katonák közt is, mert közleményei úgy vannak tartva, hogy 
■ ■'-•■ -nkcuiberek \» élvejiettel s tanulaággal forgathasBiík, aminthogy 
.'Yweii a. katonák s pnlgúriak sorából telnek ki. A hosszú török 
k részleteit két c/ikk tis/tázza : Kozics Láflzlú Gy5r 
• 4 - ÍJ közt, B Gömöry Gusztáv Esztergom bevételét 
> : a »a«utgotliárdi csatáról maga a szerkesztő irt egy igen érdé- 
••■•^••vl ; Bubics arra a kérdésre felel, kik vettek részt Buda 
inában, s Király Pál Székely László hadi biztos fcljegy- 
i ■lélyí mnlt századi katoitaálHtásról ; a hadtorténebni 

*\" 'Ij c'zikkuk vannak, a/,t birálatok, ismertetések követik 

• «^i ÁpiLÚ l(>M6-iki edictuma. 

túkhnii megjelent türténeti dolgozatok: Az 

liCD : Kerekes Ábel életrajza gr. A"m«« Gézától ; 

i iiatárni kijárásáról irt napló 1 741-ből, befejező közlemény 

• * : — a Maotar Sión nov. — decz. füze tei ben : Képek a hazai 

ki'; !i<ll, XVl-ik századi föesperesi jelöntések kivonatai s íisszege- 

•*ti .W. kii/lf'méiiy ) ; Rrrdpti ailat a huzai reformatio t.ört<;nelélioz yírctc// 

Viktortól, m«1y a kassai pi'ts)ii>kí könyvtár unicuniának : ^Summája azon 

trtkmituioknHk, kikről veteködések tánindtak az augustana confessióban való 

iuit^k kr'tzK bevezetését küzli ; — u Katholicds Ssehlb V. füzetében 

ihrfétik CyriJl bevégzi » Nemzeti irodalmunk a reformatióig* czíniü hosz- 

*t»hU Ui> I i ; — a KeBBaítÉKY Maovktö Vl-ik füzetében: a Dávid 

Krrersrr-: ibb (niitarius éiu'kes könvv egy második példányáról 

hortrt .lóz«ef. — Az UxüjiniKrHK Revue X-ik füzetében l'irhlrr 

: — — Vjezi 11. tíoleslav lengyel királyról irt terjedelmes tanulmányát, 

ludhr haxánk tUrténetét is kiizelről érdekli a mely kUzelebbrtil ktllön lenyo- 

nMtlMB ttnáltó kiadásban íh meg fog jelenni. 



PTr/.ETK8 VÁLLALATOK. APRÓ NYOMTATVÁNYOK. 

>A Maqvar ln<>uAi.o)c TöaxAMBTK.* Irta lhnltiár Zsigmond. Szerző 

. fteiertbra b4*f»j<'ztc ak I, kUtetel. A terjedelmuB index utolsó 

itMxxa inr., T.;f(b tiiint íítvon lapra terjedő ríős/óban ."ízerzö szd- 



84 



tImoza. 



utol tv<l elveiríil, uiódexer^ríil : mert 6 oly tnuukttl ukurl Hdiii^ luoly ÚJ Ú,% 
Ijalad, tlj felfogást, követ, tovoa nózctektít helyrti ignzit s folul«3lí ay ír 
lom Huyagát : uemcsak r kivdiúbb írókat mutatván be, hanem mindansok 
kik boKzájárultak a közszellem fejIödeWhez. A critíca dolga lesz meg- 
vitatni elveit 8 azt is. hogyan alkalmazta ; most el^uek tartjuk coiwta- 
tiilui, hogy szorzó" lelkiiemereteaen áttaiiulmányoztu irodalmunk ejf^x 
auyagát Erre vallanak idézetei, melyek minden munkából a praegun: 
jellemzőbb helyeket adják — úgy, hogy a ki ezeket olvassa, niegi 
kedík a kor mozgató eszméivel. E fiizetbcti mogkezdíidik a második kötet : 
8 ennek pár lapja valamint az egész VIII. fiizot Pázmány korával fog- 
lalkozik. 

»Az ÁTnSHAIfUU KKZI LBXIKONA. < SzCrkcSZti Dr. Jr/W!i/.V IgJtÚo/ 

hasznos ée hézagot pótló munkának ezúttal a 3 — 5-r61, három új fU; 
adhatuuk számot. A harmadik fiúét tartalma az Arany szótól Azaiiüg 
terjed, melyben az arfint/ ai/y maga 70 czikket foglal el, az Attila 
tízet. Más tekintetben is a hazai törtéuelem cp úgy, miut az archae<»loin*. 
fóldirat aíb. gazdagon van képviselve. Itt tárgyalja kcUö tömörsépr 
ausztriai jogot stb. A -t-ik füzet Azflia Baucr cáaknem 2000-re t- 
czikksorozatot ölel fel, benne lévén a Báthory, Batthyány stb.-rdl szólö 
czikkek. Az ötödik fUzet a Bauer — Biochemia íjzintén igen terjedehn«« 
czikksorozatot hozza, benne a bautzeui Mátyás szoborról, Beatrix királyné- 
ról, pelsö'czi Bebekek. Bem Jó/8€Írí»l «tb. irt czikkek, melyekről e/ 
azt lehet ismételni, mit fentebb uíoudottmik. A melh'kleick közül 
a 3-ik füzethez adott magyar huszárság mull százjidi viselete szines nyo- 
másban, a vegyes házbeli királyok családfái, a 4-ik fiizetuél a magyar 
gyalogság múlt századi viselete színes nyomásban, a az ötödiknél Dél- 
Amerika térképe. Azonfelül a többi mellékletek ' rf'méltók. 

»A u^oTAR StEBMACKER.c Szerkesztí (.^< í. A moKt m« 

jelent 25-ik füzet a Szakniáry - Szörényi nevek csoportját foglalja mag 
ban B rendkívül becses történclnu és c^zímcrtnni anyagot tartalmaz. Ha 
történelmünk szereplő családai közül a Szapolyaiak, Szápáryak, Sz6cbe- 
nyiek, rímaszécsi és felsö-Iendvai Széchyek. k«>vendi és ormoödi Szék 
Szemerék, Szentlványiak, horogszegi Szilágyiak stb. czlniereivcl 
kozunk e tartalmas füzetben, némelyikkel valóságos tört-éueti értük .-•• 
kiaéretébeu. Különösen ki kell emelníink a Szapolyaiakról szóló czikki;:, 
mely a királyi trónra emelkedett nevezetes család czimcrének váJkizatait 
az érdekes rzímertani és törtéueti adatok egész soruzatávnl ilhi&i ' 
Nem kevéabbé tartalmasak a Szentgyörgyi és Ba/.liti ;ípi">foklcal n n 
Ivány család bárói s grófi elil^t^azásaival foglalkozó fi 
tett történelmi nevezetességű családok mellett az új _. .. 

trmerini Szécsen grófok, a gróf és báró Szinnay, a Szeged i-Kuscti, S«obwk 
és Szörényi bárói családok képviselik. Mohácsi vész előtti czímcroK ' 
lekről Szeut-Lőriufzyeknél, kik 1398-bHn a (Jsenteviílgyiekkcl 
kaptak czímert, a horogszegi Szilágyi ( I409.)t '^i^^x^s^y (I-^l^.'. A<^H«iiiy| 



TARCitA. 



85 



Raj stt>. cs&lí3n1cknl egy gzármaziiaú gÁls/écHi SíSeR^^ Szerda 
1 hé\y\ ( 1 4 1 S.), A Jersaiakk&l udoiuáuyoetirBként Bzereplí) 8K6iitbalÚ8y 
1(1432.). íi Szlopuay (1432.). Szárcaády (1456.), Szentgyörgji és Bazini 
r(1459.\ Szelestey-QoBztonyi (XVI, bx. eleje) éa Szeremlcoí (IfjlO.) csalá- 
ídolcuál ttlrtéuík emlit«!«, s ezek mellett a Szalkay, Szatbináry-Király, a 
I t*jiM'p«t?iiyi Szccae'nyi, Szcnásy, Szent-Máriasy^ Szllassy. Saobonya, Szokolyi 
|. E mÁü r»%i iietne^í családok czímerei nyújtanak t^rdekea tanúságokat 
küxepkori heraldikáuk huváraioMk. Szalay nevén kilencz család van e 
füzetben felsorolva, kbzttík halhatatlan történetírónknak, Szalay Lászlónak 
rsaládja, mely czimei^t III. Ferdinándtól kapta. Az egész füzet lígy a tudo- 
mányos anyag, mint annak feldolgozása tekintetében bccsületc're válik 
buzgó szerkesztőjének. C»ergheü Gézának, a újabb alkalmat nyújt nekünk, 
hogy a váilalatra ismdtdten felhívjuk tagtársaink figyelmét. D. Gt. 

»A flXBi'K8S20MBATi KRói!iiKÍT«, cz eddig ismeretleu XV. századbeli 
I történeti forrást mutatja be 3 ívre terjedő füzetében buzgó tagtársunk, 
iDr. Demkó Kálmán, a lőcsei állatni főreáliskola igazgatója. E krónikát 
I J>cmkó a g/upcsazombati városi kapitányi hivatalban fódözte fól, a Zipser 
{ Willkuhr XV. s/áwidi töredékével egyiitt, melynek függelékét képezte, 
le a Szent István nralkodáf^ától 1457-ig haladó német szi5vegü t'örténolmi 
Iffil jegyzésről üsszehasonlitás alapján constatálta, hogy eleje a Márk króni- 
[kájat a többi pedig egykorú tudósítások alapján készült, s a% egész az 
[eddig ismert szepegi krónikák legrégibb forrásául tekinthető. Demkó ismer- 
rtetéec, mely a krónika teljes szövegét tartalmazza, a Snpt'tiimjifd Törté- 
\ntimi l'ársttlot hetedik évkönyvének különnyomata gyanánt jelent meg. 
>A BtrpAPcsTi Kkbb.skei>«> Ifjak TXh6Dí.atáíiak huszonötéves 
lÓDeté<ot irta meg Tordai Kádár Kálmán a társulat titkára. £ jól irt 
|cii tanulságos könyvbííl látjuk, hogy mily 8zcp credménynyel működött 
(áraulat B mily bvfolyábH volt arra, hogy a kereskedővilág megmagyuro- 
i^ék. Az IStJb óta létező esti szak tau folyam, a felolvasások, a gazdag 
llcönyviár mind hatalmas tényezők voltak e czél elérésére. 1866-bau 
|4dn tagja volt az egyletnek^ ma van 6tíÜ. 



VEGYES KÖZLÉSEK. 

— Dr. Tuallóczy Lajos kormány tanácsosi czímmcl é« jelleggel 
letruházott ftegédhívatali igazgatót a cs. és kir. közös pénzügyministeri- 

Ftunban, 8 az udvari kamarai levéltár vezetőjét ö Felsége dec. 26-án kelt 
ülhatáro/úsával a nevezett miui^tcrium levéltári igazgatójává nevezte ki. 

— 8íR WiKHAM WiiiTE koustantiuápolyi angol nagykövet múlt 
évi dcc. 28-án Berlinben influenzában meghalt. Ilalálát bizonnyal rész- 
lrétt«l éfi megilletődéssel fogja olvasni minden magyar ember, mert ö nem- 

fxetíiiiknfk Őszinte igaz barátja volt s Akadémiánk küldötteit, kik a Corvi- 
|ji4Ík úg)ébeu fáradú;;tak Stambulbau, buzgó támogatásban részesítette. 



86 TÁRCBA. 

18lK)-beii okt. í>-en e küldöttscg tiszteletere í'stélyt adott a czon bemu- 
tatta Thai}' Kiilinánuak azt a franczia munkát, melyet Thaly >KákócBy- 
fcle Unicumt c/ám alatt a Századok l889-ikí folyama 767. s köv. II. 
ismertetett, kivel a;; elhunyt állaudóan fentartotta a baráti összeköttetést. 

— Gbúp Kákolyi Tibob a gróf Károlyi-család okmánytárának 
eddig megjelent köteteit a uevcKCtesebb külföldi akadémiáknak s egyetc- 
njekuek (^amsterdami, bc'csi, baseli, bajor, berlini, brüsszeli, bakuresti, 
kopcnhágai, krakói, liiicsei, lisszaboni, londoni, madridi, müncheni, párisi, 
szentpétervári, prágai, római, stockholmi, washingtoni, göttiugai stb.) szám- 
Hzeriut 18 akadémiának s nyolcz egyetemnek megküldötte s majd min- 
denünnen Bzivélyes köszönő irattal viszonoztatott a becses adomány. 
A nemes gróf ez elhatározásával nagy szolgálatot tett a magyar törté- 
netnek, mert a »periti rerum historicarum perscnitatoresc ez okminy- 
túrnak jó hasznát fogjuk venni. 

~ Jkulicska Pál »Kis-Kárpáti Emlékek Eléskötöl Yágujhelyigc 
ozíniü becses és érdekes munkájára, — melyre »Ujabb történeti munkák* 
czimü rovatunkban felhívtuk olvasóink figyelmét — megrendelési lapokat 
küldött szét, melyek vázolják annak tartalmát. >Ha a váudor — mondja 
szerző — egy regényes vidéken megpihen, s gyönyörködve szemléli enuek 
kiválóbb s meglepő részeit. Önkénytelenül ébred fel lelkébcu a vágy : 
vajlia valamely varázsló kéz feltárná előtte a vidék elviharzott századainak 
emlékezetét, eseményeit, megismertetné vele azon egyéneket, kik itt 
állásuk- és szereplésükkel hajdan irányadó befolyást gyakoroltak, s lelep- 
lezné az itteni régi élet változatos képeit. E vágy, nemkülönben azon 
igazság, hogy a multak emlékei mindenkor tanulságosak, becsesek, felkel- 
tették bennem azon eszmét, hogy a kiskárpáti vidék egy részének hely- 8 
n^üvclődéstörtéueti emlékeit önálló munkában közrebocsássam. Ezen eszme 
adott létet a több év előtt megjelent »Kiskárpáti Emlékek Vöröskötői 
Szoniolányig« ez. hely- és uuívelödéstörténeti munkámnak, melynek foly- 
tatása s mintegy Il-dik kötete a fent jelzett munka. < Ezután felsorolja a 
városokat, helységekot, melyeket leirt, részletezi mindazt, mire kiváló 
figyelmet fordított : a községek történetét, egyházi, gazdasági, ipari, keres- 
kedelmi emlékeit, azok nemes osaládait stb. A mU ára 3 frt. A meg- 
rendelők ez összeget a szerzőhöz Felső-Diósra Pozsony megyében küldjék 
be. s annak fejében :i munkát béiinentve fogják megkapni. Az első kötet 
is kapható a szerzőnél ugyanez összegért. 

— Kr.MKNYFY Dániel ferenczrcudü tanár előfizetési felbivást adott 
ki » Történeti Tanulmányok és Rajzok « czímü munkájára, melyben eddig 
szétsz<»rva megjelent tanulmányait gyűjtötte össze s újakkal szaporította. 
A történeti irodalmat kedvelő müveit közönség igényeit tartotta sssem 
előtt, tárgyszerettttel dolgozott, »sok rokonszenvvel mélyedett azon esemé- 
nyek vagy személyek emlékébe. « melyeket e kötetbe felvett, s mely 20 íven 
a következő i-rtekezéscket tartahnazandja : Tomori Pál s a mohácsi véjsz 
okai. Az utolsó fejedelmi udvar Erdélyben. II. József százados emlékénél. 



Mi'Wkht. 



Egör liistoriaiiaí' L része. 



Tinódi 8. 



[^^^^m\^^^m^m^ 



Ti MApyaiocmíirlítend i • ma«lgyati>«- 



Es <j ue-ki nagyha-la-kat 



-^ «' 



^^^^^^ 



Éí=3^ 



ad - gya • tok. Je - lős ♦ beu Ti-sKan iu* net kic la - koí - tok, 



^E^P^^Í^gÜ=^i=£^ 



£g - rí vi - le • zec-nek soc iot mou ♦ Kva-tok. 



Kalamajkák. 

I. 



^^;g£fe|#^jgg=|tegg^ 



OJ ti bo • ro kamen na - ja,, czom, sia ne tu - pa - jeaz t 



wm^^^^^^ 



-é- •# 



Oj«ka-zy-iuy dinu-cze praw-du, wkim ty síji ko - cha-jeaz. 






n. 



Se- díjt ho - l»ib nad wo-do - jn,, ho-lnb^kana kiad - ci, 



^iú^ 



^4=— S 



m^^i^T'^^^M^rr^^^^ 



Hka-zy me - ni, 



mo - ja my - ta, szczo to - bi na had-ol. 






HL 



ÉIÍ^^Í^I^^ÍÉIeÍ^^íI 



Do • tiw, do-tívr, kH-c2u- ri - ka, <lo- tiw za wo 



do 



J'*. 






j^^^^jEr£:í^l=7?=-.^^í3^3H^^^^=1^5^ 



po • klo - ny bíh mo - nm ro - ilu, azo - ja sy - ro 



to - Jll, 






IV. 



m^^áÉ^^^^^i% 



Po - 8Í • ja>Uitu ru* tu kvu-tu me- zy be - re - ha 



my; 



-Jr::3z:zia-zn-Tirji,3^rj:n]3xidz U .3^ - 






Oí iak (iii'zki) iiir> . ni »\ .f v iiií»-7:v w a - rn - ha- mv 



Oj Jak tia-zku me • ni zy-ty me-zy \\o-r') - ha- my. 



LC4^- Zf!^ 



rzírS^JzJ-^fcJi ^5^C=i3írVÍ^=^-C^:^f^4r^^ 



IV 



;^ 4t. ♦ 



m. 






^^^Éiíii*:^ 



i^^^^S 



gS^^f^^§^^^l=Í^^3^3^ 



i^^^f^^í^^^^^^^g 



^ 



Sumens il - lud a ve (ía-bri-e - lis o - re Fun-danos in 

Moiwtra te esse Ma - treiii Su-mat per te jire - ces Qiii pro no*bűi 

^0 6 48 6 

zd: 



'^i^i=^^^^=ji^^i^^^^^ 



H». ■•■ t— ^ ■•- -t- -Mt 






E»^^^ 



-# •- 



it=|: 



r:^,^-IEÍ£E.^Ea=^^== 



^í 



i^^^H 



c«^^Sife"^MiÉe^====== 



^^^^ü^í^i-üP 



---?3x:r{2,-:=^.: 



pa - ce, Mu- taus E - vae no - inen. 

na - tus, T«i - lit es - se tu - U3. 

u _*« l_ _1 .fc ífcL_i_ 






b7 



litTrmii srAnadr* »«ini<'kdn»'l. A iiiMgyar gái'dáp'*!. A magyar 
\ magyar hndvisck-arol, Satéchenyi ós WesHclényi barátságii 
t Maf;yftror«/.Agnu. Az plnem/.etietlenedea kora. Nemzeti 
ir uve»ijc. A/, ukatleinia iiiegalapítása eloít. Az akad<iinia meg- 
lUpttáfti atán. Driík i'b Wesselt^tiyi. A rliszes kiállitású niitnka ára 2 trl. 
mrl; Aimxrg üKor/ő r/tmc tilfttt Kiu-Jcnore u. p. Somlyó-Vásárhely küldeiido. 
— DcjícAN I»oBAH>M, A/. ós/aW amerikai Egyesüli:- Államok tcngen- 
I iurt» ftli»ztje, ki 1849-beii több, iSmynulba mcuekiilt honvédnek, köztük 
I KúuctA kapitánynak mc ginenlette életét, New-Yorkban múlt e'vi november 
^ luráhAn meghalt. ^ Megemlékeztek róla külön czikkbeu a »Magyart cs ;i 
: 9llMl»pe5ti FIirlap« inult évi nov. 19. éa 29-iki számaikban.) 

lUnT.iLix IbtyAíi múlt cvi decz. 6án tartott felolvasását jelen 
fti/Hüukl)ru k<'>z4MjUk. Felolvasáa közben annak ilhistráliisául több táTii'/- 
«l4ntiot brmiitattak a zeneiskola tanárai s növendékei. Érdekesnek tartjuk 
ci rK»4dM(H>k progratnuiját közölni : 

A leiolvasás folytán előadott Unczdarabok műsora : 

P,ir,if ínc:ok. tt) Prancxia riivatilncz Le-Koytól (1550). b) Spanyol 
1 (15.S0). c) Angol pávatáncz, AloysuTi angoltól {l6l.^^ 
Idy Gyula tanilr. 

i-tánC£Ok. a) PiivRtá«tüz-laa9u és öagUardH-frisp (lő:>t») 
«r l.ir<?u i^s frisH (1550). c) Pomponijw gagliardii-ja 
' íci v fj'ytUa tanár, 

r LnurencinitJl (160Ő). b) Névtelentől (1603). 

L \ouún Uangszerekkel . 

l-táncx névtelentől. (1615). Vonós hangizerekkel. 
k^yy culU-tánCg. (Volté de Comoit) névtelentől (1615). Vonós 
k*l. 

" ' ; ntvteK'ntől. (1808). Vonós hangszerekkel. 

iGu). fi) Angol cborea Doolandtől (IdO.--). 

iM-íuiiíiostŰl (1603). Vonós hanggy.erekkt'l, c) HAruiu 

^dcstól (1603). i5ongor.Hn elCadja Kóldy Gyula taníir. 

■ len sxhzsid flejérűl. Vonós lirT>ngszerf.'kkel. 

'Umella DUtsvTai Alb-rttitl (HO.^). Zongorán ehV 

I Ilit . 

Dlngorai-tól (IG03J, Zongorán elöa'lja Káldy Gy, tanár. 

• '■' ú) Lt? Ro.v-t»S! (I5.Í0). h) Négy allemande névtw 

;. ♦•löadja Káldy Gyula tanúr. 

.;) l.M.ir. nr Tii-t/d (ifio.S). h) Besard-tól (IflnS). 

kel, (Kzeket niegelAzölcg Csiazér 

it; *■ elGadatik egy magyar índiil<J 

vrh Kuterházy P,U íierczegtfll (1711). a) Mater 

h) Cur ftrs Jesu. Knekli Platz Mariska k. ;• 

. Gyula lixrin'jnium-kiséretével. 

fir>ísbiM rnfgfVjtett*! a az ereileti liarmonia 

I a AtjrtA Jiartnlns István; hangszerekre 

Wnldmann Alhert, Kt'stnnfky Árpád, Faltidy 

7 nrwk (« magyar zeneijíkolfl tanárt i) ós Tmtnrr 

(.A hia^= kir. opora zenekari tagja) sziveaíéghOl vííIl«lkoztak. 



88 TAHGZA. 

TÍiKTKNKri K(')NYVTÁR. 

— Erdély és az északkeleti háború. Ijevelek éa Okiratok. 
Közzétette S'Máíiyi Sándor. Második kötet. Budapest, 18U1. A M. T. A. 
kiiidása. 596 1. 8-r. 

— A Magyar Nemzetségek a XIV. század közepéig. Irta 
dr. Werhir.r Mór. Számos genealógiai táblával. I. kötet A — H. Temesvár, 
1891. (A Történeti ncp- és földrajzi könyvtár 52. kötete.) XV. -♦- 
8-adr. 327 1. 

— KiSKÁRPÁTi Emlékek. Éleskőtől- Vágújhelyig. Hely- és műve- 
lődéstörténeti tanulmány. 11. kötet. Irta JfnUicska Pál. Eger, 1891. 
XLIV -f 590 11. 8-r. Ára 3 frt. 

— Duna-Szekcsö a múltban és jelenben. Irta Gotztonyi JcnŐ. 
r.?e8ett, 1891. 8-adr. 109 1. 

— Nagy-Enykd pusztulása 1849-ben. Korrajz. Irta SzUáyyi 
Farkas. Nagy-Euyed, 1891. 8-adr. 3G4 1. Ára 2 frt. 

— A Nedeczky család. Irta Nedeczhf Gáspár dömösi plébános. 
Budapest, 1891. 8r. II. + G21 + II és 25 gen. tábla. Ára 3 frt. 
Kapható a szerzőnél Dömösön. 

— Lázár Béla. A Fortunatus-mese az irodalomban. Budapest, 
1890. (174 1.) 

— Az Alsófehérmkgyei történelmi, régészeti és természettudo- 
mányi társulat negyedik Évkönyve. 1 tervrajzzal és 8 táblával. Szerkeszti 
Kóródy Péter. Kolosvártt, 1891. 100 1. 8-r. 

— A Máriássy-zászlóalj 1848— 49-ben. Irta ÍT&jtfesi MÁxton. 
Nagy- Várad, 1891. 25 1. kis 8-r. 

- Futtaky Gy. Magyarország czímcro. Budapest, 1891. 16. 1. 

— A BUDAPESTI kereskedő ikjak társulatának huszonöt éves 
törtenete 186G -189 1. Irta Tordai Kádár Kálmán titkár. Budapest, 1891. 
2 70 1. 8-r. Ara 1 frt. 

— Geschiciite der Stadt Béla. Eiu Beitrag zur Zipser und 
vaterlíindisclien G-eschichtsforschung von S. Weber. Igló, 1892. 8-r. 4451. 

— DiB Heirat Kaiser Leopold I. mit Margaretha Theresia 
von Spauien, von Dr. Alfréd Prancis Pribmin. (Különnyomat az Archív 
fiir oesterr. Geschichte LXXVII-ik kötetéből. 57. 1. 8-r. 

— Die Verhandlungbn Ferdinands I. mit Isabella von Sieben- 
bürgen 1551 — 1555. Von Alphons Htiber. Különnyomat az >Archiv für 
őstorreii-liische Geschichte* LXXVIII. kötetéből. 39 1. 8-r. 

— Friese Karl. í'ber den Kusscren Gang der Vcrhandlungen 
bfim Frií'den von Oliva. Kiél 1890. Gt I. 

— Monumenta spkctantia Históriám Slavorum meridio- 
N.vLiUM. Volumen XXII. ^Ljubic Listine o oduosajib izmcdju juinoga 
slavei)stva i mletn»'ke Republike 1453 — 14 69. évekből.) XXVI, -f 4961. 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 
t^S M jan. 7-én d. «. é tWákor tartott rendes vál. ülésének 

Mm wotiakí MttjUih Béla elutíklete uifttt dr. Boucx Ödöu, 
V^lkofaak/ Samu, dr. Csánki Dczeő, CaoDtoai Jáuos, Dcdek Cr. Lajos, 
lr.ff^Ar^Mtekv Lá»iló. dr. Hajnik Imre. dr. Horvát Árpiid, dr ^íirki 
3»'v t, Sziimyei József, dr. Váczy János vál. tagok, Szilágyi 

5* 1 . isszou JózíMif pémtATuok, Nagy Gyula jcgyaö. 

Kx vIntVkHk tárolIét<^ben Majláth Béla ntint legidösb vál. tag fog- 
■l*ú «1 9Z elnöki sxckot, a-/ illést &z új esztendei alkalmábiSi clnioudoít 
fljr IkSvftaltf ezi^val megnyitja 8 a jegyzőkönyv hiteleaílése're Ováry 
f hifd é» ' itaky Lás«ló vál, tagokat kéri fel. 

N»i '.tt — 

t» Szilágyi Sándor titkár felolvaRsa gr. Szccsen Antal elnök 1S91. 

20-in B*?c«bí»l kelt Itjvulét. melyben Ö Nagjme'hóflága tudatja, hogy 

p ekádxári 6a a[M>Btol! királyi Felsége, dr. Marczali Henrik Mária Tirézin 

lílcirnjn niüv<*iick n táronlat rt''3zérol felajtinlott díszpéldányát leg- 

rbbetj elfogadni, s a munkáról tniud tartalma, mind tnüvénzi 

&•« t«!kiiitet«<beu legmagasabb clisiuerésHt nyilvánítani ntéltó/.tatott. 

M^ly hódolattal i'irvcndetes IndomásiU vétetvén, az elnök levele 

atlárba liJtfitik. 

2. PclolvjiMa Síiilágy vármegye aliapán jáuak 1891 évi nov. 27éii 

(u i. •«. alatt kelt levelét, melynek kíaérctében a vármegye 

réaieéröl a tnult uovcmbcr-havi r. vál. Ulcú) alkalmával már 

tOO fortiitoB alapítványt a társulat pénztárába bekitldötte. 

Tadninánúl azolgál. 

^k 8. ' ;i AAiyv'/r Toilnnli Klrlrnjiol kiadásához Bay 

Hpiva ^ > *>(> frttal, gr. Eaterliázy Miklún íí nu'ltúaága 'J.'i frt 



90 HIVATALOS BRTB8ÍT5. 

Következvén a napirend tárgyai — 

4. Jelenti, hogy Dessewüy Sándor csanádi piispök, eddig úvdtjas 
tu^, 100 frt alapítványnyal a tilrsulat alapító tagjai küzzé lepett. 

KöB/öncttel örvendetes tudomásul vétetik 

5. Előterjeszti az új tag-ajánlatokat. Ajánltatnak a) nUipilúkil r 
gr. Esterházy Miklós József Tatán, 200 frt alapítványnyal (aj. gr. Szécseu 
Antal), Torontál vármegye közöns('ge 100 frt alapítváuynyal (aj. gr. Ssécaea 
Antal), Temesvár sz. kir. város közönsége 100 frt alapítváuynyal (aj. 
gr. Szécseu Antal), Szent- Ágota város közönsége 100 frt alapítvánjmyal 
(aj. gr. Szécsen Antal), Medgyes r. tan. város közönsége 100 frt alapít- 
ványnyal (nj. gr. Szécsen Antal), Kőhalom város közöns^e 100 frt 
altipítványnyal (aj. gr. Szécsen Antal), Kis Ujszállás r. tan. város köEön- 
Hége 100 frt alapítványnyal (aj. gr. Szécsen Antal), Beszterczebánya 
r. tan. város közönsége 100 frt alapítványnyal (aj. gr. Szécsen Autal); 
b) érdijiiH r. tatjokál iaU2'inl : Gosztonyi Jeuö r. kath. s. lelkész Duna- 
Szekcsön (aj. Varga Alajos), Dadái Király Pál állami tanftóképezdci 
r. tanár Budapesten (aj. Nag}' Gyula), Thüry József fő-gymu. tanár 
Halason (aj. Szilágyi Sándor), Szarvas város közönsége (aj. gr. Ssécseu 
Antal), dr. Banich Mór kir. törvényszéki orvos Nyíregyházán (aj. Kováca 
István), Nagy-Sink város közönsége (aj. gr. Szécsen Antal), Ballon Adolf 
Alajos m. kir. posta-takarékpénztári tiszt Budapesten (aj. Karaaszon József), 
Fercnczi Zoltán egyetemi könyvtár-igazgató Kolozsváron (aj. Szilágyi 
Sándor), Mikecz János Szabolcs vármegye főjegyzője Nyíregyházán {aj. 
Kovács István), Szalánczy Fereucz földbirtokos Nyír-Bogdányban (^j. 
Kovács István), Szegfy István honvéd huszár hadnagy Pápán (aj. Faiy- 
vessy Fereucz), Velinszky Ferencz oki. tanító Nagy-GyörgyszáUáson 
(aj. Mészáros Amánd), Kőszcghi Sándor m. kir. orsz. levéltári tiszt Bada- 
pHsten (aj. Pettkó Béla), Erzsébetvárosi állami gymnasium (aj. gr. Szűcsén 
Antal), Nán László m. kir. adó-pénztáruok Vajda-Hunyadon (aj. Szilágyi 
Sándor), Petkc Gyula niagy. kir. adó-pénztári tiszt Vajda-Hanjadon 
(aj. Szilágyi Sándor), Székesfehérvári állami fö-rcáliskola (aj. gr. Széesen 
Antal), Soproni ág. hitv. ev. lycenm tanári testülete (aj. gr. Szécsen 
Antal), Cseppan Rezső polgári iskolai tanár Pozsonyban (aj. Wagner 
Ijajos). 

Megválasztatnak. 

G. Olvastatik a pénztárnok december-havi kimutatása, mely szerint 
a P. H. E. Takarékpénztárnál folyó számla szerinti követelésből felvett 

3924 frt 04 krral együtt összes bevétel volt 5979 frt 70 kr, 

» kiadás » 4994 » 89 » 

maradvány 984 frt 81 kr; 

a mihez hozzáadva a Mayynr Töri. É/ t-t rajzol- válla- 

latából 1891 végével áthozott 395 frt 60 kr 

füirwlpg.t. 1801. doc 'U-én összesen 1380 frt 41 kr 



HIVATALOS kKVKSirÓ. 



91 



i-rr^TíT i1' B táratU«t rendelke/ee^rc, melyből a Szilágy vármegye kíijtön- 

iIIjÍx vároa kiíxönwíge és grdf Esterházy Miklós rt^asii-Kll 

■ '•■ út, valamint ax 1887 evi uov. 3-iiu tartott vál. iih'íi jfgy/.f'í- 

i^róek "í-ik poQtju s/.erínt n«»hui If>olyi Aniold nlnpítvúriyíliiiik jir»vt!- 

fSyity Krisztina í'letrajza tiszteletdijjílM'il Frakuói Vihnos által M 

m 1^ n Shujft.n Ti'ui. ÉUht,i:oh viíl)«liitálúl hefnlyt 100 frt. t.-hút 

^mamm íiOÜ frt alapítvány tÖki'íiittíiidö. 

A {M^xlári kiii)UtAlú« tudomásul vf'tetvcii, a j«?gyzököiiyvlir>/. ciJ!iti»l 
Ulili ; nx alapítványul tfíkésitRndó' 500 frtra né/ve periig hntároztatik, 
iHjfj áron 4*/j unixalrkoH adónic>itf«8 regale kárlalutiitáfii kiUvtfny viisá- 
níliMktk, kitaaítlatván a/, eliii'^ki^ég, hogy t: határozat vt'grehnjlásuról u 
f*. H, K TakartíkpiMiztár úlján sxabálysKerUet) gondoakodjíík. 

I. 'ntkAr jffifjiti, hogy wí rlníJkség a muIt deccmbef-havi vál. IlU'ti 
>'Qi)k.|iAivt alatt kelt hatiro/atának megfVlpt/ile^ 700 frt alapitváiiy Hhi*- 
l|«S»h" -11 Íiil^scke<lt'tt. 

Tii.i ,1 

K. következik n f. <lvi r. kir/gyülés napjának és tárgyai rmk kitii/tW. 

tdáfTÍ j^ndor titkár javaidatára a válnaxtntány ellmtáro//a, hogy n 

(^irvi¥l«e k^xgyül^s fehruár-hó 18 ikára d. u. ő úráia hívaaeník 'úmvM; 

•*' * ' ' ívitó beszed; 2. a titkár evi ielentéae ; 3. a s/ám- 

►«' vsL' aí 1891 óvi 8/úmadáBokn^l, ea az 1892 évi 

-e; 4. a követke/Ö három évre (1892 — 1894) 

itXÁ»h\ 5. a/, ig. választmány egy haruiaddnak 

' ^ viluxtin, illetőleg a kilépő ds elhalt vál. tagok helyének betöltse : 

I^F^dM Víliuoe jel«nt«^(t római lev«í|tári kutatásairól. A válaH/tmánylxM 

|a alkalomnál ax 1889— 189 l-re megválasztott tagok lepitek ki; 

riitt: Banibá« Samu, (!8Hplár Iknedck, dr. Czobor Béla. Krnich 

|f»uitáv« ^. E«lerltáxy János. dr. Kammon:>r Ernő, dr. Károlyi Árpád, 

Kooiánmiy Andrá». Majláth Béla, Nagy Gyula, Nátafalnsy Kornél, 

br Ij|Jaa,lig. Odcscalrhi Arthúr, dr. Orivay Tivadar, Ováry LiiKit^ 

Perencz, dr. Szendrei Jáoon. Sy.ilády Áron, Véghely Jiezstí i\s 

iSMniMló; az 1891 év folyamán elhaltak: Ilaan Lajoa, Hnufalvy 

( Wentd Oujdztáv ; i»9eze<i(!n tehát 28 vál. tag helye lesz a közgyííléa 

I iMCMCeudő. 

9r As Ügyrend 46 ik 87.akasea értelmében napirenden lévén a ga/- 
Uaottság megválaflKtása a kí^vetkezö hárotn évre, — miután a 
Íny a legnNgyobb eajuálattal értesült arról, hogy Karap Perenex 
oUaágTiak a múlt évben tlnHke. nem volna abban a helyzetben, 
a tiirvulat gazdasági llgyeinek vitelében tovább is i-éazt vehetne, — 
....,...,..:.,.■ 1892 — 1894-re k«%fel ki állással Szabó Albert alá- 
ír r. ta(C. Jr. Pauler Gyula. Emich Gusztáv é« dr. Caánki 
xúX. U^ '; meg, a niiröl hivatalosan értesltendok a a 

íaJiii lukításáva fídkérendők. Egyszersmind Karap 

; énmk piidtgi aziveK mUkttdceeért, a bísottaág mindenkor sikeren 



92 HIVATALOS ÉRTKStTÖ. 

tanácfikoisásainak bölcs vezetdsccrt, a választmány a táreulai ncvébem 
ÖBzintdu érzett háláját éa kÖBztínetét jegyzőkönyvileg nyilvánítja. 

10. Szilágyi Sándor titkár kegyelettel emlékezvén a társulat- » 
közelebb az ig. választmány elhunyt jeles tagjairól, indítványozza, hogy 
néhai Szabó Károly, Ilunfalvy Pál, Wenzel Gusztáv és Haan Lajos felett 
emlékbeszédek mondassanak. 

Az indítvány helyesléssel fogadtatván, a titkár megbízatik, hogy az 
emlékbeszédek megtartására dr. Csánky DezsÖ, dr. Réthy László, Naj^ 
Imre és dr. Márki Sándor vál. tagokat kérje fel. 

Öt órakor a folyó ügyek tárgyalása félbeszakíttatván — 

11. Dr. Karácsonyi János felolvassa: Kik voltak az d»u érsek tk^ 
czímü kritikai tanulmányát, mely a Szúzadol-hKw fog megjelenni. 

Felolvasás után zárt ülésben — 

12. a Magyar TiMí-neH Életrajzok vállalata iránt kötött szerződés 
olvastatott fel, éa 

13. a hátralékos tagdíjak behajtása ügyében intézkedett a választ- 
mány, végül pedig 

14. tekintettel azon sajnos körülményre, hogy a posta-takarékpénz- 
tári he.fizeién Ininik alkalmazása a tagdíjak beszedésénél a helybeli (budapesti) 
tagokkal szemben nem mutatkozik sikeresnek, felhatalmazta a pénztár- 
nokot, hogy a folyó 1892 évi tagdíjakata helybeli tagoktól úgynevezett 
iuxtii'h'inyr mellett szedhesse be. 

Kelt mint fent. 

Jegyzetté 

MajláthBélas. k. NagyGyulas. k. 

elnök. jegyző. 

Hitelesítjük : óváry Lipót s. k,, Fcférpataky IMzló 8. k. 



LEJÁRÓ PÁLYÁZAT. 

A M. Tr.rt. Társulat ig. választmánya 189 1. évi január 8-án tartott 
ilhíséböl a következő pályakérdést tűzte ki : 

Iraf ték meg eredeti kútfSk alapján Corvin Jánoi élete, 
kttlönöe tekintettel korára. 

Pályadíj : Bay Ilona úrnő adományából ííO darab cs. és kir. arany. 

Pályázati határidő : 1892. január 31-ike. 

A pályázati felt«'t(ílek .a Szá-nflnh mulf. évi 1-sö (január-havi) fQxe- 
tében tétfítek közzé. 

Szilágyi Sándor 

titkár. 



ZksiiK A i'APAL LEVÉLTÁRAKBAN. 

— KL8Ö KÖZLEMÉNY. — 



L 

A rói szék levéltárait azokhoz a bányákhoz hason- 

Jtthatnú rii' i. . a bányász minél melyebbre év, anuál gazda- 
I pibb. rrtékesHbb rétegeket tiíi- föh 

•nÖt osztendö óta gyakran szállottam le aknáikba. 
M» hatom, hogy most, az utolsó három liónap lefolyása 
[alatt, talán még jelentékenyebb eredmény jutalmazta fáradozá* 
9UUki, latnt bármelyik megelt^ző alkalommal. 

Peiitg oagem» kö/tutlomáft szerint, nem egy magyar kutató 
att meg. A sorozatot a XVII. százud második felében Kómá- 
lian mfiködú magyar jezsuiták nyitják meg, kik állásuk előnyeit 
neti raultjíinak földeríté9«*re is értékesítették. 
II köti'tböl álló gyűjteménye a budapesti egye- 
li k- tn őriztetik. Ugyanott Hevenest/, Kaprinay és 
nagy k<Jzinitgyiij töményeinek számos kötetét töltik meg 
■ • • -Latok. 

i bau Xíam'eZ erdéljH pap, nagynevű ff'ipapjának 
r. Bütthyányi Ignácznak és Kollfv Ignácz Klimó pécsi püspök- 
nek lihhilgozott az örök város könyv* s levéltáraiban. 
-X ici-^es gyűjteménye a gyulafehérvári püspöki könj'v- 
. Az utóbbi az ö monumentális munkájában, a pécsi 
|>Clfp6kséfi; történetében tette közzé kutatásainak eredményeit. 
A ' I ' ■' ' " .1 megszakad a soro/at. És Fejér 
regi isználására kényszerűit szorít- 
kocmi az ff Codex Diplomaticus-ában. 

Annál nagyobb hálára kötelezte le a magyar történetirást 

ír-'" >^..\»\ származása Thein^r Ágoston, az ötvenes és 

f J. II, FríKi. 7 



MYOMOZASOS 



hatvanas években a vatikáni titkos levéltár igazgatója. Nyitr 
nagy tudományú főpapjának Roskoványi Ágostonnak hiudít 
aára, a magyar püspöki kar költségén, Theiner két nagy folii 
kötetet nyomatott Rómában, melyek 1217-töl 1626-ig hazánks 
érdeklő okiratokat tartalmaznak.') Ezeknek száma 2219- 
luegy, és n Tlioinertöl később kiadott délszláv okmánytár' 
tartalmával 300».» re emelkedik. 

Bár mennyire jelentékenynek látszassék ezen okinánykés 
let, az csak kis részét képezi annak, amit a szentszék leviltár^ 
hazai történetirásunknak fenntartottak. Ezt kétségteleauó teszi 
a mi Vatikáni Magyarországi Okirattárunk eddigi kötet 
Elég azt az egy tényt jeleznem, boj^y IX. Bonifácz pápiiní 
1881»-től 1404-ig terjedő uralkodásából Theiner csak tizen(| 
darabot közlött; mi pedig két vaskos kötetet töltöttünk tud 
ezernél több okmánynyal. *) 

Ezen tényállás magyarázatául szolgál az, hogy Theine 
a szent- szék levéltárainak egyedül az o gondjaira bízott oszt 
lyáböl merített. És a jelen alkalommal arról is meggyÖ2r>dt 
hogy az 6 saját osztályában felhalmozott anyagkészletből is úg 
szólván csak mutatványokat közölt. 

Sietek mentségéül felhozni azt, hogy ama roppant anya 
készlet átkutatása és felhasználása egy ember erejét és idej^ 
messze túlhaladó feladatnak bizonyul! — 

A pápai levéltárak uem oly régiek, de sokkal terjedc 
sebbek, mint általán hiszik. 

Azon viszontagságok közepett, melyeken Róma és a szén 
szék keresztül ment, a levéltárakat is sokszor érte pusztuld 
Ezek a XIII. századot megelőző időkből feltűnően keveset 
tottak fönn. 

A pápai okiratok ós levelek másolatait tartalmazó regest 
kötetekből a IX., XI., XII. századból csak öt maradt rái 



•) Vétóra Monumenta historica Hnngari»in sacram íUustrantiA 
tRhulariU VaticanJs depromptn. I. I8ö9 II. isao. 

•) Vetera Monainenta Sliivorum meridionAlium históriám iUaitranj 
ex talmlarüs Vatioanis. I. (1198 — 1.S49.) RórtiH, 1863. 

»| Az első sorozat III. é* IV. kötetei. Budapeit. 1887. éa 188Í. 

♦) VIII. Jánoítól (872—682) egy, VII. Gergelytől (1078—1087) 
XII. Incse két eUö esztendejébm (l 19S, 1 199) kettő.' 



A rXPAI LEVÉLTÁRA KBAN. 



99 



^á XIIL mázad béli regesta-kötetek száma sem emelkedik négy- 

wooégynél magasabbra. És az eredeti oklevelek, a pápákhoz 

i mtítelt iratok szúrna üzititén nem nagy, csak néhány százra megy. 

így tíirténí, hogy az Arp:id)iázi)eli királyok korabeli 

r>rszági készletet az eddigi kutatók könnyen kimen't- 

\hc^^, Nevezetes gyarapodásra nem számíthatunk. És le kell 

rról it reménységről, hogy például Szilvester pápának 

án királylioz intézett iratait, vagy II. Endre arany 

[iwllijának Rómába küldött példányát felfedezzük! 

i)o a XIII. század végétíil, mondhatni, mesés arányokban 

odik AZ anyag. A XIV. századból nyolczszázra megy a 

tt'kötetek száma. A XV. század történetbuvára már több 

pBiat háromezerrel áll szemben. És ha ezen két század mellett a 

IXVT ' ' ' "dét is tekintetbe veszszük, azon korszak, 

1 iiak kihaltától a mohácsi vészig ér, a pápai 

[iit^rakban nem kevesebb mint Ötezer kötettol van képviselve. 

Mivel pedig ezen kötetek jó része ezernél több, söt más- 

rf.*l..„.r ,j.,,í,.,j^ tartalmLiz; világos, ho^y milliókra megy az 

Eanélfogra tulajdonképen nem is meglepő, ha ily tömegben 
1 kíilatét meglepetések érik ! 

II. 

•ra az lévén, hogy a hazánkat illetó kiadatlan tör- 
Kit. ^^,, .V, ivet lemásoltatás végett kijelöljem, nem kell ellen- 
I^Uoom azon kísértésnek, mely nrra csábít, hogy i)árhuzamosan 
Wbi irányban folytassam nyomozásaimat. 

Figyelmem ezen alkidommal legelső helyen -Va.vy Lajog 
I^Wir* irányult, mely európai érdekű nagy eseményekben any- 
H^MTelk«dik, é« melynek négyszáz kötetre menő regesta- 
^■jÉílttSl Theíner egész kötet-sorozatokat hagyott felhaszná- 
^MB^n^t u felhasznált köteteket sem zsákmányolta ki teljesen. 
jJléj % királyhoz és a két Erzsébet királynéhoz írt pápai levelek 
Bjd részben kiadatlanok maradtak 

^ A kötct«k átvizggálásának munkujauan, melynek úgyszól- 
Tán caak kezdetén állok, Müller György brassai származású 
Uoáijelúlt is részt vott, ki Erdély történetére vonatkozó tanul- 

7* 



lUO NYOMOZÁSOK 

mányok czéljából jött Rómába, és ajánlutomra az 1370-tőI 
1878-ig uralkodó XI. Grergely pápa regesta-köteteit vizsgálta át. 
Gondosan készült kivonatiit szerencsém lesz kiadás végett a 
•Történelmi Tár« szerkesztőségének felajánlani. 

Magam a Lajos királylyal egyidejűleg, 1342-ben trónra 
lépő VI. Kelemen pápa regestáit vettem elő. 

Ezen jelentés keretében lehetetlen a felkutatott kiadat- 
lan anyagot egész teljességében ismertetni. Egy-két olyan rész- 
let kiemelésére kell szorítkoznom, melyek röviden összefoglal- 
hatók és így sem vesztik el érdekességöket. 

Természetszerűen nagy mértékben fölkeltették érdeklődé- 
semet a Lajos király testvéröcscse, Endre tragikus halálát meg- 
előző események. 

yi. Kelemen pápa levelezésében, — melyet Johanna 
királyné legújabb történetirója, Ciruera, *) sem használt föl — 
nyomról nyomra kisérhetjük most az iQu fejedelmi pár. Endre és 
Jobann:!. szerencsétlen frigyének válságait, ismételten megujul6 
viszályaikat, és a pápának az ő kiengesztelésökre irányuló erő- 
feszítéseit. 

Az l:>44-ik év nyarának kezdetén az avignoni pápai udvar- 
nál már köztudomású dolog volt. hogy a szigorú erkölcsökben 
nevelt magyar királyti és a ledér királynő között nyilt meg- 
hasonlás uralkodik. Ekkor törtónt, hogy Johanna súlyos beteg- 
ségbe esett. Endre nemes lelke sugallatát követte; elfeledve 
a szenvedett sérelmeket és megaláztatásokat önfeláldozó gon- 
dv>>sággal ápolta nejét, kinek ^zivét ekképen visszahódítania 
sikerült. 

Augus/.tuselsó napjaiban Endre örvendezve jelenti a pápá- 
nak neje szerenesés felgyógyulását, s ezzel kapcsolatban azt is, hogy 
a szeretetteljes, bensó viszony közöttök tökéletesen helyreállott. 
Arról, hogy az v nrigylelküségének köszönhető ez, szerényen hall- 
gatott. Pe szólott a meghatott királyné, francziaországi híveihez 
írt leveleiben, melyek a pápának is bemutattattak. VI. Kelemen 
efölött erezett örömét mindkettőhöz intézett iratokban tolmá- 
csolta : nem nuilasztván el inteni a kinilynét, hogy az átszenve- 



'^ l5inortet\í' a SzAz.nl.^k iv. .•.'.: -.vi utol*^ füzetében. 



A FAPA! tKVÜLTÁRAKBAK. 



10! 



n'i kezét, isiiierjű íül, és ezeutúl hit- 

^ - rétesen iparkodjék megfelelni.') 

Aioiibaa ali«: múlt egy évnegyed. Endre részéről már is 
>k jönnek ATÍgnonbu ; .Joh.-inua ugyanis öt„ a meg- 
■■-'». az ország üííveinek intézéséből egészen kizárta, 
/.eire bízza. 
A |)á|m ekkor fdeczi'mbiír közepe táján) enHeljes szavakkal 
a király n<H, kit Rgyelmeztetett, hogy a íerj nejének 
fi bo^ Endj*e jeivü tulajdonságainál fogva is tiszteletet 
^íkuífl. Orvendonl fog — inoudja zársoraiban — ha intelmei- 
i várt Imtíisfi; de ellenkezi'J esetben >más eszközök* 
iu.;..,v^a.LóI s«ni fog tartózkoduL*) 
f^akharaar ferinforgott más eszközök alkalmazásának szük- 



i ..»-ik tv jíiLiuár végéu a pápa Amici Vilmos char- 

, . ft mint követét kiildöttí? Nápolyba. Egyebek között 

iltii«u>tttt, hogy azon főrangú urakat és hölgyeket, kik Johanna 

f U botrányos visszavonást szítják, s kik közöl 

"j'ínt felsorol, az iidvarbál távolítsa el, és oda 

1 IV* engedje, szükség esetén egyházi büntetéseket 

iiazva ellenök. ") 

A pápai követ kimélet nélkül járt el megbízatásában. 

191 nem ra.<%radt ercnlmény nélkül. 

VI. KoWmoD július elején Johannához intézett levelében 
zhette ki h fölött, hogy közte és férje között a 
"ind szorosabbra fílzÖdik. És mivel a belső 
tiy álbí iiak egyik biztosítékát látta az uralkodói 

aUIoid közös gyakorlásában^ felhívta a királynét, hogy hatal- 



fWO 



') A9 1344 NugiMjEtus 2«-ilikíÍK ktflt levelek a 1S8-ik regeata-köt^tbea 
"^' k Hlftlt. Az iitóbbibim entHti a pápa Johunnáuak : >Cum 

Ilii liaruiii t'^rtiuin scrtpaeria . . . ijuchI inter . . . virum 
iin in predicta intirmitAte o«tenderat. 
-Iis.« 
■rii .i82. Bzám alAtt. Endréről igy szól: 
lUB ^u<x1 idem re.\ vir laua . . . juvenii 
... 1 r j;tJR circumspectionis et industrí*?, 
litorum veRtígiis, moruin veou- 
. . ... ulitar, quod . .. virum atrenuum 
vir<uo*am.« 
k>4r tit8fiftA« az idézett kötetben 751. sz. a. 




102 NYOMOZÁSOK 

mát oszsza meg férjével mindazoktól pedig, kik az ellenkezőt 
tanácsolják neki, mint Isten és a saját ellenségeitől óvakodjék. 
Egyszersmind személyesen is óhajtván a jó viszony megszilár- 
dítására hatni, meghagyta Johannának és Endrének, hogy 
mielőbb jelenjenek meg Avignonban, hol őket maga fogja ünne- 
pélyesen megkoronázni. *) 

Majd két hónappal később a pápa Johannának megelége- 
dését nyilvánítja afölött, hogy férjével egyetértöleg buzgón intézi 
az ország ügyeit. *) 

Ily körülmények között engedett Johanna kéréseinek, és 
felmentvén őt az Avignonban való meglelenéstől, a chartresi 
püspököt felhatalmazta, hogy Johannát és Endrét Nápolyban 
koronázza meg. ^) 

Mondanom sem kell, hogy Johannának utóbbi kibékülése 
férjével és ennek az uralkodói jogokban részeltetése álnok szín- 
lelés cselekményei voltak, melyekkel Endrét és híveit, a pápát és 
követét tévútra vezetni akarta ; mialatt a pápai Ítélettel sújtott 
és fenyegetett cselszövők előkészítették az ádáz bűntényt, Endre 
meggyilkoltatását, ami hat nappal az említett pápai rendelke- 
zés előtt, szeptember lő-én hajtatott végre .... 

Nagy Lajos királyunk nápolyi hadjáratai, ezekkel szem- 
ben a szent-szék magatartása, valamint ezen eseményeknek az 
európai politikával összefüggése szintén sok tekintetben új vilá- 
gítást nyer VI. Kelemen és utódja VI. Incze regestáinak tar- 
talmából. 

Ismeretes, hogy Lajos király egész halálig nem szűnt meg 
az olaszországi politikai mozgalmakban jelentékeny részt venni. 
És ezért a Horenczi köztársaság is, mikor 1373-ban az Avignon- 
ban székelő, franczia befolyás alatt álló szent-szék ellen Olasz- 
országban mindinkább terjedő elégületlenséget felhasználva, .íz 
egyházi állam ellen nyílt háborút készült indítani, a »szabadság<^ 
jelszavát írva zászlajára, — a magyar király támogatását vagy 

') Az l«4ri. június ll-én Johanniilioz intézett levelűi a 139-ik regesbi- 
kütetbírn 92., 98., 94. száuiok alatt. 

') A pápának l'M^. auerasztns .'i-én Johannához irt levele ugyanazon 
rcgesta-kötetben 214. szám alatt. 

' A pápának ez ügyben 184r>. szeptember 21-ikén kibocsátott rende- 
If.-tei ugyanott 40".— 430. számnk alatt. 



* r*í>At LEVÉLTÁRAKBAN. 



1Ö3 



> jőakaró semlegességét igyekezett magának biztosítani. 
ÍTÍgból — miut a pápai re«7estákból látjuk, - Peruzzi Siraou 
jrtizérltle alatt követséget külrlött Lajos udvarához. XI. Gergely 
i eltenben azon volt, hogj^ a királyt a közbenjáró szerepének 
illalására bírja, s ezen feladattal Vilmos sienai püspököt 
lldíitU* hozzá. Érdekes, hogy a Horenczi követség vezérének 
niegnTP résére is tett kísérletet. Nemcsak a nuntius és a magyar 
bfilly altul kiváüt rá hatni; hanem egyenesen hozzá fordult, 
levi'lében az akkor erőteljesen nyilatkozó olasz nemzeti aspíra- 
L iránti rokonszenvének is kifejezést adott > Távol áll tőlünk 
|«iu4ék ugy moud szolgaságra juttatni a florenczieket. 
rt'tMi a tanúbizonyságunk, hogy Olaszország összes népei sza- 
Ív4*h;ig;iimk biztosítása hő vágyunk tárgyát képezi.^ ') 

Ezen tárgyalások nem vezettek eredményre. Florencz az 
►^ in njilt lázadást idézett elő. Lajos király semle- 

. .-_.^:..lt d. 

V pápa azt, hogy Lajos a szent-széktől válságos helyzeté- 
Wü í^íiségét megvonta, annak a körülménynek tulajdonítá, 
;?t?nyeit a ke;jyűrijo</ok tárgyában nem elégíté ki, 
, hfígy a. XrV. század elején a pápiiknak sikerült 
« rilágegybáz egész területén létező összes egyházi javadalmak 
Möltí^l ^njnl kezökbeii összpoiitosítaui, és mind a világi feje- 
.l'.hiiil l.rryúri jogait, mind az egyházi testületek választási 
t Imtíílyon kivül helyezni. 
Magyarorsíág mu\ képezett o tekintetben kivételt. És ezen 
lttii)rietben Kóbert Károly király egészen megnyugodott. ') 

Nem úgy fia Lajos, a ki már megkisérlé a miigyar korona 
ItögTiiri jognit vi^ssztthódítaui. 

Tlmimír közölte XL Gergely papának 1 374. január 8-án 
Lwítijrgorai és kalocsai érsekekhez intézett fontos le veiét, mely- 
[öket utasítja, hogy jogtudósok közreműködésével is a király- 
ik meg, hogy öt az egyházi javadahuak adomá- 
in. nx |';:;a űem illcti uieg, minélfogva néki a kánonok ren- 

•) •ProfrcU* mTvItiUfem eortmi non qaennma, 4wl teste D«?o potius »d 
•itnini Kt U.ilii* iLtUv i>opiili ferv(»ntihijs ílesjderüs nspiritmiis.* 

187^ < "•'"' u.L.ji kelt Itfvelek a 26«.ik «zdmú reg^^ítii-köietben. 

• Múlottam u Vatikáni Obirj»ttiir 1. «oroíRtii 



104 NYOMOZÁSOK 

delkezései előtt meg kell hajolnia. Ha azonban, teszi hozzá, 
netán bizonyos egyházak irányában a király, régi kiváltság vagy 
szokás alapján, bizonyos kegyúri jogokat igényelhet, kész azokat, 
mihelyt felvilágosíttatik, tiszteletben tartani. *) 

Azonban nem közölte Theiner ugyanezen pápának a követ- 
kező 1375-ik év november 1-én magyarországi követéhez írt 
levelét, melyet érdemesnek vélek fordítíisban ismertetni, mivel 
a királynak immár nem létező levelét és a helyzetet híven jellemzi. 

> Tudja meg Testvériséged — így szól a pápa, — hogy a 
király, ki mint mondják gyakran hagyja magát elcsábíttatni 
rosszakaratú emberek gonosz sugalmazásai által, felháborodott 
ellenünk, mivel egyik egyházra betöltésénél nem lett meg az aka- 
rata : habár azon egyház nem idegent, hanem magyart és pedig 
az ő hű emberei közül neveztünk, az ő leghívebb szolgája Zudar 
Péter slavoniai bán testvérének személyében. Országainak ösz- 
szes egyházait és javadalmait az 6 tetszése szerint kivánván 
betölteni, ez ügyben mind nekünk, mind némelyeknek udvarunknál 
igen komor hangulatú leveleket (valde melancolicas litteras) írt. 
Ezen komor hangulatában azóta meg is maradt, úgyannyira, 
hogy sem jó szót, sem jó tettet tőle a római egyház javára nem 
kaphattunk. Pedig az elmúlt nyáron olyan volt az egyház ellen- 
ségeinek helyzete, hogy fölöttök a királynak nem is nagy segít- 
ségével könnyen diadalmaskodhattunk volna. Ezért meghagyjuk 
Néked, hogy a királynék, a főpapok, Károly durazzói berezeg, 
valamint más urak és királyi tanácsosok közremúködéséTel, a 
király felháborodását, mely lelke üdvösségét és az egyház javát 
egyaránt fenyegeti, lecsillapítani, benne a korábbi hódolatteljes 
érzelmeket felújítani egész erőddel igyekezzél. Add néki elő, 
hogy az egész világon egyetlen uralkodó sincs, kinek az egyhá- 
zak betöltésénél akaratát annyira tekintetbe veszszük, mint az 
övét ; aminthogy egyebekben is tőle és övéitől semmit sem taga- 
dunk meg, a mit becsülettel megadhatunk. Ellenben nincs a vilá- 
gon ország, mely az egyházi javadalmak betöltésének dijaiból, a 
tizedekből és egyéb adókból a szent-széknek csekélyebb jövedel- 
met nyújtana mint az övé. És most minden, vagy számos egyház 



>) Hungária Saoni IT. U4. 1. 



lítor irányában igényelni kezrli illetéktelenül, némelyek 

íra, a kegyüri jogot. Egyetlen uralkodó sincs, ki 

ik megfiresedett vagy jövőben megüresedő egyházi java- 

Jmai BgT«Sbon oly sűrűn fordulna hozzánk mint 6. És a többi 

ha ily ügyekben megkeresnek, s mi nem hallgatjuk 

« ,, ezt nyngoiltan eltűrik!* 

A |«\pft Erzsébet anyakirálynéhoz is fordult, felkérvén őt, 
csillapítani és igényei elejtésére bírni igyekezzék. ') 
- király csakugyan elejtette azokat, megelégedvén 
Ickel, a miket a pápa esetről-esetre tett néki, az 
lőtt egyházi férfiakat emelvén a főpapi székekTe. 
■ 1- hat.'ily«)'.sággal és kitartóbb szivÓ5s<ággal indította 
.■:.,.'-_,.,. .1 kinilyx kegyúri jogok érdekében Zsigmond király, 
a njugati egyházi szakadás következményei több kilátást 
fiiTOJt(vttak A sikerre. 

Elíel mégis uralkodása elején egyáltalán nem dicseked- 
[WirtL IX. Bonifác/ pápának általunk közzétett bullái kétség- 
[ ftittirf iMzik. hogy 14í>4 ig a korábbi helyzet nem változott. 



rii. 

Eírtk után uagy fontossága van u kérdésnek: mi tör- 
ftííit IX. l^nifáoz utódai alatt? 

Errt a kérdésre a váUííZt a laterani levéltárban kellett 
Ikertsaeia, mely Ifttíó óta a kutatók előtt zárva maradt, s 
most elAttem JSianchi biboruok lekötelező kegyessége 
űtt. Itl Arról győződtem meg, hogy YIJ. Incze és 
^'"fsrly alatt sem állott be fordulat. 

•r XIL Gergely letétele és a helyébe megválasztott 

Ddoruak néhány hónap múlva bekíivetkezett halála után, 

XXni. János emeltetett szent Péter székére: 

rlárály elérkezettünk vélte az alkalmas időpontot, a 

korona kegyúri jogainak elismerését kieszközölje. Azon- 

llyc« követséget küldött hozzá, a hires Scolari Fülöp 

tpó) temesi ispán vezetése alatt, bejelentendő hódo- 

és felAJá-nlaudó támogatását a két ellenpápával szemben; 

*; k l<Aí»iamk ktiv^téhez és deczember 9-ikén a király auyjához trt 
'geiU-1hM»tben, AS. és 82 lap. 



]■•*; SY--5í''2ASr.K A TAPAI LEVÉLTÁR \KB\X. 

■Ír -;iy«2«rrsirjind szibíitrisar. iV.rmulízva ii föltételeket. meljektíQ 
iz: ruíijővé tette. 

A kiváii sásait t^rraliuazö Levezete? emlékiratban mely 
►f.fC-ní isiueretleiiul lappanei-it a második pont ígv hangzik: 

iTekir.tet:»íl a régi «zok:i«ra: továbbá arra. hogjr » 
'K;r;íly az esyházak kegyura, a mint kegyuraik voltak elódtt 
i«: ■^.4T*í arra i^. 'u*'sy itz «>r«zág javadalmasai l^nagyobb 
ré^zfr!. hatalina-ak. é* ha iiii.c-enek lek* "-telezne a királynak, 
:il!á*:«: vr:<izéiyeztetLetik. amii:t ezt már megcselekedték: engedje 
j, i<:^pj u királynak és utódainak, hogy a javadalmakat adó- 
in :i::yozha^-ák. és a pápa k"tfl.-s legyen azokat megerősíteni, 
-. kikr.-k a király iava<1almat adomány ozutt : vagy legalább 

• •'.vatéri r»:r.d.:lke/t< t«"»rtt'niék. Log\ a pápa az egyházi jaradal- 
Lj.tk:t; «>.tk azokhak adomitnyozz:!. a kiket a király névszerínt 
irá-'?':!:. kij'^-W.*! '-- >»-iiki iiiá<ii:ik . . . Amennyiben pedig már 
;i : •!..:i!:yi>/':>!t •••Ina javadalmaka: a király Írásban DvilTánított 
! "ílr- ^ry-z^^s^í i.élküi. fZ-ri: aili'mányozásokat vonja vissza, főleg 
.■.Z''í::\'. ;i i-i-r'.yrkr-'l iV'hehírtő. li-'gv álutakon eszközöltettek ktc ^) 

A i'ái':i ^^e- eiö/ékeiivségiiel teljesítette a király egyéb 
k.- ;-:.;it^:t : ilv a iavadaluiak ailománvozásában rejlő nagy 
:.:»::í".iu:i* íií-m hi'osátötta ki k».-zeibMl. Sőt mialatt a magyai^ 
:>zÁ\:\ k"Vft<éi: a/ •• lH'i"giiai inlvaránál időzött, bullát bocsa- 
•.1 ir ki. ineiybe:! az ö>^zes uiasiyari-rszági egyházi javadalmak 
•■v''"'it''-é: majának tart"tta tV«nii : í-gyidejüleg az üresedés- 
i".-ii :«evű kul'csai ér^t-kségn-! és a ^zerémi püspökségről 
■liik »"-!i i>?ndflk-/.r.-tt. h-gy nz'.k továíibra is üresedésben 
'ai.iiíi'l anak. j'.ivr-.lr-lnie-ik a \KU\ii kinotárba szállittassanak, 
k'>r!:íá:iV/::ituk:»: Mai:y:,r.!>/:;i::':i küi-iíiti követére Branda 
í-::-i'. !./:i; i üfp-'krr- í.:z\ái:. 

I'r;ilk'"iá-á íi.'váM'i :..lv;iui.;:. kfre>/tül is mindvégig 

Z'- < '. ■ *; i l!.ajy:.>...i--/:l|;i ';• v:i,|;iliiiak adomáuyozását. ') 

Fraknoi Vilmos. 

A ■ . .-» r. V - ■ • ■ r : .. ■ ■.: prtuDiur piii parte 

■ ■ ..V. • _■> -\--::.-:. • : \:' ,:,' A'' ■ ? ! /; alhtmi levéltár tAF- 

• ■- • «■ -. « • \ ■ .: •'. v-Vi .'.. k-./T:irsasag a pápá- 

• -r •• - 1 r ^ % ■■ : -ir ■.■■'.:• '• \: 

A .: -•■■ • ■: i" • _■ -■ :^ ■••-;.-k ?.tnulni:i tünusko- 



KÖZÁLLAPOTOK CSANÁD VAHME(iYÉBEN 

A TÖRÖK URALOM UTÁN. 



^ 



lH8ő-ben Arad, a következő évben Szeged is elvétetvén az* 
ozmánoktól, midőn Thököly Imrét Riideni Lajos Oláhországba 
szorította ki, a Maros-vonal mindkét partja megszűnt tényleg 
tartozandósága lenni a temesvári szaiidsákságnak. Nem volt 
an nfészrn hlztosifott teriilet, mert a törrik. meggörnyedve bár 

zári hadak súlyos csapásai alatt, még mindig benn ült az 
Temesvárban ; de komolyan veszélyeztetett teriilet sem volt 
többé. Lippa, 8olymos, Jenő, Nagylak, sőt hosszabb időkö- 
zönként Csanád is \. Lipót hatalmának hódolt; mióta pedig 
Buda és Nagyvárml szintén szerencsésen visszakerültek, és a 
gyilkos zalánkeraéni ütközetben Köprili Musztafa százezernyi 
seregét az egyesült keresztény hadak raegsemmisít^ttók, mdr 
^emcKfik a Mnrox-Kör'ÓÉ k'ózvff de az alsó Tls-a erftsz vidékét ia 
fehzahrtdífott földnek lehetett tekintciíi. A zenfai rfi/őzelem óta a 
Utznn túlnani, tíntjijU a mai toj-nntflli rész is tétii/letj a császár 
hirodfilvuUioz tartozott^ úgy hogy a délmagyarországi török 
ha.tárvoDal Titelnél kezdődvén, nem Szegedig, hanem csak 
Zentáig, és illetve a mai torontáli oldalon az Aranka torkolatáig 
haladt, hol kelet felé fordulva, Pécskával szemben a Maros bal- 
partjának egy pontján végzódék. ') A keresztény fegyverek e 
szerencsés birtoklása és a szerzemények megtartásához kötött 
teljes bizalom magyarázza meg correctül azon körülményt, hogy 
Lipót már az 1690-dik év nyarán befogadja hazánkba Csernovics 
Arzénius albániai és dél-szerbiai híveit, és a bevándorolt :17,000 
szerb család nagyobb rajait a Szcrémségben, Szlavóniában^ Buda 
környékén, főkép pedig a Tisza és Maros jobb partja hosszában 
helyezi el. Itt jnár az árpádházi királyok korában számos szerb 
i»ép lakott vegyesen a magyarság között. 1404-ben törökök által 



•) V. «i. Szentlddratf : 8zá« év Dél-Mngynrország újabb törfánelé- 




108 KÖZÁLLAPOTOK CSANÁD VÁRMEGYÉBEN 

Űzött szerbek szállták meg az alsó Tiszát, felhatolván innen eg^z 
a Csepelszigetig. 1439-ben Brankovics György szinten nagyszámú 
szerb kivándorlót hozott magával az Arad és Zaráud megyék- 
ben fekvő világosvári uradalmába, kinek példája után indulva 
1460 - 65 táján Brankovics István és Vuk Szerem, Bács és 
Csongrád megyékbe vezette be a szerb menekülóket. Még nagyobb 
rajok jöttek .később Mátyás király uralkodása alatt, midőn 
Kinizsy Pál nem kevesebb, mint 50 ezer szerbet telepített a 
Tisza, Temes és Maros mentén fekvő vármegyékbe. S ha tekin- 
tetbe vesszük az itteni szerb nép azon erősbödését is, melyet 
azok a Bolgárországból visszatérő Corvin János által Ulászló 
király országlata, s Tván czár a ^fekete ember* bitorlásai idején 
nyertek: tiszta fogalmat alkothatunk magunknak a régi Csanád 
vármegye ethuographiai képéről, amint az a XV. századtól 
kezdve a török uralom megszűntéig előttünk feltűnik. *) A régi 
Csanád vármegyének az Arankától a Kőrösig elnyúló egész 
területén sűrűn lakott a szerb népség mind az erődített 
helyekben, mind a városokban, mind a magyar jobbágyi 
községekben. Ugyan ez az állapot mutatkozik Csanád tőszom- 
szédságában is. Egy 164l>-iki kimutatás szerint volt Zenta körül 
nyolcz rácz falu, Szeged körül a rácz falvak közt csak négy 
magyar falu, Csongrád körül szintén csak négy magyar, Mező- 
Vásárhely körül a rácz falvak közt két török és két magyar falu. •) 

Kétségtelen, hogy e nagymennyiségű szerb lakosság közül, 
daczára a török és német ellenségnél egyaránt teljesített kérni és 
árulói szolgálatainak, sok pusztult el századok folytán a félhold 
ellen vívott nemzeti küzdelmek, a német hadak nagy táborozásai 
és a kurucz világ alatt ; de korántsem annyi, mint a hány ősrégi 
népes magyar helység veszett ki akkor hazánk délvidékének 
mappájáról. Midőn tehát Lipót csjíszár az ipeki patriarchával 
bevonult szerb menekülőknek éppen a Tisza és Maros partjain 
tanyázó ráczság közt jelöli ki a telephelyeket, félreismerhetetlen 
politikai számításból cselekszi azt, /i07jy n jövevények az atyafiaág 
közt otthon f'i ezvi'n mafjokat, velők együtt tovdbhjdtszszók a szerepelt 
melyet I. Ferdiudnd óta a nemzeti jogokért harczoló Magyar- 
ország és a hódító muzulmdnsdg ellen magokra vállaltak. 

1697-ben, a zentai diadal után, legott elrendelte a bécsi 

haditanács a Tisza-vtarosihafdrörridék szervezését. A TiszáJi és 

Maroson letelepített ráczokból népkatonaságot, mozgócsapatokat 

állítottak fel. A császár engedélyezte nekik nemcsak a földbirtok 

. háborítatlan élvezetét, a szabad vallásgyakorlatot s az erdőségek 



') Erkövy : A telepítési kérdésről. 
■) Acsády : Mag>'arorsziÍg belállapota. 



A T6R0K LntALOM UTÁN. 



109' 



korlátlaD has?,nálalát, bnnem függetleníté őket egyszersmiud az 
uradaliDÍ terhektől, s6t a maffi/av ranneijiff-'k hnt'>H(ii}ütúl is. 

Ez a Tisza-marosi szerb végvidék két districtusra oszlott: 
a fUzfiira vagy szfgtdire, s a marosira vagy aradira ; az előbbi- 
nek székhelye Szegeden, «z utóbbié Aradon volt. A districtusok 
élén két császári tábornok, főkapitány vagyis várparancsnok állt 
A marosi határőrvidék 24 katonaközséget foglalt magában, 
melyek közíil ismereteinek: Arad, Simáfid , Oroüilly {?), Gal.ltf(?}, 
PüSjiöknzólUis, fyloffOvdcz,Mandorl(tl:, Sznbaűhefi/, C«Úí/í*^ PavJ.Í9f 
^omiyó, Ohdhn, Nnqtflnkf Tornya, BaHonyüf /*<>'#//, P^oskaf 
1 Apátfalva , Csanád, Csige t's Makó. 

Ilyen körülmények közt, mikor a hajdan <»ly hatalmas 
[Csanád megyének mindkét nmrtispurti felét az alkotmányos 
I nemzeti híitÓNágoktól függetlenített idegen katonai elemek tar* 
ították elfoglulva. mi maradhatott meg más egyéb az ösi megyei 
intézményből, mint anniik puszta eszméje, melyet a megye terü- 
lletéu helyenként megliuzódotr gyér nmgyur lakosság keblében a 
ibagyományok emléke tartott ébren. Usanád, a megyének ősi szék- 
városa, ii nnisfélszá/ados török uralom alatt szenvedett számos 
I ostrom következtében elpu*>ztult ; szent István alapította gazdag 
[püspökségét, két káptalanát, prépostságait és a})át8ágait, zárdáit 
f <?s mindéti kulturális alapításait elsöpörték az ozmán barbárság 
[ hullámai : szent György székesegyháza eltöröltetett, s v.égre magát 
a vármegye dicső várát is, a délvidéki magyarságnak ezen utolsó 
[oltalmát és menedékét, mely még lÜ'J3-ban vitézül daczolt a 
[Szelim Gryirai talár khán támadásával, a karloviczi béke követ- 
[keztébeij s a bécsi főhad itanács parancsára, C>«ttingen Farkas 
[gróf, császári tisztek és mérnökkari egyének vezetése mellett, 
irácz munkás nép ;iltal 170 l-ben a fíild sziuéig leromboltatta. 
[a megye másik népes, virágzó helye, a XIII. századi Völnök, a 
Makó bán által alapított és a XV. század végén városi kivált- 
- '•'• il feldiszitelt Makó városa, a jeles Telegdi-Csanád nem- 
-k marosi törzsfészke és dús uradalmainak központja, 
ují íaiusi közsí'ggé siiilyedt alá. Az Erdély bérczei alól még 
►uád vezérrel ide származott gyökeres magyar családok szét- 
fszaladtak az ország biztosabb megyéibe, paraszt népe pedig job- 
ibára szent Lőrinczre és Kopáncsra vonult, vagy a szomszéd 

aagyar városokban kereste oltalmiit és kenyerét. Tűzhelyein a . 
Jrácz militaristák hatalmaskodtak most, akadályozva a fejlődés 
rniinden Inhetö'ségét, elnyomva a föllendülés eszközeit, a szabad 
forgalmat és bátor közlekedést olyannyira, hogy Makó vissza- 
^ maradt csekély magyar lakossága csak a Kis- és Nagy-Makó- 
falvak egyesülése által tarthatá fenn községi létét, ezt is azonban 
Dlyan szegényesen, hogy 1713-ig saját papot sem tarthatott. 



110 



KÖZÁLLAPOTOK CSAMAd VÁftMB0r6HBK 



hanem a szegedi banitok által Uttfttó el lelki szükséglet 
Hasonló sors érte a többi csanádtnegyei községeket in a Mar^ 
innenső és tulsö partvidékén Békés és Bihar, Zanínd, Arad ' 
Tomes megyék határáig, és délnek le egész n Becse és Kikind 
.ilatti Bocsárig és Bikácsig, a meddig a régi Csuuád \ 
rengeteg területe elhúzódott. Száztizenkét magyar kii ■ 
lett toldönfntóvíí, s ezek közfll kilenczvenketto magyar fi>u!'ak 
nenieselc, tizenöt a Csanádi püspök, öt község pedig a csauá 
káptalan birtoka volt. •) A megye birtokos uomossége, mely kö: 
XVI. században a Telegdy Mihály. Miklós, Mátyás és Tstvá 
testvéreket, Makó Lászlót, :i Zay, Kasztellánffy, Ocskay, Edenlf 
Széli, Serényi, Dóczy, Ovcsároviiís, Toldy, Balassa, Kend 
^Nlágórsy, Székely, Csáky, Cziltak, Korláth, Losonczy és Bebfl 
családok fényes neveit találjuk, végkép elenyészett e vidékrtf 
Birtokaikat hűtlenség czínién, vagy más okokból, majd a császí 
majd az erdélyi fejedelmek szedték el, majd a heléjök ült töríl 
irtottu, mii!: végre fegyverhatalmi foglalás révén a kincstár tulf^j 
dunítá el magának, hogy aztán nagyobbrészben a marosi azei; 
hatíiröröknek engedje át. A német kormány által felállított 
szerzeményi bizottmány fCommissio Neoaquistica) itélt és rendé 
kezett oly javakról, miket a király esküje szerint köteles volt ; 
ellertségtől visszafoglalni s birtokosaiknak visszaadni; Ítélt 
rendelkezett a nélkül, hogy az uradalmak körüli jogügyek elbír 
lását a rendes törvényszékek elő bocsátotta volna. Így kerülte 
a csanádmegyei ősi magyar javak az állam birtokába, b 
államtól a rácz railiczia kezére. 

A határMrök négy osztályra osztattak: ténylegesen szc 
gálü katonaságra (LandmiliizJ.mozgócsap;t tokra (Csardakenvoü 
szolgálatképtelen rokkantakra (emeriti) és kivételesekre (exempt 
Az elsu három osztály katonai, az utolsó már saját szerb polgú 
jurisdictio alá esett ; s nehogy a megye által elnyomassék, polgá 
ügyeinek vezetésére saját nemzetségéhói királyi l)irákat és kn^ 
ket kapott. K kettős jurisdictio értelmében a földbirtok is 
részre osztatott : katonai és provinciális földekre. A katonai 
deket a katonaság (Nationalmiliz) minden teherviselés nólkl 
haszonélvezte. Tartozott azokat zsohl-aequi valens nevezet i " 
kezelni és a tényleges szolgálatban levó utódra 1' 
nyozni, a jövedelemből pedig a családl»eli rokkantakat l 
E földek a család kihaltával visszaestek aztán a kincstárra. A kÍT^ 
telesek kezén levő provinciális földek haszonélvezete után úz 

') Antiqna Oon»criptjo Anni lr>6i, neu Begtfstnim fí^n.ndi crfincíd 

8. C, Regiaeque MajoBtati. (CHanád-egyhdztncyyci Turtendi" I. | 

373— 375 II.J A Föidváry látván IS61. évi u. n. niidoii c< • < H 
cMnádmegyei helységet RzámUl föl. 



A rÖnÖK URALOM CTAX. 



III 



Fí<?f* n^«n Ti^^m? !i4ó, s tartoztak az illetrík a katonaság szá- 
'cat is végezni, rle ez ink<ábh a kincstiár 
,....,:, i...:ierésp fejében » >in recogintioiiem juris 
történt, a miért egyébként a szouiszérl vflnnegyék 9 
' ' lg részéről liőren lettek kárpótolva, 
jyanis a szomszéd vármegyék tartoztak 
^eltr-lmi szerL'kkol ellátni, még peilig saját :tdó- 
.. . . , , . Tudjuk ezt Hács, Bodrogh, Csongrád, Arad, 
és Békés megyékről ; mert C^nufidmetft/ti hnfósdqi éhte 

•, hogy a megyébe telepített ezen rácz 

ÜL'ii antagonÍMnussai találkozott :i magyar 

ak idegen fajbelisége é^ u s/.erboknek b^zánk- 

b ellenséges viszonya raiatt, hanem azért is, mivel 

■ ' /tatásának okozóját és eszközét, s javainak 

látta benne. Hanem a bécsi udvar és az 

is, mely a ráczokat politikai czélzatíiinak 

luas eszközül kívánta lelh;i?znábii, csak- 

' alaposan t«alúdott bennök. Uj hikbelyökkel sehogy sem 

[laálT^ -^iratkozni. Maguktartásának mérvadója a haszon- 

rlfcM^ íy által ösztönöztetve, könnyen feledkeztek meg ft 

nuk u.--*kü<b'itt bílségrol, s eleinte tömegesen szökdöstek át 
iTemetvár Tid«rki szerbekhez, míglen Lipót császár kénytelen 
}\\ e uöké^'ckct egy lü99. évi május 7-én kelt rendelettel, a 
rmaro^t határszélekkel szomszédos megyék utján, szigorú 
■yegctcsekkel. aíU K)s/ágconfisr;i.ttóval is korlátozni.") Midőn 
U.e 8 bécsi kormány magyarnrszági bege- 
s fenyegetést menten jóra fordították, s 
kkal, a nagyravágyás ösztönének fölcsigázá- 
it kegy biztof>ítékaival, néha kétszínű alattomos- 
ff-ék ókét azon magyar nemzet ellen harczolni és 
I ' ^ 'jában ottbont találtak és jövőt 
1 ti a szenvedett elnyomás miatt fel- 
it nemzet 11. Rákóczy Ferencz zászlai alatt egész Felsó- 
(rr. r..i vv ; ,^ot & Erdélyt úgyszólván rohamos elóbal adással 
\ Lipót császár erejét a francziával és bajor szövet- 

et háború egészen elfoglalá, a haditanács elnö- 
letíii lierczeg azt irta le Pozsonyból dfczem- 
■Ic2 aradi ezredeshez, *hogy a ráczok bizalmát 
«,^zék ; de ha közülök valaki lázító beszédeket 
azl ul éí5 büntesse meg keményen.* ^) Pár nappal 

»z év Délnirtgyíirorszílg ujabb történetéből. I. 1 10. 1. 
-:- . Cnucell. kiü.lvánvok. 
*) tíétti a. é9 kir. hadi Itár. 



«l^ 



112 



K0/<ÁLLArOTOK L'ÜAN'Al) VARMROYÉnKX 



később arra oktatja Löffelholczot, j» hogy Popovics T»5ktjl> .». 
a marosi ráczsúg vezérét, az összes ráczokkal egylitl a tr»í 
kegyelem niindeu biztt).sítékaival tol kell lázitani a ma j 
lisek ellen.* VI Ugyanekkor özeket irJH: »Die KaiztMi i 
weilen sich ihrer Bestümligkeit iiit zu versichernj und zu (ieme 
auch díi und dorten tifichdenklicbe Redeu z« bőreu seint, íiIü 
wirdt der Hr. OI>rist sich eytVigsítiíns betleissen, ilereu Gemíie 
ther }in sich zu zieben, und dtirch derenselben ohncd< I .'ett.| 

die Ihmgarn habende Antipathie uoch niebrers zu t^ 
gestalteii danaucli beydemCapitain Tückelly keiu übler Anlang 
gethun worden, da Er desseu Weibein Pruí-jsent gemachtbat* •> 

És ök engedtek a németek csábításainak. Nem hallgatva-J 
Rákóczy hazafias tárnicsaira, ki többször kisérlé !• 
tetni őket a nemzetnek tartozó kötelaieikre, fegyv* . [^ 

Magyarország ellen, s végig küzdöttek a német hadvezéreli 
táborában mind azon viszontagságos küzdelmeket, MoKilr 
szerencsétlen zsibói, trencséni, romhányi és vadkerti üt ! 
a Dunántűl és Erdély, Érsekújvár, Szolnok. El: 
Murány elvesztével zátonyra juttatták a fölkelés ;> 
ásták meg a nemzeti függetlenség reményének. Szomorú s/crefK 
lésöket a magyar szabadságUarczok alatt ismeri a törtoTM l* '" 
Ouállónn sehol sem érvényesítették magokat, hanem csak L 
csapatai valának a német hadtesteknek, alárendelt f ' ' 
tok teljesítésére, pusztítván és kegyetlenül gnzd . 
denütt, hol magyarokat találtak. De mikor magokra li 
saját karjaikkal és a tulajdon vitézségökkel kellett volna :.. 
a csatasíkra, rendszerint cserben hagyta őket a bátoi 
1704-ben csüfus vereséget szenvedve Diószeg és Belénye^ 
midőn Kákóczy a földvári sánczokból portyázatot tön • 
a Bácskába és Szegedre, már csak közeledtének hírére ír 
gyáván megfutottak, s részint a Szerémségbe, részint a 
török lakta temesi tartományba menekültek. Rákóczy kisao 
őket a szegedi palánkból is, s a kuruczokuak úgy ke 
mocsarak közt bujdosókat a nádasokból kipörzsölni. Vak 
tyán és Károlyi Sándor nevének csak puszii endít 
volt arra. hogy l7<)5-ben a Herbeville dandár.n 
rácz határőrök csapatait szétrebbentse. ■) 170K-bau maga'J 
János is a kuruczok fogságába került. Július :U-én éjjci v^\ 
marosi katonacsárdábau lepték meg őt a magyarok, s a házat 
búzakévékkel köröskörül felgyújtván, megadásra kényazeríték a 

') Ifási CH, f<j» kir. hadi Itár 
•) l\ o. 

*) V. ö, Horváth M. : Magyarors»ig turttnelnie, YI. Jt., éá tx:úny% : 
Á TiszR-marosi bahiiörviMék. 



' á TftltÖK -EBALOK UTAS. 



m 



ria vexért, * magokkal hurczolták őt Tököly később csak nagy 

«U7g7e)-bAJjal szabatlulbatott a kurucz fogságból. ') Az 1709. év 

wh, Makí^rft érkpzi'tt kuniezok nemcsak innen, hanem a kör- 

1 kíitonakö/ségekböl is nagy számú szerb uépet kény- 

k kivándorolni a Maros bulparti tájaira, a honnan nem 

tek U'iUhé vissza. 

a kivándorlá-s, részint a háborús iJök Öldök- 

^aí tetemesen megritkították Csanádban a szerb 

1708ban raás szerencsétlenség Is érte e népet. 

.: a pe8tÍ!s, nyáron át csakhamar ide is elharapod* 

• mérvben kezdé tizedelni a lakosságot. A nép rémülve 

'-/kóros községből az alsó Duna vidékei felé, s a 

idét számos család költözött ki innen a Bácskába 



Dywrtc 



. jzutáu MZ 1711. évi május 1-én létrejött szatmári 
:f^8Íté rt marosi széleken is a hosszas guerilia harczok 
M kimerült és megfogyatkozott szerb helyőrségeket, 
hfílálri ntán trónra lépett Ili. Károly király, ki a békét 
'r mimh-n üldözést, s 171*i-ben Pozsonyba 
^^ i'sre hívta meg a magytír rendeket. Az egybe- 
! mindenek előtt azt követelték az új királytól, hotft/ 
Oirük háhovúk s hóílítdsoh' álial szétszaíjf/atott orszdcf 
ilt r/nzei ahhn innut fjekfbel fZtfHsfnek. Egy ilyen részül 
le ttihhi közt Csaitáil vármetjtjtt is. Az 1715-ig 
iggyíilés y2-ik törvényczik kében azon biztosításit 
a nemz't, hogy a névszerint felsorolt többi elszakadt terü- 



'viitt Csanihl U vísuza fof/ kapcsoltatni az ant/a- 

akhogy a bécsi központi kormány többféle politikai 

>, valíiinint azért is, mivel a visszak.ap- 

i! bizonytalanok s újonnan kitűzve még 

▼al n ügyet • _; \ i L';»böl kinevezett országos bizott- 

kk t*-.. t ,-^^téseig elluil;i>/.t;indónak Ítélte.*) 

Ejtt a hala^ztft^t hosszabb 

uy».'k. Alig 

iniilŐD a karloviczi béke áltíil ért veszte- 

lumtt bosszns porta 171(i. évi jnliusban Ali nagyvezért 

-♦•reggel Magyarország ellen küldé. Jenő berezeg 

ik ••lén Futaknál fogadta az ellenséget s Péter- 

his 5-én fényes diadalt aratott rajta, 

lehetővé tette Temesvárnak, a török 



időr»? kitolták a váratbmul 
oszlottak szét Pozsonyból nz 



IlM. 



^ü//i ttiif. FeItÍACt«n (i. k. le. Armeé iui Ki'iege gegen tUe 
V Iiélmagyarorsziig ujabb történetéből. 1. 12 1. 1. 



SJCWAD VAS 



uralom ezeii utolsó uiagyíirorszúgi bástyjíjának elfoglalíUát, an 
még azon é\i október hó 18-dikán történt. Temesvár utíln vissza 
került csakhamar Pancsovíi, Kubin, Uj-Palánka és Orsova is, 
következett 1718. évi július 21-én a passzaroviczi béke, melytiá 
i'ogva a Temesi Tartoraánj is felszabadult végre a 1G4 évi toni| 
iga alól. Jenő herczeg 1717. évi június 21-éü fölterjesztést intá 
zett a föhaditanácshoz, melyben tíibbi közt azt irja : »dass wede 
die gegenwiirtige uoch künftige Friedensuaistande die Incorpor 
ruug mit Fugaru, wolil aber die Artb erner abgesonderteii I'ra 
vinz, wie SieVtenbürgen, curu reservatione l)ümiuii supremi terri| 
torialis zu Ihro Kaiserlichen MajestJit Dienst einratheu köiine.f 
A herczeg véleményéhez képest a béc>^i kormány raeggyűzt 
III. Károly királyt, hogy a birodalom déli határszéleit csak ú^ 
lehet a tűrök ellen biztosítani, s csak úgy lehet az alkotmányig 
szabadság után vágyakodó magyar és erdélyországi forradalmára 
kat erós, katonailag szervezett bástyák közé szorítani, vagya 
Magyar- és Erdélyország birtokát a dinastia részére megtat 
tani, ha a Tisza-marosi határőrvidék továbbra is meghagyatik \ 
az egész Maros-Tisza-Erdély- és Dunakíiz, mindenben fiécsnc 
alárendelve, katonailag szerveztetik, s Temesi Bánság nevezi 
alatt abszolút hatalomm;tl kormáuyoztatik. Ennek következtébe*^ 
Károly császár és király, megfeledkezve ;* magyar rendeknej 
1715-heu adott ígéretéről, osztrák katonai provincziává tette 
egész Maros-balparti vidéket, mi dltaf (\<nnd<i vármt^ye rftd 
ieHllef^uek a tcm''.si re^zck^^n levő két karmadti vcsBeU el. 

A megyének Maros-jobbparti részén, melyet a uyugaí 
oldalon Csongrád, északról Békés, kelet felöl pedig Zaránd 
Arad határoltak, Mah'> lett most a legkiválóbb helység. A sze 
híitíirorség még benne lakott ugyan, de nem hatalmaskodó^ 
többé. Sőt elégedetlenül duzzogott, hogy a kurucz világban szer 
zett érdemeit nem méltányolta kellőkép a bécsi kormány. Midiin \ 
béke és rend helyreállt, majdnem állandóan német katóníiság d 
tanyázott Makóu, s ennek oltalma alatt uéuiikép bátorságosall 
bak lettek a közállapotok. Az elszéledt magyar nép visszatér; 
lassan a imndennaj)i munkájához, az iparus megnyitotta műhfl 
lyét, a görög kereskedő a boltj.'lt, és a makói hetipiaczok 
élénkülni kezdtek. Az immár kathol. paruchiával is rendelkejs 
Makó gyarapodni s magyarosodni kezdett ismét ; azonkívül ke 
vező folyami fekvése s régi városi tradicziói hivatottá tették, hog 
a szűkebb határok közé szorult Csanád megyének, az elpusztu 
(^sanád helyett, főhelyévé lépjen elő. Pecsétjén, melyet ekkti 
használt, s mely l<í58-l)ól való, városnak czímezi magát. 



^yStátadok: \il.\. évi. VII. f., Ji4. i. 



UIIAU)M VTAM 



ÜTM híksionlj^rfaeu birja évi 20n foriut census fejében a ré&zint 

(Bíi: ' - ^ ' következtében, részint »iure victriciuni annarum* 

A"M lőtt míikui fílldeket és regáliákat, melyekre 

III 'ytól pmtectionálist eszközül ki. Nehogy a 

I . i szüntelen járókelő német s magyar katuu;i - 

ilmazbaasa és kíirosíthassa a magyarlak*' 

Kir:iiy j»:irirogúsa tis oltalma illa veszi tikét, s >kiríUvi 

'>kká< toízi, kiket sem a házaikban, sem azokon kívül, 

•<i !i. sem személyeikben, sem bármiféle javaikban 

«»i j \ :liiii)liii. f'elt.irt''>/.t;itni aviu'v mniíkái'osítatii Tífiii 

A tii.H».iiah iii.ii un tokaiiíiii \i»IUik ;i s/,aim<iuaiii ii^vriiir. 

Jwk. miilún az újszerzeniényi országos bizottságnak Szeged* 

ttsége Vnlkia A.V*Wo/ gróf elnöklete aliUt meg- 

I. A kormány azt tervezte, hogy a múlt háborúk 

Wttségeinek ní^mi Tiiegtérítése fejében ügynevezett »mixta domi- 

♦lf>'*k iiltal egyes magánosokra fogyja átruházni az állam javakat, 

csar innen befolyandó Ó!<szegekkel fogja kárpótolni a teljesen 

kiü !iai kinestárt A szegedi küldöttség elsó sorban a 

^V okra volt tekintettel, kik ha birtokjoguk iránt ig.t- 

^<iliu tudták magokat és jószágaiknak ismét uraivá akartak lenni, 

*m«niiyiben nem estek politikai kifogások alá, tartoztak a viselt 

Háliorűk költségeinek fedezésére, a birtok arányához képest, fel- 

kivetett bizonyt»s összeget a királyi kamaránál h»ü- 

ir 'Hiixta (bm.itio*, VMgyis királyi kegyelnm és ;i 



hjw 



f/frlf 



kir. A'f»>»»fW'(i íilUl ITItí. ■^\i deczeruber Jö-ón kiadott 

tjtövHge ez : »<iuo circ« iisdem Libtrtinis RetjÜA Makoi- 

in Suíir MftjeisUtis 8crs«mae protectionem <ít. tutelaiu 

•t diniyfulűs cujuscunque status, ^radns, honoris, digiii- 

('(■••trií, fjaaiíi pedestris bomines. signanti»i- vt«ro Dnos 

'. capitaneoM, praeBidioruii) coinrnendaiifes, dut"torȒ3, 

■ ■■M. i*\en et gref^nriOH presertiin íreqiieniiníí <i(ndeacfíii- 

ft ind»! ni^Hntc« et rf'nieantes, gernianicos út hungarii i>s 

■ riir,,i.ti.. <',.rnitHÍuuin supremos item nr vi«'ecoinite9, jiid- 

iin notitiarn liabitmos, nominf et nuthuritatu 

:s Sfrmae diligeiiter reqniritiuis, •piibii* verő 

Ili ícrio, quatenus praefatus Makoicnscs LilM^rfinos 

ii)0 in douiihus i?t rexidentiis suia, nbque veru foria, 

iul vei divisini constitutos, in persoiiíü aut pecoribiit 

-; vp habit is, ullo sub praet»»xlu iiut rolore exqniflito 

;•) damnificare aut iinpedire veünt, neijiie per 

ifdiri periiiittiiiit ; qtiiij potitts eosdem contra 

u tiu'batores «»i. daniuitii^atoKU jnsto favore 

^<?rK *it dííleudave nmt gravenliir, ab hno Regia 

i antktm d(>bMAnt *:.t tt^neantur, ellani scrvitii 

. ob r*a»poetii»ii.« (Bécsi ís. ifs kir udoari 



«» 



VARMKOVEBK.N 



lefizetett péuzösszeg révén új adomány gyanánt kaptáik W^s 
elvesztett nradal maikat. A jelentkezők közt volt Sádaé 
Látzló gróf, előbl) zágrábi, aztán győri és székesfehérvári ka| 
nok, 1710-töI fogva pedig csanádi püspök, ki el<l 
székelt, s a püspökség csekély jövedelmeiből uem ■ 
Demeter egyházában a plébánosi hivatalt Í9 kezelte. Nádaf 
1717-ben folyamodott a királyhoz, hogy a hajdan javad.MÍmftklil 
gazdag csanádi püspökségnek az üjszerzeményi bizottság áll 
birtokba vett javai, melyekhez többi közt a raakai puszta és 
liiahüok, neiukülönben a Mj<k<3 melletti Szent- Loriucz mezővári 
tartoztak, a tizedszedési és egyéb haszonvételi jogokkal egyíij 
viftszaadassanak. LépéBeket tettek ez iránt már püi^pukelódd 
Erdödi Pfiljftf Tnmna 16 5,5- ben. ÁíacripoíJari Jtkziut lG63-ha 
Ihdogh Mikhís 1782-btín, Ttornikot-ivs Miháhf l<>H7-ben 
Dőlni htvfin 1701-ben. ») De ;iz akkori znvnros idők mit^ 
főpásztoroknak kötelességhű igyekezetét meghiúsították. 

Midőn a makaiak neszét vették Nádasdy püspök n.lv:. 
dá&ának, attól való félelmökben, hogy az imént nyert % 
badalmaikat veszély fenyegeti, azonnal ügyvédet vallotta k . k^ 
vényt terjesztettek íVd a magyar kam;i rához, kérve a ka muig 
hogy őket, mint királyi oltídom alatt álló várost. legm:ij 
helyen pártfogásba vegye ős a földesúri hatalomtól meg 
mezzé. Uk oly mondhatatlaniU meg vannak ijedvo (hinc Iftlil 
extrémé consternatum hocceRegium Oppidum), miszerint ink.il 
készek kivándurolni. semhogy jogaiknak és szabad Siígai km 
fkkép való megdöntésével toldesnri hatalom alá keriiljenelj 
^zivesen fognak a kamarának ezentiíl 200 forintnál is töbli 
fizetni, csakhogy szabadságaik feláldozásával paraszt jobbvigyoklj 
ne legyenek. ') Azonban a kamara kikerestetvén a nitigy. udvaj 
kanczell.'íria iruttárnból a Makóra vonníknrn iratokíit, .azok 

! fiem a makniak I 
- j a birtokjogának 

hogy Makó ltí71 óta, noha arra a csanádi püspiíkok, á iiCTez 
sen Balogh Mikhis, többizben igényt kerestek, a magyar áll 
kincstíirnak kéíségbt'vonhataflan ttilajdona, mit nem csak 
KIT), évi prt'f lis bizonyít, 

k:\ptak, dl* hl maga a kii 

iiől vihignsan kitűnik, hogy Makót lo43-ban, mikor ar. t'g^ 

.-. .lg összeírása történt, nem a csanádi püspök, Uan^m » Telogil 
Palatics és Makó családok birták olykép, hogy Telegdy \sl\i 
ii«k m, Palatich Jánosnak \ Makó Lászlónak pedig IRO por 

»> Ol/ivinyi Péi: \ c^inádi p^pCIti mrgjr ^ - ; ;<xonv»lii«k i 



/?»'<»» áiji/í* La 



ífA^ 



A TÖRÖK LRALOM ' 



117 



•^'ült a város területén. S luidon Makó a nevezett családok luiigva- 
szakadtával viss/aliáramlott a koronára, a tulajdonossá lett 
karaara már lti73-ban márczius 2(J-dikán is áliított ki egy pro* 
toctioiiíilist a niakaiak részére, •) nem egyéb oknál fogva, hanem 
ítzért, mivel akkor Ivákoczy Ferencz éa Balassa Imre grófok 
követelvén magoknak Makó városát, azt egészen elnyomorították 
«^s lakosságát végszükségre juttatták. Semmi kétség sem foroghat 
fenn tehát az iránt — végzi a jelentés, — hogy a kincstár tulaj- 
donjogát Makó városára elvitatni nem lehet. -) 

Azonban a császári államtanács nemcsak a kamara tulaj- 
donjogi érveit mérlegelte, hanem íigyelembe vette a politikai 
tekinteteket és ama bizonyítékokat is, melyek a csanádi püspök 
igényei mellett szóltak. Ismeretes volt, hogy a csanádipüspökök- 
nek a magyar királyság első századai óta jelentékeny fekvusé- 
geik voltak Císanád megye területén, s hogy ezen javak után az 
J4U8. évi 2n. törvényczikk értelmében 100,' utóbb 2oii lovasból 
álló bandériuuKit tartoztak a királyi hadseregbe vezetni. Ennek 
.a teoynek nem praejudikálhattak a mohácsi vészt követő birtok- 

tvÍBzonyi zavarok, melyek alatt a törvényes birtokosok jogai szü- 
netelhettek ugyan, de korántsenj semmisültek meg. A porták 
1561. évi ös-ízeirásából kiderült továbbá, hogy ez időben Szihod, 
3/atmrtí/i, Szánlak, Pnhar, '^"j^^^y, P(*k<i, Szentmiklós, f'zökan, 
'Cki/eoff. Apátftdüa, Bekesz, Kalló, Demegh, TóvUköz, Egrts és 

') A inakaiitknak H'lott 1A7A. évi rnárcziuf) 20-án PozítonybAn kelt 

t^trotfctionális ekkép rzóI : »Mi császár és koron;Ss kíriily Urunk eö F/ilsége 

nemei magyar k:ini.'\ráiii rraefectusa ó« Tatiiit'si «»ljíyuk erniékezeli'il tninde* 

n«knek, t\x kiknek illik, bogy C^íanáfl VíírmeRyébí'D \«v6 et» Tölsége Makó 

n<>vű vúrosHln'H bírák, f?skiidtek is több lakos jobbágyi parajicsolntunkra 

felküJdvén magok közül Nagy János é» Török István nevű síomszM atyja- 

ÜaU, jólfphet ekkorái? némely illegitimuw posaossorok kajxlosván rajtok, 

. rv iVi^ iM e iiiá*feJé i* ailóx.tsra t'^rvényteleníil erőltetvén őket, ez el"5tt 

adiit tiz»?ttünk : ininriazúltal abíjEatos könyörgé«ekre a/, múlt eszten- 

uiinfl fejedelem Riik».'>02y Ferencz úr inind pedig gróf Balassa Imre 

AZon VHrosJjoz helytelen prneteníiúkbűl megdíilatásukat és nagy inegkárosí- 

tA.=iuk;*t s a miatt és niás insÚL'ek miatt való megszegényedéaöket tekintvén, 

Mik ilyen vtígjtt'sre vélek: Hogy tnostantűl fogváat erutún, iiiiglen 

Ki fojfyutkozott állr\p4 (tokból valamennyire felvehetik magukat, e«- 

PtttndOnkéiil csak sxtíz tallért, a««z ittvalij posoni summát százötven forinto- 
ííaU mely teszen odrt vaIó stnnmám száz nyolczvan forintokat, jó folyó *« 
tfrfxágban o]kcl([> péuzül tartozzunak niiadeukor felét szent István napon, 
n inKMxlik f-lét pedig kariic.inn tiapra ezen nemes kamara perceptor.itusitban 
"" ' ■t'e tr,\th jövedelmi kö?.xé fogyatkozási nélkül felszolgál tatni. Mely 
f me^ailvún említett Mtikóiah, ezen nemes kamara is az eö Pölsége 
' ■ ■ I minden oItalommnl !•< gondviseléssel K'szen liozzájuk. 
bijttonsiigára és erősségére adtuk nékik ez iwcsétes leve- 
1" /.elt nemes krttuara tovább való tetszéséig é« rentlelésig « 

j(f^ <'»' lUir. Acía Kppníus l'sHuád.) 

• íj r-^r ..,/»>. lidnir. Húr. AftR Eppaltn Csanád, 



118 KÖZÁLLAPOTOK C6ASÁD VÁRMEGYÉBEN 

Ders csanádmegyei falvak és uradalmak a csanádi püspökség' 
nevén álltak; s hogy ezen kivfil Pálfíy egri püspök 1663'baI^ 
Nádasdy Ferencz országbíró vallató parancsára kihallgattatvánr 
hit alatt bizonyította, miszerint 1653-tól 1659-ig, míg ö a csa- 
nádi püspökséget birta, Királyhegyes, Mczdhegyegf Tátpalota, 
Nagylak, B'óköny, Sehaj, Pörösrét, Mdgócs és Makó tizedet 
fizettek neki, a Makó melletti Szenüörincz mezővárost pedig 
egészen birta. ') A mi a Telegdy, Palatics és Makó családok 
örökségére támasztott igényeket illeti, azokat nem ismerték el 
Bécsben jogosultaknak ; mert az özvegy Báthory Zsófia és utóbb 
II. Rákóczy Ferencz erdélyi fejedelem a Rákóczy Zsigmond 
fejedelem hagyatékaképen követelték magoknak Makót, noha 
Rákóczy Zsigmond erőszakosan foglalta azt el és igazságtalanul 
tartotta lefoglalva. Mé^ kevesebb joga volt Makóra Balassának. 
A szilajvérü Balassa Imre gróf ugyanis gyakran ragadtatott 
féktelenkedésekre, s mint Thököly Imre párthíve, Makót csak 
nádori adomány révén birta, azonban összes magyarországi ura- 
dalmait hűtlenségen elveszítette. Mindezeknél fogva 1719. évi 
inárczius áU-án Löwenberg János udvari kamarai elnök a király 
következő határozatáról értesíté a pozsonyi kamarát : 

-fXoha a kir. kincstárnak elvitázhxlafian joga van Makóra , 
ö frlsi'genek legmngash akarata viégis az, hogy f.": a jószág, részint 
mint az Hlvesztett tizedek >• más pü apók i Javak némi aeqnivalensey 
részint inivfl a lázadásra hajlandó marosvidéki ráczsngot szem- 
iigygyel keU tartani, s most a héke megkötés^ után, midőn a vég' 
szélek határai is tovább terjesztettek, meg is kell fékezni, a csanddí 
/lüsjiöknek adományoztassék. Minél J'ogva nem marad egyéb hátra ^ 
mint hogy az említett Maki' mezőváros, a kir. Jiscust megillető- 
jogok mellőzésével, Xádasdy László paspök úrnak resignáltaasélr 
és átadassék : a lakosságnak pt'dig semmi szín alatt meg nem 
» ngedhetö, hngy az ellen a kir. kamarához fel folyamodhassanak.^ *) 

Makó továbbra is meghagyatott ugyan kamarai mező- 
városnak fein íiscalisch Oppidum), de az akkori határa Nádasdy 
jiüspöknek resiguáltatott » ideiglenes javadalmazás* czímén oly- 
kép. hogy a püspök ome uradalmi jószágon kivűl évi 2000 frt 
állami fizetésben s a kamarától mintegy 1400 — 1500 frtot tevő 
földjövedelmi hányadban (Terrestral-Proventus) részesíttessék."> 

') V. ö. Oltványi : A csanádi püspöki iiifiiye birtokviszonyai. 

') Bécsi cs. és kir. udr. kamarai Itéir. A«fa Eppatus Csanád. 

>) Bécsi xulr. kamarai Itnr, id. h. Xem áll tehát, a mit Oltványi Pál- 
minden indokolás n<.*lkűl mond, hogy Nádasdy Makó mezőváros hatkrábAl 
»sak ^e/fy kis részt kapott volna. (A csanádi p, m. birtokviszonyAÍnak. 
V. törtóneto, 2."i. 1.) Rm'íl a ;kis részről' szó sincs «z eredeti okiratokbanr 
süt 'dlfnkezőlfíg mindig az vpész -íippidum Makó«-ra szólnak a királyi kinR- 
vezö okmánvok. 



MídJn Nádu««ly László 17.H0-ban Győrött elhalálozott, 

'' ' kiüovozett FalkenstpJ.n Albf-rt bárónak újból folya- 

ft Makóuak haszonélvezeti átengedéséért, valamint 

"knak is a kinevezés napjától számítandó 

/t megadja neki a király 1731. évi jan. 1-éu 

keit 8 a* udvari kamarához intézett leiratával »ob dessen haben- 

dcB $i*ndrrb»reM Verdienstlichkeit erwiihntes Districts der 

SÍArosrh golegeiie Fiscaliach Oppidum Makó. sambt dessen 

Af Miviel nemlicben allcin die davon abt'allende Ter- 

•" > Hnl>elaügí, und wie es der verstorbene BíschoH* 

in üennss gehabt, luit Jbme gleichfalls nun insolang, 

iítvr liaron von Falkensteiu dieses (^sanader Bisthums 

iunpreu wird, et citra con8et|uentiara ad successores, ad poshi- 

' ii.< ■) Hasonló niinóségbon és föltételek wel- 

1/ 17r{1)-ber» kinevezett Stanislavirh MikhU 

f okn«-k >nicht zwar als ein Appertinens ad Episco- 

K^ - . ■ i^rn gleichíalls ex gratia speciali ad dies vitae, und 

ukür weiterer Extension auf dessen künftige Successores.- ') 

' ai iiradniombun, melyhez nevezett Stanislavich kérelmére 

fnehfiity k.uuarai pns/la is csMtoltaioti, csak Mária Terézia 

1 74^$-ban és most már véglegesen a csanádi piispök- 

.. • az magát azonnal, a honi törvények értelmében. 

tinnepélyeftséggel be is igtattatta.") 

hi'l ok K/.oIgált rá arra, hogy ez megtörténhetett : 1. o vár- 

nttq\fti tlriurk *tjj<i /ö/fenría/Jge C«nuá(]han : '2. o marosvid^k 

• ulafmiközaUnpoiainnk Unfjcfj^s át^dnknlfhn, 

: 1 I dolog, hogy a fennebb említett országos bizott- 

•4f, luolyet Ili. Károly az 1715. évi törvények értelmében a 

*'■"•'' ló megyék határainak megjelölésééi kinevezni 

lí .-II sfíh:» sem jött létre. Az 1722-ik óvi ország- 

!v László csanaidi püspíik is jelen volt 

ügették a rendek a visszaszerzett vár- 

tk és keriílettíknek az országba visszakebeleztetését s a 

arai és hadi helyeknek törvényes megyei kormány alá helye- 

ffflitd Magyarország teloszthatlan állam és részei egyraás- 

íszthatítlanok. A rémiek oly rcndíthetlenek voltak e 

Sökbeo, miszeritit kijelentették, h<igy mindaddig, míg 

'Ttf királyi res*<datio nem érkezik, semmiféle más tárgyalásba 

>bocs;itkt>" '1 De ckkor. a királyi biztosok rés/érol támasz- 

keg}»ib n- k mellett, a hadi kincstár gördité a nemzet 

V BérMi Hdv, kanwrai ttár. id. h. ugyanott Károly király leirata 
L(f%r - ' ' . -u B»nkRliU«ho7.. 
•) I 1740. íiprili* 22-én a mngvar Bnnkalitt^Bhoz. 

♦ ' .u 1. 



KÓIÁLLAPOTOK C»AKÁC» VÍ8M&irSSB!>» 



törvényes óhajainak megvalósulása elé a legnagj ' 

Oly rengeteg összeget köreteit ugyanis az oia^..^v. .-> 

megyék visszafoglalása és a bennök eszközölt kőlönféle berahá- 
zások költségeinek fejébeu, hogy a rendek, a; 
állapotára való tekintetből, inkább fiiiigőben 
kérdést *' 

Maradt tehát az állapot, amiut volt ; de annak dacxám 
éledezni kezdett a honfiak keblében a törvényes egyuvétartoíi-* 
eszméje. Csanádniegye, uíely a török bódítás korszakában 5« ni 
múlt ki végkép, hanem niiut^gy szellemilí^í? tov^bh ro?yt.M»ffi p!>^- 
tét 3 Békéssel és Biharral együtt 

a passzaroviczi béke után ismét gyu^ _, „ _ , 

magyar lakosságát, a szomszéd megyék példájára, eleintén caak 
nagyon szűk baráti körben és alig adva magáról ü\~^" - " ' 
jelt, szervezkedni igyekezett. Ks ezt annyi erélylyel c> 
sem az 173Ó. évi Peró-féle rácz lázadás, >eni iiz * >; . ,. ; . , , ; 
katonaság zsarolásai nem riasztották vissza a houii (kmí ;i ^ :i-^\n<^i 
és életet egyaránt koczkáztató nemzeti mozgalmaktól : sót eílen- 
kezóleg, :i közbejött nehéz idók csak annál >zorosabl) Összetar- 
tásra ösztönözték a közügyek embereit. Szegediuacz Peró zendü- 
lése, noha a ráczság egyik vezére. Sé^ics alezredes Csanádoit, 
- a másik, Sterba őrnagy Nagylakon székelt, csak zúgó szél- 
vész gyanánt surrant el Csanád tolött a nélkül, hogy jelentéke- 
nyebb pusztításokat okozott volna. A ráczok annyiban tölték 
bosszújokat a megyén, hogy megrohanva Földeákon Návay 
György lakását az ott őrzött megyei pénztárból 1 5:í9 forintot ra- 
boltak el. Ennél sokkal érzékenyebben gyötörte a megyét a mind- 
untalan átvonuló rakonczátlau német katonaság. Az urak nem 
egyszer voltak kénytelenek >in sortem discretionis* 12 körmöczi 
aranynyal megpuhítani a generális uraiiuék kemény haragját 
Hogy a megye csak nehezen és lassan bontakozott ki a kezdet 
sokféle akadályaiból, csodálni éppen nem lehet Főispánja, a Sze- 
geden székelő Nádasdy püspök, egyházmegyéjének retjdezésével 
és a saját terhes anyagi gondjaival levén elfoglalva, úgyszólván 
csak tiszteleti czim gyanánt viselé a méltóságot. De Falkenstein 
fői a alatt mikor már a n»^messég is szaporodott a vár- 

ni - . Csanád tevékenysége raindjohban előtérbe lépett 

8záz hatvanegy évvel ezelőtt, vugps 17iiO-bau decz. l*én 
tartá Csanád megye Makón az eUö közgyülést'f, melynek jegyxó« 
könyve ránk maradt. Az egész >generalis eongregatioc öt ember- 
ból állott. Falkenstein f5ispán. lU újonnan kineveiett csanádi 



*f Acta (OtíKtialia 17£2. 

•> P^>iri Friijy^s: Ar.eUAí\t régi virmegyék í k 



IltAl.oM Ifi 



mm foglalta cl egjházuiegyöjt't, s a megyegyűlésen 

pbános által lielyettesíttet^ mugát. Megjeleut az összfís 

<»s weniessíg: .Vr/tv/y 6y;;7/^Fölil*ínkióI, lviuekM])ja 

íin»Tes nemesi levelét, nagybátyja János 

li plébános volt: továbbá Aradról EtU/s- 

wkft Ziujuiond é^ Kdehftuchfv Ji/micz, kik iíloközbeii szintéu 

/•..i i'^ ,,, :,u,j,„ jjémi rúUlbirtókot. Eljött még >'t7/io;n/t' 

jY'iC is, iniüt meghatuhiJHZottjn Csanáil vár- 

k. HajiiáM umdeiiíu íierczegnek. 

"lg:iliitaiért csak ii/. imént Arail 

(\aa4il vájiíjfgví^k iiHgy rés/tWiek i^s egész Zai"áud megyé- 
ru r.!.l..<ui .v:i tétetett. Ax innentúl lefolyt évtiz»'d alatt u 
'orint J/<(;V)* (ifihor kanonok s püspöki lielynök, 
Hihhs Jakab ai'rtdi nliíjpíiu képviselte 
. melyek fölváltva Mnkűn, FöUifdkoú. 
*"> liirtattuk, nem lévén még n ntegyének sem 

•l:'i .li székháza, de ami leg^jellemzöbb. több köz- 

1 akkor Csanád megyében, mint csak ez a n^tuj. 
•u pnszta pnivdium flznwt találtatott 
^'sltfízn, Ttintpít, Kitnturih^ Apndus, 
■j>, K'iudón. Kunőfftffa^ Kvprn, .l/o/yycs, Fohl- 
z*:*, Btinh€;]yf^9 és Kaazaerrk. A megyegyűlések 
írniltiik n>ég néptelenek: legföljebb a provinciális biz- 
'-/.tekiít, a négy kíízség bíráit, esküdtjeit és iró- 
We >*/, ni-ak. hogy töV>l.icn legyem-k. De azért, 
inak ki. mindig ez ünnepélyes szólam- 
nus {)rae]atorum, bíu'onum, magnatiim 
itus L'sanadieasis.t Kezdetben alispánja, szol- 
~* tt tisztviselői nem v<»ltakmég a megyének; 
i.'séri' egy perceptora, ki mellett egy irn- 
' Ha jiedig tVintosabb jogügyekiöl 
I i íjáró dolgokban kellett itélniök^ 

I /mrc. vagy Áíarczihámfi Lürinv.z törvénytudókat szőli- 
t tl(J a t idékr/>l. kik azonban sob sem vAdték a sedriákban 
Ottukat. lian^m i>ak a Tripurtitum fenyítő paragrafusait 
"iök tejére. A perceptorságot kéz- 
it MJe, vezére és lelke, A a fo// (Vyörv^ 
ndhalíitlanúl ; b mikor criminális perek fordultak elő, 
Ire öt nevezte ki a püspök- főispán a büntető törvény- 
évé, vagyih :ilispánn!Í. ') Fizetésben a főispán, percep- 

11 irjü Pnlkcnsteiii Albert báró, csHtiádi püspök <•* 

irj Coiuítáta hoc CsauKdiensi nonnallrt^ 

eg»t ob dijínitiitem iiieain eirlesiasMraiii 

fliríj'"- iiM.'iiis bir iiiufíiBtnUuiilibus pers<iiii^ ob sui 



122 KÖZÁLLAPOTOK CSANÁD VÁRMBGYÉBEM 

tor és az iniok még az akkori időviszonyokhoz képest U csak 
nagyon szerényben részesült. A főispán kapott ítOO. a percejt- 
tor 100, a megyei irnok 12 frtot egy évre. A megye pénztára 
Földeákon volt a Návay György curiájában, pénz azonban rit- 
kán találtatott ])enne. 1785-ben Edelspachertól kölcsönöz a vár- 
megye 669 forintot, könyörögvén neki, ^quatenus miserae plebi 
usque natalitia Domini festa succurrere non gravetur.'- Mindazon- 
ált'il ez az igénytelen kis vármegye, melynek sem pénze, sem ren- 
des tisztikara, sem organicus alakzata nem volt. mely a megye 
területén létezett s a magyar törvények alá nem tartozó kivéte- 
les katonai helyek miatt sem a teljes joghatóságát nem gyakorol- 
hatá, sem a magistratnst megillet*'! összes tevékenységét ki nem 
fejtheté, tett annyit, a iriennyit az adott viszonyok mellett a 
hazafias közérzés ébrentartására, a nemzeti jogok védelmére, 
a társadalmi jólét oltalmára, s az állani iránti kötelmek telje>í- 
tésére, a rendelkezésére álló csekély eszközökkel tehetett és 
keresztülvihetett. Hatáskörét mindjobban tágítani igyekezvén. 
mégis csak ö volt a vidéken az egyetlen szervezett hatalom, az 
egyetlen magyar nemzeti hatóság, mely limitálta az élelmi czik- 
kek árát, kiveté s behajtá az adókat, végezte a közbiztonsági 
teendőket. f<flügyelt az iparra, rendezte a czéhek viszonyait éí? 
czivakodásait, szabályozta a kereskedelmet, ügyelt az utakra^ 
hidakra, közmunkákra, az árvizek korlátozására, s megfelelő tíir- 
vények jiiányában mindenre szabályrendeletet alkotott.*) 

Ott volt mindenütt, a hol szükség volt rá. hol védeni kellett 
a megye érdekí'it s enyhíteni a magyar nép szenvedéseit. Ktildöz- 
geté tekintélyeseid) embereit egyszer Bécsbe a központi dicaste- 
riumokhoz, másszor Pozsonyba a kamarához vagy a helytartó- 
tanácshoz, majd ismét Aradra a határőrség főparancsnokához, 
és Debreczenbe a főhadi biztossághoz. Sőt még a családi erköl- 
csök tisztaságát és a társadalmi illemet is hatáskörébe vouta^ 
midőn a kor szigorú felfogásának érvényt kellett szereznie. Midoii 
Návay dózsef 1742-ben egy protestáns hölgygyei eljegyzésre 
lépett, livére Xávay György alispán a megyei közgyűlésen ünne- 
pélyes óvást emelt az eljegyzés ellen, mivel az ő családjuk ősidők- 
től fogva kath<dikus s az clj(ígyzés ]naejudikál a kath. vallásnak, 
• •llenkezik a szent kári<mokkal és királyi rendeletekkel. A vasár- 



• •xigiiit;4tem hactciius l-.\ iiitegro provisus fuerit : hinc ut justitia .suum 
i'iir.miiu i't juílifiuin dehitaiii formain hal)«at. ex authoritate mea iSiipreirii 
Ciunitis, (|ua pifino jurf fangor, pro |)rae8Í«le Serlis JiuUciariae seu Vi-y 
rowíYr, ad Imnc suliim actum. v»'l continnationem in hac Serle Jiidiciarl* 

• Hcurribilimn (íauRanim, Pcrill. Dnuin Georgium Návay, qua hIíak ftian: 
I>os.«»i'ssionatnm »'t.-. onlino. (('manádmojije hözgy. jegyzökönyve ) 

\- V. <■>. Acsndy : Mii}ryaror,««Ziíg'beláUap<>ta lÖtíO. 



Mpre* litmepi iiyugjíltnu iiiegs/egíii, ha nemesek voltak, pótizluin- 
-*-'—i marasztaltattak el, mely a niogye kath. tomplomair.i 
tt: ha nemtelenek valának, lueghoíoztattak, A Jiitelia- 
' :it az egós2 •►rszágbaii cuiTentáltatta .*i megy* 
■ "^tván rnakai polgár részeg állapotban kárnni- 
fliMlikrn iütftiieUí'tt, 4 hiiví áristoiiiiiial és 20U bottal lakolt 
•'! i'gy polygamiist piillo&ra kárhoztatott a megyei töt- 
A kik dohányozni akartak, :i(i krajczárt fizettek ;i 
' i a Jiemfizetoket tetten érték, 2 forint hirság volt 
'" *' , »t*t hoc *íH ex r.ttione, qiii.'i absqu*' osu fumigatio- 

,ie qtulibet subKisti^rc possit. caque ex uiera petulanti 
, ,. ...-jair.c *) Bármerre forduljunk is, ott találjuk a megy* t 
mnAen téren, raindon viszonyok közt. 

"' I K 1 i/«iju íHiát a torténtílnn igazsághoz liííen kijeleii- 
J.'^ vi'tlejiíil inegnyirb:ílt és n marosi határ/irvitlék 

> becsempészése által megnyomorított kisde«l 
. .Jv akkfpkeiiilhcté el n megsemmiöülés örvényét, 
dssel utóbb a szomszéíl Zaránd, Rndrogh és82Örén\ 
Idozatul estek, '">7V iroeLrin/en htlnnifűlf n politikai <> 
i Jrthr, H hogtf inijiffjfírt. Irzde-thrn a Ksnnüdi püspöJcöK, 
\<H i» n maift/ar i^ndékn^l t^tjifai'aiti bt^/olt/áHsal hif" 
h c^nnndi t'üÍÉjHÍnukká : hngy továbbá a goadviselé:- 
"trtfit szeméi yiíbeu oly^n mentort küldött e megyének, 
' lelkes híizafisággal és tapintato:j mórséklettpl 
•súlyos és számtalan rjehézségein. <lf az osztrák 
legvevzeilelmesebb z:itoiiyáii is szercncsé- 
! '•;;íleni. K /iítonyon túl esett már Cíianád- 
I öw- ^ rt magjusztos szellemű Mária Terézia Magyarország 

tt, Innentiil már a politikai fejlemények segítették 
I t, mely 1741-ben, midőn az itjii fejedelomass«zony 
%\ .érben látván »ti;iga ellen, a magyar nemzőt 

kereste koronáJnak gyámolát. tOrrJnijes rufi/- 
*ui r/irti iisztcölafiztú közfjifilJ r'séi tarihatd tnei/. Alkalmul 
e a királyní'J által még januárban kihirdetett orH/átí- 
'áJlTv .íános luszágbin'i körlevele, melyben a nemzetet 
vérre .sz(3lította fel. Az egész tirszúgí't 
lyet még inkább fokozott vVíária Tn*- 
H*, ki a monarchia legválságosabb napjaibsin. 
II, egy fiának, József íVUierezegnek. a későbbi 
!iak lőn aiívjává. 

^>rtfMVrtriV/i J///i7J«, ebibb nikápolyi 
}V^" itovi s;'ékébon. ki több ezer bolgár 



■ '■ ,r.v> 



124 



családot vezetvén át a Ükök föKlröl Ijazíínkba, teljeíí \mir' 
gal csatlakozott a luozgaLvnnioz, mely új liazájáuak men 
tés«5t s királyi inírtfogójáimk védelmét czélozta. Mint e> 
ft'íispűn, márczius íi4dikén Maköra tűzte ki a kii/ 
iiek feladatr\ volt lu clso megyei re^jtauiatiót < 
• •rszággyülési követet meg\áliisztani és a hadi segédeim*.-! 
szavazni A ijüspök azmii'ftfcacu jött el a közgyftlóüre, Amh . 
Zí/i,fjmond csongrádi alispán miut királyi bi/.tos és vikáriusa AAí/Vr 
A- ti Nf^/iűAkiscretébeu. Jelen voltak: Nfhaylhfóiujii aniegyemodc- 
ritora, Navaij János, Niivotf Júza^f, Fóhfl I*ál, Bohun Ittn-^ ^-^ 
lioUus Álihét. Zoliin/ hmr, Vnukay Mihály, luirfsjMirher I 
a modeuai lierczeg ké|)viseletébeü iSzaWark Jttkah a iij j 
sóház igazgatója, Mdtczihnuyi LíJiincz csongrádi hites s csaiiádi 
helyettes je.ayzu, sth. A megye üdvözölvén a királyi biztost, ez 
íelolvastatlii a piisj)ök föispiini kinevezését, s ünnepélyes szózatot 
intézett hozzá, kivánva nt^ki ^ulteriora honorum et digni< 
incrcmcnta, cum omni prosperitate.« A hivatalos esküt N 
György mondta el a püspök helyett: >Ego Georgius Náv;. 
])ersona llhiii Dni Nicolai Stanislavicli Episcopi et hujnsce ' 
tatus iSujnemi Comitis, juro per Deum vivum, stb.« A ztán a i 
ht'lyettos jegyzője, Marczibányi LŐrÍJicz üdvözlé lendületes in 
del az immár- installált fuispátit, mire a tisztikarnak nem t 
ftÍHa, hanem a főispán altul kinevezése követke7.ett. A királyi 
biztos átnyújtotta a megye pecsétjét, protokollumait f5s kti^ ' 
n főispánn.ik. ki azokat Xávay ír'yö/v/// eddigi modorát 
ké/.besíté, kinevezve öt Csanád megye alis|)áiiJMvá, s m< ■ 
hogy intézze >qnaliacuntjne Conűtutiim huiicco con 
negotia.« iSzolgabíróvá Xnvay János, esküdté Ndvay J 
katonai biztossá Fáhrí Pál, ügyészszé Za^iry Imre nevi/u 
tett ki. Táblabirákká lettek: Vmnovics Tnmá» és a raotleuhi 
berezeg mimlenkori meghatalmazottjji. A percejitorság n. 
pánnak hagyatott meg. Tiszti fizetésül megiillapíttatotl a f • . 
részére 450 frt, az alispánnak 1 .">«. a perceptornak 120, akatomii 
biztosnak 2(1 frt 21 krajczár, a megyei Írnoknak 12, a iri ■ " 
katonájának 48 frt. Andrássy csongrádi alispánnak, mint 1 
dött kir, biztosnak, 12 darub arany-it adtak, s ngyananu} i 
noki tiszteletdíjban résizesült Marczibányi jcgyzó a/ \\ 
beszédért ; mivel azonban ennyi pénz nem Iniáltalott a vár- 
megye kasszájában : Makó városa adta azt kölcsön a megy-i-i 
A pozsonyi országgyűlésre Marcziliányi /.tíiuncz jegyző küí' 
követül, kinek naponkint 2 íorintot utalviinyoztak a megye 
tíirábül. Lgynnekkur 2 körmöczi aranynt fizettok ki a i. 
liiteles yiecsétjeért, mely Pozsonyban készült; az alispán i>edig 
utasíttatott, hogv ecv ládát >zoK»7/i'n \\p- f\ iiihl'v^^ í.mjv /m1,,,,,, ..r, 



\2:í 



ItáiuárM, s e I:ula a templomban driztessék. 

k^;»,.»*» -••* "TI a közgyűlés az insurrectionális kivetést, 
vet Csanád megye akkori túrsadulrai és 
:;í; A kivf*t«''S ez: 



•zelö.. . 



pópft .. ,. „ 

Ili itiAitik ráoz púpa 



loiintiif 



N ittHl ji{iii«ltij4Í liL'rlük 

i\, .l»»vi'Mkovio)i .líinos éa Oragutovics 

. b.il«jk .....-_ . _ ,. 

< rftiusmik é« KreklTy M»Uk, Peí'íkés pmt.- 

II p«rMi«^4nokn és bérlője 

' b(áiir>je , -_ .. 
iTrttídiiiin bérUlje . 

) "X [■■ I l<je ... ....-...- . . 

' 'k liíihoi', ítli^gent'k. Földvár praedium 

-I-n, Kíveinnes btírluj' 

t», Vixen liárlrtje ,. . 

» lalvjin és DhigobmU «rlati«J, BanLcgyes 

C«ervervin Pvtluji, iilegenuk, Knszaerek 

•tidtvert'Viíl 

gOfrtgr - « , - - 

itli«l«it t»'h:»t in»urtccti(mnli9 ddéhon Ö5»izi;s«-i> ... 



'J4 



rj46 fojiijT. 



Tarloztak ezt fizetni a laegyei praetliuniok, vagyis a kincs- 
líSr'zok laktíi n«'mt?ly kisebb helyek í»érlöi, kik tobh- 

■ w.^i hat;lrürs<*í» tisztjoiból, vagyonos* ráczokból, pópák- 

a görög kí?resk(*(lí5kből kerültek ki. A mi kevés niagyai 
nMf az is megyc'nkivülinek, idegennek iratik. ') h'em/rM 
_ ben fizetett az egész megye 7079 IVt Kj krt; ennek az 
uek java i-^sz*-, 4710 frt 3(i kr. Makóra esett. Battonyára 
í frt 61 kr., Tornyjíra 580 íVt 56 kr, Földeákra ugyanannyi 
[Kifdtt*) A Neiperg tábornagy vezérlete alatt Sziléziában tábo- 
hadakboz 2h gyalogúit adott Csanád megye, s oly ékesen 
Ita ki ezt a kiö insurgens c3Jt|»atot, bogy csak az öltözote 
Jt JííK.'i rénnsi forintba. Az inir^urrectióhoz csatlakozi>tt 
4 CSAnádi píiiípük 8 buszárral, a modenai berezeg 
'lovassal és 20 forinttal, Xávay György a fíjldeáki portája után 

. 'iCMnnd ttirtnfgye jf^j/ZiJhönyv^, 1741. 
.o. 



120 KÖZAI.LAI'OTOK CSANÁU VÁRMEGYBBRK 

1 lovassal. Az orszá«ígyíllé3Í követ részére kiállított niaiidatuut 
értelmében tíirtozik a követ sürgetni, hogy a katonai és egyéh 
helységek, melyek az 15í31. évi nádori összeírás és más bizonyí- 
tékok szerint Csanád vármegyéhez tartoznak, abba ismét beké' 
hf'leztensenek, úgy azonban, hogy eme községek adóhátralékai ne 
háríttassanak Csanád megyére. Adja elő a követ az országgyfi- 
lésen mindazon szenvedéseket, melyeket az egy mezővárosból és 
három faluból álló kis megyének az utóbbi török háború alkal- 
mával el kellett viselnie, midőn arra kényszerítették, hogy a 
német katonaságnak egész Belgrád alá élelmet és takarmányt 
szolgáltasson. Növelte a bajt a ]>estis, mely másfél évig dühön- 
gött Csanádban, s nemcsak a lakosság felét ragadta el, de az 
elhunytak terheit is az élőkre hagyta. Következett az 1 739. évi 
szigorú tél, mely az élelmet uiegdrágítá, a jószágot elhullajtá s 
mondhatatlan nagy Ínséget hozott a nitígy<'re. *) Midőn aztrtn 
kitavaszodott, a Tisza és Maros roj)pant árvizei íintötték el a 
megye lapályait, s a vetésekből mitsem lehetett megmenteni. 
Annak daczára egy egész zászlóalj katonaságot szállásoltak el 
u megye négy községében eltartásra, úgy hogy lu--ir> katona 
is lakott egy-egy házban. Sőt még ez sem volt elég; mert a szün- 
telen átvonuló katonaság élelmezési és elszállásolási terhei is a 
lakosságot sujták, mely ekkép zaklatva és fosztogatva, ismét 
elszéledni készül. A csanádi költözködöket Szeged városa min- 
den válogatás nélkül befogadván, ez által Csanádban a contri- 
butionalis alap napról-napra csíikken, míg a rendes adómeny- 
nyiség mégis a megye nyakán hagyatik meg. Elötcrjesztendi 
végre a követ, ln>gy a görögök, örmények, oláhok és az ottomán 
porta más alattvalói, a helybeliek nem csekély kárára, barmok- 
kal, borral, pálinkával és egyéb nálunk Magyarországban is 
található portékákkal és iiruczikkekkel kereskednek, a bennszülöt- 
tektől a megélhetés foiTásait elzárják s a nemzet pénzét az ország- 
l)ól kihurczolják ; holott nekik a királyi rendelet szerint csak is 
keleti árukat volna szabad forgalomba hozniok. A követ kérni 
fogjíi tehát az országgyűlést, hogy a nevezett idegenek a közön- 



') Az I 7;;.^ - ;{y-íliki peslis idejt'ii im'ghalt ejL^ytídiU isak Siiikún 179 férrt 
.-< i;í:'. nű. ílzA-k közt volt li;izrts férfl 40. férjez«Mt nü .M. Fiárva maradt 149, 
b^íny.'irva í»0. — A halálozások sziiina ('síin:í«l niojjrye eposz területen 117.''. 
ll^eyanekkor olyan bni-zrtszti'i volt a tél. hogy (\'«aná(l megyében elhiiUoTt 
•Jll ökör, 6;.J lú, 7uO t.'lión. ,")7:> boiju, ■27f.7 liirka, 86 bár'iny. A rsan.úli 
iriaj;:yíUHíifr ueiin'iak az a<lót nem fi/f-t hettf, úc. megovo ktmyérbe'ii is iiagyon 
szűköIkiMlött. Mindaiin'llHit 111. Károly király kövctolte a megyétííl, hogy 
iiiip-ízáiiiosok:*! állítson Htílijrád vára Ifromholásához, nehogy e várban "a 
Tíirökök In^^^lVs/.ktílj(!k mnirokat. A nai>s/.ámüsoknak rizetott a kincstár kraj- 
i'zárt, s adott a katonai éUlinozí'jii házlu'd eíry-cgy adag kenyei"et. [CsanJ-í 
megye lUir-jJ 



I^RÖE URAM 



í^i/il eltiltatísaiuik, s kizárólag n török árukr 

') 
A mit tt uiegye utasittiBuI adütt or»/ággyűléíii követéru^k. 
volt ji töhlii iuPg\V>k utasitásílval. Minélfogva 
H <► '»rsz!lggyülés íVjffhithitává tűzte ki .»z 

tfoit ueutzeti jogok visszaszerzésíH 8 az ország integritásá- 
Jbelvreállltásút. Az ) 741. évi ápril lOén hekövetkezeit sze- 
mohvitzi ütközet iiieg>íZeli<lítí^ kissó n katonai Uutn- 
' 1») íircsi ri'ak«:zi«'Miiik dölyfös ridegségét i.s 
ív' hangulatát s n Ijírodaloui szorongatott lioly- 
ininc) iiiegfiditidit kirűhin'i mind a hitlev(?ll»tín. 
i éakiJbeii íogadáíít tőn, l'Ogy a törököktől visz- 
*f9t*ikfA az 17 lő, évi .'í. töri-rmjczikk rrUlmébtiii mitlöhh 
kfhrltzfii /» n föhf/f meijif'kl.fJ fijtjeulö ifftzijfiffh ol<i 
tdi. rluliu'í elejt^n ogyiitt ült már Pozsonyban a királyné 
Wiggytilí'^í által kinfvezett vegyes bizottíiág, mely Patu 
9t kalocsai ersick tdnökk'te alatt a liekeblezes módo- 
apítá meg. A bizottságban találjuk Csuiiád megye 
Ivét, Andrthntf Znűfinoud csO)»gr:ldi alisp;int, s vele a 
(tfgye <írdekeit is k»^|i viselő Vankn^j Míháhf zar;indi s 
iry Anthiiit szegedi követeket. A Tisza marosi iiatái- 
krSl azt mondja a bizottsiig az országgyül^í ebí terjesztett 
Űatábiin, hogy e vidék mentől elébb polgárosítandó. Jelenleg 
katonaság erőszakkal bitorolja ott a legtermékenyebb 
ct. A mtígyei liatóságnak alárendelt polgári egyének ki 
árva a föUb-k ♦'•Ivezetébol. A sajjit Iioniikbiui bazátlanná 
_ rok kénytelenek kenyerök után i<le s tova bolyongani 
fá vidéken: >Cacultate8 ct tenuta eornndcm quotidianis niutati- 
bnovift; - qui hodie inter contribuente«, cras iuter 
-.< A kut.onfti lielvek fészkei a tolvajoknak, rablóknak és 
/l4Hnkn»*k. mivel nem tartozván a rendes magi- 
^ok alá, nem ellenőrizhetők, nem fegyelmezhetok 
I hüntetbetók. sőt inkább páitfogolják egymást s kölcsönös 
ítvujtatíak <gvraásnak a bűi»tettek elkövetésében. 
■ földbirtokokban u kapitányok s más katonatisztek 
'kodnak. Ez által a kapitányok és tisztek hatalma 
"bb, mint a földesuraké és a níe«j;yei hatóságé. 
il rendelkeznek katonai községekben a polgáriak 
>^...i '^ket tuindenféle közmunkákra, s felhasználván a 
Udesúr érdekei ellenében. Es ha mindezen rossz, mit a 
okoz, egybevettetik az ökatomii szolgá- 
imnak rp^7llPk. be kell őszintén vallani. 



31. ....I 



'y ./'j.V' -'A'" / 






.Z.' 






ál, melyet u Imwi több országgyílléseiuek alkalmával már 

i*'p;t'ti fiirpct^-tt. lüidőn a Maros- és Tisza-mellék i niilitfirís helyek- 

iti>k«.Tnlt conrtninmoknak rpdiu'.tióját és reincorjjoratióját kegyd- 

ilviilni, «?s ii uiarosi ooutiuiumból Csanádot, Sajtéiit ^s 

t vzen iieuies viirinugyébe incorporálni iiiéltóiítntott. 

KsBirre) euuck végbevitelét és azon helységek coiitributionale 

qoantumdt szintén nekem, mint királyi Commissariusníik s u 

t«leui cRvütt kirendelt niixtrt articu)ari^ commissiónak concre- 

dálüi, H végre pedig az ország commissuriusin.ik, tudDÜIlik : 

i|i!iit!i'áli.« gróf Kiirohji Ftreucz uramnak ü excellentiájának es 

^Ult«* TmtyóuHzky Jáno» vice-palatinus uramnak jelenlétét is 

Ivmlfilni méltóztatott : azért a tetteív neme^ vármegyének teljes 

líiííklotijtiial j<'teritem, liogy noliu j)raeliminaris munkáinkra nézve 

- Tételbpn lészen gyűb'sünk, a/.oii railitáris helyek 

< s ezért nemes vármegyéhez való incorporatióját 

il n Felhége kegyelmes rendelése íízerint, csak 1-a Nu- 

. .utézem, 8 ezt a t. nins. vánnegyének azon okból teljes 

liíaluomial jelt^ntenj, hogy akkorra a maga deputátusait kiren- 

íieuláris comniisísióhoz exmittáhii ne terheltessék. 

' í- ezen nms. vármegyének ez által leendő gyara- 

tiiijának teriedéaét előmozdíthutai, kinek szol- 

vu' . . K iiiet njárdom.* ') 

Á TiMZ¥t'iuaroin' halfinirvui^k polgdtoaitása zárkövét képezi 
tiirh'fiff^fje}) n t'ár'nk uralom uhiot vi^zojif(Ufsá»jos 
iinentúl biztosabb jövő. szebb napok derültek fel a 
' ira. mely megcsonkított alakban ugyan, de felszaha- 

'• -''Miek nyíigétí51, mugyar alkotmányos szellemben l'ej- 

1 l>b munieipalis éleU5t. A mint u szerbek beláttíik, 

nem akartak, hugy a Tisza-marosi határör- 
immár i gészen komoly dologgá lett, s attól 
úúitt' u liécBi udvar sem térhet el: elkeseredtek iszonyúan és 
mo/galmakat támasztuttak muguk közt. Szidalmazták 
a íJiAgyarokat, hanem most már a bécsi kormányt is, 
' í" ; vereikfd nem fogyják a magyar jobbágyi 

Ül .;uiem kéBzek inkább függetlenségök s val- 

' HA iu'szágból kiv.ándorolni és az orosz czár 
li bokiogabb hazát. Alattomban szövetségre 
re a borviitonizáip, bácskai és bánsági elégedetlen szerb ele- 
'''■<> család, némelyek szerint 100,000 lélek, 
ijPopovics János s Horváth kapitányaik 
T» I hün Oroszországba vándoroltak ki, hol Kievtol 

O 1: •trni:iiiv/r)-^,'tL'^n( telepítettek be. Megtisztidt 



Haíi 



r^.- in-'Uiir Kihcuuin oíziaiv S. K. A. fást. I83fc. nr. 6!>. 
■.'•2. It. Fc«T. 9 



130 KÖZÁLLAPOTOK CSAKÁD VÁRMEO VÉBEN STB. 

tőlök nagy részben Csanád megye is, s csak Nenádovics metropo- 
litának tulajdonítandó, hogy egy szálig valamennyien el nem köl- 
töztek a megyéből. 

A helyreállított alkotmányos rend dajkáló ölében csakha- 
mar behegedtek a zordon múlt ejtette sebek. Csanád megye élet- 
TÍdoran és szokatlan gyorsasággal emelkedett a szellemi és 
anyagi sikerek szin vonala felé. Az önállóság és törvényes szabad- 
ság üde légkörében izmosodott a politikai individualitása, és annyi 
hatékony erőt, annyi előrelátó okos élelmességet tudott kifejteni 
a közigazgatás különféle ágazataiban, hogy néhány évtized alatt 
visszaállítva hajdani magyar jellegét, nemcsak feltámasztá sorra 
a török hódoltságban elenyészett Álaros-jobbparti helységeit, 
hanem fel is virágoztatá s munkás, iparkodó magyar lakossággal 
annyira benépesíté azokat, hogy bár 28 D mértföldnyi kicsiny 
területével az .57-dik helyen áll hazánk törvényhatóságai közt, 
viszonylagos népességére nézve ma már a legsűrűbben lakott 
vármegyék közt foglal helyet. ^) Székvárosa, Makó, hol az 1742. 
évi összeirás csak 302 háztulajdonost, 7^) osztatlan testvért és 61 
házbérben lakó zsellért tüntet fel, ma a legcsinosabb vidéki 
magyar városok egyike, mely 30 ezernyi lakosságával egymaga 
kétszerte nagyobb népességet foglal magában, minta mennyi Bél 
Mátyás idejéijen Csanád vármegye egész területén találtatott. *) 

S mivé változott át a inúlt századi előitélet, mely a hűbéri 
kényszer félelmében útjába veté magíit annak, hogy Makó püspöki 
várossá legyen ? Ez a szerény ])üspöki javadalom lön Makó város 
jólétének és gyarapodásának alapvető tényezője. Másfél századon 
át belőle fakadt az emberszerető jótékonyságnak kimeríthetetlen 
forrása. Belőle eredtek számtalan áldásai Délmagyarország köz- 
mívelődésének, mely ékes templomokat emelt a valláserkölcsiség 
ós az eszményi fens('g ápolására; iskolákat és nevelőintézeteket 
nyitott, hogy intelligens társadalmat képezzen a közügyek vezeté- 
sére : készséggel karolta fel a czivilizáczió üdvös vívmányait ; gyá- 
molítá a neuízeti kultúrát ; segélyt nyújtott a tudománynak, iro- 
dalomnak és szépművészeteknek ; fölkereste a tehetségeket és 
elismerő páltfogásával lelkesíté őket a munka versenypályáján. 
S ez a püspöki javadalom lesz jövőre is dúsan kamatozó tőkéje 
a nemzeti igyekezetnek, míg Csanád főpásztori székét honszere- 
lemtől hevülő magas gondolkozású férfiak töltik be, kik nemes gyö- 
nyörüket találják a nemzeti mívelődés előmozdításában s Magyar- 
ország dicsőségének emelésében. 

Dr. Szentkláray Jenő. 

>) Keleti Károly : Hazánk és nép»». .'$8. 1. 

*) V. ö. Coinpendium Hungáriáé geoíjraphioum. 



^TOr/PAK A/ Ki.Mí jb:i{SEKEKy 

— ICÍ80DJK KÖZLEMÉKV. — 



I rtzjng miml'n kézikönyvében el«1foiflul, hogy 
-t Ul. Siíndor pápa (1159 -118J.J Urtottk 
atoll í»/.«»íjtsíékri«?k. Azelőtt két inódjn vuit a szentté- 
ik* MZ íígvíizcrü (vagy iitípies) i^s iiz iinnepies. Az egy- 
] állott, lu'gy azon ur-ízíig pilspökoi összojattek, három 
utált a hívükkel t'iíyiitt ii s/entnok rtMidt^seu az iilsó 
lővö BÍrjcihoz jániltnk. s ha ott valumely betograeg- 
rnás olyan jel tortérit, melyből megismorhették az 
Dmra U'tt nnhf'r szcnt<>i'gét, a sirt l'elnyitották s az 
a folaő tHin plomba vitték s ott e^y elnre elkészített 



í<2entt<^av!tttatHS hosszabb uh'it kíi vetélt. Klő- 

f kcIliMt fijlkcrni, ez tiztánzsinsitot hívott Össze. 

' életrajzát fölolvusták, a sirjánál történt 

iv, ás niitlőn ez megvolt, c«?ak akkor követ- 

lu'k rniishová való ittvitde. 

Diiir ezelíitt elí'i,' liizonvítékot sorolt föl 

ion') H iitívna e sorr^k irója. ^) Azért a bizonyítást 

'vhatnők. I)o vannak dolgok, melyeket unUvIan 

it ktilönben uctw l/irják a régi. megevesedett 



uttéavattatiísra *''s aim.ik szertartáaaira 
^rú szerzőktől való leír:isát mutathatjuk 
iielyezésánek (TranMlatio) írója mondja: 
1 íi ptiivpiik Hok papot egyljehiváu egyház- 
i!u) hiírotii napi böjtöt hirdetett. Majd 
ott a püspök sokáifí imádkozol t, aztán 
l^i r» inogtolálta a koporsót, abban pedig Szt.-Magnus 



Ml. l, íi^ l«. it. 



9» 



132 T>Il. KARACSOKYI JÁNOS. 

testét romlatlanul és fejéhez tett életiratát (vita ejus ad caput' 
posita). \) 

Bernriedeni Pál ezt beszéli Szt.-AVicterpről : 982. Henrik, 
augsburgi püspök három napi böjtöt hirdetvén ... és. keresztek- 
kel, szentek ereklyéivel Eptatumba jővén .... midőn végre régi- 
elődjét meglelte, Augsburg felé kezdé vinni. De később e szán- 
déka megváltozott és visszavitte az eieklyéket Eptitumba s ott 
szerzett számára diszes nyugvóhelyet. *) 

Az ünnepies szenttéavattatás akkori menetéről a leghatá- 
rozottabban tanúskodik Ulrik konstanczi püspök 1123-diki leve- 
lében: » Miután már régen több ízben fölkerestem az apostfdí; 
»>zéket leveleinimel, Konrád konstanczi püspöknek az egyházak. 
szokása szerint való szenttéavattatása végett, ezen megváltoz- 
hatatlan erejű feleletet kaptam: AUkUíhoh zshmthau föl kelt 
olvasni és meg kell birálni az ő életrajzát és azonkívül az általa 
történt vagy történő csodákra hiteles tanukat kell hozni.«: ^) 

Ugyan ily feleletet adott még elül)b II. Orbán pápa Benedek, 
rempelflegi apátnak: ^Mert senkit sem szabad a szentek lajstro- 
mába fölvenni, ha egyrészt nincsenek olyaii tanuk, akik az ö oso- 
dáit saját szemükkel látták s azokról bizonyságot tesznek, s ha 
másrészt azt egy zsawfnak közmegegyezése meg nem erösíti.< *} 

Hogy már VII. Gergely idejében ilyen vizsgálat előzte meg. 
az ünnepies szenttéavattatást, azt mutatja magának VIl. Gergely- 
nek azon 1074-iki levele, melyben meghagyja, hogy a hívék ezen- 
túl Herbert kölni érseket a szentek között tiszteljék. Mert az ő 
szentségét igazolják: *et dum vixit in hoc seculo, facte per euni 
virtutes, et i>osteaqu{Uji illuc translatus est, et signa subsecuta. 
Vitniii eius atylo traditaiii vidimus, in <]ua niagnam eius sancti- 
tatem didicimus i. '"^j 

Mind a kettőről, úgy az egyszerű, mint az ünnepies szentté- 
avattat'ísról bőven és világosan ír íSzent-Gotthárd hildesheimt 
püspök ereklyéi íolenieltetésénck egyik szemtanúja : »Ezen liárom 
(felie})b elsorolt) csodatételt szavahihető férfiak a közös gyűlés- 
ben elnioiidv!Ín, mindnyájan örvendve hallgatták, főpapunkat 
(Bcrtholdiiak hívták) arra, amit magától is szívesen tenne, sar- 
kalják : ügyckeznék minden módon, hogy a mi szt. püspökünket 
(iotthárdot a szentek közé iktassa .... Elhatároztatott tehát,, 
hogy . . . (' végr«^ külön imádságot mondjanak és alamizsnát osz- 
togassanak. 

■') Pertz, Mouuin. fterm. SS. IV. k. 4JC. 1. 

«) U. o. IV. 427. I. 

») I'ertz, Monuin. Cíerm. SS. IV. 430. 1. 

*) Lajiibertini, De Borvorum Dei beatiiicatiune. 43. I. 

*) MijfiK- 148. k. lobü. I. 



KIK VOLTAK AZ EU9Ö KlíSRKRK ? 



^Zék toitéiiiek, e'^vl^''^Liiik;»t új szoruoiúság árte. 

Uyánk elvétetett tőlünk TCgyliiízunk .... Bernát 

ir<?p«>stot .... emelte n tVipapi s/ékbe. Kz vóíibomouvéu. párt- 

ogónk ügye. amely a osiipások miatt egyilarabig abban maradt, 

Íjra felvétetik ^8 minflenki törte fejtet, mily rendben vigyék véghez. 

De miTel .i kámmi nzabály .... elrendeli, hogy nz apostoli 

{TMiif^rf'k és az illetőnek tanult íértiaktól jóvá bagyott életrajzii 

nki se avattaíisi'k szentté, (ez pedig .i/elott az litnak 

•;,íi és hosszadalmassága miatt nagyon híítraltatta iigyiiíi- 

líot) történt, hogy :iniit elubb nagy faradság és költség nélkül el 

ettünk, az véletlenül egészen az ajtónk előtt állott. Mert 

(Üést hirdettek Lüttirhbe. a hol Incze (II.) pápa ... 

júiui királyival tabilkozott .... Bernát püspökünk egyházunk 

fibbjeivel <vtt volt, és látva az önként kinalkitzií alk ilniat, j'hnegy 

, pápához, s n vete levő római udvarhoz, a mi pásztorunk élet- 

njzát előttük elolvassíák. és lingy általa iktattassék a szentek 

lorába, buzgón esedeznek. 

De mivel a n'unai egyházban az a szokás, hogy az általán* a 
sinatban avatnak föl valakit szentté, és akkor már Szent* T^ukács 
Snnepére Hlieims városáb;i. ki volt tűzve az általános zsinat, a 
k tanácsot tartván, egyházunk kérésének teljesítését akkorára 
Bztotta el . . . Akkor pedig püspökünk . . . a nevezett zsinatra 
ííilt. . . . .Másn;ip a pápa az egyetemes zsinatban széji beszédet 
iitézell a jeh-rdi'Viíkhö/., s ebben előterjeszti egyházunk kérel- 
iiét . . . Mindnyájan bfleegyeztek, hogy szenttéavattassék.' *) 

Mindeu magyarázat nélkül is ékesen beszél e leírás, hogy 
nés, II Hl -ben is az Uiinepí©« szenttéavattatás csak az egyetemes 
Miati ment végbe. De ezenkívül a k(»rtársak ismertek egy 
<;z<d<'i püspök által végzett egyszerű 8zentté-avattatást ia, 
imilyenre Bertln^ld liildesheiini püspököt kortársai kérték. 

A Xi. század gyakorlatát a szenttéavattatáaban összeba- 
n>nlítva Hartvik elbeszélésével, azonnal észrevesszük, hogy kettős 
Mbát követ el. Klóször, bogy az apostoli szentszéknek tulajdo- 
nítja Szent-István lOR.i-iki szenttéavatta tását, holott akkor 
l^ll. Gergely pápa lOKl — Ids.J. júniusig ostrom alatt levén, 
Magyarországgal nem közlekedhetett s egyáltalábnu hozzánk 
evítlet nem küldhetett. A második hiba még nagyobb, ez pedig 
(ibban áll, hogy FTartvik szerint a római szentszék zsinatot sem 
ártott, hanem egyszerűen »;»postoli levél<-lel osott át az összes 
liegelözö szükséges lépésieken. 

Természetes és kézzelfogható dolog, hogy ilyent a XII, szá- 
id elején élő püspök nera Írhatott. Legalább egy fél századnak 



M Jiiiíny Ul. k- liMO-ll. a, 



134 DK. KARÁCSONYI JÁKOS. 

kellett elmúlni 111. Sáudor trónra lépte után ; vagy két cuiber- 
öltőuek kellett kihalni, míg az egyház régi gyakorlata amiyira- 
feledésbe ment, hogy valaki (a középkori irók rendes szokása sze- 
rint a maga korának viszonyait alkalmazva a lefolyt századokra)^ 
egy XI. századbeli szenttéavattatás történetét akkép adja elö^ 
a mint Hartvik Szent-Istvánét előadja. Nincs és nem lehet tehát 
más út és mód, mint azt mondani, hogy Hartvik III. Sándor után 
egy fél századdal élt, művét Kálmán gácsországi királynak aján- 
lotta és így csak ]á30 körül irta. 

Hallottuk azt a kifogást okoskodásunk ellen, hogy Hartvik 
mégis csak szólhatott »apostoli levél«-ről. mert a zsinat hatiro- 
zatát a kérelmező püspökkel a pápa külön levélben közölte. Nem 
hallottuk, de könnyen akadliat, aki megteszi e másik kifogást : 
Nem kell többet vonni le Hartvik szavaiból, mint a mennyit azok 
jelentenek. Hartvik nem azt mondja, liogy a szenttéavattatás 
történt egyszerű apostoli levéllel zsinat tartás nélkül, hanem azt,, 
hogy a fölmagasztaltutásuak elrendelése. 

A kik ezen kifogásokat tették vagy tennék, nem értenek 
bennünket. Mi nem vitatjuk azt, hogy apostoli levél ez ügyben 
nem kelhetett volna. Csak azt állítjuk, hogy a XII. század 
elején író püspök nem erről (a mellékesről) tenne említést, hanem 
a fő, szükséges dologról: a zsinatról. Az a kornak stylusával 
együtt jár. Ott van pl. Szt.-Gellért rövidített életrajza. A velen- 
czei Szt.-Márk könyvtár 118<) körül irt példányában még ez áll: 
»A római egyház zsiuata (a sanc.te Romaue ecclesie si/nodo) 
azt határozta, hogy fölmagasztaltassanak azok testei, akik a 
ker. hit magvait Magyarországban elhintették.* *) Az 1;J81 után 
irt példányban már így van átalakítva : A római anyaszentegy- 
ház (sacrosancta Eomaiia ecclesin) elrendelte stb. *) Már most 
gondoljuk meg, hogy Hartvik ugyanezen dologról hasonló sza- 
vakkal ír, és nyugodtan kérdezlietjük : lehetséges-e, hogy egy 
1180 körül író ember még ismeii az egyház régi szokását a szent- 
téavattatásban és a szerint ír, de egy lllu körül író már ne 
ismerje és a XlII — XIV. század szokásai szerint írjon? 

A másik kifogásra azt válaszoljuk: Mi nem vonunk le töb- 
bet Hartvik szav.iiból, mint a mennyit Hartviknak egyik nagy 
tisztelője, a tudós W'eiser Fri.íryes, helyesen és jogosan vont le: 
»Mivel az elevatio mindig csak a szent tisztelését elrendelő Ítélet 
után következik, cs uíivol e tiszteletet a szent-szék, mint Hartvik- 
bi'l tudjuk, csakugyan elrendelte, ki fogná már azt állítani vagy 
vitatni, liogy u szentszék elrendelte ugyan a Szent-István csont- 



') L. c. IX. r.)(i. xxviii. 

-) I{,*ttbyiiny, A<ta vt srripta s. (ífrunli. 'M>íi. 1. 



KIK VOt.TAlC AZ WT-Sft ÉKSRIUBR ? 



135 



adandó tiszteletet vagyis az elevatiót, de hogy ezt uem 
<•' •-' az «'í szrtitsége és csodái fölött tartott nyomozás és 

ií' '■>,< «) Rövidebben szólva mi csak annyit következtetünk 

HáitTÍk szavaiból, hogy 6 szerinte Szent-Istvánt a Xl-ik szá- 
odbAn a római pápa avatta szentté. 

Már pedig ez történeti valótlanság. Ne mondjuk hazug- 

iik, mely szánt •szándékkal követtetett el, de hogy valótlau- 

Bz bizonyos. Nincsen olyan logika, amely el tudná vitatni, 

'logy Hartvik ebln-n nem tévedett Mert ö világosan mondja, hogy 

5*.-',*- István ereklyéinek íolmagasztaltatása a szentszék közbe- 

■1 történt, j)edig a való az, hogy a nélkül esett meg. 

Mivel ezt eddigelé tndtunkra ily határozottan senki sem 

laondta ki. jónak bitjnk annak egy kissé bűvebb megbeszélését. 

Való, hogy Szent-István holt-testét 108H ang. 2ü-;'m 

.i..f.1t<;tc ki régi airjából és következőleg akkor tájt rendelte el 

•ly egyházi hatóság, hogy öt a magyar nép szentnek tisz- 

Wje I ' 'l;ü1 hívja. 

bo-y ez idötájt (l 073 — 1 085) VII. (íergely ült 
. De ugyanekkor vdo szemben egy IV, Henrik 

-, — ^tott ellen pápa is bitorolta a pápa nevet t. i. 

iib«sri ravennai érsek, máskép III. Kelemen. Azon vélemény, 
T ii Szent-László Ili. Kelemenhez fordult volna Szent- 
iitté avattatáíia ügyében, komolyan számba sem vehet/J. 
}{ tovább nem is, Kjs7-ig Szent-László valóságos ellen- 

ijén élt IV. Henrik császár pártjával, ennélfogva ezen 
jávai is.'') Neje, tudjuk, Rudolf német ellenkirály 

auj;i volt. 

111. Kelemen tehát nem iktatta Szent-Istvánt a szen- 
Wk sorába. 

P- VTI. Gergely bem. Mert ha <) ezt teszi, ^z egyház akkori 

^yuí szerint valamely zsinatban teszi. Aradé ő lOBIi-ban 

^ r 20., 21., aá-én tartott zsinatot. Itt már késó lett 

ttán &zoüttéavatt.atásárdl tárgyalni. 1083 aug. 

'• ndeig nem tartott VII. Gergely zsinatot ; 

1 loHl május 2.3-tól egész 1083 júniusig 

os^trom alatt volt s a törhetetlen lelkíi pápa ellen- 

rl vala köríilvéve. ^) 

íTJobb esetben is azt kellene toltételeznünk, hogy 

■'1 a/. 1081 május 4-én tartott zsinaton iktatta 

elsió királyunkat. De e véleményt valószi- 

'nf :ít'air. árteAÍtOje 1«80. 12. 1. 

-tói fíHivrolt adatokat : A r. k. t*gyh. története Mftgyar- 
II. 
vom. íJrtcaitöje ltt>st«. IC. 1. 



136 - I>K. KARÁOSONVr JÁNOS 

nűtlenné teszi először is íiz, hogy akkor Szent- István ereklyéi- 
nek fölemelése megtörtént volna már 1081-ben vagy legfeljebb 
1082-ben. S még ha valami nagy nehezen ki is tudnánk magya- 
rázni, hogy miért maradt a fölemeltetés ünnepe 1083-ig, az egész 
ingatag véleményt porba dönti az, hogy VII. Grergeíy utódai 
eleinte nem ismerték el érvényeaneh eUö királyunknak a ttzentek 
sorába i'órt*'nt iktatását h nem nevezik öt szentnek. 

Íme egy csomó példa: II. Orbán pápa 1096-ban azt irja 
Kálmán királynak : »(^uidquid dignitatis predecessor tuus Ste- 
phanus ab apostolica nostraEcclesiapromeruissedignoscitur.« *) 

II. Paschalis llM3-ban megerősítvén a pannonhalmi apátság 
kiváltságait, csak ilyen jelzőkkel ékíti Szent-István nevét : >beate 
memorie Stephani, pii regis*. »pie recordationis Stephanus rex.« *) 

III. Jenő pápa Szent -Henriket a szentek sorába iktató levelében 
(1145) ugyancsak kaphfitott volna rajta, hogy a dicsőített csá- 
szárnak sógorát is szentnek hirdesse, mégis csak így ír : » Multa 
cognovimus de castitate ipsius (Henrici imperatoris) de conver- 
sione reyíH Stephani et totius Hungáriáé per eum facta.« ^) 
A szenttéavattatás ügyében új eljárást alkotó III. Sándor leve- 
lében (107.5): »a beaté memorie Stephano rege statútum est*, 
*ox conoessione predicti regis,* *) kifejezések olvashatók. Sőt még 
III. Orbán 1187-iki levele sem ad több tiszteletet első királyunk- 
nak, ez is csak »beate memorie Stephanus rex«, »predictus rex 
Stephanus «-nak nevezi.*^) 

Egy egész század okleveles bizonysága ez. Ebből aztán 
szilárd alapon álló következtetést vonhatunk le. S ez az: 
V'll. Gergely nem iktatt;i első királyunkat a szentek sorába. 
Mert ha ezt teszi, arról mint alfélé nyilvános dologról mind 
ír. Orbánnak, mind II. Paschalisnak. VII. Gergely kardinalisai- 
nak okvetetlenül tudomása van. Ha pedig ezeknek tudomása vsin 
róla, semmi esetre sem hagyják el neve mellől a » szent* jelzőt; 
sokkal nagyobb tiszteletben tartották VII. Gergely intézkedéseit, 
hogy sem azt megszegték volna. Nem tették volna a többi pái)ák 
sem. Es egyáltalában nincs rá eset, hogy ha egyszer valakit a 
szentszék iktatott a szentek sorába, attól éppen a pápák levelei 
vonták volna meg a » szent* (sanctus vagy beatus) jelzőt. 

Ezzel ki van mtmdva az Ítélet Hartvik műve felett. Maga 
Hartvik mondja, hogy műve írásakor már vén (decrepitus) 
ember volt. Ha Kálmán magyar király idejében él vala, akkor 

') Foj.'.i- TI k. i... !. 

«) Wonzf'l VI. k. T^. 74. II. 

») Mign^; 140. k. M. I. 

«) Weiizpl I.k. 71.1. 

») U. w. ÍO. 1. 



Kiw viitivv 17 i?rsip i.'Hsricpif 



137 



dr 1 <»83-i)ftn Dfiu It'U vulua gyeimcLeuibci és üiirit teljes ngy- 
^rú íxnnyit to<lott volna, hitgy Szent-István ereklyéinek fölvételH 
apostoli szentszék előleges tudomáisa és közbejötte nélkül 
ett meg. 

Világos dolog ennélfogva, hogy Hartvikneru a XXI. százjul 
r-jén, It.'mí'rn olyan korban élt, ;i mikor Szent-István testfölvéte- 
nck volő'li tnitén<tt»' ninr régen elniKsódott az emberek emlé- 
^zetébcD éí^ ennéltVvgva Hartvik kénytelen volt a maga korának 
Í3-véuyeibÖl, szokásaiból ajialogiát voniii és úgy adni elÖ elsi'í 
rálynnk i»zeritt^^ avattatáisát. Áíeg is cselekedte, de ezzel aztán 
^Z!Íza<liis. törtt'neti tévedést oko/ott, ii miért csak azzal nyuj« 
^tt mini kárpótlásit, hogy ezáltal magát és korjít is ehirulta. 

Ezekből, .qzt hÍKZ'^zük. a tigyolmes olvasó könnyen nieggy<3- 
klhetik nrréil, hogy Hartvik tdy kései író, a ki n»ár hullomásból 
^y egykorúíik elbfszéléséböl sem meríthetett. O már csak 
Sfnyv'^kbrd drdjíi*/ hatott va^jy a .szájn'd-szájrH kelt liagyoinányt 
gyzette tVl. lOnneltogva már *• szíMUpontból is esak annyi hitelre 
teuiítbat, a mennyire jó kiktbrrásokat ha*^.nált, vagy más eredeti, 
Iteltís ad:it<>kkjil ellenkezésbe nem jó. 

Tndjiik nagyim jól. hogy Hnrtvik niíí vének ily kevésre 

ilése s«»kakr»ak visszritet-zik. Xeni csodáljuk. Százados nieg- 

íést megtámadni mindig fájós, s azt efív tollvonussul eltö- 

Rni nagyon nehéz. De másrészről m-küuk még nehezebb Vídt a 

l. 'ízáznd történeti kútforráí^ainak számából, mikor oly szörnyű 

^vés, egyet tíjra elvetni, még nehezebb volt másoknak kegyeletes 

déí>ét. ha nem i'í megsérteni, de legalább érinteni. 

\\ iv mégis azon erö-^ mi-ggyózódésnéi fogva, hogy íSzent- 

|tvan királyunk története olyan hamis gyöngyökre, mint a 

piiókkel Hartvik szolgál, nem s/umli, < lio'^v ]i:imí> gyöngy csak 

F2ályezt«tné az összes értékét 

Mert legyenek bár a mi (■i\t'iiiK Hmiimik \('del mezőinek 
^mébpn csekélyek, nzt mind«'ne!ietre meg kell engedni minden 
múl gonílolkodiin:tk, hnj^y Hartvik nlvkor-olykor nagy 
l<et követ el. N'-m azáltaíimk már föUoroltakat értjük, 
^nwm azokat, melyeket mindenki ismer ós elismer, pl. hogy 
•^^^ent-AdalbeT-t Szent-Utvánt mindjárt fizü bitesekor (975) 
'telte, holott Szent Aflalbrrt jikkor még püspíik sem 
.v.íg> hogy !i/mntf* Mesko lengyel berczf{í még lOOo-ben 
61ott már i»i»:^4n.'n meghalt, Továbltá azt. hogy ;< puuntm- 
íoii monostort .Szent-ístván kezdte építeni, pedig Sz«mt-Istváu 
ráltíí.áglevele világo<«an mondja, hogy ezt méf* atyja (íeese feje- 
^|er» lette. Már pedig itt is az f»z elv; Semel deprehenhus. 
us: ha itt oly súlyos hibákat követett el, másutt sem 
I. umgti számára hitelességet. Es mi legalább a/t valljuk 



138 DR. KAltÁCSONVI JÁNOS. KIK VOLTAK AZ ELSŐ ÉRÍíEKRK ? 

és t:i ltjuk, liogy az a történeti anyag, a melyből a XI. század 
magyar történetét alkotjuk, inkább legyen egy pár kővel szegé- 
nyebb, mintsem egy olyan is legyen közte, a mely az egész épület 
romlását okozza. 

Természetes a mondottak után, hogy Hartvik művét az 
első magyar érsekek kérdésébon tekintetbe sem vesszük. 

IV. Végre utolsó régi író, a ki az első magyar érsekekről 
szól, Szent-István nagyobb legendájának szerzője. 

E műről már Mátyás Flórián kimutatta, *) hogy a XII. szá- 
zad vége felé, vagy a XTII. század elején készült. 

Állításait még senki sem czáfolta meg s mi is ahhoz csat- 
lakozunk a következő okoknál fogva : 

a) A nagy legenda kézirata, csak a XIII. szilzad elejéről 
való, mprt Gyula-P^ehérvárt »Alba-Transsilvana«-nak irja. 

h) Ennek szerzője is » kánoni választás* és »fraterna con- 
stitutio^ útján tölteti be a főpapi székeket. 

cj Szintén azt állítja, hogy Szent- István 10 püspökséget 
és azok közt csak e^y érsekséget alapított. E kettő pedig, mint 
fenntebl) kimutattuk, csak t\ XIII. század elején író szerzőnek 
tulajdonítható. 

Ez író ennélfogva szintén nem, vehető első rangú tekin- 
télynek Szent-István korára nézve. Állításai csak akkor érde- 
melnek hitelt, ha más kiítforrásokkal ellentétbe nem jönnek. 

Nem vehettük föl egyenesen az első magyar érsekekről írók 
közé Szent- x\dalbert életiróit: Kanaparius János és Brúnó vér- 
tanú érseket, és a 5> Passió s. Adalberti<' czímíí munka szerzőjét^ 
mert ezek közvetlenül és névleg magyar érsekekről semmit sem 
szólanak. De; mivel, mint mindjárt látni fogjuk, közvetve nagyon 
is nagy jelentőségűek, némi tekintetl)en döntők, itt utólag mon- 
dunk rólok egy i)ár szót. Mind a három életíró műve teljes hite- 
lességű. Mert Kanaparius Szent-Adalbertnek szerzetestársa volt 
és vele együtt egy monostorban lakott. Tudósítíísait egyenesen 
Szent- Adalberttől vehette. Brúnó Szent-Adalbertnek közvetlen 
kortársa volt, és adatait Szent- Adalbert tanítványaitól és munka- 
tiir><aifól gyííjtötte öss/e. A » Passió* szerzőjepedig a két elsővel 
teljesen ogyezölcg ír, a mi Jiiteles voltát szintén kétségen kivül 
val<)Yá to^/.i. 2) 

1)r. Karács* 'svi János. 

') Hist. Hiiiiír. Fontos l)i'ni I. k. 

-'; V. <"). Ptíi'tz, Moimni. (íoim. SS. IV. 575 — 579. 11. 



LAJOS KIHALV Kr)VETSK(JK 

A SZENTSZKKHEZ AVIGNONBA lH4tí ELEJÉN. 



MJnln váltott levelek közt, melyek Endre herczeg iszimyu 
*i'l)en Avigiioii éfl Visegrád közt jíittekpsmciilek, 
. iiyebl) egy is a unni, melyet 1. Lajos király az 
i'^Ti VI. Kelemeu pápához küldött. A levelet magát 
lo^uimazatábíin ugyan nom ienier jUk ; de u jíápáiiak 
in*zitm 14-^11 kelt válaszából következtethetünk tartal- 
ily kiiiif^letleiiül loiáiitja az álarczüt szerencsétlen 
Kil. Mog!iev("/i Johannát, a >fejedelmí rimát*, és 
hugj' i\ pápa trónvesztettnek nyilvánítsa őt, országát 
ti, a «iciliai királyi ház elsődszülöttjo elsődszülöttjének, 
nek. István liprczegnek adja. Viídoljn Tahiyrand bíborost, 
tf; ö úgymimd iejíejső tütiács<dta 
,-;yil kosságot, Söt T.idtilja magát a ^zent- 
a mely Kndre berezeg konmázását egyik batáridurt51 
a raáaikra halasztotta, s ekként időt engedett azoknak, - 
Bak az volt, most is az a czéljok, hogy n magyar királyi 
konifiát elrabolják és meggyalázzák. Roszűt, 
-tel tehát. ») 

Xfin szándékozunk e helyt érdemlegesen megbírálni mélyen 

' • '•^' ♦* I.»ajos kir.ilynidí föllépését, amiért a pápának nagy 

irt válaszát is* hallgatásísul kell mellőznünk. Ha ;innyit 

' k'rály levele na»y elkesere^lést szült 

ízért teszsziik, hogy Villani Jánosnak 

/érint a pápa nagy boszanágában a magyar 

í Ml boosájt(»tta, magjának a pápának szavaival 

ndyt'kből megértjük, hogy a magyar követség illő 

iUtfsfti'tte neki Lajos levtdét. ^j 



THS p^T :tlIlbA\Ator«S tUOü DOhls • 

■ rfrcepjuiu*.* i. U. 



140 r LAJOS KÍRÁI^Y KÖVKTS130E 

Nekünk ez alkalommal csak a követség tagjaival volna 
dolgunk, ha velők el tudnánk igazodni. A pápa levele Theiner 
idézett helyén ekként nevezi okét : 

1. Alhertua f/iw Stcrlicensls, 

2. Thnmafi Hvt/nart et 

:{. Chenotonus Wfjiif comites, ac 

4. Jacohus preposÜHit f'ccif.sie Bfichiensitt. 

Rég hozzá vagyunk szokva, hogy idegen okiratok a magyar 
neveket elferdítik, s e helyt valószinííleg a vatikáni levéltár ama- 
nuensisét is éri a vád, hogy helytelenül másolt ; mindazonáltal 
nem lesz talán lehetetlen ezen, történelmünkben eleddig ismeretlen 
nevek tulajdonosait megállapítani és felölök egyet-mást megírni. 

Kezdjük meg Jakab bácsi préjwsffal, kiről egyébkint csak 
annyit tudunk, hogy a prépostság mellett kanonoki javadalmakat 
is birt még a bácsi, zágrábi, pécsi, váczi és titeli egyházakban ; 
tehát a király által igen kegyelt embernek kellett lennie. De az 
egyházi javadalmak e nagy halmaza (dicséretére legyen mondva) 
mégis nyomta lelkét, amiért ez alkalommal, midőn a szent-szék 
körül vala, kérte a pápát, hogy az általa birt javadalmakról 
részben lemondhasson, s azokat tetszése szerint másoknak enged- 
hesse át, mely kegyelmet VI. Kelemen pápa 1346. márcz. H>-án 
meg is adta noki. ') Valószinűleg ugyané Jakab már 1342. szep- 
tember 15-én volt bácsi prépost és kanonok, amikor íi pápa 
Simon/in tTakabnak nevezi, s az általa eddig birt zágrábi lecto- 
ratust másnak adja. 2) Ki volt Simon, Jakab prépost atyja? meg- 
mondani ép úgy ncMu tudjuk, valaminthogy eleddig nincsenek 
felőle egyéb adataink. Ismerjük azonban pecsétjét, mely a 
Magy. Nemz. Múzeum pecsétgyűjteménye czédulalajstromában 
322. sz. a. őriztetik, és a melyen czímerének is vannak nyomai. 
Henszlmann Imre ki is adta már e pecsétet,®) de — mint raag<» 
megismeri - oly kevéssé kielégítő rajzban, hogy i\ hiányos rajz 
Titán találgatásokba *<e bocsájtkozhatunk nemzetsége vagy csa- 
ládja iránt. 

A TJiomas ííui/novf •owícsik^I legelőbb a Jiut/uart szót kell 
tekintetbe vennünk. S c szóra nézve van némi tapasztalatunk. 
Theiner amanuensisei az előttök ismeretlen Viuart, azaz Ujvárt 
^'^nnn\í^k olvasták. Volt is idő, midőn geographusaink .nagyon 
keresték a sűrűn, de hibásan előforduló Vináit. Máskor, midőn 
a pápai iroda scriptorai az Cjv<ir szót hallás után irták lo. 
olaszosan Jíuiuar-miU vagy //ítí/Mv/niak irták, se variánst olvasta 
a szóban forgó oklevél másolója Huijumlunk. 

M Theinrr, u. o. 1., 711. 

■-) Tlu'incf, n. o. t;49. 

') Archnenlngini Érf.eaító, XIV.. ó'.) 



A éftRNT-&;(BKIiKZ A\U:\<*NBA i:!46 RLCTBS. 



141 



Legkisebb kélségüuk se lehft tehát az iránt, hogy e lielyt 
Thtn'is, ujvűri tsfxinnal vuii dolgunk, Neui isjiieretlen egyóiiÍHiíg 

I :í nemes férfiú előttünk. JVIur |ii44-bt!u megtaláljuk az aviguoui 
követség tagjai közt ezen teljes czímuiel: ThojunK Áladaril^ 
comeg ih \it(Jfi\ Strif/oviHnsíg f1ioc.fi«i«, nwfjoxi/ifni'. ^) A pűpa 
ugyanekkor luegengeilte neki. liogy ti/enegye»l magával a szent 
földre /}tríÍn(lok<ilhass><iji ; tuvábhá húcstít engedett h nyitni megyei 
f**í:iftf/ templom szánníra, mt'lyiiek ('pítésiét Tamás ispán fejezte be,*) 
Ugyanő, kit a pápa 1344. februárius ai. kelt, de hibásan másolt 
levele Thoinas llnfuii (Rufus) '/? Uvsunr (Újvár) comesnek s a 
magyar király követednek í>evez. 2) 1345. s/eptember 14-én pedig 
ugyanazon [iá|ía ezen Thome Altuloi i romitif Xovi. ('uxtri kéré- 
sére a pécsi egyházníegyéhez tartozó (Teichiu ((jröresöny, Baranya 

I vármegye) helység templomának, mely Tamás ispánra atyai 
örökeégképcu íizállott, azonkőpon a nyítramegyci fuvihfnn-\ iensk" 

liliomnak bűcsnkat engí-flett. *) 

Nem más ezen AhxIárHa VóníH Tamás, újvári comes, mint 
a /"Vr/i- nemzetség tagja > a niainf tVinii/illó a\'M App'myi^i'snhuX 

[egyenes öse. 

rjvft)' alatt pedig nem Aba-Ujv.u ni.-j< i. hanem HtdicN 

1 vártít, melyet Fehf^r-E^y háznak is, de Újvárnak is neveztek azon 
íd<')ben, k«'H értenütik. K viirnak s közben másoknak is volt tehát 
Tamás líípán várnagya. 

Ugyanciak e Tamás cnxteUuuus ilf Vi/uar előkerül I. Lajos 

f királynak Bécsben 134n. deczember 15-dikén kelt levelében,*! 
hol Niphus a mellékneve; de Niphus >iziütén csak a másoló 
rtJssz olvasása líiifus helyett, úgy látjuk. Lajos király e leve- 
lében a njaj^yar-o^ztrák liatíUsértések elbírálására hiztosokat 

I nevezett ki a nmga részéről, vinzont Albert osztrák herczeg is 
usztrák részről. A magyar-osztrák határ e biztosok közt részekre 

I volt fölosztva. A cseh határtól Dévényig terjedő részjet neve- 
zett Tamás várnagyuiik és l'<ioiU Cheiitjknek jutott. Ks ím ez 
Ugodi Che!iyk a pápai levél harmadik ismeretlené: a ('henotnnns 
HV/Mf contfs, kiről jegyzeteink némi fölvilágosítással nzolgál- 

I hatnak. 

Csenyek í okiratainkban: L'henyk, Chenich, Chenig,Chenek». 

^t^heneg, a cseh okiratokban ('zenek vagy Czenko, mai helyirással 

' Cenék) származása ^^zerint cseh vitéz volt, ki valószintileg még 



») Architntnt Vnticanum, Hogcsta Supplio. Cleui. VI . i»n»i. II., par^ II., 
ffol. S0&. 

•) 'JTieiner i. u. I , ees. 

•) Theiner u. o I., 664. 

•) Fejcr, CD- IX/I., 285. — Theiner i. h. I 6fc4. 

»\ F<J/r, CD. IX/I., 275—7. 



] 42 I. LAJlíS KIRÁLY KÖVETSÉGE 

az interregnum alatt, lehet akkor, midőn bíztűz nézni Sziléziában 
járt (1306), szegődött Károly-Róberthez, kit ettől fogva jó sor- 
sában, bal szerencséjében híven szolgált. Mngister Chtnig bohe- 
mua, fifrenuus, fdelU e.t faviilian's aule nostre meVesnek nevezik 
őt rendesen I. Károly és Nagy Lajos királyaink. Hogy minden 
hadjáratban, nem kímélvén személyét és vagyonát, részt vett, azt 
is említik, hisz ezt így hozta magával testőrző minősége ; de hogy 
valamely csatatéren különösen kitűnt, azt nem említik, még 
kevésbbé, hogy vezéri vagy más előkel '> szerepet vitt volna. 

Érdemei jutalmául és hogy otthona legyen új hazájában, 
Károly király neki adta néhai Csák nb. Demeter bánnak összes 
birtokait, ') mintlíoííy Demeter bánnak magva szakadt, a mennyi- 
ben egyik fiának, Csáknak nem voltak gyermekei, a másik, Móricz 
ijedig, kit a magyar egyház a boldogok sorában tisztel, felesé- 
gével, az Aba nb. Amadé nádor leányával együtt, a sz. Domokos 
szerzetébe lépett. 

(,'scnyek, úgy látszik, pereputtyostól megtelepedett nálunk. 
A győri káptalan ugyanis a sopronyvármegyei Poturi (Péterfa?) 
liplysógot az Ikva folyó körűi meghatárolván, 1318. sze])t. 25-én 
mint szomszédosokat említi »terras Cheuych lilii Erl'ubes 
(? Ercules, Hercules) ct Mathie Ruíi rilii Artholf proximi eius- 
dem (!hcnich.'< ^) 

Károly király azonban nem tudta, mekkora uradalmakat 
adott Csenyeknek, midőn Demeter bán összes fekvőségeit neki 
juttatta. Meg is sokallotta bőkezűségét; mert úgy találjuk, hogy 
később a Demeter-féle javaknak csak egyik részére, a veszprém- 
inoiivfíi ugodi uradalomra szorítja hű csehet, míg a Demeter-féle 
pápiK-zi uradalmat Pái)ócz, Elk, CVsatabérfölde (Vasban r és a két 
Pályi (Sopronyban) nevű helységekkel 1325. októl)er ."í-ánKöcski 
Siíndor országbírónak adta. ^) 

Ez sommiképen se vcilt Oseli Osenyek inyo szerint, és habár 
az országbíró ellen törvényes lépésekre nem ragadtatta magát, 
Köcski Sándor, ki végső napjait közeledni érezte, aggódott, ha 
vajon halála után nem támadja-c meg Osenyek özvegyét és árva 
liát? Tudatában annak, hoüv mily sokféle hű és költséges 
szolg.Uata liltal érdemelte meg a király kegyelmét, gondolkozni 
kezdett, miként biztosíthatná hagyatékát örökösei számára?- 
A király készségesen segített a nagyérdemű főúrnak, midőn köz- 
hírré tétett<>: Ha ki Köcski Sándor birtokai valamelyikére jog- 
gal v<»l birni, az jelentse magát azonnal, hogy határnapot kapván, 



') Fcjn-, Cl). VIIJ.V., 20v. -Ja-J. 

«) Feji'r. CD. VIII, IL, \yó. 1. 
-) llazn\ Okmt I.. i:i7. !. 



"4t} KLF.JKN. 



U 



, o|(^tf rni'ífinutatljassii. Azonban nem találko/ott, 

tttt vülni». A kirúl,v U?Lát jeles iilakií levelet íitlott ki^ 

Bkit újra mt»gerőaített<? javai biroflaliuábaii, inagáiu 

T*^' ' ir:i vállalvűu. 1io<:y i'ít í5s imira<lékát saját kíiltsé- 

litílmezui, CsiMíyekriek pflig és jiainak iiríikös 

iiuiusolt M VíilamiiithoRy Körski Sánclork és örö- 

. seu» is merték liúborgiitni Osciiyekék. 

ebbtelc biztosításául, vagy (.'senyék kiUpótlásiiúl, 

ipzélböl tí5rt«^nt-t' ? nem tudjuk, de úgy értesülünk. 

ilv t*l vette ('senyéktől Ugod várát, és helyébo az 

incg Heves-Ujvárban fekvő Siroki várat. Bura, 

/., Iil:>, UjTalu és Literi helységeket adta neki, 

Mtjdati a hűtlen Hodontia Demeteréi és a magvaszakadt 

p í5reg T.estAkéi voittmak; sőt midítu a Tisza melléki, 

"itett líiiiát me*; nem tarlbalta Cseuyek, a kinily az 

^ '• némely birtokot adta neki c^erélíe. Van 

V írnly király telhetetlen csehet Xénit't-Ujvári 

olveit Peresztegfo, Hyzim-Pereszteg, Kaptús-Pe- 

n*<i1cáh birtokokkal i> esitított.'í : \0s7J0p hMnunda és 

>vó lett. ») 
'í '!• íh liivf'n szolgált l. Iv.iroly királynak, ki 

és várjobbá j^yok vis^znperlésévid bízta meg. 
11 I ^vtfk során foglal ato.s.") 

Íj.íj"- .virály korában (de ekkor njár nem nevezik 
IJqotUuük) Caenyok Veszprém vármegyének volt 
' \^.)*) — A/tán, min! emíítolv elkül- 

Lj;he a szejit-s/ékhez és kinevezte biztos- 
loitíirsértések elhinil.isára. "') Valószínűleg 

<r..;i -.,,>!^,,..(fp^ midőn Lajoí királytól fölkérte 
ik nevű, va8Rie«yei, néptelen birto- 
iy, tekintvén hof^y atyját is, őt is minden 
:*' s/.olL^Mlta, teljt'síté. ^) 

í'gedve Lajos király (Jsenyek fiával, 

WT -, snck találtíi kivenni kc/él>öl Somlyó 

'eimiiii Benedekre bíziu (l'35ií. deczember 12.).') 
Jánoson kivíll néliai« Tgodi ('senyék riaiiil eloke- 



iSuai Okmt. I., \U. 1. 

'- -' '" •■ ir., 'iHs. 1 . III , 
" • I. IV.. :»H. . 



Fcy 



( I>. 



144 I. LAJOS KIRÁLY KÖVBTSAOE STB. 

rülnek még 136U-baii febniarius G-áii: IstTáu és Péter, kik Bél' 
felét Piniiyei Istvántól zálogba veszik. *) 

Hátra maradt luéí; e kérdés megfejtése: ki volt Alltii 
vterUczi herczfif és mily viszony kötötte a magyar királyi házhoz ? 

Krónikáinkban és okleveles gyüjteményeinkbea hiába keres- 
tük nyomát, míg végre a Codex diplomatieus Moraviae VII. kötet* 
íittanulásíínál két helyt is íj). .")<3. és HU.) rá bukkantunk Albrrt 
st€rlitzi nerczegre. Egyszer Trencsénben, 1.'Í35. augusztus á4-«i 
kelt oklevélben, juelybcn Kázmér lengyel király követei jelentik, 
hogy János cseh király és Károly morva őrgróf intuitu doniiul 
Caroli iftjis línuijarU lemondottak Lengyelországról, kivévén a 
sziléziai herozegeket és hen^zegségeket, kik közt előfordul: 
AJherfiis th t^terJifz is: másszor h'rahíhnn 1:{.']9. fobruarius 9-én 
kelt oklevéUMii, melylycl Kázmér lengyel király mond le János 
cseh kirjíly és Károly morva őrgróf javára SziléEÍáról. A szilé- 
ziai berezegek ta.\:itiv előszániláíásanál ismét előfordul: Alb^rtm 
(lux Strditzcmh. Tehát Strelicz v.igy Sterlitz sziléziai berezeg- 
ség, mely a XR'. században a eseb-Iengyel határon, Oppelutol 
délkeletre tVküdt. S ezzel mrgvnlt a knles a magyar Anjouk és " 
Albert berezeg egymáshoz való vonatkozásának megfejtéséhez. 

(irott'/euJ jeles mi\\c -} kellő fölvilágosítást nyújtott Esze- 
rint Albert strehlitzi jierczcg unokatestvére volt Máriának, 
I. Károly magyar király első feleségének, mint ezt a következJ 
tábla világosan feltünteti: 

I lní-.lo, iipiiKliii i'B riitil«i>ri Lon-xt-K, "i" lü*!. nov. 13.; 
n»y«' : A-'c/nnm. uagy-lfii;;ycniercr.c>giiii. 



hiiiinii. I. B»leiih. 

)><Mithi-ai *'•* iritcli<>ni livrrzoi;. v l.Sl-j. okt. :>. ; <>ii|ip1nl lierCECg, f ISIS. majiu 11.: 

nojo : Hona. neje : Oriméthea. 

»«iri«. -i- l;(i:>. dopz. 1.-.. ; lQa.\}b Albm. 

fcrjf : /. htiiolii. inngyar király. ^tn-lilitzi lii-roseif, t IStíti. Jan. :.'á. Btün : 

neji' : Agnn. 

Megjegyzendő, hogy az egyetlen. Albert herczeg ált.il 
1360. június 22-én kiadott, ismeretes oklevélben magát C)pi>eln 
herczegének és (Nagy-)Str(^lilitz urának nevezi. 

Ennyi mindösszís a mit Albert strehliczi herczegről, Xagr 
Lajos avignoni követéről eleddig megtudtunk. 

Pór Antal. 



') SoprotiDi. Okit. I., 3'2I. 1. ~ H>i vajun Elbinus vagy Elblinus flir« 
Duiniiii vagy Doniinici do Ugod „Fejjcr, GD. IX/I., .^20 — 1.) a ciaUdh <i 
tartozik-*' V ekkorig nem tudjuk. 

>) Stainintafoln der slesiRchori Fürnten von dr. H. Grot«fend, Archiv- 
rath in Schwerin. Második kiadás. lioroazló, 1889. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Oroíií Történetíriis IHíM-beii. 



I. 

.Mie!/Vtt az orosz történeti tásjiak minket magyarokat érdeklő 
1 1 ' a »riult esztemlőrtíl israertetn<jk, — nem lesz talán 

éU,, . ,i)b titinak irodalmáról általánosságban is egyet- 
fuAst olínundani. 

/ / történeti irodalom — különösen 1878 óta -meg- 

Í*p<'» ' st mutat, tartalomban és terjedelemben egyaránt. 

mindí'n ága, a segédtndoraányok valamennyije 

.^.'s alatt áll. Nem csak a politikai történelem talált 

nő magyarázókra mint Kosztomarof, Besztnzsef-Rjumin 

•!;ii, hanem a társadalmi ésjogtörténet (Kovalyevszkij, 

l^iil.inof, Zabjelin, Szergejevics stb.), a gazdaság- 

ikoC berezeg, Bjrlajef, i^yeskof, ( 'sioserin stb.), 

i>iu a vallás és művészetek stb. történetei is, 

- szóira a külünfélc helyi monographiáknak szinte páratlan 

■ -L'áról. Annyira megizmosodott már az orosz történet- 

tevékenyKégét ttjrmészetes otthona határíiin tűi is 

•. Iielyot kövotelvi- magának az európai 

íi orosz hóditások nyomában egész serege 

:t a tudósoknak,*) kik ezen eddigelé megközelíthetetlen 

' országok rejtelmeiből, évről-évre új kincsekkel gazda- 

i rajzi, titlmographiai, nyelvészeti és történelmi ismere- 

L •) C:íak terjedelmére nézve kisebb, de nem fontosságára, 



') iWát^ktni, hogy tÖBgyokfres oroazok mellett bennszülött {caerke^z, 
i^nsM, kMliiiAk Mtb.i fudÓMok in közreműkddnnk, természeteaen oros* 
i • • ij 

«. r.>.>. I. k. .-v.nhetjUk mi íb. >ie ott élő vágyéit, « velünk, — fajuk- 

n:il fogVH, — rokon népekről szóló nagy irotlahuHt, 

i"i!ii> líkiíii mii, melynek uagy hasznát vehetnék 

Ilik a krími kháuságról eredeti kűtf«5k 

!> u;»csala XVIII. vj.) nagy mankilja 

^l.tAWML IB»2 ILFf-BUT. 10 



146 TÖKTBNBTI IRODALOM. 

ama másik mozgalom az orosz tudományban, mely az orosz s a- 
Balkán-félszigeti cultura ősanyja: a régi Byzáncz múltjának 
földerítését tűzte ki czéljául. Sok itt persze az értéktelen lim-lom, 
a pánszláv politika dilettáns gyártmányai, de sok egyszersmind 
a komoly, kútfőkritikán alapuló tanulmány is. 8 noha ezek se 
mentek mindig a túlzástól, do az általuk tisztázott eredmények 
arra tigyelraeztetnek, hogy az egykori keleti birodalom befolyása 
minden téren jóval jelentékenyebb, mint a milyen szerej) eddig a 
czivilizáczió történetében neki szánva volt. 

E fontos és sokoldalú feladatok folytonos műveléséhez szá- 
mos társulat, kiadvány és folyóirat áll az orosz történetírás ren- 
delkezésére. 

A társulatok élén természetesen a szén t-péter vári császári 
akadémia áll az o történelmi és archaeologiai osztályaival és 
bizottságaival. Ezeknek köszönhető a legrégibb orosz történelmi 
kútfők kiadása, s ezen kívül a történelmi munkák jutalma- 
zása által is serkentőleg hatnak az irodalomra. Kiváh) szerepet 
játszik a m.'tr régóta fennálló cs. történelmi társulat negyedéves 
folyóirata (Cstenije) s történelmi tára (Szbornik) által, mely 
utóbbi már a hetvenedik kötet körül jár. A történelmi, irodalom- 
és művészet-történelmi emlékek kia<lásában a cs. palaeographiai 
társulatnak (Obscsesztvo lyubityelej drevnyej píszjmennosztyi) 
van nagy része. Más természetű, de szintén gazdag történelmi anya- 
got nyújtanak a cs. régészeti társulatnak különösen keleti osztálya 
(I)revnosztyi Vosztocsnyja) ; a földrajzi társulat kaukázusi osz- 
tálya, mely már 12 kötetet adott ki (Szbornik niaterialof dlya 
opiszanija mjesztnosztyej i plemen Kavkaza) az ottani törzsek- 
és vidékekről. Ugyanezen tár8ulatnak|másik, ethnographiai osztíí- 
lyának ])edig tavaly óta külön folyóirata is van » Eleven Régi- 
ségek* (Zsivaja Sztarina) czím alatt. A cs. természettudomány- 
kedvelők társulatának külön anthropologiai (most jelent meg 
a XIV. kötet), külön ethnographiai (most a XII. kötet folyik) 
osztálya van s mindegyiknek külön kiadványai. Ezeken kívül 
a szent-pétervári és moszkvai, valamint az összes vidéki cs. egye- 
temeknek is külön történelmi társulataik vannak, melyek közül 
ki kell emelnünk a szent-pétervárit »Isztoricseszkija Obozrienija-? 
czímű jeles szemle-szerű folyóiratával, a kievi Nesztor nevéről 
elnevezett tört. társulatot nagybecsű déloroszországi, a kazánit 
pedig keleti kutatásai miatt. 

Említést érdemel az orosz cs. i)alesztiuai társulatnak is 
immár 2() kötetnyi kiadványa, telve többnyire érdekes régi 
keleti útleírásokkal. Szintén a történelmet cultiválja a hírhedt 
Ignátyef gróf elnöksége alatt álló szláv jótékonysági társulat.. 



w. tciniiéazotesen els<> sorban pánszl/iv politikát 

í'li t-íirténcti rzikkeket is hoz.'l 
>n1jítok TPi'lIett is az orosz kormány fejt ki 
tört. kiíttVik kiadása kíirtil, 
li- é^ igazságügyi minist<^- 
;i czári (iradiilinak ministerínniíi is szakiula* 
'j;(k az alattuk álltí fővárosi és vidéki államlevél- 
s olsiiratiffil kútfői becscsel biró anyagát, nzonkíviil, 
•ipk külön tíirtéiielmi biz- ' > 

IS sze)n]í)intjáliól is az ös- 
fttirntok közotl k(^tst*gt<>lerMil Ifígtekintólyesebli hz orosz 
, : • • >'-tpri«iunak (Zsurnúl Minií^ztersztvn Národ- 
\ inost mar a hatodik évtizedben járó havi 
intt^zkodéHcknek, tanügynek és a klasszika 
llíuuló roviitokoii kívül, e közlöny n legria- 
rténelonire fekteti. Czikkeit s törtrneluii kriti- 
■ ..!> történetírók irják, a mint hogy magát az egész 
;i hírneves hyzantínista Vaszilyevszkij szerkeszti. 

■ ezen mintegy rendes hadscp\ií<-ii 

-éboM, feldolgozásában szinte (iíiíu- 

^oagn a publikum is részt vesz. Talán sehol som irnak 

toire-t^ íoljegyzést, anckdt)tát, naplót stb. mint Orosz- 

Irííik közt — az az érdekes — az orosz intelligenczia 

1eg<*t kópviselví' találjak : tábornokokat, ministereket, 

^c^ak úgy, mint a gentry vagy a liivatalnoki vagy a 

kar kis embereit, kereskedőket stb. és az iró s művész 

len speciesét. Mert ne fole«ljük el, hogy ugyanazok a 

>k, melyftk egy Dosztojevszkij vagy Tolsztojban min- 

t ' ik:a/. a jnhenést nem ismerő, niáuia- 

. az az éles objecti vitás, mely önnön 

Ijc^^t-^'t'it ih :i vt^lttekig ktpcs elemezni, — kicsiben minden 

ll.írj in.'.jv.-iiMi.tív llvi'ii f.'i i!n>"/i'ti adömánvok mellett aztán. 



kualamnyiit, jf-lesszliivi'ítánk Hodinkn A. 
t'vfolvH Hídban 20ü — '<Í2y. 11. 

. c'iínk reinrég — l8T8út;\ 
• iiri arcli. társulat (mert Oros/- 
M'ologin körébe ut«ltiik az oklevelek 
■.} ugyanis •^tvx'ialf'* lev^ltÁrnokoka; 
.,j. u^ycs viiléki korn >kban It'véltdri 

ílv^n bií.ntts.iírnnk lail.ata az, hogy 

i-i h-\.it Árakat ax illeted 
j<?k » H r<»TilO)»abb anyAgol 
Hikiit ,ii;i{nu 1 nia iiiár tÍ7. kuruiányzóaüg'- 
K\rn. — BÍKony mi i« kOviíiliftnök e kitiin<J 
• nin uri.Kfc' ftiiiitn innlnnDk üref jogokon é" 9^r»*I»i»;ken t 

10* 



l.lliJll.'U 

1.^ U»pont 



14H 



TrtRTÍCSKJi n<>>M\l!B 



az orosz memoireirodalom a múltnak egész nagy g- 
alakul át. Pulitikai vagy társadalmi sötét drámákat .i;.i..j1I 
históriai festméiiyek mellett, a régi jó idők: érdekes ►babuska f-k 
vagy nagybácsik stb. arczképeiben gyöiiyörködbetüuk. Megkapó 
actusok illusztrálják nagy emberek nehéz kiiwleimeít, írug azem- 
ben velők hü >plein-air''-ek örökítik meg u liivatiílnokok lopá- 
sait és Önkénykedéseit, színpadi intrigákat, lakájszellemok alj;i^s:'i 
gait stb. 8 végül pompás humorú zsánerképek : a ministeri 
töviseiről, diák stiklikről, tábornoki >orrok«-ntl, a censurM kij:ii- 
szásáról stb. stb. zárják be a sorozatot. S ezek a dolgok miii<l, a Ing- 
szigorűbb censura mellett is napvilágot látnak. Mert n 
solutismus kifogyhatatlan lévén az ő szeszélyeiben, Oi" 
ban Í8 »seminmi sem állandó, csak az állbatatlanság.c *i 
censorok pedig csak azokat védelmezik, a kik éppen rna vamuK i 
hatalom birtokában. A tegnap elveivel, nagyságaival szenibe?i 
már senki sem türtőzteti magát. Min<leuki elmondja ii tni 
de a moralizálástól ösztönszerű tárgyilagitsságuk mégis m- 
őket. Arra törekszenek, hogy adataik igaztiks mentül tr»lái 
legyenek — az Ítéletet az olvasóra bízzák. Munkájok tubát u\ 
szempontból : regény, adataira nézve történetírás^ Alig i 
e két elemet megkülönböztetni, annyira felolvadnak a i .'. 
másban, s egyik se szolgál a másiknak liátrányárn. K/ f i 
becsessé memoire-jaikat a tudomány szempontjából is, s n 
rázatul szolgál nagy elterjedésüknek s a közkedveltségnek, 
lyel azok Oroszországban mindenki részéről találkoznak. A 
kívül elterjedt napi sajtón kívül, minden történeti 
érdekű folyóirat, milyenek pékl,, hogy csak a I- . 
említsük, a »liu3zkij Vjesztnyik* éa a »Vjesztnyik .h- 
állandóan telve vannak ilyen emlékiratokkal. Annyira 
szükségletté vált e zsáner, hogy például az »l8zlorie 
Vjesztnyik* czíniű előkelő törtérielmi folyóirat sokszor ■ 
emléldratok helyett történeti regényeket is közÖl, a melyek 
ban érdekes voltuk daczára sem rínak ki a többi komul 
tanulmányok kÖzül. Rajtok kívül, 1870 óta egy külöubavi i .* 
irat 18 létezik: a »RuszkájaSztarina<, mely kizárólag a memtiire- 
irodalomnak van szentelve.'') Itt találjuk meg Oro«i 
érdekesebb történetét a legkülönfélébb szempontból. :. 
kesébb emberek önéletírásaiban. Termés/eteseu ezek legiiikaUb 



rend- 



') Az orosz viszonyokat jól iamei'C De Mai«tr« gri5r irta a -. 
egy oroffz bRrátjÁnnk >Tout cbnnge c\\t>x. vnas, h^» Ioíh comme Im tu« 
les opinions comme les gíletM. len 8ysl<^'mes de Ujut geDr«» roriime Ia« 
rien n'e»t constant quc l'inconstancc.* 

•) KiAdóJM UiVttly azt jelentette, hogy e meii)oír«-okb4Vl 12 4^fol| 
terjedr> kéüzleiU'l jHUilfilkezik előre f 



BVKTl TItOOALOM. 



jabb kor történetét iliustrálják, de sok van köztük olyan, 
^melyek éppen 10 -20— HO év előttről szólnak. ') 

Másutt ez legalább is szokatlan, de nem Oroszországban, 
a hol a történelem lapjai hamarább telnek meg, s oly sok min- 
dennek idő elíltt kell végét érnie Innen az a mohó előszeretet 
lAz actualitások iránt, sőt e miatt a levéltnrakná] is nagyobb libe- 
^ralitastí persze nem egyéni, hanem dologi szemprintliól), kevesebb 
fontoskodást tapasztalunk. Más államok a nagyobb rontosságú 
lírátokat rendszerint r»U — 100 évig tartják rejtve kiváiicsi szemek 
jelöl. Csak igen nyomatékos tekintetek birbatják iá, hogy ilyenek- 
I höl idó előtt tegyenek valamit közzé, s akkor is e munkával csak 
I kipróbált óvatossága egyéneket (mint p. Poroszországban Sybelt 
(az új német birodalom megalakulásának történetével) bíz- 
I nak meg. Itt azonban nagy érdekfí iliplomácziai levelezések kÖz- 
lé«e, feldolgozása, — olyanoké is, melyek még ma is életben lévő 
[személyeket érintenek — egyáltalán nem tartozik a ritkaságok 
[közé. Maga az állam jár elÖl ebben is a jó példával, különösen 
la külügyi ministerium, s immár a ministertanács, az állami 
iBenatus, söt a czár saját kanc/elláriájából is mogkezdódött nyil- 
fváiiosságra hozása az ott felgyülemlett történeti anyagnak. 
j Az összes folyóiratok, niaga a napi sajtó is, bőven meríthetnek 
le bizalmas természetű forrásokból. Természetesen a családi levél- 
J tárak sem zárkózhattak el ezen áramlat elól. A kiadott családi 
^oklevéltárak, - milyenek például a Voronczot herczegeké, mely 
fiiiár a negyvenedik kötet körül jár, vagy a tavaly megindult 
Kurakin berezegi családé stb. az intim levelezésekre fektetik 
a fősúlyt s ezért rendszerint ott ke^ídődnek, a hol másutt azok 
I már jóformán befejezést nyertek. Ámde csak akkor győződünk 
meg e levéltárak rendkívüli kiaknázásáról, ha a -szinte belátha- 
tatlan terjedelmű orosz biographiai irodalmon tekintünk végig, 
mely anyagát első sorban családi iratokból veszi s az életrajz 
.sokszor inkább csak ezen anyag kiadása végett Íródott. 
I E vázlatos részletekből is kivehető már, hogy mennyi 

Tíj tanulsággal kecsegtet az orosz történetírás, mekkora nagy 
dimensióiban, s szinte kápráztató változatosságában, s hogy 
milyen érdekesen tud elbeszélni. Ama varázs alól tehát, melyet 
az tudásvágyunkra s fantáziánkra oly ellenállhatatlanul gyako- 
j rol. raidőn az egészről valami összbenyomást is akarunk sze- 
I rezni, — Ítéletünk is alig vonhatja ki magát. Ámde az új, az 
érdekes és változatos, a tudományra nézve elvégre is merő 
külsőség, legtöbbször a véletlen érdeme. Eddig csak olyan iro- 

') például tavaly a neiiiróg elhunyt Valujet" gröí t-gykori ininiatei- 
liek naplójilt kö7.ölte ii hntvuniis évt-khűl. Tavaly előtt pedig h berlini con- 
gT«9insról hozott adatni nngy weniíicziót keltettek a?, .iurópai süjtúbun. 



TÖRTEN15TI IB 



dalom benyomását teszi ránk, mely csupán szórakozik, pedig 
oroBZ történetírás nuís erényekkel íb dicsí?ke(lhetik. Igazi érU>k^ 
nagy jöv/ijét abban az erős kritikai érzékben látjuk kifejezi 
H mely — mint már elmondtuk — minden oroszban primit 
ösztön gyanánt jelentkezik, tmloniányukban pedig legtöbbsí 
valódi művészetté izmosodva érvényesül. Kiítfőkritikájuk - j 
raiböl minden történetírás fejlettségi fokát leg^jnbban megít 
hetjtik — lelkiismeretes, alapos s mélyre ható. Tanulmányai] 
bánt íi történelem minden ágánál éles es/ö ' ' én^tt kritik 

szellem nyilvánul és - a mi szintén hátain i ''• — irodaU 

kritikájuk is a tudomány érdekeinek bátor, féltékeny őre. 

Történetírásuk mindennek daczára távolról 8Íncs még az 
a fokon mint a fraucziákuál, angoloknál, va^y németeknéL Igen 
sok oka van e szellemi kifskoruságnak, do a Icgielenf " 
valamennyi közt az, hogy tudományuk philosophiu uéi. 
Philosophiai szellem nélkül pedig, n logjelesel)b kritika is 
éppen destructiv természeténél fogva - csak töredékeket^ vU 
getelt eredményeket hozhat létre. Az ilyen irodalom aztán csn| 
fél munkákból fog állani, akár egyes czikkokiVi! ' - 
kötetekről. Történeteikben hiába keressük un 
állam, vallás, terület, faj és világnézlet nagy probbnaaum 
Nem, ez idő szerint még a/ erre való törekvés som ígér sike 
Nem mintha íróiknak a tudomány e magasabb föladatai iránt is' 
nem volna érzékük, de mivel philosophiai uiódsziír hiányábai 
kérdésekkel nem is foglalkozhatnak, a nélkül, hogy lábuk a| 
A ne veszítsék a talajt, s muidvájuk politikai pauiphletté 
váljék. Ide visz ki ott e kérdéseknél okvetetlenül min<len okq 
kíidás. Ezekre nézve egész Oroszország két nagy pártra osxl 
Mindegyiknek universalis kulcsa van a priori mindenhez, 
egyik: a liberális, fnirópai ]>árt (západnjíki -- nyugatiak) haa 
ját a niultbiin csak mint a többi európai államoktól elmara 
országot tekinti, politikai progrummja se más tehát, mint h»j| 
mindenben Európát kövesse vagy legalább utánozza, E kúZB 
polita iránynak mindenben ellentéte a szlavofil ( ' • ■ 
párt. Ezek Oroszországot s általán az egész szl.i 
gyeleket, cseheket is!!) egy Európától teljesen kiilöuLiuyiu *tíl 
rész«-nek (saját szava a mostani orosz czárnak) tartják, imiu\ 
izébon önálló czivilizáczióval. Politik.ája tehát a conserwativisroi 

irgész merevségében, és miként a inulthan (?) úgy '- '•' 

elkeseredett harcz a latin-germán czivilizjíczió, a 
Európa ellen.M Oroszország történelme tehát csak texLm» , 



') Az európai pArtníik, tnel,vl«i! |i«lil.-íttl Ti 
liíresebb orosz kritikus Ej«;lin«i?kii -'í- »...«-,^«m1- '■ 



>noMraC • * 1 



TORTSNRTI IROUAUÚM. 



15t 



al szolgál A két félnek, a tnrténetíráHDuk ])edig mert o.^ 
áUóftága nincsen s pbílosopliiu nélkül uem is lehet -- egyik vagy 
' ' ' íjává kell szegődnie. Mindegyik ii maga szája 
i aztán Oroszország s a világ történetét. 
iiHi L tuindent Kurópálioz mérve : a szerint dicsőit 
. yel, elvet vagy föntart mindent, a railyen mértékben 
iirópai állapotokhoz hasonlít, vagy nem. Hogyan képzel- 
II' u u'liát, hogy történetíróik ilyen >methodus«-sal Oroszország 
-tjdt igazi képét u mnlthíin va^y a jelenben valalia reconstruál- 
KMftUt? A Itt az ellenkez/i végletbe esik. 

HalUni seii) -okról, kölcsönösitégről ; pedig a 

*i)át elméletét is a Hegel philosophiájából vette. A szlávságnak 
„{,.... ; . ,:n.: . .,,^| tybíjdonít, H niível még Mexikó vagy Peru 
rív sem birtak. S ha, eltekintve e túlzásoktól, con- 

■mlaluok *i., lioj^y a?, a párt már helyzeténél fogva is közelebb áll 
ú]mi ajL ♦itht)Z, mely tJroHZország megismeréséhez vezet mit 
hiwiiWU? ha intézményein, történetén csupán lelkesedik, de azokat 
ntgérteni Bztntén képtelen, s kétszeresen az, mert történetébe, 
*u(»iU{i belekeveri az összes szlávokat, s múlt és jelen, össze- 

i gomolyodik egybe. 
i ik képviselik Oroazürszágban a 

ludomany magasabb feladatait, s Önállóság helyett biva- 
fiaiT..,.! . ./> tendencziák követésére, terméketlen ehuélkedé- 
lák. ^[ásutt a történelmi és sociologiai tudoraá- 
iiz áltiiluk elért eredmények szolgálnak 
1 ek alapjául. Itt azouban mind a liberális, 
párt külföldről vett elvont ebnéletekböl táplál- 
f'idtimáiiy nagybecsű tanulságai helyett idegen, 
nézetek közt ingadozik örökké. 

Illó tünetek okai aztán annak, ha sokan 

• f» <*' -^kitűnőbb ismerője ia : Leroy-Beauliou 

iii.H/.*)kl<»l minden originalitást megtagad és ezt 

ni róvja fel. Mi luonban, - ama nagy tekintély 

munkája még Oroszországban is élvez — azl 

H igaza. Hiszen az emberi szellem teljes 

le mindenütt a gondolat absolut üzabad- 

• t»vArtUkv4AkH7:Hkor, Doíatojevaatkij, Tol«iioj, Katkof atb.) 
- í'.r<l«*kt!i» infr-sHjfyelni, hogy vz ax untojtoniümiis 
^»••n ki<|omlMMoilik : kicsiny ú» imgy dolgoklnvn, 
' • fij^v^rAnt. 

ül \líH RiustíJí, l*M\». 1881. nz l. kötet 3. köny- 

\ el n« p.'innszoljani, hogy n mi kindóink- 

nagy t.<rdt.-ku munk/iknak kiadii<«a, miut 

-II .< i.(>it:*iiak Luxívk-Aineiikúiól most irt li««oHlfi 

!»i^ ambii:xii»j4t. miut egykor n eo-nn, TO-es évekhxn t 



152 



TOnTfCSKTI ViOMÁXAtM. 



sága volt. Ez az, a mi Otoszországban teljesen hijínyzik, s el 
tudjuk képzelni, hogy itltala micsoda Imtalnias eiu'ík szabadulná' 
uak föl s az orosz szellem milyen óriási Jitalakulílson m 
keresztül. Ezt sejteti velünk a csak félig szabad szépirodalom 
már is temérdek halhatatlan alkotása. Ezt kell következteti 
e szellemnek az exact tudományok tf'rón kifejtett hamu 
eredményeiből, melyekben kritika mellett már kétségtelen öiullll 
ságra, söt valódi philosophiai szellemre (például Mendelejeffnek, ( 
vilílghín'i orosz vegyésznek theoriáiban) ismerünk. Miért? me 
senkit sem érintvén e tudományoknak 
ségei, Oroszországban vzok élvezik a !• 

A társadalmi tudományok ellenben ott vulósíi.ggal a/, állíim cz€ 
jaira berendezett állami intézmények. ') uiűkodésíik is tehát csal 
mint ilyen lehetséges. Vagyis megállapítani, analyaálui szabadj 

— de következtetni és generalizálni csak valami tdöre kijelöl 
irányban tanácsos.') Nem csodM, ha e szolgaság aztán az eM 
csökbe is átmegy és a tudomány minden áron magára jikarfl 
erőltetni, hogy ágy van jól minden, a hogy van, s mindig is I| 
volt Rurikt<il kezdve n mai napig.*/ Legnagyobb gondolkodni 
egyike, Bjeliuszkij kritikus mondta: »Oroszország a in 
gárisodását és szabadságát nem önmarjnból (nye iz szebja 
fejti ki, de ezt is, amazt is »ízárjaitöl kapja." Más helyütt p«í<i 
így nyilatkozik : » Igaz, nekünk még nincsenek jogaink ( nye inicjí _ 
prav) . mi még — ha ügy tets/ák - - raliok vagyunk, do ez oniuu^ 
van, mert még kell hogy rabok (dol/sny byt rali;^ 
Azokat az örökké tépelődő, s lemondás vagy , 
hánykódó abtkokat az orosz regényekben (í/t^viii Péter, K« 

Egy OIU9Z iMiiber, S/.i;iiientkovf»/,ltij, a jcle« publicistii jt-lleaie 
csak nem rég (Iszturicsesxkij Vjesztnyik 18ül. dccx. fíizet. 721 1.) e tali 
9x6vr1 'a% uroíir tutloiiiányt. 

») \x linwjt köíoktfitiisügyi minister csak pHr évvel exelfltt xs fit 
t^gyetemek tCu-tón<?tí és jo^tiiiiKi-uinak megliugy^^'^* bogy e)<5Hdslwaikban ]inTi4 
kiftíjtíísi^re tekf*-'8sen'*k súlyt : liogy » r-zúvi rthsolutjurnus n l»«in"éiribb « I« 
nentzetibb int«!'zint'ny OrosaorszAgban. Muinlani *efn kt'll, liugy akoKh 
akik e rendeletnok i'leget ntMii tettek, puszrulníok kellt*tt iiió'^ ;i li«KkitiLnűl 
orosz joKtöcféiH'íiznok : Kovulyevszkijnnk i-i. Mi több, núótH vz iTirtónt 
külföMün t«rt«V/kixlik, iik^^ iiuinkiiit «•• merik nnityon i'.n»»«r»í?lHÍ « <il 
idé7,^etik ' 

') Hegel I)hn«>sup1i1ájából olvattt/lk ki ezt az oruiizok, s mobi'kti kfi|)t] 
ríijift. kiilőníison a nftgy többségben lévö azlavotilek, kikii f 
olyAn, iriint n f^XitltiinüKHl a faldokli'iiiftk. ÉnlekcH pilrJiil/anii 
létei. in»<ly hz ui"«ja2 én fi-inírzin szellőméi r-gy ifl«'i' ' ' 
I»e nUg ftz Hliszoliit Orosfzorszj'tgbrtii nzt úgy h-\ 
iip)' vftn jól H hogy vnn, az a 1--^ — ' ■ > h luinserviiii^ .x.. 

— » rrancziiik azunbAn arra íií m, hogy : mind 
Uil nélkül rtfra, jól-e vagy ru .-,.., ...i l«?nn»e, » mint ' 
dnlmibb mozgRlmat : a DaturnlJ9!mu4t hustfi 14tri\ 



TAirrítxrTI IttODxt.nM. 



ir> 



Stb. stb.) tehát tietii csupáu u képzelet szüli. Tele vhü 
"^""^^"inzág, infn<ien téren, — a tudományban is. Ilyei 
__it aztán, öüjíllóság, eredetiség, új eszmék, törvényol: 
_., éppen a legfontosabb életbe vágó socialis tudomii- 
üxiote lehetetlen. Az orosz történetírásban is a zsenik 
v^ini«k. M níigy alkotásoknak napja n)<^g el nem érkezett, 
' készül reá. Eddigi eredményei is már mind 
itá^: i»'ju keltenek érdeklődést A küUoldi tört. folyt'i- 

_.ilok, AX e szakba vág<^ orosz termékeknek tavaly óta külön 
pifativl nyitottak. ííekünk is ideje volt már egyszer szakítanunk 
ík Itiizűnnyol, mellyel fd^lig még a saját történetünket r-rdeklo 
|ffntt kutatánok iránt is viseltettünk. 

Taí-anvi Kaholv. 



A roiiiiiii kormány tőrtéiielini kindváiiyaii. 

i>;tidok( januári fiizetébeu, az irodalmi szendében 

Uté.st lett a Hnrmtí/.íxki-gyrijtemény czíiu alatt 

"d K nagybticsíi pnldícíitio történetünknek is 

11 forráya. A rí>mán akadénuaa ninlt évben 

. L iio Hurtnn/aki' czíui alatt jtdeutést adott 

gyűjtemény történetének létrejöttét vázolja, s egy- 
BÍii.1 ' ' s«!n ilhistr.'llja Ji roman^kormány nlth)zatké8z- 
»^ét a 1 kutlVik kiiHlásu körül. P^dekesir^k tartjuk a/,t 

(t|lhTr>nÁ»i*ibah idvasninknak bemutatni. 

ttomáuia \a\\h6 ^^J^ kíVitoktAtiiéi iriinintt-re i.s Hí butin Murniii/aki- 
[ MrtAi okmÁny\t,yiijtfimhiy <*» lltininixaki íFragtnftiife* czím ninlt 
roinnii. réHíint n»<tnet nyelven irl rrumkúi kiívliiajiiiak i\^/,ki'»it- 
kinrvL'xett egy bi/.otr8ágot. melynek tngjai közi volt 3 nkatleaiikiis 
'V kOItag, — exen okmányok éa müvek kÍHcIámni a ininisteriutn 
I: l^TÜ, 1877, 1878 oa 1}S79'80 évokbcn irn:> Lej-t (frtmkot 
^B»ni>t <«•*»» tiniosi. 
l880;'l-lH?n »» miní«>ttrrÍHni e/cii t'jrtén. miivok ki.'id:l8jivftl «/ aka- 
rat Uitiu meg, mely a tnegbiwlst elfuffadta, elismervéii n iniuiwfpi' 
''hi Vmervaett bÍ7.ott«ágot. mely folytatta mükötlúsét és n/, akadémiii 
• kiadások admiuisxtrativ részével foglalkozott, a kiadásokat m'm 
I lir. »* akailrintft l)Hi1>;otjél«'. hanem a rninistcfimn által euge<iélyi' 
'*' '-kt't klilim ke/eltf 

'Iliig a munkálatok reviaíójával, iorüításiWal é« correcturn- 

"It egy titkár ctímmc! kinevexett egyént (Ü/nrici Jáno'if), kiinl 

'•r»* tn 360 Lci'bon állapi ttatntt meg, vagy ietívmikint 4 200 L«jí 

'■f, 14 év alatt íi«8*e»0n 58,800 I.dt - Kéaöbb n munkn^ 

-i'*!i, KflUVnfétc okmány ok kul, melyek több európai lovéllárb4»l. 



154 TftRTKNRTl IRÜHALOM. 

(Kretzulescu Velenczebcn, Pdtervárott cs Moszkvában, Obedeimru . 
ban, DeuBusiauu Magyarországon, Odobesco Parisban, TocHescu Fái 
gyűjtettek, az állam az 1886-7-8 — 9. évekre felemelte a d 
évi 33,000 Leire (frankra), ezen segély lehetővé tette a kíac 
nagyobb fejlődést adni, nagy jelentőségű okmányok megszerzése é 
.kiiiyomatása által. 

A pénzsegélyek összege, mely az akadémia kezelése alatt 
241,421 Lei és (50 Bánira rug, ezen összeg nagyobb részét az álian 
t. i. 9 év alatt adott összesen 222,350 Lci-t, a többi az akadémii 
kezelt p('nzek moggazdálkodásából és a kiadások eláiusítáeából kelet 



S/n>rt Simiic.H on Greaf Sufjjecia. fíy Jumen AhŰiouí/ Fi'oude, New i 
in Jour i^olumes. London Longman^, (íreen and Co. ISUJ. 

Froude összegyűjtött essayinek új kiadása fekszik elő 
négy szép kötetben. Szólnak ez essayk héber és görög régis 
középkorról és újkorról, theologiáról, philosophiáról, költ 
rtil, történetről és politikáról. Válogathatunk bennök hanguL 
és Ízlésünk szerint, akármelyikre nyituuk, mindig találunk v 
jellemzőt, valami érdekest vagy kiválót. S ha talán a tá 
már ismerjük is, a művészi előadás élénksége okvetlenül 
. figyelmünket. 

Nem akarunk futólag megemlékezni minden egyes < 
ről, s íirra som merünk vállalkozni, hogy felhasználjuk a 
sokat, melyeket e gyűjteményből vehetünk, a nagy törtéi 
képének rajzálioz. Inkább ama szerényebb feladatot válás 
hogy a gyűjteménynek talán nem legkiválóbb, de tárgya 
előadásánál fogva egyik legérdekesebb tanulmányát ismert 
Szent Hugóval, a tizenkettedik századbeli lincolni püspök 
vei foglalkozik e tanulmány. 

A középkori egyházi életrajzok nagyobb részének \ 
niánya a mai kutatót nem sok eredménynyel kecsegteti. Sz< 
többnyire egyházi czélokat tartanak szem előtt, s ugya 
keveset törődnek a jellem és a magaviselet köznapi részlel 
Hinizett legenda-takarót borítanak hőseikre és Szent Cut 
ép oly meseszerűvé lesz, mint Theseus. 

Annál nagyobb nieglepetésünk, midőn e homályba bi 
alakok sorában egyszerre oly ember tűnik elóuk, kit életül 
halála után csodált a kor, s kit mégis tiszta világításba 
hatunk. Avaloni Szent Hugót, a lincolni püspököt értjük, 
életrajzát udvari papja, Ádám barát irta meg, a k^ 
enshami apát. Ádám is barátok számára irt, s mint 



TdRTÉKRri IROttKljtm 



I5r> 



íjjí^ élm^l\*jz% a püspök életének világi részleteit. E mellőzés 

í ' T ^ adat vnszíítt el II. Honrik, az Orosz- 

K.1 (k történet i'rűl. De az életrajz így is a 

q^yszerú és lelkiismeretes hűségében, páraHanul élénk 

ád iiz eh6 Plaf)tugeiR<t kinílyok koráról. 

Hugi* Grenoblf biján született, egy Pontchaira melletti 

I ' tiiit ogy régi nemes cí.u]iid sarja. Nyolcz éves volt, 

ollialt, ütyja ekkor nzorzetes lett és legiíjabb fiát, 

|y is .v. egyházi p:ílyára szánt, uiagával vitte a koloatorbn. 

[/: >^u.'. ilk.'Uommal kolostorának priorjával meglátogatta a 

|t treuset. A Chartreuse fcilséges fekvése, a titokzatos 

i*:, riK ott laktak. :i ma^'ány, az elzárkózottság s a szeiilsőg 

Örc. luely ;• hvUei lojiülvette, elbűvölte az ífju képzeletét. 

art mar.adni, s Nzándékát közölte egy szigorú öreg szerzi'- 

Üf ki ftzt hitt<í, hogy Hugót csak múló szeszély vezeti. 

ran névtttt az ifjú halvány arczára és gyöngéd testére. 

I oiober - így szólt hozzá a férfiak, kik e sziklákon lak- 

ilik, sordakf mint magok e sziklák. Nem szánják saját testüket s 

s Ukiaokét sem. Hnhájnk lehorzsolná a húst csontjaiilról. Ks a 

ftná =;?;ib:í!v.iiii.ili Kövi tf'^ic nu'-í gyönge csriiiti.aiíhii i^ s/őt- 

bp lőriánptet beBzí^l cl Hugó életrajzirójn. Egy Eiiihard nevű 
Náhól bejárta Angliát, ISpanyolországot 
^li(lön nagy útjáról visszatért, azt paran- 
Ak oeki, hogy íJániába menjen. Igen kemény tél volt, s 

w* ' ' n érzett magában elég evőt ily nagy útra. Társai azt 

már száz éves. Könyörgött, hogy kimélj»5k meg az 
in hnsznáU, megtag.ulta nz enge- 
k. Félig meztelenül menedéket kere- 
^í * 1 i.ban, de sehol hem bocsátották be. V^égre egy 

"• *" kán mint bűubiinó kopogtatott a Chartreustr 

isnak meg vult hagyva, hogy reggelig be ne 
Unt didergett a sötétben reggelig. 
•r monda más nap Kinliard a kapusnak 
iiti iiaít lettél volna s Ibgaim közé jutsz, szcjjelmorzsol- 
" ' fkaratom ellenére.* 

/étbe óhajtott lépni Avaloni Hugó és nagy kitünte- 

"■'i'i sviU\ m! ' re fölvették a rend soraiba. Huaz év 

*«hn ftr/'s/ Fr;- /.ágban úgy beszéltek róla, mint a világ- 

-obb tagjártíl. 

. .,;, .1.1 körül, 11. Henrik l)e akarta vinni a 

tt Angliába. A küzdelemben, melyet az egyházzal 

iKeiötos kudarczot azen védett. V^ezekelt a meggyilktdt 



Becket sirján. Alázatával visszanyerte alattvalói szeretetét ^ 
tcirokvése most az volt, hogy emelje és szilárdítsa azt a büszke 
intézményt, inelylyel könnyelraüeii mérkőzni prí3bálkozott. 

Politikája véí^rehajtására a Chartr^usetill kért - 
De !i knrthausiak letflepítésf Withauiben sok nehézse-.^^ 
A szász lakosságot kárpótolni kellett földeiért és kunyli 
Az első prior ott hagyta Angliát, a második meghalt boh-. 
gában. Ekkor tigyelraeztették a királyt Hugóra. A Ohiut 
üpm szivesen bocsátotta el, .6 maga sem örömest ment, de 
győzött a megfontolás, hogy Hugónak missiót kell teljt*si 
Angliában. 

Az új prior azt tartotta, hogy a telcpítvéuy nem virágzik fel. 
ha jogtalanságra alapítják, ^Míg felséged nem kárpótolja e 9Z€- 
gény embereket az utolsó fillérig - Így szólt Hugó ;i királynak — 
addig ott le nem telepedhetünk.* A király semmit sem hirl 
ntegtagadni Hugótól, ki ugyan a király kedvéért nem iMiu 
abbíil, mit jogosnak tartott, de különben igen jól tudott Hv>. ;.. 
inye szerint beszélni. Midőn a szász jobbágyoknak járó kárpőt- 
Ins ügye már el volt intézve, a karthjuisiak panaszkodtak, ' 
;i király még mindig nem váltotta be azon igéretét. hogy .•» 
zetnok házat f'S kápolnát építtet. A hevesebb vérű barátok uiai 
azzal vádolták a priort, hogy lel a világi batalouitól. *A király — 
így felelt erre a vádra Hugó éles idméjfi és kifürkészhetetlen, 
lelkű fértiú.* 

Elindult társaival Henrikhez. A békétlen szerzetesek h»"v«-.. 
szemrehányásokkal illették a királyt, s fenyegették, hogy •'!! 
ják orsz:igát. >8 te mit gondolsz kérdé a király Hug" 
eddig csak csillapította a két szerzetest — te is el akarsz bag> 
■■ Uram válaszolt Flugó — nem vagyok annyira kétségb- 
mint testvéreim. Tudata, hogy sok a dolgod és útérz«'ni li 
te^let. Ha Isten úgy akarja, majd ráérsz még segi ' 
í Lelkemre kiáltott fel Henrik - ez életben tiem 
tóle<l.< Rögtön munkásokat küldött Withambe és az építések meg- 
kezdődtek. A király min<l jobban megszprette a priort, ki, hAj" 
mily nagy volt is befolyása, a heti kenyérjutalék mclltótt cel- 
lájában tökéletesen jól érezte magát. Kendjének hírem*' 
terjedt, Witham búcsújáró hely lett, s csodatévő erőt i 
tottiik lakóinak. A withami prior azonban nem sokat tóródötl a 

csodákkal, úgy hitte, hogy a szent élet az egyedül? •- '' '• • 

ról beszélni érdemes. 

De az események kizavarták Hugót visszavuuM 
A lincolni püspökség megüreaült. A király l-lug<') lu- 
tását óhajtotta, a kanonokok meg is választották, ile nagy ine^- 
lepetésökre hallaniok kellett a -r">b> í^pÍ!<coparí -t V ^ ;l>,^t 



fK4>l>Al.iiU. 



I.il 



a2t r '' í'Og}' u kiiiiunukok a király szavára hallgat- 
nem a i.k sugallatára. Majd miután újra megválasz- 

ntták, ölíílib a CUartreuse engedélyét akarta luegvárni s csak 
ögrtdta el az új méltóságot. De a király csalódott az új 
un. Hugó mindjárt kiátkozta az udvari fócrdészt valami 
tniattt s luidtin a király a/. <?p megüresedett lincolni 
Dt egy udvaroncza Hzámára kérte, abban a biszemlien, 
gy Hugó sietni fog e kérés megadásával kiengesztelni a hara- 
p» királyt, azt a nem várt választ kapta, hogy a stalluinok nem 
fldtAroncíok, hanem )>ai)ok szániára valók. Heniik Wí»o<lstockba 
[kratta köt s meg akarta neki niutatni, hogy komolyan 

Inragszi -t az angol történet egyik legkülöuüsebb jelene- 

tének lelt színhelyévé a woodstocki park. Henrik a tőidre ült 
IriiMÍrctéver A püspök közeledett, de senki sem kelt lel, senki 
^m satóU. Hugó köszönt s nem kapott választ. Néhány perez 
Ml. ' ment a királvhoz, n\iigodtan félretolt pgy főurat, 

ki I -tt ült éí maga foglalta el helyét. Móíí mindig 

c«!ü(i volt. Végre a király tíít és czérnát kért, balkezének e^yik 
ujja ugyanis meg»ériilt, a kis vászon kötés, mely a sebet takarta, 
iBíN?liuult « a király most varrni kozdett A püspök reá néz és a 
' rnraal ig> szól: » Felséged most falaise-i 
1 engemet.* Csak a király értette a czélzást, 
wkolre sxoritotta markát s alig birta magát fékezni, de azután 
förcáOf Duv ütésbe tört. 
. És maga magyarázta meg kíséretének a czélzáa értelmét. 
' (litónak vére — úgy mond — nem a legtisztább. 
1 vjiló, mely hires börmuukáiról és midőn e 
fi- hogy varrok, n»konságomhoz hasonlított* Majd 

' .. >k kezdődtek, de Hugó azt válaszolta, hogy r,sak 

teljeBÍtetto a hogy veszélyeztette volna a király lelki 
nri, ' iit cselekszik. A király engedett. 

I I volt püspököt bántani, ki éles 8zavú volt, pip*yr^. 

«•• maga monda, és liajtliatatlan, de a mellett igaz- 

fág. . ,: ülotes is, s önmaga iránt még mindig szigorúbb. 
I iuJBt tuá«ok iránt. 

A karthausiak n/igoi lí szabályai szerint élt a püspöki sv.k- 

Ul, dö azért azt momlotta, hogy Isten az Ítélet napján nem 

i, hogy szerzetes vo l tál -e, hanem azt, hogy keresz- 



iJe valódi lelki alázatoMságában is drága volt előtte az ügy^ 

'* «' ■» ♦ ■• lehalt. Az egyhilz kiváltságait bátran véd el- 

a priiuás ellen, ki igen is engedékeny volt a 

ji : i'.íH. S Oroszlánszivfl Rikhárdtól ép oly 



ir)8 tObtknkti ikodalom. 

Midőn n 97-ben líikhánV seí^ódcsapatokat kért az ors/ág' 
nagyjaitól, a lincoitii püspök arra hivatkozott, hogy az ű püspök- 
sójít? a külfühlio nem köteles sepédcsapatot küldeni a királynak. 
Rikhárd maga elé idézte. Jíoche dAndóliben volt a találkozás. 
A király misét hallgatott a szentegyházban és némán fogadta a 
l>üspökí)t, ki a szokott módon köszönt. ^Csókolj meg. nram 
király: monda a püs|)ök. Mert így szokták üdvözölni egymást a 
fejedelmek és az egyház nMgyjai. A király, ki már előbb elfor- 
dult, most még joí)ban elfordította arczát. ^Csókolj meg. uram 
király,« monda a püspök és niegrauadta a király mellényét. 
•Non nn'rnisti." dörmögte Hikhárd. 'Megérdemeltem,*; válaszolt 
Hugó és keményebben megrázta. Ha félelmet mutat, Hikhárd 
alighanem a porig alázza, de ily bámulatos vakmerőség előtt 
meghajlott. S megcsókolta Hugót. 

Midőn Hugó m;ísodszor is (\«íészen hasonló ügyben utazott 
Normaiidiál)a, Angcrs mellett hallotta, h<»gy Kikhárd meghalt. 
Hugó a temetésre sirtett, noha intették, hogy ne menjen, mert 
az utat rablók veszélyeztetik. 'Nem félek a rablóktól, jobban 
félek attól, hogy elmulasztom kötelességem uram és fejedelmem 
iránt, « s még elég kor.in érkezett Fontevraultba, hogy megadja 
az utolsó tiszteletet a souverainnek. kivel szembe szállott, s kit 
mégis nagyon szeretett. 

Hugó élete i^ vége felé járt már. Halálos ágyán hidegen 
fogadta dános királyt, kit nem szeretett, s Hubert érseknek is 
oly »borsos« szavakat kellett hallania tőle, hogy többé nem volt 
kedve meglátogatni n beteget- Fényes temetése volt, János király 
s három érsek vitték kopors()ját a szentegyházba. A skót király 
könnyezve kisérte a halottat. Még egy csoport szegény zsidó is 
gyászolta a [)iispí)köt. kinek könyörületnssége még ez üldözöt- 
tekre is kiterjedt. 

-d. 

(ii/uluj'ehf'.rrár történi tt. A niroM inrf/hizúmihöl irta Királi/ l'Al. Kiadjti 

('t/ula/chtírrár sz. k'ir. ráro-i l-özöu'o'fjt . 1. h'ittf Apnluui, Gj/itlnjeht-ri'ár az 

n-/.'>r/tan. ^'*i'J!f '"■'"'■ / -■/'»- lop. 

Az erdélyi fejedelmek egykori székvárosa, az erdélyi püspök- 




katonai központjának, a Xíll. legio föhatliszállásának szenteli. 
A II. és III. köt. a középkori Gyulafehérvárt fog,ja majd fel- 
ölelni. A IV. kötet az újkort tartalmazza s a város közgazda- 
sági, természetrajzi és statisticai rajza zárja majd be a széles 



tAHT^SKT! tftOt»^t i.M 



1!>»^ 



Uacirt uií. ténelníére esvén, nem csődig lui 

•Ili «''S 1' t.'írsulat vjirhelyi 

<lag tuii; iit és széU'skürü 

'• : íi tartomány nyilváiioi* éloté* 

.^ -.,• -/...M.i.M. -s mozgíitójáúl szolgált Aptilam 

^btui I>jitnu viiUííziitos multjjít h felöluli. 

'félszá/JKlos tini -/.es k'[- 

, ariíitnit kimtTÍh- ijel tár* 

'áiy líunyTe sok tt'kintethenmefíérilemli az uttörú jel- 

" '"ve! 8/iemben nagy v?íríikuzjísra jogosítja miml- 

il foglalkoznak, vagy az iránt énleklndiiek. 

utúu Daciíi törtéjH'lmilL'g iíniieil 
tliyrsekre tér s azokat a tlirákok 
M, lígtiszoií megengedhetőnek tartva K»»e9- 
t...-»ík novtí a későlib liutaloirira jutott rokou' 
'k rftltűnésévcl szorult luUtérlie, s ho^ry Hero- 
'-an ugyanazon népelcm lartutta 
Imoa ésí-rtlekt's írje/et jut Dacia 
cb' K, «ily ^íl^uk H/,i»iez«Í8.sel (4i* dnímai en'í vei rajzolva 

tw / tuna jnlene?tt*it és váUozatait, hogy a kevésidM- 
iiyörkötlve forgathatja e lapokat. 
' írói, ApolloiloroRiiiik e jeles alkotilsúról 
'(^ii szól SZÍ r/<l, hí'tven tÁrgyalva az oszlop 
r,ri:»/t!ti, ntíitíírtrnrlmi jelentosését, felemlítve 
't oszlop teobnirai kivitelében felötlő különb- 
íapján megállapítható három művész küzre- 
lt'-t!f'k i^mí ■luvoiiásait E megkülönhöztet^st főleg a Napo- 
pürfttM^-iiru kés^Hlt * H Loiivreliaii -szemlélhető galvauo- 

'"vé A két ííl8«"i henger vésője a 

ti, s Traján jól telismerhebi alak- 

'litag.iait ír élethiveu ábrázolja. Az utána 

VI. II ma chahlon szerint dolgozott a lényeges 

( fj, A ífS tábláiul a görög szobrászok Ízlésére 

'/.nek. A részletek raf^Uozésével a/ ös^iz- 

1/ .ilikok kidüUiborít.Wával tűni ki ez a 



■ IV i>tnertt!t énére is kiterjeszkedik, bár 
I<i illuHtratiok nuíllékelése nélkül min- 
í, Felfogásunk szerint elég lesz 
/ásókra, vagy a hadi f<^Ivonul;is 
iiifltráió részletekre szorítkoznia s könnyebb 
, k..-..' . L mindezt — bár körvonalakban — rajzilag is 
lla így nx chö (101.) éh második (ln5 «. Kr. u.> 



l«ü 



TARTKNRIÍ llt01*4tA)M 



<]ák liáhoi'uk eme uifgbccsűlhetetlen adnlékn szám/ lajiitromniá 
zsugorodik a kfvésbhé tájékozott vagy <5rdekIMn olvasó ftlft- 
niek előtt. 

Az V. fejezet az indo*eurói)iiJ fajhoz s az ó-erani törzshöz 
tartozó dákok né|irajzából, vallásisraertetéséhől áll ; a VI. a dákok 
Jiadügyét, baiczi tactikáját .adja elé, kimutatva : hogy a nJmai 
birodalmat környező barbárok közű! ők a legkitűnőbb várépítők, 
s prődítv(5nyeik incg Trajáuiiak is sok upbózséget okoztak, iigjr 
hogy H Trajáii oszlop illustratiói is helyftnkiut nagymérvű iTÚ- 
feszítésről és véráUlozatr(">l tanúskodnak. 

Ezek elöreboC8:itiisa után érkezünk a VII. fejezettel Ar>u- 
lurauak a legio I. Adiutrix által történt megalapíttn' 
A t.srtomáuy paciíicatiója után »• legio Pannoniíiba vezéu^^nuv- 
vén iHrigetio — nSzőny) licly^H a XIII. legio geniiua fog- 
lalja 1*1. A legio ii birodilloni legvitiízebb. Icgkipróbáltabb kato- 
náit egyesíté magában. Az npulumi helyőrséget 6 cohorara» va, 
36ui» emberre, illetőleg egy kettős cohorssal 420(>-ni 
szerző. A római vár a mui erődítvény által elfoglalt niagaa! 
álUiatött s Kbivtus Vegetius uiindun szabályának raegfi 
A tizedik napokon ismétlődött fí-gyvergysikorlatokon kívül \i\ 
építésével, hidak, csatoJnák készít esés el foglalkoztak. A Tivilvá 
épületek legtöbbnyire e logio téglavetőiből nyertrék 

Ok készítek el K. u. ITiö-bau Apulumnak Sárdtól k< 

vezetékét 8 a kő- és vasbányászatn.íl is közreműködtek. 

A XIII. legiü másfélszázadoH szereplése már maga 
jelentékeny nyomokat hagy Apulum történetélien. De a ka 
erődítvény mellett már K. u. Uá. május 16-An 8zen?polni kez 
a kanabe a ÍJasius Ikeunus által kötött s a verospataki viasr- 
táblákról ismeretes vásárszerződésen- Hasonló szerződéit kílt 
liJó. október 4'én Claudius Juliunus miles leg. XIIL <jeiii 
turia) Cl. Pliletussal. Mindkettőn így szól a keltezés: 
Kanahis logionis XTIÍ. geminae sth. Ez a kanaba a le^- 1 
mezesét s egyéb kényehui szükségleteit bizto8Ít4Í válJji i 
üzletemberek 8 a katonák családjai által telepített kuuyi 
ideiglenes barakokből állhatott s az ilyen telepesek soriu 
l)irtak a testületi és gyülésezési jogokon túl városi kiváll 
gokkal. A kanabáknak ennélfogva illetékességi joga nincs, 
tartózkodási jelleget ad lakosságának, (cive.s j ománi ]oj](f 
XIII. Gemiuae, vagy veterani et cives Romani, vagy cives 
Moguntiaci vagy oives Romani in Troesmis cons' ' * ' 
legio tov:ibbköltözéséveI ép ügy felszedték sátor > 
t;iborvsiro8oknak külön nevük sem vulu s az ott L 
keikkel együtt megtarták eredeti bonosságukat, . - . 
•cipiumokba vagy coloniákba települőknél azonnal mii 



TÖRTtVBTI IRODALOM. 



161 






' az ehű sz:i/5tMll);ui kaluiiai, de a 

uium int<5zkedik, mely azonos jellegű 

wiiitk (lecuiionatusával. 

i - . i . j. .^^! áiiek indult kanabát alig félszázad mulvtt 

Kr. u. I67*ben a inarkomaim háborúk lángba borítják 8 Dacia 

tüV* M\ ' ir Napoca.a mai Torda-PotAÍss!ival együtt 

A; i^ry hogy Marcus Aurelius alapjából újjá- 

<k- ritívezi az új coloriiút. Majd Septiniius Seve- 

- - - .1 — .. . i i^ait újra szervezvén Ajjulum a legio XIII. 

feminával a Maroj* alsó teriileti't a két KükiillÖ, Olt mellékét és 
' ' ' ' ' 'ízet nyerte, míg a tartomány éjí^zaki neszei 

elt Legio V. Mac. gondjaira jutottak. 
« a dáciai városokba a/ európai provinciák meg- 

psai.i., ^ s,ige neai szolgáltathatott elég telepest s Apuliunbu 

íixilrmaíott a lakosság zöme. Galaták, elgörögösödött 
'"•bíg syrek. kik babonáikkal, saját vallásukkal a 
<^M bomlást készítek elé. Ily népelemekkel Dacia 
l;i*rtílhf!tett « a rontánolcnijelve a laiimtl roazúl 
'jfln^l kiilöv hnzai UUonuikaf löveti'} f/ijarmft- 
t ki ntvi alakulhatott. 
Apulum curiákra oszlott (idáig Xl-röl tudunk, C. I. L.III. 
: 'i3. T. 7. Ilnbaíiis rx decuria XI.) s ezek erősítek meg a decu- 
ülés — curia elnöki tisztét a duumvi- 
': az aedilisek rendőri szolgálatot teljesí- 
telek a szegény-alapot, a kiosztandó gabmiát (annona). 
a város gazdája, péuztárnoka. A papok (potitifex) 
ii*n. vagyis a császárok tiszteletére rendcílt pap állott, 
.íulianus römni lova«>, kiérderuesűlt duumvir és vir 
. [. L. in 1182.J. Mindezeket a község választja és 
za. De az idegen istenek templomaiban szolgáló papo- 
ívirek jelölek ki. (így Sacerdos Xuminum C i. L. ŰI. 
rdos Jovifi optimi Dolicheni 13U1. a/b.l. A polgárság 
vallási szükségleteinek könnyeid) kiegészítésére 
t (c<dlegi«m) alapit, így a hordárok llecticarii 
'. X. L. liL 2680.), majd a collegía fabrum (fegyverművesek) 

C "*" "írioruml takácsok) dendraphorum szerepelnek Apulum- 

bj^ rinyian foltünó buzgósiíggal áldozgatva a birodalmi 

' iiek. Kwü collegiumok jelentőségét mu- 

' 0, centoniariorum) székházát és iskoláját 
rus és tia Caracalla idejében nagy ünnepélyesség- 



ig 



<.n az ipartestületek élénkítek a körmeueteket s a 
' az űri rend a főhadparaucsnok fén^'es kör- 
özött. A sokféle foglalkozás és jövedelem a 
S*l»AiioK. 1892. 11. FCmt. U 



162 



tOrténicti irodalom. 



város <5pft<Í3í5re is kihatott s számos nftgysswibilsil épület roitríiii 
és feliratai bizonyítják az itt virágzott polgári j<Métet, A \ 
szép terek, kövezett utczák, sétaterek, nyaralók, kies li 
igen vonzóvá teJiet^k, ügy liogy ii sokkal zordabb kíirn} 
Snrmizogetusából a helytartók is szíveseu iclőzt<'k «*z enyhe ó_^ 
elragadó tekvdsü városban, egész 23y-ig Sarmizegotusn in- 
polisszá emeltetéséig. Szóval a polgárság szellemi és anyagi szük- 
ségleteiről bőven gondoskodva vala. Különösen sokféle tenij ' ' 
diszíté a várost s a fogadalmi olt:Jrok teszik épen Apuluni « i 
tárának java részét. 

A városi elem gazdagodását megkönnyíté az ai'anybáuy;lk 
közelsége is. Az Erczhegység zöme Apulum aggerébe tart<'/.ik 
s az aranybőség, eltekintve a kapcsolatos üzletektől, egyuiagúbau 
is jelentékeny jövodeleiiiforrásiíl szolgált. Hatalmi tényez<'ík i« 
fíikozzák a város emelkedését. Már Hadrián alatt két kéri 
oszlik Dacia : u. m. Dacia interinr és Dacia superior, az ^ 
központja Apulum. L. Verus császár halála után, Kr. u. 17í) 1 
M. Claudius Fronto helytartó idejében már h. 'írni a s fi'1 - 
találkozunk u. m. D. Porolia.sensis (Porolissum Mojgi 
falva), D. Apulensis (ApulumI s 1). Malveusis (az oltN 
valószínűleg a. mai Cellt^i helyén állott fő víirossal). Így :i 
gatiisi kerületek egyik központja Apuluni s az is marad 
végig, riiilippus Arabs alatt pénzverdét (246— 2öü-ig) is 
söt a tartomány végső küzdelmeinek biztosítására szánt ' 
uiány gyűlés: a consilium provinciarum trium Daciarum 
kezdi meg működését. így P. Aelius Strenuus a con8Ílium \> 
nak egyike Apulumban lakozó Aelius családból ered s m.* 
coronatusa is szintén ott lakik, holott a tartománygyűlés puj., 
a székhelyhez valának kötve, 

E rövid vázlatból is észreveheti a figyolnies olv 
kiváló szorgalmat, kritikai éleslátást, mivel Király Pálu^ 
séges feladatát mogoldotta. Csak azt sajnálhatjuk, \\ 
érdekű topographiai magyarázatait a város és körny* L ... 
dáciai úthálózatot és enVlitvéuysorozatot egy vázlatos térk^ 
pel nem tartotta szükségesnek azokra nézve is érthetővé toB 
kiknek uincs módjukban a katonai részletes térképpel kisér 
messzire terjedő fejtegetéseit. 

A könyv kiállítása dísze és becsületére válik úgy A íf* "T*^ 
városnak, mint a kolosvári Ajtai-féle nyomdának. Ért«Iera/ 
sajtóhibát keveset vettünk észre. Csak azt kívánjuk, hogy a loi 
tatás is méltó legyen a kezdethez. 

a. 



ntoHAnow, 



163 



\%i tikmÁuytáv VI II. kötet, kiadja u lu. t. Akadémia tórtt^iuilini bia^ti- 
%. »7.erke6zlette Sutjft Jutm Biidupeat, Franklin-tárauUt könyvuytmi- 
dija 1891. 8-adr<Jt. 474 lap. 

Midőn matiapság a történeti kutatásnak szigorú kritikai 

inya alkalraából a/ okirati anyagnak már nagyban ps egészb»Mi 

\\ó köz7.<5tótek' n:»gyun ís 3Ürgí58: ívnnal inkább áll ez a le^íré- 

jrlbl) korszakbeli okiratokra uözve. Legtöbbnyire annyira meg- 

• ilta ezeket az idő vasfoga, hogj' tönkremeiiésüket C3ak közzé- 

. ■- :iik pótolbatja, másrészt pedig magától érthetöleg sokkal cse- 

kt'lyebb a száiuuk, úgy liogy rainden egyes, látszí^íag jelenték- 

pleii példányuk is rnég mindig értékfjs. 

^ Magyarország történetének ezt a korszakát jobbára az 
Lrpád-bázi királyok első két századában kereshetjük, mert i'le- 
endo okiratra — e korszakban nem akadunk s így több- 
nyire a hazai avagy külföldi króuikásokra vagyunk kénytelenek 
"bivatkozni. 

Fejér és Wenzel kétségkívül szép számú, az Árpádok korára 
unatkozó okiratot tettek njár közzé, de — egészen eltekintve 
fejér n»egbizhatatlansdg:itól - tekintettel arra, hogy a legtöbb 
iládnak levéltárát nem ismerték, az anyagot tehát csak egyes 
Irházakbál meríthették, nem nyújtanak annyi adatot, liogy az 
A rpial-házi uralkodók történetének feldolgozásakor a krónikások 
'tnénk. Nem is lehetne e tekintetben nagyobb 
11 i tenni, mintha minden, az Árpádokra v(uiatkozó új 

okiratot azonnal közölnének, s az Árpád-kori okiratok Önálló 
•' -itetiiénye kivétel nélkül múlhatatlan kincse marad a magyar 
iiet kutatóinak mindaddig, míg ilyenek akadnak. 
T*)n)i)>kori ükiratgyűjteuif-nyeink közt — tekintve a meg- 
hi/h.it kttili'ist, a változatos sokféle kiválasztást s a magyarázó 
tit kétségkívül az lHr»ri-ben megkezdódött ^ Hozni 
..n,/..i..;r*/r« foglalja el az első helyet; ebben pedig kiemelendi') 
a hatodik kötet, mely Aqiád-kori okmányok önálló gyűjteményét 
' iban. A hetedik kötet 1880-ban jelent meg, azóta 
tív telt el a nélkül, hogy a várva-várt, gyakrablian 
;t nyolczadik kötet napvilágot látott volna; azért csak sze- 
. ..L-éíinek mondható az a gondolat, hogy a tud. Akadémiának 
ttlrténelmi bizottsága e gyűjteménynek Nagy Imre remek kezétől 
' * -zadik kötetét kiadta. — Ujjong szivünk örömé- 
• 72 csupa Árpád-kori «jkirat;ít Cí>ak átlapozzuk. 
A régibb királyok Salamon-tói kezdve II. Andrásig — 
sa'jnos - csak egy-eg) darabbal vannak képviselve; TL András- 
tól kezdve úgy az uralkodók, mint a nyilvános helyek és magá- 
nosok okiratai tetemesen gyarapodnak. 



tíVetAneti ibodalom 



Magyarország egyetemes történetire nézve líétsíígkivOÍ 
IIL Bélának llő.'^-han (!) kiadott oklevele érdekes, melyből 
kitűnik, hogy a/, oláh és bolgár hadjárntbati kitűnt osztrák vitéz* 
nek, Narad coniesnek, ki három ezer osztníkkal jött he aa 
országim, néhány Abauj megyei birtokot adományoz. Habár igaz 
Í8 — a mit a szerkesztőség is kiemel — hogy ez okirat csak a 
XII. század után lett szerkesztve s hogy évszáma helytelen, mert 
1153-ban nem III. Béla uralkodott, hanem II. Géza, min<lain»il- 
lett el nem tagadható, hogy azon oláh bolgár viszályokról, melye- 
ket 111. Bélának II. Izsák görög császárral kötött házassági 
viszonya következtében már régen sejtettünk, legelőször nyújt 
okiratOB bizonyitékot. — Kár, hogy Narad utódját nem ismer 
jük; az illető okmányt átirja IV. Béla 1261-ben Tamás fia Simon 
részére^ 1417 ben pedig a leleszi couvent a Boxa nb. Csapyak 
számára. 

A királyi ház családi története alig akad e kötetben valami 
új adatra ; legfeljebb említhetjük azon kun vezért, kit IV. Béla 
rokonának nevez s posthumus István királyfi végrendeletét, mely 
két, meg nem nevezett természetes tiáról tesz említ-ést. 

Annál nagyszerűbb a n&mzeisryfLrfí vonatkozó adatok hal- 
maza és tartalmuk gazdagsága — Ot eddig ismeretlen nemzet- 
ségen kívül, még a következők vannak itt képviselve: Bór, <"^i'f>>- 
KeUd, Giák, Tét, Kathyz, JJuntpdzmdu, Zách, Miskócz, A 
(roppant sok számmal). Jl/ono.<!ZÍo', Buzdd- Halold, Rathold^ Á.;? m^. 
Jdky Kán, Aha, Nana- BezUr, Bő, Jícr/uanUf Drusma, Hnrn*^*, 
Lfidány, Tomaj, Ákos, Katnnrcftaf Thefiuh, Zdtfi'db, 

Dtvék, Koppámj, Borsa, Citandd, iSealókj Ajka, Otflh', li- 

Ldd, Orsur, NUfol^ K*irtaly Kökényes- liéuold, Ody Sarlimnot84^ 
SahmOf Kaph/oTif a melyekre vonatkozólag a nemzets^t 
]>iiBzta említésétől kezdve egészen a belőle kivált egyes c«ínláf!* 
egészen új családtagokig minílen fokot találunk. I)' 
ben elég olyan is, mely a nemzetség keretén kívül is én; .. 

Bánk bánt pl IV. Béla egyenesen vádolnia Gertrúd kirá 
meggyilkolásával s elbeszéli, hogy birtokailól mcgf<i ' * 
.-^ Ludány nb. Fulko-ról halljuk, hogy Priedmaun . 
királyi kamara ispánjából (come.s camerae regis) l:í6»f 
Zsigárd nevű nyitrameg}'ei birtokot vásárolta. Frie<lmano 
csőn adott a királynak háiomszáz márkát, melyért Guezte 
Zsigárd helységeket kapta. S a mit végre ez okiratok oi 
személyek által szerzett katonai érdemekről mondanak, lei 
inesen hozzájárul ahhoz, a mit az Árpádok háborá^kodá 
már eddig is tudunk. 

Nevezetesen gazdagítja e kötet az Árpád-kori n^vUinÜ 
melyet e helyen részletezni a rendelkezésemi*e álló tér meg 



IBODALOltr 

L' — Karíf^zumként legyen fólemlítve, hogy az ^AiigyaN 
"^'•ilők nb. Anííalus fcírfinál is elfífordul, míg nöi 
lka<ra a HuntPázrauii nh. I. >Buken comes 

ihgiánk kiváló mérvben lett e kötet által 
itvtt, kf^tsóget nem szenved: i^y találjuk pl. 124'5-ban az 
'Ht arra, hogy egy szolgagyöri friispán (Rertracfl) okira- 
ít ki. A kötet e tekintetben oly dús tartalmií, ho«»y még 
Miokriíil is, kiket rnár az eddigi okmánytárok alapján 
:, T>1 a pozsonynie}?yeieknél, mégis egynéhány kiegé- 
• > uii adatra akadunk. — Máskülönben pedig saj- 

- . , U >letben is a réf»i okiratok ama gyakori könnyei- 
vel tAlálkozunk. hogy a reánk nézve felette érdekes sze- 
•m nevezik. II. Moyg nádor özvegyéről pl., kinek 
I való rokonsági viszonyát mindeddig nein isnier- 
Ivirat szól e kötetben, de egyetlenegy sincs köztük, 

• < megnevezné, 

Rivánum, hogy érdemdús szerkesztője részére még számos 

válva arra, hogy kitűnő vállalatát folytathussa, 

i'í nem/.tídél\üidcre sokkal helyesebben lehet alkal- 

iiíjíi költő azon disticlionát, melyet ÍV. Béla ifjabb 

i-ben (142. lapon) egyik okiratában használ : 

>Cnuci» IthIííI yecuni vertitqoe volubile tempa», 
Nvr imtifiir certa rurfere queque viii t« 

Dr, Wkktkek Mór. 



ft'ftcAicASt tUr SUti/t fíéia. Ktn íhilroy xnr Ziptee und tfaterldndiachen 
(»JOMdm»9, tum S. IVrber, Ifjt/t, 1892. Íí4 t. n Idbh képpel. 

V ■■': ucin isiiieretloii n »S7.ilza«lok« olvttsúi olött. S/orgal- 

tam» bti'- Ndu kutntja ji e7cp'>«i lovéltámkat, s tanulmányfti» 

'.\ faoKiinol XJgy cxíkkci, roiiit t^nálló munkái mind magokou viiselik az 

«i«(V)c karatift. a áauc-tAr^ az ailatlialinaTinak, ínég ^em lepznek imalma- 

^miki E*eii köiiyví! \é. (aniiisAgas, fi bflöle Bt^la vúi-osíliiak ogcsz bt?l- é% 

^ I • •• ■ ilüuk. Huiifalvy Púi irln hozjtA a bevezetcvst, igen 

1 ajánlva. A könyv 13 fojf/.etrf. o»zHk ; az clat'íben 

' talaj vi»Kot»yát, éghajlatát s t«'rii>ék€Ít, a másoíhk- 

t *.i;. Mu.» ii' ilróll, illetve, hogy kik említik fel nutnkiljoklmn. 

i; kÖít ax 1639. körül tilt FrÖbliib Dávid kosmárki profesaor, ki 

"n b»í9Z(il Bi*líi városáról s lakóiról. Az 1722 ben 

íJolt iiiJi említi, hogy 170ő-ben a Rokusz fcbí 

it föld meggy ühult s daczára, hog}* kürüíárkulták, 

i. 'vkíg égett. A bnnnadik ft;jf/.c'tb<*i> kfzdi tárgyalni 



166 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

szerző Béla történeiét, a város nevét a Biela pataktól származtat váu, nem 
pedig IV. Bélától. Leírja itt a német telepeseket, a bíró és a többi hiva- 
talnokok választását, fizetését, az egyes kiválóbb bírák és férfiak élet- 
rajzával, 8 az akkor történt fontosabb események cbronologiai felsorolásá- 
val egész 1890-ig. A negyedik fejezetben tárgyalja az egyházi és iskolai 
viszonyokat, az ötödikben a lakosok főfoglalkozásának, a hatodikban az 
adózási 8 védkötelezettségi, a hetedikben az építési és népesedési, a 
nyolczadikbau a régi és új egyletek történetét. A kilenczedik fejezetben 
adja a város birtokviszonyát, pőréit stb. A tizedikben a századokon át- 
megesett kttlönbözö elemi csapásokat, a tizenegyedik fejezetben az egész- 
ségi állax>otokat, a tizenkettedikben a népszokásokat, nyelvjárást stb, 
végiil az utolsóban a város fejlődésére hatással volt kiváló egyének 
életrajzát. Okmány, függelék és a helynévmutató zárják be a monogra- 
phiát. Mint c rövid tartalomjegyzék is mutatja, Wéber helyesen osztotta 
fel tárgyát, a a mennyiben a város kultúrtörténetének szentelte könyve 
legnagyobb részét s az egyes fejezeteknél valóban nagy szorgalommal állí- 
totta össze adatait, hasznos szolgálatot tett monographiai irodalmunknak. 

A Károlyi Gáspár cn KáhU (iyöi'tjy biídiaforítítátai ét fi Károlyi- 
bihlin rédclmc. Irla liárz Káhuán ffárosjuiddi fheol. sty^dfnuár. Sároíi-jiaftiL; 
I><t*'J. S-f(,lr. 70 /. 

A fökérdés, melyre szerző a 70 lapra terjedő füzetben felelni akar 
az. hogy » méltó e a Káldi-biblia a Károlyié mellett arra, hogy a Károlyi- 
bibliát, mint egészen tévesztettet és hamisat, kiszorítsa a közhaszuálatbóU, 
a mint ezt Káldi a maga bibliafordításának annak idején czélűl tűzte ki? 
A feleletet az 5 fejezetre osztott tanulmányban adja meg. Az 1. §-bau 
rámutat Károlyi és Káldi fordításainak forrásmüveíre s néhány megjegy- 
zést tesz ezekre; a 2-ikban összehasonlításokat tesz a két fordítás között, 
parallel közölvén belőlük a II. Kir. II. 1-21 verseket, a CX. Zsoltárt, 
Hoseás V. fejezetét és az új testamentumból a II. Kor. XIII. fejezetet: 
ii 3-ikban Károlyi és Káldi stylusát bírálja a világosság, a szabatosság és 
a nyelvtisztaság szempontjából : a 4-ikben ismerteti Károlyi » elöljáró 
bcízfídénekc vádjait a Vulgata ellen s erre Pázmánynak és Káldinak 
viszont-tnmadáiiait a Károlí fordítására és bírálja e támadásokat, tekin- 
tettel főleg Pósaházi Jánosnak » Igazság Istápja* czímií müvében foglalt 
apológiájára. Kár, hogy sem Pécsváradinak. sem Dengeleginek müveire 
nem reílectál, fimbár munkáikat, legalább czímök után, ismerni látszik. 
Végül flz r». fejezetben Ballagi Mórnak a Károlyi-biblia ellen intézett 
támadásait ismerteti s azok ellenében is védelmébe veszi Károlyit. A tanul- 
mány kétségtelenül nagy utánjárással és szorgalommal vau írva. Az össze- 
hasonlításoknál az eredeti szövegre tekintettel tett megjegyzései egészen 
helyesek és tárgyilagosak. Védelmül felhozott bizonyítékai alaposak. Csak 
a polémia hangjában kellett volna megőriznie azt az objectivitást, a mely 
«euunifélc bántó vagy kicsinyítő jelzővel nem illeti ellenfelét, hanem mindég 



TÖRTÉNETI mO DALOM. 



167 



iiMra4 indiaiban. így a iudós tárgyalás komolyeiiga. jnbbau biietn- 
Helt vulna i ii rt*»xr«hiiJ1n(liiu ignzsiígoetaág erejével feltétloiiebb 

, 1. - ,.1 V .-,,... „ r,f, i^p 

i/ijnm, fnui'u: iJebrcrztH, t8Ut, S'i\ 

A hojduuátiíai gymn. régibb törtóiietdre, e^^eaz a XVI II. s/.áxad 
I k^ét a<Ut K'(«»ik. fle a fciilevök igazoljílk, hogy a gymn;isiuiri 
xeci auiyag^iutiusiuuiuak volt a ri^exc, vagyis partk'ulúja. IJárotn 
l^tMJítja fwrrö a kilvx'jiiskola türtcuod't, I. mint partieubl^M 
nútii üatosy.uilyii gyiiuus^iiiinét 180<J — l^btí., III. tniut. neg> 
fmn«»iutn*'t I8b6 — 11^91. Igyeks/ik feladatút jól mogoMaui 
' nckh a uioiinyibea v\ég helyen kíJpi'l adja úgy a ivgi, átint 
sxeri*«zctij gyniiiu«iumnak. A táblás kiamt^itiUok, valamiitt a 
lanárttk jegyzt'Lc mind taniiságat, hogy Bsserztí gondosan 
adatait. 



I'iia^ Írónak tt. Inivúniak, kinek in-v*' niíir ismeretes 
'l;il<jiii tepíii, újabb kis füzetéről kell B/úmot adnunk. 
oly müvíibe/, husoulwau ösgzfsredte a/ úgynevezett Bán&ág terű 
tOU adataitok, Iclutek urcdmenyeit s ezek leírását a helyse- 
i-éít rendje sxcrint Vóf.M. A leihelyek száma l.íO, Ha lapozgatunk 
ilinnmal keszUlt munkában, igt'n fok ♦írtlrkca lelet 
>lrlinij8ebb Verecc/e. Ezen kis könyv is mutütja. 
H kr.fl vs tajinleiigns lenne egy az egész magyarországi lelete- 

ti i- _ :,asonl<i iniinka, mely azonban csak akkor lesz usszeállitlifttó. 
UsúniUüi vid^li ásatát*aioak repertóriuma kozzi^ lesz t<$ve. 

tvprocene und GeUfe-imtSrung. Pstfchiatrinche Untarsuehanyrn w>n 

Ex a kilenez ivce kia uiuuka a roppant boazorkány-írodalomoak 

H!t l«ígaéfeaetc*obb terméke, mely a tört^netuek ezt a teg8i3t(Jtebb lapját 

' '' A boszorkány k(?rdtfat sem lélektani, sem törtcnetböl- 

nfui U'tirt ruegmagyará/Jii : az a rettenetes könyv, 

■:*rUHi 9 aiuiJik í«/á/.ad'»krrt kilfrjodö hatalma 

jiiizt, a haere8Í8 tnaluűcarum, melyben kivétel 

•-xct hitt, eaak orvoai ctetnczcR által válik erthetöv* 

liioMn MÍob<?n Ncmeforazágban, Francziaországban, Angliában 

tíite H boszorkánypereket taniilniány Tilrgyává. SiKill rgy 

■i díilgot. NemcHftk irodalmát, lianem magokat a pere- 

;'/.ta, a ha szó férlict iá ahoz az állításához, hogy a/ 

•Áe Nltl<>;M{8^vd az egyház a tei'uicazettiidotnáiiyi kutatibok: 



168 TÖRTÉNKTI IRODALOM. 

akarta clnyomui, de abban igaza van, hogy a boszorkányperek jelentékeny 
részét az idézte elö, hogy lelki betegeket és hystericusokat az ördög által 
megszállottaknak hirdettek. Az is egyik érdeme e munkának, hogy sok 
balitéletet czáfol s tévedést tisztáz. írva is úgy van, hogy a nagy közön- 
ség is tanulsággal olvashatja. £ könyvben — valamint átalában a boszor> 
kányperekről irt külföldi munkákban — a magyarországi boszorkány- 
perek nincsenek felhasználva, minek okát abban találjuk fel, hogy 
hazánkban a boszorkányperekkel tüzetesen még alig foglalkozott valaki, 
s az erre vonatkozó adatok csak elszórtan jelentek meg. Ujabban Komá- 
romy Andor tagtársunk, tanfelügyelő tette tanulmány tárgyává, ki 
l.*)!? — 1767-ig 216 boszorkánypert gyűjtött össze, s azoknak feldolgo* 
zásával foglalkozik. 

Gesnndheiisflaje iiii Mittdalter. KulturhÍHiurische Studieii nádi I*r€fUy' 
tni ihs XIII., XIV. t>. XV. JohrhfoitlfrfM. Von Dr. .Med. et Phil. L. Kotdmann 
Aiiffiimrtz. Honibtírj, 1S90. 8-adv. 27 fí l. 

Annyi bizonyos, hogy ennek a szeniorvosnak rendkívül jó szeme 
van : a XIII — XV. századi német pracdicatiókból egy olyan munkát állí- 
tott össze, melyből Henne nm Rhyn s a többi német culturhistoricusok 
liövcn tanulhatnak, de tanulhatunk mi is. A polgárságnak és népnek házi 
életét új oldalról világítja meg. A papok híveiknek nemcsak lelkével, 
hanem testével is gondoltak, sKotelmann nem tett mást, minthogy a német 
papok egyházi beszédeiből kiszedte és csoportosította hat fejezetben a 
táplálkozásra, öltözködésre, bőr és haj gondozására, prostitutióra, test- 
gyakorlatokra (táncz, birkóziís, ugrás, kuglizás, czéllövés stb.), orvosi 
segélyre, betegápolásra, temetkezésre vonatkozó adatokat. Minden adatát 
szószcrint. betűhíven idézve, egyházi szónoklatokból veszi s a végén nem- 
csak képet nyerünk ezen századok belső életéről, hanem megtanuljuk azt 
is. hogy mije volt a pap a maga nyájának : az élet minden viszonyában 
kivétel nélkül az a tudatlan nép — tőle tanulta meg, hogyan gyártsa a 
szert, hogyan gondozza lelkét s ügyeljen egészségére. Szidta a mészárost, 
ki romlott húst árul s nem törődik vele. hogy a ki megveszi, halálos beteg- 
séget vásárol. Beszélt a fényűzés ellen, irányt adott, hogj-an neveljék a 
gyermekeket. Valóban ezeknek a szónoklatoknak g}'akorlati hasznuk volt 
a magok koráb.in s az innsbrucki collectio a német cultnrtörténetnek első 
rangú forrása. Óhajtandó volna, hogy egy ilyen collectio kiadása nálunk is 
léln» jöi^jöu : nálunk is csuk .ikadna valaki, ki — Kotelmann példájára 
feldolgozná azokat. 



T Á R Z A. 



AZ AKADKMIA KIADVÁNYAI. 

lAOrjiK TutioMÁTTTus AkíipAmia KOkvvbtadú Víllálaia a 

alt 4^?beu ift (<>bb. igen foiito^ küirnldi nn\ fordításút adta. Az új pro- 

' r»nl ft/on hjiinynkon ftknr*<ogítoiii első sorban, uiclyek leginkább 

k ax fgyríi fndoniMiívf/akffkbau, « c czclból eredeti t's fordirott 

kct tr«s Vötzó H mielőtt a forddatsoktit sajtó alá ndaú, usak- 

víxdgAltntia át. u ml igi!u t'zt^lsaierü. A felelösailg így hí illető 

M hárulván, ü fordítás gondos nyelvezete és hiiság« el vau 

KUláiibrn már nrnirsak a a/ellerni nyt'i'cscg, hanem az anyagi erod- 

I vfítj if igiiKftUa cxcu új |»rograinin«>t, melyben a főtitkárnak, Szily Kál 

•inmli, vhu \r>^vu^yulib ei'denie, a mennyiben a Könyvkiadó Vállalat 

A4»tőliick 8r.ámn i» tnegketsaerezödött. A most megjelent müvek egyike 

•^••/ Tál áltamtadomáityi nagy munkája: »A politikai tudomány tör- 

♦*"' .Ito// vÍ8zonyítva< f^riocz Btíla fordításábun 8 Csiky 

Kii iban, mely míjl)Öl az első kötet jelent meg. A második 

•mtcD iit^exetee cí irodalmunkra nyereségnek nevezhető mii Uthhrrk 

"iÍH .A tíömni KöltcsKet Tiirténete-r 2 kölethen, meg megboldo^nll 

^lely fnrditáíában, melyet Ncmethy Géjia vizagált felül. Hogy 

'óbb! xamatoB mao^yar ny«5lven van visszaadva, felettlegus iu 

l'e legti«esetiebb 8 ktí'<fl«'gteleniil legnmradandóbb Iiccbü 

iiak A yDiviua Commordia* második része a »PnrgH tórium" 

ilíiMÍcwa fordításában, az egyes c'nekek elé irt bevc/cttíaekkíd 

kk«l ellátva, melyek a rcndkivUl gaz<Iag Dante irodalom meg 

*'*l""*a*ai ahi lus crif Icával ké<*zUltek, 

- A '» 1 tx-víiAKvi HrnvKiíaéeKiinóL két füzet jelent meg. 

;\ ík k. 1 \k M.'íma) a n^ult századi telepítések tgy igen érd* 

•f •tlágítja meg ti ez: Szenti Inroifnnk > Oláhok kttltíizködéf;' 

igou« CKÍmit, levéltári kutatások alopján irt értekezése 

Ax olúhaág údielyhezéíHlt u nemet eolonísatio biztositáHÚra 

!Ínv ••/iíkfl4;|ír^!i«»k, s hogy c czél nlérésére mit és mennyi! 

\ meg. — A mállik >.l jfst'p<st /Vi</« 

\\'. S") Két ncve/etes codesnek, >i löryei 



170 tArcza. 

uek cs a szepes-szombatinak, tüzetes tanulmányozása adott alkalmat 
Szcpes vármegye derék monographusának ez értekezés megírására, mely 
nemcsak a codexek tüzetes leírását foglalja magában, hanem behatóan 
tárg}'alja a iZipser Willkühr« keletkezését, viszonyát országos jogunkhoz, 
az Altenberger codexhe? s a németországi anyajogokhoz. 

— A Pksty Frigyks felett Oi-tvaij Tivadar által tartott emlék- 
beszéd, az elhunyt arczkopévcl ellátva, az »Emlékbe8zÁ3ek€ közt meg- 
jelent. Pcsty társulatunknak is egjik alapitója s egyik vezértagja volt, ki 
állandóan részt vett működésünkben, s jól esett olvasnunk e meleg hangon 
irt és Festynck sok irányban tevékeny és ereilménydus életét kellő gonddal 
és részletességgel tárg}'aló emlékbeszédet, mely e nemes és ideális czélokért 
lelkesedő életről valóban megható képet állít elénk. Ez életrajznak egyik 
érdekesebb ré.^^zletét képezi az ö 1860-iki joscphstadti fogságának oka és 
története, mely fogságot a »Delejtü« czímü lapjáért kellett jogtalanul 
szenvednie sth. Ortvay különben, mint természetes, az iro P^ty Frigyes- 
nek szentel több tért, s nyomról-nyomra követi, fontosabb mttveinél, mint 
a Bánság története, hosszasabban időzvén s azoknak is történetét adván, 
illetve, mint a Bánságénál, leírván a történetírás, adatgyűjtés phasisát 
egész addig, míg Pesty meg nem jelent e téren. Végül 170 számot tar- 
talmazó bibliograpliiai sorozatban Pesty Frigyes irodalmi munkásságát 
sorolja fel. 

FÜZETES VÁLLALATOK, APRÓ NYOMTATVÁNYOK. 

i> Magyar írók élete és mitnkálc Irta Szinui/ei József. A 10-ik 
füzettel a máeodik kötet kezdődik meg. s ebben és a nem reg közzétett 
1 1-ik füzetben a C, Ca betű van meg Csernátoni Pálig. Sok kiváló iróról 
van e füzetekben is szó : Cesinge, Comen, Cornides, egy egész sereg Csáky, 
Csaplovics, Csengery, Csatő Pál, Csécsi, Cserei stb., melyek ass eg^z 
mngynr irói világot felölelik. Az életrajzok röviden, de tömören vannak 
tartva, mondhatni cfak az adótok vannak kellő tárgyilagossággal össze- 
állítva — 8 azokban a nyomtatott s kézirati munkák lelkiismeretesen fel 
vannak használva, kibővítve a szerző által nagy gonddal éa utánjárással 
összegyűjtött adutokkal. 

s Magyar Nyei,vtörtí:xeti Szótár. « Szerkesztik Ss-irroK Gábor és 
Siihinuii ZsÍL?nu)nd. A Ill-ik kötetből eddigelé hat füzet jelent meg. s ezek- 
bon az Sz. T. r. bcítíik (*gp.>ízen, a V. jicdíg a svalóc szóig vannak befog- 
lal vii, i'igy hogy ez (ívben teljesen a közönség kezén lesz az egész szótár. 
Ilii tüköré e .szótár nyelvünk folytonos fejlődésének, alakulásának, válto- 
/ártainuk, s daczára, hogy kimerítőnek és teljesnek épen nem mondhatjuk, 
annak mindönki, a ki irodalommal, történettel foglalkozik, nagy hasznát 
veszi, mert nemcsak a használatból kiment szavak értelmét találja meg 
benne, hanem azokét a szavakét is, melyek ma mást jelentenek, mint a 
muU századokban. 



tArcea. 



171 



IN vXnns TÖRTftvkTB*, mely • Trtrteneluii Táv múlt évi folya- 

vilAgot, kUl5n kiadásban is roegjplent. Az érdekes monofíVA- 

iét. mrlThri (ikniiinvtttr is v»n csatolva," TIV'A<í- Samn rRgtúr^íink irt«, 

!ag mftr tKbb li^cflea ós alapOB nuinkát IjíiuiiIc, 

rtdneítk. melyet niils rovtitunkbnn isiiiprtcfiink 

példán; ára 50 kr b kapható a »9ierzönel HxepeS'Ri^lMn. 

»A MikiAmt tk9tt6Ki.j 1848/í»-i»Kíf« czítn alatt //•'///'"^v Mjntun, 
a fMradíiliMn idfjébíll miír íelent meír egy moungrapliiti »BitiArnj<'s;yc 

•i:tt,tt forradAloinhíin oly neve/e 
't — mulyu».'k egykori paraiicí!- 
Júl irt füxetke » a forradalmi trodalntnho?, érdekes ndnlek. 
S«ltrnr»Yj ltrrk:i Riii.&i[rxRTr.< v/im alatt /'»»/. Lojoí 
inaposíordftmrgyoi t-*(ii((i-«'gyes1|lct múlt óvi kfjzgyüh'sen 
' fel, a cy.t u fan{t»i-e|j;yeíi(jl«'», ji>l("ül niuiak, 
;ij»*I«nli'>oli krblt'bcn eltünk víazlifitigra laliUtiik 
IViik tígreJflinníp! kisr'rír a ga7.r1»g S'/^clieuyi-irndalom legújabb 
it i», i*r«k fvihiiisxiiiilásnval ki*«KÍtcttc el a leguagyobb magyar 
t, E«y r»"»vid felolvawiu kh keret^boti ki tmlta vjUasi/taui a leg- 
ilib adatokat s rtxokból olyiui kepct Állított össze, 
inllgat<ii figyelmi't, A 35 lapnyi ftixct ára 20 kr. 
itiBn(AU)acr i:t irxoATtx 1889, ui»d I 890. Von Dr. Moriz Wertner « 
'•••It a JftHtrow-fele KvkütiyvböJ. Az ii8Bzeí41lit<J föczíílja a kUl- 
'okHt ou'iiriymerltfttií, bogy n fcnlirt két cvbeti micsoda neve- 
ld meg a cfülűdtan tcróii. E czoHk^I kijrgj'eKte 
li»ny fonto^abU oiikkcit, rövid tárgy ki vonattal, 
niíjvckct regi«trálja, mulyí'k megjelentek, kítz-ütíok a 
•■"' -r" U-i ■• 1 'It •'« I f'li-'g szép számmal vainiuk 



kin* i0 él 
>Oiiór 
ttj|;tár*tu)k a 



i:,.!'..!.. 



i jiAJi? a-iKi Ai.K<<iiiA.\v Li.x(iYcLfiRBz,\(iiUN< 07.iin aUitt 

tariiilmtinyt irt, mely érdekeaeti vázuljjt a leugyel és a 

kai viszonyokat, addig az időpontig, n)íg mibúny lelkes hazafi a/. 

" máJTiB S-iln a bires alkotmányt keresztül nem vitte. Ez alkot- 

> a MÁ»,7. uralkodóbttzat örijküsnek mondták ki. Frigyes porosz 

".;irt U'trebozni a/, oroszok ellen s e czelbt'tl U. Lipótot ia 

' k, nyerni. II Lip«>t, o/.eii ^vs eezíi oh iingy politikai 

<> tVjcdeltMU diplumaeziai tevt-keuysi^gtít fejtegeti ezután a 

.._.^:i« ,'J-iki alkotmány clismerti'féídre e na e tdren el<í'rt öikoreii, 

'■rr már Katalin (rxárné \b frflig-meJdig meg volt nyerve, midőn 

II birtelen cllinnvt, b erre nom eokára Katalin 



' 179Í. r. 



f. 



(anjinnUM kulönuyoniíitbtttt is megjelent Giorgetti 
• Gyula >Ti(rtrneln)i kor ea ji-llemrnj/.ok« ezímii 
•iiatJiaji ismerteti Daniéról irt tanulmányait érde- 
iiu»:v4ii n jfln * eamy-ket. 



172 



MoBruBoo Sándor tanár r trieszti levéltárban eszközölt kuiatáfiií 
•NotizJe intomo alla guerra della successiono spagnuoía ed álla ribellio 
di Franceeco Rákóczy II., tratte dalle lettere incdite dj Gian lUttifl 
Ronianini* czím alatt egy kis füzetktibea küzíé tette. Ezen Romnnii 
Triesjit vái-OPa ágense volt Bweben ; jelentt'Bei 1687 — 1700. terjedő id 
kiizből maradtak fenn, melyek a%<^rt becsesek, mert irójok clscirnn 
forrásból merítette az európai ds udvari híreket, A spanyol örUköaOda 
bábomra 62 levelet, a II. Rákóczy Ferencz azabadeiigharczára 48-i 
közöl Morpurgo, m^g pedig az utóbbira 1704. májua Bl löl 1 70| 
aug. 28. E korra nézve, mint első rangú tudósító, bíyA»nyára figvelrn 
c'rdemlö Homaníni fennmaradt és most publícált levelezése. Ví^gül 
»NotÍ7.ic varié* czím alatt általános európai érdekű híreket kiSzöl a lef 
lezéaből a kiadó. 



REPEHTORIUM. 

Binnu (}f Afurlint, Ménwn-cA. I. Napoleon egyik leghíresebb 1« 
táboruokának emlékiratai most kerültek a könyvpiaczra. Az I. kíJt. t^ 
tnlmaüüa az Au&terlitz és Eylau uiellctti csatákat ; a II. kötet kíilöuS^a 
ft'/. orosz hadjiiratot s az épen most niegjeleut íll. kötet az onn 
orezjigi hadjárat végét e a császár uralktnlHaa utolsó éveit, Marbot mii 
mely a ménioire-irodalom legkitUttŐbb munkái közé tartozik — egy^ 
iráut azt^rt is érdekelhet benuiiuket, mert az egykor oly híres Béreséi 
nevű fraiiczia huszárezrednek ö volt egyik utolsó tagja, a inint axt mi 
kiemeli. 

Vlhrich J. és JiHhtri Ardtur, Das Staaterecht dcr ÖsteiT.nngttriscli 
Monarchie. (2. kiad. Freiburg. B. Mohr. Füzelenkint 2 Mark.) 

ViatltiH Geoi't/evivH, La Serbit' au cougrés de Berlin, (Paris. Lerol 

Wliitincki li>, Volksglaube und religiöuer Brtuch der Zigenii 
(MUnstcr Aschoudorff. 1891. 3 Mark.) 

J'irt:ycr Rudolf b. (hadnagy a 9. sz. huszárezredben), íhr K*ti 
hung iiud Ver(;nUxmiini ílff fínterr.-ungarUrhitn Monnrchie in Form eiij 
Stammbftums. (Bécs, SeidL) 

:>MiiirtL. Kmuan Ihhnfl ^irtélii'l* Czím iilalt » csoh tudomány 
akadéinin közleményei kiizott inz 1887-iki évfolyamban u 188 b k.la}i 
mt'gielenl értekezésnek höac ama Krranna, ki 17()7-ben n Rozsain 
tartott Zítiuat megbízásából a német protestánsok védnökéhez, XII. Kár 
MVi'd királyhoz fordult, kit elösziSr is arra kért fel, hogy a Sárosmcgyéll 
lefoglalt protestáns iskolák visszaiidilsát eszközölje ki, másodszor ped 
arra iparkodott rávcimí, hogy Rákóczy Fercncznek segélyt nyi^taou. 



í-rhwfer Gr',, Der Dom zu FUnfkirchcn, Vergaugeuheit luid Wicdcf' 
hcretclluog. ZntKh-\ft fUr biUlauk Kmmt. (ITj foly. 1891.) 



tArcza. 



173 



»/^»V ttUirr fíundt t?on Pd&mdn* csiím alatt MoreziAn! GyÜvgy a 
\itak FremilcDblatt jan. 1-ji s^áinábait tárcxiit közöl, mely e nemzetség 
ét R beUle f«rjiulxott nagyazáinú család múltját érdekcsen világitja tneg. 
Lndw. S(npf<r, Beríoht des Verwalter8 von Neudau über den Kuru> 
^ancinfmll 27.Aug. 1707. (/hif/io/r :«»• Kuwtf Ktniif,rktr Gréchirhhtjucílen. 
\tZ,érl 1891.) 

//. J, fiiJt.iiH'tutt, ^teicrinarks Beziehungen ziim kroatiach-slavo- 

Di Kóuigr«icli iai XVI. u, XVII. Jahrhundert. (Megjelent a »Mtttliei- 

de* hifitor. Vereins fUr Stei«rmarL 1891. 3ö. fílzet.) 

iioltr, K^inüjin Mm in lUtn L'/ttfnrn und di< ihr zugfifiyuelen Lútfir. 

ni » >Zeit)4chnft filr deutseliea Álterthuin u. fíir deutache Literaturc 

F<1891.) fotyamiiban, a 4. fazetbeti.) 

ii'TjK'lim, Der Maroch de* feltí-Aíafschnlla RatthyAny darch Oher' 
f\r^**-n, un J. 17 lei. (Qit'irtnlhliitltr dt'Jt hlvlor, V'rrrttut fiir Hftmen. 1889.) 
SeJttrii^fT, Vic Zolleitiigungzwisclíeii Osterreich-Ungarn q> Deutach* 
kad. (Uiinere Zr>it. 1891. ö. rűx.; 

WlUltícki-Jtgaiye : Volkfllieder Jer Siebenbürger Sachseii. (.4/;/ Ui- 
<ML 1801. lU ti. fíiz.) 

&....,. » |iU9{»(ik müvéről íCornaro Frigyes jelentései Bnda oatioinu- 
fél«, mely Mí'niot fordítáfibaii is inegjcleiit, u fípcieS CendaUdaft ez ovi 
t.iiSiit lil dje&érö bírálatot ki>/ül. 

íck * magyar irodalomtÖrtcuclméröU a Revue Gritique ia 

retó-st, maltdviSl. síMlmában. Ugya«c«ak SrÁtnrker az Allge- 

' • tiiiiig 153. s/ámúLnri megbeBztlIi az 1867 óta megjelent ningyar 

' -1 irodalmat. 

ZtiuuieTtnnuH'Xiiik *Über Arc]iiv«5 in Ungarn« ez, müvdről a lipcsei 

*^iitnilWatt 1891 évi 49. szarna diosí^ruleg nyilatkozik. 

fVsdMói'jxvík Hunyadi Mátyásnak szentelt biographiájáról, a lipcsei 
*^lftlHI*lt i» é\'\ 3. számában Huhrr beható kritikát kiizöl, kiemel v(íii 
» Bimka lílőiiycit <fa fogyatkozásait. 



TTírU. 



■4ítlL 



^ ' ti5rteneti (.-zikkei közül eralítendök : 

' (Budapttsti IlirUp decz. l3-iki .sz.) 
llüttgi nuku a XJV. ^zafÜHtl. (Nagy Lajos koráb^'d.) Knzli a Magy. 
' 1 ÍF-iki fzimában. 

Gtjida : Mihály rafda. (Budapesti Hirlap decz. 30. száma.) 
; '( hiljüldi iroilnlomhan ez. a. a Nenutet kiizöU czikket 
iki -'/ÚKc.íirtn. 

Összeállította: Bíáwoold Lajos. 



174 TÁBOZA. 

VEGYES KÖZLÉSEK. 

— Gróf Özéuuex Antal, mint Társulatunk elni5ke, Mária Terdzia 
^letrajxáuak egy dís/.peldáuyát fulajúnlotta Mária Valöria föherczegftsszouy 
ü feiiség(iuck, ki ezt kegyesen elfogadta, mint erről ö fensége udvarmester- 
nöje által Szdcheii Antal grófot Bécsben, január 2 6-áa kelt levelével értesí- 
tette: »Kedve8 Széchen gróf ! iMária Valéria föherczegasszony megbízá- 
sából, ö fensége köszönetét vagyok ezennel önnek átadandó a Marcsali- 
félc Mária Terézia életrajza díszpéldányáért, mely tegnapelőtt jutott ö 
fensége kezeihez s melyet annál szivesebben kegytjskedett elfogadni, mivel 
tárgya iránt kiváló érdeklődéssel viseltetik. Egyszersmind kérem, le^en 
szives a főherczogasszony óhajához liiven tolmácsa lenni ö fensége hálájá- 
nak a M. Történelmi Társulattal szemben, melynek köszöni könyvtárá- 
nak ezen értékes müvei való gyarapítását. Szívélyes üdvözlettel Vécgey 
Mária báróné. € 

— Debrkczbm városából egyszerre harmincz űj tagot jelentett be 
a febr. 4-én tartott választmányi ülésen SzM Farkas vál. tagtársunk a az 
ottani ilélötiibla taniícscltiöke, örvendetes bizonyságául annak, hogy a nagy 
magyar alföld derék metropolisa emelkedő méltánylással kíséri működésün- 
ket, s a magyar történetírás iránt is növekedő részvétet tajmsít 

— Az Erdélyi Múzeum-Egylet bölcselet-, nyelv- és történettudo- 
mányi szakosztálya jan. 3 l-én tartott közgyűlésében elhatározta dr. Szécsi 
Károly indítványára, hogy Értesítője eddigi hosszú czime helyett a régi 
»/'^r(fclt/i Miizi'nni<i cziniét fogja felvenni s egyelőre két havi füzetekben 
kiadatni. Szerkesztője jövőre is Szinnyei József lesz. A választmányba új 
tagul beválasztották Szádcezky Lajost. 

— Lkvéltíri kuxat.vrok. a krakói akadémiában dr. Lewicki A. 
tanár jelentést tett a múlt nyáron eszközölt levéltári kutatásairól. Drez- 
dában, Kőnigsbergben a Danczkában sok becses anyagot talált, melyek a 
Codox Kpistolaris 111-ik kötetében fognak megjelenni. Mind három helyen 
sok érdekes, Mátyás királyt érdeklő anyag is van : különösen Danczkában, 
többi közt Kázmérnak 1472-iki hadjáratára vonatkozólag, Chulm és 
Brodnica bevételéről, nielyokot a sagani herczeg állítólag Mátyás király 
számára vett meg; Mátyás királynak 1477. és 1489iki alkudozásairól 
Lengyelországgal (egészen új adatok), a nagy török háborúról, melyet Kázmér 
tervezett. Tekintve, hogy Danczkának Erdélylyel is szoros összeköttetése 
volt. valószínűleg sok más minket érdeklő anyagot is lehetne ott találni. 

— Grot Jakovlevics Konstantin :# Magyarország és a magyarok 
a IX-ik s/ázadtól a X-ik elejéig* czimű nagybecsű umnkáját, mely hazánk 
népcinek és területének történetével tüzetesen foglalkozik, Szamota István 
lefordította magyarra s a Szabó Fercncz által kiadott Történeti Könyvtár- 
ban fogja közzé tenni. 



TÁRCZA 



17S 



p';REN«. llíŐiy a Mh]U'V!IV 

ptw pjáiiak /iirókí^ptít kí-iH zi. 

'[(. » cpi.rn i-íLTt nem liafonlít n nevc/ett helyen ma 
.adyet u múlt áv nkt. elejdii a kolosmnnostopi gAzda- 
ihil^t iíJneágH re9raTi ráitatott, 8 látott el rellruttul, Ezen restnu- 
T* Iftívárról nyiigHii irHDvLan Gynlubu vezető orsztlgut jobb 
• n »íK »U sKí'icín van felállítva ngy kb halnmrn, melyet n/ 
ir hurczog sirdombjíunk tartnunk. E/ a Ivolon- 
. '• nevezetes pont, molyeu az emlők áll a Nagy* 
dtó) K UAti szániláltf uovekcdöen szapnrwló 14 T-ik km. -kii 

ében ÍCK-/IH II 147.ISS 148ik km.-jclzo kíixt. egy liidkarfával ellátott 
ttltéi mcllftt. Az cmlt^k czetnfinttel íJanzefoglaU íerjnéjjkíiből van. Á s/ilárd 
« talapzatra, kct erÖs ti egymáara kfökeiiyeilvtí t>ilál6 k(^-koc/k«- 
van rakva. az einl<^k azü^be végrÁidö tetejtiti bárom lopcsozetes 
I fiekasik^ ez ulóbbin egy nagy kőgnlyóval. Az cinlck tetejtft knzilö 
ny alatt egy ki» fUlkJbe a kci'eáztre feszített Krisztust 9 mellette 
IcMí mentj-t ál>fáí!oló e^inoji relief vau buíllt'Br.tve, alatta l'«*íig a 
-tkozű vt^Butt felirat olvaabatű: Itt .sebcáUlt meg | 
"j!/ j IGOO-bun uiájua hó 'JO-án , a törökök elleu j 
Itaatában. ; Ex cmUUtnrk luelycu a fenesi c«ata uapja május 22 ike 
hiitlÍMim VHU f«ijegy«xv« alapBje^leasége 2 m»?tür, magaseága 

6 in. • legfelül, küxvctlen a c*ua» alatti párkányra, «t?jtak fele, a 
!ti ni*g oz vau emlékezetül bejegyezve: Küimiw 
' íbUL ift'fjcH. IVre** Eiuire, 

Hrbiigaxitá« A S^.,h.»Juk I. fü/et 40.1. 19. sor »kazelkoni8ága 
|MkS( b. oIt. »köíwlkoruaága ellen. « 

A Ssdafftíot- f. évi első fil/cte (í8. lapján olvasván ncbány Bort b. e. 

F<nar« Sándor felöl, klHcleasdgemnek tartom az igazság kcd- 

' megemlíteni. \\o^s atyáin nem liimiW't' 

'kapitány volt. tS/.abadsáirharczttnkbau 

y\ ningig mui'lkwleft, b mint ilyen emlg»-ált ki Tórókországba. 

5i^l.H„ ;,. 25 evet töltött baláláig, ca 35 ceak azzal a li^ (ívvel lesz, 

OUihomtUjtm ktviU 1859 v(5géig az emigráczióban élt lo. 

l^'a^íl, lapon i» lir'lyr<jigaz{tan<lúnak \éleni azt a tényt, hogy 

lUrtou tíniigráüij^ hazánkfia mcgmeuí»»e a lovagias Ingraham N. 

xikai baj<iparanwmok által sem Hi49 ben, hanem udytf énrl 

|3. jul. 2'án tiírtc^nt. KUlUnbeu ez (érdekes eset leghíteleacbbűn. 

t'Atnsgyar emigratió a Keleten* ez. müve I. köt. 2D9 — 303. 1. 

a > Vasárnapi Ujság« 1878. évf. 2 számában k'^zlOit 



CKwnir, 1893. jtn. SOdn. 



\ cri'iit Enf/(^, 



1 76 TÁROZA. 

TÖRTÉNETI KÖNYVTÁR. 

— Philippi Callimaohi expcrientie História reram gestarum ia 
Hungária et contra Turcos per VladiBlautn Poloniac et Hnngariae regem. 
Ed. Satumin Kwiatkowaki. Leopoli, 1891. 8-r. 162 1. 

— FkldzOob des Priuzen Eugen von Savojen. Herausgegebeo 
von der Kriegsgcschichtiichen Abtheilung des k. u. k. Kriegs-Arcliivs. 
XVI II. Bánd. Die Kttinpfe der KaiBcrlichen in Sicilien und Cornca 
1717 — 1720 und 1730—1732. Bearbeitet von Raimund Gerl^x. Wien, 
1891. 8-adr. 223 1. — XIX. Bánd Polnische Thronfolgekrieg, Feldzng 
1733 und 1734. Bearbeitet von Raimund Gerha. Wien, 1891. 8-r. 287 I. 
Ter- ds csataképekkel. 

— tlAHRBSBERiCHTE der Gcschichtswissenschaft im Auftrage 
der Ilistorischcn Gesellscbaft ku Berlin, herausgegeben von J. Jfufrow. 
XII. Jahrgang. 1889. Berlin, 1891. XVIIl. I. 170., II. 454., III. 320., 
IV. 201. 

— Grsghighte der Groszobmeikds Tcraes-Paulis. Von Pelix 
MŰlrkrr. Werschetz, 1891. Druck von J. E. Kirchner's Wittwo. 8-r. 
27 lap ) 

— AVoLFSORUBBK Cölestin. Christoph Anton Kardinal Migaun, 
Fürsterzbisohof von Wien. Saulgau 1891. XX. 908. 1. 

— Unzer a. H. Hertzbergs Antheil an den preussisch-ősterreichi- 
scluMi Verhandlungen 1778 '79. Frankfurt a. M. 1890. 182 I. 

— ScHULTESS Karl. Papst Silvester II. als Lehrcr and Staata- 
nmnn. Hamburg. 1891. 43 I. (Programm des Realgymnasiams.) 

— Maerchbn und Saoen der Bukovinaer und Siebeubüi^r 
Annonier. Cborsetzt von Hoinricb v. Wlislocki 8«» Hamburg, 1892. 188 p. 

- Die CLUNixrENSBR in ihrer kirchlichen and alIgeroeÍDgescbielit-' 
liohon Wirksamkeit bis zur Mitte des 1 1. Jahrhuuderts von ErnstSackar. 
I. B.i. v^í-o. Halle a S. 1892. 398 1. 

Abramo Colorsi ingcgnere di Alfonso II. D'Este Nuovcs- 
líioorolio del rabbino niaggiore Prof. G. Jare etc. Estratto del Vol. llt - 
dogli Atti dolU iVputazionc municipale di storia patria. Ferrara 1891 
Sr. 60 11. 

— Ai.E£«. l*Ror. MoRPUROO. Notizie interno álla gaerra deli « 
Miooossiouo spapuiola od álla ribillione de Francesco Rákóczy II. tratIK: " 
iKiKo Uitort* inedito diGian Batti$ta Komanini. Trieste 1891. 8-adr. 60 1 

— Piuu" >I. Manuol de paUv^ruphie latiné et fran^aise da VI. ^ "• 
XV 11. ^ioolo. Suivi d*un diotionnairo des abréviations avec 23 facaimil^K^ 
i'n phototypiiv Parii o. n. JíST 1. 

— Cári X ItUSTaf o^«h Gcorc K.ikoezT H. of Dr. Carl Wihlh^^ 
I.und. líiU. 5^-adr. 6G 1. 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



A AIAGVAU TOKTKNELMI rAKííULAT 
/s*3:* /ni f.Kr J.ru .1 M. 4 árakor tartott rendes vdl, üUséntk 

_JUm poliak: Tnlszkj Fcrcncs doöklctoalattBánó J^ixsef, dr. Bonc/ 
ly Samu, CsotitOBÍ János, dr. Czobor IWla, Dcflek Cr. 
tk)' XAmvAkí, dl'. Kaniniei'er £niö, dr. Komúromy AndrÚB, 
cin, Uváry Li{»ót, Sránnyd Jóxséf, Tagányi Károly vAl, tai^ok, 
íiiulor titkár, Kíiranazon Józóef pénztárnok. Nagy ííyula jegyző. 
Clmík az iil^t megnyit váo, a je^jjzőkünyv bitelestt^ere Majláth 
j^ T "lirolv vál. tagokat kt!ri fel. 

!<., .11- 

15. syeildgyt Sáudor titkár gr. iS/t-'c^en Antal clnÖk megbÍ2áaib6I 
>,t!jt;» v/.ü.v Mária báróaönek, Mária Valéria föberoieg-asazony ő 
•uek ItíÜ'2. jao. 26-án az eltiökhöz intézett levelet, 
KUt rajza díszpéldányát kegyesen 
nyilváuítaoi méltóztatott. 
Hóduió (iaxteiottei örveudetUB tudomásai vétetik. 
t*» Szomorúan jflenti a társulat egyik re'gl 6« buzgó tagjának, 
mohnak, ki mint tudományos képzettségű régiség gyüjtö Bzéles kör- 
■^ ^i'|? ' k niult lió lí5-án Trebosztón történt gyászoa olbuuytát. 

A .iiy u szomord jűlenléBt sajnálattal veszi tudomásul. 

17. üivofi'tutik nz 1891 évi számadások és zár a/úunuhlR megvizs- 
liUiáni kikUldiHt bizottság f. évi janiiárhó 29-én kelt jelentése, mely 
^■viiU « bizoltüág Strömpl János ministeri számtiszt uiint felkért szakértő 
■^iMp^ ■ ■ iduükíJdtíBe mellett az 1891 évi Összes számadásokat, 
•"•tír. ;.i-t ?y.!Ímíir-erint, s a mellékletek és számla- kivonatok 

••fjitt u-trl4Tnkiní a, azokat kifogáetalanúl rendben levőknek, 

ök'Tr* tételeket 1 : ^üZoUakuak, az év végével kimutatott 984 frt 

aztári maradványt, valamint a P. H. £. Takarékpénztár folyó 

■"ít"n.jvnfiatAn a társubit jnvára kitüntetett 26 frt 93 kr követelést 

'^'^ik, a kézi péu/.tárt biánytalaunak, a törzsvagyon (értékpapírok) 

'^•<l a F. H. E. Takarékpénztár letéti számla-kivonatávu) teljesen 

^T^iivV. I. >(^1 a pénztárnok által készített zár-számadási kimutatást 

t Itelyosnek találta ; a minek alapján Karaaszon József tár- 

' ' ' '><J78SÍntén a társnlat vagyonát kezeld Pesti 

1. . r. 12 



178 



mVATALOS ftRTBStirÓ. 



H«zai Első Takarékpenütár-EgyesUletuek az clmuU 1891 lívre a felme 
vény inegadásHt s n lelkiismeretes kezeli'sért elismerj ayitviiuitiisát ind 
viuyoxf.a,. Eg)'dUtil. magáiívá tiiven a ezaktii-tuutjk c löazbeii való né 
javasolja a bizottság, hogy jövÖre egy hUcl-nt/UiAniaHá námtakőnjfv UJ 
tHiJSilk, mclybeti miiuleu költfiégvcté«i rovatnak külöi) sziLinlája teg)'eii] 
czcii az illető rovat alá taitozó mi(»ilcii egy e« (♦'tel clk<ítiyv<;Ueeetík. • mii 
egyszerű betekiutoís után bármikor inegtiKlhutó, hol tnoinv 
váuy vuu még, esetleg melyik rovatiiíll töríéut valami r ; 
végevei aztán a zár-számadás elJtéazitiígtlhez a9( összes nyilvántartó 
Iák lezárandók luniiéuek. 

A választmány a felulxrasott jcleutá^böl 5 a bozxá niell^'kelt rétMr , 
letes kimutatÚKokbúl meggyőződvén egy felül arról, hogy a túií?ultit vagyoi^ 
az elmúlt e'v folyamán híven kezeltetett, a pénztári 8záma<5ááok bclyesa 
éa pontosan vitettek, másfeUil arról, hogy a 8/.ámvizsgáló bizottság sxabál^ 
Bzerííen és lelkiismeretesen járt el feladatában, jelentéijél tudomáeiU 
9 a bizottság tagjainak szíves fáradozásnkért köszönetét, Karnaízoa Jó* 
péiizfávnok úrnak pedig buzgó miíkfidéecért nUjimcréíiét nyilvin 
részére, valamint a Pesti Hazai Elsii Takarékpénztár-Egye^Ulot re 
ax 1891 évi számadásokra nér.ve, a közgyűlés jó váhHgyáeának fenturU 
mellett, a felraeutvény megadását elhatározza. 

A bizottságnak a \itrl-Hj/i(fiÍ7itari4 .tzdmhikouifr iránt tctt ja vttriftfl 
a választmány elfoga<lja s a pénztárnokot ntusítja, hogy ily >•' 
vet már a folyó 1892 évre nyisaon s azt a javjuslatban ézenm 
nak megfelehien vezesse. 

A Bzám vizsgálati jelentéé összes mellékleleivel egyetemben a foljl 
hó l8-ikára kitűzött közgyűlés elé terjesztendő. 

18. Szilágj'i Sándor titkár jelentést uynjt be a társulat IBUl 
kiadványaiból elrakott s az invcntariumba folytatólag felvett példányokf 

Tudomásul vétetik. 

19. Olvaatatik a gazdasági bizottság folyó évi január 16-An la 
tott alakuló ülésének jegyzőkönyve, mely szerint a kihetkczö három érre 
fi 89 2 — l894-re) a bizottság elnökévé Hegedűs Sándor, jegyzöjiívé pwUg 
dr. Csáiiki Dezstí választattak meg. 

Tudomásul szolgál. 

20. Olvaatatik a gaz<lasági bizottság f. évi jan. 23-án é* fult«%«.- 
lag jan. 29-én kelt jegyzököoyvi jelentése, illetőleg javaslata a« iiy^' 
költségvetés és a Moyíjíír Töri. KUhnjzfÁ- kUlön költségvetése vX\-m\ j au. 

A javaslat, mely a nmlt évi dec. M-án tartott r. rál. uli> i'^r ;:■• 
könyvének lO-ik pontjában foglalt előleges megjillapodásoknak • . 
lenül hagyásával, a függőben maradt tételekre nézve a mull 18VJ. t,^, 
előirányzat éa a zárszámadás eredményeinek gondos mérlegelése melll 
beható indokolással és minden részletében reális alapon készült, vita 
kÜl eg^-hangulag elfogadtatván, az 1892 évt költségvetés ckkét»t a JI/»^_ 
'Történeti Életrajzok külön költségvetésével egyittt a jelen jegyzíikönyvi 



M-08 értesItö. 



i.'J 



'íltatik 8 jóváhagyás ve'getl j\ f. hó 18-ára 
ki . .- ^- ^ ijesztctui, egy-egy {iiíldáiiybau a/. í.'lni)k- 

k« ft tiUiiiraak tk a p^Ktnruokuak ftdatváu ki bozzátartds végett. 

; l»izott8/ig Javjialatílnak clfoga<JiUával a uuilt lívi sept. 

ill^seu I 2-ik jk, pont alatt uouíely még re fundálandó 

í»eii n IJtknr t's jegyz-ti által tett elötf!rje8y.té» U érdem-. 

^ .rvcSii, — a választmány kimoodja^ hogy uéhai b. Bésán 

&88 frt, n«ihai Zsivora György 700 frt es náhai Kun József 

tpítváiiynyal, tuclyekiick refundálása czímén az 1Ö92 évi költ- 

500 frt vétetett fel. ixy, alapító tagok törzskíinyvébeiktataudók. 

biiottságiiak n költségvetési tárgyalásokuál jövőben követendő 

riatrs uétvQ kifpjezctt azou óliajtá&át, hogy az elnökség által min- 

Üiinkor A december- havi r. vál. üléa alkalaulval előterjesztendő kültség- 

— ■--' -vftjttt elöjteteg tárgyalás uélkUl tétesáék át a gaKdaeági bizott- 

^ a vAlasjttmáiiy ia czéhzcrüuek találván, határozattá emeli, 8 

képest fogyja iutézkodéseit luegteuui. Egyúttal 

I >zá8iiiért és miudeu irányban kiterjedő gondos 

uittl k^xült Alapoa munkálatáért jeg}'zőköny vileg bálás köszönetet 

St. Titkár clíiterjcízti az új tag- ajánlatokat. Ajánltatnak a) aln- 

r. tan, város kozüneége 100 frt alupítváiiyiiyal (aj. 

, Nagy -Szombat sz- kir. város közönsége 100 frt alapít- 

' (*J- S^' Szécficn Antal), Sopron vármegye közönsége 100 frt 

yuyal (aj. gr. Szécseu Antal), Bay Hona néhai Ludáuyi Bay 

OrmÓH Kalalin (imiékére 100 frt alapítványnyal (aj. Szilágyi 

».» intiti* taijiihúl JSU2-fi'il ; Majoros János Kalocsán 

•Hcfj, Lovassy Fcrencz Nagy-Szaloutáu (aj. Tisza Kál- 

Hra«)«ai román fö-gyinnasium könyvtára (aj. Szilágyi Sándor), 

i'gytun. tanári kara (aj maga helyett Kincs Gyula), Schiistcr 

itnu. tanár Mcdgyesen (aj. báró Apor Gábor), BervvUrth Frigycji 

váron (aj. báró Apor Gábor), Mozötnri ev. ref. gyniua- 

<» Antalj, gr. Ztcliy István Kis Jenőn (aj, Keuiényfy 

Oyuhu Farkna egyetemi könyvtári tiszt Kolozsváron (aj. Szilágyi 

•1 ni'f'vtirhoni ág. hitv. ev. egyház thcologiája Pozsonyban 

. ^ . i ir), Doblcslaw Truskovski Jcno joghallgató Budapesten 

>\ (Ír. Fráter Imre orvcs Budapesten (aj. Karnsszou 

lla-zinjttii (aj Szilágyi Sándor), Jászberény v. tan. 

ij gr. Széesen Antal), Roviezky Emil földbirtokos Bntla 

.. i'arkaa), Pnky Gyula kir. táblai elnök, Simonfíy Imre 

df. Király Feronc* orsz. képviselő, Jelenffy Kornél kir. tiJr- 

r Gusztáv kir. táblai bíró, Naszády Iván kir. táblai 

V. kir. tlh-véuyszéki elnök, Lcszkay Ferenez főid- 

Idbirtokos, K. Tóth Antal ügyvéd, K, Tóth Kálmán 

V D.yM.; i.x- lii- tiil.lni l.íi-.i ]t(../kó Sámuel városi 

12* 



1 ÓÓ tlíVATALOS ÉRTESÍTŐ. 

fökapitány. Kosa Zsigmond kir. ügyeaz, Sárváry Lörincz kir. járásbíró, 
(Ír. Vass Autal kir. törvényszéki bíró, Pál£Fy István kir. táblai elnöki 
titkár, Rickl Antal földbirtokos, Des Coinbes Henrik ügyvéd, Ferenczy 
Elek főszolgabíró, Budaházy István földbirtokos, Rásó Gyula alispán, 
Békéssy László gazd. tauint. igazgató, dr. TUdös János ügyvéd, Szabó 
Antal ügyvéd, dr. Bakos Imre ügyvéd, Osváth Fcreacz ügyvéd, Gyó'ry 
Elek coUegiumi pénztárnok és Györffy Aladár vasárus, mind Debreczenben 
(valamennyit aj. Széli Farkas). 

Örömmel megválás/tatnak, s Széli Farkas úrnak ritka tevékeny 
buzgalmáért, melylyel egymaga harmincz új tagot nyert meg és aján- 
lott a társulatnak, jegyzőkönyvileg elismerést és köszönetet szavaz a 
választmány. 

22. Olvastatik a pénztárnok január-havi kimutatása, mely szerint 
összes bevétel volt 4,622 frt 28 kr, 

» kiadás > 2,502 > 75 > 

maradvány 2,119 frt 53 kr; 
a mihez hozzáadva a P. H. £. Takarékpénztárnál 

folyó számla szerinti „ 800 frt 05 kr 

követelést, 1892. jan. 31-éu összesen 2,919 frt 58 kr 

készpénz áll a társulat rendelkezésére, melyből Beszterczebánya város 
100 frtos, Dessewfly Sándor püspök 100 frtos, Toroutál vármegye 
100 frtos, Segesvár város 100 frtos, Nagyszombat város 100 frtos, 
Kőhalom város 100 frtos, Sopron vármegye 100 frtos, Csongrád vár- 
megye 100 frtos és Bay Ilonának néhai Bay Gábor és Ormós Katalin 
nevére tett 100 frtos alapítványa, összesen 900 frt befizetett alapítvány 
tőkésítendő. 

A pénztárnok kimutatása tudomásul vétetvén, a jegyzőkönyvhöz 
csatoltatik ; a tőkésítendő alapítványokra nézve pedig határoztatik, hogy 
a kimutatott 900 frt crej».'ig 4*'j százalékos adómentes r^ale-kártalaní- 
túsi kötvény vásároltassék, utasíttatván az elnökség, hogy o határozat 
végrehajtásáról a P. H. E. Takarékpénztár útján szabályszerűen gon- 
doskodjék. 

23. Titkár jelenti, hogy az elnökség a niult január-havi r. vál. 
ülésen G-ik jk. pont alatt kelt határozatnak megfelclőleg 500 frt alapít- 
vány elhelyezése iránt annak idején intézkedett. 

Tudomásul szolgál. 

24. Előterjeszti Pertl András társulati szolgának némi jutalomban 
való részesülés végett a vála.sztmányhoz intézett kérvényét. 

A választmány rcndkivííli púthitol czímén elszámolandó 25 frt 
jutalmat szavaz meg folyamodó részérő s az elnökséget a mondott összeg 
kiutalványozására felhatalmazza. 

2;'). Jelenti, hogy a Bay Ilona-féle ',\0 aranyas pályakérdésre, 
mely Corvin János életének megírására volt kitűzve, a f. évi jan. 31-ikén 



HIVATALOS iSRTESÍTÖ. 181 

ijárt határidőig csnpán egy pályamunka érkezett : Hunyadi Corrin János 
Í7-Í — I.y}4. Jeligéje: Lux TerítatiB. 

Tudomásul vétetvén, a munka megbírálására Fraknúi Vilmos, 
Cgáuki Dezső és Csontosi János vál. tagok kéretnek fel, azzal, hogy jelen- 
tésüket mennél előbb megtenni szíveskedjenek. 
A folyó ügyek letárgyalása után — 

26. Szilágyi Sándor a Magyar Törtmeti Élefrajsnk 1892 évi folya- 
miban megjelenendő müvekről nyújt rövid vázlatot és bemutatja a vállalat 
legközelebbi füzetei számára Nagy L'ijon . király életrajzához készült kép- 
mellékleteket. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést feloszlatja. 

Kelt mint fent. 

Jegyzetté 

Pulszky Ferencz s. k. Nagy Gyula s. k. 

elnök. jegyző. 

Hitelesítjük : Majláih Béla s. k., Tagányi Károly s. k. 



Pénztári sárszámadás 
1801-r$l. 

I. Bevételek. 

A) Rendesek: 

1- AlipitTánvi kamatok 1,617 frt 77 kr. 

2. Tagdíjak Í891-röl \ at^i » in , 

^ . a múlt évekről j ®'^*' * '^^ ' 

♦.ElöfizKések a Történelmi Tárra 1891-rőI \ gg,^ ^ ^^^^ ^ 
••• » » a mnlt évekről j 

5- AM.Tud. Akadémiíi segélye a Tört. Tárra 1,000 » - » 

'■ B«gi >8zázadok< s egyéb kiadványok eladásából fil5 >^ 10 » 

*• Weiglenea kamatok 153 » 4r> » 

*• %éb <»löre nem látott bevételek 145 » 35 > 

Alapítványok befizetéséből 3,662 » — » 

B) Átfutok : 

'•> Pítztiri maradvány 1890-röl í<71 » 90 » 

MegüD pénzek 178 » 45 » 



Összesen 15,870 frt 52 kr. 



II. KiaaÁii»ok. 

A) Bendesek : 
a) Személyiek : 

'• Titkír fizetése SuO frt - kr. 

-■ J^gMC , (500 » — » 

'^- Pénztárnok fizetése 300 » • 

4- '''egétinemélyzet (titkári segéd és correctíjr) Hzetése .. 500 « — » 



182 tllVATALOS ÉRTESÍTŐ. 

b) Dologiak: 

:>. Nyomdai költségek uz Atlienaciininúl összesen 4,384 frt 99 kr. 

(}. Könyvkötői luutikákért (fűzés stb.) 191 > 50 * 

7. Postai költségekre 266 » — » 

8. írói tisztelet-díjakra (Századok ós Tört. Tár) 1.564 » 55 » 

9. Irodai költségek és levelezési kiadiísok 347 » OS » 

10. Három szolga díja 112 » — » 

1 1 . üjévi ajándékokra 60 » — » 

12. Előre nem látott kiadásokra 240 » bú » 

13. A Magyar Tört. Életrajzok segélj'ezésére 125 » — » 

B) Keiidklirííliok : 

14. A 'J'eleki-féle alap megtérítése „ 900 » — » 

15. Befizetett alapítványok refundálása 1,045 * 68 » 

A P. H. E. Takarékpénztárba történt átutalások 3,065 » 92 > 

Előirányzat nélküli kiadások : 

Jutalmak 80 » — » 

l*osta-takarékpénztárí kezelési díjak 32 » 74 » 

Hazai Takarékpénztári kezelési díjak 37 » 03 » 

Visszafizetett idegen pénzek 205 » 75 » 

Össz esen 1 4,858 frt 78 kr. 

Összes bevétel 1 5,870 frt 52 kr. 

^ kiadás 14.858 » 78 » 

Pénztári maradvány 1,011 frt 74 kr. 



Kimutatás 

az értékpapír-főkönyv szerint a P. H. E. Takarékpénztárnál elhe!ye»tt 
törzsvagyonrói 1891 évi dec. 31-én. 

1. Magyar 5"/u-os papirjáradék 11,500 frt — kr. 

'J. » 4Vs százalékos regale-kártalauítási kötvény 2,200 > — > 

'A. > föidhiteliutézeti fi^/o-os záloglevél 100 » — » 

4. ^ > 4V9 százalékos záloglevél ... 3,000 » — > 

••j. Egyesített államadóssági kötvény 4"2''/oOs 100 » — » 

<?. Magyar jelzálog-hitelbanki 5"/o-os záloglevél 6O0 » — » 

7. Pesti liloyd- és tőzsdí-részlet kötvény 200 » — » 

8. Kisbiitoko.sok orsz. földhitelintézetének 4Va száza- 

lékos záloglevelei 15,200 » — *_ 

Az értékpapírok összege 82,900 frt — kr. 

9. Bay Ilona alapítványi kötelezvénye 2,000 » — » 

10. A kézi pénztávban i'Jrzött alapító kötelezvén yek 900 > — * 

Összes törzsva gyon 36,800 frt — kr. 

Láttam : 
Majláth Béla s. k. Karasszon József s. k. 

számvizsgííló. pénztárnok. 

Boncz Ödön s. k. Stríhnpl János n. k. 

s/á in vizsgáló. V. «'s k. o. ü. miniszteri száDitísit 

mint szakérte. 



^^^^^ mV4TALOS éBTEStTÓ. 


■ 


183 


■ 


^Hlagyar Tört. Társulat 1892 évi költségvetése^ 


^1 


^^B T. Bu^étolek. 






^^H 


B^ A) lli*ntIirHek : 






^^^1 


^UbH*^^?^ kntnatok- .. 


1 ,rt50 frl 


- kr. 


^^^H 


^Hb' ntán n bitlralékokknl együtt 


7,510 » 


— 1 




^^^^H 


^^Bc < T'írrn ."iOO elfifízetú tiig ntAn 

^^bivt> 


B40 * 
100 • 


__ , 




^H 


^^^p. Ti ^élye a Tört. Tárrn 


1,000 » 


— 1 




^^^^1 


^^^■i '^-/■r,:.\ i> kiadvátiyok elndás.iból 


100 • 


— > 




^^^^^M 


^^^H|^>tir« kii ^ , 


100 » 


— 1 




^^^^^^^ 


^Pl^ tI4r«i u^iii i.uii;tio bevétfelok 


50 • 


— ' 




^^^^M 


■ B) Atfaték : 






^^^H 


B iVozUrí oiKrAdvány 1891 évrOl .. .. 984 frt 81 kr. |^ 


1,011 » 


7 A » 


^^^^1 


■ W n 1- T.pénztVir fuly**! szániljijún 26 » 93 » | 


1 ♦ 'T 


r. 


i^^^^^l 


1 Összesen 


rj.sr.i frt 


74 k 


■ II. KiaaitMoU. 






■ A) Rriidosek : 






• ^^^^^^^^ 


^^^^-^ ,kV ...,;■,..-/ 






^^^^H 


^^^^K/ 


800 frt 


- kr. 


^^^H 


^^^^^K • 


800 • 


— » 


^^^^M 


^^^^^Bpk ttsA<é«< 


400 * 


— » 


^^^^M 


^^^^^pélytet 






^^^^M 


^^^^^^HkirMfg^i] 


300 » 


— » 


^^^H 


^^■^rwtor 


•200 » 


— » 


^^^M 


^^V M Dohíjjal;: 






^^1 


^^V^ p^dig : 






^H 


^^m :.ik f.ü'frtj^vftl 


2,875 » 


— > 


^^^^H 


^^m ' frtjítval ... .. 


1,248 » 


— a 


^^^^^H 


^^B Ichox 10 ív 19 frt jávai ... .. ... 


190 > 


— > 


^^^^^H 


• H l'ón. Tárhoz 4 ív 5 » 


20 » 


— » 


'l^^^^^l 


** RíHi»i« » Sx<izrt'lokn»il 10 filiet 20 írtjával .. 


200 • 


— „ 


^^^^^1 


» a TOil. Tiirnrfl 4 füzet 5 


20 » 


— • 


J^^^^^H 


•mTTaln^tlc 8 epyéb n voruttttvAnytikért 


250 ► 


— I 


^^^^^H 


kért:' 






^^^^^^^M 


.1 ll> fÍÍ7.#?t 1 






^^^^^^^M 


TiriiAl 4 1 


20' > » 


""" * 


^^^^^M 


-k: 






^^^^H 


k 10 füxcl 27 írtjávid . 


270 » 


— » 


^^^H 


»r 4 » 10 

- - .i. 1 


40 t 


— ■ » 


f^^^^H 


■' - *I <.»» ív Hív. ért. én T'/i ív lárcza 






^^H 


' ■• In) 4.^ tv so frljiival.., ... .„ ^ 


1,350 » 


— » 


^^^H 


nztíiuléro ,. .. .. .. ...—-.„ ... ... 


150 » 


— » 


^^^^H 


' ntegUikavittMtv4ii) 44 (v 






^^^^^1 


* M.V. ' 


660 » 
400 » 


— > 
— ■ > 


'^^H 




120 » 


— > 


^^^^1 


-... 


60 » 


— > 


^^^^^1 


' *^í*t»in u<lww» ktodAnvk 


200 » 


— a 


1 



184 HIVATALOS BRTSaiTÖ. 

13. A Magyar Tört. Életrajzokat illető kamatkülönböset 

harmincz 200 frtos alapító után 150 ftt — kr. 

14. Takarék- és posta-takarékpénztári kezelési díjak 70 » — > 

15. A helybeli tagoktól beszedendő tagdíjak után az el- 

járónak adandó % 100 » — » 

B) Reiidkivtiliek : 

18. Névkönyv kiadása 150 » — » 

17. Befizetett (Bésán N. János, Zsivora György és Kun 

József-féle) alapítványok refuudálására 500 » — » 

Öss zesen 11,528 frt — kr. 

Összes bevétel 12,361 trt 74 kr. 

» kiadás 11,628 » — » 

Mutatkozik maradvány SS 8 trt 74 kr. 



A M. T. Életrajsok váUalatának költségvetése ISSS-re. 

I. Belételek. 

1. Ráth Mórtól 530 példányért 1,940 frt — kr. 

2. Más könyvárusoktól (75 példányért) SOO » — 

3. Az Akadémia segélye 500 » — 

4. Társulati alapítványok ku ma taiból 150 » — 

5. «5(» elöfiztítő után 8,2B0 » — 

6. Pénztári maradvány 1891 iSvröl 895 » 60 



Össz esen 6,535 frt 60 kr. 

II. Kiadásolc. 

1. Nyomdai költség 4o ív 44 frtjával 1,760 flrt — kr. 

> » borítékért - 140 > - 

2. Képek nyomása 600 » - 

3. írói tiszteletdíj „ 1,000 > ■ 

4. Szerkesztői tiszteletdíjak ., 400 » - 

h. Cynkografusnak 1,500 » - 

6. Festőknek 500 » - 

7. Könyvkötői munkákért 150 > - 

8. Vegyes kiadások 200 » - 

S>. Expeditio : 

a) bélyegekre 150 » ■ 

h) expediálás 78 » ■ 

c) czímazaldg-nvomáHért 50 » - 



Összesen 6,525 frt — kr. 



ÍVsszes bevétel 6,535 frt 60 kr. 

> kiadás 6,525 • — » 

Mutatkozik maradvány 10 frt 60 kr. 



MeíUkht a Szdiarlok lS!f2. (V, IT. fihetcht:. 



185 



Magyar Történelmi és Művészeti intézet Rómában. 

frrakíjL'.i Vtlinoí \'-\t'U Szilágyi Sándorhoz. Felolvastat olt a M. Tűrt. Társul <t 
február 18-Jki köjcgyűMsén.) 



Róma, 189á. fobr. 14. 



/T-t/ve* Barátom / 



A vatikáni könyvtár magyar osztályúnak gyarapítása ügyé- 
"•-II utnusitott szíves órdeklödósedért bálás köszöneteraet kife- 
jíifE, — ezen alkaloiuuial közölni kívánom Veled egy tervemet, 
mÉJjr hónapok óta foglalkoztat, de, a melyofc csak most, mikor 
kr- felől biztos vagyok, lehet tudomásodra hoznom, fel- 
hat »....»ii, hogy arról a »Szdzaffok^ olvasó közöns^'géuek is 

tudósítást adhass. 

dó! tudod, hogy velem egyiitt számosan, kik Róma könyv- 
ei ' '" k. első sorban a XIII. Leó pápától nagylelkűen 
Rí : i.áni levéltárnak gazdagságát ismerik; kik azt az 
«oel(5 hatást, a mit minden fogékony szellemre az örök vároa 
gyakorol, móltányolják; kik HgyelemmeJ kí.sérik, mint alapíta- 
tink a ajúvÉ'lt nemzetük egymásután tudományos és művészeti 
tütíxetekel Rómában : évek óta táplálják azt az óhajtást, hogy 
•n jelentékeny kultúrai tényező áldásaiban hazánk is 
v^Miljön 

Mindazáltal kíí^érletoink, melyek egy római magyar intézet 

>«?rc czéloztak, eredményhez nem vezettek. 
Jobb idnkbe vetett kétes reményekkel jöttem negyedfél 
^''tinpMótt KómábM. 

Itt azonban meggyőződtem a felöl hogy a jelezett czél 

j imra hagyatva is megtehetem a döntő lépést. 

nlatiók nyomaiban bekövetkezett katasz- 

^^^í* ' az építkezési anyagok árát tetemesen 

'TÉn, szerény vagyonom, a következő évek takarékossága 

l'ítva, elégségesnek mutatkozott, hogy az intéz'.'t be- 

alkalma.s ház építésének gondolatát fellíarolhassam. 

\i'Ui késtem a talán soha többé vissza nem téru kedvező 

9^TH m«gnigs<lr<i, a gondolatot tettó érlelni. 



18ÍJ Melléklet n Századok 1892. évi II. füzetéhez. 

Telket vásároltam, Róma legszebb pontján, a Janiculus 
oldalíín, a Szent-Péter halála színhelyén épült remekművekben 
ékes templom és a spanyolországi Akadémia közelében, honnan 
elragadó kilátás nyílik a városra, a romoktól benépesített sík- 
ságra, a háttérben emelkedő hegylánczra. 

Ott, kis kerttől környezve, a déli növényzet örökzöld kere- 
tében fog emelkedni a nem ugyan fényes, de nem is dísztelen ház, 
melynek tervét és költségvetését egy jónevű és megbízható építész 
már elkészítette, úgy, hogy az építkezési munkálatok a legköze- 
lebbi hetekben megindulnak. 

Az épület földszinti helyiségei nékem, és halálom után az 
intézet igazgatójának szolgálnak lakásul. Az első emeleten egy 
könyvtártermet öt lakószoba környez : első sorban magyar tör- 
ténetbúvárok, de egyszersmind az egyetemes történelem, a régi- 
ségtudomány és a művés/ettörténelem magyar munkásai számára. 

Egyébiránt az alapító oklevél formulázása tárgyában ki- 
kérem a hazai illetékes körök tiinácsát és utasítását. 

Mégis jelezni kívánom Néked egy gondolatomat. Hálás 
érzéseim kitüntetésére is, de főképen a leghivatottabb tényezők 
együttműködésének biztosítása végett, az intézetben egy-egy 
helyet rendelkezésére bocsátanám természetesen semmiféle költ- 
ségmegtérítésre nem tartva igényt : az esztergomi egyházmegye- 
nekf a mely nevelt, a váradinak, melynek javadalmát élvezem, 
az Akaánniának, a Szent-István Társulatnak, és a Nemzeti 
Muzeiímnak, melyek munkásságomnak tért nyitottak. 

Nem kell Néked magyaráznom, mennyire boldognak ére- 
zem magamat, hogy nemcsak irodalmi műveimmel, hanem egy 
bizonyára tartósabb hatású alkotással is éleszthetem a kegyele- 
tet nemzeti történetünk emlékei, hagyományai és tanulságai iránt, 
melyeket elhanyagolva, — hogy dicsőült barátunk és mesterünk 
Ipolyi Arnold nemes szavaival éljek — > üresebb lesz a múlt, 
sivárabb a jelen, kétesebb a jövő.< 

isten áldjon. A legszívesb üdvözlettel vagyok 

igaz híved 
Fraknói Vilmos. 



\rmrn7\sr)K V pápai LEVÉLTÁRAKBAN. 

v\Miii>iK Ktí BBFBJBZÖ KÖZLEHÉNT. — 



IV. 

11 .i;iii..>i 141^1 tavaszán a konstanczi zsinat a pápai 
níltól megfosztván, kút éx\\é\ tovább hagyta iire'sedesbeji 
• pápai i^zéketf miíly idó alatt az egyházi legfőbb liatalmat 

Zfv : -i i király most a zsinattól kieszközölte a magyar 
kerofta kv^viíri jogainak megerősitégét. 

"kon íkt hirdetik hazánk jogtudományi tanszékein 
"..-'iv.i iiirniaíí könyvének következő nyilatkozatát: 

»Aí orsziígnuk szabadsága, a mennyiben a javadalmak 

izására vonatkozik, egykor Zsigmond császár éa kirá- 

yaUiaejóben, az ország több szabadságaival együtt, a konstanczi 

|iSfB|eae« és nevezetes zsinaton megerősíttetett és eskü szent- 

^iégi^VBl megszilárdíttatott, amint ez az erről kiadott bullában 

beufoglaltatik.* 

legkisebb kétség sem merülhet föl az iránt, hogy 
_Ottibug}an kiállíttatott ezen bulla, 4ü hogy annak szövegéből 
■ítütte Verbőczy az 6 állításait. 

Azonban (siijnos, a bullánuk sem eredeti példányát, sem 

olatát nem sikerült ekkorig felkutatni. A zsinat tilrgya- 

:6\ TMutett jegyzökönyvekben, naplókban nincs szó róla, 

puderborni tanár,*} ki évek óta kutatja a konstanczi 

»i II iJL'ti emlékeit, s ez idő szerint Rómában időzik, sem 

Iára. 



*» Pari I. Tít n ArL V. 

!'<irc(uhunt;«:n und Qaelleu xur Qetubicbto óet 

rn. lH8tf. 

1892. Ili PíiKT. 13 



188 



NYOMOZÁSOK 



Azon reménység biztatott, hogy a rejtély megoldá&át 
lom a lateráni levéltárban. 

Reményem nem ment teljesedésbe. Feltaláltara itt XXIIL 
János i)ápának Konstanczban 1415. február 1- ón, Magyarország 
világi rendéinek kérésére, ezeknek ég az alsó papságnak jav.ira 
kibocsátott s eddig nem ismert nagyjelentőségű szabályrende- 
leteit, melyeket azután János pápa letétele után a konstanczi 
zsinat, Zsigmond felszólítására, hatályon kívül helyezett *) De a 
királyi kegyúri jogok tárgyában kiadott bullát itt sem találhat- 
tam meg. 

Egyébiránt Zsigmond király a Konstanczban elért sik^H 
gyümölcseit csak rövid ideig élvezhette. Ugyanis V. Márton pá^P 
nem érezte magát a zsinat végzése által kötelezve. Iratai^ 
m(?lyeket a lateráni levéltár száztizenöt regesta-kötetben öriztítt 
meg, azt a raeglep/S tényt tárják föl, hogy a konstanczi zsinat 
után a szent-széknek Magyarországhoz való vonatkozásaiban 
lényeges változás nem állott be. 

V. Márton csak ügy gyakorolta az érseki és püspöki 
székek betöltését, a reservátiók alapján, mint elődei. És pedig 
kétféle módon. Altalánosságban meg volt .állapítva, hogy a 
főpapok áthelyezése és a pápai udvarnál bekövetkezett halál* 
eset által megüresedett székek betöltése a pápát illeti. Azu 
gyakorlatban maradt, esotnll-esetre, a f/ípap életébf" "f'' 
kinevezésének fön tartása. 

Ezen rendelkezések éle nemcsak a királyi patronátus 
hanem egyúttal a káptalanok fí^pap-választási régi joga ellen 
is irányult 

A pápa, a király és a káptalanok között eszerint évtize- 
deken keresztül bizonyos versengés, mondliatnók leplezett küz- 
delem folyt, melynek nem egy érdek«*s mozzanatát tUnte'í t'-l 
a lateráni levéltár. 

Erre nézve néhány példát hozhatok föl, 

1417 augusztus 15-ikén Konstanczban állítót i a ki ^:-s 
mond a kinevezési okiratot, mely ly el liozgouyi Péter dömi 
prépostnak a veszprémi püspökséget adományozta.') 

-*) Fejér. Cod. Pi|»L Vol, X, Paw V, S»6, * kk. 11. 



A vXvkt LCVÉLTARARBAM. 



'189 



A reazprémi káptalftn nem vonakodott Rozgonyit főpapjául 
tii, (le választiísi jogát is meg akarta óvtií. 1417 novem- 
"ikáii, a kánonokban megszabott módon, Rozgonyit püs- 
^pökki^ megválasztotta. *) 

Mindazáltal V. Márton — bár szerfölött érdekében állott 
I TSiUgmonú j<)akaratát gondosan ápolnia — sem a királyi 
> ■damányozást, sam a káptalani választást nem tekintette tör- 
Téaje^ek és jogérvényesnek. 

V ' tiiind György veszprémi püspök, kit sok esztendő 
éMtt i^- _ uiiácz nevezett ki, de Zsigmond elfogadni vona- 
kodott, mind Branda bibornok, kit XXIII. .Tános pápa, György 
tároUétének idrjére, a veszprémi püspökség administratorávú 
nerezett ki, életben volt. Ezekriek jogait és érdekeit V. Márton 
nem volt hajlandó feláldozni. 

Kzen félszeg helyzet hét esztendeig tartott. Csak 1424 
lAT&stán ért véget, nniikor György püspök meghalt ős Branda 
bibornok administratori tisztéről lemondott. Ekkor nzutdTi a 
pAfia Rozgonyi Pétert püspökké kinevezte. 

De a bullában sem a királyi adományozásról, sem a 

i.<..»^i-,: választásról nem tesz említést. Elleokezőleg kijelenti, 

I ij;y püspök életében utódja kinevezésének jogát fön- 

Urtntta magának, minélfogva a püspöki szék betöltésére ez 

«filbcn a pápáíi kívül senki más nem tekintheti magát jogo- 

»iUjttnak.«) 

Egy másik bullában, melyet féleszteudövel korábban 
bííöJÁtott ki, szintén nincs szó a királyi adományozásról, de 
M?en if a káptalani választásról, 

A kalocsai érsekség, Carmauua érsek halála által (142.3), 
'D''?ti^?9Gdvén, a kalocsai és bácsi kanonokok ősi szokás szerint 
"Ac*TO egybegyűlvén. Buondelmonte .János pécaváradi apátot 
♦^rhangiilag megválasztották érsekükké.*) 

Az iránt, hogy a választást szintén királyi kinevezés előzte 
^''S. alig merülhet fi-d kétség; mert enélkül a két káptalan 
^LiíainUi nehezen estek volna a tiorenczi származású idegenre. 



') Rókn, EjiÍJicopi Veaprimiensefl, ü.Sfi, 

*) AiiDan VII. Liber I. A. fol. 46/a. ("Lattíi-Hn •) 

'( Ai »lAb*» idéseriílű ballá nyomAn. 



l'ó* 



190 



SYOMUisXSOK 



A választásról jelentés tétetett Rómába. AzonLaa T. Má 
lou pápa Carmanus életében utódja kinevezésének jogát f© 
tartotta magának. 

Az 1423 november 26-án kelt bullában a kalocsai éa báe 
káptalanok mentségére felemlíti ugyan, hogy a reuervatiórd 
*talán« nem volt tudomásuk és így jóLiázemííleg éltek válása 
tási jogukkal: de ennek daczára a választást érvénytelenné 
nyilvánítja. Mindazáltal a megválasztottat^ tekintettel jeles tula 
douságaira, kinevezi apostoli hatalmánál fogva érsekké. ^) 

Egy harmadik esetben a káptalani választás megerósi* 
tóse nem ütközött akadályba. A váczi püspökség betöltése ned 
lévén reserválva, a pápa a váczi kanonokok által Fülöp pügpöl 
halála után megválasztott Salgó Miklóst készségesen mogerá 
sítette^ mivel — úgymond — mind a választás törvényessége 
mind a megválasztottnak alkalmas volta felől magának me^ 
gyöződést szerezett. *) 

Ezeken kívül V. Márton regesta-köteteiben mé^ tizenk^ 
pápai bullát találunk, melyi^k püspökök kinevezéséről 8z«»Iana 
különbözó jogczimen, mindegyikben a megüresedett főpapi szó 
betol téíjút kizárólag a saját jogköréhez tartozíínuk 
uítja a pápa. 

Es V. Márton nemcsak a főpapi székek betöltés 
hanem a kisebb egyházi javadalmak adományozáHának jogát 
igyekezett a szent-szék részére inegt^xrtani. Elődeinek nyot 
dókáiba lépve, apátságokat és prépostságokat, káptalani 
lelkészi javadalmakat adományozott Magyarországon, 
ebben a körben is érvényben maradtak bizonyos általán 
reaervatiók. így tontartotta magának a pápa miinleu káf 
talanban az elsó méltóság betöltését; továbbá mindazon java- 
dáknak adományozását, melyek a pápai udvarnál tor 
lemondás vagy haláleset lútíd üresedtek meg. 

Dyen eseteken kívül, A'. Márton regestái még harmin 
olyan bullát tartalmaznak, amelyekben minden jogczim eml] 
nélkül, egyszerűen apostoli teljhatalmánál f->"«^> xloiaÁDjC 
a pápa magyarországi javadalmat. 

>) Annus VH. L. I. A. fol. 119/tk. 
•) Annos U. L. XXXH. fW. 111. 



LKVKI-TARAKBAN. 



lai 



Amíköf ft pápa nem vette igénybe az admányozási jogot, 
' ' lü Í8 érvényes kánonjogi szabványok értelmében, 
liette meg egyházmegyéjÖk területén. Ezek téiiy- 
U'^ gvttkorolták is azt, egyedül a kegyurak praesentálási joga 

m\ .. 

.1^... ), hogy a régi hagyományok hatása alatt milyen 

ifléljea vert gyökeret a magyarországi papság köztudatában 
ai ft felfogás^ hogy az összes egyházi javadalmak jogos bir- 
í'"' ' vedüli forrása és egyszersmind biztosítéka: a 



ÍVJ válta Ián nem szűnt meg a konstauczi zsinat után seiu 
u a gyakorlat, hogy a píispökök által kinevezett és beiktatott 
kipla':?"'"^!'' 1 és lelkészek, kételkedvén a f(5papi kinevezés 
jfién- l>en, Rómába folyamodtak megerősítés, illetőleg 

í) kini^vezes végett. 

Otveni'it bullát birunk, melyekben ilyen folyamodók 
óbjtigának V. Márton eleget tett. 

Rzen bullák közül tizenkettő különösen nevezetes. Ezek 
jn vadai makrai szólnak, a melyekre Zsigmond király 
üi jogánál fogva praosentáit. ^ 

Ezek a következők : a bizerei apátság, az ó-budai pré- 
* Ijyőri és váczi olvasó-kanotiokságok, a fehérvári 
t»í ' ' zágrábi és knirii föesperességek, szepesi és 

végre a Pozsony megyében fekvő piisípöki 
pl^nnia. 

Kzrn monieiitumokat ez alkalommal csak jelezni kívánom, 
tárgy tüzetesebb tanulmányozását és fejtegetését későbbre és 

.MA iiii.ii i.iiiijjjt. n fülyanuvit'ik nl^ierjtíRzt^se alapján, >« iizokntik 

. 'ZVéí. rendszerint így hujigstttufik : 'Martinns etc. 

' ífcclesie xnncti Slepliani Strigoniensig salntem. 

-< nuper pro parte . . . Juliannis Michaelis <lt' Ziiar 

i'«n*i!i petitio oontinehAr, (^w^d ohm proposítuni 

I «l« Veteribufla . . . vnrant*? . . . yigismnnrtus . . . rex . . . 

n f'n^íuri*' pii-sentiitionem ptTsone idonct; . . . ex speciuli 

... pertinere . . . proiliotuui .lohiinnrm . . . 

■ Btrigonienais ... préseit Hvit, idemqiie 

NuiuImu .l«Wi»iuit:uj . . . iastítuit . . . Cnmautem . . . pri^fnlus Julián- 

*♦ pi^>M«»nl.ttJonetn »"t in?tltntionena preiliotas ex certis ciiusia 

''TM* . i n pílpa ■' 1 a/, oszlergomi pr^iiostnak. liogy 

-^A \>v nzon Ju M. Septimo ciilendas Mitrtii anno 



más helyre hakisztom ; száudékom lévéu V. Márton UTC»aíniml 
regestáibaii figyelemuiel kisérni ezen ügy további fejlődését] 
addig, míg Mátyás király uralkodása alatt a királyi kegyúri | 
jog mai terjedelmét nyerte. 

Azonban még egyet kívánok megjegyezni. Habár a jog-J 
elvek tekintetében a római curia a konstanczi zsinat után e^-J 
általán nem tett engedményeket, és hazánkban sem állott bel 
a jogfelfogás terén gyökeres változás: szembetűnően erősödik! 
mégis az az áramlat, mely javadalmi ügyekben a reudelkezéíiJ 
jogának súlypontját az ország határain belül törekszik áthe-j 
lyezni. 

Ezt világossá teszi egy statisztikai adut, IX. Bonifácz csj 
V. ^[árton pápák uralkodásának tartama, szintúgy íouiuaradtj 
regesta- köteteik száma egyenlő. És míg az előbbitől java-j 
dalom-adományozási ügyekben jóval több mint 400 bullát | 
birunk, az utóbbitól alig százat. 

V. 
A laterani regesta-kötetek ueincsak j;iv;t<í.iiuii ugy Lib- 
ben kibocsátott bullákat tartalmaznak, hanem az egyházi élet] 
egész körére terjeszkednek ki- Perekben hozott Ítéleteket,! 
dispensatiókat, búcsú-engedélyeket, régi jogok és kiváltságok] 
megújítását, új alapítványok megerősítését stb. foglaljákj 
magokban. így tehát culturtörtéueti tekintetben érdekes ada- 
toknak gazdag tárházát képezi L A bncsú-engedélyekből meg-| 
tudjuk, hogy mikor épültek vagy restauráltattak a templo* 
mok, éh mikor pusztultak el. Például: hogy Henrik péc&ij 
püspök építette szeut Móricz és társai tiszteletére a pécsti 
bazilika egyik kápolnáját; hogy 1423-ban voU faly ani útban 1 
a brassai templomnak (opere tnagnifiíX)) építése; továbbáJ 
hogy a XIV. század elején tatárok pusztítottak Pécsett, éa] 
törökök dulUík föl Brassó városát, valamint a péc«i egyház 
megye jolsvai templomát. A dispensatiókból látjuk például, hogy 
főpapjaink bandériumokat vezetve a háborúkba, vitézül részt] 
vettek a csaták véres munkájában ; mert Eberhard váradi 
püspök dispcnsatiót kénytelen kérni azért, hogy egy ütk<] 
zetben saját fegyverével öt ííírliluf vni;oH le. 



A PJUTAt LEVfiLTARAKBAN. 

meger^síW bullákban figyelemmel kísérhetjük a világi 
ráttéről nyiJTánuló vsillásos buzgóság tényeit. Értesii- 
hogy Ozorai Pipo Ozorán, a kusali Jakcsok Ku- 
akpftauak fereacz-rendi zárdákat, a Pálócziak Szered- 
pjéa plébániát létesítenek a görög-keleti egyházhoz tartozó 
megtérítésire stb. 
A kÍTáltság-levelek között kétségkívül legjelentékenyebb 
Ili, melyet XXIII. János pápa az ö-btidai egyetem részérc 
láUított ki. 

Ismeretes, hogy Zsigmond király uralkodásának már oUö 
^trnhm alapított 0-Budán főiskolát, és IX. Bonifácz pápánál 
\te a megerősítést. 

-1 T r ■ rősítíVbulla még a múlt század végén megvolt 

r egyik kötetében, a mely azonban a levéltárnak 

Tintba vagy onuau Kómába szállítása alkalmával elveszett. ') 

EzL'D fóiskola — ügy látszik — nem foglalta magában 

I «n»d & négy kart s így nem vr»lt teljes egyetem. Ezzé óliaj- 

I tftfta Jiíígtnond 1410-ben kifejleszteni, és ez ügyben XXTIl. 

Ünof pápához folyamodott. 

■jy érthetjük ezen püpa I HO. augusztus 1-én kelt 

Í«Jil ben a követkiizukrt írja : ^Rlöadatott nékünk Krisz- 

ttt^hati kedvelt fiunk Zsigmond, Magyarország dicső királya 

V ó nemcsak Magyjnx>r87,ág, hanem más országok 

:! íarlnmáuyok hasznát és javát is előmozdítandó, a 

11 egyházmegyéhez tartozó ()-Buda városában, mint 

witiüifü tekintctlíen alkalmas helyen, az apostoli szék által 

wro-' " - " tigedttt kart magában foglaló egyetemet óhajtana 

^^ > szerve/.tetni.< 

»Mi t«hát — folytatja iiemíisak a nevezett ország és 
■• kirfilfekvA részek lakóinak, hanem másoknak is, kik a világ 
jflniiea rA/Zhill n nevezett városba gyűlnek, javát szem előtt 
l'llltiiii, iiiogállapítjuk és rendeljük, hogy a nevezett 

|r»-B«iia tároíialian örök időkre főiskola álljon fönn, a szent 
Uftiia, tt káDOoi és polgári jog, az orvosi tudomány és a szép- 



;:ik .H VHtikáni levt^ltiirban «"rz(ítt. jogy- 
s •• meg van jelnlve a kötet is, mely nzt 
L'^Kí*uu&;a. <l><iwri«, U«i«dúvhU íler Univeraítaten im Mittelalter. 1. 42M.) 



194 NYOMOZÁSOK 

művészetek karaival, vagyis minden megengedett karral; to- 
vábbá, hogy azon főiskola tanárai és tanulói mindazon kivált- 
ságok és szabadságok részeseivé legyenek, melyeket a párisi, 
bolognai, oxfordi és kölni egyetemeken a tudósoknak és mes- 
tereknek, tanároknak és tanulóknak, különösen a bittudomáDyi 
karban, az apostoli szent szék, a római birodalom vagy bárki 
más adományozott.* 

A bulla további részében a pápa az időszerinti óbudai 
I)répost()t az egyetem cancellárjává rendeli. Szabályozza a 
tudori és mesteri fokozatok elnyerésének módját. Végül meg- 
állapítja, hogy a kik az ó-budai egyetemen ezen fokozatokat 
elnyerték, bármelyik más egyetenien, anélkül hogy újabb vizs- 
gálatnak kellene magokat alávetni, tanárok gyanánt működ- 
hessenek. ') 

Zsigmond király a pápai fölhatalmazással egész kiter- 
jedésében élt. Bizonyítja ezt azon tény, hogy néhány évvel 
utóbb a konst^mczi zsinaton az ó-budai egyetemet három biir 
tanár, két jogtanár és egy orvostudor képviselték. 

VI. 

^lég Európa középkori történetének egyik legdúsabb 
forrását birjuk a pápai levéltárak regesta-sorozataiban ; az újkori 
történet legérdekesebb fejezeteire élénk világosságot árasztanak 
a szent-szék diplomatiai iratai, névszerint az európai udvarok- 
nál működő pápai nuncíusok levelezései. 

Ezek, sajnos, osak a XVí. század elejétől kezdve marad- 
tak fönn a vatikáni levéltárban.-) a hol kötetekbe egybefog- 
lalva és országok szerint csoportosítva őriztetnek. 

A *(iernw}iia^ osztály, -- melyben a magyar királyokhoz 
és az erdélyi fejedelmekhez küldött követek irományait is talál- 
juk. i:>l9-löl 1740-ig :U8 kötetet számít.*) 

'I Aitiutx 1. lAWv \11I. i'i>l. 74. <.t.í:)raiii]»i jegyzetei között ezfu 
l'i;r,;i!-:» i< \A\i u»:il;ís. Pi-iiirif^ i. h. iMuIiti. lío^v :<ikprtel«*DÜl kereste ait). 

'^ A t\';;il<l> korból, a XV. $z.Í7:i<.i iiKisodik feléből egy kis rész elke- 
rulto rtz t'nyö<7.ei l-t nr. altul, hoev VoIviiozObe került, hol az állami levéltár- 
Van őiiztftik. Kioni-.-ljük a M.ityas királyhoz küldött nnncinsok néhány 
nioglvosnUuMoTlen «»rti'kil jt-lfin^-ift. 

•í Nt'luny kóut tiz --Aot.i Concilii Tridentiai< osztál3'ban. több 
r.unoiusi ioli-ntfs s/vrvanyoí'.Mi ma* oíziály okban van elhelyezve. 



A PAPAI LEVÉI/rÁaT 



A moliácst vészt megelőző idtíböl Burgio bárónak és Cam- 
bilioniokiiak Vatikííni Okirattáruiikl>;iu közzé tett. jelfn- 
kívül, liazHck történetét illetőleg alig nyújt vahimit a 
[•fctikáni levéltár. Megemlíthejiik mégis az I521-ik évi wormsi 
birodalmi gyűlésre küldött iiuncius leveleit, melyekben nieg- 
I enléketik u tungyar király követeinek tevékenységéről, különösen 
Y«rbőaci Istvíiiurol, ki Luthert asztalához híva meg, magyar 
on lett kisérloíet öt engedékenységre hajlítani. 
.\ ■ >\ részt követu időkben csak kivételesen küldet- 
te!^ unt i . . íagyarországbu : dános királvboz.T^i'ithorvTstvrin 
é% Zsigmond erdélyi fejedelmekhez. 

l)e M t. Ferdinánd és utódainak udvaránál mtíködu nun- 
......A- 1.; ♦..1. ..;,.,. ..,.j.ygjj hazánkra is kiterjesztették tigyehnöket, 

L'nbí mértékben, de többnyire behatóan isnier- 

Wlik « magyarországi egyházi, politikai és hadi eseményeket 

El például, Marfiuruffo nuficiusnak az 1551- 155M. években írt 

Mffilófcí üg)* szólván kizárólag Magyarországgal s Erdélylyel 

■ziiak. Roudkivül fontos részleteket tartalmaznak Fráter 

megöletéséröl és az azt követő eseményekríii. 

• ' • i5lések tárgyalásainak történetéhez is bőven 

munciuisok jelentései; mert azok mindig sze- 
njeleu voltak az országgyíSléseken, a melyekre az udvart 
rszág más városait is meglátogatták. Így pél- 
l: _i'lli püspök 1582 elején, a pozsonyi ország- 
befejezése után. Nagyszombatba, Győrré, Komáromba és 
nilő (Érsek ) Újvárba is kirándult. Egy más alkalommal 
vri" unint és í^lavoniábiin u lepoglavüi kolostorban a 
reformja Ügyében tanácskozmányokat tartott. 
A iiuMciuHok ugyanis nemcsak a tudósító szerepére voltak 
" ' ' luk volt: az egyház érdekeinek megóvása minden 
! szék hatósjigáiiuk gyakorlása. 
Magyarországon, a prolestnntisraus terjedése és a török 
'*'* ,'téhen, végső romhi.s szélére jutott kath. egy hjíz 

;•■•>':• vette buzgó gondoskodásukat. 

i^ek sor:íban, amiklícl meg kellett küzde- 

Yárn nem a legkisebb volt az, a mit maga a királyi 

">i<i) Líunasztott azzal, hogy éveken át üresedésbeu hagyta 



t. 



196 



0IIMZA8OK 



a főpapi javadalmakat, melyeknek jövedelmeit kincstári és hadi 
c/élokra fordította, raig fÖpásztorok Liáuyában j • körében 

a fegyeleoi felbomlott és a. papnevelés ügye ti / i elhanya- 
goltatott. Ilyen körülmények közepett, a nunciusoknak kiváló 
tapintatra volt szükségök, nehogy az udvart és a kormányt fel- 
ingerelve, még súlyosbítsák a bajt a mit orvosolni kívántak. 

A legkényesebb helyzetbe akkor jutottak, mikor 1573 tara- 
szán Verancsics Antal halálával megüresedvén a primási szók, 
ezt Miksa király betol teái nem volt hajlandó. 

Az actio azonnal Verancsics halála után vette kezd&tét 
A mint ennek hire Rómába eljutott, a bibornok-államtitkár 
(1573 juHus 18-iki jegyzékében) a következő utasítást küldi a 
bécsi nunciusnak : 

* Minthogy Istennek tetszett az esztergomi érseket magához 
hívni, helyes lesz ő felségénél megtenni a kellő lépéeeket, nehogy 
ezen egyház betöltésével is annyira késsenek, a mint ez más egy- 
házaknál, nz isteni tisztelet és a lelkek üdvének kgmigy'»lil> 
kárára, történni szokott.« 

A következő évben (1574 augusztus 17-éu) még hatható- 
sabban figyelmeztette a nuncius utján a királyt, hogy »a hátrá- 
nyok, a miket az üresedésben hagyott egyházak és a hívek 
főpásztoruk hiánya miatt szenvednek, ő felsége lelkiismeretét 
terhelik, a ezekéit majdan néki kell számot adni, mivel ö szent- 
sége mindent tuegtctt, a mi hatalmában álU. 

Miksa király a nuncius előterjesztéseire reudszeriut azt a 
választ adta, hogy >fontos okok* ügyelőre lehetetlenné teszik az 
esztergomi érsek kinevezését; vagy azt, hogy lehetőleg rövid idő 
alatt ki fogja nevezni az érseket. Példáját követte utódja Rudolf is. 

Az esztergomi érsekség birtokainuk kincstári kezeléséből 
származó előnyök mellett utóbb egy más körülmény is niegerr.- 
sitette a kormányférfiakat elh:tt:hozásukban : lehelóleg liv^,- 
szura nyújtani az üresedést. 

Az 1578 ik év őszén (október is-ikán) jelezi első iaiben 
Malaspina Uorácz nuncius a magyar főpapok versengését a2 
ország első állásáért. 

Utódja Bonorao János 1582 elején világosan föltárja a 
helyzetet. Január 22-én a következőket jelenti Pozsonyból : 



A VAril UBVÉLT Arakban 

^Szombaton 6 fi?lségével és niiisnap Ernő főherczeggel 
• im az esztergomi érsekség és az üresedésben 
n. 1. , - , „ségek betöltésének ügyét. Mindketten némileg 
lőzkodők voltak. Két uagyhirü főpap versengése következté- 
in attdl t^uiauak, hogy az esztergomi érsekség betöltése az 
Igyfl lésnek a királyi eMterjesztések tárgyában nyilvánuló 
i hiiugulutiU megzavarhatná. Az egyik a győri püspök az 
: fócancellárja, amásikazegri püspök a királyi helytartó.^) 
\vaa arm tiiinaszkodik, bogy előkelő nemes család sarja, régibb 
már a trienti zsinaton is részt vett, mindig az udvarnál 
iött, országos ügyeket intézve. Az utóbbi arra utal. hogy 
' a királynak az esztergomi érsek kinevezésénél korlátlan 
dsága van, mégis ősi szokás az, hogy mindig az egri püspök 
ar. esztergomi s/.ékre. Én részemről, anélkül hogy a 
\kbi6i HZ egyiket vagy másikat ajánlanám, a leghathatő- 
I módon esedeztem ö felségének, bogy ha nem előbb, legalább 
I «rttiggyűlés befejezése után nevezze ki az érseket. Előadtam, 
f (a egyházi javakat bitorolva és nagyszámú híveket főpásztor 
hagyva, súlyosan terheli lelkiismeretét .... felsége 
bogy maga is hőn óhajtja az érsek kinevezését, és ki is 
^DiTTcrzni mielőbb, de kételkedik, vájjon lehetséges lesz-e ezt 
eággyülés alatt megtennie.* 

Dm hét midva a nuncius újból sürgette a királynál a 
V7*^ü audieütüjáról (február 13-ikán) így ír: 

ge szokjísa ellenére nyíltan és tüzetesen szólott az 
ének kinevezéséről. Határozottan kinyilatkoztatta, 
' * 'nap közöl egyiket som nevezheti ki, nehogy a 
. a mi nagy hátrányokkal járna. Én azt vala- 
hogy a mi Draskovicsot illeti tudom, hogy a maga érdé- 
n<^í' "1. 8 csak az az óhajtása, hogy az esztergomi 

eb^L .: be. 

A20nbaQ meggyőződti?m arról, hogy ö felsége szilárdul el 

IcéHvc üresedésben hagyni az esztergomi érsekséget, egy- 

u<trt, mert urna két főpap közöl egyiket sem akiirja el 

^ftvnt. má« részről pedig azért, mert a törökök elleü épülő 



* ) Dnukvtici György í» RHilevaí István. 



198 



NYOMÓ/,/. 



erősség költségei még néliáiiy évig ig^uybe veszik az érseS 
jöveilelmeit. Ezért azt a juvuslatot tettem, hogy legalább az üre- 
sedésben levő püspökségek töltessenek be, az físztergomi érsek- 
ség pedig administrátort nyerjen a pécsi püspök szernélyébcu, ki 

tisztességes ellátásbar, évi 4 5000 tallér fizetésben i ' 'iiía,' 

B kit ö szentsé'jt* SMÍáf, V<f>l;ít;ís;i szt'i int neii.íiiv év t.'irl 

sítene meg. 

Ezen javaslatit csakugyan eliogacUatott. A pÜ6pökaé| 
betöltettek. Telegdi Miklós pécsi püspök az esztergomi érsek 
admiiiistrátorává neveztetett. 

A következő években ismételten megújították a nanciueok | 
kisérleteiket úgy a^ esztergomi érsekség, mint az időközben meg- 
üresedett püspöki székek betöltésének kieszközlésére. 

A kormány azonban a belyett, hogy álláspontját ellia^ 
az 1592-ik évben annak nyilt védelraezésére határozta el 
és eljárásának iudító okait a nuncius útján a szent-szék elé 
jesztette. 

Rómában természetesen nem ismerliették el azok jogoaij 
ságát. Azonb^m tűrték a helyzetet, a melyet megváltoztatni u«tt^ 
állott hatalmukban. »Nem tehetünk egyebet — írja egy aUca- 1 
lommal az államtitkár — mint siratni a késedelmet és bevárni j 
kedvezőbb időket!* A nuncius utasíttatott, hogy ha már az < 
tergomi érsekség és az egri püspökség betöltését ni»m U 
kieszközölni, legalább a csekély jövedelmű és tőrök terüU 
fekvő püspöki székek betöltésósót igyekezzék kivinni. 

Majd a szent-szék abban is kész volt megnyugtidm, lu 
a kinevezendő esztergomi érsek bizonyos számú haduk tarljíí 
köteleztessék és jövedelmeinek egy része a véghelyek ellátás 
költségeire tartassék fönn; tekintetbe véve azt, hogy aieml 
török hódítással, az egyház, a vallás raegoltalmazÜBíi 
kérdésben. 

\ égre 1596 tavaszán czélt értek erőfeszítései. Kiit 
János győri püspök esztergomi érsekké neveztetett ki. 

Valóban méltó csodálatot kelt fel az a kitartó hzívós&i^I 
gal párosult önmegtagadás, a mit a szent-szék diplomatái 
ügy tárgyalásánál tanúsítottak, soha sem vesztre el türelmi 
és soha sem csüggedve — huszonhárom e8ztend(J lefolyása ) 



aTIpai levéltárakban. 



íHesüljenek papnevelő intézetek : nz illdü- 
■n magc>k adtak jó példát. Különösen 



római államtitkárok jegyzékeiben és a császári udvar 
ii><ok jdeMitéseiben a főpapi székek betölté- 
.. 1.. . L.i.^;i raég sűrűbben találkozunk a papnevelés 
étel, melyre a szent-szék méltán a legnagyobb súlyt fektette. 
A pápák, míg egy réazröl azon voltak, hogy Magyaror- 
Er.l' ' 

. 6«rgely szerzett magának e téren nagy érdemeket. Olmücz- 
lR4Saiában alapított papnevelő intézeteket, melyekbe magyar 

b«f«igadlattak. 

A nnnciusok, az európai politika és az egybázi élet nagy 
cinek tárgyalá«n közben, időt találtak arm, hogy Magyar- 
éban alkalmas iíjakat keressenek, kiket Rómába küldhoa- 
én frrril n legapróbb részletekre kiterjedő jeleutésekt^t 
sbi^ssunek az államtitkárukhoz. 



Meg kell még említenem, bogy a vatikáni levéltár diplo- 

osxtálya jelentékeny hézagokat mutat fül. Ugyanis régi 

'-' itiai irományok egy részét saját házukban őriz- 

'ík, rendszerint az uralkodó pápák iinokaöcesei ; 

Qttk után pedig örököseik nem mindig szolgáltatták át a 

ittt^nok. 

így történt, liogy a nápolyi királyi, parmai berezegi levél- 
kha, továbbá a Borghese. Híuberini és Chigi berezegi csalá- 
levéltáraiba a ezent-szék XVI. és XVII. századbeli 
[••i""i;iíui:u iratainak tetemes készlete jutott. 

Xni. Leo pápa, kinek köztudomás szerint uz ekkorig fél 
nten zárva tartott pápai levéltár megnyitása egyik dicsösé- 
> lUlp«zi, nagy szolgálatot tett a történettudománynak azzal, 
if níliíny hónap előtt a Hurghcse család levél- és kézirattárát, 
• J millió frank árán, megvásárolta ; ekként a vatikáni 
la XVI. század atolsó és aXVIL század két első évtize- 

lor Kátliory Zsigmond korára, Károlyi Árpád 
i inakra és a bécsi békekötésre, e sorok irója 
•ítg t'Ajuu^iy réter élettörténetére vonatkozó tanulmányaiban 



200 



NYOMOZÁSOK A PÁPAI LEVÍEl,l ak a k t • V. 



már is igénybe vette e levéltárt, a raely azonban csak nehczon 
kivételesen volt megküzelíthet<'i, míg ezentúl a legnagyobb köny- ] 
nyüséggel lesz értékesíthető. 

A vatikáni levéltár szabályzata ugyanis a történetbúvárok 1 
részére ugyanazon szabadsjígot biztosítja, melyet ezek a nyugat- ' 
európai nagy állami levéltárakban élveznek. 

De a legközelebbi hónapoktól kezdve a vatikáni levéllárbao 
muiikálkodók oly előnyökben fognak részesülni, a melyeket egyet- j 
len más levéltár sem nyújthat. 

O szentsége a pápa a levéltárral szomszédos nagy helyisé- 
geket, melyekben edddig a pápai díszkocsikat csodálták az ide- 
genek, könyvtártermekké alakíttatta át és nagy költséget ig<^ii| 
művészi fénynyel ékesíttette. Ezekbe szállíttatta át a vatili 
könyvtár nyomtatott köiiyvkészletét, mely ezelőtt teljesiMi In 
nálatlanul állott. 

A levéltár dolgozó szobájával összeköttetésbe juvo t.:^vin 
nagy könyvtár-terembe mindazon régibb és ujabb munkák gyOj- 
tetteltek egybe, a melyekre a történetbuvárnak munkálkodásá- 
ban szüksége lehet: forniskiadványok, okmánytárak, segéd- 
kÖnyvek, encyclopaediák sat. 

Ezen könyvtárt (Biblioteca di Consultazione) a látogatók 
korlátlan szabadsággal, tisztviselők és szolgák igénybe vétele | 
nélkiib használhatják. 

Megjegyzem, hogy, a használat megkönnyítése végett, 
den nemzet részére saját kiadványai külön szekréuyekben áG 
tattak föl. Az európai kormányok és tudományos intézetek e3!«^ 
tervről értesülvén, siettek kiadványaikat, a mennyiben azokat a 
vatikáni könyvtár eddig nem bírta, megküldeni. 

A magyarországi szokrénylx'n az Akadémia é» a »Sjscnt- 1 
István-Társulat kiadványai tekintélyes sorozatot képeznek, a 
melyet, nem kétlem, a Történelmi Társulat és egyéb társula- 
taink is készséggel fognak gyarapítani. 

Jelentésemet azzal az óhajtiissal zárom be, hogy mag 
történetbúvárok minél számosabban élvezzék a tudnn.ír,^ 
lelkesülő nagynevű pápa által nyújtott kedvezést^ket. 

Fbaknói Vii 



KIK VOLTAK AZ ELSŐ ÉRSEKEK? 

tURMADIK ÉS BEFEJEZ') KOZLEMÉNY. — 



Átefttünk eklcí^p a kútröbínllat hosszas és szövevényes vizs- 
lin, 8 ha nz eredniéuyt szem előtt tartjuk, nyugodtan 
lehalunk a dolog, a kérdés velejéhez. 
"S71 Ihert életiratni kiilönüsen két olyan emberről 

llttsnek ' , a kik beiinüuket közelről érdekelnek. 

Az *.dsu Kadla, Szent- Adalbert iskola- és tanulntársa volt. ') 

hhtm a csehek követe Szent- Adalberthez ment a végbél, hogy 

jába való visszatérésre birja. *) Szent- A dal bért rövid idö 

ajra Róníál>a készülvén utazni, felszólítja őt, hogy tartson 

Bíiba. ■) Radbi nera ment, Csehországban maradt. Midőn a 

^O*^ t -Adalbert testvéreit megtíimadták, a vérengzés meg- 

»ka., .,,.!,,», a végett közbelépett, és a testvéreknek a hiábavaló 

Iftwdelom abbahagyását ajánlotta Tanácsát a testvérek meg- 

^'" ' "irnyii rósz vége lett a dolognak, mert a csehek 

*2' gve, mind a négy testvért legyilkolták.*} E véres 

UtTHny bírta rá, mint látszik, Kadlát, hogy honfitársait oda- 

yja. Magyarországba jött.®) Hogy 996-baii hazánkban volt, 

ilje.sen i^ixonyos, mert ide küldött hozzá levelet Szent-Adal- 

' ' lói és még egyszer utoljára fölszólítja, hogy 

iont, mert Szent- A dalbertetfellengző, ábrán- 

I embernek tartá. ') Ennyit mondanak róla Szent-Adalbert 

•kftirat^ii. Csak uzt jegyezzük még meg, hogy ez életírók ezt a 

Kírtlát, Tttla hányszor arról van szó, miféle viszony volt közte és 

■'ert közt, mindig >Pappas suus<-nak nevezik, ®) a mi 

jrlent, sőt valamivel többet, olyat, a ki a tanulásnál 

i (instructora) társának, Azonkivül még egyszer 

-. ^_, ueii >clericus<-nak, és egyszer >monachiis«-nak. *•) 

Mivel pedig Radla Magyarországban Brúnónak határozott 
*Wt44» szfí! ' s volt, mindjárt fölmerül az a kérdés, 

•»lyikruon< ttV 

V'-TU, Mon, 0«rra. SS. IV. 596. 1. — ') ü. o. Ö02. 1. - •) ü. o. ÖOS. 1. 
-93., flOfl. II. — ») Ü. o. 607. I. — •) U. O. 60Ö-607. 11. 
I. — •) D, n. 597 , 602., 60^., 607. U. — •> ü. o ÜOO., «Ű7. II. 



dft 



n»oK7i jXs 



Szent-István a pannonhalmi monostornak adott kivíílí 
levelében (13-ik sur) világosan mondja, hogy a somogyi loli 
leveretés(^ig sem püspöksi%, sem monostor ne.m volt hazán i 
a pannonhalmin kivűl ; feljebb pedig a 4-ik sorban azt íjs 
sünkre adja. hogy ennek építését már az Ö atyja raegkez-i 
vala.') íme tehát: Radla már Gocse vezér idejében benn voít, 
és abban az időben a pannonhalmin ki^iil más monostor bazrínk' 
ban még nem létezett, a kettő mintegy ujjal mutat arra, 1- 
másutt nem is lakhatott, mint Pannonhalmán. 

És mi volt \i ott ? 

Láttuk, hogy Radla uem utolsó ember voltdsohoí 
Az ország követe és később közbenjárd volt ö ottan. T 
Magyarországban is nagy volt, mert Szent- Adalbert »- 
a királynéhoz fordul, hogy számára engedélyt kérjen ah 
való távozásra. De meg Szent- Adalbert, noha maga is 
volt' és a szabályokat tudta, ugyanakkor arra kéri Kai 
Ha teheted, szép szerivel, hanem, szökve siess hozzám! A ku.iíj 
engedélye nélkül elhagyni Magyarországot utóvégre nem lett 
volna bűn, de még ott volt ám a monostor apátja! Rnnek ím _ 
délye is szükséges lett volna. Erről pedig S/eut- Adalbert 1' 
hallgat. S e hallgatásból következik, hogy Rudi a maga vo! 
apát és így öt a szeizetea fegyelem sem akadályozt.i v<i1ri;i 1 
Adíilberthez csatlakozzék. 

Rkkép Szent- Adalbert életirata azt is elárulja, iio^y i\;niiu 
99G-ban pannonhalmi apát vala. 

Az ám! mondhatná valaki, - de apannonh:ilmi ki 
ságlevél szerint az első pannonhalmi apátot Anasztáznak In 

Úgy van ! Csakhogy ebből nem Brűnó hitelességének i 
ingása, hanem csupán az következik* hogy Radla és Ana 
egy személy. Kzt az adatok egybehangzása oly erősen köv 
hogy már Dubravius és Hugó Menardus nevű ré;^i írók 
vették.*) A X. század végén t-lő uériietés olasz szárma? 
zetesek füleiben oly különösnek hnngzottjik a szláv és ma- 
nevek, hogy bár Szent- Benedek szabálya nem rendelte el, ii' 
megváltoztatták a szerzetbe lépő magyar vagy szláv nevéL li: 



"») Mílfyits Flóriiln, érdomeK tudóftunk, tünOldik azon : njik.n> lev.i- 
lethető üsssie a piituionluihnt kivriltsitglcvél rxen lillítilfla Sicei 
dáival. Külön órtekf/.^sre lesr, Bzüks^dj, mondja. Kiir volna .> 
idtjért. Sehogyse egyezttít}iftÖ össze. De üJtért nincs semini 
dákníik Hton állítíííát, hogy Szont-István eoak n tomogyi i 
titjln fogott volna n pannonlmlmi monostor épfténéhex, ménének kell luau'r 
dánunk, é» az egrptz ügynek vége vau. 

») L. KniiuznArkommi. Strig. I. k 2ő. én 43. ! '! 
Arnold regensbnrgi w/erzL'lva «ílbe-szélése íg, Pe hogy i<l 
6 bizonyufigtit c«ak kérőbb v*'«^5«ük elrt. 



KtK TOI/TAK KZ ÜLSÖ ÉRSBREK ? 



203 



XV. , 



ai-Adftlh*»rt t*?vtTÍre Radzin-ból Gaudentius, a cseh fejedelem 
rére ^ I Ohnstianus lett. Radla ueve is erre a 

. . ,-^, .1, fölcserélte azt a szerzetiesebb, elfogadott, 
iiiz névvel. 

' Anasztáz neve segít bonnünket az ö régebbi, 
,; i^dan vi-íflt hivatalának megálLipítiisábau is. 
títfioé |>:tpu ' iS 81-én kelt s a brewnow-i monostor 

ttdott ki^. .,-,-- veiében e monostor apátját Anasztáz- 
zL*) E szerint a mi Radlánk 993 májustól 995 8zep- 
- ') brewnow-i apát volt s nagyon természetes, hogy 
♦Wi liazánkba jött, itt a pannonhalmi monostorban 
i TitívU ki^ t, mint az apátit. 

Hogy 11 íadjunk t5s előadásunk annál vilílgosabb 

Vgyen. Ti^szatórünk ujra Szent-Adalbert életiratához. 

Mid6n a/ életirat Szent- Adalbertnek Rómában való élet- 
DüdjAról, <»tt v4{rhíízvitt jó tetteiről beszél, egyszerre egy másik, 
anánkv' 'Ti közeinél érdeklő embern'il kezd szólani. 

Dtin 'I mondja az életirat, az ö udvari papja (eius 

I ellen feddt'Heg, dorgálólag dühös elmével 
-■-c itilhordott, gonosz vetélkedésében a józanság 
clküsoredve odahagyta öt, mintha soha többet 
kedvén pedig, miután egyik emberével 
(It. Nem találván rá arra az útra, a 
liöuben lígy ismert, mint a tenyerét, a büntetésből meg- 

f'" ry bűnt követett el, niidÖn a püspökkel cziva- 

a hiábavaló küzködés után estére a városba 
1i;iragtól elragadtatva emberi gyöngeségböl 
t teljes szivéből bánkódni kezdett. <^ *) 
Hn <?z elbeszolént jól szemügyre vesszük, mindjárt látjuk, 
h'>S) itt nem Radláról, hanem egészen más emberről van szó. 
1 MiiuJjrut a név teljesen különböző személyre mutat. Asztrik ger- 

•v, Fridricli, Heitirioh, Hartvichatb.-vel 

í.L látható. Valóban ismerünk is több 

I <í*M viigy Irank terfiut, kik e nevet viselték.*) Ezen Asztrik 

*>Hi(«o 137. k. 647.1. 
« ffasní I m f k 2b. L 

ruk Ascherikn.ik írják. Valamint aztán a rági 
i^gy az e kilöké«év>^1 Asclieric-b61 Aachrik, 

IfttiriitiiAk lAbbré^ kézirat>>ól kimaradt én jtS ideig OAak 
iij. Qerm. IV. 604. 1.) De hogy 
uyitÁ ajiibtian Bieluvszky, a ki 

s' iiruL't.iii .• r«:"i7:r. is loiielte é» ujra közxétutte. (Monum. 

'! , Hi«t. Hung. Fúntes Di>m- I. 183. Pez, Rer. Oernu Vet 
U4.ll. Perli 88.111. 58. 1. 



^»UAi.^. líívj. 111 FOnrr. 



U 



304 



DR. IUSÍ080NY1 jknoé. 



tehát német származású, Radla ellenben szláv. Hogy jutott vol| 
Radla német névhez? Talán úgy mint Adalbert? Az nem hihe 
mert öt az életirat megbérmálása után is Radlának nevezi, ped 
azt Szent-Adalbertről Ítélve nem tenné, ha a nevét akkor meg- 
változtatták volna. Vagy talán a szerzetbe lépéskor váltu/.tatti 
volna meg ? De ükkor inkább latinos nevet kapott volna, niÍJit 
Gaudentius, Buuiíacius stb. 

De továbbá Radb» sohasem volt Rómában szerzetes én 
Szent- Adalberttel együtt Pedig az életirat, ha nem is határo 
zottan, de elég világosan jelzi, hogy az elbeszélt esemény Róma- 
bau történt és Asztrik annak környékét nagyon jól israertt?. 
Roppant erőltetett magyarázat volna, lia az eseményt Pi;;'' 
történtnek, vagy Kómában ugyan, de akkor véghezraentiie 
tanok, mikor Radla iSzeut- Adalbert visszahívása végett 994- beu 
Rómában tartózkodott. 

Ámde mindezen kétes becsű föltevés lehetetlenné válik iu 
állal, hogy az életirat Asztrikot »clericus eius« az »"> (" 
Adalbert) udvari papjá«-uak nevezi. Radla, mint fentebl 
tattuk, sóba sem volt Szent-Adalbert »clüricu8v-a, eg>- 
udvari papja, hanem »pappas«-a, tanítómestere. 

Miután így ez életirat legulálib ügy címezte tett a két emlíer 
közt levü külömbségre, bátran haladhatunk tovább. 

A két elsó életirat a mint elbeszéli, hogy Szout-AdalhfH 
996 augusztus körül Lengyelországba Boleszló vezérhez 
azután több oly dolgot említ fel, a melyek megtörténte lio- ...-.:^ 
időt követelt; nevezetesen említik, hogy Szent- Adalbert iunen 
küldött követeket Prágába; itt várta meg, míg Boleszló L' 
a magyar udvarhoz mennek és vis«zajönnek. Ezt mind mc. 
de egy szóval sem említik, hogy e hosszú idő, legalább félesztendO 
alatt, hol tartózkodott Szent-Adalbert ? 

De megmondja ezt Szent-Adalbert harmadik életirata a 
következő szavakban : »A szász-földről rövid időn elhúz«'' ' 
lengyel tartományba vette útját és Meseritz (Mestrf) nevű i 
betérvén, ott monostort szervezett és számos szerzetest gyújtveu 
össze, Asztrikot tette apátul kormányzásukra.* ') 

E szavak azonban nemcsak Szent- Adalbert élettörténetet 
egészítik ki. hanem reánk nézve is nagyon fontosak. Kbl " ' ' 
hatjuk, h<»gy Asztrik Rómából Szent-Adalbertet elkisérte 
országba, onnan Lengyelországba és ott a Posentól kör 
13 mértföldnyire nyugatra eső meseritzi mnnostor apáti 

») Dieloysxky, Moniim. Poloníae I. k. 154. 1 

•) A harmadik életirat e monosturt iMestrt«'nok ii-jn. Jlyen nevff^ 
iMOUOítor H r»?gi Lengyeloi fi?.Ag lerületén ismeretlen. De ThietmAr Írja «© 
helyt, hogy SjE^^nt-Hunrik lOOT-bcu Boleszló ellen hadakossváti, átkelt u 



KIK VOLTAK AZ KL&Ö tBSSSKEK ? 



205 



Ez esemény egyszer-mmdenkorra ketté vág minden olyan 

ilínáTetést, ho^y Rftijiii és Asztrik egy személy volna. liaűla, 

k, 99H végén hazunkban tartózkodott, a pan- 

1 apátja volt és Szent-Adalbert sürgető, h'rő 

f(illiíTa<ar!i sem ment Lengyelországba. 

A hrtruiadik életirattal teljesen luegegyezöleg mondja, ;i 

pi^viiradi alapítólevél, hogy a pácsváradi monoaturnak Asztrik 

' apátja és hogy e monostor csak 9tí8-ban vagy 999-ben 

: t (1 01 5-ben az alapítástól kezdve 1 7 év telt el). Világos 

i !8. hogy Asztrik csak 999-ben jött haz.4,nkba és így azzal 

I. ilr'vnl, a ki már Gecse vezér idejében itt tartózkodott, tel- 
.: nem lehet egy személy. Két tanúnak egybevágó bizony- 
széknek el kell fogadnia, a tórténelnii 
i. pedig annál inkább, mert ennek hivatása 
;i kétségek szaporítását, hanem azok lehető eloszlatását 
- .:^li. 

Már muüt vegyük eló a XI. század tanúinak vallomásait. 
ITenrik Ciíászár az általa alapított bumbergi 
Iitt»|)"i. .jóváhagyáha végett Franki urtban zsinatot 

t.trt;iii>tt. K zsinat végzéseit egy Magyarországból jelenlevő értiek 
li uUirta ezen szavakkal: ^Anastasius Ungaronim arcbiepi- 
«c(i|ias 89. « (fiubscrip8Í.) \) 

' ik a biimbergi püspökség történelmével függ össze 

amit .1 a iriagyar érsekekről. l()12-ben május (».án szen- 

bambergi székesegyházat roppant pompával. 4r> püspök 

. ..,.» és mindenik külön-külön oltárt szentelt meg. A sok 

i'l'Sí''n közt egyHzerre isnjerősro akadunk. *A sírbolt (jobban 

; " ipluni) előtt levő oltárt Aschericus magyar érsek 

rrhicpiscopus) szentelte tol szent Hilarius, Remi- 

(fiU)i«í> Vedastua tiszteletére.* *) 

K két tanú bizonysága szerint Szent- Adalbert iskolatár^ji 
él liutjtványa, a mi két ismerősünk, magyar érsekekké lettek. 

T ' i-'s már most, melyik érseki széket foglalta el az 
^jik. ; a mátíik ? 

Azt u>on<lhatná valaki : Mindakettő az esztergomit. 
Az ilyen ugyanis így okoskodhatnék: Anasztáz aláírásából 
**í l^lict kövelkeztetnÜFjk, hogy akkoriban a magyaroknak csak 

III, 'iiie Mi'JEwrici üicitur* érkezett. (Bielovszity J. 279,) 
íjy 'i ni»i««ritei monostor hz idötájt m:ir csakawyi»u 
iiiáir ujü«t hir/.7.á 8z*ínt-Ai]all»ei't utjAnak irányát (Mainoz, 
■ ni. .»/ e tájon akXi>riban lótezo monostorok ritkaságát, 
íMetitrf M<.>»t»ritz) «» bt* kell látiiiiuk, hogy 
MeNeritr yir'."r<ltt«tt aUkjflnak. 
u Uenn. SS. IV 7y«. 1 
u. Ocnii. SS. XVII k 8S5— 86, I. 

14* 



aoG 



DR. KARAOaONVl JÁKOS. 



egy érsolce volt (mert különben az érseki sz(?kérÖl nevezte volt 
el magát megkülönböztetésül a másik érsektől). AmdeAszlriktJ 
is az összes magyarok érsekének nevezi a bamhergi leíró, ennét 
fogva utótlu volt Anasztáznak. (Azon föltevés, a luelylyel dddil 
éltek történetíróink, hogy t. i. Asztrik ugyanaz, a ki AaasU 
az előadottak után figyelembe sem vehető.) 

Nem fogadhatjuk el ezen okoskodást. Különbí^ztessijk rae 
a dolgot. 

A frankfurti zsinat iratai hivatalos iratok. Azon szaviii 
melyek u magyar érsekekre vonatkoznak, olyan embertől valói 
a ki a magyar viszonyokat teljesen ismerte. Kzekb('íl tehát lehfl 
következtetni (de teljes bizonyossággal talán még ezekből sem) 
hogy Anasztáz 1007-beu az összes magyarok érseke volt. Csal 
azt ne tévesszük aztán szem elől, hogy e szavak bizonyító erew 
l(>07-eji túl nem terjed. 

Ámde a bambergi leíró szavaiból épen nem lehet köve 
keztetni, hogy Asztrik az összes magyarok érseke volt. Még 
föl is tesszük, hogy a XV. századbeli másoló betürál-betüi 
átvette az előtte fekvő tudósítást, akkor is ez nem hivatalos ir 
nem is valamely teljesen jártas férliu szavai, hanem csak 
középkori iróé. Már pedig egy középkori Írótól sok mii 
követelhetünk, csak hajszálnyi pontosságot ne követeljünk, mc 
csúful járunk. Ebben az esetben pedig épen nem lehetünkj 
szemben követelődzők. A kérdéses ünnep alkalmával tem^ 
főúr, az egész császári udvar, annyi meg annyi püspök volt jel< 
Bambergben. Hogy követelhetnénk a leirótól, hog;y' már mostst 
tistikai pontossággal mondja nieg minden püspíiknek vagy érseí 
nek megyéjét, kivált ha azon egyházmegye neve egészen új 
német füleknek szokatlan vala? Nagyon megelégedhetünk velJ 
hogy megjegyezte az illető érsek nevét (ez különben német hang 
zású vala). Azzal az ^Uugarorum archiepiscopus* szavakkal 
csak annyit akart megjelölni, hogy Asztrik magyar érsek va' 
de nem az összes magyarok érseke Nála ez a szó »Ungarorumj 
egyszerű jelző e helyett »Ungariciis«. 

>Ezen utóbbi állításra teljesen feljogosít bennünket a| 
hogy más középkori írónál is fölleljük az ^Ungjirorum* sz< 
jelző gyanánt »Ungaricus* helyett így pl Luithprand, Dur 
és Bugát nevű magyar vezéreket >üngarorum reges t-nek nevezi, ^ 
pedig csak egy részének voltak vezérei, úgyszintén Adalbe^ 
Szent-Henrik életirója Léi és Súr magyar 
eorum (Ungarorumj-^-nak Írja. ') IX. Leo e^vi 



»)PertzU. k. 1«. 1. 

•) Pertz, Monum, SS. IV. k. 794. 1. 



RtK VUI.TAR AZ KLSd ÉRSBKJCR 



2u7 



líw létére Í8 így ír; »Georgio Colociensis ecclesie Uiiga- 
' Wnim Archifpiscopo,< *) 

!,-i . * II adatok följogosítanak bennünket azon állításra, 

hoU a * leiró szavait nem szükség oly szigorú (értelemben 

• ,M r/ilárd következtetéseket nem lehet vonnunk, a 

'_; lv<ii ■! iul.ttok viz8g:ilás:i után azonnal láthatjuk, hogy 

«>-, - :.'.fid azokat úgy magyaráznunk, mintha 1012-ben a 

ttí ' k csak egy érseke vult. Nem szabad pedig azért, 

ffl^ n még Anasztáz is élt. 

i\ ltja ezt? 

F wiú : Arnold, regensburgi szerzetes. Szavai tár- 

ve oly jelentősek, hogy egész terjedelmükben adjuk. 

uiii dologért - beszéli Arnuld Szent-Emmerám éht- 

njtiAiot Írott elöazavábau - Magyarországba küldött apáton 

^ • r>nt»a mély ntidróben többször baj környezett, a pogi- 

I örvónyiiól szerfölött nagy veszedelembe jutottam. 

hajósok... annyira megrémültek, hogy egymásra 

uiukkauni seiu birván a halál félelme miatt, egÓBzen 

Tcdtitk. Akkor megcsókolva a vértanú (Szent-Eramqrám) 

• • ' ' ' , vtecskét, el kezdtem gondolkozni: Mit gon- 

r alom-e a messze földön ismert védőszent 

•♦'í{t:t ? KíJjvH/.nrea hajó, mintha valaki igazítaná, megrándul, 

-^"f tt)rkából kiugrik^ noha senki sem kormányozta, vagy 

r igazította. Aztán szerencsés úton harmadik Pan- 

10 értem. Itt Anasztáz érsek másoknál embersége- 

íjntí fin bjtnítsn.írosnldiMu beszélt velem. <>, miután 

-; könyvét olvasta, az ese- 
^, I (sententiis) jóváhagyta, de 
^ nyelvezetét (vestia) nyomós okoknál fogva hibáz- 
t:trtózkodván nála a védőszent emlékére néhány 
rfoni responsoriumokkal együtt... Az említett 
'- udvari pfipjait megtaníttatta ezekre és a 
K vértauiísága napján elénokeltette a szerint, a 
iKg van írva: >Távozzanak a/, avult dolgok szájatokból,* 
'■" -y?. 6 régi éuekét, melyet a mieink inkább régi szó- 
lnék, mintsem valakinek parancsolatjából. Magyar- 
i "kedvén és a követséget, a melyért küldöt- 
; mentem Noricuraba és ott Kegensburgot 
i, ekíg szeretettel fogndtak a testvérek. Midőn itt 
'* ''Itara valami szépet és nevezetest hallani Szent- 
y olyasmit látni, ezt álmodtara, , . « ') 



') J«S4, Rf^nnla Pontiflcum ."173. 1. 

•lPirl«, MoBttin, Gemu acriptoTcg IV. 547 -.vi?. 1. 



308 



DB. KARAC^OKrt JAN08, 



Mielőtt arra a kérdésre térnénk át: mikor, melyik évben jíl 
Arnold nálunk? — egy másik érdekes jellenivunást kell fölemi! 
tenünk. Kevés Írónknak tűnt föl eddigelé, hogy Arnold Anasztá 
magyar érseket bírálóul szólítja föl Szent -Emmerám életraja 
fölött ! Anasztáz pediíí hozzászól a kérdéshez, a szentről készi 
tott éneket szívesen fogadja, előadatja* Miért és luikt'p isme^ 
Anasztáz magyar érsek annyira Szent- Emmerám életrajzát, hog 
fölötte bírálatot mondhat? Miért érdeklődik annyira e szén 
iránt ? A középkor viszonyait szem el<5tt t^irtva, ezt azzal 
gyaráznunk nem lehet, hogy Anasztílz valami 1' i 
(szentek történetét író) tudós lett volna, hanem 
keresnünk. 

Az egész kérdésnek a nyitja az, hogy e/eu Anasztáz érsí 
nem más. mint az a Radla, a kiről Szent-Adalbert irata heszé 
Ezzel minden meg van fejtve. Szent- Emmerám volt az ela 
regeusburgi püspök, Csehország pedig 975 ig a regensburgi p(i| 
pöícséghez tartozott. Mikor Radla bölcsőjét ringatták, mikor ell 
nevelését kapta, akkor még a cseheknek is Szent -Emmerám vt>| 
a védőszentjük, a prágai egyházmegye első papjai előbb Szén 
Emmerám egyházmegyéjének voltak tagjai s e szent fi 
hirdették, élettörténetét olvasták. Nagyon természetes tf 
Radla ilyen egyházmegyének (a regensburgi leányának) ItWái 
tawja, Szent-Emmerám élettörténetében járt;m vi.lt s. .im'il 
latot mondhatott. 

Ez azon fentebb pmlített érv, a mely szuitfii eresen t^ 
gátja azt a feltevést, hogy Radla és Anasztáz egy személy. 

Lássuk már most Arnold szerzetes bizonysága sze 
mikor volt Anasztáz Magyarhonban érsek ? 

Arnold szerzetesnek ezen utazását Íróink ll)íá8 tAjál| 
tették. Es pedig azért, mert Arnold közvetlenül ez ut" 'í^ 
leírása előtt arról beszél, hogy fSzont- Emmerám élrt 
kiigazítását Szent- Henrik császár uralkodásának utolsíi t^veibi 
kezdette meg, de be nem fejezhette, mert Kegensburgból 
nia kellett és három évig Magdeburgban tartózkodott. 

Jól megfigyelve a dolgot, ezen vélemény tarthat 
Arnold ugyanis az előszavában szoros időrendet nem tart, s 
nincs ok, miért ragas/lcodnáuk annnra az előszó sorrenr 
Nem ji sorrend, hanem a belső érvekből kell kiindulniinl 
Arnold utazásának idejét meg akarjuk határozni. E belső énr^ 
pedig ezek: a) Arnold még a régi hibás életiratot mutatja 
Anasztáz érseknek. l>) Mjigyaiországból visszamenet a mai oa 
trák tartományokban adatokat gyi'íjt Szent Emmeráui ék 
rajzához. Mind a kettő világosan mutatja, hogy Arnold ez^ 
utazását akkor tette, mikor még nem fogott hozzá Szent-Emmo* 



xjK rrttiAr kt. KisfS érskkfk ? 



1>()9 



»;ij;ivitiisaiiíiz rs uz meg részben sem volt meg, 
• r. 
'"Hit nagyon sokkal 1023 előttre sem lehet tennünk 

utazását, mert 1015—16 elűtt ('i nem emelkedett oly 

', hdgy az apát őt már küldhette volna. Maga mondja, 
IjiO kurül még fiatiil ember volt. ') Akkor pedig 1015-beu 
nnek- számba ment. Aztán meg csak nem töltött el 4u 
fí^t az adatgyűjtéssel. 

Hogy a/,t;tn 1 01 fi — 1 023 közt mely évbefi történt az utazás, 
t nézve egészen közömbös. Az így i« untig kitűnik az elbeszé- 
- isztáz magyar érsek még 1015 után is élt s így 
>l- -Iian eg}'8zeri'e két érsek volt: Anasztáz és Asztrik. 

l)t' ukiii íiKíst még errisebl}i?n kopogtat a kérdés: melyik 
i?Mi jszéket foglalta el az egyik s melyiket a másik ? 

Arooli) szerzetes nem mondja ugyan nyíltan, hol volt 
AüJMztáz érsek székhelye, de az kétségtelenül kitűnik szavai* 
UiL Iwnry ü Anrusztázzal nem a királyi udvarban vagy másutt, 
^^' lielyén találkozott. Az is bizonyos, hogy alig ért 

V , :i Dunán hajózván, mindjárt arról beszél, mikép 

ot Anasztáz érsek. Ej)en nem ok nélkül következtet- 
kif»hát KzavaibóK hogy ti Anasztáz érsekkel Esztergomban 
és í^y Anasztáz esztergomi érsek vala. 
érsze, ez elég szűkmarkú telelet 
Szerencíjére, a mit Arnohl szerzetes csak sejtet, azt a 

idi alapító b^vél kétségtelenné teszi. 
l.nnek végén ugyanis a következő, e tekintetben döntő sza- 
nbl olvassuk : ^Ezen levelet sajátkezűleg alájegyezvén, Asztrik 
Inek c'» ít fent irt monostor fhü npdfjdnnk s/(dgálata 
1. mondott monostor fölszentelése napján velünk 
1 ott lévén az ország összes nagyjai, pecsétünk védelmével 
bOittí.l- Ti^eg. Azonban adományozásunk összessége még meg- 
iink előtt U évvel ezelőtt, az alapkft letétele előtt 
' ■ I ííástől kezdve a 17-ik évben szentelték tol 
I az Ür megtestesülésének 1015-ik észten- 

világosan beszél. 1015-ben Asztrik kalocsai érsek volt. 
öésaetes tehát, hogy Anasztáz, a ki, mint bebizonyítok, ekkor 
<1t és vulóíságos érsek volt, nem lehetett más, raint eszter- 
íWöi ím-k. 

I. ' hogy itt újra szembe ne tűnjék, mennyire egyez 

^' '*' ^ iirmadik életirata (Passió — ) a pécsváradi okle- 



IV. 546-4B. n. 
.tiü. 1. «. lY. k. 580.1. 



210 



DE. KARACBONVt jAMOS. 



véllel. Miflöii ez óletirat a raeseritzi monostor nlapításí^r^^l besatí 
a következő megjegyzést teszi: > Azoknak (a szerzetese-kuei 
kormányzására aizon Asztrikoi remlelé apátul, aki 1 "' 
tini érsekkó szenteltetett föl.* (Qni postaa arclii* i3 

Sobottin consecratus est ) *) 

Itt először is megjegyezzük, hogy e szavakat; ^arobiep^ 
copus ud Sobottin consecratns est* helyesen csak ie^y lehet let'Q 
dítani: »8oliottini érsekké szenteltetett föl. « DuP 
a régi római itinerariuraokban számos példát t.. 
a latin az ily helyhatározó »ad« elöljáróval azt akarja jrk'^nijJ 
mit mi a helynevekből képzett melléknevekkel fejezünk ki. Tehí 
Sobottin nem azt a helyet jelenti, a hol a fölszentelés történ 
hanem a hol Asztrik érseki széke állott. 

8 már most miféle érseki székhelyet jelent ez a Sohottii] 
Az érsekségeket a katb. egyház nem szokta oly hirtelen és könj 
nyehnűen alapítgatni, hogy egy pár év alatt híre-hamva ves 
Több ideig, fenn kellett ennek a Sobottin helynév alatt rejtözön^ 
is állnia. Es így nem valami új, sohasem hallott és egy pár 
múlva örökre elpusztult érsekséget jelent, hanem elferdíti e^ 
azon században létező érsekség nevét (valamint a meserití 
monostor nevét is mestrf-re ferdítette.) Ezt az elferdített hel 
nevet nem nehéz kitalálni. A XII. század Írásmódjában a t &] 
betűk teljesen egyformák; s azért a Sobottint telji^s joggal oWa 
hatjuk Soboccin-nak is. Az akkor létező ér.sekségi^k közül el 
csak kettő hasonlít, a Coloniensis (Köln) és a Coloc 
(Kalocsa). Az első nem lehet, mert ismerjük a kölni ér 
teljes névsorát, ám azok kost Asztrik nem fordul elő. Hogy teü 
a másodikat jelenti, azt annál nagyobb joggjil állíthatjuk, me 
Widriciis apát lf>5ii-ben Kalocsát Colocin nak irja,") ez pe 
Pmssío Sancti Adalberti írójának Soboccin alakjával neme 
magánhangzókra, hanem az utolsó szótagra nézve is megég 

A két tanúnak egyezése, kivált az oklevélnek döntő bí 
sága eloszlat minden kétséget és hosszas kutatásainknak 
niényeűl kimondhatjuk, hogy az esztergomi első érsek v<i 
Radla-Anasztáz, (Szent- Adalbert iskofnt^h'Ha, majd 'il^tí-bá 
pannonhalmi apát) és az első kalocsai érsek volt Asztrik (Szej 
Adalbert fanttv(inya,99fj'hnn meseritzi, yyS-bun pécsváradi apáí 

Semmiféle megbízhatlnn. semmiféle kősÖ korbeli tanút nn 
kérdezünk, csak az egykorúak, szemtanuk bizonyságain hala 
tünk és oly biztos, oly világos utbaijíazítást nytntünk, hogyJ 
csodálkozhatnánk, mikép nem tjil.ílták fel íróink az ilyen 



') BielovMky, Monuni, i'ulon. I. 15*- 1. 
•) Pertí S. 8, 609, 1. 



I. r >i^ ép'íCy 



211 



Sgot? miért kellelt oly sokáig tevelyegniök, miért a 
nnyira törni(3k, a nélkül, hogy az első érseket meg- 

csoil^ílkozhatnáük, valójában nem csodálkozunk! 

f. íionis felhő állott összes eddigi irőink előtt 

és ezen szerencsétlen író leg8zerencsétleuei)h 

tricinn Ijresulem, qui alio Tioinint." An;istasius 

rast^ Jáá hmiutt apostülorurn misit. ') 

"'*■■ éppen olyan hamis, niint :v/, Imgy Meskő 

lí)00-'ben koronáért folyamodott Kómába. 

k. iiiitit a Hiitx'l volt Ascherik az egyházban, a 

Illókban polgáriííultságot nyertek, azokat szerzetbe- 

al nem Táltoztatták.-Günther, Tangraár és mások 

ietétele után is regi nevüket viselték. Az » Ascherik* 

bs i^pjit-n olyan, hogy a mint kimutatható, püspökök, s/.er- 

a IX - X, században pl. ^gy fuMai fölszentelt 

oni. Annál, eccl. X. k. 20. 1., Pertz, Script. Vet. 

II.) S éppen ezért már a dolog természete is matatja, 

-b részletesen is kimutattuk, hogy Hartvik ezen 

1 kai Hartvik először is 6 maga olyan szüvevé- 
.It, a luelyböl kibontakozni nom tudott és maga 
I^Ó sazes íróinkat Hiába igyekezett abból kibontakozni 
f'*^'" rázaílban Szv«»rényi ÍAemoenitates Fasc. I.), hiába 
tílmeztetö szavát Szalay, még ma is, mikor az egy- 
'>!sau mutatják, hogy Hartvik fentebbi sora 
ha ügy tetszik : gordiusi csonjo, a melyet 
kfll vágni, nu'g ma sem tudnak Íróink a Hartvik bűvös 
alól szabadulni, Knauz, Pauler ^) és utána Balics®) 
libb ejív mesés Asztrik-Anasztázt gondolnak ki, a helyett, 
!T' '\ " ' iléaét egyszerűen elvetnék. 

i fértiakat is emlegetnek ehő 
I először is Domonkost. Hivatkoznak pedig 

i.; .ag le vél re. Ebben olvasható, hogy a somogyi 

élés idkalmával a király egyik segítője Domonkos érsek vala. 
' 'g»^t okozott eimek kiegye/.tetése más 
1^ Írónknak, épp oly kevés fejtörést ad 
»eni'ÍHivau oklevelei ez. tanulmányunkban részletesen 
U'\: L,,.fv a pannonhalmi kiváltságlevél év nélkül szü- 
it ÍO:JO tájára kell tennünk. E kiváltságlevél 
ik aüujii bizonyít, hogy 1»»H0 körül az a Domonkos nevű 

r. . .,., jj^,<j^ montlRtft Mrttyrtí KJ,-nál I. k. 44. l, 
-79. 109. 1. 



212 



DR. KARÁCSONYI .T. KIK VOLTAK AZ KL8Ö ' 



egyházi férfiú, a ki már 998-bau a kirjílyoldaln mellett 

1030 korul, vagyÍ8 e kiváltságlevél kiállítása iilején vi 

E kiváltságlevél tehát csak per antioipationem nevezi Domonko 

íi 99H-iki esemény leírásánál érseknek; ettől bátran lehetet 

li)()l—1030 közt érsek Radla-Aunsztáz. — Sajátságo-*, hosív e 

levél készítője a milyen bőkezű az érseki név osztó 

Domonkosnál, épp oly szíikmarkü Radla-Anasztázzai 

Ezt, mivel mjír 1030 körül nem élt, mindig csak régi apáti ne^ 

emlegeti, s elhallgatja róla, hogy késuhb érsekké lett, nohaJ 

3—4 Bor adataiból világosan következik, hogy később valói 

az volt. 

Esztergomi vagy kalocsai érsek volt-e Domonkos ? azt nera 
lehet meghatározni, de az bizonyos, hogy egyik érseki székben 
sem ö volt az első. 

A másik, a kit első esztergomi érseknek mondanak: 
Sebestyén, az előtt pannonhalmi szerzetes. A tanú erre 
Hartvik és senki más. O pedig az egykorú forrásokkal szi 
tekintetbe sem jöhet, — De ha első érsek nem is volt, vájjon nera 
volt-e ü a második, mint Anasztáz utóda? Az éppen nem lel 
tétlen, de Hartvik a nevéhez olyan mesét füz, .n mi kétessé teS 
vájjon egy általi n volt-e a XI. században Sebestyén í 
Hartvik forráf^a, úgy tetszik, a pannonhalmi kivn 
irata, de ez, mint láttuk, csak 1137 után való időből szármai 

Nincs semmi, de semmi tehát, hisz nem is lehet, a mij 
etrykoni kútfők tanuvHllomásíiit megdönthetné. Hogy lea 

-link olviisása után is, a kik knfogásokat tesznok, ér 
i r megtámadják, azt tudjuk. De másrészről kétség 

kellene esnünk — pedig az eszünk ágában sincs — a mag 
történetírás jövője felett, le kellene mondanunk minden rémé 
ről a vitás kérdésekből vab) kibontakozás iránt, ba nem hinti 
ho«.'y történőt inunk gondolkozó része előbb-utóbb többre fi»i 
becsülni a kúttVíliinilatokon és megbízható vallomásokon alapi 
érvelést minden csillogó, de üres véleníénynél. Éppen azért 
{iz iileje. hogy a míigyar történtitírás hagyja oda végre a vi 
menyek, hozzávetések tekervényes ütait és annak a két tv 
f»irfianak, u kinek akkora érdemei vnnnak hazánk, i 
vul.kli javiiinak előmozdításában, adja meg az elisraci 
sítíie velők szemlvn az igazság követelményét, s állítsa mmd 
azon érseki szék főpapjainak élére, a melyet életükben e|| _ 
t-:ik 8 honnan egy végzetes tévedés következtében nevüket ma 
I ' 'k: Hadla-AnassUzt Esztergom-, Asztrikot Kalc 



0. 



D«. KABJLi4$oxyi Já]«o«, 



CSONGRÁDVÁRMEGYE FŐISPÁNJAI. 

tKiyrETITX A VÁRMEGYEI HEND8ZER FEJLŐDÉSÉRE. 
— hAsudik közlemény. — 



í'wuujnUlvármeaye a iCríik hódoltsjig kuniban. 

L 

C9finijr<i(lvnrm*'jift Erdéhjhrz csitfalifitik — 
j'fá Usz. — Jrtő l-ben iann^t Ffrdindud kezé'rfi 
triH'han újra nhztikad. — Á tSrök közi(jaz(fittd». - 
f'imjnui rít'ihh PtxtmtttjtjéhfZ, — mnjd H&vettktiZ csatoltatik. 

A iaohi4Cfli véRA a vármegyei közigazgatás szempontjából 
SMrez«*te!s furduln pontot képez hazánk történelmében. 

' vidékén, melyen korcsztUl a török seregek 

közegek menekültek ; útt pedig, a hol az 
is&al versengő magyar olygurchák uralkodtak, az illető 
rl«Uxés szerint zaklathatták a védtelen népet. Törvény volt 
jy n vármogyékben hadjárat idején a törvénykezés, igaz 
I'H-^zuntettessék. ^) Ezt az erösebh fél ügyesen 
li; 6 éppen netn csoda, hogy a folytonos bel- 
Itejéo, Á községi és vármegyei hatóságok tevékenysége 
' "^í:yon alásülyedeit. Alig letíek megválasztva az 
néhány hét múlva már életük megmentéséről 
* 1:; mert az egymással harczoló pártkirályok 
'TíH ,'k végrehajtása épp oly veszedelmet hozott 

izoknak végre nem hajtása. El lehet képzelni, niinö 
'•'k az ellen királyoknak azon kiáltványai, melyek- 
. önösen »pártütöknek< nyilvánították, s melyek- 
éi tisztvisehlk oda utasíttattak, hogy a 
»iriian bánjanak el.®) Erős tilalmak 
ItntUk ki .12 »ÖB8zeesküvök és kölcsönös szövetkezések 



*) hi0Ú tk* i&29-ki omággyaiés bi, t. czikkúL. 
• i V. ;■.. mt ifi'yn ■ .1 ♦ i'z. 



2U 



XSILINBZKr MtttAfcYT 



ellen. « *) A vármegyékben a főispánoktól váriii minden p.'tri^ 
saját hiveinek védelmét és erősítését. Azért azokat kellett, int^' 
nyerni ; azoknak hűségét kellett biztosítani. IVÍeg is történt, hogy i 
a koronkint diüdalraassá lett ellenkirályok a főispánoktól hűségi 
esküt követeltek/) melyet sokan le is tettek, <le kovcüen íat^ 
tak meg A hűtlenség és pártváltoztatás napiiendeu volt. 

Könnyen érthető, hogy a közállapotok ilyetén megr 
az élet bizonytalansága és veszélyes volta óvatosakká^ rara 
és kapzsiakká tette az embereket. A kalandorok számú n€ 
a barcztéren, hanem a községi, vúmsi ós megyei közélet terén' 
hihetetlen módon felszaporodott. 

Évek teltek el, míg a nemzti ijíií;;;^ j.ii csak arról j^Mz-niLé 
meg, hogy az ország egész területét a pártkinilyok egyike acn 
fogja megszerezni tudni. 

Nem szenved kétséget, hogy Zápolyai .Jánosnak és Pe 
nándnak a magyar trónért való szívós lítizdelme első okul t<»kij 
hető arra nézve, hogy Csongrád és a szomszédos flélvid 
magyar vármegyék Krdélyhez csatoltussanak. 

Tudjuk, hogy az 1538-ban Ferdinánd ós Jáu" 
között létrejött nagyváradi békekötés két részre szin 
országot, a mermyiben kimondatott, hogy mind a két kiraiy bil 
az általa elfoglalt országrészt. Csongrád vármegye Zápolyai 
tokában maradt. 

Iguz, hogy ugyancsak a nagyváradi békekiités érteiméi 
Zápolyai halála után e vidéknek is Ferdinánd jogara alá kell 
volna n>eunie ; de fájdalom, ez nem történhetett meg, mivel Ji 
özvegyének Izabellának kiskorú gyermekét, János Zsipmonda 
a török császár vette pártfogása nlá, s így az ország ezen 
ámbiir kegyetlen belháború árán, továbbra is Erdélyhest C«atC 
rimraHt és pedig a török fenhat(3«ága alatt. 

Ferdinánd az 1542-ki beszterczebányai én pozsimyi orazá 
gyűléseken rendezte ugyan az ad(>zási és birtokviszonyok 
gondoskodott arról is, hogy a rablások, fosztogatások és ba 
maskoílásdk megszűnjenek; e részben a vármegyei tisztvia 
különösen a főispánokat felelősííé is tette:") de mindez _ 
használhatott oly időben, midőn a háború esélyeihez képeit 
c.-*ak egyes városok, hanem egész vái KitM.M^l.- k .ir.li ii ilí.iur 
szrtkíttattak el az illető királytól. *) 

Másfelől a török császár 11. Szuiojnuiu is rciiue/iiu Kezd 



*) 15ftfl : 40. L t^z. 
•) i:.88: 35, 36. é» S7. t. ez. 
•) V. ö. az i542-ki beratercsebányai 21, M— 40. t wikkeket ; továS 
A pozsonyi 1 542 : 1 — 1 7. t. ez, 

*} 1ö42.ki poxíonyi 35. ég 36. t. cí. 



iyí()H<;iiÁnvÁRnriíovM pAist'Ás'JAI. 



215 



.i,.if 



á\a cltüglalt l)irtok- és adóviszonyait. 

hf^Ti kincstárnok;! :j ii;tl elkészíttette a későbbeu 

-é vált Üettert,, vagy is az új atlólajstromot, raely 
Tgyar vármegyék a budai begler bég alatt 
I osztattak fel. Csongrád vármegye részint 
. rcs/iiiit ki szandsáksághoz tartozott. Fekvésé- 

laajil :í 1, majd a szolnoki, majd a gyalai, aot 

a nagyváradi várhoz is tartozott munkásokat szol- 

^fráisr György 1542-ben az Erdélyhez tartozó nyolcz 
víin "k, t. i. Külső-Szolnok, Bihar, Zaránd, 

íbOfnág. '- , Arad és Temes rendéit Nagyváradra 

, külön országgyűlésre. Ott is leginkább az adó ügyekr<')l 
ak. De csakhamar meg kellett gyc^ződniök a felöl, 
lókban véve így külön nem tarthatják fen magokat; 
itásilag is Erdélyhez esalakrtzni. 
''i- Lák, hogy részt vesznek a töröknek 

l«dú TÍaeJésében 3 ehhez képest a reájok esö részt 
Jwt ki Í9 vetették. 
fjáég exen év augusztusában a Tordán tartott erdélyi 
ll^wn már a fenti magyar vármegyék rendéi is részt 
_ Jmi által az egyesülés tényleg végre volt hajtva. ') 
Hogy az lf>46-ban Pozsonyban tartott országgyűlés alkal- 
1 liozolt 32-ik lörvényczikk egészen hallgat az alföldi vár- 
it, iiz kétségtelenül szintén azt jelenti, hogy ezek akkor 
jpijogi kapcsolatban állottak Erdélyivel. Minthogy pedig 
János Z'^Tj^'TMond helyett uralkodó urak nem voltuk 
•n sem a közrendet, sem o békét fen- 
u., . • o 'i-ltalánossá lett. Az ekkor tartott rész- 

őr^ .ek azoraorü képét tüntetik fel a közigazga- 

^ V ! i nem volt egyéb, mint a föurnknak 

' ■ ■ 1. 

tv küvütke/.iébon majdnem állandóvá lett belháború 

int iiu " mikor Ferdinánd és Izabella között létre 

mely szerint ez utóbbi a neki hódolt 

p'Ti.a Kerdináudnak adja. Ez történt 1551 -ben. 

• el és könyos szemekkel távozott el Magyar- 

rA lovefkHző 155S-dik évi február hó 22-kére összehívott 

V illés az általa hozott elsó t. czikkben elismeri, 

az ah'* részek visszakíipcaoltattak. A 20-dik 

kkben kimoudalik, hogy Ferdinánd és János királyuk 



'í SiilÁtfvi ».. EicIlMvümi- t.iit(iiiHtf I ikSi, 1. 



216 



ZSILINSZKV MIHÁLY. 



adományai érvényben hagyatnak, s ekként az últalok ..i ii o! 
zottak birtokaikban háborítlanul megmaradhatnak. Auk mivIü 
azonban olyan esetek is vannak, hogy az adományozás függóben 
maradt, amennyiben az illetők birtokaikat még t-énylfg el wm 
foglalták : erre nézve a 21-dik czikkberi világosan kimondatott 
hogy János király adományozásai Erdélyben, valamint Bibar. 
Arad, Csongrád, Csanád, Zaráud, Békés, Torontál/Peme-^K (iKv 
Szolnok és Szörény vármegyékbe?) érvényben nmradjanak, ligt 
mint Ferdinánd adományozásai az ország többi részében.*! 

A török hatalom azonban lassan-lassan előre tolta hadait 
az ország közepe felé- 
lj y ugat felől a Tisza volt a természetes határ s aniuUi 
mentében Szoluok, ('songrád és Szeged mind megannyi török 
bégnek valának székhelyei, » Szolnok, Csongrád és Torontil vár- 
megyékben még Mágócsy Gáspár gyulai kapitánysága korá- 
ban (1552 — 1 5Ö8.) megszűnt a megyei élet : sem foisp " 
alispánjai, sem szolgabírái nincsenek. Az e vármegyék I 
néző jövedelmeknek behajtása tehát mind nehezebbé válL liúJ- 
Mező- Vásárhely, Szentes és Orosháza vidéke csak akkor ^z^>I• 
gáltatta be a jövedelmeket, a mikor a kapitány tisztjei r;< 
behajtásra. Megyei köze^, mely önkorraányzatilag szetij»' i" 
azokat, merőben hiányzott .,,!*) 

Azadóbeli kéfizpi'nz jöyeiialem port ánkmt rend esőn '' 
Vö-gy ^fl torint volt. Azonkívül volt a terményheli kilcri' 
tized - és a közmunka ffzolyfíhndnyok. Némely falvak fa és bor 
behordósára, mások vetésre, aratásra, kaszálásra, gyűjtésre 4i 
ezek eredményének beszállítására voltak kötelezve. 

Az úgynevezett királyi ndúi, a ttuhaidiumot éverdcii:' 
tették, akár lehetett azt behajtani, akár nem. Béke idei én 
rendesen ment volna. 

Az ország egysége és békéje azonban rövid idct^ 
János Zsigmond l55H-ban ismét visszahozatott az ors/ 
ezzel Erdély a hozzát;irtozó részekkel, tehát C- 
gyével együtt újra elszakadt az anyaországtól. A i 
országgyűlésen, melyen János Zsigmond királyi tisztébe ünnrjte- 
lyeseu beiktatva lőii, nemcsak erdélyi rendek vettek ré»t 

') >Ut donütionps Jonrnis Regis anper bonis in Comitatiba* iiii^t-f- 
ensi, Aradiensi, Ch»nftdien.ii, Choiigradicnai .... hnbitía, defectu 
Hut »lio titulo légit imo, et a Divis Kegibut observnto, etuanaíxf ;t 
tomporé por legitimani statutionem executae, non obatAUt* tlonRlion-- 
Majestatiei auper talibus bonis in eiadem locia fncta, robur hab^ant^ •i' 
vigüre 8IU8 nicMJi:^ recuperari quennt per e-M, quorum iaierest.* Oorpnn 4iinlj 
idézett r. <■-». 

•) Csánky U., •Hevesi Bornt^ntiflaxA Benedek gyulai kapiUtnyMua,* 
liékésm. £vk. VIIL 6S 1. 



OBOHOKÁDVÁRMRr.Yi;: F/ilSPANJAl. 



217 



íM ft magyiirországi rendek képviselői is, vagy a mint a 
jük '* ^''''osító iratban áll: »a Tiszántúl levő Magyar- 
tu urai, bárói *58 más kitűnő ueraesí.* Kik voltak 

1.^ - azt bajos meghatározni, mivel ez ország- 
li között a jelenvoltak névsora nem található fel. 
Annyit az elmondottak alapján egész biztossággal mond- 
hatunk, hogy Csonj^rád, mint török hódoltsági vármegye, mind- 
tton vi«zoQtrig8ágokon keretíztüi ment, melyek az egész alföldet 
fSi'ir lakosságú pusztasággá tették. 

Tudjuk, íj(»gy a török hatalma alatt levÖ magyar várme- 
grék, mi»it köztörvényhatÓHÚgok, majdnem egészen megszűntek. 
A hódúit területeken ár volt a török, úr volt a magyar íh. 
K«iuleAen kétféle hat<')ság gyakorolta a közigazgatás és az igaz- 
írfl^«ülgallat\s jogát; sőt háborús idö lévén, még az is megtör- 
tént, hopy az adót bárom hatóság szedte : a török császár, n 
Dl . az erdélyi ítjedelem ! Ezen tűrhetetlen állapot 

11 - - céljából a magyar rendek az Í5G9. évi XXI-dik 

Hkképeu intézkedtek, hogy ő felségét felkérték, 
1 zve a török s Krdély fejedelme alatt volt alatt- 
< zzék kieszközölni, hogy azok a törököknek és 
-ehueknek is adózni ne kénytelenittessenek ! 
.. iok azonban nem sokat törődött az ilyen határozatok- 
Ul, \í^m a vármegyékkeL Neki külön közigazgatási beosztása 
I' - T íigok bégjei és kádíái önállóan intézkedtek az ő 
it. Minden felmerült híinügybeii bírákúl vetették 
J' m annyira azért, hogy igazságut szolgáltjissa- 

' >b azért, hogy birsdgolhassariíik, s ekként jövc 

L-t azaporit^ák. A közterhek viselésében nem kiniélték 
' is kizsarolt népet. Beszedték tőle a Szt.-György és 
r tiHpí izspemlzHét, a gabona és kttrti vetemény tizedét, 
uiyi sertés adót, — egypár malacztól egy 
I i't n föld után. A hol az adókat pontosan 
"k. ott a török jó barát volt. Nem avatkozott sem a köz- 
•».. -etil az egyházi belügyekbe. 

A magyar király azonban nem mondott le egészen a török- 
kőit vármegyékhez való jogáról; és ámbár ^<í';íyc(7 a 
i alatt CsiMigrádvármegye nem tekintetett magyar 
' lik, névleg és jogilag mégis fenmaradt, s a benne 

'•^ ' tben tartotta a magyar alkotmányt. 

I sajátságos jogélet fejlüdött ki, melybe ma már 

élnünk magunkat. Ugyanis vármegyénkben 

. azt közjogilag hároui hatalom bírta egy 

9; de tényleg nem volt az tartós állapot. A három úr békén 

íf.w» .wriM,,^ .p^licM ■■ '-rruegye lakossága is békén tűrte 



3id 



sorsát, raert megszokta lij foldoaurait, a kik semmivel sé fót^ 
roazabbak, mint a régiek. 

A nemesség mc^goszlott. Egy r«sze aí erdélyi fejedeli 
adotTiííiiyát birta; más r^sze pedig a magyar kirnly^t. A tíir 
kel szövetkezett erdélyi fejedelem adományai azonban gyakol 
tilag is valósítbatók voltak, míg a magyar király adományi 
a puszta jogfentartás értékével bírtak. Innét vati, hogy a i 
király adományosai és alattvalói többnyire kiköltöztek C^^ungr 
váriaegyébííl. 

Legtöbb baj volt az adóval, melyet mindenik fél a mú 
jobbágyaitól, a maga módja szerirjt bajtott be. A mngyar kii 
a várak szükségletére rendesen a körülfekvil várraegyék add 
rendelte. így például 1558-bfm és utána nebány évig Gyula t^ 
részére a következő vármegyék voltak megadóztatva : Zai 
BékéSj Arad, Csíinád, Cponijrfid, Torontál, Külső- és 
Szolnok. De ezekben az adó osak nebézséggel, erós katonai fe<Í6 
mellett volt bebajtbató, daczára annak, bogy a töröknek hód 
falvak törvény szerint csak felét fizették a megszavazott or«i2 
adónak. 

Az 155y-dik évi összeírás szeritit Földváry István 
Zaránd, Békés, (.'sanád. ('üoiHp'éd, Bels6-8zolnok és Arad megy 
ból, íiz egyik félévi adóra 7685, a másik félévire 74H8 portát 
mított össze.') Csongrádban ez idő tájban a következő közséj 
léteztek: Martély, Szegvár, Szentes, 8zent-Lászb>, Bökényj 
Hékéd, Szelevény, Szent-György, Cscke, Tenierkény. Sövéii 
Szántb«», Felgyő, Anj'ós, Algyó, Körtvélyes, Mindszent, 
Halásztelek, Appor, Tbis (Teés), Osány, Dercgegyháza, Fa 
Körözd, Dócz, Serked, Pusztaszer, Tápé, Máma, Gyoj, Martod 
Bekithö, Polt, Csongrád, Ecser, Orosliáza, Péter- >' 
(Péteri), Barts. Pál-Monostora, Saáp, Saápegybáza, 
báza, Ijáng, Ketlebetz, Z<^nta, • ^rybáza, Vere^egyh 

Mágócs, Szent-MiluilyfalvH és Sz; i. =*) 

A vármegyei batóságokról annyit tudunk, hogy sok beljj 
rendes tisztviselők működtek, rendes közgyűlések tartattak, ha 
rozatok hozattak és azok a nehéz viszonyokhoz képest végr 
hajtattak. 

De az ily gyűléseket nem a vármegye területén tartott! 
Az alispánok, szolgabírák megtelepedtek egy-egy szomszéd 
megye területén, ahol a török hataloní nem volt érezheti! 3 Ofi 



') Csdnky D., Boniemúwza Benedek gyúlni kapiliítiy«4g«. 
í:vk VIII. 81. l. 

•) Palugyai, IV. 411—417, V< ö. ZnMml, Békés, Ca»ná<3k 
KüJsö-SKoIn<ik és Arad vánncgyék helységtíit I581-I»pi». Tőrt' 
I. 1871. évf. SS8. 370. 429. 1. 



B^ki 



r«i>!C0«AttVAllMROVB rÖTSPÁNjAÍ. 



219 



nányoxták Yiirmegyéjökct. Igaz, hogy az ilyen távolból való 

I tökéletlen volt, !S a nép tnaga — kivált peres 

r a bírót ott, a hol közelebb találta: tehát a 

néi is. Ez gyakori eset volt Csougrádvármegyében. Azért 

assiik a Csongráddal egyesített Heves vármegye egyik kö2- 

ilési jegyzukönyvében a határozatot, hogy végrehajtásoknál a 

álek netu 1* ' " ^IteVi szolgabírákot is használhassanak.') 

Ttf 1)1 j-gyeziiünk, hogy Csongrádvárniegye egy ideig 

/ volt csatolva ; és minthogy annak főispánja nem 

c. .,..; . .wiigrádnak se volt. Ily esetekre az 1578:4. t. ez. 

altként rendelkezett, hogy a mely várraegyí*hen főispán nincs, ott 
miiulenki»r az alispán vezesse az ügyeket. 

így volt ez Csongrádvármegyében is, ámbár ittakormány- 
lii -^ mint láttuk -- a rendes tisztviselők távolléte miatt inkább 
ti< t1i rr,.s. mint tényleges volt. Semmi se mutatja jobban a rend- 
iszonyokat, mint az, hogy a Peatmegyéhez csatolt Csongrád 
^uiit'jet nem itthon, nem is Pesten, mivel ott is török uralkodott. 
híMm a Nógrád vármegyében levő Fülek várában tartattak. 
Hiigj pedig a köt vármegyének ügyei össze ne kevertessenek, a 
fTúIt'<»>l: .ikként voltjik ren»!ezve, hogy egyik napon Pest, másikon 
I -;rád iígyni tárgyal táttak. 

I 'st vármegye levéltárában must is megvannak azok az 

intők, ínclv»'k Cisongrádvármegye ezen korbeli közigazgatására 

■ a füleki iratok, mivel a várbeli levéltár elégett, 

•*n elveííztek. Csak annyi maradt meg belőlök, 

•yit egy bátor hajdú a lángok közt, a levéltár ablakából 

... L'^^. tanuvallomási okmányból meg tudjuk, hogy 

V Andr.ás volt Pest, Csongrád és Nógrád vár- 

a. 

_'7ci tiszti névtár 1638-ból Mocsáry Balázs alis- 
'k. Az ezután következő alispán, Batik Gergely 
' M. I./.I. követték a következő évben Batik János és 
orcv helyettesített alispánok. lí)41-ben Tassy János 
• ibíró lett alispánná; két év múlva ismét Batik 
■tt. Ugy látszik, hogy az alispánok gyakori válto- 
lt politikai viszonyok és az erőszakosan egyesített 
"..'vo tisztviselőinek versengése miatt történt. A ver- 
I ri megszűnt, mikor az alispáni székbe Földváry 
"ly férHú ültettetett, aki képea volt nem- 
reál litani, hanem családjának — kisebb 
.akítáaokkal — úgyszólván századokra biztosí- 
.M.^ ságot. <) 1614-től egész 1657-ig, tehát tizenhárom 



.l«9zkiinok tört. IV. 247. I. 
^ti :. KI. FfríT. 



Ifi 



évig liormáiiyozta Pest vármegyét ; de C»oi»grá<Jrn nézve 

az 6 alispánsága alatt követkejrett be az a nagy TíUt03lá!^ bö^ 

Pest megyétől elszakíttatott. 

Ugyanis a liiiczi bí^kekötést törvénybe iktató 1647-ki pozsí 
nyi orszííggyü lésen hozott 1 u8-ilik t ez. kimondotta, bogy (.'srt( 
grádvármegye közigazgatásilag egyid<^re Heves vármegyéhez Cí« 
toltassék, a pestraejívei bírák hatásköre pedig megszüntette 

A törvény szövege a következő : 

» . . Ak orsziVg karai és rendéi arról értesíttetnek, hogy jóUefa 
egász CsongrAHvirmegye íi tűrök /sarnoksííg nlatt v;ui. \n'ji:i< vminak bfeun 
népes vároaok é» ftilvak, ezek isten kegyelméből i 
•lo mivel ott (talán azért, hogy eddig bírák és i^ 

k) gVRkran forduln&k elő hatalmankodások, ioglnlácuk és b«.r 

.sok :" 

1. §. AnnálfügvH az ország karai és rendéi nzon Csuj! 
adriig is, míg nz ahoz közelebb esfi Borsod Viírm egye fi Felst- 
vissza fog kerülnij Hev*^itvármegyéhex kivs^njtik csatolni. 

2. $. Az azon vnnnegyében eddig folytatott p6r6i> ügyek és a nev«s« 
Csongnídvármegye feletti törvényhatóiwSgot is ningoknak követelő pestvár 
gyei bírák elCtt folytatott eljárások — mint nemes Dénes Györgynek i 
jakabliázy, máskép Ötvöí^ Gáspár és János elleni poré egészen tn^ 
^ittetnek, !^ elhatároztatík, hogy a nevezett Iténes, azon Jakabfa 
befogHtáaa és a nevezett Csongrádvármegyében fekv«5 Bíikény és RUés " 
birtokoknak el|)viBZtltása miatt, törvény titjiin keresí-t n\ú vétetliesaék.') 



II. 

Í'«on€frád% főispánok a török világban, iídjc#y Ittván. 

fíevfggul való egyessUlég kordban : JakusUh ^hfórgy ég ~~~ 
Btuffltk egri piigpökök. — Borsoddal való egt/esiUég ke 
Rnkúfti Zsigmond, — Forgdch Ádám, — Forgách Simon, 
és B^rthóty Igtmn. 

Csongrád vármegye — amint láttuk — eJébb Pestis^ 
utóbb pedig a fentebb idézett törvény értelmében 1647-k 
Heves vármegyéhez csatoltatott. Ebbúl termés v ' 
kezik, hogy ez idő szerinti főispánjai is azok vol. 
vármegyékben viselték e tisztet. 



') Corpns Juris : Ferdinánd! Ili, Decretum IT Anni lfl47. Artír, 
Coionationem 108. Ezen omsággyűlés a porták I 

A bevestnegyei levéltárban levő Segestam szerint < 

portAk voltak fíiljegyezve : Posseasio Wz. ^ ' ' i jioit. i, ■ j?, 

BeM p. ' ,. Csongriid p. I, Serked p. 'U,A V», Fari p, ' 

Anyá< p. ',», Gyáka p. '/*, Szeged totalutír au kamerám auiit^ii. t:í\;» IL : 
JCurtonos ta.\A £1. S, Tápé t. ó. fl., powesslo Míndneat p. •;«• — t*. Ki-g««tu 
Coraitatuum Hevt.>8, E.xtra Szolnok et Csongradieocit Egerben. 



<'«U}(OiÍÁI>TARMCOYK FŐIflPAKJAf. 



221 



A korábbi időből csak egyetlen eg>' csongrádi főispánnak 
tért frtHuI elí emlékeinkben, t. i. a Bnjcsi/ Istvdnt'. 

Ki toll ez !i Bajcsy István ? Honnét, miféle családból szár- 
imiifrtt? Miképpen lett csongrádi főispánná? s mint ilyen, mit 
a haza javára ? 

iyan kenlések, melyek önkényt előtérbe tolul - 
iatk. I e névvel először Lehoczky Stemmatographiájában 

h A felelet azonban igen nehéz, mert adataink nagyon 
A réífi csahldok legalaposabb ismerője Nagy Iván ') 
szóban levíí főispán az Árva, Bars é^ 
•r virágzott Bajcsy családnak ivadékn 
ifl a küraarommegyei és a hontmegyei ágról is; de mind ez 
T.n, t.-7c^ bennünket azon nyomra, melyen a kérdés raegfejté- 
.ánk. 

^ ■\d azonban Csánki Dezső történelmi fóld- 
inf^gyére vonatkozó része, melyben a csou- 
/^k között Bojcs is előfordul. A tudós fizerző azt 
ij.., ;.. „y ez alatt a mai Bajaa falut kell érteni. Lehetséges; 
ittat uern az a kérdés érdekel bennünket, hanem az, hogy 
J< ' ilapjjín az következtethető, miszerint a Bajcsi 
_ij ;.l H vidéken is birtokos volt. A Fybaycb és 

larcb 14hő-ig fordul elő. Hegyes, Szegegybáz és íekete- 
<isi>portjábau. Némely okmányok szerint e két helység 
_ébei» feküdt volna.') 
f*^nDÍként álljon a dolog, addig, míg biztosabb adatunk 
lííVilandők vagyunk Bajcsy István főispánt egyúttal 
irtokosnak tekinteni, annyival is inkább, mert 
itta vármegye alispánja is volt.*) 
At' •'V Ifurton volt, a kiről csak annyit tudunk, 

'k^y A {iH-uh ♦-llen kérendő segély ügyében követségben járt 
'^ <T*i4iPn. Anvja Tburzi'i Katalin, kiváló tulajdonokkal biró 
I»Í?v (korolt fiának neveltetésére. 

: - i után hosszú időn át hiába kere- 

éfkönyveiukben csongrádi főispánt. — mivel amint lát- 
^^ Csongrád vármegye egész 1647-ig Pest vármegyéhez 
iWa ; Ptwtnek pedig nem voltak főispánjai. 

Id) idézett törvényczikk által Csongrád 
!e^' Itatott, főispánjai is azok voltak, a kik 

erwben viselték »^ tisztet, t. i. az egri püspökök. 



•) (}»dnkif li., Mjujyuroríne.kg történelrai fSidrajzn ii HunyadiRlt 

«) Léhoetky, Sti^miiuitographin I., 193. 1. 

15* 



222 



ZSILINSZKY HlirÁI^V. 



Nem kivan uuk ezúttal annak bí'ívebli fejtegetésébe boi 
koznij minő okok indították a kormányt arra, hogy a lopapd 
ily fontos világi állásokra alkalmazza. Annyi bizonyosnak láts: 
hogy ezt a nemzet zöme mindig visszaélésnek tekintette. Ezt bi 
nyitják azon törvény czikkek, melyeknek értelme^/ i " ' 
gos rendek sokszor arra kérték a királyt, bogy _ 

papi személyeknek ne adományozgasson. De királyainknak min- 
dig nagy szükségök volt u föpapokra: egyrészt azért, mivel nagy 
erkölcsi hatást gyakoroltak a nép ingatag és könnyen félrevezet- 
hető lelkületére; másrészt azért, mcirt tényleg bandériumoí 
tartottak, s nem egyszer a csatatéren is megjelenve, tényl 
részt vettek a honvédelem kötelességének teljesítésében. 

Azon időben (1647), midőn Csongrád Hovesluiz csfito 
tott, az egri püspök és hevesi főispán 

Jaku6Íih Oyörtfy 

volt. Ez a jeles férfiú a híres Thurzó György nádornak unoS 
lévén, sok tekintetben türelmesebb gondolkozású volt, mint 
püspöktársai. A linczi békekötésben nagy érdemeket szerzett] 
magának, mint a császárnak az erdélyi fejedelemnél járt I: •• * - 

Ez volt az a főpap, aki mint veszprémi püspök, H^ 
Ferdinánd király követe gyanánt járt Erdélyben ifjabb l{ 
György lakodalmán, hogy urának szerencsekivánatait 
csolja a fejedelmi családnál. Szókimondó, egyenes természeté 
fogva, mikor Rákóczy a nála levő franczia követnek azt mou 
hogy Ferdinánd még a protestánsok támogatására is száo 
hatna, ha az 16u8 óta szenvedett sérelmeiket - 
kijelentelte, »bogy a császárnak nem áll b.i 
religio szabadságát s az elvett templomokat visszaadhat 
clerus ellen. € Ezzel nem a saját meggyőződését, hanem a kirá 
befolyásoló Lippay György esztergami primásnak nézetét 
mácsolta. S valóban ezzel a pár szóval egészen híven 
a politikíii helyzetet, s okát adta annak, mért kellett íh< 
lan vérnek folynia az országban, míg a linczi békekötés na 
liezen létrejött. 

Utódja az egri püspökségben és hevesi főispánsá^t 
Kimíy Btufdek volt. Ekkor azonban Csangrádvái t > 

tudjuk — törvényileg elvált Hevestől ; nem azért, 
már külíin vármegyeként szcrvcztessék, hanem csak azért, iio^ 
Rákóczy György halála után a Ferdinánd \<'\r'\\\ i<. 
került Borsod vármegyéhez csatoltassék. 

Ugyanis az 1647; 108. t. ez. azt moudja, tio^'y 
rendéi csak addig kivánják Csongrádot Hevesliez csa: 
az ahoz közelebb eső Borsod vármegye ö Felségének biríj 



CCOXORjLlfV Ab MEGYE FülSPASÍJAl 



223 



íilni.í Ez 1648-baii megtörtént és az ekként 

I még ezen év elején, január 19-kén SzeiidrÖ 
leg i» tartotta közgyűlését. 

-ibau ez iílGbeu gyorsau változtak a főispánok. Eíek 
I kiiöü országos Merepet játszott 

(ihime9i fjr. Forrjách Adáw, 1649—1685. 

var család ivaJéka. Családjának clnevezé- 
„ I i r irály kúrába tyszi, a mikor Iváuka János a 
«étít éjbeu kiséröití 1 elmaradt üldözött királyt akként igazította 
I iitl»a, hog)- ^^y nagy rakás/or</aoKo< gyújtott meg, melynek fényé- 
nél a király eligazodhatott. Egyéb jutalmon kivül ezért kapta 
[ Toltta a j Forgács* nevet. 

Xem kutatjuk e rege forrását, sem v^iWdiságát. Ezúttal 

Mink, hogy a szóban forgó Forgách Ádám őseihez méltó 

' -irt.n részesült. Itthoni tanulmányainak végeztével a kül- 

•ígyt'temGket is meglátogatta. Az ekként szerzett magas 

■inéi fogva csakhamar az ország legki- 

H' -lett. Az ország szerencsétlen viszonyai 

. első sorban Ő is a katonai pályán szolgálta hazáját 
' ves korában J6:í7-ben már a szécsényi vár kapi- 
[liaja lolt 

At í- Rákóczy György erdélyi fejedí'lem által mogitidított 

^áW^ ''!«^i''n, lH4:-J-bftn Ferdinánd király a felvidék legneveze- 

iiuik, Kassának védelmét bizta reá. Ez év őszén már 

bau volt nehéz helyzetének. Szeptember Iióhan azt 

ik. hogyha a török ráüt, nem bir ellentállani. Emberei 

|bLiiu.Uuuítk ; csak a katliolikusok tartanak vele; a protes- 

I UasryV *7Ívf^en fognak csatlakozni a vallásuk védelmére kelt 

Hía leiemhez. 

.. .: Forgács félt, az valóban bekövetkezett. Kassa 
kezébe került, a ki rövid idű alatt a línczi békekötésre 
*i' a királyt 
IC-ki pozsonyi országgyűlésen, mikor nádorválasz- 
'olt a szó, a katholikus jelöltek közt Forgách nevét is ott 
Djuk, d.. T^i.-i.ívics János horvát bán mellett kisebbségbert 

' 1 IV. Ferdinánd megkoronáztatásakor 

; 1649-ben ismét nádorjelölt volt, de 

M maradt és Pálti Pál lett megyálasztva. 

II uov. 27-kén Borsod s eziel együtt Cson- 
njává Í8 kinevezte; de ezen állását, az ellene 

iKi.iK kuvetkeztében, tényleg csak 1650-ben foglal- 
1 1\. 



224 



ZSILINSZKY MIHÁt.Y. 



A vármegyei gyűlések rendesen Szetidrőn és (.►hlmí.ju un- 
tattak ; Csongrád vármegye küldötteinek tehát oda kellett utal- 
niuk, ha az ügyek intózésébea részt akartak venni. Magától hU^- 
tödik, hogy ez sok nehézséggel és kellemetlenséggel járt. A l'\ il- 
léseken természet szerint leginkább a közelfekvö borsodi 
gek küldöttei vettek részt; a csongrádiakkal többnyire le^r-ic/i- 
által érintkeztek. Felette érdekes, hogy az Hi49-ki juníiiühft 
2G-kán iSzendrőn tartott vármegyei gyfilésen Csougr/i' 
küldöttei Szabó István mezővásárhelyi és Lanton I' 
lai'.osok közölték vármegy éjök községeinek névjegyzékét, u 
megtudjuk, hogy akkoriban Csongrád vármegyének lak 
nem volt tiszta magyar. Számos rácz község tartozott ide, i 
külön csoportot képeztek.') s melyeknél teltuiíő. hogy i 
magyar elnevezéssel birtak. Ez azt mutatja, hogy a töi -: 
menekült magyar lakosság helyét, némely községboD, a ráczok 
foglalták el; mivel senki sem háborgatta őket, állandóan ott is 
maradtak. 

Az ily vegyes lakosságú vármegye k" itaaiuiá' 

zebb volt, mennél távolabl) esett a társ ■ székbe 

A központi borsodi kormányzat leginkább aliböl állott, hogy a 
költségeknek megfelelő részét a csongrád megyei községekre "w 
kivetette ; és hogy a porták számának összeirását sürgette. Egy- 
szer a Kassára menó követek napidiját, máskor az or- 
követek költségeit r»\iják ki a lakosságra. A török ur;i. 
mához képest terjesztik ki az egyes tisztviselők hataii 
Minden jelentékenyebb csata megváltoztatta a helyi korm 
tekintélyét és hatalmát. A tolvajok és latrok bihetetleo 
elszaporodtak, úgy, hogy a vármegye közönsége 1665beu k* :nv- 

') Az eredeti jkvben ezt olv^tssuk : lisdetu Diincii Coui- C\r 
íhitreset corametnbri nonri fxhibuerunt in Scheda nomina Lib. 
Civiutiira, oppidoruni, pagoruni et praediorum srriptolenas ; qttoraixi.4UüJ'/ic 
series in hnnc modum se<iaitur vulgariter : 

Memóriáié: 

Srifntha (Zentu) körül való ráezfaluk : liatkR, Fomb, ílwjtb*. 
Kalocsa (de nem lunaz érsekséggel híres hely, banejn pamact nlcs fiiln) 
TjtStorok, Adurí iii. Fi)I<K\Í!. Luihis. 

5r faluk: Martonos, Ti^i 

Saövényli ~ . jji«, Dócz dpiwxtnlt, Töi: 

diimny ráci talu. 8!M>nt-retcr, l'ní»r.t»tel'.'k, R<?sxki puszt%. 

Chiómjrdd körűi vtiló magyar faluk: üjMn, Ssántk^, Atpit. c^ 
múul pusztjik ; Btld, Föl-Geő. Gittlla. 

ChiotKjriitl körül ixUó rác t faluk .' Csian, £]les, BSk^y. 

Mrtij-VdiárheJy körül t*aló faluk cí ptisíta telkek: V 
fulu, Szenthes magyar íaIu, Mimisr-íínt magyar tiUa, iL». 
PtuKta t«lkek : Körtvélyes, Férged, Biirúa, Oerekegyház, Duo.kt, íí-mI- 
I/Aszlá, Tí«ke. L. tíorsoduiegyei levéltwr. 



Gbi>.,^, n ,. » , A R MEOYR FŐISPÁN JA l. 



22.5 



Ara, 



»z és HZ országgyűléshez folyamodni ezeknek 
íg .. 1 L-knek szama — úgy mond a panaszlevél -- 
■ Mgy, »hogy az ű rettenetes égbekiáltó sok gonoszságok s nyo- 
' "ntt az fulduek lakosi sem házoknál bátorságosan 
««m pedig kivíil az mezőben és utakon békesaé- 
I: ... hanem ölik, vágják, verik és^ tagolják 
i ^ ,i nemes Csongrád vármegyei szegénységet, 
I a vásárheJji szegénységet és több lakosit a nevezett 
.;;v. iiok; kiknek marhájokat éjjel és fényes nappal, szemük 
minden ÍRaz ok nélkíil elővévén hajtják, s tölök vagy 
lédálják. vagy pedig ha szintén visz- 
I it >agy erős kezesség mellett teszik. 

|»ekráltó gonoszságuk meg nem zaboláztatik, félÖ, 
<*g uttilsó pusztulásra ne jusson ; mert azzal az 
:ukkal az törököt és pogány nemzetet az békes- 
" in ellenünk irritálják és provocálják . . . « 
lOgva utaaítják a kassai gyűlésre menő köve- 
A nemes statusok előtt azon legyenek, hogy *h sok 
ló kóborlók és csavargók* megzaboláztassanak.') Az 
igazgatási viszonyokra nézve jellemző, hogy Csongrád- 
on iddbon a szolnoki kajmekantól iskértenge- 
juk iüdözhetésére.^) 
kérik és adják utasításul Ifiöd-ben az ország- 
/ ii'i követeiknek, jelesül Onody Gáspárnak és Asza- 
• lak.*) A következő évben Csougrádvármegye rendéi 
■- fejében 16 tehenet ajánlanak fel.*) 

jegyzökönyvek töredékei egy betűvel sem 

a várniegyeközgyűlésein Forgách főispán vahiha 

-^ , iíogy a fentebbi bajok megszüntetése czéljából 

Tií intézkedést tett volna. inkább katona volt, aki 

' ításában és űzésében találta örömét. Mint 

:i 1652-ben Nagy-Vezekénynél 4800 lovasból 

f'.a ütött, melyből 800-au estek el. Igaz, 

i -L iiUit veszített, köztük négy hős Eszterházv 

mégis győzelmesen tért vissza várába. 

!t:il az udvar kegyét elvesztette. Már az 165ő-íki 
;il figé^/en kimaradt a jelöltek sorából; sőt azon 



d*lvt .. 

1 



' T ul et Csongrád ArticoLiriter unitorum 
I ia« C<m<uirHiiin die 12-ft Novemhria 
.-...= H ReHolutiunJs Regiiie ftd Oravuninvi 
— Borsorim. levélrárban. 
luytAr IV. 329. 1, ^ 



Erd. kéjiekbon. 1853. évf. 



226 



ZSII.lS'fi'/KY MIHALV. 



kivűl is több kitüntetés Mlkaimuval mellőzve érezte magát, cfaczfl 
unmik, liogy az udvar pohtikájíit a protestánsokkal szemben 
híven követte. 

Mikor 1663-ban Kani Mustafa százezernyi barlával körül- 
fogta Érsekuj várat, Forgácb Ádám negyedfelezernyi csapatával 
liösicseii védelmezte magát. De a túlnyomó erőnek v<?gre is l ' 
telén volt magát megadni. A feladás feltételeinek tái-gyalá- 
gyanúba keveredett; és mikor 2472 főből álló őrseregével a ym 
bül zeneszó kiséretével kivonult, a török nagyvezér ré.szérul kia 
lított nyilatkozat daczára, azzal vádolták, hogy az ellenségg 
összejátszott, 8 ezért GryörÖtt fogságra vetették, hol egy évi^ 
tartatott. 

A vád alól felmentetvén, ismét előkelő álláijokat foglalt el. 
Minden körülmények között erős magyarnak bizonyult. Pedíf n 
magyar alkotmány védelme, különösen Ampringeu Gáspár i 
kodása alatt, valóságos veszéllyel járt. Az alkotmány f« 
gesztetett : a vármegyéknek csak a neve maradt fen, raí^ 
— tíz esztendei szenvedés után — 1681 -ben Lipót csás 
telén volt összehívni az ország rendéit, hogy velők az or^ . ,. 
maradásáról tanácskozzék. 

Forgácb Ádám. aki 1640-ben grófi czímot nyert, 
ideig Nógrádvármegye főispánja is volt, a fenti országgyűlés ut 
eltűnik a cselekvés színpadáról. De helyette, mint Csongrádrár-" 
megye főispánja föllép legifjabbik fia 

Ohimesi gr, Forgách Simon , 1685 — lfJ93. 

Ez Í8 a katonái pályán tüntette ki magát. Lipót kir 
ugyan még 1685. január 24-én kelt pátensével nevezte ki Bor«fl 
s a vele egyesült Csongrád főispánjává ; e minőségben azoub^ 
épnly keveset tett mint atyja. 

De nem is csoda. Magyarország történetében rövid i(| 
alatt óriási változás állott be. 16H3-ban megkezdődik az h tta| 
háború, mely hazánkat végképpen felszabadítá a tör«i' 
Gr. Forgácb 8imon alig vette át vármegyéinek form.í iifl 

zatát, mikor 1686-ban Buda visszavétele után a magyar alfóíd 
felszabadítására is rákerült a sor. 

Vármegyénknek legfontosabb vára Szeged török őrségg 
volt megrak víi. Innét, és a csekély jelentőségű csongrádi erőssé 
bői szokták u törökök zakhitui a föld népét. 

Károly lotharingi berezeg ]68() őszén Do la Vergne tábo 
nokot egy hadtesttel Szeged megvételére küldötte. A lclk<« hu 
sereg október elején raár körül fogta Szeged erősségét Vezí 
De la Vergne táboniok okt. 5-én, midőn a vár 1 ' 
tartott, az ellene irányzott ágyú golyója által meg. 



l'SOXnRATiVAWMEOYE l-ftlfiPANJAl. 2i 

v«'t'i;uii utiMJinokolí, kik az ellainvt ve/ér Ijelyett 
;nnkR}M?«t Hivett^k, hozzáláttak a vár ustromálioz. rnely- 
i örseiege volt. A tüzelés erősen folyt, midőn 
-V Zeiiíu körül több ezernyi török had táho- 
10/ k bi'Vftllott czélja az, hogy Szeged várának török 

.1. - '^e. 

i szári sereg ketté víílt. Az egyik rész folytatta 
Jwí y»li..iin>i ' "fe mellett ; u másik rész pedig Vetenlni 

' h Hnrlíkzy . I< tt okt 19-én Zeuta alá ment, hogy az 

t viü-szaverje. ^lkcrült is az elöcsapatot megszalaszta- 
' ' ' 'j, mely Szulejman nagy vezér alatt egy magas 
erö& támadást intézett ellenök. Kctségbeeset 
/. ogész ellenséges had futásnak eredt. Szeged 
iionnan sem remélhetvén, föladta magát. Ezzel 
;i vidéknek sorsa el volt döntve. A török kénytelen 
.. .uuii.i Csoúgrádról, Szentesről és Vásárhelyről. 
Ekkor tíirtétit az, hogy a menekülő törökök Böld községét 
15Ié)rfít«^k, lakosait p^^ilig papjokkal Pathi Miklóssal együtt*) 
raljiávni liurrzoíták. Suk falu, melynek most csak egy-egy puszta 
JiWtjft fen nevét, ekkor pusztult el. 

Mikor a következő évhen Károly berezeg Mohács alatt 

íWfverte u török fősereget, Veteranit néhány ezreddel Eger alá 

pedig Szeged felé haladt: utjál>.'in mindenütt 

t talált. A roppant pusztaságon sehol liajlékot 

ütm Utott, kivéve néhány pásztor-kunyhót, melyeknek lakói ret- 

, ti^re néxték Szolnok felé wnuló seregét, 

A községi élet a nyomor és kimerültség képét tárta fel. 
'1 /otett adók által anyagilag tönkre volt jut- 
•lí. Mindazáltal mihelyt valamely vidékr^H 
'! 1 Kiiili, ji megmaradt nemesség azonnal életre hozta az 
.'í önkormányzatnak intézményeit. A megyei és köz- 
írók kezökbe vették a beligazgatást, mely a török alatt 



.1., M,M...^,i ftínmai-adt nzon füljegyzés, Logy nejévt?! Turhucz 
I dfgyütt Törökországba Iiurczoltatott. Szép tlntal 
t prry el<jkelö török vette meg, s prédn 'gyanánt 
Jliklúfft pedig egy más török vette meg cse- 
M liogA' derék egykori polgártársuk fogságban 
k. Prtthí azonban nem nagyon örült szabad - 
■t n török kezí^'ben tndta. Öasze-szedte tehát az 
HrlíUtnr eget s elment a feleaígéért. A török vissza- 

i4»»3t-ir ■ i fíul, mivel ez már akkor körül volt metélve. 

'. fájdalomtól, réhzint pedig a szégyentől gy< - 
'■ . 'ITgy sem va]fyok már méltó, hogy fel^-st'- 
• r»g«.^met hollttmig — sirni.* 

Utt «7.r.nie*i pap, V. ö. Palngyai Imre, i. li. 



í?2ft 



xJiLixazKy MinitT. 



i litk umiyiból állott, hogy a nép túrt*: a /.-;♦) 

D(lót. >A iíiríik hfiligazgatíís sajátaáens zgari 

.Sulrimon K — r^s n magyur íV 

niirit UH kard egy biivelyl»éTi, áli' 

i\ÁB alatt* Igaz, hogy a vármegyék halárait eltörülte, sza 

kokat állítván helyettök ; igaz, hogy adrír ■- * ■ ^- -^ ^-'■•■^ 

az anyagi j6h*tet ; igaz, hogy igazság 

ssJíarolA'^Há fajult: de a nép személyí^s sz;ib;. 

A közHÍgi elet rendes tünemánye lett, hogy h;i 

az elöljárók elibe vitt(''k azajándékotjhogy nagyobb bajtól mens* 

küljenek. 

Gyakran megtört^ínt, hogy az ügyea-bajos emberek inHlh 
UM'titek a ií>rí)k bíróhoz, mint a ren<Us megyei tisztvi^^■ " 
Az elíélu »lörökö8ség« ellen mindig szigorúan jártak ol . 
megyók ; aöt az országos rendek is szükségesnek találták inr* 
vény által vetni véget az ilyen visszaéléseknek. így péld«"' ' 
I6fi9 : ÍM. t.-cz. fej vesztéssel rendeli büntetni azon hódolt- 
jobhMg)ol, ki határszuhályozáai vagy más panaszos ügjltea :; 
nuiga török urához folyamodik. 

TermészctcH, hogy a török végleges kitakarodása után 
ilyi'n intézkedésre szükség nem volt. Midőn az idegen hatalom 
árja oríííságunk elfoglalt részéről levonulta sokrnm kozÖtt, nitíly 
utána maradt, dönthetetlenül hagyta itt a magyar nem 
niüket i'S az őai életerőt, mely daczolt a százados vihai 
tagnágaival. 

Krdély tlfoglahisa után Lipót király kezében rolf .u hv'-ni 
Magyarország. A protestáns ellenzék leveretett. K 
bécsi kormány íinkényes uralma, az alkotmány áti'i 
vármegvék autonómiájának ujabb megsemmisítése. Mii 
dalomliA sodorta a nenjzetet. 

(ír. Forgách Simon, mint Csongrád vármegye filÍ8[M!lnja, 
nem sokáig maradt ezen .i Hasában. Adataink szerint már l69.S*]ian 

fierthúty Jgtvdn 

volt tiX \ltv'ul:i.'i K'^v .{.1 

ÖKOi a felviilékeu, j^'lt'siil ; ó o 

t«ts torén tünti^k fel; 6 asonban a lorők eUeni harcsokban itt f 
vidéken t- -»» 'mtonai babérait. 

1 N. hoífy Lip(>t király a török hatalom meg^xiü 

utál) A Kihii váimegyéket fisstaáUítoita, s ! 

O«oagr;i > rnyhati^sággá lett A vissxatért tie 

»^n«k maimban sok búgjai kellett tacgküzdeaie, mert az ugrne* 



niA|s^r«|itií« I. Itt. l 



rsnfOP.ÁDVÁRMEGYB FÖISPASJAI. 



221> 



'loíjji i»i/.Miiniány (iieoatpustica couiÍíísio) i>íik 
lő r«'gi birtokaikat visszaadni, ha azért az illetők 
..it űzettek. A ki pedig okmányilag nem tutlta bízó- 
it, uz egyszerűen elvesztette birtokát. Ebből érthetik 
itíuy, hogy Csongrádban sok ősi család egészen elvesz- 
mii IMI vukÜ h egészen más vidékre költözött. 

Berthóty István, a ki szolnoki várkapitány volt, fájdalom- 
;:: '• vid«'k nemosségének pusztulását; látta a bécsi kor- 

iiycs eljárását, de azt remélte, hogy ez rövid ideig fog 
Kvek hoS8ZU során azonban arról kellett lueggyözöd- 
u.r, iiuuy ^^ alkotmánysértés egész rendszerré fejlődött ki. Ezért 
^ »s, mint azáraos kortársa, azon zászlóhoz csatlakozott, mely u 
magpT -nyos szabadság védelmére II. Rákóczy Ferencz 

Már 1702-ben érkezett levél Csougrádvárraegyéhez gr. Ber- 
,j.„., Miklóstól, melyben arra szóllítja fel a nemességet, hogy 
Öándorlioz csatlakozzék. Majd Rákóczy fejedelemt<51 i» 
* ló felhívások, melyek ólénk víszhangra találtak a 

; *Aö nép kebelében. A vezérek között ott találjuk 
Hertiioty Istvánt, a ki tábornoki minőségben tartotta össze 
' r. -r Szolnok várának megerősítése után 1705-ben Szegedre 
kére hivatott, * mivel a Tisza melléki földnek, és azon 
' i hadi operatióknakteeudösége mutogatja magát, 
líutióját ó jól ismeri.* ') 
.Már ószszel Komárom ostromára megy; 1706 tavaszán 
íTlAr.irii elődével gr. Forgách Simon luil Bécs felé és Dunántúl 
. hiwli operntiót. A fejedelemnek és különösen Bercsényi- 
' ' ' ' I Ez utóbbi Bottyán tábornokkal szem- 

it hóty vezéri ügyességét. Csak azt sajnálta, 

ÍmU betegea, .•* lábfájás miatt nem mozoghat elég gyorsan. 
Se^Kíiíiiifóság tekintetében páratlannak tartotta. Bizonyos- 
ija — Úgymond az ember azt, a mit reá l)iz. 
• !i! lehetne cserélni, nem ogv nyalkának srófolnám ki 
r .») , 

.jvár védelméről volt a szó, a fejedelem 
i újvári commendansnuk kinevezni ; de Ber- 
»/» oda i>* Bcrthótyt ajánlotta, mint a ki nyilt csatákra láb- 
iinatt alkalmatlan, de várvédelemre Tiajíryon alkalmas. Hivat- 
^k irra, htjgy azelőtt is jó vég béli kapitiiuy volt.^) 

Mibau mielőtt oda kineveztetett volna, 1706 őszén ismét 



•' H4fc(V»3r l«?^>- KMrolyiltoz, «2ept. 22. Thttlynál. lUkOcay-tái. 
■^ I ■. 66, l. 

1 V. 241.1. 



*2'ói) 



SISIUNSZKV MUIALV. 



u Tisza vidékére küldetett, aliol a ráczok garázdálkodtak. A iipmnt 
sereg Rabutia tábornokkal Makó, Vásárhely és Szentes vi'l 
telelt. A következi'í év tavaszán Kecskemét alatt dúltak a láczoK 
és a magyar főtisztek, jelesül Berthóty és Csajágliy közötti ver- 
sengés miatt nagy szerencsétlenség érte a magyar sh 
Csajágliy támaszkodva Károlyinak egyik levelére, felmond i .. 
engedelmességet Berthótynak. a miért a fejedelem kennényen 
meg is büntette amazt. 

Mikor a császáriak meg akarták akadályozni az 1 707-ki 
ónodi országgyűlést, Berthóty már Érsekújváron volt. Sz 
vette csekély haderejét, kijavította a rongált bástyafalakat > 
állította az ágyukat, helyreállította a hadi fegyelmet, s úgy várte 
a németek támadását. Jó jelnek vette, hogy ügy raj méh szálloU 
a piaczon levő egyik ágyujára. 

Mikor a Pájíi János és Heiszter vezérlete alatti cí' 
sereg 1708 uszén Érsekújvár alá érkezett, Ocskai László, 
fejedelem seregében szolgált, levelet írt Berthótynnk, m« 
felhívja: juttassa a várat a németek kezére; esküvel fo^ 
hogy rövid id(i alatt Heiszter és Pálfi iSgy is egyesülni f 
EHzterliázy Antal, Bottyán, Ebeczky, Bezerédy és Balog Istvúu 
hadvezérekkel. 

Berthóty csakhamar átlátta a csalárd szándékot, e levelei 
átküldötte Bercsényinek, a ki azomial sietett a helyszínére, hogy 
vizsgálatot tartson. Ocskay megszökött, de később elfogatván, 
hadi tövényszék elé állíttatott, hol azzal védekezett, hogy 6 azt a 
bizonyos levelet Pálíi parancsára irta alá. 

Szeptember hóban Érsekújvár már bombáztatik. H' 1 
>köpte a markát, hogy két hét alatt semmivé t^szi Ujv 
erejét.* Bercíjényi úgy volt meggyőződve, hogy Újvárnak 
nagyon lehangolólag hatna íi népre: ellenben a győzelemből 
nemcsak a haduk, de az egész tartomány is megbátorodnék...') 
Tehát :»z egész hadi erejét itt akarta összpontosítíiui. Egy véö 
asszonyt, aki tátosnak adván ki magát, azt állította, hogy ő 
Heisztert lovastul kilencz nap alatt elpusztítja, s ha akarja, a 
németnek egy puskája se sül el — őrizet alá helyezett. 

Az alatt Berthóty, kinek őrhada csak 1900 emberből állott, 
azokból is .JOO-an betegen feküdtek, hősiesen védelmezte várát. 
Az alvezérek között nemes verseny keletkezett, s kitörések által 
igyekeztek az ellenséget megrontani. Bercsényi a szomf'ZÓd fal- 
vakat felégette, s így a nőmet sereg nem kapott se ' 
szalmát. Már október 13-kán azt irta Bercsényi a feji^ 
hogy >az német Újvár alól egészen elindult*. 



») Bercsényi lovele sxepl. 23. Tlmlyniil VL 99, ). 



faSOXOlUDTáRMEaYB tM'ilSPÁNJ \ 



nrrtlióty néhány száz lovassal még Érsekujvárott maradt 

más vidékre vonult. 
• ^v:inijegyóben Kákóczynak csak csekély serege 

follr III ötszáz liaj(]u volt itt elhelyezve. Bercsényi 

|7 i-kcn azt irta a fejedelemnek, hogy *valoban szegé- 

Bji 11 ezen regiment, mindössze sem verekedlietik föl- 

jebb 5tK>-nál. Feles hajdúját moudja (Csajági) az Tisza két felin 
SiegotI körül : G-yón, Tápén, Szentesen, Maroson, Vásárhelyen, 
-ím^i? PélervArad felé is az Duna mentiben.* ') 

' g ellenszenvvel viseltetett Berthóty iránt: 
Dl . ' lenni, mivel magút többre becsülte amannál. 

Volt íÁ köztük gyakori összeütközés, de Bercsényi csak azt 
kitlata, maradjanak együtt, - megjavulnak egymástól.*) , 

Október elején elterjedt a híre, hogy Heiszter ismét Ersek- 
aj- ja ostromolni. Ennek következtében Bercsényi uta- 

li! iiótyt, hogy a várat kellő élelmi szerekkel lássa el. a 

feleslegeid lakosságot, a m'íket szállíttassa ki ; és hogy mindenekben 
jö píldat mutasson, saját nejét is szállíttassa ki. Berthóty hűsé- 
|»tti bájtot ta végre a parancsokat, daczára annak, hogy már 
íU ' ' volt. Parancsait többnyire az ágybő! osztogatta; 
(■' ■/. ellenség megjelent volna, 1700. október Ul-kán 

laegiuiit. 

Halála után más csongrádmegyei főispán nevével nem tulál- 

iöxuük egész a szathmári békekötéssel beállott új korszakig. 

Hiutali előtlje és kortársa gr. Forgách Simon még túl élte; de 

tt Mélyi h;idjárat alatt 1706-ban gyanúba keveredvén, elfo- 

s Szcpes várába zdratott. Innét egyszer éjjel mene- 

:.:.art; de a loereszkedésre előkészített kötél elszakadván, 

/i^ifácb a mélységbe zuhant és lábát törte. Ismét a fogságba 
jlerflll. .* 'luári békekötés utáji kibujdosott az országból és 

[Leogycl ti halt meg 1721 körül. 

Ezzel a török vihíg és magyar forradalmak emberei letún- 
A közélet szinterérűl, III. Károly alatt a vármegyei életnek 
xeti új korsxaka kezdődik. 

Zsilinszky MihAlv, 



MThfllvr.HÍ Vf 17P. 1, 



A PIASZTOK ES A MAGYAR ANJOUK 

KÖZÖTTI ROKONSÁG. 



Beleházi Bartal (ryörgy azt állította, hogy I. Károly 
magyar király némely jeles származású, de királyi vérrel össze 
nem keveredett magyar főurakat persa módra rokonainak és 
atyafiainak nevezett. *) Például hozta föl e helyt Boleszló eszter- 
gami érseket a toszti herczegek házából és Farkasfia Tamás 
■erdélyi vajdát ; másutt *) Osörlei (de Chyrle) Andrást és nejét 

De voltak még mások is, kiket a magyar Anjouk rokonaik- 
nak neveztek; úgymint Meskó veszprémi püspököt, Fehér 
Ulászlót a szent-mártoni apátság kormányzóját, SchweidnitEÍ 
Annát IV. Károly császár nejét, Oppelni Ulászló herczeget a 
nádort, hogy egyebeket (olaszokat, németeket) ez alkalommal 
hallgatással mellőzzünk. 

Nagynevű és nem kisebb érdemű jelesünk e persa nézeté- 
ben soha se osztoztunk, még Tamás vajdára nézve sem.*) 
Ma már Grotefend műve alapján ki is tudjuk mutatni, hogy 
Boleszló érsek, Meskó püspök. Fehér Ulászló, Oppelni L^zló és 
láchweidnitzi Anna mily rokonsági viszonyban állottak a magyar 
Anjoukhoz. 

Grotefend szerint Toszti Boleszlót, Beutheni II. Kázmér 
berezeg fiát a sziléziai kútfők 1289. januarius 10-töl fogva 
ismerik. 1297. deczember 19-én mint boroszlói kanonok kerül 
elő, 1309. márczius C-án mint toszti herczeg keltez. Ezen adatok- 
hoz sorozhatjuk, hogy az esztergomi káptalan 1321-ben megvá- 
lasztotta őt. akkor diaconust és a krakói egyház scholasticnsát, 
eszterganii érseknek. XXIT. János pápa e választást ugyan meg- 



■) Commentar. III., 22 : > virosque plures, quos magnó quidera ortu, 
regio tanien sanguini hau(] iuixto.s Carolus, persico itidem more proximoa et 
cognntos suos appellavit.c 

•) Csallóköz tört. vdzl. 5í*. l. 

») Századok, 1889. .S7i. 



tS A llAOYAIt ANJOPK KAz/>TTI ROKONFAg. 2J5ÍÍ 

aisiMlí*; tckintvo niiígis Boleszló jeles tulajdonságait, leg- 

H?n előkelő szárniazílsát, kinevezte esztergami ársekké 

okti'iber 2.), aztáii Kómában fölszenteltette, az érseki 

ufí\ foiíiiszíitette, conservatorokat nevezett számára és 

flf kegyelmi levelekkel ellátva szf^^khelyére küldötte, *) — 

ílözló, vagy miként egyes okleveleink nevezik, Bogyoszló 

az 1328. évnek szinte végéig jól korraíiuyozta érseki 

Éét Kijulvány.'íihun ritkán nevezi magát toszti herczeg- 

Iw nevezi, e c/ímét uz utolstJ helyre teszi. ■) Ellenben 

tója; Theophil esztergami prépost így czímezi; »Venera- 

ier dorainns Bogeszlans, dux Tostensis, dei et apostolice 

H. Strigonifnsis ncclesie archiepiscopus, ipsiusqiie 

firri>otuu8, jnetropolita.« ^) — Világos tehát ezekből, 

bátyja volt Máriának, a magyar királyné- 

elsú hitvesének ; tehát sógora volt a királynak. 

- f»edig öc«c8e lévén Boleszló érseknek u^iyan- 
jt I károly királyhoz. 

'iai küttok annyit tudnak, hogy 1313-töl 
P-ig a sjt. .lánus lovagrend tagja, I."U8-han Magyarországon 
* ^ühez hozzá adhatjuk, hogy Mesku (vagyis Mihály) 
Ital niegzjiklatott .Tános nyitrai ]>ü8pöknek volt 
alódja. El/»kerűl mint ilyen már 1 '12H. oovf'inber 17-én 
14. .június 2-im, *) jóllehet a pápa Meskót már három 
ll'tbb (1334. május 11.) áthelyezte volt a veszprémi 
. silt nyitrai utódját is kinevezte Vid barát szeme- 
li szinte üzíikadathinul előfordul mint veszprémi 
• iisszony kunczellárja, rokona és híve"); 

- ő-én azonban a pápa már úgy beszél róla, 
>oUm boné raemorie* veszprémi püspökről, ki Magyar- 

•máíl-- '•" tilis partibus) hunyt el. Helyét Istvánnal, előbb 
«8uá' kel (még eUíbb pécsi préposttal, ki egy ízben 

K is volt) töltötte he.') 
La ifiezen ágához tartozik Oppelni lAazló 

laWí, május i — 1372. szeptember 15 utánig nádor és 



ft*i»Mr Monttui. Hung. I , 472. 9«tiq. 
!i. VIII u. a.íy. 
,. ilüi. 

ÍIT II, 2\>«5. VIII; III, 725. 
Huntr- I, ''98 Be'il 

•) A^j9uk. **kmt. III, r54tf. : Mnskn, ilei et apogtolic^ íedis gratia epi- 
tWafpírirTii^n*!' riiil. (lnniiiiH tf'gin'^ cancellarias, proximus et fidelis 
k,« — ' ':I6* (d« gener*' Hahót) és a királyné fölovász- 

,lit- . :2Íinex, bérelte. (Zalam. Okit I. 406.) 

*) TX^HMT^ ]at>uuiu. Uuug. I, S72. se<iq. 



234 



^ PlASiTTOK É8 A MAOYAR ASJÖL'K 



pozsonyi vármegye-ispán, ki aztán Lengj'elországbíiö wolgálU 
az Anjou-házat, f 14í»l. rnájus 8-án. 

Hogy az eddig előadott rokonsági viszonyt világosan fel- 
tüntessük, adjuk — kihagyván a kihagyandókat — a követkeró 
leszármazási táblát : 



Ocpclnl iksMilé bcrcicg, t Wl. 



D4Mtlhrnl Ktiimét kcrexc^, t Hl*. 



Orrelai fi»/eni« hecucg, f tOX 



fMetUö, entcr- Vttku, njilrai, Vuria. L Khrniy 
tfml crMsk. axUti venprúmi uiA^ar kirit)/ 



Oppelni Itftki* b«resir«, r 11^ 



UtíM nAdór, Blat inaL , 



A Piasztok Ugyanezen ágának volt egy ifjabb. P 
nevű, csápzári udvari bíró(Hofrichtei') tagja is, ki mégha-: 
után. Némely genealogusok neki, — mások hasonnevíl aty 
Boleszlő falkenhergi seniornak feíes^gfll adják Erzsébetet, íúivmi^ 
I. Károly magyar király leányát. Grotetend e házasságot fun- 
jecturánál (.'gyébuek nem tartja, a miért nem is foglalkozni; 

Ellenben minden Hgyelmünket leköti, hogy 8ch^\( 
IL Henrik berezegnek (f 1343 után) hites társa Kiífalin, 
I. Károly magyar király leánya, mely házasságból született. 
Schweidnitzt Anna, IV. Károly Cííászár harmadik felestége M, ki 
Píilacky szerint (Zweito Stammtafel. a Gescli. von Jí 
ri/I[. kötet függeléke) 1339-ljen született. 1353. imjííü 
ment férjhez és I3fi2. november 7-én lialt meg. Gi 
Palacky és Werunsky ugyanegy nézetben vannak, ninp 
Lajost, kinek udvarában ^a bájos Schweidnitzi Anna nevel 
nagybátyjának nevezik. Erveiket közelelíbről nem íhi 
mellettök látszik szólani Nagy Lajosnak Budán, l ■ 
27-én keit levele, melyben IV. Károly császár iránti tek:: 
lemondott Sehweidnitz és Jauer herczegségekről és luu. -." 
jogairól, -'Que iiobis, reguo seu corone Hungarie in dictis ilucí- 
tibus conpetunto 2) Már micsoda joga lehetett volna ]SÍ 
országnak a mondott herczegségekre, ha nem az, hogy uv.o ■ 
leges örököse a magyar király unokahuga volt? 

Ha azonban szinte kénytelenek vagyunk Anna flJi.vjjít, 
Katalint, I. Károly király leányának elfogadnunk, ugyan iw-i- 
gyűl bajunk, mivel a magyar történelem semmit se tud :or<i!, 
hogy I. Károly királynak leánya is volt, pedig kiónikáink tllcM'- 
e tekintetben panaszunk nem lehet, minthogy Károly király íra- 
dekát gondosan följegyezték ... de csak a törvényest. Mi K '<^ 



•) Orotefend, SUmmlafeln der achlesiachen Fürsten, V. tiíbl* i .'. t* 
16. szám. 

*)CD. Morav.yJll, i64, 



Íi35 



línban KArxAj királynak nem törvdnyes gyermekét szemléljük. 

' ' ívjíogy a magyar király (eleíldig) egyetlen leányát 

tt scliweíilnitzi herczegecskdiiek adta feleségül, 

n kizárja a föltevést, hogy Katalin törvényes 

' í . 

A magyar történelem ismeri Károly király természetes fiát, 

^ " fv'm győri püspököt, kinek mikor életrajzát megírtuk, már 

ttik azon gyanításuiikat, hogy Károly királynak volt ter- 

imict 1 is. •) 

I 'igzló, a szt-mártoni apátság kormányzója (1377 — 

l'''.>-ig) a Untjt/ci Piaszt családnak volt tagja és iinokaöcscse 
/.V.-jf'Vrnck I. Károly király harmadik feleségének. Leszárma- 
;ii«;it rö\ idscg okáért e stemmában közöljük : 

/. hatmtr, ku|«viai hercle^g. 



K l«wl hf-rucir. t 1287. 



II. vagjli I.okltlek Vlitfth; lengytl 
király, f inx N«<jc: Kállai UtMcfi. 






Erti^fttf, vnnfyAt kirAijrn^, l. KArnIy 
király )iann««)lk felesége. 



-íf n«MÍ», «uml'inArU>nl korinány»il. 



CximírMór') Fehér Ulászló viszontagságos életét Dlugosz 
útíii Pl^.g jól adta ; kimerítőbb Caro Jakab. ^) 

'\mi Farkasfia Tamás erdélyi vajda (de genere Kachich) 

'a magyar Anjoukhoz illeti, egyszer*) abban a véle- 

ilíitik, hogy e rokonság talán csak lelki atyafiságra, 

twmji-^Hgra vonatkozik, de miután e véleményre kellő alapot nem 

taUllunk, másszor azt a nézetet vallottuk, hogy ez aö'éle vad 

mkoaság és azon viszonynyal érintkezik, melyből Károly király- 



-.l'r,,l^l l»ií,í). 372. I. 

^, L, 90. l. 

ir. — Mí e« adatokhoz a kővetkező levéllel járulunk, 

.4 13 79. október 2. a pozsonyi káptalanhoz küldött : 

iitia reginu Xungarie, Polonie, Dalmatíc etc. fldelibas 

'^lODÍensift SAlubem et gratiam. 

dumufl ín niandatía, qaatenus alias duas literas 

ii^ ^ ' hi8 exhibendas, pro religioao dominó Wla<H9lao, 

. :.'i!L' ) aatore monasterii sancti Martini de sacro inunta 

I empUno nuigistro tavornicorum regalium (Szent-Györgyi 

«) : r ^eslrum hominem idoneiim eidem ejüiiberi . . . laciatis. 

qcud ulcn) vÍsís Hadem literis noitria feoerit vei responderit, nobis 

Itv rocribAtis. 

Itatnin Bude, dic domJnic* proxima pest /estum s. Michaelis arcban* 
U« MUK) dotnioi 1379. 

(Papiro* szeleten, ztirlntiiu v/jrös gyürüpecaét a struczuzal. Megvan 
locijrrkApUűan ursz. Ipv<51t. Cnpua 28. t'asc. 20. ni*. 26.) 
*) Érdekts ptr a XI V. csatádból, 6. lap. 

SciftAX^^R, 1892. ni. n%i^, 16 



236 A Pl ASZTOK ÉS A MAG Y Ali ANJOUK KÖZÖTTI BOKONSÁS. 

nak természetes gyermekei születtek. Mióta azonban annak isme- 
retére jutottunk, hogy I. Lajos király is, édes anyja is Tamás 
vajdát proximusának nevezte, beláttuk, hogy ismét tévedtünk. 
Biztosat megbízható történeti adatok hián ma se mondhatunk ; 
még is leginkább valószinűnek tartjuk, hogy Tamás vajda máso- 
dik felesége a Piasztoktól eredt. Hogy Tamás vajda legalább 
kétszer nősült, onnét következtetjük, hogy míg Miklós (Konya) 
és Mihály nevű fiai meglett emberek : az egyik a királyné fő -étek- 
fogója és több vármegye ispánja, a másik pedig váczi püspök, 
addig Gráspár és László nevű fiai 1340-ben míg Undluli. — 
Második feleségét Annának hittak (ha jól emlékezem) és 1345-ben 
még élt, és ez lehetett a királyi rokonságból való, minthogy 
1333 előtt nem nevezi Károly király ez érdemes szolgáját 
rokonának. *) 

Csörlei Andrásoknál is ez lesz az eset. 

Grotefend e két esetben tájékozást nem nyújt. se tudhat 
mindent, és jeles könyve magyar részről sok pótlást nyerhet. 
Ajánljuk dr. Wertner barátunk figyelmébe, valamint jelen czik- 
kelyünket történetbuvárainknak szíves pótlásul — ad similia para- 
tissímus. 

U t ó í r a t. Jelen értekezésem már ki volt szedve, midőn 
az Anjoukori Okmánytár dús tartalmú VL kötete megjelent, 
mely 234. lapján L Lajos királynak 1345. szeptember 19-én kelt 
levelével fényesen igazolja föntebb kifejezett föltevéseim helyes- 
ségét Farkasfia Tamás erdélyi vajdára nézve. 

Farkasfia Tamás vajdának csakugyan két felesége volt ; a 
második, Anna pedig László ossveczi (Auschwitz) berezeg- 
nek leánya, kit Nagy-Lajos király rokonának, consanguineam 
noatram nevez. 

Pór Antal. 



•) Fejér, VD. VIII/III., 679. 1. 



IRTENETI IRODALOM. 



Orosx Törtéuotírús lüUI-ben. 

n. 

^. A niult esztendőnek azon termékei közül, melyek liazánk 

it^t bármely szempontból órdekellietik^ első sorban a 

\4izi kiitol lUokai kell felemlítenünk. Itt azonban többnyire 

cvit fclvnrolúsukra kell szorítkoznunk, mert ezúttal történetünk 

ból e téren mind csupa távolabbi érdekű eredmé- 

T.ilálkozunk. Ilyenek p. Uazpeiuzkij tanulmányai: egyik 

il Min. Narod. Proszv. februári füz.) a híres 642. évi 

^"i'-i.itifin:i|»Mlyi zsinatról, mely az óhitű egyházat raegszilárdí- 

^""' 'I másik (ugyanott szeptemb. és októb. füz.) a mely 

' 5:aak XI. é8 XII. századbeli vallásos és philosophiai moz- 

1* it^ltatja, s a nyugati scolasticizmussal igen tanulságosan 

^ j :jri Össze. 

Közelebbről i^rdekelbet bennünket Bjelajef^) díszes illus- 
^rált TiMiukrijrt ii görög császári udvar szervezetéről, melyre nézve 
jules Labarte-nak (Le palais imperial de Constanti- 
-..;.' i ai ts, I B61) már részben elavult munkájára voltunk utalva. 
— iipovxzkij (Zs. Min. Nar. Proszv. noveTtíb. füz.) a i*7G. évtől 
keaUe n X. és XI. századi görög-bolgár harczokról értekezik. 
Vi^flll kimerítő áttekintést nyújt a Byzáncz történetére vonat- 
Voirttígész ujabb irodalomról VoÉzilyevszkij^) könyve. 

Hozzájuk csatlakoznak MnrkofnfiV (Ruszkíj Vjesztnyik 
Hí'Víinb. füí.) archaeologiiii kutatásai a kazárok földvárairól. 
^- "^ "f a Voronezs folyó mentén találta meg, 

'"I ' nőtt fel azóta, de azért valamennyinek 

typusát meglehetett állapítani. A kazár földvárak min- 



'I Bjetajr/. Byziintinii. Ocserki, niaterinlyi i ZAmjetki po vizantij* 
uAnlfBoratyáDi. L Obzor gluvníh ciiáflzt«j balyxova dvorcza vízati- 
itiklli. S.Pet^rburg. 1891 
•t Obosrjenjr^je Irudov po Vizantíjszkoj isztoriji. S, Pb. 1891. 

1G» 



238 



TÖKTÉKBTI IRODALUM. 



deuütt a sziklás szakadékos part lueriHlékum tiii;i 
hol egyúttal a lolyú kanyarodik, (iíiiien a wi 6>'\ 
helyneveink is) öblöt képez. A oiagashitokat 7—^ oroozj 
mélységű árok veszi körül s efölött — annak nientén faf 
húzódtak végig, közben egy egy kapuval. Az egész erődítmény tehá 
a gyftrű formájához hasonlított (lásd Győr nevű helyneveinket) 
mely azonban nem volt teljesen csukott, raert két végéví^l a vízi 
parthoz támaszkodott. Egy helyen egy nagyobb ilyen vár mellet 
3 azzal contactusban a mellék magaslatokon két kiacbb vár 
látható. Az így gyűrűbe fogott 4- -6 magy. holdnyi terület tel^ 
van széles és mély árkokkal és dombokkal, melyek ma is '• ♦»■ 
nyomai az egykor szorosan egymás mellett nagv sok 
lakó kazárok toldkunyhóinak és sátrainak. Az il 
szetesen csak télen által laktak vagy nagy ve 
mert — mint a kútfők mondják, — tavaaszal már kiki a magij 
íoldjére ment így nézhettek ki őseink földvárai is, s a Marko 
által fölfedezett typus talán a mi kutatóinknak is támusziíontuj 
szolgálhatna. 

Az orosz irodalomban már évek óta nem jelent meg uija 
munka, mely hazánk torténeimét annyira közvetlenül érintené 
mint Grol Konstantinnak » Magyarország és a szláv ság tort 
netéből a XII. században* *) czimii könyve. Ez ugyan már ismer 
tetésUuk tulajdonképeni körén kívül esik, mert mi* ^ 
látott napvilágot és mint halljuk, Grot könyve nemsok 
fordításban is meg fog jelenni. Mivel azonban eddig irodalmuukd 
ban tényleg sehol sem volt ismertetve, meg nem állhatjuk, bo^ 
abból az alkalomból, uiidón a szentpétervári akadémia a múlt él 
szeptb. 25-iki ülésén e munkának az Uvarof gróf-féle 5(JU rubele 
kis díjat odaítélte — róla egy két szót ne szóljunk. A je 
varsói tanár m;ir régóta foglalkozik hazánk régibb történei" 
de mostani müve az eddigieknél nagyobb szabású s egy egész 1 
a II. Gyejcsa királyét s közvetlen utódaiét 1141 — 117H-ig öleE 
föl. Sietünk készséggel elismerni szerzőjének nagy szor 
a kútforrásokban való jártasságát éa lelkiismeretességét, i 
e mű törtéaetirásunkat kétségtelenül új és érdekes ailaiukkaJ 
fogja gazdagítani. A mi azonban styljét, előadását illeti, az ige 
nehézkes, darabos, s adatain egy perczig sem tud uralkudiiij 
Alapfelfogását az orosz szlavofilek ismeretes frázisából kapt 
készen, hogy a keresztes hadjárat nem volt egyéb, mint a latit 
germán világnak küzdelme a görüg-szlávvilág ellen! Ilyen fu 
felfogás mellett természetesen, Grot több, nagyon is eredetíl 
fedezésre jut hazánk történetében. így például, hogy csmk 



*) Grot, íz iwtoriji ügriji i szlavjausztva v XII, vjtikje. Yarsű IMI 



TÖRTÉNBTI IRODALOM. 



239 



•fóMn't^t HmlítBÜk : a szászoknak hazánkba való betelepítését is 
<k béte-noirejával : a latin-gennán >Drang nach 
. luagyarázza, a niinek — Grot szerint — II. Gyejcsa 
sem tudott ellentállni. >A cultura legalacsonyabb (!) lépcsőjén 
állij íltörökösödött finn-magyar elem — raoudja tovább Grot 
ir - . n rnnj^yar birotlalora részeit eíjt/sc'gfs sztrvezcibe tömö- 
JÍí ♦•/ micsoda, ha nem cultura f) — magától értető- 

di j jíkújilnak önmagától nem tudott valami határozott 
iriojl vagy eszmét adni!* De igenis adtak — azaz hogy a 
- int is, csak akartak volna adni — a ruthének (!), a 
ívok és a tótok (!), kik mind szilárdul ragaszkodtak 
lioz, ni.ir t. i. a keletihez (!) »Egyáltalán az óhitű- 
k — kiált fel egy helyt — még igen erősek voltak 
tt lialhatósan adt;ilc életjelt magukról !« Hogy mi erről eddig 
- "t ^e tudtunk! De sőt volt egy egész neoizeti szláv párt is, 
ji régi keleti valláshoz húzó tömegekre támaszkodva, 
germán világ ellenében a görögök (Mánuel) mellett 

Kzek 8 az ehhez hasonló együgyüségek szolgálnak Grot 
' 't'k »viV''r !;r gyanánt. De nekünk inkább úgy 

mint az k gyiijtott gyertyák, mert ezen »esz- 

ismeretes po«lánteriával előadott események közt. 
•lat sincsea.Egyetlen egy pozitiv adattal sem tudja 
t kcztetéseit (a mint hogy teljes lehetetlen is), pedig 
■ nriálja. S ez annjnra szembeszökő, hogy még 
?'kijnek, Grot akadémiai birálójának is föl- 
vetésen, hogy Grotnak sikerült egy eddig 

. :. av világot Magyarország kellős közepén 

tiie. (Azt hiszem, e »rólfedezések« szerezték neki az 



«*ii 



■ •**»».,* 



íhtikft eszközeiül axolgiUó ezen |iíj'a>'íó elmefuttatá- 

ti is) számtalanszor megczáfolták. De egyiiltalűn a 

't éppen a középkorTian lehetetlen kimu- 

•^llett még r<;ak föltételezni Í8. Ott a hol ns 

iMk;«t és nem jiizabad embereket ismerti hogyan^ 

volna n nemzetiség ? A rutbén, a sxerb, a tót 

i.-iii volt az, hanem vni^y rabszolgát vagy szabad 

:ilö terhekkel, emitt pedi)>: ejfyenld jogokkal minden 

i'rif. Nemzet-íéíri szellemű politikai szereplést tehát 

-zrekr'il leKytn is hzó — egyesek sehol sohasem 

mely urután sr,ázadok múlva itt-ott nemzetiségi 

ilt^tpk élvezhettek, úp csakis pontosan körülírott 

ellenazolgú Hat ások mellett. Ámde éppen a mi 

'knek — egy-két falut kivéve — semmi nyoma. 

nben Vütt Horv&trirszágnak volt igazi autó* 



240 



TÖHTENETI !RODALt>H. 



Uvarof-dijat !) Habár — úgy moad — e szláv világról, egy külön 
szláv politikai pártról sok szó folyik is e munkában, — Vaazí 
lyevszkíj jelentésében kénytelen volt bevallani (Zsurnal Minisz^ 
Nar. Prosz. deczemb. füzet) hogy ezen pártnak »ügy mibeuU'té 
valamint a nemzet tömegeivel való szerves összekött^'t^se re 
nézve humdh/os és problematikus mai'adt*. Különben Grot 
maga is érezte e tátongó ürt tbeóriái és a tények, a hallucinádd 
8 a valóság között, — mert előszavában jelzi, bogy Magyarof 
szagnak ezen korbeli belső: sociális és vallásos életet szint 
tanulmány tárgyává akarja tenni. Azt Liszszük, hogyha 
szavát és hasonló komoly szorgalommal fog majd hozzá, ai 
nyéket -^ ha ugyan Píö úr olcsó babéraira nem vágyakozik 
magának fogja tartani, nehogy mostani müvét sajátkezüleg ke 
jen lerombolnia. Még csak egy megjegyzésére kell reflektálnuii 
hogy t. i, >a jelenlegi magyar történetírók egyáltalán minth 
figyelmen kívül hagynák ;iz e korbeli ( t. i. az Arpárl-kori) Mag 
országot, mert úgy látszik, az szelleménél és karakt 
fogva nekik kevésbbé rokonszenves!* Nagy vakmerőség' 
mindenesetre ehhez az Ítélethez olyan ember részéről, a 
matjyaruí ntm tud s következésképen az e téren való rendkivQ 
kiterjedt kutatásainkat nem is ismerheti. De hát ez is 
visszhangja a már ismertetett zavaros eazmekörnek. mindussx^ 
— egy pathologiai tünettel több. 

Az e fajta munkák után, valósággal üditöleg hat ránk ar 
olyan komoly tudományos tárgyilagosság, melylyel például Szergt 
Jtvics-nek >Orosz jogi régisége i « -beu ') találkozunk. Ez a leg 
ujabb 8 egyszersmind a legjobb orosz jogtörténet. Elődeinél 
munkája — ide uem értvén például Kovalyevszkíjt, aki az i»ros 
jogot az ösi egyetemes jog szempontjából tette tanulmány tár 
gyáva - inkább tankönyv volt, mintsem történelem. Szergejeric 
művéből eddig csak az első líötet jelent meg, mely az orosz terüj 
letet és lakosságot tárgyalja a legrégibb időktől a XVIT. század 
végéig. A régi orosz fejedelemségek belső szervezetének lagla^ 
lása után, sorra veszi a középkori orosz társadalom különbőz 
rétegeit : a rabszolgákat (cholopy), a szabad parasztok (szmcrdyl 
és nemesek (bojáré) s végül az udvari népek rendkívül vált 
zatos nsztály.iit egyenkint részletesen, a kútfők teljes felhaszuá-j 
lásával. Természetesen^ e részletekbe itt mi nem mehetünk bül* 
de a ki valamikor az Árpád-kori magyar társadalom tört^ 
fogja megírni, a szláv népek jogtörténelmét és így a 8zer 
vicsét sem fogja mellőzhetni. 



•) Russlc(ja Juridicseskíja Drevaoutyi. I. Territorijü i nftssetyenyiid 
8.-PeteTburg. Ifi»l. 



Középkori törtenetünk a lengyel történetírásnak is méltán 
|»obt kö8x8nh«'t s még többet várhat tőle, de az oroszok kuta- 
lUtaít Kfiin MHllcfilözhetjük a lengyel történelem terén többé. 
»dnak ezek azámbaii és tekintélyben egyaránt, 
i (tsen előnyös ismerni az oroszok lengyel tanul- 

mányait, mert azok vitásabb kérdésekben gyakran az »audiatur 

' * ■ • ' szerepét játszák. Ezt egy minket elég közelről 

'»! is láthatjuk. Brtiter íirnll lengyel tudós egész 
■1 nyelven (Lemberg 1889) László opuliai 
. líország ismert nádorispánjáról. Szerzű termé- 
v;A't*:sen a !engj*el földön s különösen Vörös Oroszországban 
uí^'vi* Kálidban 1372 — 78 közt viselt dolgaival foglalkozik 
ifibilili. de ktitatásai nem csak ottani szerepét hozzák tisztába, 
berczeget magát is, a ki eddig történelmünk- 
caak áruyéktalau alak volt, - megegyénítik, 
'^iknogy Fíreiter még most sem tudja neki megbocsátani, 
n, ■ 1. .rink tt magyar királ}Tiak érdekében működött Halics- 
t. i. az ne a lengyel — hanem a magyar koro- 
toltasRék. Bosszújában valóságos karrikaturát csinál 
ie éí? érdekes látvány nekünk, midőn a lengyel tanul- 
líiaiiyairnl hírtíeves orosz LinnicsenA-o (Zsurn. Min. Nar. Proszv. 
j'il fili.) a legmelegebben veszi védelmébe László herczeget és a 
magyar érdekeket! Maró gűnynyal fűszerezett éles kritikával 
"iiiLiijii ki. hogy Breiterböl csak a lengyel chauvinismus beszél, 
íwiikor LáH/lóta legönzöbb embernek, árulónak (már t. i. szülő- 
^ililje Letígytdország iránt) hitszegőnek, szóval egy politikai 
'íl'óii.L Testi. Pedig éppen a Breiter adatai világítják meg egész 
in e rendkiviili embert, kiben nemcsak Nagy Lajos- 
ügyes és megbízható diplomatáját, hanem mint 
1 1, erőskezű kormányzót ismerjük meg. 
A/, tíjkoti történetnek kétségkivül egyik leg^jelesebl) ter- 
ii'iktí iiz orosz történetírás egyik vezérétől Ilovajs^zldjtöl *) szár- 
f««ó Oroszország Történetének harmadik kötete, mely egészen 
^ XVI. századnak van szentelve. Oroszország legfontosabb kor- 
^uk.i »>/. iMMrt akkor áll elö, az addig^ különféle fejedelemségekre 
"s orosz birodalom. Érdekes aztán figyelemmel 
II egységgel párhuzamosan növekvő czári absolu- 
' ^fi^uv fejlődéHót, küzdelmeit a régi Oroszország szabad intéz- 
r. I ,.;,,, i2| ^jjjg végre mindent magába olvaszt. Persze e fej- 
tét ott helyben, Oroszországban az annak megfelelő 



'" vtwnjii Jioízsziji ilJ. kot. Moszkva, 18Ö0. 

•z nemzeti országgyűlésiek (veose) egészen a XVlI. 8a4- 



242 



TORTKSKTI lRODAL<.iH. 



erővel és igazsággal kimutatni ez idííszeriiit neia lelict- TMÍ 
ez az igazi oka jinnak, hogy llovajszkíjnek e várva várt kötet 
egy kis csalódást idézett elő, s a kritika egyértelmtileg elsietef 
munkának jellemezte. 

A XVII. század diploraácziai történetéből Forszteu (Zsum 
Min. Narodn. Proszv. jun. íuz.) Svédországunk Oroszországgá 
való tárgyalásait dolgozta fel 1633— 48-ig a stockholmi levélt 
adatai alapján. Hazánkról s Erdélyről is van benne szó, de 
kilátásba helyezett további kutatásoktól II. Rákóczy Györgyi 
vonatkozólag sokat remélhetünk. 

Ugyané századból egy horvát papnak : Kr 
nek furcsa oroszországi szereplését ismerteti / 
Min. Narodn- Proszv. oktőb. és novemb. füz.) terjedelmes tanul- 
mányban. Bennünket mindez inkább csak lélektani 8zemi>ontbé 
érdekel, hogy t i a horvát kath. papság közt a szláv testvér 
ségnek már akkor is voltak fanatikusai, kiknek semmi seij 
volt lehetetlen. Krizsanics zágrábi kanonok egyenesen azzal 
szándékkal ment lG59*ben Oroszországba, hogy az oroszokA| 
megtérítse, és erre aztán őt — méltán Szibériába küldték. KülÖí 
ben egy nagy tervet is dolgozott ki Krimnek meghódítására, mely 
nek kivitele természetesen szintén lehetetlen feltételek' 
kötve, hogy péld. a lengyelek és oroszok béküljenek ki e^_ 
8 azután .... — azt hiszem a többire senki sem kiváncsi. 

Az orosz C8. palaesztinai társaság legutolsó .'iO-ik kötete ' 
a mi szempontunkból is fontos adatokat tartalmaz. A XA^II. sz 
zadi török birodalom egykorü leirása ez, mely a maga i 
egyetlen. vSzerzuje ugyanis egy Dorochin nevű orosz en^ 
1662 táján török fogságba esvén, janicsárrá lett s mint ilyen 
Törökország minden részében megfordult s kiszabadulása ut 
megírta viszontagságait. Bu<la 1686. évi visszafoglalásának 
szemtan uja volt, valamint sok más csatáknak is. Élményei leírása 
kívül, munkája topographiai tekintetben is tanulságos. 

A Uifujahh kor történetével, mint Oroszországban mindij 
a múlt évben is rendkívül sokat foglalkoztak. 

Tatiscsef az ismert nevű orosz diplomata, a >RuszIi 
Vjesztnyik* külpolitikai levelezője, I. Napóleonnak Sándor czá^ 
ral váltott eddig ismeretlen levelei alapján Oroszország 8zen 
pét — leszámítva a nagyon is átlátszó tendencziákat — egésze 
új világításba helyezte. Munkája azóta francziául is kijött, 
orosz eredetit pedig a >Ruszkíj Vjesztnyik* hozta a múltév folya 



•J Szyrhí. Opisjtanije Tureczkoj Imperiji, szosztavl^-ennoje rusxlci 
biVMÍiu V plyenu u Túrok v XVII, vj. S.-PeterbüTg. 1891. Izdanija Im| 
PrKVíjszlavn. Palesríiuszk. Obscaesztva. 



KTi ii(<'p\t,n 



rftio Ax >T53ttoricse8zkíj Vjesztü}'ik« pedig két évfolyamán át 

•^ '- ' --♦ t közölte az 1856. évi párisi cougressusról 

teriuin Iiívatalos levelezéseiből, melyek - 
l^i. 'ria magatartásán fordult nieg minden 

ikáját, minden rugóival egyetemben. 

rmindezeknél sokkal inkább fog érdekelni mindnyájun- 

l^o a bír, hogy PamkUvics berezegnek az 1849-iki hadjárat- 

aálrt hiv;i ' •■! intim levelezését, emlékiratait stb. — e 

ük i« »bb kútfőit - nemsokára olvasbatni fog- 

stoj berezeg orosz táborszernagy örökség utján bir- 

rán Paszkievics iratainak s kiegészítvén azokat az orosz 

kari levéltár adataival, kiadásukat, egész terjedelmükben. 

lel" I vekkel felszerelve, 188'J-ben megkezdette. 

nmt meg, de az utolsó még csak az 1832-ik 

k, tehát a szabadságharczunkra vonatkozó rész a 

"^<Hlik kötetben mihamarabb fog látni napvilágot. 

ükből végűi nem szabad kifelejtenünk egy fiatal 

r/lZ«A\"í2^/-nek(Z8urn. Min. Narodn, Proszv. 

ki tavaly nálunk is megfordulván, abban 

on é« Ungvárit talált XVI. századi cyrill nyomta- 

^ reket ismertette. De mi azért fektetünk rá különöseb- 

íljt, mert czikko végén igen rokonszenves hangon emlékezik 

|iuűránkrót s a magyar tudományról. »Az orosz tudósok 

országon való utazásának — úgymond — kedvezőtlen 

•ilmények s még inkább előítéletek soká szolgáltak 

'c amint mi magunk meggyőződtünk — a magyar 

r képviselői között mindenikünk barátságos fogadtatásra 

[llisybeüsű ajánlásokban, útbaigazításokban és tanácsok- 

Bflíb«'t.« V,7.\úÁu aimak a reményének ad kifejezést, hogy 

cn óhajtunk — az orosz magyar össze- 

■n ezentúl sűrűbbekké és bensőbbekké 



Jófnalc válni 



Tagánvi Károly. 



^miiigfi»r iroddhm Ivrléntít. Irdt Hodnár Zaiginond. I. k'őtet. Buda* 
pe«t, 1891. 8-r. LIV, 510 1. 

"At alábl)i Borokban vizsgálat alá vett munka eddigelé 
loUűssze a harmadik a Toldyé és Beőthyé mellett, a melyet 
aolja' ' " 'tünk, de talán valamennyinél nagyobb 

pH lé. írója nem pusztán az irodalomtör- 

latait ügyekszik öaszecsoportosítani, hanem az 
-rL „...., /kait is vizsgálja. Más szóval az idők folyamának, 



az emberi szellem szakadatlan működésének, az eszmék foIytODOK 
harczának törvényeit ügyekszik megmagyarázni vagy 1^ : ' '' 
megállapítani. Hogy a szellem világa szintén liódol bizor. 
vényeknek, hogy a nemzetek életét igazgató eszmék 8 
szigorú törvényszerűségek vaunak, azt gondolkodó :_ : _ 
tagadhatja ; de hogy e törvények épen olyanok-e, mint az anyagi 
világban, a mely külső érzékeink tapasztalatai s vizsgálí^^ ' ' 
esik, azt mindeddig csak sejtették, két!?éget kizárólag bei 
tani nem sikerült. S alig is hiszszük, hogy sikeríiljön, é\< 
különbség miatt, a mely a szellem és anyag között, a lát 
láthatatlan világ tényei közt mindég megmarad, a melyei 
mással kiegyeztetni, viszonyba hozni igen, de egyiket a lu-miM u 
kimagyarázni bajosan sikerül, mert minden következtetés, a melj 
a physiciii tünemények törvényeiből alkalmaztatik a sz<*ll»»in 
működésének magyarázatára, csupán csak föltételes értékű, ki'f-*^ 
bizonyításű, s korántsem kielégítő. 

Ilyennek tartjuk a Bodnár Zsigmond kisérletét *:>, 
az események szülőokainak megértésére egy újabb, bílr 
ban rég ismert elméletet állít elénk, hogy ezzel a ví" 
szellemének titkait f(iltárja, s kimutassa, hogy az emb- 
világában épen oly haladás és összeütközés, épen oly prők 
működése, küzdelme, akadálya, szóval épen oly folyíimfl* "•" 
végbe, mint a reális életben, mivel szerinte *az ember l- 
nem lehet egyéb, mint a külsőnek szebb, vagy fensőbb, »2c:ii- 
niibb formája*. 

Még ha így fogjuk is fel az ember eszményi életét a mely 
a vallást, bölcseletet és művészetet megteremtette: marékkor 
sem következtethetünk kétségtelen érvénynyel a reális vilíg 
tüneményeiből az eszményi élet működésére, csak annyiban, * 
mennyiben a kettőnek egy azon alapja van. De hiszen éppen ami 
különbség, mely a fensőbb és alsóbb, a belső és külső, a szel- 
lemi és való élet közt elénk tárul, alkotja a művészetet, * 'í^í'< 
és bölcselettudományt, tehát ha az embernek kettőn vil 
melyet Bodnár is elismer, két fogalomnak veszszUk : bi 
hogy a szellemi világ fogalm.T nem ugyanazon jegyekből 
mint a való, a látható világé ; következőleg ez ntóbbiból 
csupán közös jegyük alapján lehetne hímet varrni, csakhoL 
a különböző jegyek alkotják a szellemi világ fogalmának h 
jegyeit, s így a szigorú alap teljesen hiányzik a követke;" 

Ámde a munka bevezetése és előszava közt, é\ten v 
felfogásra nézve igen nagy különbség vehető észre, mi' 
látjuk, hogy Bodnárnak csak a munka megírása közben u 
meg újabb elmélete, arra a kezdetnél ha gondolt is. tiszti Í);iQ 
épen nem volt vele. 



Ü^BtíüBTl IkOUALUM. 



245 



,,.K. 



Az előszóban Boduár a positivismus híve, Taine tanít- 

a ki szerint »mTics külön test és külön lélek.* Csupán 

r' ismernek : természetieket és szellemieket. Ehhez képest 

»-«ii tényeknek ugyanazon szülÖokai vannak, mint az 

A Taine felfogása, jóllehet az egészben véve a 

hói követke-zik. érthető a nélkül, hojíy a philosophiá- 

'S alapfogalmait bolygassuk. A faj, 

i íja rég elfogadott; igaz, hogy Taine 

KloUa ki rendszerré, a melyet a Bodnártól lenézett jámbor 

♦^k is elfogadnak, mert serami sincs benne, a mi sér- 

•*giai alapfelfogásukat s a mit ennek körében ki nem 

•díuiuik fcgyeztetni egymással. 

Rodnár ugyanabból az alapból indul ki, mint Taine. 

is bir az eszme mind ama tulajdonságokkal, mint a 

ti erő; éppen úgy hat, éppen úgj' akadályokat kell le- 

tehát össze kell ütköznie, mint az anyagi erőnek ; az 

ffiéfitíiwrk győznek, a gyöngébbek buknak. Ez igaz, de hogy 

síi^* f^^^ »'Z össze a psychologiai darwinismussal, vagy miként 

elfogadott tételen az új elmélet : azt Bodnár nem 

— ..-- u kellően, mert a mivel mogkisérli ezt érthetővé tenni, 

ihbos sein a *ködÖs lélektan* ismerete nem szükséges, sem pedig 
I Itenné^. uéuyeiben rejlő törvények erőszakos alkalmazása. 

D' ;in egy pont, a mely csakugyan a naturalismua 

Mttdáb- M meg. Az eszmék ugyanis csodálatos egységben 

Ti;iTifil ....óal, s küzdelmük együttesen éri az embereket, 

vi kis czentrnraokat. Mi következik ebből "r* Az, hogy 
'ImeriÜ a kuzdehmbf^u. Bodnár tagadja 
>nem erezhetek, nem gondolkodhatora,. 
iiil, iianera másokkal együtt«. De ha ez igaz : 
.L merni az egyéniség különös raegnyilatkozá- 
II, ha az érzés egyedisége is problematicus : mi okozza 
ilemek kiválóságát? Erre Bodnár azt feleli, hogy 
_ rae erősebben meghatja. Készséggel osztozunk e 
ttylwm s magunk is hiszszük, bog}' a géniek hatásának egy 
uem más alkotja, mint hogy a nemzetükben szunnyadó 
i«k Ők adnak leghathatósb kifejezést, mert Ők élénkebben 
' ^en gondolkodnak, egy szóval lángelmék. Bátrak 
I állítani ebből következőleg, hogy az emberek 
' irozott'ilib valami, mint a hogy Bodnár véli, 
L*nn-. tt, hogy bár a környezet, faj, időpont ténye- 

"tmtos a szerepük, mindezeknél százszorta fontombb 
■, a melyben a hatékony erő épen azon a különb- 
:k, a mely a lángelmét a közönséges, mindennapi 
ai€gkül<>ob$zteti. Az űj eszme tehát caak a kiválasztotta- 




246 



TÖHTÉSKTl mODAlXJM. 



kai ragadja meg, ii<?m minfhit/tijunkat ; s az oszme liat'^^i 'Vr)[ 
ilése, győzelme vagy bukása nemcsak attól függ, iuil>< ^4 

lyokat kell legyőznie, Lanein attól is, milyen vezérszelleniek írjál 
azt zászlajukra, más szóval, milyen hatalmas egyéniség kíván az 
új eszmének híveket gyűjteni. 

De nincs is semmi szükség arra, hogy azegyénis^j ' ''l.ív 
tározóan fontos szerepét megtagadjuk azért, hogy a <»• 

nelem korszakalkotó eszméinek forradalmát értsük. Sót azi 
szűk, minél fontosabb a lángelmék külön szerepe, annál -^-^u- 
nyebben érthetők a világtörténelem nagy áramlatai, a 
első ízben a haladás törvényei szerint nem egész ü' 
csak a kiválóbb egyéneket, a kik az első sorban álIan 
ják meg s általuk terjednek az actio eszméi. Igaza vau Küiín' 
czynak, midőn írja: »nagy idő nagy embert szül ós viszont i 
ember nagy időt teremt, ezt kiáltja az örök tapasztalás.* 

Bodnár az eszme erejének egyenes haladását tnirn -^ 
mondja, hogy »az eszme egy nagy lépést tesz előre, eg 
■ hátra*. Spencer után indul, a ki a természet mozgását r I 
nak hirdeti. Valószínűen azonban e tétel is osztozik a; 
útján keletkezett általánosítás vagy egysziutezés gyííngéihen. 
Némely mozgás rhythmicus, másik nem az. Bodnár is csak ai 
izom mozgásának rhythmicusságát hiszi mcgtámadliatatlannak; , 
pedig a természeti tünemények haladási törvényei 
könnyebben elvonhatok, miut a szellemi áramlatvoké, ;i ? 
erőssége annál hathatósabb, minél nagyobb az akadály, 
nagyobbak a vezórszellemek, a kik azokat terjesztik, s minél I 
beket sikerül amaz áramhitok eszméinek megnyerniök. > Az esi 
actiója — Írja Bodnár sohasem határtalan, korlátlan, han 
hullámzó, rezgő, lebegő.< Pedig míg győzelemre nem jut, adé 
épen a korláÜansdg erejével liüzd. és haf ; nem tétovjU:, oeill 
haboz, nem alkuszik az akadályokkal, hanem feltartóztathatat- 
lanul halad előre. Az oly eszme actiója, a mely haladásában 
meg-megál), visszafelé is halad, nem tehet általános, eg}'etenics 
hatást. 

Akármelyik nagy eszme útja s haladása ellene ^tó\ 
Bodnár föltevésének. A reformatio küzdelme leginkább ^ 
Luther föllépett: ötven év múlva átalakult az ember . 
s meg sem állt addig útjában, míg a győzelmet ki 
Bodnár azt mondja, bogy ez » eszme haladása lassan 
alább 40 — 50 évnek kellett lefolyni, míg az unitarismu 
Arról nem szólva, hogy Bodnár az unitariamust a i. ... 
végső diadalának tartja (bár a szövegben azt luoncya, 
ennek természetes következménye volt a szombatosság), csuj 
azt jegyezzük meg erre, hogy az eszme lassú haladásji az ali 



Mí| 



TUKlK-Mát 



nválő ii itan rejlik, de azért niég sem állott meg 

ék.^^ ...^iüsítva Dem volt. Aztán igazán véve lassú 

cat nem is lehet monJani, kivált ha tekintetbe vesz- 

. a mely az ember legconservativebb 

pntnái azonban kénytfíleuek vagyunk kissé megálla- 
Inár előadván, hogy ji reforniatio eszméje eljutott az 
B3K. így folytatja: sekkor kimerült, elveszte erejét, fel- 
mzfti rgzme, n fentartó idea, a tekintély', stb. 
%i: ik, melyek a világtörténelem nagy korszakait 

ették: az emberiség haladását czélozták; a keresz- 
*rcnaisiisunce,Hrefürmatio, a philosophiai áramlat a rault 
batif (átb. Ez áramlatokhoz számítja az illuminatismust is, 
nek hatása eltcirpül amazoké mellett. De bizonyos, hogy 
: *íem volt elhatározóbb fontossága, mint a reformatiónak. 
tudjuk, hogy éppen a nemzeti eszme, B^fcntariő idea 
^,iii.. tol ellene. Hiszen épen a reformatio a nemzeti 
jgálatába szegődött, ezért is volt hatása egyetemesebb, 
lu\ a renaissanceé. Ez alakult fentartó ideává. Vagy az 
nzeti eszme, a mely a latin nyelv hatalmának és fényé- 
kában a régi, elerotlenedett egyházi uralom jogaiért 
^Az actio é-8 rcactio szembeállítása mindenütt hasonló 
ltokat ébreszt bennünk, a hogy eddig e fogalmakat 
, Ha Bodnár másként akarja értetni; kár volt először e 
ftt nem tisztáznia. Ezekről azonban sehol sem világosit 
nfinkct, mindössze egy helyen, mikor Nisardról beszél s 
Ttíti, hogy Nisard a fegyelmet és hagyományt összeza- 
JUE éiZHzel, akkor mond ennyit, hogy »ez az, a mit mi 
injvezüuk*. De ha hagyomány és fegyelem egyér- 
nAls ft reaclióval : még kevésbbé állhat meg a föntebb 

ket fejt ki az actio és reactio : ennek meg- 
la wiutén nem mondható általános érvényűnek. Tagad- 

' / eszme- áramlatok hatással vannak az irókia, 

ik Icre, államférfiakra, de a műfaj, a mely általuk 

~ elsö sorban tehetségük és egyéni- 

__ ' li. Aztán Bodnár feledni látszik, 

ák eazme áramlatának megvan a maga speciális útja. 

^« -' -"id ebye bizonyára politikailag a reactióé, iiodal- 

. actióé s innen halad át a társadalom és politika 

" ^ ra, szorítkozunk. Bodnár azt állítja, 

lO és reactio érintkezésekor fejlöd- 

II szólunk a iranczia, angol és német irodaiamról : 

r. «-«j^ m11<.,w. i.;v..nv[t ». r..] fogásnak. Berzsenyi híres ódáit 



246 



TÖnTfeNETI IMOnAT.U 



a politikai reactio iíorábuii írta^ ugyanakkor, uiitiun Kaio 
Bánk'bnn'yin dolgozott ; raidőu Kazinczy nyelvújítási harczail 
vívta. Petőfi épen az actio kellő közepébe esik. Arany jHn*»» 
ugyancsak az actio korában irja meg a T'oldi első és harmadik 
részét, holott Bodnár szerint nagy epikus csak a reactio korában 
léphet föl. Az actio lyrikusainál szerinte hiányzik a szív melege 
s felhozza Eötvös Mcsú^-ki és Bajza ódáit. Pedig ugyanekkor 
Vörösmarty szelleme uralkodott az irodalomban, a kinek ez idő- 
ben irt müveiből, azt hiszszük, épen nem hiányzik a szív mflcu*! 
Bodnár erre azt mondja, hogy Balassa, Berzsenyi és P- 
új eszme hajnalán s a régiek alkonyán léptek föl. A t^irlcíM-i' -n 
tanúsága minden bizonynyal ellene szól. Berzsenyi már uhth írt 
ódákat, vagy alig egy párt az 1825 — 7-ki ors/ 
mikor meg már Vörösmarty mint igazi nagy 1\ i 
javában folyt ixz új átalakulás küzdelme, hogy ezt lii 
segítse Petőfi is, a ki egyáltalában nem illik a Bodnár kij--.>M,. 
keretbe. 

A hol egyes speciális esetekre alkalmazza ez új elin- ' 
magyarázata sehol sem kielégítő. Beőthyt megtámadja, 
latinnal kevert nyelvnek nem tudja okát adui a ő ezt a 

kényelmes pongyolaságában keresi, holott az előbbi lap*^., 

reactio nyelvét mesterkéltnek, affectálónak, kényeskedőnek ti'iu- 
teti föl. A pongyola pedig nem kényeskedő, annál kevT ' ' 
terkélt s affectáló, hanem ilyen az actióé, mint Kaziu^ 
mutatja. A latin nyelvnek a magyarral való keveredésének nem 
h'het más oka, miat a politikai kimerültség. Hazánk e szú;' <'^^'"' 
mind inkább ellatiuosodik, mert a nemzeti egyéniség ' 
mind jobban háttérbe szorul. 

A szép próza megjelenését is abból magyarázza, bo^^ 
» nemzetinek otthonos, házias, egyszerű természete ked- 
igénytelenségét*. Beöthy az okot a nyomdászat elt< 
véli feltalálhatni, a mi az olvasók számát hírtelen n 
totta. Kétség kivűl ebben Beöthynek igaza van;d' 
csalódunk, ha azt hiszszük, hogy a szép próza és s. 
elterjedése ugyanazon okra vezethető vissza: tudn 
hogy a protestáns vallás eszméivel felszabadult az eni 
bilincseiből, a melyek csupán a lélek jövendő életét óvt 
egyéniség természetes, eredeti nyilatkozatát elfojtották. M 
ember vele született természeti ösztönei, világi öröme, bú 
delme. sokszor frivolitása, sőt cynismusa is hangot 
ember élete nem a siralom völgye többé, mert :i i 

nyeri jogait, mint az ó-korban. A versalakok változatosságát raárl 
az actióban keresi Bodnár s nem veszi észre, hogj a mv.'» ■■ \ 
zadban Ráday a legnagyobb reactio idején kezdi új fo 



liWENBTI lROL»ALOM. 



24 i) 



; ekkor csatlakoznak hozzá Rájnis, Barőti Szabó^ Révai 

OS miért időznünk tovább ez elméletnél, a mely épen 
^ ' ^ jtöbbet bizonyító példákban Bodnái* ellen szól, 
•rzettel hivatkozik reá s nem csekély eredraé- 
Uile . uem hiszsziik, hogy ezzel csak egy lépésnyire is 
Bánk az események szülőokainak megfejtésében. 
iiiár könyve kétség kivlil lelkiismeretes kutatás és for- 
T— i>reilméüye ugyan, új és eredeti módszerrel, a mely 
Iniasint uem igen etneli a munka becsét, A vitás 
tiJkét JÓI megvilágítja, de csak mint kérdéseket, megoldásu- 
Br Jt'^f'rli meg. A magyar nyelv, faj, eredet kéidéseil tovább 
-^ekiiek hag>'ja, valamint a mondákét is. Gondosan 
kérdéssel foglalkozók adatait, tetszetős formában 
Mnk, de sem bővebben ki nem fejti, sem üj szempontok- 
X min(^k pedig az egész kötetben híját érezzük : 
li szellem fejlődését iiiajdnem egészen íigyel- 
I íiMgyja^ s ha itt-ott megemlékezik is róla, elmulasztja 
li és politikai szellem közös egymásra hatásának ered- 
EálDÍ a feumaradt művekben. 

•nisége nem egyformán érvényesül az egész 
;i részletekben van ereje, mint a XVI. szá- 
kinak, eUieszclninek jellemzésében. Az egyes, néha jelen- 
lankáb.'in is megtalálja az éles vonásokat, a melyeknek 
többet ér minden magyarázatnál. Kivált a feddő és 
t raíivolóinek jellemzésében szerencsés, a hol egy 
fii ya az egész mű eszméjét felöleli. Ahhoz azonban, 

MM, egy kategória alá tartozó munkák közös vonásait 
ftdt Öntéssé, már kevesebb érzéke van. A mint az elmé- 
i nagj' mérvben általánosít, a magyar szellem termékeinek 
^lásában mintha elhagyná ereje. Idű rendbe szedi az egy- 
vagj közel egyforma tartalmú müveket s nem csoporto- 
xtjo az írók »^gyéniségének kiválósága, sem a kifejezésre 
e<zmék becse s hatba tóssága, aem a művek aeat heti kai 
izerint Például a Lugossy-codex névtelenét alig említi 
-r -'-- ' f^dig a mutatvány az ismeretlen versszerzőt a 
1: If'ürjóbb verselőj ének láttatja. Ilosvai Selymes 
' érdemelne azon a réven, hogy ö nagyon 
Li . ^ majdnem az egyetlen, a ki a magyar 

íkat, ha szinte halvány vázlatban, de mégis fentartju. 
..,1..: ., viadaláról szóló ének szerinte nyelvileg nem 
le, holott tudva lévő, hogy vannak helyei, a 
" írhatna meg szebben és hangza- 
,t László királyról írt ének töredé- 



TOKIKNETI inOU.MAUST 



kével is, a melyben a hamisítatlan magyar rhythraus oly erósen 
lüktet^ a melyhez hasonló csak a székely népballadákban ran. 
Söt a Szt. Bernát hymnuaainak mely költészetét sem umtatia ím» 
a maga meghatottságában s szépségeiben. Balassa P. 
niségét jól színezett képbea tünteti ugjan fel, €le k< 
méltatása fogyatékos, hézagos és épen nem kielégítő. L- 
Tersei közül csak a Vitlzek mi hhtt kezdetűt tudja l 
különösebben, holott tudva levő, hogy szerelmi lyrája 
remeket alkotott, elégiái hangulatú költeményei k" 
sincs szebb, mint a Zöld erdő harmatát kezdetű. . 
korlátoltnak tartja, a ki »messze nem lat*. Pedig ism 
^pen Tinódi volt talán az egyedüli versíró, a ki néui.... 
sen fogta fel Fráter György rentlkivüli tehetségét, i 
szándékait íiunyira, hogy még Horváth Mihály s^\ 
leíilacsonyítónak az ö Ítéletére hivatkozni. 8ztárai átw 
utánzásoknak tartja s még sem meri kimondani, hopy e 
első termékei a később oly gazdagon termő iskolai >??' 
nok. A megmaradt mysteriumokból azonban helyesen 
azoknak régi voltára s teljesen egyetértünk vele, miduu 
hogy azoknak bölcsejét aXIlI. és XIV. században kell kei 

Az előadás miklszere új és eredeti, de ab'gha aI.. 
történeti fejlődés szigorú vizsgálatán. A középkorinak i.. , 
irodalom termékeiben éppen úgy, mint a reformatío irodalmábia 
mindenütt a prózát veszi először tárgyalás alá, ' 
szűk, hogy a mennyiben e töredékek ránk mar 
formájúak korábbiak, tehát előbb is volnának tárgyai 

De még e keretben is elvéti a sorrendet, igaz, hog^. . 
más, mint eddigi irodalomtörténetlróinké. Példííűl a J^ 
viadaláról szóló ének szerinte előbb keletkezeti a PannoL^ 
vételéről szóló éneknél, s ezt Arany JánoR és S«ilády At 
aében r: 

szerző !'._ ■ ^. ^_. :. i -■ ' ■ I i 

lomtörténetnek egy régebbi nézetét fogadja el, azt állítván. ho0 
a Pannónia megvételéről szóló éneket Oiátki Demeter irtAr & <ú 
egyáltalában nincs bebizonyítva sem Horvát Istváonál, sem 
l^nárnáL 

A XVL század verses alakú műveit Tallásosakra és riU- 
giakra osz^a, de az ebÓ osztályba is soroz olyakat, a múffk 
bízvást a másodikba tarUnhatnának s megfordítva. H '^ * 
)M8«embesa5k4(bb példákat említsük: Bornemisza F 
£«ib«iMÍb fjftmtcMk rtgemtüire, Sziriáki Balázs deáku 
kámuoioMk cilmű Tersei és a BáMatok 4meki takább a vUá^ 
mékek kdté tartoznak , az otolsdröl maga Bodnár is azt mon4j% 
ho§7 a >vallá8Q6aáK nagyobb snrepe van benne a világi *»1»^- 



KTimBTi inoo 



tiz els^ osztiílyba sorozza. Tliury György énekét 

Aa épan tígy sorozhatta volna a vallásos lyra terioékci 

> mert még talán több a vallásos elem benne, mint a világi. 

' iM)!il(5t:írgyii müvei közó is ináso- 
. Fazekas Mikl«>s világi elbeszé- 
li íiz l.uriahís ^» Lucre.tia szép hi/ttóritíját, 

01 ; - L„. issa Bálintnak tulajdonítja. 

Könyviének mindenesetre legérdekesebb része az, a mely 
"'' ' ^ ' ' M:.»zik. De az a baj, hogy valamint 

•mnál, úgy itt sem látjnk. moly pon- 
var reformatio irodalma a küIíoM hasonló 
nemzeti sajátság s ha van, miben nyil- 
a. ííem látjuk a vezér-eszméket, a melyeken a vallásos 
...- .. i.i* I. ,^ ixielyek proselytákat gyűjtöttek s a melyek 
agyományoH felfogással, vagy szöges ellent<H- 
r, aüzal. Kgy-egy írót f lég találóan jellemez, máshol 
:íÍ épen Ítélete ellen szólnak. Hogy csak egy példát 
lünk lel : Bornemisza Pétert nem tartja rokonszenves alak- 
' •* épen az az örökös zaklatás, a melyen e híres reformá- 
il ment, nagyon is rokonszenves alaknak mutatja őt. 
igen helyesen emeli ki, hogy a katholikiis visszahatás 
iek az volt egyik fontos tényezője, hogy mindjárt az ellen- 
re tudós, képzett irók állottak, a »kikben a képzett- 
I^M uM.u ízlés párosult.* Vitatja, hogy a katholikus énekek 
Bem Toltak divatosak még a XV. században a templomokban 
f ■ ■■■:"; 'a reformatio kora fejtette ki, a 

mi A a latin énekek fenmaradt fordí- 

iie szóinak ez állításnak. 

ír szerint a református énekszerzök nem ismerték a 

/soltár-fordításokat. Ez hihetetlen annál inkább, mivel 

i k is a katholikus vallásban növe- 

íite egymás új fordításait sem s 

k, hogy ismorjék, mert *a szegény reformátor a 

...-;ve nem várta, mig megkapja valamelyik társának 

[.muiikáját, neki állott és fordított a maga módja és tehetsége 

1 ismerték egymás mfikíidését : annak semmi 

^ feldaraboltsMga volt az oka. Ha Bodnár a 

'ok változásait is mindenütt tígyelemmel kísérné: 

ja.. ., _;^ra nézve megtalálná a legközelebbi okot, amelyet 

[csak ubstractio iHján hisz megfejthetni. Egyébiránt az új zsol- 

keletkezhettek teljesen függetlenül a régi 

iPl^nt a hogy az új szertartás csak lassankint 

ti • ^ ~ tudjuk, hogy némely ekkori protestáns ének 

1^ 1 lugmáknak is hatását viseli. 

éusAMtc 1893. tll. FOsET, 17 



262 



TftRTKSETI IRODALOM. 



E szeovedélytÖl duzzadó kor nagy iinív' 
valamire való terraékérűl külíin szól Bodnár s I. 
zetei egyaránt tanulságosak a szaktudósokra éa müvei te In b közön 
ségre. A beható ismertetés kétségkívül legjobban emeli kóuyvéne 
becsét 8 az írót nemcsak gondolkodónak, de sok helyen gondo 
stilistáuak is mutatja. A fejezetek élén álló bevezető sorok élén 
s vonzó, nem egyszer rikító színekkel rajzolják e kor fekte 
szenvedélyeit s ha Bodnár módszere szigorúbb és jobban 
dőlt volna^ ha csoportosítani is úgy tudna, mint nagy vonás 
vázolni, ha nem keresné a mindig új ösvényen való haladást fe 
fogásban, ítéletben és a müvek sorrendjében : könyve bizonyosa 
maradandóbb hatást tehet vala az irodalomtörténetben. Számo 
jó tulajdonságai így is megérdemlik, hogy a munkát me 
hamarabb befejezve lássuk. 

Dr. VAcey Jkaos, 



Hiiber AlfoM, Cifjirhichte 6aterreic}ts> IV. kötet. Ootha, Perthe*, I8»S 

55& 1. 1 1 Mark. 

E munkából, melynek megelőző köteteire a *Századok4 
olvasói még emlékezni fognak, immár a IV. kötet is napvilágc 
látott. Ausztria és Magyarország történeti eseményei vanna 
benne elbeszélve, még pedig az 1526. évtől kezdve egészen Rudo^ 
császár és király letételéig, helyesebben lfi09-ig. A kötet nagy;ojj~ 
felét szerző Magyarország történetének szentelte, ebbeli eljól 
azzal indokolván, hogy a XVL században hazánk ellent ' 
a hódító törökkel szemben a legvitálisabb kérdések egyike vala 
Ugj'ancsak az előszóban Bocskay István felkelésének h*- 
is kellőképen hangsúlyozza, azt mondván, hogy az o^- 
cseh rendek és népek életében e felkelés idézte fel a döntő vaLsiíJ 
got, a miért is tollát a felkelés elbeszélése után letette. Miót 
Ranke Bethlen Gábor uralmának fontosságáról oly határozottá 
nyilatkozott, senki hazai történetünknek az általános történj 
lemre való befolyását és fontosságát oly nyíltsággal nem baiig 
súlyozta, mint Huber. 

A kötetnek bennünket közelebbről érdeklő részei a kÖvei{ 
kezők : A megnyitó VII. könyv 1. fejezete az 1626 — 1647- 
raagyarországi eseményeket tartalmazza, míg a 2. fej. az osztr 
és magyar protestantismus terjedését mondja ek A 3. feje 
kimagasló alakja Martinuzzi, a 4. fej. végén pedig ' '\i 

örökösödési ügyének rendezését olvassuk. Az '». fej, i jop 
mdre és a protestáns valláshoz való viszonyára vet világot ; ' 
fejezetet a különböző felekezeti >Hazugságok< gyöjtőiucl- ^i"- 
mébe ajánlaiu. A 6. fej, elmondja a török háborúk ! 



TÖRTKTÍRTI moDALOM. 



25 



JMI 'W.i (>^^szpa Miksa lialáliüg. Következik a YIII. könyv, mely 
\6 történetét tartalinazzn, vagyis a Rudolf kora- 
: .., ...v^. L. Hazánkkal foglalkozik kivált a 4. fej., mely az 
i5 éves háborúval bajlódik ég záradékul Bocskay felkelését 
ábbá !i li-ik, mely a magyar, osztrák és cseh rendek 
»' i emlékezik. Mátyás trónralépte és az 1608-iki 

firti-Minn országgyfliés a kötetet berekeszti. Rudolf korára szerző 
li n1* Stipive bajor és Chlumeczky bécsi és morvái levéltárakból 
loflveire volt tekintettel, melyeket hazai íróink idáig nem 
' '.'inre: az 1608-iki eseményekre nézve pedig 

tói eltekintve - a Ritter által a bajor aka- 
I között megjelent »(^uellenbeitríige< és ugyan- 
'Gesch. der Uuion* ez. műveiből merített; 
leges említeni, hogy Hiiber önálló levéltári kntu- 
r, melyek alapján a megnevezett Írókat gyakran 
i nem mulasztá. 
'tl2j.e\ kapcsolatban felmerül a kérdés, mennyiben ismeri és 
^iiJaiázta ki szerzőnk a hazai irodalmat ? Az igazság- 
[e)öeu ki kell jelentenünk, hogy Krones-en kívül német 
iftn még nem tanulmányozta a magyar irodalmat, 
i Noha csak az L kötet megírása közben fogott hozzá 
''taiprar nyelv elsajátítáfíához (mi Innsbruck-ban elég baj.íal 
jiri^, jelenleg már önálb'ían forgatja a magyar műveket, 
oinek wak örvendhetünk. Miuíhizonáltal összeállíthatnék egy 

iiiKl«bb ket oly — ámbár másodrangií avagy kisebb 

lAffvar I okból, melyek a szerző figyelmét kikerülték. így 

Cf^ak a V'lí. kötet 1. fejezetére szorítkozzak, nem hasz- 

HfikitH 1*. életrajzát Thallóczy-tól, Zsilinszky Mihály- 

■»y Kerenczél, Fabritius müvét Pemptlinger Márkról, 

k tekintetben úttörő értekezését a Jurisics családról, 

uoi hi németül is megjelent, sat. Laszki Jeromos leg- 

inely szintén német nyelven látott napvilágot, 

•tariulmánya ürsinus Velius-ről szintén meg- 

te volna ji felhasználást Mignetnek »Rivalité de Fran- 

'.. trt de Charles V.« ez. müvét szerző bizonyára forgatta, de 

IraaJAaztía azt Cherrier mellett felemlíteni. Egyik-másik kútfő- 

^ i editióját, Tinódit pd. csak Katonából 

iszaibun kivált kettős irányban tapasz- 

iiézagot. Az egyik az újabban nagy számmal 

; . (^, ...,.,..-. fóueti monographiák mellőzése, melyek pedig 

éa oUenreformatio korjíra nem megvetendő segéd- 

i.ik ; a másik hézagot pedig abban látom, 

ueti Köz:ieuiények<-et csak elvétve vette 



17" 



T^RTÍCNBTl IRODALOM. 



25r> 



iM'i i'iui* nagy része a legkülönbözőbb kin- 

luit'xi I kból vett okiratok alapján vau írva. 

í ;ilig lehet tíléggé kiemelnünk s az értékes 

Ili líe, mely e mu okúban fel van használva, már 

^lan véve in elég arra, bog\ Werthoimer könyvének tudo- 

— ' "í^t biztosítsa. De másrészt elismerést érdemel az író 

ven csoportos ítíUa és mindig egyenletes tárgyilagos 

•Ír korszakról szól, melyet a Habsburgok birodal- 
mának ik fele is dicsősége egyik jogczímének tartana. 
1^" ' I véve dicstelen korszak küzdelmeinek vannak 
^ és szerzőnek elöadíísában minden összegyűjthető 
' I köré cáoportosiil. Valóban ha figye- 
arra a meggyőződésre kell jutnunk, 
rezeg, h.'í mindenben s mindvégig szabadon korma- 
x--.^ ^ok balesetet elhárított volna. 

Sem csupán diplomácziai alkudozásokat és háborús eaemé- 
Uinyvünk, hanem a belügyekkel is foglalkozik és 
. hogy több tauulságos fejezete Magyarország 
I!* szól. 

' '** rajzolja a magyar viszonyokat igen megbízható 

■urasok alapján és ép oly behatóan foglalkozik a 

' lieii sürün egymásután következő országgyű- 

i^, hol Jiem mondhat egészen új dolgokat, 

az lisuieretes viszonyok jellemzésére valami ismeret- 

.11- g eléggé fel nem használt részletet. Csak találomra 

itt A követkozfi történetet, mely élénken jellemzi az 

Hrdélvi é*! magyar aristokratiát a nemzetiség szem- 

1 ' 

\ .János második tieje. férje halála után 

^ 1 rendezése végett kénytelen volt Erdélybe 

atta a kormányzót: gv. BánfFy Györgyöt ia. 

iMíiv/(» « >^;lKy grófnét németül szólítá meg, mert azt hitte, 

11 tuti magyarul A grófné azonban magyarul felelt, 

Ilok* kiált föl csodálkozva a kormányzó — »egy 

írszágí üu magyarul éss uem németül í)eöZBl.< 

A Káról)-! grófok nevelője ekkor tájt azt írja, hogy előkelő 

ekról lévéu szó, aiiyanyeJvül a magyart ós a német<*t 

k t énünk- 

ábbá az anyagi 

í7< letek elevenítik- 

t illeti, nem emelhetjük ki az egyiket a 

.,. . -«k általánosságban kell itt összefoglalnunk 

it A hadi erő szervezése volt akkor tájt a ma- 



256 



TÖRTENÍ5TJ tUfHÍAl.rtM. 



gyár politika sarkalatos kérdene. 1 i i lueszflf > \v»it, h-T!-r -,^ 
az akkori európai helyzet veszélyeiuek nyomasztó « i 
élénken érezte a magyar honvédelmi rendszer (ílégteletií 
Nem akarta mellőzni a nemesi fölkelést, de fejleszteni kivánlí 
állandó hadsereg intézményét és azt óhajtotta, hogy szabadabb 
használhassa a nemesi fölkelést is. 

A rendektől távol volt az elszakadás gondolata, tít ni 
követelésekkel szemben az alkotmányos jogokat kívánták htzt 
sítani és cserében az áldozatokért különösen a/ ország gazdasá 
érdekeinek támogatását óhajtották. Az udvart nagyon is idege 
tették a rendek alkotmányos aggályai <''6 nem volt mindig tapU 
tatos az országgyűlések vezetésében. Pedig az ia08-iki koron 
országgyűlésen bebizonyult, hogy nem sok f«' 
rendek ellenállásának megtörése. Ferencz mejj dl 

dicsőítette a magyar alkctraányt. * Büszke vagyok*, úgymon^ 
> hogy királyotoknak nevezhetem magamat. <f Ez ország^'^ ülése 
koronázták meg a szeretetre méltó Mária Ludovikát. Minden j<l 
ment. A rendek a királyné nevenapján elhatározták, hngj 
nemesi fölkelés egybehívására nézve királyukra három év tar 
mára bizonyos dictatori hatalmat ruháznak. Mint Semsey állat 
tanácsos monda *e fölkelés egészen rendkivüli és egj-etlen a 
nemében. « Eddig ugyanis a király a fölkelés megajánlását 
e czélra összehívott országgyűléstől kérhette. Hus/ 
is ajánlott az országgyűlés az állandó hadsereg ki 
többet is Ígért. Ferencz császár >szép országgyűlésnek* 
az 1808-ikit. 

De vajon szépen viselte-e magát a fölkelés, midóu töt 
került a dolog ? Tudjuk, hogy uagy hire van a győri futiUnak] 
külföldön Bs nálunk is. Wertheinier különösen Kisfaludy l 
insurrectionalis iratai alapján igen valószínűnek tünteti föl,'] 
a győri vereséget nem a fölkelő sereg állítólagos gyávas 
nem is József nádor mulasztásai okozták, hanem János főhe 
adlatusának Nugent grófnak meggondolatlan és könnyelmű it 
kedései. Megemlítjük itt, hogy ujabban Zvdedinek-Südeni 
egy történeti dolgozatot tett közzé, mely Wertheimer művé 
fejezete ellen irányul. A gráczi történetiró ríános föherczeg 
tárát használta és mindenesetre érdemes voljia összevetni fejt 
getéseit Wertheimer könyvével. 

Mindenesetre örvendetes, hogy Wertheimeruek németül 
megjelent könyve Ausztriában ily komoly érdeklődést keltett. 



WJRTÉXBTI raoDALOM. 



267 



30/? anU Tod, in^btsofuUfe mwJi tJtr AuJfnsauHtj Jteiitcr 
ítmiiír, ma ifax liiidinQrr. WUn und Leipzi)/, 1801, 8-adr, 'Í17 l. 

B&d(iig«r e mutikájttbaa k^t feladatot tüzütt magú dé : tioztába 

' 1 •''»« Curlf* elfügtttilsáoak ea balálának körühneiiyeit és rehabilitálni 

[•Öt. At. elsö kitűnően aikcrfilt ueki : e résKbon mnnkájáiiak con- 
i fogja, nem oiegdöntcui, hanem meg íb lámadni. 
k czel, mire vállalkozutt. Azok uttín is, miket 
(l>ou CarloB el Pbilippc II. két kötet) 9 Ranke (Zur Geaebichte 
^- . vu Carloe) levöltilrí katatáeban b eriticai fotiloIgozáBbuu kiSzste lettek, 
•A éj anjagot használt fel valóban éles criticával. Don Carios iránt, 
' - 1«, lélekben fogyatékos, a sánta és púpos, buta os beteges trón- 
^4nt mo«toba anyja e'nsett szánalmat, de mindig óvatos maradt^ 
rt Ib midőn ez a trúnSröklestol megfoBZ tátott, de hamar fel- 
- .« ;,.;.) cit. Moatuha fia ragaszkodott hozzá, de nem volt szerelmes 
^i:vfj ideig Stuart Máriádrt, azután unokabugáért Annáért rajongott. 
'^i ' 1 ""'Ite atyját, de még jobbau gyűlölte az eretnekeket: esklit 

• t az eretnekség kiirtására szenteli. Némelalfóldre fem 
it-'uni, hogy uz ország sorsiín javítson, hanem hogy Spanyol- 
éi .ilyet biJrlönének tartott, szabadaijon. S mikor az a terve, 
iinyolnrezágból megszökjék, nem sikerült, komolyan gondolt rá, 
>f^ílkolja atyját. Elfogatása a legnagyobb mértékben indokolt 
< M>yi or^zakoeságot és őrültséget követett el maga és mások 
•zveszélyest nem lehetett szabadon hagyui. Fülöpnek 
k : birodalma sorsát nem lehette le egy félbolond kezébe. 
Dviieni Ölette meg: s Maurenbrecheraek az a vádja, hogy atyja elÖsegí- 
Mb kaUlát azzal, hogy faláukságát, mértékletlenségét nem korlátozta, 
CMba(»tl«n: minden erre vonatkozó kísérlet meghiúsult. Azonban, ha 
l^hípct tiem terheli is Don Cárion halála, ha szerette lányait s testvérét, 
ba a spanyulok ragaszkodtak is hozzá politikájáért, vakbuzgúeágáért 
|» aaérl, mert a földön isten képviselőjének tartották : ez az örökiSs inga* 
• m liabozó ember nem volt nagy király. Az ö politikai systemája 
I oMg Spanyolország hanyatlásának alapját. 

Dit Utirat Kainer Ltopotd I. mii ^íargaretha Tfterejiia von SpatUeji. 
tA(friH /Vwjicí* Pribmm. Witn^ }ti91. fAun dem Árchive für <h^. 
U 
As i\|k«r elaő felében, a XVI— XV III. században a két hatalmas 
, VaJoÍs- Bourbon ée a Habsburg folytonos vetélkedése, elsőbbségre 
a legfontosabb szerepet. így történt, hogy IV. Fülöp spanyol 
^IrÁIy rlm\ házasMÍgából sKUletett leányának Mária Theresiának kezét 
^Fenlináod fia IV. Ferdinánd részérő raegszerzé, de ez elhalván, Lipót 
kérte meg Mária Tlicresíát. Mielőtt a tárgyalások sikerre vezettek 
, 111. Fenflttánd ím elhunyt. Megváltozott a helyzet a most ntár a 



TÖRTÉNETI IR0DAL.01I. 

fr&ncxia udvar Í8 kezdott mosogai, hogy XIV. Lajos számára k^rje meg 
Mária Thercaiát. Ezen diplomatiai alkudozásokat Príbram igen ügye«et) 
írja k, le^ixikább új adatok nyomán. Azonban mint tudva is Tan, HÁt\i\ 
Thcreeia XIV. Lajosé lett s Lipótnak a meg kiskörű Margit Tbcr«eiíí! 
IV. Fülöp 2-ik házasságából született leányát ajánlották fel. Lipót nagy 
örömmel fogadta ezt is s követének a spanyol udvarnál, Pöttingeunek cg^z 
ezivét feltárja a hozzá küldött levelekben, melyeket most először dol« 
gozott fel a szerző. Ügyesen van azután e feay<» hílzasság leírva (1666,1. 
A császárné 1 673-ban meghalt, ékszereit visszA vitték Spanyolországba ■ a 
mrgigcVt hozományból mit som látott Lipót, daczára, hogy e házasaágbúl 
ifgy leánya maradt. » ennek utján nyert igényt a spanyol koronához. 

Nottvileji reclierclitti sur qitetqueg pmlArmfH tV Hitt/tire jntr Ftuifi 
Conlitmjes. PanJf. 1891. 8-r, 1^2 t. 

Ezeket ae > ifjabb kútforr ásókat c az elhunyt azerxőnck tanltváuya 
Julluu Kamii rendezte sajtó alá. Néhány azok közül mo6te1<^ázör lát r^Ii- 
got, egy pHV különböző folyóiratokban Uiogjelent, de mindenik valami y 
olyan kérdossel áll kapcsolatban, melylyel szerző nagy munkájiask 
>A régi Francziaország politikai inte'zme'nyei tört^neténpl; r >■ 
kózben foglalkozott » dpen ezért bizonyos tekintetben ezen 
chez, mint a régi gördg és germán világra vonatkozó taimítn 
Í8 kö/c'lröl érdekelnek ezek, mert a nyngoti országok uhiLi.lt i 
befolyással volt hfizánk területére. Eltekintve ettől is. Fusli-l i i 
munkái megérdemlik, hogy történetíróink tanulmái»y tárgNu. i 
mert ezekből olsajátltha^'ák a leghelyesebb történetírási módszert: 
kell tanulmányozni az okiratokat a levonni azokból a következteti 
A mai törtéuetirói iskola Francziaországbau őt vallja mestertfopk. 
kaiból ml is sok tanulságot meríthetünk. 

Ltidetg llaiun fírptrtoríum Uiílioflrup/ucum. Uxji^'tr. i*it ih, 
XV, JaJirhundi^rta mii chronoloifisrArr Anffuhnimj ihrtr Wt-rkt *u. • 
«tdlí vtíti K Burgci. Leipziff, JH9J, S-iulr. 428 l, 

Hain Uepeitoriuma az Ősnyomtatványokhoz olyan alapv;- 
mint pl. nálunk a Szabó Károlyé. Pótolják, kiegészítik, ij; i^itiulv 
hoss2iu Bora óta, de nélkülözni soha sem fogják : mert ö négy ki.t 
munkájában az ősnyomtatványok legnagyobb részének czímét r 
pontosan adja. Kíegéazíti e nagy munkát a Register, melyet Barg^r ké-n 
tett hozzá, ft mely a nyomdászokat ABC rendben közli, de egyszersmind 
az általok kiadott nyomtatványokat chronologiai rendben sorolja l«l 
Bnda három helyen fordul elö : a Mátyás-féle constitutiók, Hess c» Fcjr: 
nevek alatt. Burger e munkája kizárólag a Hain által feldolgozott ai>' < 
got ízlelte fel. Munkába vette azonban ennek kiegésziteaét is e^v pótk.Jt«?'. 
ilta), mely Hatóhoz nemcsak a kiigazításokat, hanem a munkája ak-s- 
Jelenéae 6U napfényre került munkák jegyzékét is hotzáa^ja. 



T Á R C Z A. 



A ilXRCZE<;i'RlMÁS LEVÉL?! A M. TÖRT. TÁRSULATHOZ. 

A brrrzcgi^rimAí! I»?vcle A M. Történelmi Tiinjalathoz az ig, válaízt- 

lit!ii, a iiftpirend megkezdése eltilt olvAstatott fel 

^uiclvebb bonyomnst gyakorolta. 

tulHJiluukdpeaarra ax (idvrüzlŐ iratra, melylyel gr Sss^cheu 

. elnök tolmiirsoltfi tiirsiilatiink firömdt n herczegprimás- 

I\SH. Tttr£ii)lat tAgjÁnfik. primiissá törtónt kineveztet*^ 

É: dfí ookkfll tVihU ax iniitt cgydzerJl válasz — biztoaítdkát 

nuűi. hogy a tiSrti'net regi mívelüje ig magas álUsában, máenemÜ 

ai kJÍjít ie figycleninml fogja kísérni ttírtenetírásnnkat, b azxal 

'>bRn maradand. 

I mutatni H levelot, melynek a bcnup foglalt nyilat- 
( BkroMlja toatoaaágit, niig ntmes, öaKÍute Lángja emeli <írt^k^f. 



SUtbocMtanak bíxonyára tisztelt Uraim és Tagticsaiin hogy rcnd> 

i tniatt csak most válaszolok y^/ives lcveli^>kre, a níldun 

auiu ke<lvee tidvo/-letf'rt. melyben szeretve tisztelt 

uj pályám kü»z*Jbí»n n tHirtéuelmí stúdiumnak nevében felszct- 

(■nndíjlatonittt a történetkutatás és írás, valamint a nagy- 

I iránt továbbra \n fentarteam, 

ik I A mit tíileni kérnek, a/, reám nézve 
i-t érdemin tény, lianeni szigorú Imzatiui 

ik tOrUÍDelein Cici^ro szerint az élet t(ikre, az idők tanuja, az erkUl- 
liQlC ickolája, a múltnak hirdetője. Nagykorán meggyÖzö<Ítem én 
;ik ígazíiúgárúl « egész életem feladatául tekintettem 
Ili múltjának megtíiuulásátés tniisokkal való küzléöét 
111. ugvftnca.ak egy római iró szavaival, hogy BÍne ira 
!i rám mért feladatnak szóval, tettel egyaránt, 
tehát looAt, mikor laton végtelen kegyelme némileg eltérő 
^- ' í lohetek-e multamhoz ? 



260 



TAKOZA. 



Bám, úg7 vdletn, fontos kötelességek háramlftuak új hívaU 
s ha állásom egyéb terhei a goudjai nagy mérteTcben foglalják is Ir 
erőimet, feamarad számomra a történelmi kntatáeok elÖ5egiíéí«*n 
mttnkakörc. 

Lehetetlen ugyau is, hogy, ki forróu szereti hazáját t íme^ tui^ 
bticaCilai a multak értékét, lehetetlen mondom, bogy &z olyaui * le^tabh 
tébben ne szeresse s minden erejéből ne támogassa m tört^elem bccsfiktSi 
és serény munkásait. Helyesen mondja Kemény Gábor báró . >JaJ ajm 
nemzetnek, melyből saját fejlődése iránt való érdeklfídéa. a* ö«iik éis iáar 
téxmények iránt való ku(j;yelet kihalt, Az sdtét bízonytalHuságban ^» otl 
az események vaktában következnek egyik a másik után.c 

Ha valaha, úgy moat van szUkscgünk ex arany szavak meglMiSBUr 
sara, most van itt fö-foideje annak, hogy rámutassunk a múlt taatnicánk 
hogy a stéthÚM törekvések nem váltak Jiaxunk javára- M 
mindenfelé a levéltárak, a kutatások minden téren megm 
k.itatások bizonyítják napnál világosabban, hogy jogaink forrása a 
van letéve s fejlödésüoknek is nemzeti multunk tesxt legbiztosabb 

Én, mélyen tisztelt Uraim, úgy is, mint a történelemnek voU t 
úgy is mint i^zerény munkásiu, bátfir voltam ezen miudnyájtivi' 
élő meggyőződésnek ujolag kifejezést adni, hogy ekkép a t>< 
nemcsak hivatott munkásai, lutnem egyszerű kedvelői előtt ió v^ 
tegyem, hogy mélyen átérzem új állásomból folyó kütelességeiiiiet. a i;. . 
kel hazám s történetünk minden oldalról való felkutatói iráut tarioo^ia 
Ebbeli tartozásomat tehetségemtől telöleg éltem fogytáig le a" 
8 ily módon a Történelmi Társulat kitűzött czéljainak megv ; 
minden módon elő akarom segíteni. 

Fogadják tisztelt Uraim ez igéretemet jó szívvel, s tHi-t-^an^ik tncr^. 
kérem, továbbra is nagyrabecsült jóindulatukban. 

fíinnfmhaltn4Íti, 1891. decxember 26-án. 

Kiváló tisKtelettel 

Vaszary Kolos, m k 

érsek, hercaegprimá«. 



A SZÁSZ EGYETEM LEVÉLTÁRA. 

Az 1876. XXXII. t.-cz. tudvalevőleg új közigazgatási terület- 
beosztást létesített, a mely többek közt a régi szász egyetemet ia roegsafta- 
tette s az eddigi kis kerületek és székek helyébe vármegyéket szerveseit 

Az 1876. XII. t.-cz. egyúttal a régi szász egyetem vagyonának 
kezelését egy választmányra bízta, a melyre a >#;<!*£ tgi/ttemt regi törté- 
ueti nevét átruházta, s mely cSukormáuyzatiFag rendelkezik annak vagyn 
felett, a kormánynak csak a főfeltigyeleti jogot tartva fenn. 

A szász egyetem levéltáráról 1 87 6-bau semmi intézkedés eem f 



TARCZA, 



261 



\ía»á Agf^l a íem IBlU-iki ülése szöíjvegro hoztn 8 h&ttiro/atii 

lUwtebMl ft b>,. „, . irterium álUl megcröaíttetctt. 

E kvélUr ott « bxtl most van, s úgy a hogy most kezeltetik, u tör- 

nehezoii bozíáfórhettí ; pcJig btícses anyagot tartalmaz, 

löűO-beii, actái 1790-ben kezdöduek. 

A ferfltir a Nrigj- Szcben virosi levc^ltámil együtt Kugyszebeubeu 

I Wmliáfibaii rau rlbelyezve » mindkét levéltár igazgatására N.-8'/cbeii 

F*^ ttaácsa ^ a 8zás% egyetem központi hivatala ügyel fel. A levéltári 

. Véxát két úniak alárendeltje, ügy de csak egy levéltárnok van 

fsttcs nélkül, a mely körülmény a levéltár haszuáláaát nagyon 

*«fTr«kcc(t). A jelenlegi levéltárnok (dr. Zimmermatni Ferencz) nagyon 

j főa oakecaber « elí>/,ékeny a kutatók iránt ; de egymaga alig kép<'e 

nt a kutaU^k igényét, *« megtelelni hivatalos teendőinek. Ezenkivül 

9hllrfBM%e katntásokal tenni idegen levéltárakba s ha e megbízásnak 

ikar tenni, nincs a ki a levéltárban helyettesítse. Evek elölt a 

ibajl»< olna még egy állást reudszereeiteui, de a szász egye- 

Ntm jai 1 M maradt niíiiden a régiben. 

A taáiz egyutemnok, mely épen nincs megelégedve a kettőd levéltár 

kaábui jtilenleg érvényben levő szabályokkal, kezdeményezésére egy 

tervezet létegütt Nagy-Szeben város és a szász egyetem 

a mely Immár megerősíttetett. Ez tehát bevégzett tény ; de 

I nUtJégeskép kilvetkezik. hogy c levéltárról fontosságához képest 

dní : azaz hozz)íférhetövé kell tenni a kutatásokra nézve. 

a Qiínt nioAt vau, nem .sokkal több mint egy holt kincs. De hogy 

|m nandjoo ax, jnervezni kell a levéltár személyzetét — se munka, 

jV^iiJUáám a Dzász egyeten) van hivatva 

Itm«)jük, hogy meg íh fogja t«nni. 

Sz. L. 



REPERTÓRIUM. 
a) Önálló müvek. 

K* L keresztes hadjárat mozgalmát Amiensi Péter éi csapatja előz- 
ik ONg hazánk fóldjén. Miután már Kiujla' kézikönyveink elbeszélését 
I VÉKD^ fonton kt«r<Uf»bcn kijavította, ki pd. az állítólag Belgrád táján végbe- 
lomt tMiU fciflbelyél Mosonmog^ví? lerilletém tette át, Wolf Tivadar 
I '1H« Eaiicruki«tcxy.t]ge dew Jahres 1096.* ez. iilutt megjelent cuüvébon 
l'Tlléiinaj. Foe*. iSlM. Komete Péter vállalatát Jilapoaau megbírálta. 

Keláxü^*'. d** l'ri)t.iri\ tUujtn von Sntoi/rn. (18, és If*. köt. (1 iíO M.) 
TutsloB {\b\\ kQt.): A caászáríak harczai Sicilia szigetén és Koraikán. 
I i717— 1720. «i 1730 — 82. — *20. köt,: A lengyel örökösödési háborii 
|t7SS^S^i. Mindkét kötetet szerkesztette Grrhn Hah,, und. 

Trui»r tJnhlr, Dír Ehreian,), Oíy/,v7V'»V/«. vBccfi.'Seidel. 1892. 40(1 1.) 
i olb alatt megjelent né|is%ertl hangon írt mU ttVbhi között Budavárnak 



262 



TARCZA. 



IG8Ü. evi ostromát, a mohácsi, /.alúnkemtíiii vi zentai csaták !«tráiál. 
P^tervfli'ad e« Nándor feJiérvilr bcvétel«ít tuitalmaxzH. Az osztrák tir6kÓa5- 
déei es hétévee hAboru, az 1. Napóleon kotabeli főbb csaták, továbbá u 
1859.. Iij64. éB 1866-iLi liáboruk csatáiról (a műtuiyibeii ax o«strák 
hndüereg vívta ki a dindalt) exinteii megbtKbató leiribt t*rLaltnaz e mfi. 
A legutolsó fejezet Szerajevo bevételét tiirgjalja (1878). 

Pvpou-A-i JózKef (lován; »ís Oflztrnk képviselő), Kaílaif o Andnuijfn. 
(Krakkó. 1892). Szerző Rállay Béni pénKÜgyniiniester etnl<fkbeBatij4iMrli 
íbiialáii Andrássy Gyula gróf nagy érdemeit uiéltatja. 

b) értekcK^eek és czikkek. 

Marcziányi G.. Die FaroiJic der Grófon von Rb^ei. (li^i Frenid€n- 
blatt. 1892. febr. %) 

SthiijW /7., Der Dom ku Filnfkircbeu ond seÍDe Restaurírntng. 
(SSeitscbrifr für bildende Knuet I8t)l. évi 4. és 1892. évi 1 fÜJ«H 

Marciüinifi (7„ Die crsehlageiieu Reiter, (Fremdeublatt 1892- 
febr. 14.) Elbeszéli a DAJe\r87.ki Jarosclav lovag vezérlete alatt álló átiA- 
dás sxá7.adnak i^orsát, mely a Párkány melletti csata után (1C83) a Sk- 
pcsségre vonult, honnan hazájába, Lengyelországba volt mcneud/» Ámdí 
a 8£epc«iok sxive? fogudtatása marasztalta a lengyeleket, kik a < 
szeretetet azzal viszonozták, hogy egy Münnich nevű kalmárt kift>- 
és éjjelenkint rabló- kalandokra indultak. Sem Ceáky gróf főispán, nen 
I..6frelholt/ kassai tábontok n«m boldogalt velflk, Szobieszky Jánoa I«ag7«l 
király pedig kinyilatkoztatta, hogy a csapatot vezéreltül azökev^yittk 
tekinti. Végül a szepeeiek Önsegélyt alkalmaztak cg 120 leugv 
éjjel megültek, kiket azután köztié sírbn temettek. Az udvar nti'i^ 
bosszút vett a tetteseken. 

.1 hiti'kti* tikatlémiii >Aoseiger< 1891. évfolyamáhiin uiei.* '1- ' 
Sá^lottski^ Quelques mots enr Haiia OUrer. Un dnn iguitré de 
Ifedv^ige ii la Cathédrale de Cracov-ie 

Df^t*ci,r lí,ru, (1891*. jan. fttz«i.). IFoi/ J^aIm / Brinnenuigcn 4» 
Kardinal H^ftfnaM, eddig nem ismert adatok fdhaasBAUbával. 

Mijfrtnnw Müitat-Zfihm<i ;189 2. 6T. M. 5 — 8 ^^ • r»í.- .'^tv- 
rwichbcb-Qu^ariflcbc Anne« xu Anfaog d<c J. 1892. 

ittikftt ittm M^r ■'-''■■^- • r 

«r©deí. l>ie Tagé von 

c) BifáUtAk. 

A >Mtntnieu und MitlKnlnng«Q aoa ilem B^tK^liklincr u 
ÚOMW Ordtn.t (1(^91. 4. tux i^nifrrteli Kmua iV<i;t/< r nmvét >A 
maWkl W9Í, B«tted«k toMlft ttpátiágc. 

A Uprari ('-»<..n ; h sz ama nnf^oiraijj tfn>c\ k'imjn-i 



TARCZa 



á63 



L^tekUu pÁhul^űk. It^teztek. 



*ú) liAxai hírlapokból. 
ífdndor, Józüuf nátlor mint ax 1830. livi (e\atí húz 
" P»tcr Uoyd 1892, febr. U-iki szúuiábaiu 

'u IMh}/ frogt^dtiija. (Egj'etdrtc'a 1892. febr ll.i 
-<^'lK?f, Czilley Frígyca nejének szomorú soreát, 
(. 

>rr, iP. Lloyd febr. l9.).E otikkben ftjl vaimak 
.«•;•• csaUdok sorolva, melyeknek cgyik-tiiá.<íik tHgjn 
exitott, u«>m kUl('>obeii iBiudHum ba%ai viiroeok, 



ÖesauMllitutta ; MANOotu Laju» 



FOLYÓIRATOK SZEM LEJ K. 

A iwiui törtéuctiráa körébe vágó tudományok vagy diacipliuák 
i^d nitQ(i«iiik bir egy va^iry több foly<'>irattal a ezek kiJzUl miude- 
magáiink köxliiiséget teremteni. Szűkre mért terünkhöx képdát 
ii^rid «a«tsnltU tarthutnnk fciettUk. 

• AaciiARoi-oaiAr TMttAirö^ vz évi \. ftixete egészen megtartottii 
>^át 8 Ulustratíókka) gaxdagou el van látva. Kusiüm^lcif Bálint 

' ' .k Romúbnn az utolsó 15 év alatt* ezímü nagyobb 

.1 - u .- inényc a római ásatások eredményeit foglalja 
L— h'ttft'f liéla *A középkori eodrony-zoniáncx kérdéséhezc czítn alatt 
lUitti tanalinánya kU1oiibÍí/6 basái éa kiiiröldi niUnck Osszeha^onlítibával 
I^WitMi ft vÍBxi előbb a vitás kérdéseket a megoldás felé. Aji állandó 

• Emlékek és leletek* — > Levelezés* — * Irodalom* — 
n^ n táraulatok « — g kUliíui^sen a >KfU)5n félék < igeu becses és 

I aprúaágokat foglalnak magukban. 

A »UAi>TtJDOxÁ«yi Közi.ii:»i4!iriiJt< L liizetében Tfuthf Kálntáu &z 
pííi májiu 24-iki axomoláoyi lltklJzetnek levéltári kútfőkből meri- 
iWfáaátsdja. — Kí/iiiáriimy Afidrás koszorúzott pályamunkájának: 
j'A ttWÍJtrr^rt''?? f»»atn 1590.* elstí részét kózli, — Thunj József 
"tííT]fmv t; vonatkozó török forrásokat állítá ösaze s 

.■«*y»6L .- . .: ^ .. i.ban. ^ //u.y.í<</' Imre a huszárok eredetére 

|*^llfe«aá iht» n^zrtekft ezáfolja a >Hu9zárf>k eredetéről c czímli ezik- 
• — niás*!/ Jina* Xógvád iriG3-iki tneghódolágiára vonatkozó tanu> 
okiit mutAtja l>e. A « Hadtörténelmi apróságok* czimíi rovat 
atnétiyeil Kovács. Gömüry G , Iványi kisebb közleményeit, b a 
dini (>kaánytár< a huszti vár 1 6 69-iki leírását hozza Konc: 
vBwIidl. Az irodalmi rovatban hassai s kUlfoldi munkák vannak ismer- 
», í a fttaetb«z két műmelléklet vau csatolva. 

> Adatok ax vmoh KuvnÁciixavt: TÍinTÚNET&nKZ^ czímü folyóirat szer- 
ÍUtíáMfg Fcrencz tagtársunk vette át s ezúttal a III. k. I. fUcete 



TÁRCSA. 

látott világot. Baláser rörid Hzerkesztöi tijilatkoztitA fiyitja meg ft fílxeb 

B Uffvancsak ö kö/Jil tanulmányt a jászok letelepedásí^rSl p V 

hitre t^-é'séröl, — Kíír/A Kálmán Domoszló inonograpbiáját n 

a Fnmk Károly a sajóvámosi plebáuia s fiók fgyháxnlrói rrtckfjúk. 

A tartalmas füzetet okmányok es regesták zárják be. 

Az »lBuDALOMTÍtKT&X£TI KCZLUUÉNVXKC molt f?VÍ 4-ík. flÍMt^Vel ftZ 

első évfolyam befejeztetett. E tartalmas fllzet anyaga három csopor 
van osztva : tírtekezesek, melyben négy nagyobb tanulmányt » Tár 
czimtí roviitábari öt kisebb czikkct oivnmuk. kritikai rovat, adattár. A 
kesxt^o nagy gondot fonlított a változatosságra: nincs szaka iro«lal<' 
ténetUnknek, az Attila mondáktól az újabb időkig, mely abbaa ktfpvúelve 
ne volna. A huu mondák öaszehordott anyaga felett EnMtfi Pál tart 
azcmlét, Horvúíh Cyriil egy elveszett codex (az Imitatio Cliristi ife liotm- 
ventnra fordítása) léteze'sct constatálja. KfiéX-yyártó Kottaner ' 
főit ismerteti s maga n szerkesztő criticai szeml«ít tart k^t x^lf- 
Péczeli es Takács felett. Gazdag és erdekei uz ezt követő tárcza, a kritikai 
rovat a adattár is. Az évfolyamot gonddal s/erkeaztett index zárja be. 

KiilijnhözS nztikfoli/mt'atokhnn megjelent történelmi dolgozatok : a 
>Lui»ovíKA Akahémia KözLöNYfc^-ben (januári fdzet'i Koháry \ n 

fUleki várparaoi-'snük es Magyarország «>rs/,ág bírája rövid oleii / 

Fütfk Henrik honvédezredes. — A ^Magyar Siojt* januári }'üz«t(ibea 
yiitfii/J Jánoe 1, János Heztergomi tirsek (1205 — 23) életrajzát állitá 
f>ssze, t^riticával i» alapos kutfötanulniáuyuyal. Az EKu&tYt Müzkvh- 
KCYLKT múlt évi kiadványai utolsó fli/ct«iben küzli iW Antal tanulmány^ 
László erdélyi vajdáról, mely kUlön lenyomatban is megjelent, s ityak 
Farkas érdekes adalékját Tótfaluasi Kiss Mikh'x? életrajzához, ennek 
latnmát a consistoriumhoz az arra adott válaszszal (1698-bólj. — A 
magyarországi »Ebte«ít/5« miilt évi 4-ik füzetében MiUekt)- BÖdog i 
HlIítottA Délmagyarország ókori régiségleleteit s l*aUt%tr István a azerke 
u iniilt évi kiállítás nitirégészeti OHopovtját ismerteti. ^ Az ^Aaviunl 
f. évi ll-ik éji Illik fíizeteiben Tt'inrfimítj János czáfolja Síebmactl 
í^ a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv azon állítását, hogy a ma íh vjr 
gróf Karácsonyi család öse azon Karácsonyi Tivadar, ki 1 718* bau nyerté 
neme6 levelét, 8 közli Mária Teréziának 1740. jun. I.'i-^n Karáo«Q 
Kristóf iízámára kiállított nemes-levelét, s kimutatja, hogy a gróf Kan 
csonytak evtöl vették származásukat. Megjcgyzoudd, bogr c^ Karács 
család már Rákóczy György idejében i» virágy.ott. 



VEGYES KÖZLÉSEK. 

^ OaTVAY TtVADAa választmányi tagtársunkat a ctattádi {lUtpttk 
felterjesztésére a szentszék tiJrténetirói érdemeire való telttntettol, l. pápai 
udvari kamarássá nevezte ki. 



365 



— Hac<ntsi AjriAi- tagtársunk Pclsíge hitbizományi künyvtAnl- 
if»l0frá otfvcxteteU ki. 

^-> A> Eiu>£(.Ti Mus^tm-EavLET febr. 29-^u tartotta reudes ki;^- 
t: ;ir,,}iu gróf elnöklete alatt Kolosvártt. Az elnöki 
- > <ikkal emlékezik meg az egylet feladatáról és 
\ ax egylet gj'ttnipodását es fejlődését. A titkár p egyes örök jelen- 
fivetkexett a ki^nyvtárigazgatási ügy, mely beható vita után 
loldatott tneg, hogy a vallás- <.'S közoktatásügyi uiínisterhez felirat 
batároxtik el, melyben a/, új igazgatónak (Ferenczy Zoltán- 
Iii-;t rrgretenu köuy vtáriguzgatónak megerösíteaet kérik. (Ennek a 
' dft Vi'gett szükség tudni, hogy az egyetemi könyvtár a a 
tár, bár elkiilönitie, ugyana»>n helyiségben vannak fel- 
-►•W a két iottízetnek egy igaugatója volt.) Az >Erde1yi 
ziuiú folyóírat/il 300 frttal fogják eub ven ti ónál ni, hogy az 
I hav'Miként adaafiek ki Ezzel a közgyííleií eloszlott. 
~- TúTfALrwi K. MtKuóR alREMT.ÉKC. Kolosvártt mozgalom indult 
Tltíi!n*; K]í Miklós az T»Erde'lyi Féniks* sírjának emlékkövei való meg- 
iUet^le^^ a meglevő régi emlékkő esetlege:* felállítására, kitata- 
a círnak rácMesal valÖ körUlvételére. Hasonló mozgalom pár 
^>*rf\^* keletkezett Roloavartt a nyomdász-aegély-egyletben, ámde 
bármi törtónt volna. Ezúttal Gyalui Farkas egyetemi 
• rtztette ftil az ügyet. A nyomdászok segélyegylete fölkarolta 
ir elfeledett nagy sBzaktái*ei«, ki egyúttal a magyar tudományos- 
. » axámot tevő fe'ríiu volt, emlékezetéuek fólujítását e's elhatározta 
nyara, hogy minden esztendőben, márcziua 'iO-án Tótfaluai 
. évibrdolóján emlékünnepélyt fog rendezni. Az első Ünnepélyt az 
c meghívják reá a koloavári tauintéaeteket, tudományos 
Kivtmuloak a sírhoz hp liazafias énekek, beszéd és szavalat 
- ' -M-nzzák a bcmohosodott. időtől fakult s t'óredezett 
'. Majd országos gyűjtést indítanak. Azt, hogy milyen 
'jen*?k Tótfal ijminak, nem határozták még el, de bármilyen 
. a ineglévu régi sírkóvet okvetlenül fúl fogják használni 
itól megóvják. E sírkövőn a Pápai PúrJz Ferencz által 
• !i*tf>rcdezett i*égz kivételével eléggé olvasható. A kolns- 
- gyűlést tartva, kimondta, hogy csatlakozván a Tót- 
i'cliii szándékozó mo/galomhoz azt támogatni fogja. 
■.»:« Ei>K levéltári kútfurrások alapján írt nagy becaü 
iISlMe* mitnkuját, moly immár teljesen be van fejezve, u melyből a 
Í-. .r.i ,,.,.r -..tijiíi rovatunk bővebb ismertetést k'ózőt, a kiadó 
! tagtársaink kedvezményi áron, t. i. 8 frt helyett 
lo8 egyenesen Ráth Mór könyv- 
rdekes éa szépen irt munkát mele- 
b tartanaink tigjrlmébe. 



r.T. 



266 tArcza. 

T()HTÉNETI KÖNYVTÁR 

— Auüztkia-Maovabouszáo a tízenkilenczedik század étíi 
ri/odóbcít. Kiadatlan források alapján írta WerthHmer Ede. Második kötn 
a I'ozaonyi bi'kekötéstöl a Schönbruuni Bekekötéeíg. Budapest. Iíí9í. 
S-adr. V és (íOO II. Ára 4 frt. 

— Lii>t6mf:uy£ törzsökös családjainak története 152G-ik évig. 
Irta MtujIiUlt Ik'la. I. Rósz. Budai>est, 1892. 4-edr. 102 1. (Számos nen- 
ztiWkrcndi táblával* 

— A szKHES-üzoMBATi Króxika. bmerteti és közli Dr. Ikiftí 
Kálmán. IJk^v, IKyi. 8-adr. 38 1. 

— Lászlí") erdélyi vajda. 1291 — 1315. Rajzok Erdély maH* 
járói a közt'pkorban. Irta lU- Antal. Kolozsvár, 1891. 8-adr. 49 1. 

— A IIAjnU-NÁXASI EVASO. REFORM. GYMNASIVM TÖRTÉNETI. 

Irta i>:;í a TÍ8/ántúli cv. ref. középiskolai tanár-egyesUJet által 189L 
aug. iM — *J.">-én Hajdu-Nánáson tartott közgrűlésen felolvasta }iolnár 
Lajos. Dcbroezon. 1891. 8-adr. 54 I. 

A Károlyi Gtáspár és Káldi György BLblia-forditá«i 
('s a Károlyi-biblia vodelme. Irta IhU^: Káhnáu. Sárospatak, 1S92. 8*«dr. 
79 1. Ára 50 kr. 

- Gróf SzÉi'HENYi István Emlíekkzste. Irta Z>t<íit Lajos kir. 
tanfoUigyilö. >hm\<vásárhelytt. 1891. 8-adr. 35 1. Ára 20 kr. 

S/.ÉciiGNYi Emlékezete. Ünnepi beszéd, elmoudotta grtf 
Sztvlionyi I:«tván sztiletéiio százados ovfordulöjáu a soproni irodaiad M 
miivos/i kör által rondezt-tt Szochenyi-üuuepen Fcutfi-estttf Ferencz. Bodír 
poít. 1891. 8-adr. lí< l. 

— TonoLix vÁRfS röRTÉSETE. Irta s okmánytárral eUátm 
kö//.oto!ío \V.',.- Samn. Bud.-ipost. 1891. 8-adr. 52 1. 

— A s/ErES-szoMBATi JOG. .ZipMT Wükfihr.) KéletkcMft 
Vi^ronya <>r>/á^.<« jogunkhoz ér? a németországi anyi^ogokhoz. D«iM 
Kálmántól. . ri'«rt<-tiottr.doniányi Értekezések XY. 3.) Bndapest, 1891> 
8 adr. VI 1. 

— - nKLMVi;vARORSz.u; ŐSKORI RÉGisÉGLBLBTEi. Irta Jfiffebr 
IVvloj:. IVnu'ívjir. l>91.?.sdr. TI I. 

- MvsMoiivi ToBiAS fogr^á^a és kiszabadulása 1674 — 1676. 
lr:a .\ .: .; Istv.-iií lín.iaivíí. IS 92. S-adr. 15 1. 

Ars t,h:íirKRREiciis stilien und iKvegten Jahren. 1810 — 18ÍÍ 
■r.a 1M;í-:ií;:». l. /.^ :ri:i-s.:íioht:iohe Studieu. Aoc dem Tagebocbs 
F.-.h.r.-os: .K:-..-í:.v.? \o". Ooíti rrvivrh lílO -1812.11. Hormayr Lebeni' 
t.;i-:j; Vví lí^".'' v.:ui sointf Hr:vto .H:;den Vorf?enannten 1813 — 1816. Vca 
P 'r:.v. KIttor \.-\ K '. l:í:)íbnjck, 1892- 8-adr. 417 I. 

\V;>:k tíowsKi T. Bibl'Ojrraphia Polonica XV. X\Tsi.Vo].n. 

N .,;>o\ :.^,^ ;>'.•'. xiii. 'M : 



HIVATALOS értesítő. 



A MA*y\.\ii TÖBTENbLMl TÁRSULAT 
|píí« /..: »-,u..^,:^ '>'.fÍM <7. «. S úrnhor tnrlott rendi'n hi'iZ(fyi"Us/nrk 
JcifjzöUfinyvo. 

Xbdb.* GrófSxecson Antal, 

JImUb a tánulat tagjai kellő számmal gylllckextck ttssxc, gr. Szti'escn 

ítz»ékét, UtlvilzU n jeleiilevtiket b rövid megnyitó 

eonin a lársitlat fejlödí-aeljon rnutatkoró kodver.ö 

jcloiségek küzt különösen art a/ i^rdeklödtlat emeli ki, a mit a 

n&ktt<}«i»^ inint legtíj abban klrAlyunk ö Felaége és a ffiL^cgen ural- 

iBŰiiI női tagjai kÖiíU h többen azzal tanneítottftk, hogy Mt'irUi 

detrmjsának a tár^uhtt nevífben bematatolt egy-egy díszpoldányilt 

^7'» tn^'á'nyKMal fogadni e n. t:írsnlat hódolntdcrt kös'/önvtöket kifr- 

; továbbá, minthogy a folyó eV tilranlatnnk ncgyed- 

(iak<^vo. indítványozza, hngy ezt megalakulása cvfordnió 

■•havára fogpsni. Unncptiljc meg a társulat s a BzUkaúgea 

**-i4t'J •_•.;:.. .*vel nz ig. válHSztmilny bizuasék mt'g- 

' tiM 1 ik jelentven ki, a jogyz<ikoijyv iiitc- 

klapitó- 08 dr. Ballagi Aladár vál. tagokat kt?i'i fel. 

...,_....• lanáeskozáaninak elsö tárgya It'vt^n gr, Szt!t8'>n 

k a ncgyed-fl7,ázado8 fcnálláa megUnueplca^ro vonatkostő 

,"-»?'»: JA, — a k<'t/>,'vlílt'>i iiz indítványt rgyhangulag elfogadja a a 

i^ ít^t;<MV:k*>t •iv. i;_'. vúlaaztmányt bízza meg. 

iidor titkár fclolv.oasa jelcnt(ísct a tilrsulat uicilt i'vi 

mind egy iiftgyfouíoB«ágiÍ tudományos íntezfit ala- 

:» kÖy,g^4íl&sel, mely og^sx történetirodalmuuk jövő 

íj kifliUimUhalntlan hatású, oly áldiíí^osan gjUmölcsöző alkotÚB 

hff^ f^^ Tt>Thi\n a Magyar Történelmi TársulahL-ik kell annak 

megalkotója iránt hála**rzeti5t nyilviinítani. Fclol- 

,ik f. Ik'i 14-!k<'ioI Kúmábúl b"//' inf.'/r.tf Invcli'í.. 

tAJMtc 1892. HL FOsRT. 



268 



HIVATALOS ÉRT 



tutjlyben a ttidós főpap bnnltilag közli vele ajion olhatórozáHát, lio^:y f**' 

mtivííU nemzetek pfildiljiira egy oly tudotniinyos és művészeti in(:'/íi«'. 

iilapít sajilt vagyonából az örök városban, mely a mafn'nr tttrUííKtbnvv 

rokiiak s az. cgyetetnea lörtilnelem, a rcgÍM--' 

magyar mnnkásainak fog hajleket adni ; e c/,- 

I^axebb pnntjáu, a. Janiculus oldalán, már a ház tervét i« elkéMstttet^ • 

az építkezési munkálatok u legközelebbi hetekben Tnegindnlnak. 

A ku7.gy(iles lelkesült étjenzéssel fogadja a hírt, » a kitttnJK tod&mk 
nagylelkű áldozatáért, tnclylyel a tudományos világot m* ' 
nak Ví'gúta táplált óhajtását is megvalósította, jegyzoköij^ 
(*8 ílaziutc köszönetet sravaz, a Thaly Kálmán indítványára ethaUrooi 
hogy ez elismerés és kliazönet kifejezése Frakuói Vilmos úrra! • •'" - '■ '•- 
gyűlés folyama alatt táviratban közöltessek, felkéretvén Sz. 
titkár úr, hogy a távírat clkíildésdrol azonnal gondoskf>d ni exí' 
Egycbokheu a titkári jeletités tudomátnil vétet vou, a jep 
csatoltatik. 

29. Napirenden lévén a következő 1S92 — 1894-ík; -.-. - 
elnök és alelnökök megválasztása, valamint az ig. választmányból </iIik t- 
Bzcrülcg kilépő és a mnlt év folyamán elhalt vá(. tagok helyiek taüi* 
tése, — elnök felhívja n táreulat jclenlev«H tagjait, hogy KtAvazatiibíl 
külön lapon az elnökre és kct alelnökre, kiilöu lapon Imszouhárom ig . il -i^* 
mányi tagra adják be, kik közül a kilépők helyére 1892 — !85>4r-nc Uiu^ 
az elhaltak helyére pedig 18í)2— 18í)3-ra kettő, 1892-rö egy U^ vilitt* 
tandó; egyszersmind szava/atszedö bizottöágűl Ráth György aht 
elnöklete alatt dr. Fejérpataky László és dr. Angyal Dávid t 

küldi kJ. 

A szavazatok beszedetvén, mialatt a BnavaKatszedő bÚMttaig uu4 
Összeazámíttlaa végett a mellékterembe vonul, — 

30. Dedek Cr. Lajos vál. tag fölolvassa Frakuói Vilmwv 
mojtdíok a pápai Uvé.ltúrakbnn cziinü értekezését, melyben a ua^^- 
szerző Rómában folytatott legújabb kutatásai oredme*uy{it ismerteti 

A Századoh-\)Mi fog megjelenni. 

31. Szilágyi Sándor titkár a felolvasott értekezés kapcaán, mdroftk 
befejező soraiban a vatikáni levéltár mellett a látogatók n 
berendezett könyvtán*úl van szó, hol minden nemzet saját kiad', 
szekrényekben állíttattak fel s a magyarországi szekrény hcii ax^\' 

és a Szent István-Társulat kiadványai tekintélyes sorozatot V 
indítványozza, hogy annak gj'arapí fásához a M. Tört. Társttlat i- 
járulását mondja ki s a vatikáni könyvtár magyar szekrénye ízűjj^-uí í 
társulat Összes kiadványai megkUldessenek, 

A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadván, a további \táh- 
kedések megtételével az ig. választmányt bízza meg. 

32. Jegyző előterjeszti az 1891 évi zár-számadást és felolvass 
Mt ig. választmánynak folyó hó 4-éa tf^rtott r. (ilásében 1 7 jk. pont aliO 



OlTATALOS ERTK^SITO. 



S69 



i\6 U\zoitííAg jelente»óre hoxott határomtát, melyben a válnszt- 
! tudomásul veKíi s Karasszoii Jdzscf pc'uxtdrn oknak cU a 
; kexclü R H. E. Takai-ökpéuzliir-Egycaületuek a/, 1891 
t»a-i.. I megadja, 

A 7 váhagyalik. 

'i az ig. váta£2tuiány ugyanazon UkWbeu 20 jk. 
-U.. .i. .laM.^i'itolt 1892 évi költség vetdsi előirányzatot. 
JikáliAc^yaiik. 

» Villányi Alajog lárs, r. tagnak f, evi február-lió 8-án 

j;iu a küjügyüle's elo terjesztett bctidvúnyát, melyben 

Ugok, egymással való roegismerkediisének, sürübb érintkozé- 

I ^akoribb ösfizejövetcleinck ezükségét s a társalat gyoi'aabb fel- 

■táaira hátú előnyeit hangoztatva, indítványozza, hogy a társulat 

' berendezendő liáaat építsen s c végből a főváros 

aiiiaágái' a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatágiigyi 

rt(ti(unt4Íl jvedig crköleaí ca anyagi támogatást kérjen. 

i^ :. K»...iny, gr. Zichy Jenő pártoló ftíUzólalááa után, dr. Pauler 
:i uz ig. választmánynak adatik ki tárgyalás cs vélcméuy- 



IriSf ZIcby Jeuö szóbeli indítványt tesz a millenium mcgün- 
n, oly értelemben, hogy az ezer-év ünnepét a Magyar 
1'^' is hozzá méltóan ülje meg a erre nézve tervek készí- 
I i» ft előkészületek megtételéről gondoskodjék. 

lóf SzécHon Antal az<'u észrevételével, miszerint nem 

k, hogy a társulat önállóan rendezzen ünnepségeket 

> Imára, a választmányhoz utasíttatlk. 

A «zavaKatbzodő bizottság a szavazatokat összcazániitván — 

György mint a bizottság elnöke jelenti, hogy az elnökre 

" ft 59 szavazó lapon gr. Szécsen Antal mint clníik 

y Feroncz mint cleö alelnök 50 s/avazatot, Thaly 

I nunt niá^udik alelnök 55 szavazatot nyertek. 

; Merítit A közgyűlés a következő 1892 — lS94-iki évkörre a 

vioffkévé cgyhangnlag gróf Szöeeen Antalt, alelnökeivé pcd'rg 

I sxótübbséggel I'nlí</ky l'iirnt/et és Thaly Kálnií'mt vjilaf*/,totta. 

Ax i-. vábuzlmányban betoltoudo 23 helyre beadott 72 szavazatból 

Mi§ szótübbaégct huszonnégyen nyerték cl, kik közül a 

... i; tfzáma szerinti sorromibüu liiU*J — Jf<Ul-r> dr. Károlyi 

lóráry Lipót, tíalamou Ferencz, dr. Czobor Béla, dr. Kanmicrer 

k. Kontár^ Gyula, dr. Ortvay Tivadar, Csaplár 

Emiéit ndrci János, Majláth Béla, Barabás 

kg. II Arthur, tízilády Ai-oo, Véghely Dezao, A^illányi 

N y Kornél, gr. Esterházy János és Némethy Lajos, — 

9^.-a Pór Antal es dr Ballagi Géssa, — JH:t^-re pedig dr. Ziro- 
Fluenex válanztattak meg az igazgató-választmány tagjaivá. 

18* 



270 



HIVÁTAXiOS ÍBTSSÍTÖ. 



A válusitások crcduit5ij)'0 kililrdcttctvííri, a é'jAxnxaXsxcÁB ' 
jcloiitt'tíe a jegyzökünyvlíüz csatoltatik. 

Grűf Szácseu Antal mint n társitlat újru uegviíIasztoU e]u 
kc)zgyíilc6iiek iráuta uyilvfluult Inzalmáci't k«>azöuetiít fejezi ki, « ezsei, I 
tárgy ucin láviiii, h gyül^íst fclossilatjii. 

Kelt mint fent. 

Jegyacttc : 

Nagy G y tt 1 rt s. k. 

Uifcle«ítjük : Szabó Albert s. k., Hallay! Aluddr ». k. 



Gr. Szt'cBt'u Antal a. k. 
elnök. 



Eluöki meífuyitó beszéd. 

Tisztelt kOzgytíles 1 

Miduu a tisztelt közgyűlés tanácskozáfiait uiegujntüi sie- 
rcncsém vau, miudenekelött megjegyzenclönek vt'lem, hogy r 
közgyűlésünk óta Társulatunk fejlndésében és tagjainak íi/ 
tusában kedvező és biztató jelenségek mutatkoztak, 
a titkári jelentés a tisztelt közgyűlést részletesebben < i . 

Ezen jelenségek közé kiválóan vélem számítandónak azon 
érdeklődést is, melyet felséges uralkodó családunk a társa 
müködéiíe iránt több tagja által kijelenteni kegyeskedett. 

Mint már az előbbi gyűléseken megemlít tetett, ő Fels' 
legkegyelmesebb urunk királyunk Marczali Heniikniík Má^ 
Terézia császárné és királynő életrajza czimű mfivének diasp 
dányát, melyet a társulat megbízásából a legf(dsóbb lieb 
bemutatni szerencsém volt, kegyes megelégedéssel fogadta 
engem ennek tolmácsolásával megbíi^ni kegy<:*íikede.tt. 

Azon raeggyőzudéstől vezéreltetve, hogy ezen életrajz nraJ* 
kodü családunk uöi tagjaira mind tárgyánál, mind sikerűit ííl« 
dolgozásánál fogva érdeklődéssel bírhat, bátor voltam ö c*. is 
kir. fenségeiknek Mária Terézia foherczegnőnek, Károly Iíhjos 
fóherczeg ö cs. és k. fensége nejének, Mária Valéria \ 
nünek, Stefánia özvegy iróuörökösuének, Izabella fóher( ^. 
Jfrigyes föherczeg nt^'ének és ő cs. kir. és kir. fensége Frigres 
x\gost száfsz berezeg nejének, a toskanai fóhercaegasszon • ' 
kinyert engedélyüknél fogva bemutatni. Kik mindnyájan l 
netöket, élénk érdeklödésöket s méltánylásokat kijelenteni v* 
engem megbízni kegyeskedtek, hogy ezt nevükben társaságul! 
előtt kijelentsem. Mit megtenni annál nagyobb örömmel érz4 
magamat hivatva, minekutána ezen elismerés nemcsak a tár 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



271 



k (iianka iránti cTtloklödésnek, hanem egyszersmind azon rokon- 
r, raelvlyel ö fenségeik hazánk nyelve és íro- 
(i: ok 

A . tíirsulatiHik negyedíízázados fennállásának év- 

í*iTt!u!' ,v nézetem szerint az évfordulók ünneplése a mai 

i<i uUykor a helyes kereten túl érvényesül, azt hiszem, 

líü^j ;• i o! í.énehni Társulat fennállása évfordulójának ünneplése 

IfTMoKu v.in azon eredmények által, melyekre mindazok, kik míl- 

i történetirodalom terén részt vettek, büszkén 

za. 

De hogy ezen ünnepélyt kellő módon megtarthassuk, ós 

-'" ítását a társaság működésének valódi 

:, bátor vagyok a tisztelt közgyűlés előtt 

*zni, hogy társaságunk valódi alakulása 

nötödikére esvén, ezen ünnepélyt szintén 

jára tartsuk fel, határnapjának megállapításával és 

- tiuh. -/.iilutek megtételével pedig a választmányt bízzuk meg. 

És most a közgyűlést megnyitottnak jelentem ki. 



]..,:..:.t .::..!. 



Titkári jelentés. 
(Mellékiet ax 1892. febr. I8án tartott r. közgyűlés jegyzökönyvéhez.) 

Theiclt köz^yillh ! 

"Eltv eredményekben gazdag és veszteségek által sújtott év 
;it kötelességem Önök elé terjeszteni: hadd szolja- 
ik és Ítéljenek Önök. Küszöbén a nagy feladatnak, 
•Millenium megünneplésében a magyar történetírás is 
aaa Magyarország történetének forrásait úgy elóké- 
hfiL'V ji/.ok alapján hazánk története megírható legyen, 
!te-o Társulatunk mind azt, mi erejétől és szűkre 
iinl trde várható volt? s vájjon, ha törekvései jó 
adtak, íJKTíthetett-e erűt a haza támogatásától, hogy fel- 
le' ' -? 

t meg fogom szólaltatni, megelégedéssel fog- 
tesűlni arról, a mit Társulatunk elért, de ha mérle- 

■ ^ '■* ^■■' veket azzal, a mi előttünk áll, be fog- 

í. Történetünk anyagának nagyobb 

l)L íuiitui>.i!ib fele a külföldi levéltárakban van 

MŰ a haz.'lliun van, azt megdézsmálta a török és 

talán még ezeknél is inkább a múlt század 

mókáinak az a nézete, mely minden oly iratot, 

I lehetett használni, kiselejtezett a levéltárból, 

iiil rvjfcrl ad ciilinam«. 



íi/ 



HTRSlTÖ. 



Ily barbár pusztításoktól ma már nincs okunk tartíi 
8 szerencséi'o még miuílig van anyag elég a hazában, raoly kiij 
inegjutíilmaziii a kutató fáradságát. De olyan arányú kutatás^ 
milyennel a hazában czélt érhetünk, a külföldi levéltár| 
érhetünk-e el valamit ? Hisz a kutatás a Vatikáni levélt 
a Monumenta nyolcz vaskos kötete daczára, még mindig csal 
kutatás küszöbén áll. — Hát a bécsi, a velenczei, a münche 
a siraancasi s a többi mind rendszeres kutatás nélkül kiakr 
hatók lósznok-e? Vájjon arányban áll-e erőnkkel csak egyet 
levéltár felkutatása is? s van-e módunkban lióniipokou át 
munkával szakembert megbízni ? 

Bocsássanak meg OnÖk, hoyy u k* i.íl-í vetettem fel szá 
adásom megtétele előtt. Szükségem volt rá, hogy indokolja 
párhuzamot tetteink és törekvéseink közt, s hogy igazoljam, hc 
emelkedésünk daczára miért nem tehettünk többet. 

S most térjünk át a tulajdoaképeni számadásra, 

A Társulatunk javára 1800 év végéig bejitleniett ös 
alapítványok összege 34,765 frt volt, ma a bejelentett alapít 
nyok összege 39,653 frt; az alaptőke szaporodat t " 
Ezen jelentékeny ahipítványi összeget összesen >- 
köszönhetjük; kik közül eddigelé 86 alapító halt el, 176 
életben, G(> alapítvány pedig törvényhatóságok, egyletek s k^ 
mivelödési intézetek által tétetett. Az alapítóknak közel 
tizedrésze, összesen 30 tíig, 1890 dec. 31-ike óta ji'lentk* 
közt 13 törvényhatóság, 5 föűr van, a magas clerus 
részéről 4, irodalmi intézeteink közül egy jelentkezett, az 04 
felül levő hét a történetirás barátai köréhől került ki. Oröraünl 
és megelégedésünkre szolgál constatálhatni, hogy a törvényliul 
ságok csatlakozásában örvendetes jelenségét 1 ■ ' > imk, hc 
az érdeklődés hazánk története iránt emel 1 vau; 

fokozza örömünket az, iiogy ez ideig a szász községek kőzQlj 
lépett be Társulatunk kötelékébe. Ha századok hosszű soráal 
történetünk egysége soha sem vonatott kétségbe, miért ne t/ 
iiánk együtt dolgozni a történeti ÍL' ' '' ' "n? 

1890 utolsó napján volt 14r>_ ioóta 

új évdíjas tag vétetett fel. E szám azonban nem egeszén növc 
Társulatunk létszámát : mert a múlt évben Társulatunk sok i 
hü barátját vesztette el, néhányan, cyclusok letelvén, kiléptek, 
kettó : kilépés és halálozás által összesen 65 ta^^ot vi 
Knnjit leszámítva a szaporuhithól, ma 1 54»'< évdíjas 
pítókkal együtt összesen tizenkettő hijáu 18ou tagunk van. 

így kimondva együtt, szép szám: de hát Összesen 1 80<> ♦*fMl"^'- 
van-e, ki hazánk történetírása fejlesztésének s a történeti I 
felkutatásának munkájában támogatni akarja az ezwn czíí 



273 



út Társnlatöt? Valóban, küszöbén az annyi lelkesedésael 
karolt milleniiimi ünnepnek, ene gondolni sem lehet. S ha 
kiínlv ketíi'Szfttt erővel kell arra törekedni, hogy a mondott ünnep 

l.isííval hozzájáruljunk, az ügy- 

ae leend, hogy kötelességünket 

■k. 

-• -j ^i^y fizíízadnegyedre terjed/l életünk alatt mivel járul- 

tnnk A Tilrsulatank által kitűzött feladatok megoldásához, arról 

öiiaftll ' ' ' Mf-nd beszámolni ; feladatunk most a mnlt év 

W'llc<>fi adni, A nyilvános ülések alatt tartott fel- 

Illatunk fí>lyöiratai mutatják be a/ eredményeket. 

;, l>an la értekezés tisztázza a magyar történet 

Leit, még pedig hazai és külföldi kutatások eredraé- 

' 1 val, s a választmány egy elhatározása lehetővé 

t külföldi, főként a szláv irodalom magyar 

u-sai mtgvohb tért találjanak e folyóiratban, hogy ilyen 

irténetirásimk látköre szélesíttesaék. A Történelmi Tár 

tlmi anyagnak s adatoknak gazdag kútforrása, melyek 

hazai nyilvános és mafí.'ínoM (a kassavárosi, a gróf Teleki, 

's, az er<lelyi káptalani), lianera számos külföldi — a 

Wif drezdai, N.ngyel, cseh, svéd — levéltárakból merít- 

ezek annyival becsesebbek, mert a távolság miatt nehe- 

íW hozzáférhetfik. A Magyar Történeti Életrajzok három 

ijíot hozottillnstratiókkal ellátva. Sajtó alatt van s nem- 

üM'iífoi^r jelenni a gróf Zichy-család Okmánytárának Vl-ik 

űlmi Emlékeknek Il-ik kötete. Nemsokára sajtó 

i Teleki nemzetség levéltárának I. kötete, s ren- 

tt áll »az Apor nemzetség levéltára*, mely hazánk csa- 

ainak gyűjteményét nagybecsű adalékkal fogja annak 

tporítnni, 

Táb"-" ríkat a letűnt év súlyos veszteségekkel láto- 

Fstta li'r ^ , és nagy érdemű tagját veaztetteel. Részvété- 

nak a választmány nemcsak jegyzőkönyvileg adott 

intézkedett, liogy felettük emlékbeszéd tartassék. 

■ díjas tagok közül is több olyant vesztettünk, kik 

k a történetíráysal. A rendes választmányi 

i: ki f»*jozést adott a választmány. Egyenként 

*íoljú évben megjelenendő Névkönyvünkben lesznek felsorolva. 

Em must megtörténvén a beszámolás, szeretném felvetni a 

ll, hogy a mi történetirói nemzedékünk megtette e úgy 

égét, mint azt tőle meg lehet várni, s ha a válasz elől 

hkitérok, nem az Ítéletet kívánom kerülni, mely a mi mun- 

Ságunkat meg mindig az előkészítés nagy munkájának jelen- 

",De siettetni kell az előmunkálatokat : az idő nem vár, 



9 - ^m 

HIVATALOS ÉRTESÍtA. 

pedig gyenge és gyarló eszközeinkkel több<?í, íhiul M-iiunh 
érhetnénk el. 

Hogyan siettessük? 

A választ egy concret tényben fogom önök elé terjesztei 

Ma már nekünk is van *école de Jiome* -unk. A magyi 
i'órUnelmi <?'« művészeti inthet Rómában meg van 
Az Akadémia a Múzeum után ez a harmadik nagy alk 
történetírásunk fejlődésére kiszáraitliatatlan haszonnal fog jári 
s áldásos gyümölcseit rövid idü alatt fogjuk élvezni. 

Utolsó perczben kaptam a levelet, mely erről értesít s melji 
Önöknek bemutatni szerencsés h'szck: s Önök bizonynyal velet 
együtt meghatóan fognak áldást kérni a Mindenhatótól nri 
ki kitűnő történelmi alkotásaira, szerencsés kutatásaira e nag; 
lelkű áldozattal feltette a koronát ! 



Budapest, 1892. febr. 18. 



Szilágyi Sándor. 



(Fi'aknói Vilmoa levcltít egt'j'z terjcdclmdben a »Száauidok< folj 
cvi íebniári füzetéhez caatolt mellékloten tettlik kíizad, 18.5. »«a 186. l( 



A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 

1892-iki mdrcsiiis 3-án tartott rcndcj) iHÍlanitmáni/i tílésinek 

Jegyzőkönyve. 

Jelm voltai-: Pnlfixky Ferencé elnöklete alatt Thaly Kálmán alelöö 
Báiió József^ BavabAs Samu, IJimyitay Vincze, Cadnki Dezsü, Cíonti 
János, Czobor líóla, Dedt-k Ciescetia Lnjoa, Fejcrpataky László, Juk 
Elek, Komiírotny Andrúe, Majlúth Béla, Márki Sándor, Ováry Li|>ót, 
Gyula, Szádeczky Lajoa, Szeudrey János, Szinnyei József, Tagányi Kár^Ilj 
gr. Zichy Jenő, Zsilinszky Mihály, Váczy Jánós váh taju;ok. VillAnvi AIrM 
indítványt tévő, Raraeszon József p»?nítlárnok, S/i 

Elnük az ülést megnyitván jcgyzííkönyv'hitr 
és Majláth Béla vál. tagokat nevezi ki, 

37. Napirend előtt a titkár felolvassa Vaszarr Kolow 
primáa ö Fötnagaasugúnuk a M. Történelmi Társulathoz intézeti mólt 
liangu leveldt, nielybeu válaszolva a társnlat elnökének ín 
lett kineveztetése alkalmából hozzá, mint tárunlatnak tagj 
üdvözlő soraira, hangsúlyozza, hogy ha állása gondjai a tjgytíb te 
igénybe fogják venni erejtít, fenmarad számára a'tiirténelmi kntatáwk i>lá 
segítésének szép munkaköre. 

A meleg hangoní rt remek fiífnlsztorí levél, bizonv 
hogy Fömagaasága fiatal évei kedvcncz tauulmányával ulí 



mVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



275 



Ml i'ij;i».,,.a.,i(, í(»bbs7.üiÖB í^ljenzJsael szakíttatott 

I TltAl? Kálmán imlitvilnyúra éllmtúroztatott, hog}* a levél tiírsu- 

kii •görízteÉ'SC'k, annak egí^sz sztivcgc közöltetik a Száza- 

íiigitnak ímzdítn 9 a jl'.vo bízfosítckait magában foglaló 

[nánúeri hálAköez^net fejeztetik ki 

80. Olvaslutik gróf Széct<en Antal elnöknek Pulazky Fereiicx 
l«M^4h<^ InX^tfii Ievt;le, melyben cit az alapszabályok 19 szakasza 
roai evca űlöezak lejártáig a társulat ügyeinek állaudó 
., ^■.:. /a. 

Todomáitul íTolgál. 

itS. Titkár eloterjesr-H az uj (ag-njáiilásokat. Ajánltatfiak o) nlnpi- 

\^'T\Mza. Kálniáiimi (láisulatunk rtígi tagja) 200 frt alapítvány nyal, 

' íTí>í Andrjii*»y Gyula 200 frt alapítványnyal (aj. Tisza Kálmánníí), 

, fiif VTirucklivini Frigyes 200 frt alapítványuyal (aj. Tisza Kálmániic), 

I Kájj-Köiriia városa 100 frt alapívúnynyal (aj. a titkár) ; h) évdijaM tiujokiud . 

" illnmi febőbb leányiskola (aj. a titkár), a pecai uem- 

t (ttj, a titkár), Ruszti Ruszt József (aj. Lcderer (?-8 

l^«i*(5rit, a Unjtiu-níinási éV. rof. gymiiaBium (aj. Karaaszon J.l, SiklósFv 

íiiilí/ Uimló (aj. Szilágyi Sándor), Bod Gyula kir. törvényszéki birú 

! í^j. RAmdfiicon J.), IJrassai evang. gj-mnaaium könyvtára (aj. Szilágjn 

Staíör!, j^rűf Zichy Fcrencz klr. foasztaluok mester (aj, Tisza Kálmáiiné 

CTÚf Sí.^rlifíiivt Bfla (íij. Tit/a Káluiánoc), Baan Elomcr kir. küzjcgy/n 

vároa közönsége (aj. gróf Szecaen A.) Csalbó Fereucz 

.„ -uük, Egry Kálmán kir. tábla birú, dr. Irinyi látván 

^C^i Sárváry Gyula városi föorvoa, Zöld Mihály városi főjegyző, 
Bwiiuy István kcreakcdíí, Torday Gábor ügyv<{d (mindnyáját ajánlja 
WIKurkiM^. 

váhisztatuak s Tisza Kálmánnal gróf Degenfeld Schom- 
^ (k azon kitartó é>, fáradhatatlan buzgalomdrt, melyet 
érd«k(úuek c^mclcse körül kifejteni kegyeskedett, társulatunk 
ik « cliamcnWnck jegyzokönj'vileg leeodő megörökítését határozza 
I <1 »iila*Ttrn)ir>y. KiM/^motct éa elismerést Bzavaz Széli Farkas v. tagnak 
'I bu/galuiáuak sikeres folytatásáért. 

,Lár jelenti, hogy a pesti hazai eleö takarékpénztár társula- 
'a»k folyó kiadatja inak fedezéséhez 100 frttal járulni szíveskedett. 

ná)ia kö^xönettcl fugadtatik s erről a hazai takarékpénztár drte- 
1 <<Uitik. 

41. Olraetatik a pénztárnok február havi kimutatása, mely szerint 

•••btWtcl v.tt 4,005 frt 26 kr, 

> kMia 2>>18 » 41 » 



maradvány 
'■1 Htezánároitrán n folyóazúmlák követelését ... 

SciuMK. 1893. 111. PdxKT. 



1,386 frt 85 kr; 
1,804 frt 51 kr 



3,191 frt 36 kr 
18* 



276 



mVATAt^OS tíRTÜStTd. 



ill u táronlat rciidelkcxiíttdre, melyből azonbau Temesvár városa tOO frl 
gróf Weuckhcim Frigyes 200 frtoa, Szeul-ÁgtvUi kÖMiíge 100 frt<w aV 
pítváüja, Ö9S7.esen 400 frt iök<?öítendö. 

A péiixtárnok kimutatásft tiidomásni Ví^letvéu n jeg^'xökönyvh 
csatoUaíik ; a tíikíiaíteiidcl alapítványokra nczve elhatáro/tatík, h«tgy j 
kimutatott 4 00 frt erejéig 4'/, Bzázak^og (lióineuieB regale-kártalanitá 
k5tv(i»y vibúroltaíis^k, utasíttatván uz elulSkw^g, hogy e hntározst vé 
hajtásáról a P. ÍI. E. Takarék pt'nztár utján szabályszíirüen gondoíli 

42. Olvastatík a i>etiy.lárnok jelentése, hogy a M TurtrurtC 
rajzokra hofolyt olöfizetusi dijak számára külöu folvíV &/ ^t 
melynek elletjörziísííre ellenőrzési Bzátnlakönyv fog vezeti vi 
hogy a hátralékos vidéki tagok hátralékaik befizetésiére az Ugyréd álb 
megintettek. 

Mindkét ügy belybenhagy(^lag tudomásul vétetik. 

43. Tárgyalásba vétettek a f. évi február 18-án tartott kúzgyB 
által a választmányhoz utasított tígyok : 

al Tárgyalásba vétetett gróf Szécseu Antalnak a k»zgyül<ísi 
27-ik pontjában foglalt indítványa a negyedszázados fennállás inegUune 
lésértí vonatkozólag. 

Elbatároxtatott, hogy f. évi májú? 15éii, mint a Tárpulat elsíJ kí 
gyűlésének 25-ik évfordulóján ünnepélyes közgyűlés fog tartatul, raelyn 
clÖkészítéaévei az elnökség bizatik meg. A közgyűlés tárgyai le 
fif elnöki megnyitó beszéd, l>} a társulat 25 éves története, c} felöl vii 
Thaly Kálmántól, d) elnöki zárszó. 

fj) Olvastatott a jk. 31-ik pontja, mely a választmányt meiíbíjid 
hogy a társulat eddigi összes kiadványait küldje meg a Vatikáni köuj 
tár magyar szekrénye számára. 

Megbízatnak a titkár és jegyző, hogy a Társulat Összes 
kiadványait állítsák öasze, a meuoyibea egyes példányok nem voloánakj 
raktárban, azokat szerezzék meg b a kiadványoknak elszállitásáról , 
doskodjanak. 

c} Olvastatott a jk. 34-ik pontja, mely a választmányt megbíx 
hogy Villányi Alajos társulati tagnak indítványát egy a társulat > 
jainak megfelelő ház építtetése ügyében — vegye tárgyalásba e annak 
idejében tegyen ríila jelentést. 

Mielőtt e nagy fontosBágii iudftváuy tárgyalásába bocsátkoznék a 
választmány, sziíkségesnek tartja a giizda?ági bizottságnak vélem^r 
ügyben meghallgatni, e épen ezért Villányi Alajos t. t. indítványát 
teszi át a gazdaaági bizottsághoz, hogy azou ülésre, melyben axt tár* 
gyalui fogja, az indítványozót is hívja meg. 

d) Olvastatik a jk, 35-ik pontja, mely megbízza as {g 
választmányt, hogy gróf Zichy Jenőnek a millcnium megtlnne 
vonatkozó indítványát vegye tárgyalásba s ez ügyben saját hatásh 
intézkedjék. 



'nány fttinak a kérdésnek, hogy n mjlleniuníat ft 

- , 1 «iiine|»clje uieg, mctrvítHtHSiiba bocsÁtkozniík, elha- 

[táfMu, ■ kérdem tnegviUt4^9tera egy btzottaúgot küldeni ki, melynek cUú\- 
|ThaIy Kilmiiu s tü^jaivií az imiitvúnyozó gróf Ziehy Jenő, Pauler 
, FiíJérpAUky Lítóxló, Nagy Gyula s a titkir neveztettek ki. 
44. C>lva«rHttk a jk. 3 2'ik pontja nz 1801-iki zárszámadások 
[AgTfibeii, melynek ^rtelru^ben ft kö/gyülda az ig. válaeztmányTiak ez ügyre 
Ifiitttkaxú jelentástH tudomásul veézi. Ennek alapján határoztatik, hogy 
[KATUizaTi Jóxacf pAixtárooknak 3 a P. H. E. Takardkpi^nztárnak a 
I (elmfíjíríny m ffnktut módou ki fog afiatui. 

46, Tit' , hogy az elnökaég a múlt febr. havi r. v, üWscn 

j22. jL pont határozatnak megfelelöleg 900 frt alapítvány 

|«Ibil)r<9^íre vutiaikoxólag intézkedett. 
Tadomáenl vétetik. 

4tt- Titkár jelenti, hogy a Bay Iloua-fále pályadíjra beérkezett 
unka bífálAi kiizíil Csánki D. és Csontoai J beadták a bírála- 
ti i;;v a piilyaniunka elküldetett a harmadik bírálónak Fraknói 

i uii.,.u)i».T.ui K'tetik. 

(7. Titkár bemutatja Pór Antalnak és Zimmermann Ferencznek 

, kOt ig. választmányi tagokai lett megválasztat^ukért köszönetet 

T^ooiáanl vétetik. 

48. Titkár jelenti, hogy Doby Antal S;cüca Istvánnak egy, 6 Pajor 
|M*áaHa&n Li^ioAuak két levelét küldi3tték be a társulat irattára számára. 

As if;, V 'tettel fogadja a küldeményeket s azokat 

illmüat trati > /.ni. 

A folyó tigyck ietárgyalása után pont 5 órakor megkezdetik a fel- 

49. I>r. Szádcczky Lajos felolvassa a részben ismerteti >TaniiImány 
' " ól< czímii munkáját, s bemutatja aSzerémy- 

Wenzcl Gusztáv kiadásának. 
A y -i fogadott felolvasás a Századokbau fog megjelenni. 

Ti'bw vwrgv nom leven, elnök az Ülést felosalatja. 
Knlt mint fnnt 

Jegyzetté: 



llsskj Fcrcncz a. k. 
eln!)k. 



Szilágyi Sándor s. k. 
titkár- 



Uitdcoitjilk : Afajláth üéla s. k., Dedtk Crenccrm Lajuit s. k. 



18«* 



278 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 
elnöksége, tiszti kara, igazg. yálasztmánya és bizottságai 1892 

Elnök : Gróf Szécsen Antal 

Első — ügyvezető — alelnök : Pulszky Ferencz 

Második alelnök : Thaly Kálmán 
Titkár : Szilágyi Sándor Pénztárnok : Karasszon Józs 

Jegyző : Nagy Gyula Ügyész : Sigray Pál. 



Igazgató választmány: 



Balássy Ferencz 
dr. Ballagi Aladár 
dr. Ballagi Góza 
id. Bánó József 
Barabás Samu 
dr. Boncz Ödön 
dr. Borovszky Samu 
Bunyitay Vincze 
dr. Csánki Dezső 
Csaplár Benedek 
Csontosi János 
dr. Czobor Béla 
Dedek Crescens Lajos 
Eniich Gusztáv 
gr. Esterházy János 
dr. Fejérpataky László 
dr. Fraknói Vilmos 
Gére.si Kálmán 
dr. Hajnik Imre 



dr. Hampel József 

dr. Horvát Árpád 

Jakab Elek 

dr. Kammerer Emö 

dr. Károlyi Árpád 

dr. Komáromy András 

Lehüczky Tivadar 

Majláth Béla 

dr. Márki Sándor 

Mel ezer István (Kellemesi) 

Nagy Gyula 

Nagy Imre 

Nagy Iván 

Nátafalusy Kornél 

Németliy Lajos 

b. Nyáry Jenő 

lig. Odescalchi Artbur 

dr. Ortvay Tivadar 

Óváry Lipót 



dr. Pauler Gyula 
Pór Antal 
b. Badvánszky BéL 
dr. Béthy László 
Salamon Ferencz 
dr. Szádeczky Lajo 
Széli Farka.s 
dr Szendrei János 
Szilády Áron 
Szilágyi Sándor 
id. Szinnyei József 
Tagányi Károly 
dr. Tballóczy Lajos 
dr. Váczy János 
Véghely Dezső 
Villányi Szaniszló 
gr. Zichy Jenő 
dr. ZimmermannFe 
Zsilinszky Mihály. 



Gazdasági bizottság: 

Hegedűs Sándor biz. elnök 
dr. Csánki Dezső biz. jegyző 
Szabó Albert. 
Emich Gusztáv 
dr. Pauler Gyula 
Hivatalból : a titkár, jegyző, pénztárnok és ügyész. 

Számvizsgáló bizottság: 

Majláth Béla biz. elnök 
dr. Boncz Ödön. 
Hivatalból : az ügyész. 

A gróf Teleki-Oklevéltár szerkesztő bizottsága .* 
dr. Fejérpataky László 



id. gr. Teleki Géza (a család 

részéről) biz. elnök 
Szilágyi Sándor biz. előadó 
Barabás Samu 



Gergely Samu 

dr. fc'chönherr Gyula 

dr. Szádeczky Lajos. 



A UAKTVIK LEUKNDAKüL. 



K&i'ácsunyi .János a Századok múlt számúiban a kérdésrul 

ékezett, kik voltak liuzáukbau az első érsekük? Fejtegetósé- 

fcipontja, hogy f5Zf?nt István az az életrajza, melyet 

....]% tiilujdoiiítauak és Kálmán királynak van ajánlva, 

"•wn a XII. században, hanem a Xlll-ikban Íratott és kvi elő 

áben említett Kálmán király nem könyves Kálmán kirá- 

Knk,bfttiem TV. Béla öcscse, Slavonia herczege, a lei egy darabig 

Balícs királya volt, b a királyi czímet azután is, hogy országát 

^«8itett«, viselte. Az okokat, melyekkel Karácsonyi J. ez állí- 

^^« ' '. jobbára már M. Florianus is felhozta a Fontos 

'' ..-, I, ,... -tétében, a Hartvik-féle legenda pesti codexének 

ikor » azokra ugyancsak itt a Századokban több mint tíz 

;év»ti ezel<Stt egy álnevű iró — Hartwigus — derekasan meg- 

f*«?l''*^' ifikor tehát én újra a kérdéshez hozzá szólok: nem 

[**• el némi ismétléseket; szolgáljon azonban mentse- 

[_8®tnre a tárgy fontossága, mely megérdemli, hogy újra meg újra 

Karácsonyi úr czikke, mely jobbára szintén csak 

. L iiimútel. 

Tudvalevőleg & szent király életéről három — vagy ha a 

trik legendát é8 annak pesti codexót külön dolgozatnak 

f ^^•■■tök, — négy küKin legendát ismorünk: 

I. A legenda minor vagy kis legendát ; erről itt uiacb luit 
líKrg)Mnüi»k,«> 



I »l(irMt ftuti-nticus liUj<»nitii flrrt|M.i»rM)i 

(Font. iKiin. I. I,) czélz:Ut Isit Hxonl 

<li u/. iiu II 1 cMíik líllHliitiiiKsAgban l)^K»M luig.vobli 

ívflili univi'krrtl. A*^rt iikmi'IÍix ; »liivvi<irH' - loM>«4 

'•> rrtHltití', liH 1 ' ..Ti k'gcudilJAről böííjtólnc 

I Utv.in.fíjl*' I. - 



280 



l'AütlCk OYUf.v 



"i, A legeiida niaiort vagy u nagy — du csonka legendát j 
erről különösen ki kell eiutílnUnk, — inint a Harivik lugcud 
uiegbiráhísáuál egyik lényeges pontot — luígy külílüldi irta. TöUlj 
helye mutatja ezt ; ') például, hogy a magyarokat a kárhuzut 
tudiitlanság fiainak, isteni tiszteletet nem ismerő vad és kofc 
népnek nevezi; a koronát »imperali8 excellentie íiignum«-iií 
u í-császári fenség jelé <-uek mondja, mit a nm^var Hartvik azutJ 
•regalis excellentie signum«-ríí vagyis »királyi fenség jelé«-i^ 
változtat, és végre, hogy szerinte Géza »convocatÍ3 . . . Huiigari 
primatibus cura ordine seqiieniU teszi Istvánt utódjává. E kétfií 
rend kifejezc'se nálunk teljesen szokatlan; nem is felelt uiegj 
valóságnak, de igenis megfelelt a különbségnek, mi p. o. 
cseheknél a lesek és vladykák közt létezett, kiket a Xí. 
végén és a XII. század elején élt prágai Kozma >Bohemi pnn 
et secuudi ordinis*, »secundi ordiuis milites<, >priuii et secu 
ordinis milites c-nek nevez krónikájában.*) 

3. Szent István legendájának azt a formáját, me 
Chartnicius püspök műve gyanánt egyedül ismertek nálunk i 
ujabb időig, a míg tudniillik 1781-ben Mancini a legenda niaia 
és minort, és e század derekán Érdy a pesti codex legendáji 
kiadta. Azok akivonatok, melyeket 1349. és 1350-ben a febémr 
váczi, esztergomi káptalanok, a somogyi tized adományáról, mia 
a »Per sanctissimos papas approbata et autenticata < legendáb^ 
kiii'tak, ennek és nem a pesti codex legendájának felelne 
meg. E legenda a legenda maior magyarellenes, nőmely kit 
teleit módosítja, p. o. a magyar nemzetet gyalázó szavait, 
>imperalis* jelzőt elhagyja — más különben, jobbára szolgíiila 
lemásolja, úgy hogy annak némely nem szabatos kitételeit, mia 
a »secundi ordinis* nemeseket is híven loirja. Még joh 
ragaszkodik a legenda maiorhoz 

4. a pesti codex, mely — mint a Századok 1884-iki folyj 
mában bővebben kifejtettem — a magyar fell'ogásű Uartvil 
legendába visszahelyezi a legenda maior szándékosan kihagjüj 



') Lásd r«;Nzle(C's-eblien a »HiirtviC'Jcgenílrt és p«sti codext*' 
úrtekszéstjujet SxUzadok, 1$Í4. 738. s. kk. 11. — luiperaSú excellenüu : 
Legenda Major. Font. D k. I. l^. 

•) Jirflcek, Üns fiecht in Bóhmen und MkLren. I. 30. 



A (lARTVlK LI{0KN1»ÁU()I.. 



á81 



fi'H, úgy hogy ennek következtében például az vhít t't^czetben 
etrtíctésben, vagy a pogány blzadásrúl szóló harmadik feji 
i dolog kétszer is említtetik. Karácsonyi lír ezt 
. ,, uek« nevezi, mert szerinte a pesti codexa valódi 
H&rtvik, s abból kósaíilt csak kést'ibb a magyar Hartvik ; s a maga 
azerint állitváti össze, még pedig idéző jel közt, luiutha 
»..i!u:it szóról szóra hozná fel, véleményemet, a részletekből, 
kel én annak támogatására felhoztam, csak egyre — az 
kaloc-sai érsekségét illető helyre reHectál, s abból, felfo- 
1, azt hozza fel, hogy a pesti codex írója a nagy 
. — .... .lasználta s annak szavait irta le (2H, 1.); mintba 
íö azt tagadtam volna, s állitásom nem épen az volna, hogy a 
I \nú codex írója újra a legenda maior szavait toldotta be a 
Har* ■' ' ' . a mely hogy szinte előtte feküdt, a jelen eset 
b«i' abból is kitűnik, hogy abban foglaltatik az adui 

ilcric kalocsai érsekségéről, melyet a pesti codex is elfogad, míg 
ii maior csak Ascric esztergomi érsekséget ismeri. A ki 
r ■ -ut tahin tudni akarja felfogásomat e két munka egy- 
4Bbhia való viszonyáról, meggyőződhetik magából értekezé- 
•aiWI. Én itt annak ismétlésével, mit ott mondottam, nem unta- 
lt olvasót, hanem csak a kérdés állását, a statub 
vagyok bátor figyelmébe ajánlani. Van két mü. 
^t ígyik, szerintem, Hartvik műve, a kisebb és nagyobb legeu- 
van öíiszeállítva, némely sajátságos tudósítással, miket 
• Tagy magyarországi iró a magyar királynak irt műben 
ott E munka magyaros felfogással elég tisztességesen van 
ÍT€, és a legújabb időkig egyedül volt ismeretes Magyar- 
í, A másik, a pesti codex és Karácsonyi ilr szerint Hart- 
ttŰTfli, ugyanazt tartalmazza, csakhogy az iió az ismert 
y helyenként, a legenda maior némely adataival, fordu 
eo ügyetlenül kibővíti, megtoldja ; egy összhangzó műből 
''"^'l'>tt, magát liclyerikint ismétlő dolgozatot ád. Kn azt 
Hartvik tőle telhetőleg jól csinálta művét, de a pesti 
jft elrontotta ; Karácsonyi úr szerint maga Uartvik jól 
' ■ mindjárt el is rontotta művét és ily formában 
I lokiit a kárhozat éá tudatlanság liainak nevezve, 
*íam f» könyves Káhuán királynak, de legalább mégis magyar 



282 rAULEK GYULA. 

berezegnek. Teriiicszetesen azután ezt a rossz munkát - »a magyar 
jiiásolók« - kik voltak ök és mikor éltek ? —» magyaros alakba < 
öntötték, vagyis : megoltalmazták Hartvikot maga Hartvik ellen, 
de azért Hartvik nevét meghagyták, s ezt a munkát tekintik aztán 
authenticus legendának, melyet a pápák approbáltak. Melyik 
theoria bir több valósziuűséggel ? Annak eldöntését a szives 
olvasóra bizom. 

Karácsonyi úr maga említi, hogy némely adatok arra lát- 
szanak mutatni, hogy Szent István legendája már meg ToIt 
a XIII. század elején, sőt meg volt már a XII. századközepén, 
csak hogy felfogása szerint III. Incze intézkedése a »de utroque 
iure€-nek kihagyásáról, III. Kelemen pápa megemlékezése a 
fehérvári egyház kiváltságairól, mely Szent István legendájában 
foglaltatnék - egy más legendára vonatkozik, holott ez a két 
hely sem a kisebb, sem a nagyobb legendában elő nem fordul, 
csak a Hartvik legendában, no meg a pesti codexben. Hogy mely 
legendában volna tehát meg ez a két hely? ő nem mondja 
meg, de úgy látszik, hogy igen természetesnek találná, ha ép az 
a legenda, melyet authenticusnak tekintettek, elveszett, a nem 
authenticus pedig megmaradt volna. Én, őszintén megvallva, az 
ellenkezőt tartom valóbbsziuűnek ; a szíves olvasón a sor, hogy 
a dolog ily állásában maga mondjon ítéletet és én csak mint 
korhatározó momentumra figyelmeztetem, hogy a meglevő legen- 
dák egyike se nevezi még se II. Henrik német császárt, se 
1. László királyt szentnek, pedig II. Henriket 1146-ban, Lászlót 
1 192-ben iktatták a szentek közé. 

De Karácsonyi úr adatokkal is igyekszik bebizonyítani, 
hogy a Hartvik legenda a XTII. századból származik. Vegyük 
sorra okait, még pedig, hogy a tisztelt olvasó könnyebben 
követhesse a dolgot abban az egymásutánban, melyben érteke- 
zésébon előfordulnak. 

A Hartvik legenda, ineg a legenda maior is - ez Karú- 
csí)nyi úr első, M. Flórian ust ól kölcsönvett ellenvetése — >Albu 
Traii;<3lvana«-t mond, holott a Xll. században és XIII. elején 
nálunk okieveinkben »ritrasilva«-t irtak. Teljesen igaza v:- 
Kaiáesonyinak, hogy M. Florianus ezt bebizonyította, s ebb 
aztán csaku^iyan az következnék, hogy a legenda maior, niclybüJ 



..ü 



nKORNHAiu 



28:í 



: legenda o kifejV^íést átvette,*) szintén csak ily késő kori 

1 ingva ii Hurtvik legmidának még ifjabbnak kellene lenni. 

a Ii'goiitln niaiort magyar ember magyar latinaággal irtu 

A legfímla mai»ir írója azrinban idegen. Hogy a »tran- 

i«-t korbatározónak vegyük, be kellene bizonyítani, hogy 

don J!*, a niondütt időben, a rendes >traus< kifejezés helyett 

ídiró >ultra«-t használták, mit so M. Florianua, se Kará- 

nyi ÚT meg sem kisértenek. Különben is : a nagy legenda 

okreuzi kézirata, mint M. Florianua is elismeri") a XII. szá- 

iból vaJó 8 abban meg van a transylvanus, holott ez időben 

íkiík úklevclokhen csak az iiltraaylvanus szót használják ; s ez 

imir oly különbséget mntat a codex és okleveleink nyelve 

Jlicgr ez utóbbiakb )1 a codex nyelvére, korára, apodicticus 

keitíté^eket vonni uem lehet. Ugyanez áll a »mons sacer* ki- 

I ím a >mon8 sanctus^ helyett, melyet M. Florianus szintén 

Men korhatározónak vesz, — de Karácsonyi úr 

' OíMn > ^áu, mi is ceak a teljesség kedveért említjük. 

Sftjátságosau támogatja Karácsonyi úr felfogását a pesti 

Iroiii >iDatr(m& . . . regis Wladislai sororis filia nomine Mach- 

IfiUtfc ♦üivaival. Érdemes a dolgot nyomról nyomra követni. 

ír/ulf(x említ egy Matild nevű »matroná«-t, László király 

nevét nem mondja — leányát, a ki »fehér Ulrik gróf 

ii^iu 1\ ' i úr már most azt következteti, hogy ez 

l<* lóbb nem születhetett, ennél fogva az az 

öt — mint Hartvik matronának nevezi, nem élhe- 

Hu király idejében, mert az 11 14- ben, mikor tehát 

rí4 éves volt, halt meg ^29. 1.), következtetése pedig a 

i nyomon halad : 

>lwfózlö királynak volt egy Zsófia nevű testvére* : hololt a 

nevet nera raond, Mathild anyját László király Zsófia 

rftl nera azonosítja; lehetett egy másik testvére is. 

iiÍDtliO(cy a bozóki alapító-levél szerint voltisegy Liimpertnek 

lítfts^kivül Hnntpaznánnak - felesége.') 



97-. IMII. 

l(>2., ki axonhnn xmn) axonoii n»«ul h ZRÓnávnl^ ki 



ÍÍ.S2 



iwn.Kií • • 



liprcz(;gm'k.Ter?iu'sz(l(.'Sfii <\/.\-- 
iiiáholók- - kik voltuk i)l< « 
öntöttt'k, vagyis: imíioli • 
(le azért Hartvik jjiv.'í ■ 
Jiutlieuticiis ItMíniii;. 
theoriíi bír f«'il,!, , 
olvasóra. biy'»M. 

Kar.íi:- 
szanak ■!'■ 
a X 1 1 1 

i = - 



.1 



.-.iki'.. 

• V..1- .•■ 

i'i'iká; • 
Thiep: . 
• •!: K : 

■,,... 



•■•. : i ■•'íÍ'.aÍw n oz i< •"■? ü 

•-'v ináslioiman vett ai-: 

■.•:;.< Ln-« itt vagy sohast-iii lát' :- 

» v:\votl vagy önállóan betoM*! 

« ■.- liatnl bölgy is lebetctt, niv-: 

. .-íMiyt jdent, mint Karácsonyi ú: 

. ::. ass-zonyt, s ennél fogva prúj;: 

• . •- • - azt Írja, liogy a körülbolü'. 

;- :5cii liorrzog 1094-ben ^ijiioudn:.: 

.•.•:•:!. Alberti coniitis sororem« vett- 

,• ::'.-.tlnia nem vonatkozott a Hartvik 

K •....-••Mvi: tehát abból e legenda léte- 

. • .:keztethetjük, — mert az előttünk 

> >v:.inii. milx-n II f. Inczo pájia meu'üt- 

'. :" '-iva eltiltott volna ; csakhogy noiii i* 

.. . V'' e helyet felfogni, mint értelnuvi 

• . . ::!!:!e/li«'ti azt a nép. A. szentírást éríi 

Hartvik legentbít, di' azért annak <»b:i- 

.'v ::*.:..*> r«iidclet«'k — *sage pndiibition — 

: . :i. ii-:rite o\ vulgaire des livres sacrés- 

^ • :;:^;e/i."j 

.. - • vi. '.'betett e kifejezés, valamint n 
.* :-.:i';i j'rivileginm is, .Szent István e^'v 



-- \ 



A:v. .*..<•.. S:i\<»l>ól kiírva F»»nfos I>.ii;i!-«l-. ■ 
\ .'\- zik. .-.".i. 1. •.». j<"_'v/.f .) 



K HARTVIK IFGFVpArÓI. 



28f» 



■ iiuü IS, mely külnnbozoTt HartvikHtol. de. melyei 
^ felsítrol ii Hartvik legendán kiviil hat más 
(SOt I.) Micsoda ^Tíéke van ez okoskodásnak, annak 
mint feljebb említem, a tisztelt olvasóra bizom. 
; azt omlitom meg, hogy ii hat legenda közül, a melyeket 
fi űr felsorol, a meglevő kicsinyben és nagyban, a kér- 
\ helyek nincsenek meg ; azokra tehát a pápák nem reflec- 
Bttak. A többi uágy legendát pedig Karácsonyi úr úgy hozza 
t Iwgy ha valamelyik írónál valami Szent Istvánról áll, mi az 
acrt három vagy négy legendában nincs meg, azonnal felteszi^ 
gy 112 egy kiitUii ^letirfit-hól vétetett, mintha adatok Szent 
Klánról csak ilynemű speciális munkákban volnának találhatók. 
Ai álUila p) alatt említett magyar lengyel krónika tisztán 
Hftrtvikon alapszik, annak egyes részeit szorul szóra kiirja; 
ttiitságni közül p. o. azt, hogy Ascric Gha halála után anno 
jiarfö ment Romába koronáért, magáévá teszi : a többi histo- 
Bii gallimathiast, a mi benne van, lengyel forrásokból vagy 
Irtonnan vette, talán részben mindent összevissza hányva — 
: kigondolta. Hartvíkra utalnak a nélkül, hogy belőlük külÖn 
iára következtetést lehetne vonni a XV— XVI. század 
éit P<jlbart, ki nem is historikus, hanem hitszónok, a kitől tehát 
igot, szigorú kritikát, históriai állításainak 
^ 1 1 nem várhatjuk ; a karinthiai Unrest Jakab, 
*ki Almost és Árpádot összezavarja, és a humanista püspök Ran- 
i)i). Végre a képes krónika e), vagy mondjuk Karácsonyi 

-»a régi magyar krónika* e szavaiból: «(ieichrt verodivino 

pr^iiöftnilus oraculo anno dominice in carnacionis nongen- 

•^iiiio sexagesimo nono, queaiadmodum in legenda beati Ste- 

'ftgis scriptum est, genuit 8. Stephanum ex Sarolth filii 

csak az következik, hogy a jóslat volt a legendában, a 

"•int az benne is van, de nem egyszersmind az évszám is, a melyből 

ránt magából egy külön legendára következtetni még 

""•' tiem b'het. Hogy egyébiránt az évszám nem a legén- 

ikit, kitűnik a zágrábi illetve nagyváradi krónikákból, 

í'k chronolügicus adatai azonosak a nagyobb krónikákban 

*'"»t<Juló ilyen allatokkal ; ott megeinlíttctnek egyes tárgyuk, 

a Icizctidnlií'íl vt'trttek. de a ^»GVi-iki nap:yvúradi króni- 



S8fl 



PAttfiBR (iYi 



kában szintén felemlített ssd«l<^tAí!Í •'; nfítn c l.utrv.il kí;/i, híinMíi 
egészen külün említtetik.') 

Ki volt Hartvik püspök? annak tmliísa annál kevtísliln 
lényeges, minél inkább hisszük, hogy a munka könyves KálmáE 
liléjében íratott. Az akkori magyar hierarchia tagjairól oly hcza-j 
gosak ismereteink, hagy bizony létezhetett oly nevű püspök, ha 
nem is tudjuk közek'bbrAl kilétet ; (le már nehezebb l'eh 
lappangó, teljesen ismeretlen püspök létezését 11. EndiL 
idejéhen, mikor már számos oklevél értesít berniünket a magyü 
egyház jelentékeny, nem jelentékeny püspökeiről. En ex elflt 
S évvel itt a Sziízadokban azt állítottam, hogy a Hartvik neve 
némelyek azonosnak vették Arduinnal, s ennél fogva talán lehelj 
séges, hogj' a mi Hartvikunk a Kálmán korabeli Arduin györ 
püspökkel azonos.^) Tudom, hogy Hartwig és Hartwin különbözd 
név, mint Radwig és Radwin ; de az is bizonyos, hogy 11 íTenrill 
német császár vetélytársát, Arduin ívreai markgrofot mersebur^ 
Thietmar, IT. Henrik rokona, kortársa, eredeti kéziratábai 
meglevő művében — tehát leire hiba, későbbi ferdítés ki ví 
zárva — következetesen Hartwigusnak nevezi ; a kritikus Aní 
lífita Saxo egy századdal később ezt ismétli, magáévá teszi és i 
Annalps S. Disibodi'') a regensburgi I. Hartwik püspököt /1r/ir/J 
»nt5-nak nevezi. Ebből legalább is következik az, hogy könyvt 
Kálmán király idejében egy Hartwiknak vehető püspök létezel 
Magyarországon ; IL Endre koráról azonban ezt, pedig arr 
már számos az adat, még Karácsonyi űr sem állíthatja. He 
idegen volt a legenda iró, az még nem zárná ki, liogy kÖnyv« 
Kálmán idejében győri püspök ne lehetett volna ; de ez még j 
passnsából sem következik - a pesti codexet idézem: »Maric.J 
glória tam celebris inter huogaros hahetur, quod festivit 
assnraptionis . . . ipsorum lingiia reginc dies vocitetur«, >Sbifl 
Mária dicsősége oly nagy a magyarok közt, hogy mennyberoen^ 
telének ünnepét nyelvükön a királyné napjának nevezíK 
magyar iró is beszélhet a magyarról harmadik szfti 
Különben e kitételt a legenda maiorból irta át Hartvik ; do i 



') M, FloTJan, Pontos DnineBtici III. 251. áS2. 
») H«!Ís!aiTok 1883. 802.1. 
•) M. G. S8. XVn. 83, 



\ n^RTViK LF.nENnAitúr.. 



2íí7 



büliíi-dítasat ki isjavííja az idegen ir<5, »reginr 
Tagr > magnó domine ilies«-re >íisszoüy, nagy 
•njf n.ipjá«-ra igaau'lja, a mit idegen bizonyosan nem tett 
u botUtflt követ el Karácsonyi úr, núkor a legenda 
ÜAnoak mondja hazánk törvényeiben, mert a wyermok 
tfzélf a mennyiben még kérdéses dologból biztosra 
Kttkl Hurtvik ezt, mint valami rendkiviili dolgot, rend- 
ij^ort, nem pedig mint a ttzed-szedés rendes folyomá- 
Ha authenticus, könyves Kálmán korabeli író : el 
dnunk ezt a nem képtelen adatát, s nem lehet ezt hamis- 
iváo, e bizonytalan vitás dologból kiindulva, az authen- 
I .. í : ♦ eldönteni. Igaz, hog)' a IV. Béln korában 
sszeiríís a ilézsma ezt a nemét nem említi ; 
i is tArtatmozza — mint Karácsonyi véli — az apátság 
hJmrJtf^ hanem csak »condicione8, officia 
..- . - . : . um hominum pertinentiura ad monaaterium 
Dtntumc ') vagyis a monostor jobbágyainak és szolganépei- 
artoiáíiát Írja íissze^ melyre nézve kevéssel előbb 11. Endre 
il -• '" '- nrű per folyt az alattvalók és apátság közt. 
?; összeírásban szó sincs. Karácsonyi úr él- 
űid ts^ hogy ha o tized oly absurdum lett volna, azt a Kálmán 
nek ir/i Hartvik se vehette volna fel mnnkájába és semmi 
' I fhenticalta volna azt a pápa, és vette volna ki hiteles 
p ezt a fejezetet az apátság jogai védelmére 1349., 
, a mint feljebb említettük. Az aztán más kérdés : mikép 
' praxisban ? Semmi esetre sem volt gyakori dolog, 
.. gyermeke lévén, a dézsma e sajátságos esető, 
tornak csakugyan kevés hasznot hajtott, beállott 
Küluoben a rendes tizedet is — tudjuk mily nehezen 
latapáUág Somogyban megkapni. Nem lehet csodálkoznunk 
^ic^ okleveleinkben ily esetet nem találunk, ámbár — meg 
— a pannonhalmi benczék egykori levéltárnoka, 
: ■ - M V' fte nekem, hogy ismer okmányt 
■iiás gyereknVt szólanak.^) 



Ultli. w. VIL 



i kaIo<'j.ai Lempluui Sztnt IMI ülüir-im 
iloni h«rAng»í7;ÁJ!Ívíl lőtt,, ile azutíln m. 



rAÜLÜR OYOLA 



Felhozza KMnicsünji J, a pannoniialini npát^fiL' kn-ftf 
levelét (34.1). melyet Szent Istvántól kapott, ftbi>;U! •» g,\<r« 
tize<lr^l semmi említés. Nem akarom fejtegetni, hogy a iDÍkor| 
H'Acui király »de omnihus negociÍ8« rendel tizedet, a t^ibhirési 
tozés csak exemplicativ nera taxativ ; tehát abból, hogj 
a felsorolásból kimaradt, nem következik, hogy arra a 
nem vonatkozik; de Karácsonyi tirnak volna legkevésbbé 
és joga bármi tekintetben e pannonhalmi oklevélre hivatkoi 
Csak legaljábban ö volt az, ki, a mit már Batthyány íj 
KoUer észrevettek, újra, határozottan ismételte és bebixoni 
totta, hogy az oklevél záradéka későbbkori toldás, mert — í i 
a legdöntőbb, már Benczúr által is kiemelt ok — már lOOH 
teszi a pozsonyi vám egyharmad részének birtoklását, holott ( 
nsak II. Béla ajándékozta az apátságnak.*) Igaz, hogy 6 enn 
megáll és az oklevél többi részeit valónak tartja: de 
elképzelni, hogy egy valódi, fontos oklevelet azzal ronts^u 
meg, tegyenek gyanússá, hogy hegyibe szúrnak egy íuimii 1 
dalékot. Míg ez oklevelet raint egészet tekintettük, melynek kiiÜ 
alakja^ belső tartalma teljesen megfelel vagy legalább megfe] 
het a kornak, melyben állítólag kelt : annak egyes, megfoghat 
lan, meg nera magyarázható adatát el kellett fogadnunk, 
hisz oly kevéssé ismerjük Szent István korát, hogy annak vis 
nyaiból határozottan ellenkező véleményt levonnunk uem lehet 
De ha már most látjuk, hogy van ez oklevélnek egy része, 
reíidkivüli ügyességgel utánozván a XI. század Írását, aleguja 
időig tévedésben tartá a tudós világot ; oly remek utánzás te 
mint a pannonhalmi oklevél volna, lehetséges: e kisebb nolij 
ségek súlyban, jelentőségben nyernek, és nyomós ellenvető 
v.'llik p. 0. az, hogy beszélhet Szent István külső ellenség 
német háborurúl, mely összeesett Somogymeg3'e hizadásáv 
mikor minden történelmi adat arra mutat, hogy IL Konrád, 
idejéig a legjobb barátságban volt Németországgal ? ") Nem le 



1) Karácsonyi J., 8zent István király oklevelei, 146. o kk. U., j*l^ 
in?. lapon és Pejérpfttaky, A pannonhalmi oklevél 68, 71, 103. I. 

*) Tudom, liogy irótnk h seditio inter theutonicoff At angA^>fl bz*v 
n heviindorolt nématekkel való havczra Axoretik mBgyíinlxni,<lo it> " '•■ - 
hogy Szent Ist^'jín i'Jej»^bfn ilyi*n nugyobbszeril hevárulorlda cnT 
hogy a seditio /iltalúb.in véve Zf»n''1"MiHt villongilst i"" ifi. ni 



'l HARTVIK i<r.ur..M'.\i(<.i,. 



289 



bMir Paschal III. Sándor, III. (Jrháxi levelűiből, mikor 

..., .. ...|g jogait roegerösítik, kiolvasni, hogy ez 

okj- . sőt buUíiikban — ellentétben az oklevéllel, 

Iwiy a panníinhaliiii benczéseknek szabadságára hagyja, hogy az 

tigfiiki - " irmely püspöktől vehessék fel, — őket ebben 

|Bfff6s 1 -, , Aio'i utasítják. Szabad választást enged nekik 

in. Kelemen (118í>.), de nem Szent István adományai 

'^knll ált.alánoságban emlékezik, hanem mint specia- 

Ik'i ' viiM^i^i. más kiváltságok mellett, a melyekről Szent 

lODl-iki oklevelében említés nem történik. 

flAtározottan 1213-ban találkozunk ez oklevéllel^ mikor 

dre átírja ; utána III . Incze erősíti mpír, és írja át 1 2 1 5-ben : 

lito gyanús körülmény az, hogy épp ekkor foly a vita ;i 

ni pü^)ökkel a somogyi tized fölött. Ugyan ez idötájt a 

Tfmdégek 8Bm akarnak somogyi boraik után dézsmát 

nádori Ítélettel kell őket arra szorítani, s íme ott van az 

röbou, hogy »vinumque hospitum* is dézsmát fizet! Vala- 

'iKicl korábban pedig ~ 1210 körül véli Wenzel — Cassinoban 

■onhalmi barát, szorgosan >studiose< tudakozódj!: 

>.4ga,joga iránt; »ez nálunk is így van< — mondjn 

•n szent István oly szabadságot ad Paunonhalmá- 

t a minőt Monté Cassino bir.*) Előbb tehát nem tudták 

' ' : mibenlétét? Az apát székében Úrias ül, 

/;, perci, veszekedik jobbágyaival ; a szent 

^Irr megy és élte alkonyán még látja, hogy a tatárok nem tud 

t -Mártont. De — nem akarok itt a pannonhalmi 

.... virsiségéről értekezni ; az >se nem oszt se nem szo- 

l— li««ííy Karácsonyi úr szavaival éljek - a Hartvik legenda 

Ha azonban mégis van benne valami, az csak az 

amis toldalékban, mely mindenesetre 1213 elÖtt készült, 

érsek szerepel, mint a ki a templom felszentelésénél 

[túÍI^ pnaxt'i >archiepiscopu8« jelzővel, minden közelebbi 

nélkül. Kz .azt mutatj.i, hogy Sebestyén akkor ismert 

\\ nem is kellett róla mondani, kicsoda ; elég volt kitenni 

k'íw Mnr,i\i.tisiiinic.l' emlll (H. okmt. VIII. 2. 1.) IstvAn »do honU 
^« be»él, mi ed'éle htUS Kavargilnt. sí németek 

;;?»., CD. U. 248. m/l. 1*6, 



290 



PAITLKR OTULA. 



hogy az érsek. Érsek alatt jitíilig - minden epítnetoo ufl 
kül — már csak Pannouli:iliua fekvpsénél fogva is, mást, müj 
esztergomi érseket uera érthetünk. A hamisító tehát Sebestyéq 
esztergomi érseknek képzelte, s annak képzelhették, tudhultíl 
akkor áltáljában mások is, mert csak nem akarhatott szándéka 
san oly valami hakot Itíni, hogy a koholást azonnal észrevt^gyéli 
Sebestyén mint esztergomi érsek pedig, a Hartvik- legendára utjj 
a melyben egyedül fordul elő; az tehíit, hogy a pannonhalE 
hamisító — valódi hagyomány vagy combinatio utján - IS\. emlí| 
bizonyítéka lehet annak, mennyire ismerték, mily hitelesnek 
tották a legendát már 1213-ban, akkor, mikor Kálmán hercz€ 
még legfeljebb hatesztendős gyermek volt. 

Nehéz érteni, miért ne mondhatná magyar vagy magja 
országi püspök, hogy az ország számtalan bölcset, tudóst tápli 
kebelében (35. 1.) ? Még nehezebb érteni Karácsonyi úr továbi 
okoskodását. Az egyház összes viszonyait a püspökségek betöltéd 
körűi a X. században nem lehet egy kalap, egy formula alá fo| 
lalui. Minő volt nálunk a gyakorlat ? nem tudjuk. De azt tudji 
hogy Bajorországban — annak példája hatott ránk sokban, 
nem mindenben — jobbára a király jelölte ki a püspököt, 
papság és nép pedig a székesegyházban megválasztotta.') Me 
érdemelte e ez a választíls a canoni választás nevet? az más ké 
di's, de választásnak tekintek. Tlyeami történhetett nálunk 
^őt a legenda szavai : 'canonica electione sublimavit« >kaiio4 
választással felmagasztalta*^ majdnem egyenesen as iijren 
eljárásra mutat, a mennyiben canoni választást említ és 
Istvánnak tulajdonítja a febnagasztalást. A kánoni választ 
említésében tehát auachromsmust nem láthatunk. Még kevosb| 
szólnak könyves Kálmán kora ellen a kőrakások, melyeknt 
Szetit István sírjához zarándokló betegek, mikor már az útba 
meggyógyultak, raktak. (37. 1.) Istvánt lo83-ban cauonizált 
Hartvik vagy Arduin győri püspök — ha ő volt az író — niuí 
kaját UU-ig Írhatta, mert ekkor már György a győri püsp<i| 
Van tehát á8 évi időközünk, sot ^ ha nem Ardiiin az íni 
Kálmán haláláig még egy pár esztendő. Gz pedig elég idő, hod 



•) p; 



A SJUtfVtK LfiOKKDÁnŐL. 



291 



bViiuUolc >M>káig állhassanak*, 'széthány ássanak ♦f és az enihor 
nMmint »voltről< einlékcfzhessék. (U. o.) 

A X püspükt^égbö] merített érv megint olyan petitio \nm- 

^ Opii, mint feljehh a gyermektizedról szőlő okoskodúBrcjl láttuk. 

I A U e trá jiüapöks^get elfogadja, jnondhatja, yzc*nt Istvíín alu- 

I ifí(<»tta ; Dunántúl : Győrt, Veszprémet, Pécset ; Dunáninnen : 

E.,^fí.r,», ,,,-.t Yáczot, Kalocsát (azonos a bácsival). A tiszai 

I Nv. _ .rt, Nagyváradot, Csanádot. A Meszesen túl Erdélyt. 

' A kél — lehet mondani — tét püspökséget ; Nyitrát és Zágrábot, 

' ■ adta hozzáJ) Karácsonyi úr ugyan azt hiszi, hogy 

- U(jm szabad többé kételkednnuk abban, hogy a 

jMi püspökséget Szent Lászlő alapította (37. 1.) t de mi azért 

dünk. A váradi statútum feljegyzése a XIV. század 

^..i»l, majdnem szolgai utánzása a zágrábi hasonló fcl- 

s!i«k és csak annyit mond, hogy Szent László először 

^itídon káptalant alapítíjtt, aiután azt püspöki egyházzá emeltt . 

l^tiHéggel nem zárja ki azt, hogy Biharban már ne lett volna 

.ökség, és ez a püspök költözködött át Váradra Szent 

T^6 idejében és tette az ottani társas-káptalant székes kápta- 

wai. Hiaz a váradi püspököt tn^g Ili. Béla idejében is >bihari 

püspöknek* mondják. Hazai krónikáink, már Salamon idejében, 

bbár nem is teljes szabatossággal talán, mert biharit kellene 

MOTiílaniok, vAraíii püspököt említenek ; e részük pedig, a mint 

* egykorú elemeket tartalmaznak.*) De még ennél 

HM megfontolás, hogy István — a mint látszik — 

|'á»íwkíé^ei kihnsításában tekintettel volt az ország fekvésér» 

iWak magyar lakosságára. Xektz trhnt dképzdni, hogy a Tiszán 

^klktp/r9, c népes, magyar vidékre 6 püspökséget ne rendeli 



H kőt pti "lynek alapftfl.sát Szent L.'íszló legenilájn 

-r '2:iy, l.l 1. , 1 ü K«th. Hzeinle III. ««. h. kL 11. ipsrko- 

)ita&í, lio^y n íi^víLiaí pitKpukiti'^et II. LííkzIó tilA{jltotÍH. MindtMt 
Ált^evf, okoxkodiljwt ntevfiliinti az, liogy ax al)*|>j!ii.il szolj^Mló 
1. II, mejyVU'nl okltviíi üi-edetijében, mint KejórjiwUky 
I ijilonii IRMH »B<?roins'íiini, híinem DsniictiiiHiiiu rogis 
' '. RlMpflványt fett a i)(is[K>k3i''pr«?, «lo fel 

;*!» alatt lörtOnt, s ez f^-jti m^'g, hoyiy 
i,^., . i. (f-Ti 1 'r \''nveb»iij, ííyitra uiég níint T»»Mrt puíipöki wíík- 

Hcfter Mon. 245. Kó|H'skr. G. 55 3B. (Floriaims, Font. Doiii. II 
íténá nlapitÁiáról bxeot Lá»%\<> áttal u o. C. 64. 1U8. l, 



á9Ö 



tMOLies aVCj 



volnn ; a miből természetesen üeia következik az, hogy e {iüi^p^ik* 

ség ne lett volmi Uiláu az utolsó. Abból legablbb, hogy Zaráud 

Egerhez tartozott, azt lehet következtetni, hogy a fi í" 

eleve Eger és Csanád közt oszlott nieg^ azután hasíta' 

bfll :i nagyváradi vagy bihiiri püspölcsdget. Egyébiránt — onnp 

bizouyos - hogy a váradi püspökség kérdése, mint dispn' 

nem döntő ok a Hartvik legenda ellen, oly értelemben ■ 

Karácsonyi úr veszi. Még kevésbbó tekinthetjük >a l 

sabb érvnek Hartvik közelkorúsága ellen* (40. L) elbes 

Szeut István szentté avattatásáról. Igiiza van Kar' 

hogy 111. Sándor pápa idejéig kétféle szentté ;- ^ 

népies és ünnepélyes. A népiest III. Sándor 1170ben eltíltotbL I 

Az ünnepies az előtt ép ügy, mint azután a szentszéket, :« 

illette, a ki azt hol maga, hol általános vagy réázleg^' "- 

gyakorolta. Igen világosan és határozottan fejezi ki a 

sát III. Jenő pápa 1 U6-baü — III. Sáudor előtt mikor tóic 

II. Henrik császár szentté avatását kérték, »J«)llohet - 

pápa — az ilyféle kérelmet csak általános zsinatban szoká 

síteni, mégis a római szentszék hatalmánál fogva, mdy mittáen 

zsitiatnak alapja, a kérelemben megnyugszunk, és — c ne 

férfit a szentek közé sorozzuk.* *) A pájKi tehát megliallgji! 

a dolog természeténél fogva meg ia hallgatta, hol csak 1. 

zetét, hol & zsinatot : de a canonisatio tőle függött, azt zsinattal^ 

zsimit nélkül is tehette. Lambertini biboroa — később a 

XIV. Benedek pápa — tudvalevőleg uégy v:\^y ót folio kiit 

írt íDeservorum Dei beatificatione*. M. Florianafi,a ki 

művét ép lígy későbbkorinak tartja, mint Karácsonyi lír. 

ki vett eseteket, melyek az ö felfogásának, hogy a szentté 

a XI. században csak zsinaton törtéi dietott, kedveztek ^ 

azt ii következtetést vonta, hogy i^zeui István cunouisuUóia Eui" 

natou nem történvén, nem történhetvén: a mit I! ^ 

szentszék előleges beleegyezéséről mond, csak i.-^ 

iró anachronismnsa lehet. Karácsonyi úr úgy látszik ezzej 

fölöslegesnek tartotta, hogy Lambertini művét magát UAú 

') Tamtsttti Uuiusinodi pctttío, nisi in 
suleat, auctoritate lauitn snuctae Roinaiiae 

rum fundauieutuin (neui Örnjauieuluui, luini i- í:iiic hi:n' »> 

{leűtiouibus veatris acquitiüciiiius üaL D^rohurtli, Koiiníd, Itt 



A UAtlTVIR UiOKNüARÓL. 



!l9.1 



iIm uxi lo«Et, a Libcr I. caput 8-1)an,sok esetet tiildlt voliiu 
^XLfXILs^atlbál, u uielybeji a pupák zbiiuttoii kívül iscauu- 
egy-két pdldát említsek: II. Sáudor (1064.) 
in I.Í....ÍU.H ^íinatra, Milunobun Aiiubl vértanút a szentek 
^iktatta; 11. Incze* 38 nappal íi pisai zsinat elűtt, cauo- 
kszeut Hágót (1135.); Heribert kölüi érseket pedig maga 
Lr ■ fiiiunrntc Domiin, aucinrifnte a posfolica nolnx divi- 
» isten akaratjából, az úr által, rábizutt apostoli 
aUlmiinál fogva^, iktatta a szentek sorába » miután életrajzá- 
Til meggyözöilött.« *) 
ui-zciu, {m\\y\ elég annak kimutatására, bogy pápai 
■ is Víilarui Cíinouizatióba, zsinat nélkül nem oly anacbro- 
p melyet csak a XX. századon messze túl élő > kései iró, 
* iiiásbúl, vagy egykoniak elbeszéléséből sem merít- 

imi fel. Azonban ne következtessünk Hartvikból 

, mint a mennyi benne van. ( ) nem mondja, bogy VII. Ger- 
Qtt^ avatta Istvánt, hanem — azt rendelte el. hogy akik 
r»r?rzágut, szóval, tettel (pmedicatione, institutione) a 
aiy hitre térítették: iLZokat tiszteljék szent gyanánt,'') 
i 8Ű ailiciilmasirit » magyarok kérelmére történt. Még általáno- 
/, mint a mikor IX. Benedek (1041.) szent 
-iitsége ügyében irta: >ha úgy tündököl csodák 
\l^ mint tnnberetek nekünk mondja, építsetek neki egy házat, 
(étek Rzcnt gyanánt* «) : de képtelenséget nem tartalmaz. 
4n érthetővé teszi azt is, hogy az összeköttetés Magyar- 
[éa Vlí. íjcrgely közt megszakadván — a pápa Rómából 
kült, 1085-bcn meghalt, László IV. Henrik pápájához csat- 
István királynak szentté avatása se ment rendes 
imba, és csak idű folytán nyert általános elismeré&t. 
A mit Karácsonyi úr ezután (137. 1.) Hartvik »nagy bak- 
l<*ríl mond : az — úgy látszik nekünk - szint ilyen 
ttéuy sorába tartozbatik ; legalább azzal a i)u nem bízu- 
loggal, hogy István y75-bcu született, minthogy azt 

Mípn^, PH»njlogitt latinn I4U. Ö5». Mi»g.» Knntoaonyi iü Wéíi. 
liticuurMJet, Nied«tThftnL9chtí9 Urknodünbach I. 145. 
I. k. I. 63. 
uL-rüüi IXIV. Üttnvdek). De bciitiflc.Mtione I.il.. I. 8. ti. 3. (u 
SO 1.) 



S94 



PAÜtER OYi;. 



csítk a kamienici, XIII. századbeli, nem épen classicus hítoJá 
lengyel leljegyzések mondják, valamit bizonyítani logioe noi 
lebet. Különben is Szent István megkereszt ' ' ' V li ^ 
riája már meg van a Legenda maiorban, éá neui ' .^: 

va^ry magyarországi Hartvik rovására. I Boleslo lengyel kiriíl;!, 
könyves Kálmán királyunk kortársa prágai Ko/ma isM*^^' 
nevezi; azt teliát Hartvikunk valami különös iingy hü- j 
nem tarthatjuk.*) Szintúgy — tehetjük hozzá — bár a í. 1 
Karácson}! e kifogáBsal nem él nem láthatunk hibát, ti, 

Hartvik, ellentétben a Legenda maior-ral, Szent István m-jV 
ronázását nem »anno quinto«, hanem - atyja halála ni i: 
»anno quartora*, a negyedik évre teszi; mert igaz ugyan, bogy 
Szent Istvánt luOLbeu koronázták meg, de azért az — anuigru 
királyi számítás szerint, mely nem a naptári évet magában ^'^**^ 
998,999. 1000, 1001) hanem a valódi időt vette (99 7 — 9li^s.. . 
év 998 — 999 a második évsat) szintén az lOOl-ik esztendőre eak. 
Végro, mi a pannonhalmi monostor építésének idejét i" ' 
már, mióta Karácsonyi úr a Szent István-féle alapító levél 
annyira megingatta, nem oly tiszta dolog, hogy annak megkez- 
dését okvetlenül Gézának hdlevt tulajdom'tanunk, ' 
Imre legendája szerint is, Pannünhalma építését u.<._,. . .. - 
István kezdte meg, s az oklevélnek ellenkező állítása most loir 
— hála Karácsonyi ürnak ! — egy okkal több, hogy az egési 
oklevelet haraisuak tartsuk. 

Ezzel befejeztük azt, mit Karácsonyi űr ellen vei^bcűe 
HartTÍk legendája ellen talán szükséges yoU elmondanunk. Bs 
ellenvetésekben - úgy látszik nekünk — nem volt sr 
mi Hartvikra anachrouismust, későbbi kort bizonyíthatott ,. ..^. 
Sőt — amint a szivén olvasó talán rae^yózodött Tttniuik 

okok, melyek egyenesen a XII. századra, %6i annak eUfl felére 
utalnak. Ha ez áll, akkor önként megdűl min.] Karái 

úr, sok elmeéllel és fáradsággal, az első < iiú éi 

liadla Anasztázról összehordott. Megdől miut megdőlt lutiid Mt 
- a pécsTáradt alapító levél hiteles szövege köretkeziél)cn *) 



*) Mun. G. .SS. IX. r»6. .^7. A kATníenici AnuHle'^i^kr^l r Z«Í5«bcrg, hS«\ 
fi.iliiit. h«5 Q««(cbichtsschtvibattg 37. 1. Ann. Knut. l'.i. I.ii. «!<; 1t tt? 
Mon. Vat 1/4. 580. 



K tTAUTVIK hKOBNDjlRÓT 

p.Bilt isiidig Ascric'Aiiusztilz esztergomi érseksége melleit, kalu- 
:c ellcu felhoztak. Valóban fui'Ctia dolog, hogy a 
itvik elf»esz^Iébu által oly világtissá lesznek egyes, 
jtcliMij de elszigetelt tények: megfejthetjük: ki volt mz olsc'í 
n érsek? mikép s miből lelt Ascric püspökké, majd 
mikép keltítkezett i\ knlocsai érsekség? niilcép szerepel 
Pakiih'óMöui' —ezzel nem elégszünk meg, hanem kuszái- 
ké tAvarjuk a megbizhalót, mindenféle, nagyon is problematikus 
etekkel; ily szükségtelen, valósziniitlen comhinatióuak tűnik 
j^mikor a Hartvik legenda Kálmá-n kircályrít úgy áll- 
•wla kérdése, mint fej t<íge( (isiink ben láttuk — erőnek 
ílV. Béla öcscsévé akarjuk tenni. Kálmán királyunk a 
t, mint tudjuk tanult ember volt. Szent István művét 
ni, %6í javítani törekedett. ») lílötte 12 évvel emelték fel 
|SKot István tetemeit. Teljes, hiteles, a magyar adatokat, okieve- 
|lifce| — mint II. Szilveszter bulláját, a fehérvári káptalan kivált- 
dél — felhasználó életrajza még nem volt. Nem-e termí- 
^hogy Kúhuiin király ilyet kivánt, ilyet íratott ? Míg viszont . 
n'ollaz »orosz király* Kálmán berezeg? Mint gyermeket vit- 
ár Fíalíc>iba, megházasíták : de se király, de még férj sem 
l lenni. Vitéz, jábor ember volt: inkább Szent Imre, mint 
lUtváo, hfiségL^s kíivetüjc testvérének, J V.Bélának, teljesen 
•ttllódg nélkül. Mikor ilalicsot végkép elveszte, Slavonia 
' 'u é» azt kornulnyozta tizenöt esztendeig, de kortársa, 
•pcros Tamás a történetíró - bár talán nem egészen 
sak azt irta róla : >hogy semmit sem tett, amit 
icmes volna.**) Ha a XIU. század harmadik 
... iuii Magyarországon Szent István életét írják: 
de nora testvére Kálmán berezeg íratta volna, s 
fcMí<ii Itizonyosan nem hiányifztak volna Hunt és Pázmán, mint 

■''" ^ - nak a pannonhalmi oklovélböl ; ivadékaik: Tamás 

►r, Sebes ez időben alapiták meg az elsu magyar 
^pteiia CRaljulut, ;i szentgyörgyi és bazíni grófok nemzetségét. 

Pauler Gvüla. 
. 8clivva«)4Um.i', tícriptor. K. 11. Hl. 68a. 



L, ...... 



ti IV. Béla, 



ULUl..!* 



IV F. 



80 



MAíiYAU-LENUYEL 

UNITÁRIUS ÉRINTKEZÉSEK A XVI— XVIMK SZÁZADBAN. 

-- EIJ8Ö KÖZLEMÉNY. — 

I. A ina«ryar-leiiiryel érintkezések történetének mai állása. 

Egy rég letiiut világ emlékeit csak romjaiban hozza a 
közönség elé e felolvasás, mely világnak szellemi része a magyar- 
lengyel rokonszenv, a fenmaradt lényeg a Magyarország erdélyi 
részeiben élő, 8 esperesi körben 107 eklézsiára oszlott 66,000 
székely unitárius. Lengyelország, és unitárius vallás ott, ma nincs. 
Jam seges est uhi Trója fűit = Trója helyén fű nő 8 vetés. 
A mi egykor Írásban vagy nyomtatva létezett, abból is csak töre- 
dékek maradtak fenn. 

Világtörténelmi érdekű jelenség az, hogy két nemzet közt, 
mely nem rokon fajú s egymás nyelvét nem érti, hogy lehet oly 
mely rokonszenv s kölcsönös nemzeti vonzalom, a minő a turáni 
magyar és szláv fajú lengyel nemzet között legelső királyaink óta 
fennáll, s a múló szíízadokkal nem. gyöngül és nem szűnik meg, 
inkább erősbül. 

Hogy ez így van, a közös történet tanúsítja oly tények 
nyilvánulásában, melyeket kétségl)evonni, bizonyító erejöket 
t.Mgadni nem lehet s értéküket kicsiuyleni makacsság. Mindkettő 
királyt adott egynuísnak, a kik megőrizték a nemzeti szabadsá- 
gokat s az ország határait, s közülök nem egy - úgy fordulván 
a híid koczkája csatatéren vérzett el hadaival együtt népéért 
s a hazáért. 

Mikor balsors érte egyiket: trónját vesztette el a király, 
vagy öröklési jogát a királyfi, a másik menhelyet adott nekik, 
védte a menekültekben az általuk képviselt nemzeti jogot. I. Endre 
és Béla, I. Géza és Ijászló trónkövetelő magyar királyi hercze- 
gek lengyel segély lyel, a királytól gyámolítva foglalták el őseik 
trónját. 1. Zápolyay János királyt, midőn ellenfele országából 
kiszorította, Tarnowski János lengyel királyi főhadvezér két éven 



. -.<b4 



iunVAA-iiSyGrBL üsitáríus ícrijítkkzésiík si-b. 



Üíí. 



tíníívlmz nio]t ir fogadta Tarnow városában. Laski .íeromos, 
li tervezte ós valí'fsította meg a houtalaii 
atcrhot<5sét. Izabella királyné és fia öt évig 
íf, Kákóczi Ferencz elvefiztvén Magyar- 
ít vívott harczai silcerélieu l»izaliii:U, 
'-igha moiiokült. Az 1848 -l'J-iki nia- 
|) I rczban közreműködött lengyel segélyeröt legyen 

itnem, jelontíSségót tudja mindenki, 
fig és Erdély is menhelyet adott Leng^^elorszng 
[>iiidolkodüinak, ifj60. vendégszcretöleg fogadta be uni- 
lökört ') 8záni«zött tiait és leányait, az 1830;! és I8H;l, 
w>k' é8 legyőzetésúkkor az Erdélyen átkísért foglyok 
ottatd magyar ifjnság tüntetett, Magyarország vár- 
íiryökhrn a kormányhoz felírtak, a menekülteknek a 
■ iban és falusi birtokain hajlékot és élet- 
■, udvari tiszti állást sat. adott; ma is sokan 
)öUQtik alkotmányunk védelrao alatt, velünk testvéries 
■ • r' sziveikben elhagyott hazájok emlékezetét 
csábos eszményképét 

.öl viszonyt tnély és ijínz felfogással fejezte 
írsüói lengyel országgyíiiésen Háthori István 
ijedelem s késolibmegválasztott lengyel király követe, az 
taGryörgy. >Hogy az ország Rendéi a dologról 
iiek — tigymond — u két ország egybekötteté- 
tatni öhajtó erdélyi fejedelem egyéni 
lg két érvet érintek. Az első Magyar- 
os Lengyelország egyformasága, a mi erí'Jsebbé teszi a 
ígot; ezenkiviil niimlkét nemzet erkölcsei^ 
i hasoidók; fegyverzete s badi rendtartása, 
li s életmódja ugyanazok; eliez járul a r»';:í, 
M han létei, mindkét ország vihzontagK:tg;ii. 

"t a kölcsönös segélyadáa könnyűsége. Miml- 
..,;i M ^/iveket 8 az országokat meg szokták 

1 ijutuilatb;iM élö e visszaendékezések 

liá.szhi leu^'yid lierczegct egy nuigyar- 

I (Artéui'inii mü írása végett a m. tudom. Akadémia 18öi». 



, Ti 1. >...(.,,, 



' Hocloi vHlliiíi feU'o- 

kivt. uiindjg Hnitariu- 

. A t'ü vMj,V' kl'L-u ík ex v»n iHHgiiev»'Zv»». 

hI Fercnczröl vttj^y Hnríiiiftil, de (slvníl 

liUh'irt IntvAnlemfyd kiríüylyií vdlaaxtntiím 1887. S. 817—18. II. 

20* 



i?98 



UAOVAR-LBMOYRX. UKlTÁRnifi ÍBIKTCBZ^CR 



jal. 26. és okt 4. tartutt öüszen üléso határozata alapjai) \i 
üszír. fit pályadíj kitűzésére,*) ami 1872. dccz. 3I-kérf er«^«l 
méi\yi nem mutatván, az Akadémiíi lH73.jan. T-ikiösszesülésbeii 
1875. decz. 31-érü ujabbíin kitűzte a pályadíjat: A marj^far h 
Untjfjel nttiuZdt politikiil és mivel<hff'íttőrténehn>. egymásra ^ 
nak a h.iujyi'l kútfők ftlhasznnlásávaL nn'tjirdsdra : de Ím 
kiíüzé« utáti SL'm érkezvén rá pályu felelet : ISS.'i-baii nyilt i 
zat-»it hirdetett megosztott pályadíjjal, s igy jött létre : /iu. . . 
István hnfji/el khvíh/lyd választ/itrisn förtf'nrtr*) most munka alatt 
vuti uralkodásának megírása 1576 — 158tí-iíí : ily czólra és 
haii készült 8 jeleut meg : Izabella özvefjy királyucuak r\s , 
/sii/mond lál. királynak 1662 —UVtO-ifi Lenifylvr»zdgban inr- 
lúzkoddm toriínetf',^) valamint Bckés Gdaydr /Uirajza is.*) 

Mikor a Bátliori István uralkodása tíz éve is meg lesí irw, 
a magyar-lengyel pülitikai és míveirMlési egymásra liíií' 
18 évi t«>rténetét hirni f<»gjuk. í>e kérdem: ha a pályák 
másik felére nem érkezik felelet, elég lesz-e téve ezzel a Czartv 
rv«zkí berezeg által megfejteni óhajtott történelmi feladatu;iky 
Él lesz-e érve azon czél, hogy a magyar és lengyel uetutet 
rendszeres egész niüből olvashassa meg őseinek eg\ ' ' 
dolgait, különböző időben és viszonyok közötti printke. 
királyválasztások küzdelmeit, a bitfelekezetek sokszor á<l;í 
czát, a magyar és lengyel ösi alkotmány és politikai intézni 
a houvédeleni, nemzeti viselet és társadalmi szokások rokon 
ságait és egymástól eltérését? Ki fog-e tűnni a két nemztt 
leti éi^ jellenii egyezése és különbözése? a miből aztán az *%. 
iránti rokonszenv lélektani oka és alapja önként fejlődjék 
világíttassék meg ? 

E czél még csak kis részben van elérve. A nagy gondi 
irt s tanú ságteljes, előbb említett müvek magidí ise nézet mellett 
tanúskodnak. 

Ugy gondolom tehát, hogy nincs helyén kivűl fig; 
szót emelni a magyar és lengyel egymásra hatás tört- ji 
míiga egészében megírása iránt. Hangsúlyoznunk kell» hogy ily 
irányú és keretű pályaműnek létrejövetele mindkét , * 
nézve tudományi és nemzeti politikai szükség, s Uh 
magyar tíirténelem mívelőitől joggal Vt-irj:! a közön 
gyarokra nézve ;i natzv szláv világból a }iolilikai t> 



M Századok ihtrj, ..!<ii. l, 

■) Bdtiiori István lengyel királylyá mlagstatdta 1574 — 167*.. 
dcctky LaJos-tü\ \»S7. 

*) Izahdla é» János Zsigmond LrnffyetorsMfiglnjn 1 &.'».: — lüjo. Vg 
nzon ir-jt(M 1888. 

«) Kornydti Békés Gáspár I5ju I57a. sziutéu Stddeciky /*. mH 



A XTT tVTT- ííA7.^n^^^?, 



2ÍÍ9 



-4i5 ' íifim'- KvJ.^^■^t•Jl■n■t.. :i i»'iigvi'í iicinziMfi. banitunkkul 
|t nn jv pImíiv -i Tn<'<,'n}ngt:ntó Mulat, 

;i bíirátsHg r<^gi kapcs.iit? mi képes annyira 
- 'üös rokonszenvet, mint a kdt nemzet, közös 
birásíi, mely mindkettőnek igaz foiTásaira visz rá, 
íeK^v /, ;irr(jl» hogy bAr voltuk közöttünk olykor politikai, síit 
ll.inlfií>.v/,ecsurrf'nések, de az()kat f» béke visszatf'riévt^l ismét sziv«^- 
Ivw vísEony ^^ baráti jo1)b-nyujtás váltotta fel. 

A kérdns ily nóz(5pontból feUogása birt engem arra, bogy 

i íBHgyar é» lengyel érintkezések oly teréről, raely nekem önként 

lnn:»^'- ~ "^ do történészeink elÖtt nem volt oly ismeretes és 

W . mint előttem és nekem, némi közérdekű részleteket 

^ dolguzzrtk fel a Czartoi-yszki-dijra pályázók érde- 

at, melyek szorosian a kérdésre tartoznak, ujak s 

I negiSTneréfire méltók. 



11. Magva r-lfiiipy el érintkezések e*;yhá7.i téren. 

Tndva tan, hogy a Magyar- és Lengyelország közötti 
íjt önálló királyság korában a vallás ugyanazonosságá- 
' ' !r fOokát, a másikat a földrnjzi fekvés és nemzeti 
jel tette. A reformatio elterjedése Leugyelország- 

ti." /.ág Erdély rfíszében megeróHÍtette a két nemzet 

l"- Mvet R új politikjíi kapcsokat bozott létre. E két 

tóijtzti hatása adja az irányt sok ideig mindkét ország törté- 
Qf(.:...i ...... j^ politikábíin, mint a közmívelMés terén. Az egy- 

Iti' fftipig felfegyverzett két r»ly hatalom, mely minden 

'Tiíi alá kerített. A mily küzdelemmel vivta ki lét- 

uatio, ügy érvényesítette befolyását minden irányban, 

íját legiijabíi fejleménye, az unitíírius bitvallás irányában 

• • r.il érvényesítette, elannyira, bogy az törvény által 

Elli -ak két pontján biztosíttatott: Lengyelországban a 

'l«. ' ' I Zápolyayak birodalmában. Németalföld és 

H«lr noin tdrte a szabad vallási nézetininyt, egy- 

^^ú alakuias:it nem engedte. Olasz- és Németország szabad 

lf«»xl<»Ikod<*)i hazájukból száműzetvén, vagy azt önként elhagyván : 

•telébbi két országban találtak menhelyet, s ha csatlakoztak az 

•^ itis egyházak bitfelfogásához, papi és tanári állásra 

»»^ .k. 

K két országban a lelkiismeret szabadsága csaknem egy 
idíUt '.<»< -,'ttatott tx'irvény által, Lengyelországban ogy század 
"•'^ unt, de Erdély minden viszontagságai között máig 

™'i \ kis urszágba[i az 1 'í.')?. jtm. l-öj tbordaí i>rsz;í}^- 

Ui- ki: *hogy mindenki, akár a régi (knthol kun). 






300 



llkA,r :i/. nj r M(í«r/ (;ííí/.v'c/.('i ciiniiiiak. hZf I fin I vjui.tM 

15G3. május 28. Bzintéu a thordiii orszíiggyíílÓH lu 

elt'íbbi törvényt, ujahbaii kitnoiKlotta, >hogy ki! 

akarja, követhesse, s abban senki ne hábor- 

országban 1 556., tehát egy óvvel baimirabb mondotta ki az cu 

gyülís törvényül: *bogy minden nemes ember oly vall:' * 

but el, s házúlian olynu isteni tiszteletet tarthat, a mii 

ismeretével megegyezik, csakhogy az a Szentir 

A lengyel őu magyar törvény közötti ama kül'^ 

csak a nemességnek adta meg a bitsznbadság jogát, r 

lényegben egyező; mert a magyar alkotmány szerint u. )<., 

nak nem lévín személyi joga és polgári tulajdona, folo 

átvibette a tényleg át is vitte j-^' ' 

miből sokszor lett országgyűlési [>; 

vallású birtokos oly esetekben, mikor egy unitárius vagy K 

bitvallású egész falnt, ég így a panaszlö jobbágyait is a r 

együtt átvitte. 1573a Varsóba január fVkára egy behív- 
gyűlés : »ujabbau törvényesen 1> ia minden i 

bit felekezet — a végzés ily áll ii^bau szól — 

TiUther, Kálvin és Socini szerinti unitárius vallások hr 
egyenjogúságát* ; de a jobbágyokra nézve most is kiköttr 
nemesség azon joga, hogy azokról vallási tekintetlmn is sz.m 
rendelkezhessék. Itt a nem-nomes lelki' 
urtül tétetett nyilván luggövé,*) a mi i 

') Ddmd Ferencé Emléke, J879. 8. 3i. 11. 

») História Eccksiastira TransUvnno-Unilnria. 
Usíoiii. Lib. I. Vol. 1. ao. 1. A sti^kely-kcrvsstiiri nnltáriu? 
rláni/n. Kézirat, iin'h^et. én felolvBsitsorabnn vi'frísr linsiiitílok a n • 
la[>ukx;i hiva(ki)ZHst h szerint teszBin. M»ít:,je)c.va«m 1. E keyirMlli. 
a^ Unitárius ►'g.vliítíi Fötaniics levél Ulrúban is van, il«j nr 
nálam levO hn< kölptböl íill, 2. Tj7á i\ i6\\énHH JC/noai T 
nyoBszéki bágyyni pap úm kűri jegyző lYöT-ben I^ 
1. könyv vége meiíir.'ÍBakor 1772, folytatta bővít v 
líibbi könyveket Uzoni FoHztA latviin, Kíntminak m' 
1774-IÖ1 1778-ig, a mikor ö is elhalt. « miivét Koznin 
pap és eapereíi I7y8-ig folytatta, ű ekkor i ' > 
János 1 800— 1 817-ig rffokfftlvj p.Hp it «-ik köt 

KttOil fogva DÍncíi a keziratníik folytatúsn. A^ uiim.wmí- r^^.>.i.^ ,.- ..^in 
a7. üzoni-félH folytai áííie t^rjfd. * 

») Count Valrrióti Krasinaki : HUtwicul fik^Hch of t> - rt.<. r. 
antl decline of ihe Refonnation in rolund nnd of thȒ iiv 
scriptural dootrin** liuve cxorciiifiíl un thu ('i.untrv in lii. 
political respHhí't, London I— II. Volmn, N 
Ursprungs" Fortschrittes und VerfaUn U< . 
ihres Einflfjsses auf den politisoljen, »ittlithcn ond Ijt. 
Landejí. Von (íf. Vahrian Kratiinnki. Xacli dem en- 
l>eil*t von Wilhelm Adolf Linduu. 8. Leipsrig. 18él. Ilii. 

•) Ugyanott 164—165. 11. 



fi — * V I i . 



;;•*, 



íySenl .'564. a Luthert ós Kálvijit kövútők hitsza 

«?eriiit Ivift^jeztetett a törvénybí.'ii/) 1571.januúr G, 

flu.'lyi nrszágg)'Yílésen a kii'ály, II, János Zaigiuontl 

tt elíladtisiirn íia unitárius hitvallás ír uja]»b:in raeg- 

I H !i király poldájíi, Dávid Ferencinek elragadó 

JiiU. » izgatií könyvének hatása következtében Osik- 

fón kÍTÜl az e^csz országban elterjedott, nyugaton Nagy- 

^f éazftknu Szathmárig «s Nagy- Bányáig, délen egész 

^gr Mak<'»tg, Simátidig, Pécsig. Az unitárius egyházjik 

líjkor 51)0— íl(Mj>ra ment, 18 ~2ü esperességre osztvn. 

anyában és Tfüiesvárrntgyében 60 egyház volt 8 püspöke 

^árádi Pál, a legelső magyar szinmü irója. 

Íb«lla királyné és fia sok kegyelmében részesült Kolo/ 

püspök, prépostok, káptalanok, conventek s más 
risaticijnt 1556* márcz. 2. Petrovich Péter 

iyt szászsebes! országgyűlés l. t.-czikkében 

') a királyné a november 25 — decz. 7-iki kolozsvári 
ft^/ - 38. t.-czikké)ien a rendek hő kívánsága következ- 

tfl>' 1. ii.M ,[, kegyelmes és érett megíbntobísát s tanácsosaival 
^etíírtve elhatározását későbbre ígérte.*) Ez ugy látszik — 
kedvi/ő vuU, niert g birtokok nem adattak vissza az elébbi tulaj- 
á<" -ínak, hanem a fejedelem és ország közszükségére 

fi'^ ''.ik. Kolozsvárra nézve 1.').'57. jnuius 1 — lo. 

** h egjnk t. czikkében még azt is kiniuudotta, 

né t! várost iríinta és fia iránt tanúsított különös 
J.'unely birtokadománynyal jutalmazza meg, liogy 
Íi0íé{j;<.» mtigbizonyítására annál alkalmasabb legyen."^) Ekkor és a 
kirájyu." ' Ivéveb vagy korábban a nép tettleges kezdemé- 

i'tev^sp I > Írott adfitneni maradt fenn róla, de bizonyos, 

líf'' i zánlák, kapuinak lerontattak, 

*^:: ., ^ , ^ . L , a katholikus egyházi javak és 

l'irtúlcok urut éa birtokost cseréltek.") A Kümiil nevű szölöhe;: 
' •• '"-'^^ 2 vedről nevezett zárdát és Szent-György 

Podor István bírónak engedte át. E zárda 
U.ivid Fprencz plebánus birtokában 1 1 hold 
111 r»"l az egyháztiuí számadások. Vájjon királyi 

líooiánybül i mire a fennebbi júniusi törvény utalni 



r li. 

'cni EmUktk I. k«t. 570— :)7L IL 
*— «?). l. 
I. 

tk<M-i;Hi\i\ i .wTí r/. tr ti, köt ^4 ."^.li. 



302 



MAaVAR-LENaVKL HNITÁRIUS i'TUXTPrrrfesFlC 



látszik vagy Fodor Istvántól szereztti meg :i; 
Írott emlék nem szól róla. Azt is számadások iga> 
város mint kegyűr, raíveltettpe birtokot papja javára, de hihető 
költséges volta s gyakori rósz termés miatt eladta, s pénzfizet 
rendelt helyette. Erre mutat az, hogy a zárda- roiu körében 
szőlőket ma is iinitárinsok bírják ; *) a minek oka az, hogy i 
egész város elébb Luther, niíijd Kálvin, végre az unitárius v*i 
lást megalapító Dávid Ferencz hitnézetére tért át. b magávlj 
vitte javait és adományleveleít. 

A nniit elébb érintem, a külföld szabad nézetű tudósai felé 
a közeli és ismertebb Lengyelország főurainál és unit:! 
zsiáiban kerestek állást, ott éltek évekig s onnan jöttek i 
megválasztva és felszólítva Erdélybe Kolozsvárra, Hollandiab 
rsak egy, Németországból is egy. S ennek két oka volt. I'^gyik \ 
hogy ama korban átalánosan elfogadott tudós-nyelv a latin vo 
a mit minden mívelt ember, sőt igen sok uri hölgy is tudó 
Ez volt a mívelt országokban a közoktatás, a tudomány és ' 
riadalom közvetítő eszköze. A nemzeti nyelv mellőzve lévéa: 
ez nem volt akadály bármely külföldi tudósra nézve, hogy ai 
iskolákban taníthassanak. MósíJc ok a kolozsvári magyar ó« 
szász polgárság azon önkormányzati jogában gyökere 
mindkét nemzetiség saját nyelvén tartotta a nagy és kis 
ban felváltva - egy vasárnap egyik, más vasárnap a másik 
az isteni tiszteletet és egyházi szertartásokat, a magyarok ma- 
gyarul, a szászok mivel nem volt szász irodalmi nytdvök - 
németül, tehát mindkettőnek nyelvét értő pap kelle< ' 
vagy főpapságban is (ez volt a pfehdmis) a két nenív 
egymást váltották fel: ha meghalt a magyar főpap, szásznak 
kellett következni utána, tehát választani is, ha ez halt meg, 
gyárnak. De a sor szerint következő főpap mellé köteles volt j 
illető magyar vagy szász eklézsia magyar és német prédikál 
a főpap elegendő káplánt állítni és fizetni, utóbláak az ő ászt 
Iánál étkeztek s a plébánia-házban laktak. 

Az erdélyi szászság — Kolozsvárt s Beszterczevidék ; 
hány eklézsiáját kivéve universitása végzésénél fogva — Lut 
vallásában maradván meg: unitárius papot N*' iglj 

nem képeztetett ; Kolozsvárnak tehát kivűlről k«i 
embereket hívni be, a kik szabad irányúak s a magyarok pap- 
jával a versenyt kiállják, A két nemzetiség közt ez a TCtelkű ' 
mindig meg volt. 

Másik sajátsága az akkori viszonyoknak, hogy a képa 
pap és e>iy]\á'/Á jövedelem is kevés levén: a plébánusiuúc 



') Ko^ctsviir Tilriénete, BzuvegviUgosítú Rajiai. 1. fiizrt XXI Ub 



Xdbak 



1^03 



toknak a kolozfivári ftílsíílih (nhtd^mini) rangii isko- 
ilítni kellett rectori, utóbbiakTiak lectori niinfíséghen. 
Bteseji lultráhl) lesz szó. 

külföldi príMikátort Kraftmuft Jánost 1588 körül 
üIkíI Jacohimis Bermírd kolozsvári tanácsi kikül- 
Batimri Zsigriioiul fojedolem engedélylcvelo mellett ') 
jíÍTtA be. Kz, ruÍTit az antwerpeni felsőbb iskoki tudós tanára, 
4r um ismeretes volt irodalmi munkáiról. Könyvbe foglalván s 
íii ' ' M hitnézeíeit: ezek nemzete felfogásával ellentétben 
jcdolem mej^tiltotta forgalomba bocsátását, s neki 
(Lját el kellett hagyni ; elébb Lengyelországba, onnan 
ment, 8 hitnézetei felííl kikérdeztetvén, másodpapi 
nyert a gziisz eklézsiában oly föltétellel, hogy Fausto 
aek - tt kivel egy bitnézeten volt — az erdélyi unitáriü- 
61 ktilönbözÖ tanait a szószékből ne hirdesse. 
KrasmuRt a görög nyelvben oly járatosnak irja Béza Tódor, 
i nt;,i> 1 Tzoni F. István, unitárius egyháztörténetiró is, hogy 
Trcmellius Biblia-fordítását megjavította. Meghalván 
.jul. 6. P ■ Demeter püspök és plebánus, mintán elte- 

tt, A sv /,sia síirgette a választást, kívánta., hogy a 

Ckítéget ne válaszszák el a plébánusságtól, de a tanácskozás 
I maradt, s bár tíibbször gyűltek össze, a választiís részint 
*tórt, mert most a plebánusság a két nemzetiség közti unió 
' it illette, ezeknek pedig ily egyéaük nem volt, 
ii. nevű, a kivel levelezésben voltak, nem jött el ; 

^ért, mivel í]rasmnsnak hitnézetéról elébb nyilatkozni 
S93. szept. 2.'i-ig haladt, s csak akkor választatott meg 
I>*tí9t UPiDzetbeliek rÓHzérul kolozsvári plebánussá, bár a közön- 
' u hitczikkben értett egyet.'') 
!>. sok müve maradt kéziratban, ueháuy nyom - 
lUrt b Diegjdeut ; ®) halála ideje bizonytalan. Croraer .Tános, a 

Törtáteie. Oklevólt. II. köt. t5í>. I. 
sia8t. Bftt. Lib. I. Vol. I. 342—43. II. 
^ia Dodrinao Christi ct Antkhristi de Uno Vt^ro Deo. 
) Rid.rii s Az iró iK'Vtí mídcü rnjta, «1« FaiLntu Socim 
irt 3-ik levelében övénvk irjn. (Fausti 
Rfirovme. 16HÍ. 141 I. KiíiiMh rxjlfu- 
idUtfin. (NeO'Stndinm) 1586.1 
■né. pro Ührl«ti praeexistentia ante 8eciila, cuin 
•• A. lf.M4. 

rinu m Kramti Johannin Epistola, in qna i<i <íp 
jiMuUii, Ht)<.i <igi:, íjui f';ui«:i>«, proptt^r qitü-i* víIm aeteroa contingai, 
IPIf of.^ Fnntti .< sV/uwJííd ad Atnicoü Epintolae. 41>1— 2. II. Rn^ 

j 407, n. 

tár I. Mi. 2^8. és ^6^. szidni Bsmnt mindkét 



304 



MAOYAR-LENOYKI. UNITÁRIUS KRIKTKEap >kk 



kolozsviiri iskola rectora, azt Imgytii fenn Aviy 
Göcs KhI, jeles ifjú, 160í>. igtattatott he a rüctorsa^w.., . . 
pedig Erasmus halálát 1G02. elejére tette, azért, mert m 
helyire a két nemzet Uniója szeréut a magyarok rés 
Pált választották rectorrd és főpappá. V) A két tu<li 
eííyeztethető, ha az előhbi évben történt rectori bei 
lí»02-iki pappáválasztástól egészen különböző ténynt;-. 

A szintén Lengyelország1)ól meghívott második prc i 
Jiádfczki Bálint (Valentinus lladecius), a liiclawicei 
rectora volt.*) E tudós férfi megválasztatására éa hehi. - 
különös [íolitikai esemény szolgált okul. 

Mikor 1603. Székely Mózes, az ország föhadvezére s liarfa 
közben választott fejedelem Kolozsvárt ostrommal bevette 8 
"Básta cs. főhndvezért és helytartót onnan kiűzte, a sokat st 
gatott polgárság őt ujjongva fogadta s az ily alkalmat (*■ 
nálni szokott alsóbb néposztály megrohanta, kirabolta a f 
utczai Ferencz-rendi zárdát, a papokat elkergette^ egyet ü. ,. 
ölt, s városszerte szörnyű rombolást ós pusztítást követett el 
De Székely Mózes nemsokára Brassóhoz közöl Apácza i* " 
vívott harczban elesett, Básta Kolozsvárt visszabódííoíta - 
roppant sarczot véve fel, polgárságán kegyetlen bosszút 
Az elűzött jezsuiták a városi (unitárius) birót, Tótházi Mii.. ., 
Ctöcs Pál plebánust s Thoroczkai Máté püspököt a tanárokkftl 
és tanuló ifjuaággalegyütt vádolták be, mint az elkn ^ ' ' ' 
okozóit s a nép felbátorítóit. A birót Básta U 
püspök a thoroczkói vasbányákban rejtőzött el, míg dülie 
piilt, az ifjúság szétkergettetett s az iskola a jezsuitáknak n 
vissza, Göcs Pál Lengyelországba menekült s ott bnjdos.i 
1»>03 — 4 Rádeczki Bálint a luclawicei iskola rectora ren-í! 
szívességgel fogadta és sok jóságot tanúsított iránta.") 
l('ii).5. Bocskai István fejedelem Erdélyt és Kolozsvárt B;i 
visszafoglalta s az unitáriusukat jogídkba s javaikba \ 
helyeztette, a hazájába tért Göcs Pál megemlékezett 1» 
jótevőjéről, öt a városnak ajánlta, s a szász nem/^' 
pap jókká és iskolarectorrá választván, díszes polgári 1. 
által hívták meg és hozatták el Ivolozsvárra. 

Érdekesen írja le ezt az egykorú Segesvári Bálint Naptő- 
jában. »Ez a Valentinus Radecius német nemzetű vala, és mikor 
Göcs Pál uram Lengyelországban bujdosnék a németek - ' ' 
mikor a farkasutczai klastromokat elrontatta volt, akkor i 

•) Hi8t. Ecclmt Lib. 2. Vol. 2. 185. 1. Ösato vetve . h\h. 1. Vd. l. 
343-44. 1. 

•) unitárius Vallns Történetei Erdélyben. 1840. 153. U. 
») História Eccl. Tranmlv. Unitár. Lib, 2. VoL í. 509. J, 



KAZAHBAN. 



305 



T^'' ' , s a mikor hrizajött, nagy dicséretet tön 

után érte küldenek és ide ÍColuzsvárra 
elott is IcedvGs vala az ö deákságáéii;, Jól- 
i iü volt de igen f^kesen szíílott daáku]» s n 
nfZy ffilyt ki s/;ii;ibdl.« *) 
st kell tennem. Segesv.ári unit.áiius volt 
_i. lidja GöGs Pált a klastromok leroutásában 

itA ^ a jezsuiták eljárását enyhíti, ha egészen nem 

id^vi'ki Bálint, fládeczki Máté danczigi köztársasájii 

-aa szál ember, vöröses arczú. kerne'ny tekintetíi, 

'j8, csendes e's iu<íitóságos járású, kedves társalgó 

!l»es2<''dü, ékesen szíjIó férfi. így jellemzi őt Uzoni F 

- - .1 ,j történetíró.^) 

! nála Göcs Pál, ugy látszik, lfi05. válasz- 
ba. UiO,3. nov. 23. még levelet irt hozzá 
nélkül Socini Fausto,®) a melyben öt öccsé- 
inak, roagát az ö szerető hívének és minden szol 
z atyjíinak nevezte. K levélből nem tűnik ki, hol 
pap. de az látszik, hogy asztalának több állandó 
ik, a kiköt Socini név szerint üdvözölt. Ezek között 
meg Uzoni — Göc^ Pál és több erdélyi is, a kik 
[1 1 száműzve voltak. Ily sorsban élt, Socini eg\ 

- ' ^rja, Rádeczki Máté is családjával együtt 
ciuno)f azért, mert íí is kiazahadult az 

[juspökké választatott, napja és helye ninos 
, neve mint püspöknek legelébb IClii. aug. 30. fordul elé, 

■ ' itjii, Göcs Pál halála után 1622. raárcz. In. 

tisztét líiilS.aug. 1 8-ig vitt^.*^) Zsinati össze- 

ókus latinsággal vannak írva s lenmara«Hak. 

luig. 18. éji 1 órakor, 27 évi paposkodás után, 

22. R főtéri nagy templomban, az űr asztala elébe 

") . . . 

f©! unitárius eklézsia nem neheztelt papjáért, sőt 

'0, a mit igazol az 1029, 
it levele. >Birjátok - így 



Adatuk. IV. k.jt. ll»ö. I. 

" ' Jae ad Amicos m\. ft2S. l. 

>♦. Kcd. sHt. Lib. 2. Vol. 2. 188. K 

>tS9Ílv. Unit. Uh, 2. Vul, 2. 187. 577— 7tt II Enl 
■ 203. Ü, 



906 



MAQYAR-LKNOTKL rmTAKIÜS ÉRISTKF/í'.SEír 



szólnak abban a mi iráiitatülc és ekl(!:/..si;itok ir;mt vulój 
tetünkTiek legvilágosabb bizonyítékát tisztobiuilöüsjolcs Uá 
Bálint úrban, a ti püspökötökben, a ki által egyliáz unkát akkora 
áa oly jeles fértiutól fosztottuk raeg,bogy a tiéteket vele tőkésítsük. 
De az erdélyi eklézsiák sem bánták meg e választást, mert — a 
mint Segesvári Bálint halála alkalmával irta: Kádeczki f' ' ■ 
igen nagy nin^a szerettető ember vala, jámbor, bölcs, isten i 
fejedelenin í'd is kedves az ő bölcscségeért és deákul való ék« 

SZÓhÍRátTt.*) 

Rádeczkinek sok műve maradt fenn kéziratban, nyomta- 
tásban :i jelent meg;*) nejéről emlékezik Socini Faiisto fen 
említett levelei közt,*) de nem nevezi meg; fiai közül Máté Ifi-i 
ment el külföldi egyetemekre, további adatokat róla nem talált 
János a szászok prédikátora volt, s 16G4. halt meg; Mih 
lector lett 1639. febr. 26-án, még az 1 644-ik évben tanított eUiiV 
és költészetet. Ezeknll sincsenek további nyomok.*) üzoni 
István s utána Székely Sándor*) azt jegyezték nieg Iláde 
püspökségér/íl, hogy alatta az unitáriusok némely vidékri5l eg^ 
Rzen kipusztultakt máshol más vallásra tértek, a miatt, bog) i^ 
niíigyanil nem tudván, az évi eklézsiai látogatásokat nem tetti^ 
meg, Alítta lett i'^forraált vallásuvá Háromszék unitárius ekli 
zsiáiuak nagyobb része, söt a kolozsvári szász és magyar ekléza 
közt is káros viszály támadt Ravius (^zörö^) Mátyás szász un 
tárius prédikátor hajtogatásai miatt, melyeknek következményi 
a deési kényszerített kiegyezés alig volt képes elhárítani. Ez4 
hozta — jegyzi meg Fosztó — az luiitáriusok zsinata Ifií 
KZí^pt 2. ama végzést: »hogy az unitáriusok püspökké soha tnlif 
mást, mint magyar nemzetből valót ne választhassanak.* ") 

R.ideczki után magyar plebánus következvén: a sz 
nemzetiségűek követei Rósás István és Kandert István octob. 1 
Stegmani) Joachlmot , íi raeowi iskola roetorát hozták be Lengy^ 
országból pri'dikátoruknak, a kit Segesvári Bálint jó termetílj 



•) Hint. Ecd. Transsilv. Unit. Lib. 2. Vol. 2. 188. 1. 

•) 1 , De Matrimonio Trartatns. LiUlmtó a R«(}fi Magyar K*fny 

2. Ilhi«triMíinRe Faeininae Judithae Komisine gat. Funehria La 
(latio sat. LAtljató n Régi Magyar KönyvtárhuT}. 

3. Disciplina £cdc9Ía8tica. A.D. i62H. Ebl.fll ké«züU azután Aln 
Gergely püspök hasonló czimi'i rövidített müve. L. a Rtígi M. Könyvtárh 
Kzek íSd kóziinUi milviM eln vannak szíímliilvn ti ffi»tor. ErrJ^^iant I. 
V. 2. 578. 1. 

•) FoHsti Socini Seru>n8Í8 ad Amifot Kpintolfie <tth, fi8l. I 
•) Hi9t. Ecci attt. L. 2. V. 2. 216. I. 

•) Unitdrim Vallás Történetei Kr<h'lyhen «at. 189. 13.'.. IL 
•> Kfil Tűrt ni Ailfifnl- IV. k.'it 'jö'j — '30M. II. 



%rt XVII. SZAZADPAN. 



ÍÍOT 



liiinuitiimektú emliornek ir, s a ki octob. 31. tai'totta első beszé- 
' í> toinplombiiii, iiov, .'i. a rectori tisztet is átvette. 
i« zuviiiTJi vúgyó Kuviiis Mátyás t.'iuíicsából nw^ 
in si magyar tiiiiulókuíik, hogy az iskolábuu régi szokásaik 
ikt éjjenek: azok külföKU akadémiákon is járt Köpeczi Heke 
[Miklós föíiökiJk (S(ir)iuy) vezetése alatt a rector rendeletének 
nov. \:\. negyvenötön, mint tógán diákok iiz 
•leg eltávoztak s a recti:>rt ott hagyták a szásy, 
rtlonlókkal. iOrteaiíívén arról a városi tanács, nov. 26, az összes 
U»p«ággal az inkolába bementek, az itjuság felindulását lec^ön- 
idwítiu uiegkisérlették. de sikertelenül. A magyar iíjuság meg- 
' Tral oly éleii volt, hogy a midőn dec. 4. meghall 
a mire eddig példa nem volt meg nem 
ffcD, ének nélkül kellett a temetésnek végbemenni. Ezt úgy 
1 TCtltí a beteges férrt. hogy alig 18 heti hivataloskodásu 
\^kí 1633, márcz. 10. délutáni 1 órakor meghalt. Az ifjúság 
nyfw tüntetése a halálmíl sem szűnt meg: a márcz. 12-ki 
leskor a hah»ttas háznál és a temetőben neki kell vala éné- 
ül <lo i»em tette, s csak a nzász deákok énekeltek a koporsónjik 
' ''"1. f''bv kivivése alatt.') Ennek következtében Stej^'mann rector 
-a alatt az iskola felügyelésére nem lehetett iskola főnó- 
»'" i».uui, mely állaimra kineveztetni csak a magyar ifjúságnak 
iti|i vt<»a '^ 

im nyomára: mik voltak a régi megszüntetett 

.- .. ..., iu't, rulüit vagy mást értettek-e alatta? Segesvári 

iUlÍjil annyit említ, hogy a szászok azt akarták, hogy a prédikátor 

^i''" " ' * ' 1'. de a magyarok nem egyeztek bele.'*) Azok 

*» uyHzegés bünsulyát tán enyhíthetné, de raeg 

hogy az ifju-íág tanára koporsójánál sem enges/,- 

t'inberiségi és erkölcsi érzésére homályt vet. 

■A nem osztozott e szeretetlenségben, söt nie;; 
íi (ii^-zes árcz-omlékkel tisztelte meg^) a racowi iskola 

' * Kcd. Trannjlv. Unitár. Lit. 2. V«>], 2. 204-8. II, (Székely- 

, V .,. -76. I 

•; ErA. Tört. Adatok, IV. k'>L 2o4. 1. 

.,1. ,:,„,. .^ voll . .I()A<HIMUS STKOMANNVS Uiippin Kim 
l»rirniiiu TIiiiiIhikIíhíí {tim: TliarlHuj.' = THriiMw , fal 
-on korín 'k«iiílMtl».?ri), in Pafisia (ma: Pnülszvn — Fafil 
(iblnn«'n ki>r«ii. kei.) Ecclfsiii.stt's, pnstHü vftitnti<« cau:-*^ 
piisRuii, »»ti|ut' i»i L'xilium ptihux, ScUolHf' Khl'ovíphhj.s in 
iiáuiii UeoUir, tan'lfiii in fi.tc HrlH', <»l> morl»Mn praenm- 
iim luenwis Ki-ilenjau 8nxonirat< MíuínOt Pt SoIioIhh 
wlo, atqiin eruditíuue liniul vul^nri (kimarudt : r/a?*M« 
/ii funftuit vft|ry ot/iií vhjjv : cíiriíi snpreiimm dauífitj 
IAjum ibfi^i.* Uist. Kk\k\ ml). L, 2. Vol.2. ü08. I. 



808 MAGYAR-LENaVEL UNITÁRIUS BRINTEfiZÉSBK 

hires, a kolosvárinak nem szerencsés tanárát, mely később a 
koporsóról levétetvén, az iskola könyvtárában helyeztetett el.') 
Az előbbi latin leiirat magyar szövege ez: ^Marchiabeli ruppini 
Ste(/viann Joachim, elébb thaiiangi yaiihzeni pap, a ki ezután 
az hjazsáfjért börtönt és békót szenvedett s számkivetíetett, Lengyd- 
országba a racowi iskolának hét éven át rectora, utoljára e keriieti 
városban idöelöfti halála miatt csak öt hónapig volt a szász 
eklézsiának prédikátora s az iskolának rectora, kegyesség- 
ben buzgólkodó s nem közönséges tudományú férjig meghalt 
márczius 5. 1633.« 

Nevét viselő 15 éves íiut hagyott hátra, a ki később sziutéu 
kolozsvári szász prédikátor lett s 1<)48. 30 éves korában halt meg.*) 
Művei czime látható Sandiusnál.^) a mihez itt egy kézirati művét 
sorozom, melyet így irt alá : Magnus Amicus honesti, a miből 
bctücserével (Anagramma) Joachimus Stegmannus név jő ki.*) 

Stegraann után Frank Ádám sziléziai freistadti születésű, 
addig Lengyelorsziigban a racowi iskola rectora választatott meg 
a szász eklézsia prédikátorává, s díszes magyar és szász követség 
hívta meg és hozta el Kolozsvárra. Segesvári azt jegyezte fel 
erről : » 1 633. jnn. 2. ménének újból német papért Lengyelországba, 
a szászok részéről Szabó Lőrincz, magyar részről Tököli János; 
július 27. megérkeztek, neve Adamus Frank vala, jó szál legény, 
nőtelen volt, mikor elhozták, jó liangos szavú. Más három lengyel 
főurak is jöttek vele tapasztalás okáért. Ezek közül a főbb 
loannes Tasiszki volt, a másik Johannes Stoinski, (latin kiej- 
téssel: Johannes Stoinius máskép Statorius), a harmadik Johan- 
nes Krcsz, mely lengyel főurak — a mint Uzoni F. István meg- 
jegyezte — a tanuló iíjuság lakó szobáit, az iskolát, a templomo- 
kat mind megjárták s megszemlélték, s több napi Kolozsváratt 
időzés után, augustus 1 2. Ördög András és Huszár Péter taná- 
csosok kisérték el visszafelé Bártfáig.* ^) 

K három lengyel utazóról megjegyzem, hogy az első gazdag 
és befolyásos unitárius főúr volt, szélesen kiáfrazott nemes nem- 
zetségből, két tagjáról hátrább is lesz endékozés; a második, 
Stoinius szintén lengyel lovag, tudós és iró, s Kii 2. után sok évig 
a raoDwi egyház pajjja, mikor azt az egyházat 1()38. az erőszak 
megszüntette, s ő hitéért meggyalázva száműzetett, előbb kül- 
földön, azután hazájában üldözöttként élt 16.54-ig, meghalt 

') Szi'kvhi Sándor, Unitár. Vallás Tört. 131. 1. 
*) Hist. kccl. .iat. liih. 2. Vol. m -.'(iS. 1. 
») Sundii. Bibliothoca Antilrinitarior. sal. 161. 1. 
*) Hist. Kcd. L. -2. V. 2. 208- iMiU. 11. 

*< Enl. Tört. Adatok. IV. köt. 2un-'Ju7. U. Hist, Ecvl. saL i.. J. 
V. -.i. -Joit. 1. 



i Ttt — tvn. BzAzAT>BA>r. 



300 



rkowbmn 64 éves korában. A legékesszóhibb unitárius papok 
1 poleraikus irók f*gyike volt, hat művo 
tiyulcy, raiinn.lt liátra kéziratlKUi,^) A kcz- 
atok kon nCTezeteíí ni:J2-ki erdélyi útjáról tett jolentébtí, a 
ek nyomára nora jutottam, valamint érdekes lehet Frank 
iáAm kolozsvári paphoz líj3H. jul. 24. számüzftése után Amster- 
^ól irt levf'hí, melyheü ő liíhetneii sajtóhibából Sorioriusnak 
rviu E levelet Erdélyben elí\»gt.ik s másolatát 1. Kákóczi 
akkori fejedelem Helgiumba küldötte, nii czélból? s mi 
kfiveltezménye ? adatokat róla, mint szintéu a harmadik 
i* fclvilá'íasítHst nem találtam. 

ivetelöknok nemcsak az új prédikátor elki- 
VI 1 is volt. Gróf Krasiiiski azt jegyzi meg a 

I lusokról, kiknt következetesen Socinianus-itkmik 
"l M^iézeteik terjesztésében rendkívül tevékenyek 
lik iskolákat és eklézsiákat alapítottak s 
ile.-i tanárokat és papokat hívtak meg, a sajtót czéljaikra 
Üták, :i külónbózó íírszágokban hitvallásuk követőit 
Iszorint fidkeroHték s velők egyheköttetésöket fentartut- 
Baikról iráAban jelentést tettek. Uzoni h\ Istvánnak a 
Kolozsvárra utazó lengyelekről emlékezetljeu hagyott 
Krasinski gróf előafljísat teljesen igazolja. Frank 
k' 26. a szászok részéről plébáuus&á választatott, s e tisz- 
jaujf^. lo-ig vitte^ a mikor reggeli 5 urakor 5H éves korá- 
" It; a nagy toujplomban Szoros (liavius) Mátyás szász 
ilor oémi't, .Tárai Sámuel magyar prédikátor magyar egy- 
edet, Pauli István rector polgári szónoklatot tartott 
^Ezpb'tt 1t>4H. május 20. a sz:iszok részérói rectors^ágiii 
/ágból Haunigarth Bálintot,") IKőn, í'^rauk 
.,,. -trá tették, s e két hivatalt lG<il. jun. U-ig 
, • T liániissá választatott.*) Fi jeles férfi életrajza lát- 

Itó ttz ariiiíuiusok időszaki folyóiratában.*) 

IIL KrÍDtke'/é.s()k iiz iskolai i)h kőzok'tiiLi'LHi toron, 

Ai erdélyi UDÍtánuBi»k kolozsvári akadémiai iskolájának 

n - '' ' k nagy lendületet adott Izaliella királyné 

id); ók fektették szilárd alapra az lőúfí-ik 

i^'ki külozhváji urbz;lggyűlés azon fontos t. czíkke által, 

itrintiariottoH sut. líl— 1'22. 11, 



t ^> KtttMtlt^y Miiffixio iMéb. évi XXIIL L'Vfuiyuui. :iiii — jh. 11. 



MAOTAR-LBKQTiaii nSÍTAHttfH 



KBZfiSGft 



luülyben )»eIoog}eztek, hogy az ifjiiságnak a tnclnmányokbin 
c*8 yzí'ípmosici'ségt'klieií külföldi jeles tanárok által '''■'' 
Jvolozsvíiratt vjiíu melyik zánlábaii iskola állíttussék, a/ 
már 6 — 15-kÍ fejórv. országgyűlés egyik t. czikkeboii ;l ki 

c czéha a Domokos- vagy Prédikáns-reud zárdáját remk 

jun. 1. pedig örök alapítványul a papi tized iiogyedrt adoruá- 
Jiyozta, a mit fia is lőíí2. sept. 1. megerősített,*) Az u 
legrégibb nlapitvdnf/i könt/ce 1., 2.^ 3. tétele alatt a 
lia ti két örökbecsfi alapítványáv.il kezdődik, raely megöitjkt^ 
királyi kegyelem emlékét s az egyház liáláját*) 

A'£ 1557-ki országgyillés vonatkozó törvéuyébeu tTÓtel-" 
jesou nyilvánul a visszatért királynéval kezdödr3 új ko 
niíveltségrö és szabadságra törekvő szelleme. Kolozsvjíi 
erdélyi magyurság a reformatiót s társadnlma és erkf ' 
ujhodását köszöni a királynénak és tiának. Addig isvtj.. ... , 
de az nyugati jellegűvé Jüost vált. virágzásnak most indult kül- 
földről beliivoít bires tudósok, tanárok s ott képzett Inuiií ' 
íVu'Huk vezetése alatt. Kálvin hitű igen sok kitűnő pap é> 
Dávid Ferencz és Heltai Gáspár korában, mint ifjak, itt 
tak, mint tanárok tanítottak, míg az unitirius vallású fej' 
innen eltávolította őket. A protest^íns magyar földön, n\ 
ifjakra akkora vonzerővel egy iskola sem birt . KézzuK. 

XVI. századi iskolai és tanrendszert. 

A legalsó vagy elemi osztályoknak falusi ( VVítífí/í.v^ i^VÖ 
volt neve, a második, mely klasszikái vagy paedagogiai volt, köa 
isk(da (Metiia), a harmadik, mely felsőbb, akadémiai jellé 
köziskola (Schúlfx publicn) nevet viselt. Az alsó és közéj* iskoB 
ból csak bizonyos fokozatokon át lehetett a haru>adikba jut 
Alsó-iííkola minden oly eklézsiában volt, mely a mestert el tu<l 
tiirtant. Ebben olvasiist, irást, a latin nyelv első elemeit Q 
mtitta), s/óhajlitást (DtdiHatio)^ Összehasonlíttlst (O^mf 
és igehajtogatást (Conjvgatio) tanított a mester, kikérdoxJ 



') A Dómokon- mgy PnMik^t rendnUI l^hytrupoA I>«tvicl Ón 
7%<H>/. csiinü műve 246 Inpjiki: —' '■•"?. t<!i m^fg, "v-v ♦' V^ •— v,if~ 

RpMDVol volt, Kr. «. I 30t>. év k . Atlg. tud 



Á2 I .•&&- i»;-ki V 

•II 



1. 474 75, U. 

ek régfémá UtbftU.k : Knfilgi On:J^ 
li. * _ 

ariitsok i^7-l«IO. éTkdotiA imíó AUpÜríi^ 
L I. V. 1. 474-7&. U. 
" fr. H. kÖC 109— 10T»IL 



r VVII. HZAZAI>BAN. 



.'{II 



modorban, ezeken kivül a számolás és vallás eleiueit 
^- rneVct. A közcp iskolában a klasszikái tiidoraányokbaii és 
"khfn, azok közé számíttatott 2i grammatika^ rheto- 
'oika és tiliikn^^) a rector mint paedagogus oktatta az 
lifívtizintóü a vallás als(3bl) dogmatikai részéből is szín- 
V szenni (InntítufC'j CatechrticnJ. 
i-zabütt tárgyakban a szükséges ismereteket 
ftak, erkölcsük kiinívelödött s kegyességre és vallásos- 
^/.oktattattnk, felsőbb iskolába mehetésök kimondatott s 
Wil bizonyítványt kaptak. Az unitáriusoknak aok közép isko- 
(indenlk népes és virágzó, mert mindenikbe vallásra 
jre való tekintet nélkül fölvétettek a tanulni kivánók. 
Mimién középiskolában voltak papságra készülő, lígynevezett 
deákok, a kiket prédikála'sra és imádkozásra rendszeresen 
Itek elő, s az eklézsiákba és templomokba az egész 
fuleg a nagy innepekre('/re7a/tV>), s a kikül- 
kel tértek vissza, a mit az eklézsiáktól és 
jab A kaptak. Ha az ifjú itt végzett, felvétetett a felsőbb 

UJJ, „^ ..tiai iskolába,. 

Ez azért kapta e nevet, mert külföldi akadémiákon készült 
Iaíí' ' ' \ az ifjuságn.ik felsőbb fokú tudományokat: 

phii iiit, dialectikát, görög és zsidó nyelvet sat. 

ulUk elé. A kik a kö/.»q)iskolál>öl ide mentek át, tanulásuk elvé- 
ir/t.".r;i l.ívotíyítniok kellett; azután néhány hétig az imádkozás- 
'laban, s egyc^b papi teendőkben magukat líyakorolni, 
' njr í- ,"ju(tilaHO'nHk neveztek s bizonyos ttnnepélycHséggel 
»í|{C7t»>k bf, a mikor az öreg diákokat megvendégelték. Csak 
«'' ' be nevöket az iskolai anyakönyvbe (Mnfriculn). 

^ ': sízett, nem mehetett feljeld).®) Erre érdekes példát 

^2 üzoni F. letván unitárius egyháztörténetiró. 

P(V ' • ■ lOs nevű ifjú - bilietően az iró rokona - irja o, 
*kibiir ;»lvi és ajtai alsóbb iskolákat vége/te, fulyéko- 

fijttűirt 1 erseket, chriát*) és rhetorikai beszédecskékel. még sem 

XV. *zÁZRilbnn a hét tzAhnil mesiQvséghez (ArUs Lü>' 
n Orammatira, Rhetorica, Dinkdica, Aiithmetica, 
"iHÍű, Mtmlca. A három első 7VíyÍKm-niik in ul'VííJ!* 
^ r !iit; 1,1 s nzokbttti n torv/ny^ é» orvostudornány 
■■'. 1 . 1 /ic. i^Ufulrivium név ulatt, n rn^gy iitolsi'ik, 

üiiítjvuk értettek. Mciner 3. S. CUerschicht aller 
ituliuin ijehijrigen HprAchen. II. köt. 338. 59«. HOO, 
r láb. I. Vol. 1. ;U7— 50. II. 
t>.H ntondih, n\h\yuuk hntüi meghat jíiuzott vers* 
..!^k kifejezve nyomtatási alnku majusciUdkkal^ a 
it emcU»í, készít«^í<» nehéz volt s a poetikni otztííly 



ScilAOOK. 1892. ÍV. PCXBT. 



21 



313 



MAOVAR-LENfJVEL MMTARIUS fcKJNrKIV/.í.'SV 



vétetett lel a kolozsvári íelsűbl) i><kúlaha, de. t' 
az elpusztult tliordai iskolába utai^ittatott vis.v 
gzerítve lettek arra, hogy önmaguk építsenek m 
kamurácskíikat, oly módon, hogy az arany os^zcki . 
kéregették osszo a szükséges «^pületfát s iichány tutaj vét 
szükséges pénzt. Tgy elvégezvén a kiszabolt V< 
mányoícat, feljutottak a kolozsvári íelsöbb isi. 
megalapításáról, tauren<lszeréről és a tantárgyakról tájékos 
szerezhető Kolozavár Tor/rnefr-ben.*) 

Fennebb megjegyeztem, hogy a Lengyelorsxágból behozi) 
kolozsvári prédikjitorok és pléháimsok — ilopa]iok — ■■ 
bau néha rectorok vagy lectorok is voltak, tehát idi^ni. 
ken az iskolai tanárok közé sorozandók. Voltak olyuk is, a 
csak tanárkodtak, s itt azokat nevezem meg. S bár mindk 
osztályúak közül kevés született lengyel volt, mégis tár 
körébe tartozónak vélem, mert ok több-kevesebb i ' 

országban lakván és tanítván, mintegy a neuizeth«'z 

s befolytak arra, hogy az erdélyi magyarság és lengyelek koz3 
a régi szívélyes viszony fenmaradjon, stít szorosabbra rúzMdjfl 
8 kölcsönös rokonszenvök megszilárduljon. 

lg)' jött Kolozsvárra Lengyelországból Pnlacoloyns .hk4 
s az iskola rectorságát viselte 157:^ — 1577 közt;*) hires gör 
tudós, szabad gondolkodó, Dávid Ferencz híve s szellenú rokon 
elitéltetése után a Socini befolyása alatt álló lengyel unitária 
eklézsiák ítélete ellenében védelmét irta 6 meg AKIFA álnl 
alatt.*) Később Brandenburg örgrófsági, gardelebi Franké 
Krresit'^'lyf a szabad gondolkojiásáért Lengyelországból menekül 
hires tudós, éles hitvitázóira 1 585. Kolozsvárra jővén, ott lecto^ 
ságot nyert, némelyek szerint akkor mindjárt, a mire mutat &7A 
évbeu Heltai nyomdájában megjelent könyve;") mások sreri^ 
lectorsága csak 159(>-ben igazolható. Maradtak fenn száma 
antitrinitárius színezetű kézirati müvei 1578 — 1579 és 15Í 
néhány évnélkiili, néhány nyomtatásban is.*) 



•) Histor. Eccl(9, ». a. t. láb. I. Vol. l. 350. l. 

•) .^ iirlor, l'iiitar. VBllás Tört. «. <u t. 104. I. 

•) t„r,[ nmir./ JudicU Kcclesiar. Fohnicar. 1580. 8. Uistor. JCccLí 
Lib. I. Vol, J. 508. L 

») Commrntatio in Epideti Philosophi Stoici Emchiridiim, 
PrHefittione ad CamlWum Lectorem. Clandiop. sal. A. 1685. ö. Kr Ssí 
Károly Régi M. Könyvtárábriti uincí megemlítve. Hisior. Ecdes. s^ lA^i 
Vol. l. 513. 1. 

*) Disputatio citm Fmtsto Socino df CJiristi cultu religioío. A. IS 
Kdiia Polonine Ty\>iá Sebnstinni St«rn«tlL A. 16)8. 8. ffüíor. Éed. «K. 
Ltli. 1. Vt>l. 512. I. 



XVII. '^ZA'/AMtAK. 

Vilit Uoui;ibaJi. uutian liécsLic, uiajil 

lorszíígbíi lueiit; ott isuierkedelt meg az 

cal, Dávííl Ferftucz ndzeteihcz csatlakozott h harczoli 

lőtte, Kltíivozott-e Kolozsvárról, vagy ott balt mug ? az 

[emlékírók nem világosítnak fel róla.') 

!i után FíKcher Simon lett lector, ennek <'ve nctn 

ibist 'U. ellenben már saját műve igazolja.") Puehichei 

Nári bíróhoz és tanácsosaihoz intézett ajánló leveli- 

"'rt éa Kolozsvái- nemes köztársaságát (Jnclyta 

ról Í£»y nyilatkozik : » El végez vt'n — úgymond 

'lulén a mi iskolánkban a rhetorika és 

, ri»?k (Artes) előadását, nemkülönben 

)nak WUo védelmére tartott beszéde grammatikai, rheto- 

n ' '^ fikai é» ntihikni elemzését (Annhjaia), í\ boldog emlé- 

■ tfís ]\íf)lnár Gergely úr által irt Diab^ctikai Szabá- 

"CfptaJ czíniű műnek a tanuló ifjúság előtt 

tii . . . .< Vége ez: «>A ti igen tiszteletes és 

uraáágt(>knak kész szolgája, s iskolátok lectora, Fischer 

•'t riyi tárgyat — jegyzi meg Uzoni F. István — egy 

tanár el nem végezhetett, tehát korábl)an kellett 

'^) 'l'artott nyilvános vitát is Aristoteles és más 

niból ugyan ISíHí. Dipsaí Mártoi) és Máfyós. 

Uirincz, SalicaRus (P'üzesi vagy BHizí) Gcrfjehj, Gitsch- 

Líthona Jánoa tanítványaival ily czím alatt és kór- 

itatiouea aliquot, Docirmam de Praedicamentis et 

ug er Aristofrllit d altorum Dinlecf korúm éa'iptis 

't t'funpcudiosa facilique mrtJwdo conrji'sfam. coui- 

ttni, 'X^rcitii causa saK propoHÍtne a Simoné Fitschero /^o^, 

i|( M. ;.».:.. :i Dialectices Praecciita czíinű könyv végén 

it itek meg. E könyvet a múlt században Kéuosi 

, az Uzoni F, féle. un'tttlr, e<jtjházi töHi'ncf elejt'nek 

tte meg, ma J]cni létezik. Vájjon Fischer vult-e 

svaratt prédikátor, vagy hazjijába visszatért, vagy meg- 

M iinitáriu* emlókirókban nincs följegyezve.*) 



, Jldromtág ellrn ia irt kdnjvct, kinyomatta Kadecxki Klek len 
i' -vnmdiíját elkobozták, ö tV>gsA<rba jutott s cjshL 
u'in sza buliul t ki Fraukeu e kiínyvi^rf menr- 
Ecdesiast. sut. Lib. í. Vol. 1. fil's, l, 
i hre\hvv Rc rnetUoiiice in Scbola 01ítu(lio|»o- 
. .. .isquG Liliiia distíncta, jHsr Simoncm Fiachcrum 
III. Tvpis Casparis Helti. Ao Dm" l.*>í»9. (Szaló 
r 1, köt. 8K 1.) 

ifii. HBt. Lib. I. Vol. I. 518 - M. n. 
■nnt. sMt. Lib. l. V..1. 1. ."-.la-U. 11. 

2l» 



314 



MAOYAR-LBNOYRL fNTTÁliinfí Í^RTÍfTKKf ÍÍÍKK 



Lengyel sztílet^ísű lectoroK nnhni>jn.hf ,iiin<>.->. ik 
jun. 4. rectorrá választatott, Lacowszki András, (latiu leit 
Andreas Lacovius) választatott 1666. jan. 11., maghalt iólíl. 
ápr. 1., 1672 óta a lengyel papi tisztet is viselte,') 1084. apr. 17, 
Ouzowski Jeromos, {\íLtin\í.'\vóiSSQ.\: líieronymus Guzomun) válasz- 
tatott loctorrá, meghalt 1685. szept. 16.*) 

IV. A kolozsvári telsölib iskola políráitü és szervezete. 

Az iskola önkormányzati alapon nyugvó szervezete, a pol^ 
gárok k(ít társasága közt a belső rend és fegyelem f» i' ' * 
szahaJ választási joggal jókor megismerkedés az ifjú 
önálló jellemet s önkormányzati képességet annyira kiíV i 
hogy a midőn végeztek, az életre csaknem elke'szülteu ha„ . u 
el az intézetet. 

Az iskola vezérlői voltak: a recfor. a ki künn, de az isko* 
Iához közel s a hctorok, a kik az ifjúsággal benn laktak, fel* 
ügyelet alatt álló tagjai : a kis tanulók (Parvistac, 
legalsó osztálya, a neutralisták, a kik sem a togás li .^ 
sem a secundanusokhoz nem tartoztak; tagja volt ea > 
főnök (Senior), az elöéneklu (Praecentor, Cantor), a ki az itj""^'^ 
éneklését vezette, két számvevő vagy végrehajtó (Kxartor). aki 
a büntetéseket föbzedtc, az Ítéleteket végiehajtotta, a 
tanítók (Colln borator), végre az iskolai polgárok két nai;, 
sasága (CoHus, Societaa) : a papságra készülő tógás deákok, a 
kik négy asztalra voltak osztva, és a aecundanusoké^ a kii- - -^ 
gári pályára készültiík. Az elöéneklo és számvevő neve é- 
ményp az idók folyamában elmerült s feledésbe ment, a 
intézmény mu is fennáll, s három század homályából m-i^. 
emelkedik ki Válaszuti György, a ki 1571. Báthori István "*», 
fejedelemnek maga mutatta be megerősítés végett a 11. ■^•'" 
(Zsigmond) által az isk^dának aiiott dé/ma iránti adc 
levelel; a fej«^delem megerősítette, s ma is eredetiben b 
iskola, de a dézma 1718-bun tőle elvétetett.^) Váiaszuti !■ 
pécsi pap lett, s érdekes vitatkozása voU 1588. febr. 19— 2ii-»*4 
Scarica Máté kövi ev. ref. prédikátorral m Erfij irjaz Ist^^^ "•^ * 
Xdzá rtf hl Jézus Ki-isztus frlöl,*) melynek egy példánya :i m 
nemzeti Mnzeumbau, egy az erdélyi unitárius eg\ " 
fótanodája könyvtárában kiadatlanul hever az eg 



•) Hifttor. KcchsiaHt. sat. Lib. II. Vol. 2. '2fi4K 1. 
•) Hiffíor. ElchsiaBt. sat. Lib. II. Vol. 2. 269. l. 
•) HUL Etích'HiaHt. ant Lib. I. Vol. 1. 5tfi — 10. il. 
*) Rüt. MccUíiasL aut. Liü. lü. Yul^S. S^t-rl 



A XVI XVII. SZÁZADBAN. 



:n5 



- XVI. századbeli — magyar irodalom nagy 

Mik nagybirŰ iskola főnök 1767 körűi Géyza (lengyel 

wyxyinorriiit) .József, a száműzött lengyelek közül előkelő 

actóott ifjú, a kinek már iskola főnök korából igen 

Jei ÍKmeretesek, így az Eleven temettséjf és Ilalottag 

l^tfuMi ; elébb Tordán volt rcctor, azután Toroczkón. 

lotwifTárrft bozták púpnak és a keleti nyelveket tanító 

^nuik, mely tisztébe 1781. azept. 4. igtattatott be s az ugy- 

ett 4Z«nt ni/dvek (zsidó, görög) ianíuimvól tartott, köz- 

net keltett tudós és elmés beszédet.*) Mint jjapnak sok 

íeitcl, játszi elmével 8 gyönyörű irálylyal irt prédikácziói 

bdtak fenn egy kötetben, melyet én a tudós Kí>ronka 

Jtól enUékfll kaptam 8 Bziutén a székely-keresztúri közép- 

i''koztiun. A len4]yel fáitok közt azért nem emlí* 

i t Gé^'za jókor szívvel-lélekkel a magyar eklézsia 

( csiatlakozván, nunt ilyen kapott különböző alkalmazást, 

v\-^ ^ieniálisan, nagy tetterélylyel és sikeresen felelt 

{1 innak. Kiadta nyomtatásban az unitárius Halüiti 

k*sk"^ij\ f. a mi nevét mint egybázi íróét fentartja. 

3!ég van egy iskolafónök, a kinek neve fennebb előfordult, 

pnuuin lengyt*l tanárral szemben elkövetett botrányos tett 

kója, de ez feledést és pironkodást, nem méltatást érdemel. 

A főiskola polgárai közt első volt a tdgds deákok n/if/t/ tár- 

'f;ik a legöregebbek, fel 2.5 — 30 évig, tantárgyaik: 

í, zsidó és görög nyelv, utóbb a német és n^ég 

turgy IS. E társaságba bejutás a legmagasb fokú iskolai 

get kívánta. Ebből választatott szótöbbséggel az ösz- 

í tdgáfi deákok által a fÖnök, 8 a többséget nyertet a rector 

[btf az ifjúságinak. Ennek az iskola tagjai közül egyedül 

_ , pálczával járni, a hibázókat megbüntetni, szükség ese- 

W cIh45 éveseket (Novtfiutt) tömlöczbe ((Mrcr) tétetni. 

. tiszte s joga volt, ha élni akart vele, az ékesen szólás 

jfát (Rhttorika) tanítani, az iskola anyakönyvei és pénz- 

ik, a lakszobákat éjjel ő vizsgálta meg, a kik kün 

te») följegyezte s a szombati iskolai törvényszéken 

ette ; u rendelt ki hetenként a közrendre felügyelőt (Oeco- 

;a7. iskolai tisztviselőkre vigyázott, az itjak panaszát első 

öSgilag megb.'illgatni s a lehetőségig orvosolni köteles volt, 

li AZ iskola főnöke volt a rector helytartója és személyese. 



'J Et értekező mAr fel volt olvasvn, mikor Knnyaró Ferencz tnnilr 
' *" j«l«i műre roGorJelent, — t r ó. 
*) M Vnitar. Vallás TörUn^tci Erdélyben iTö. l 



316 



MAOyAR-LKNOVBL UNITARIUa ÉRI NTREZtsieiC STB. 



A tógás deákok közül választatott tovíl)il>,i a szároveró 
(Exactor) is, a ki a mulasztókat FJljogyezte < 

az iskolai bevételeket kezelte, az ifjúságnak a -. 

megrendelt fizetendőket Icifizette. A tógás deákok közű! vi 
tattak a segéd tanárok (CoUahornfor) és a poesis, syutax- 
logia és kicsik Í^Prtruúfíi^ tanítói, úgyszintén a tanárok 
physikáliól és pliiloaoidiiábol tartott előadásainak ; 
a tanulóknak ezekben gy íi korlói. Kz«dc sorából vál.i 
den vasárnap reggeli ő órára prédikátor, a kinek tiszte tqK 
azon heti hittani előadások valamely tárgyáról az ifiiv 
a rector jelenlétében önmaga által dolgozott eredeti be- 
adni. Erre a jelenlevők észrevételeiket megtették, a s 
szónoklatát megbírálták, a rector utoljára összegezte 
döntó Ítéletét rá kimondotta; közülök rendeltetett levélrii 
(Cursor)^ aki a püspök leveleit vitte el a czímzetthezT napit 
sek (PfOct<hnfe.s ) . akik a templomokban, monyegzöken, teme 
ken s a pártfogó uraknál (Pntronuí<) tartott ünnepélyeken 
teendőket végezték. Volt az öregebb deákok közt 8 vagv 1f5- 
fölebb 12 oly kijelölt (Candidatua), a kik a főnöknek m: 
ülnökeiül telcintettek, itéletök alá bocsáttatott azok k<^r '" 
a tógás deákok társaságába kívántak bejutni, ezek ei 
előmenetelét együtt vizsgálták meg s a fölvétel vagy 
RÍtds iránt Ítéltek, a felsőbbséghez iblyainod hatás jog; 
nek fenniaradváii. Nagy böjt idején (Sexagesirfut) a 1 
( I*rimanm) deákok közül két kéregető (PmehendUta). r ,,, jx uj i> 
az első éves deákok közül két levélvívö (Ctirsor) küldetett ki 
a kik az anyaeklézsia minden polgárát házánál keresték í*' 
retetöknek az ifjúság iránt tanúsított sok jótéteményét m _. 
szönték, s az ifjúságot jövőre is jóakaratukba ajánlLik. 

A tógás deákok - e leendő mesterek és tanítók (MagUIrt^ 
Praectptores) — úgy tekintettek, mint akikre bízatnak ne 
a városi polgárok, de az országban lakó minden rangü unitárifö'" 
nemesség Kolozsvárra tanulás végett behozott tiai, sőt a s^tí^T^^k- 
nak is magyarul és latinul megtanulni kivánó gyerm 
ez iskolát keresték fel. Végre a tógás deákok közül vu... . 
és rendeltettek ki az egész országba a papok és iskolámé 
a thordai iskola rectora, (akkor még a székely-k 
létezett), és a falusi éuekvezetők, továbbá a kik tai 
kolozsvári papságra kiképeztetésök végett külföldi egyeto' 
küldettek. A tógás deákok társasiíga mintegy 50 számból a.uU, 
olykor többől, ritkán kevesebből. 

Jakab Elrk.J 



LZ ULAHORSZAGI 
'^astitrel-csalAi) genealógiája. 



Bukarest ilólkeleti ívs/.ében, közvetlen a zsidó város-negyed 
I úij^n (iA<-'-7\]i M gazdag Szriuta Viueri (Szent-Péntek) görög- 
k**! ax rotn.'in teniploui m hasonnevű kis nyilvános kert- 
tel ,í, élénk forgalmú tiszta helyen. A csinos templom jő 

Urbau van. A Ia]>ít ványai jövedelméből elég jut a templom- 
wlvarnak Ix'i' ' ' '\ való Leépítésére és különben is az egész 
^WM'hii n? ilj hívők respektált szentiielye. De minket 

tti •-'tíy<^í> érdekel. Mert belepve a nyugatnak néző por- 

t. II iobbra egy újabli keletű sírkő, fejénél egyszerű 

I. ötlik szemünkbe, melynek négy oldaláról oláh 
. zö, félrégi (aranyozott vésetíl) czyrillbetűkkel 
hatjuk le: 

•ck Malií'lja oljlhoktól származik éa J. Lajos Ausztria 

t 'í Trófl czffuinel twjtteltPteU meg. A osaliid l^gelseje név 

IL, kinek MíiifyHrois/.ition maradt, fiai és unokái 

imiiIkü ut'vtii grúí" Xasturd D. János is felh^sz- 

amtv szerzödéRckben, melyeket Matryar- 

"'< alatt » lengyelekkel kötött. Nasturel 

li kuzul uzonhan még 1518-ban expatrisiUntott Ungaria- 

^r^, gróf Nasturd ///<!»-nek fia. Nasiurel Henriki grófnak 

\f^ liaűormkuju, ki az egcsz Bánát ttagybúnja és oz akkori hadseregek 

I IMt* -r-H. M''ghttlt 1526-l'aD és eltemettetett az árdzsesi monostorba, 

-]k esztendíSbrn. Ez azfán Valachía-ba húzódván, a mint 

iitnvu! fn1y»!Ín, n KotrocstWn, Vakftreiit, Panteleimon és 

iuyozó hriszorokbúl kitűnik, a többek 

• t is megvAHÚrolta h ez időtől fogva 

rí itr /l' feiko-imk, 

' lukasát kőhipokból 1520-bAn, hol is be van 

I 'pen : 

■a e(fy kétfepl aaít, a paiss köxep/n egy 

!i között efftf ktrenitd a mint e<)y tllcnt 

n latin jdiye'irl: IJonor et Patria. Ez a 

1. 1 iir;i ."fi; \ n>tti7t:t Jilnus \y\nt n^mziAX'^f ki meghűlt az 

, (Uk'M II maga uiaT) Nasturel Rádu bűnt, ki rzüIo- 

i^ jneghmt }u ..i-ben. Ennek fiíi az Iü2»-b!»n születelt Nasturel 



Tonta Mn volt, ki I6e4-ben Z Leopohl Ausztria faAífuArjíitól új grúfi czímei 
kapott é» ki raegljult l69:MiaTi. Ennek fla jy^úi^ Naftur el Serlxin = liiitx 
volt, ki született lö59-ben é» meg^hult «z 173l-ik évlft'n, fia lévén neki is 
az 1682-ben született Nasturel Konstantin hjtn, ki in<^(^hnlt l752beTi. 
Kz utóbbi A'flSÍurcí £<íí/iíí szülte lT50-ben, ki kerHM*trl»iH».k<ir puhftmokk:í 
tétetett éa meghalt az 1804-ik évben ; agyancsHk örőköK jmhiirnok \évón . . , . 
Knnek fia az 17íí8-ban szültítelt yoftturel Konstantin volt, ki Oros? 
liadseregébea szolgált és a töiük elleni két hHdj:Íratban részt vívr, 
ségeért lovagi rangot és avauy kanlot kapott, kéeöbb pedig a ha^ 
hozott szolgálatokért török lovagsági és nagybani czimmel i« ui 
teltet-ett. « 



^ 



A sírfelirat magyar voDatkozású tartalma már első pil! 
natra megragadta figyelmemet, mert — mÍTel az egész követ 
egyik fizolgáló pap kijelentése szerint, az ntolső Nasturel li ' 
után csak a műit évtizedben állította ide fel kegyelethői rt? 
liáz, mintegy emlt'^kezetűl e templom bíveintík, melyet 
vagyonos család maga emelt hajdan és lát(itt el dotat . 
mindjárt kiéreztem fellengzö szövegéből, hogy a bennef' 
adatokat inkább a családi íiiiiság s talán a túlhajtott pnpi 1; 
let fújta fel, mintsem azok szigoriían megfelelhetnének a ' 
nelmi valóságnak. Másfelöl szerettem hinni, hogy ha a i 
részben netalán mégis igaz történeti adatokat foglalna mag 
akkor a megemlített legelső Nasturel- usben egy eddig ismer««tlen 
XIV. századi magyar f<'ínemes lappangana. Azonban hasztalan 
kutattam az oklevéltárakat, egyikben sem fordul elö a Nasturel 
név a XVII. századnál előbb. S hogy az ezentuli id- 
repelt Nasturel-család története mennyiben vág össze 
adataival, azt az alábliiakban fogom összegezni, bonczolgai 
egyúttal az érdekes emlék többi részét is. 

A felirat szerkesztője már legelői elköveti azt a butasága 
hogy Nagy Lajos királyt >Ausztria császárja « -nak czimezi, va' 
sziuűleg azért, mert derogált neki magyar kirölyuak neve: 
I. Lajost. 

Hogy egyébiránt az egész grófi rangszerzé.1 csak raese^ 
beszéd, kitűnik a felirat amaz ellentmondó részéből, hogy a N 
turel-család czímerében egy kétfejű sas is van. Mert ugyan mi 
keresne az Nagy Lajos idejében s általában egy magyar kirá' 
adománya folytán nyert czímerben ? 

Azt mondja a sírirat tovább, hogy Nasturel Henrik gi 
unokái Magyarországon maradván, ezek egyike Jdtios a 
IGGl-iki békeszerződésekben (?) is szerepel, melyeket a i 
Szobieszky János idejében, a lengyelekkel kötöttek. S 
nak talán ekkor tanúsított magaviseleteőrt kapta Xastur^l J\ 
l. Lipót osztrák császártól ]6fi4-ben az új grófi czínjet vi 
esetleg a régi rang me^rősítését. Hogy egyezik ezzel ^azoü 

ril ' "' Mi köz 



NASTUKEL'CSALAÜ obnbaloqtAja. 



319 



lun(»kij9 m^g 1 5lft-}ifln száműzetett Magyarországból ? S hogy 
^'^ It gróftól szílrmtizott az a fentebbi Torna 

, t? Yagy talán itt Oláhországban tett 

ii\l\% Jix osztrák császárnak valami oly szolgálatot, u|ely öt a 
itet^sre é» esetleg dédapja száműzetése folytán valószinűleg 
itítt hazai jószágai és rangjába való visszahelyezésére érdé- 

ileutmondóbb az epitapliiumnak az a része, hogy az 
jíaént említett és száműzött Üdricsa Nasturel gróf Magyaror- 
Itniá^ciD a Bánát nagybánja s az akkori magyar hadsereg főhad - 
iftzére volt! Önkénytelenül fel kell erre ezt a kérdést vetaünk, 
■">■ ily frtrangú embert nálunk, bűnössége folytán vájjon 
.'•n ízáműztek-e s nem illették-e más súlyosabb bün- 
De meg, ha valóban bánáti bán és fóhadvezér volt, 
H-e, hogy egykorú hazai okleveleinkben sehol még csak 
neve se fonluljonelő ? Holott az azidöbeli XVI. századi 
-ek s talán még ama valódi bán és föhauvezér 
1, ki az rdricsának tulajdonított hivatalokat 
f Vagy nem álíhatna-e fenn az a feltevés, hogy a családot 
uáluuk más, pl. Gombás, Gombos néven keressük, a mi a 
urel (ná«zture) magyar fordítása? Amennyiben feltételez- 

I hazánkból száműzött magyar f/kír. Oláh- 
vei magyar nevét is (dáhosította szokásai- 

yüitl 

De forduljunk a Tsasturel-ek oláhországi története felé, 

r már ismertebb, mert itt 300 éven it mindig volt a család- 

nyilvánoísan szorepl/í férh- vagy nőtagja. 

. hogy a legelsó Nasturel üdricsa vagy Udriste a 

it 1518-ban száműzetvén Mag)*arországból, Oláb- 

,,,.„ j,.u s itt mindjárt jószágokat vásárol. Hogy honnan 

luiDyi pénze a száműzöttnek — ugyan különös, de a hagyo- 

steriot is, mar két év múlva övé a roppant terjedelmű 

fipadalom és ugyanekkor (ir)20-ban) felépíti itt köböl, 

■gbcu álló nagy kastélyát. Az így az oláhországi 

'J: lépett alapító gróf 152tí-ban halt meg 9Ü éves 

» a nagy fVildbirtok egész 1824-ig a családé maradt, 

'" ' 1 ''t íos Obreuovics detronizált szerb fejedelem- 

. rudnai báró Nikolicstól aztán néhány évre 

II minister vette meg egypár millióért. 
i délkeletre körülbelül 5 órányira fekvő 

it, hol gyermekkoromban sokat vakáczióztam 

miMtív, )i<i nagy falu tartozik) jól ismerem ; mert azt 18»i0-ban 

ioa AZ akkoriban Oláhországba jött b. e. mérnök édes 

Üm mérte fel és tagosította, ma is élő öcscse, nagybátyám 



pedig több évig volt rajta Obrenovics fejedelem jósxágigazgat 
Az említett köpalotn, mely Romániában talán a L 
letek egyike volt építésekor, egyszerű, de njasszív 
körülvett, föMalatti rejtekiittal ellátott crÖs háztömb- Van • u'v 
magasabb, kukuloriiiinszerü üveges tornya is, melyről azt tartjuk, 
hogy azt Obrenovics fejedelem csak azért építtette, hogy '^nnai: 
nopouta leshüsse a várva-várt koronát hozó szerb küldöttB*^- 
telét, mely azonban halála napjáig sem juttatta újra i 

üdricsa szármnzékai közül az epitaphium szerint Ja 

már bán, azaz Oltenia vagyis Kis-Oláhország kormányzója . 

elsőrangú méltóság ugyiátszik öröklóvé lett a családban, mert 
nemcsak ennek tia, de a többi Nastiirel-ek is viselték e < . ' 
Ezekről hallgatuak az oklevelek, én legalább nem U 
róluk semmit feljegyezve ; de annál jellemzőbb a felirat S2< 
tőjének járatlanságára az a körülmény, hogy arról, ki a It^.. . 
sebb ember volt az egész családban s a kinek működése bóTen 
ismeretes egykorú krónikákból és oklevelekből — nincs tud 
8 meg sem említi. Ertem Udriste (Orest vagy Uriil) .V*^' 
ki Baszaráb Máté fejedelem alatt 1633 — 1654 ig < 

nagy logofetje — mai értelemben — miniszterelnöke ; . - . 

úttal sógora volt. Azonfelül művelt, tanult ember s mint ilyen, 
a XVII. század oláh elbeszélőinek, iskolázott férfiainak ~ ' 
legjobbika volt. Tud«js hírével (.)lálior8zág akkori metn»|i 
íigyelmét is magára vonta s talán ennek biztatásár;i 
le szláv kéziratból, illetve dolgozta át oláh nyelven 1 i 
»Varlaam és Joasaf«, a szentek életének leirását tartahüM'i 
egyházi regényt. 

De ő, mint államhivatalnok, úgy látszik még Máté elődje 
Ilyes Sándor fejedelem szolgálatában is állott, mert f 
Ntisiurel de Fierest (Herest) aláirásíi gyakori ez időben, s 
Hasdeu Archivájában közölt és 1627. jul. 24-cn Tergo\ 
kelt oláh eladási okmány aláírása mellé szerencsénkre pet >tL|.:. 
is odanyomta, melyen cyrill jegyekkel U. N. kezdőbetűje 8 a 
mellett egy arczképpel díszített és sisaklomblial, meg korouánl 
körűivett paizs-czímer látható. Lám, hogy kitűnik ez egyszerű, 
de valódi czímer ismerete folytán a sírfelirat névtelen szerkesztő- 
jenek önkényes eljárása, ki a nagyszerűen kieszelt sassal, t— - 
lánnal, kígyóval és latin jelmondattal felczifrázott — ki ; 
czímerből még azt is hiszi, hogy a kétfejű sast nem má- 
kt't oldh fogja! Vagy talán maga is ismerte e czímert s i; 
azért nem emiitette meg egy szóval sem Udristét az epitaphmm^ 
ban, nehogy az igazi czímert is le kelljen irni ? 

Udriste működése már csak azért is tisztelt volt az udvar- 
nál, mert Baszaráb Máté fejedelem neje — Élena, Nasturtl- 



?rAirrURIÍT,'C5AT.AD oenrawjqiAja, 



321 



iT ás neki édet* ufívére volt E férfias jellomű fejedeleuinő 

e ütött természetében, mert nemcsak 

ii'tében. midőn az a harczmezöu küzdött, 

f&vn vezette az ország dolgait, hanem a mellett talán az 6 

08 bnzí' '-•■•' *"^ - loEÍtható az is, hogy Baszaráb Máté 

M?u 4í' tett és szerelt fel. Az arczképe ott 

zlik ezek Ici^tüUljjUiek falfestményein s midőn 1653-ban 

Jt, öreg férje is követte őt ^'4 év nnilva a tcrgovisti feje- 

[delffli t*nipl<tni kriptájába. 

A > Románul* 1887. juliiiH 27-iki .-/....ija egyik kis czik- 

ujjM azt is m<i£ítiidtara Ilona herczeg»iőrűl, hogy mint olvasott, 

■ ' állott TL Rákóczy György Erdély fejedel- 

yákut, vadászebeket és betanított sólymokat 

' Ugyanitt olvasom azt a véleményt, melyet magam 

.,. óhajtottam, hogy a heresti kőkastélyt uem az 1520-baa 

Udricsa i^píltette, hanem a XVII. századi Nasturel 

'intem aligha 1654 előtt, ki nővére és feje- 

• után ííerostibe vonulva, emelte lakásául a 

/at (8 ennek átellenében a szintén máig is meglevő tera- 

í"'l hátr.'ilevő életét magányosan, csendesen, gazdag 

a töltötte. 

lukban a fentebbiekben ismertetett Nasturel 

ez időben Radu s ennek ifjú fia, a hasonlóan 

^^IT1 i<íina szerepel, kit aztán I. Lipót császár is kitüntetett, 

!«■ V.'i'v luiért, azt persze nem tudja az emlékkő megmondani I 

^erban nevű fia, val.imint Konstantin unokája és Radu 

1 nera találtam adatokat; de életük már nem is 

' s befejezésül még csak ennek fia, a jótékonysá- 

tourról kfll még szólnunk. — Ez a felirat szerint 

■^ l^(? 1 790-ban született Constantin Nasturel H&rescu, 

'. hadseregben szolgált vitézül a török ellen, hol 

1^ vitte fel, később Stirbei Bárbu fejedelem alatt 

<•.) Oláhorszúg hadseregének spatárja, azaz hadügy- 

^' egyszersmind Olténia nagy bánja is volt. Mint 78 éves 

' .-:^ úr halt meg Bukarestben 1874. decz, 3u-áü éjjel 

^ azzal örökíté meg, hogy nagy vagyona egy részét a 

■ ^■^•■j.ny.i állal alapított 8zfinta Vineri templomnak, más részét 

pídiií « román tud. akadémiának hagyá és ennek jövedclmé- 

^"'^ éviien fXHJO, minden negyedik esztendőben pedig 

^* 1: adatik ki tud. púlyadijakül. 

Koiiíí tant innal kihalt a heresti Nasturel- család egyenes ága, 
^^^''^•' ^ T ;cu-Gion tanár szerint is — ki ez utóbbi életrajzát és 
. kRevista Nouíi* 1890-iki III, évf. I. füzetében 
'"itiilo - ha nera is az 1370-ben éltetett Henrik grófi'al, 



322 AZ OLÁHORSZÁGI NASTURRL CUALÁD OENBALOOIÁJA. 

de bizonyára az 1518-ban hazánkból Oláhországba meneklUt 
Udricsával kezdődött 

íme egy 520 évesnek mondott régi oláhországi, de magyar 
főnemesi eredetűnek állított család rövid története. Ha itt-ott 
róla nem deríthettem többet ki, ennek inkább az az oka, hogy a 
felirat eseményeinek fonala mintegy mesterségesen van össze- 
kuszálva s hogy ép abból az időből hiányoznak okleveli adataink, 
mely minket magyarokat különösebben érdekel. De azt hiszem, 
hogy ezekből is eléggé kitűnt az a nálunk különben eléggé 
ismert tény és mód, mely ly el az újabbkori s jelenlegi oláh irók 
történetüket csinálják, azaz szépítik. És midőn dolgozatomat 
Hasdeu ama nyilatkozatával zárom be, hogy >az oláh história 
tele van mesékkel és hézagokkal* -- részemről is csak kárhoz- 
tatni tudom azt a hazafias szinezetű, hamis nagyzoló irányt, 
melylyel e hézagos történelmet sokan még inkább zavarttá vagy 
erőszakoltan világossá igyekeznek tenni. 

Veress Ekdbb. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Lu Moral«: (liiu.-i rFIntoire. Étude sur lea prinoipaux syaté 
m» de Philosophie á<i l'lliítnirtí. Paris. Libraire Ploii. 18Í>2. 

Midőn e munkát e helyen néhány szóval ismertetni akarjuk: 
fiink áll a mai történetirás tartózkodása az általános 
A történetíróknál legf.'.ilebb a módszer kérdései 
ünak ügyelemre ; a történet philosophiája azonban oly tudo- 
yág, melyet a szakemberek gyanakodva s kételkedve oldalt 
vaey egészen elfelejtenek. Mentségül felhozzák azt a 
• iictiót, melyet a bölcsészek a történet fejlődé- 
u, azt a sok ellentétes nézetet, mtdyek egyniást 
s melyek ellentétben állanak mindazzal, mit ők fxavt 
I üzímén kizáridag becsülnek. De elvégre is a szellem dől- 
ném egyesek önkénye határoz, nem a divat rokonszenve 
ít hanem a dolog természete. Sokan egyáltalán tagadni 
^Nuélc, hogy a történeti egyes tények nyomozásán kívül létez- 
"^^ vrdami más tudományos dolog is a történetben s szemet 
I ^íiöjDuk oly kérdések előtt, melyeket kikerülni még sem lehet. 
Ij an-e a történetnek egysége, czélja, van-e az eseményeknek tör- 
"" ' ' ■ ' ' a történet folyamán? — ezek pedig rnind 

!v megoldását keresni kell, ha egyszer az 
jteilem fölveti. E kérdésekre feleletet adni a törté tiet- 
jiliia feladata. Vagy szabatosabban kifejezve — feladata 
lí^rdí^sckre a f(dcletet — keresni. Tárgya tulajdonkép egy elke- 
tn/hlrma, melyet a tudományok s szellemi élet fejhí- 
lij és űj világításban tüntet fel, de meg nem oldhat 
», de a melynek megoldásához újabb és ujabb tényezők fel- 
■ ''lítl mindinkál)b közeleld) jut, Nem mindig az egyenes 
lebb, mondja Lessíng. Nem min<lig az a legbecsesebb, 
1 s; kimutathatunk. S a történetben sem maga a 
hanem a tények kapcHolata. Hu pedig ezt elfn- 
iiid tutijuk meg u határt? A történetíró szelleme fogja 
i, hogy e kapcsolatot mily messze tudja kisérni, mily 
***«»íe köti össze mindig általánosabb tényekkel. Egy Bossuet 



324 



TAUTfeNETI TKnnAT/»y 



nem veszti tA tortcuetiroi Jia>\ í a mu\<'i« *ii * 

liogy a tíirténeti események Ci 'iii gíuidvisr 

rakja le : s egy Kanke nem az altul, Im^y a kÍ8 i 

uralkodó eszmének vihigításáUan tudja f«'lmutat!ii. 

adatrágó nem fogja az ily írókban kudoinúnya njestereit fel- 
ismerni. S itt észrevesszük, hogy a nagy törtéuctirók uiílv 
is részben feldolgozott anyagot találunk aljoz, a mit a tíi 
pliilosophiájáuak neví^zíiuk. 

A történet philosophiájút problémának mondottuk, mint a 
milyen probléma maga az emberi élet. Természotszerü 
bogy nincs végleges, csak megközelítő megoldása. Mír ^ 
történetire egy sajátsújios szempontból tokinti a probl* 
den kor, minden müvelLÍdési irány má.sk<'p magyarázza, l- 
sankint bizonyos relatív igazságok tudatába jutunk, i 
elismerésével mindinkább közoJebb érünk a tények pár 
mérlegeléséhez, s önkényes kapcsolatok helyett tisztábba 
hatjuk a dolgokban nyilvdnuló összefüggést. 

Csak egy dolog nem lehet a történet philosophiája - 
lehet rendszer; a történeti fejlődés törvényeit oly kevéssé »> 
hetjük teljesen, mint ahogy e törvények kapcsolatait 8 .i ^ 
előre meg nem határozhatjuk, A Iph^tlségek ki nem ntérhei 
a véletlen hatalma a népek törtenetében ép oly szerepet i 
mint az egyes emberében. A történet egy be nor"! 
mat, melynek törvényeit analógiák szeritit mag\ 
összefüggő, bebizonyítható egészszé össze nem foglalhatjuk. 

Már azért sem, mert a történet felfogása alajíjában mindig 
subjectiv. A történeti objectivitáH, — oly értelemben, ho^í 
magát a dolgot tünteti fel a megfigyelő alanyisága nélkül — c* 
az objectivitás tiszta lehetetlenség. Milielyt egy történetire^ ' 
névre érdemes, mihelyt a tények bonyolult kapcsolatait ' 
alanyisága tehetségének, műveltségének minden erejével el 
lép. Ranke történeti arczképein Ranke egész alanj'isága 
ződik 8 az ő angol története nemcsak a XV 11. száz.ad töri 
hanem egyszersmind fölötte az ir() Ítélete is. Taine n fr 
forradalom történetében csupa törvényekkel dolgo/ik; 
érvényes fogalmakból következtet, csupa tényeket h)*^". 
quettekalá: s az eredmény? A franczia forradalom 
képe, melyhez a színt a nagy iró tudományos fog.il 
ződései szolgáltatják. Végeredményében annyira 
nyira csak rolativ igazság, mint akár Michelet, vaj 
elbeszélése. A történet philosophiája így alapjában n 
alanyi lesz s örökké megteremtőjének tudományos - 
ösztöneitrd fog függeni. Mert ha asociologiai, psy< • ' 
tások még tízszerte több törvényt is bocsútamik a ; 



fí'lM'í't'VPVI llíi>HA ti k« 



ngr^ 






ére: egy IJoasutít ép Tig) ii tlilílontiíli vozolu 
híinii. mint egy Carhle-i szeHetti ay. ö tiagy 



• uiuiiih, hogy mi viíIh^/.l i-i aa tiöttiink fekvő 

.■un^ 1. Ez reiiflszert korcs a törtétiet-philosopliiáiá- 

olvnn rcTidszoit, a mely végeiednnhi jelben a 

ismust igazolja. Szerinte az isteni gondviselés 

az ember erkölcsi, tárB.idalmi tökéletesedése stb. kétség- 

íT s végre a történet philosophisíja egyéb seui volna, mint 

loklat erről az örökké javuló világról. A könyvnek e 

li'knál azonban érdekest- hb része uz a 

_ ; A történet-pliilosophiai rendszerekről 

ükortúí na])jaiukig. Nem mutat az irók méltatásában ere- 

t; do nJviden, világosan tárgyalja e rendszerek fubb 

A laikusnak, kii e kérdések érdekelnek, és sok »cxact< 

ak ifi kitűnő lítnnitató. Fejezetei Bossuetról, Vicóról 

« n f'''h!i pontokat érintők. A német írók közül kiilö- 

l|a b/íven 8 szépen. Kár, hogy szerző nem 

■ i.i.-.x*>ól, hanem a német philosophíát csak fur- 

i*»ri. Icy Hegelnél egészen íorrlítója: Vera szavaira 

i ' -ri pedig >próféta enthusiasn)usát« keresi; 

i -' des Menscbengechlechtesc félig niys^tikus 

ick nevezi s Í8u6-ból keltezi. Az ily dolog pedig súlyos 



ipitÜk 



B. V. 



ffkmánytfir. A nmgy&r tud. Akadémia törti'nelmi t)i/.ült3Úga 
>ia-4tK'iI BtcrkcsY.Mlti .V/>f/j/ Itnrr, m. tud. aknd, i'oud, tag. ITutixUh 
«t. ISftlJ — i;{f>7. Biiduppst. Kiadja a magyav tudomsÍjiyMti Akadémia 
1891. Ö-r. G58 lap. 

igyar királyok története nagyban és egészben meg 

már Írva, de a mn^ji/nr tíf.mzH történetének megirá- 

idig CKak készülödUrik. 

^_ . ..a-s mutatókkal ellátott okirat-gyüjtcményck, nyelv- 

JiJiUkík és gondosan összeállított régiségtárak; a régészet min- 

"^ Agának : az épít-ésnek, képírásnak, képfaragásnak, műipar- 

J?^ A^ érr-m-, pöcsét- é8 neur/etségismének gondos mívelése; 

vok a bányászat, a kereskedés, mesterségek és 

. . . a törvénybozás, igazságszolgáltatás és közigaz- 

Iceiuek szakértő niéltatjísa ; az egyházi, katonai, köz- 

' 1 mozgalmainak gondos megfigyelése; 

laphia kívántatik még, hogy a magyar 

mely érdtkességére és képességére párját 

■j II laí'L'IsMKMiiilc ési iTii'ltí'ni cl i" ! m1 1 1 M ^milí. 



326 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



A ki e föladatot mcgmórni képes, érti az őrön 
történettudoraány mívelöjét elfogyja, ha Natjy Imre rm 
böl egy új kötet oklevf^les gyűjteniényt talál dolgoző-aaztaláu - 
daczára annak, hogy Xagy Imre nera ritkán részesíti a tntliVs 
közöns(?get ez örömben. Néhány hete, hogy bemutatta a Hawi 
Okmánytár VIII., fölöttébb értékes kötetét, midőn fme ' 
Örvendeztet az Ánjoukori Okmánytár VI. kötetével, m-^ 
kiadatlan oklevelet tartalmaz. 

Minthogy e kötetről is csak annyit mondbatunk, luint éUl- 
zőirt^l, hogy az minden Ukiniethen (jazdag: a történeti irodylum 
termékenysége mellett még e rovatnak se lehet szoros folada^ 
hogy e gazdagságot részletezve bemutassa. 

Mindamellett meg nera állhatjuk, hogy — mint j 
Ságunkban a kalácabol a mazsolát — ki ne csipkedj — 
adatokat, melyek a mű első áttekintésekor szemünkbe n 

Alighanem legérdekesebb az a levél, mely arról tariUiJK.*uK. 
hogy Kont Miklós nádor Tordán, 1355. május 20-án, a klnth 
személyében közgyűlést (congregationem generalem) tart 
Összes főpapok, főurak, nemesek, székelyek, szászok, olu 
minden rendű erdély részi emberek száraára. (321. 1.) Ehhei 
sorozható a másik (234. l.), mely véget vet különböző f '^ ^ - ' 
nek arra nézve, hogy miért nevezték I. Károly és >> 
királyok ^roajt'/íí «s-oknak, azaz süvöknek Farkasfia S^t 
Tíimás erdélyi vajdát, utóbb országbírót? Mert birjukimiii 
egyességet, melyet a nevezett Tamásnak első házasságából sxár- 
mazó fiai : Mihály püspök és Konya mester mostoha-anyjokhil. 
Ossvéczi (Auschwitz) László berezeg leányával, a királvi hii.' 
vérszerinti rokonával, Annával, mindennemű kö\ 
kiegyenlítésére 6M00 arany forintban, 150 anyakan* 
három budai házban, Lajos király előtt kötöttek. Uj világot vei 
Nagy- Lajos magyar király és IV. Károly császár k -'^►'' 
viszonyra Lajos királyuak 1353. nov. 18. kelt adümányos 
mclylyel Kont Miklós (nádori) és öcscsét LőkÖst, a kf 
fogók és pinozések mesterét a nyitramegyei Zöldvár é^ 
tokokban megerősíti. Értesülünk o levélből, hogy János néhai 
cseh király Lackfi Istvánt megajándékozta volt valamely cseh- 
országi birtokkal, viszont Lajos király Viskó nevű cseh uniak a 
nevezett nyitramegyei birtokokat adta. .lános fiji, IV. K' 
császár és cseh király azonban jónak látta a cseh birt4.>kol 1 
Istvántól elvenni, a miért Lajos király is meg fősz tandónak 
találta a cseh Viskót adományától mindaddig, míg a csüí^^'' » 
Lackfiakat veszteségökért jószágban vagy pénzben kielr. 
nem fogja. (136. 1.) — Ugyancsak érdekelt bennünket a 1 
eredetű Marocsukuak, beregi vármeg)-e- ispánnak az esztt^ 



TÖRTfelíETI IRODALOM. 



327 



eségí^töl tett rendelJce/.ése, ki ha özvegyen ma- 
birtokaiban bennülhet ; ha üi»isotlszor í'«jrjhez 
iOOO forinttal kielégítendő; ha pedig zárdába rekesz- 
három birtokával szabadon rendelkezhetik. (/542. 1.) - 
ról h*v»'n *í7Ó, értesülünk, hogy az Erzsébet anyakirályné 
itett nagyszerű Klarissza-zárdába ttölko opuliai 
- -uek Kunigunda nevű leánya is belépett. (354. 1.) 
íljunint hogy az egyháztörténet mívelöi (Bebek) Domokos 
Mn-Bzent-taniHíti prépost és érseki helytartó 1353. már- 
^\'<^n tett rendeletéből megérthetik, hogy az időben egy- 
: «inat ' ni vei synoilus proxime venturuni) volt tar- 

és be "tik, hügy ama korban a zsinatokat oly 

en tartották, mint - teszem a vármegyei gyölése- 
l46. 1.) - A nápolyi hadjáratban részt vett vitézek sora is 
yjal s zaporodott : Aczf'l Jdnogs^\, ki mind a négy évet Apu- 
Itötte, a miért Lajos királytól a dobokamegyei Keresz- 
Í48. l.), és CsfAueki Bcnedeh/ia 7 V^errel, ki gazdájával, 
Sonya mesterrel ' ultra partes maritimas exstítit protectu8«. — 
I Ugg&zdagabb szüret pedig a genealogusokra vár. így értesülünk, 
Nagy-Martoiii Miluíly eddig ismeretlen leánya, Margit 
»ri Ogyozfia Jánosnak volt felesége, s viszont ennek leányát 
11 vette néhai Kücaki Sándor országbíró fia György. 
.1) - Igen becsesok az adatok, melyek a Dorosma-nemzet- 
u- , <:../.!. stommáját növelik, a nélkül azonban, hogy a híres 
-;nak leszármazását megállapítanák. Ellenben két- 
hogy János veszprémi püspök Grarai (Kozol) 
,1 Koosnak fia. (443. l) 
A legésleg becsesebb adatot végre az azon korbeli archoii- 
M»)gi;W.\| foglalkozó előszóba rejtette Nagy Imre s ez így szól : 
Vll. kötet kia<lásával . . . késni nem fogok. « 

Pór Antal, 



^■» l.*f'ntthtiif. Á'tfznchnuiigcii, Eriitnf.nuujrn un l lirkcimUiimc van Juliua 
iJJt. 8tttttg»ri, 1891. Colta. (X -f 598. cs Vül + 704. 1.) 

kinek nevét már zsenge ifjú korában szár- 

-V két világrészen hordozza körül, egy sok- 

"iy«lii iró, kinek nirabusa egykoron elhomályosította nagybáty- 

J^ttlt K elsM mesterének, a paedagogusok különös czéhe legér- 

•^Icescbb ul.'ikjánftk, Fröbel Frigyesnek dicsőségét; egy jeles 

ajkain népek csüggtek még egy rövid emberöltő 

igitator, ki kormányzó államférfiaknak bizal- 

f«ík tanácsadója volt, ^ alig vonul vissza a 

... , .V.,. az események árja máris elborul felette s a hul- 

^UuiK.a- H193. IV. FflíET. 22 



3Sd 



TÖRTÉNKTl IBODALOM. 



iieiii tjujic 



lámok eltemetik nyomtalanul; 8zemt%ét imént nitfgjelt 
iratai pár pillanatra felszínre vetették ugyan, de alig akjvl 
két ernlíer, ki riismerue, s úgy látszik, el íbg uierülni i- 
a közönség nagy tömege siet«'» léptekkel lialnd tova. 
közönynyel fizetve ideális törekvéseiért. 

De ha a kortársakra nézve Pröbel mt-g k> íi.iiíu'j/,.jiL — ^ 
tényleg nem tudjuk, a közel 90 éves aggastyán él-e még, meg- 
halt-e, Zürichben, hol emlékiratait befejezte — a tört' 
nézve jelentékeny egyénisége voltakép csak mostan rt 

Eletének részleteiről azelőtt nem sokat tudtunk. Tudtuk, 
hogy ifjú korában, második hazájában, Svájczban, demokra- 
tikus, még pedig ultra-radikális irányban működött, h«igy 
1848-bau a frankfurti parlament tagja volt, hogy Berlinbe, 
Bécsbe kiiitletett, hogy Bécsben októberben activ reszt >. 
barrikátlokou, elfogatott, halálra Ítéltetett, de társának, Blum 
Róbertnek tragikus sorsától Wiudiscbgriitz berezeg kegyel njébői 
megmenekült; tudtuk, hogy Amerikába emigrált, soká élt künn 
és sokat utazott, hogy visszatérve, immár mérsékelt lü 
felfogással fáradhatatlanul tevékenykedett a publiczistika 
Németország újjáalakítása érdekében, tudtuk, hogy ezt » 
Ausztria kezdeményezésétől, utóbb pedig a trias meg valós ui..-.i 
tói várta, tudtuk, hogy sok hányattatás után württembergi k 
bajor félhivatalos szolgálatba szegődött s hogy öreg ko; ' 
midőn sok keserű tapasztalat révén jobban felUírnlt el 
politikai élet titka, midőn tudatára jutott annak, mily veszélylf 
jár minden erőszakos változtatás s mily helyes és mély oka 
mindennek, a rai létezik, mind conservativebb meggyőződé 
tért R ,1 párttusáktól távol, a messze keleten óvta m- 
hazájának érdekeit, mint az újonnan alakult 
smyrnai, később algiri főkonzula. 

Ha útirajzait, e vonzó olvasmányokat, politikai rÖtnr*fc 
és államtudományi műveit chronologikus rendbe szedjük, egyéil 
sé|jéuek folytonos átalakulása ezekben is frappáns m ' 
iatkozik. Söt ha egy azon munkájának két külön kiadii 
szűk közelebbről szemügyre, pl a ^i/sUin dt-r ifocialen PoU\ 
melynek második kiadása már nevet is cserélt (llieor 
Politik-imk hívják), itt is felötlik nézeteinek megszelidfilőse, 
mint ezt könnyen kimutathatnók. 

Abban ugyan nincsen semmi különös, hogy val.'iki radikét 
programmal kezdi és conservativ tehtamentommal 
pályafutását. Ez gyakori eset, amint hogy ez lényeg 
is felel meg az emberi természetnek, mint az ellenkexŐ 8 nU 
ban tapasztalható processuü. De az már feltűnő, lm val;' 
luisszd, parabola-szerü gályát luűgsxokítáftok uélkül &> 



pályát mcgs 



TÍ^BTfeNRTl IRODALOM. 



339 



v'..l:í> íiiMtka fokozatos fejlődésnek 
Ve \;uo ititiakulásDíik typusául emle- 
'*rfl)elt. e szerény pubiiczistát niernfik helyébe ajánlani, 
képest lord Beaconsfield ragyogó pályája csupa szök- 
és bukdácsolás^ nem is tekintve, hogy az angol politikus 
|ti ' - líllainférfiú, hogy ]»íiíyáját hatalmi ambi- 

rnidőn pedig hatalmon volt, meggyöző- 
!inek olykor az országos érdekkel kellett megalkudnia, 
L^cobin miniatre n'est plus un rainistre jacobin.*) 
LPúIitikai nézeteinek ezt a következetea átalakulását Frobel 
!ii, de nem is emeli ki hatiírozottan és kelltí 
I emlékirataiban. Mivel pedig a politikai kiiz- 
mire sem ügyelnek szigorübban az ellenfelek, 
1... :..;»•«? s mivel a radikálisok bizonyára gyakorta 
ék szemére elpártolását, nem lehet feltennünk, hogy Fröbel 
' ' ('d nem adott volna magának számot, 
ibba a hibába esett, mint támadói s 
jiiek vélve jellemének azt a markáns jegyét, 
...illók leginkább érdeklődünk, nem igyekezett azt 
különösebben megvilágítani. 
K'zéseket írni egyébként nem annyit tesz, mint gyónni 
jallíim ásókra az utókornak ritkán van szüksége. Az életnek 
I története, a viszontagságok eléggé megszokták magyarázni 
széhintk belső átalakulását h az ezekból vont következteté- 
i jobban megbízhatunk, mint vallomásokban, melyek akkor 
M-k nűndi'n szépítgetés nélkül, ha nem is iratnak utólag. 
fííT h««<7Ú é)<»t alkonyán. Fröbel sokat látott, sokat tapasztalt 
— s ez sok mindent megértet. Nera is szólva 
airól, melyekben egymást érték a kudarczok, 
l^olitiktti tbrekvéHei is kivétel nélkül mind meghiúsultak. Csaló- 
Míitt '^ *"oiTa dal ómban, csalódott amerikai útjában és csaló 
Nöt: Uan. Életének fóvágya, a német egység, megvalósult 

'^ e,z sem erógítbette meg politikai meggyőződéseiben 
1, ni<írt tíirekvéeei ellenére létesült, Poroszország által, 
[•"•ely ellen bizHlumtlauságában évtizedeken át küzdött. 

De ! -- " I ' csalódását kétségkívül akkor élte át, midőn 
l*lVl-M . ik-Amerika déli államait, Mexikót, Közép- 

rresztül -kasul bejárta s midőn e sok- 
k néppel való érintkezésben, közvetlen 
kellett meggyőzöd uie, milyen képtelen ábránd a 
*g, politikai hitvallásának ez az alap dogmája, 
annak előtte szentségtörés lett volna az ő sze- 
letek mámorából az akkori cynikus 
ti kijózanították. 

22* 



330 



TÖJtTfeNBTl IttODALOM. 



Bennünket magyarokat Ausztriábíin való csalódása 4 
leginkíílil). Az 18G1. év elején került Bécsbe a mint Schnierl 
bizalmas embere, négy éven át szolgálta tollával és messze < 
személyes ös^szeköttetéseivol An^ziriáimk gro8»d€Hfsch, majd^ 
azt a politikáját, melyet a Majnnvonaldrol neveztek el. Könj 
nek ez a része ') felette tanúságos s több igen fontos, eddigi 
kevéssé ismert vagy egészen ismeretlen adatot turt.almaz. A kfl 
mány élén álló férfiak viszály kodásait, illet 
cselszövényeit, a pénzügyi corruptiót, az ,i 
jól megfigyelt sok új vonással ecseteli. Legérdekesebbek uzonfc 
az 18ö3-bau Frankfurtba bívott fejedelmi gyűlésre, a druisch 
Fürstentatj-ia vonatkozó leleplezései. Fröbel szerint a Fürstent 
eszméje ő tule indult ki s tí nyerte meg ez eszmének ScLr 
utóbb Rechberget is. A kudarczot részben az ultrám 
kai szövetkezett Tburn és Taxis berezegi családnak tulaj- 
donítja (mely, Frőbel szerint, egy Belgium felével megtoldandó 
vestfáliai királyságra áhítozott), részben pedig annak, bogy tervét 
megcsonkították s a fejedelmeket a német parlamentek képvisth 
letci nélkül hivták egybe. 

Nem kovésbbé fontos, amit az 1865-diki angol kei 
delmi szerződés előzményeiről, az Anglo-bank megabikulao.w , 
s nevezetesen az angoloknak valutánk szabályozására tett propo- 
sitióiról elbeszél. 

Magyarországról és magyarokról csak gyéren emlé 
zik meg. A sarcasmust, melylyel Kossutbot és nejét, olykor 
Pulszkyt is illeti,-) a megvetést, melylyel magyar főurak me 
vesztegethetéséről nyilatkozik,'') valamint a öT-es kiegyezés 
mondott kemény Ítéletét is*) szívesen elnézzük neki, tekinti 
bogy oly dolgot is tár elénk, melyről eddig csak b. Podmaniczlj 
Frigyes Naptótöredékei révén volt némi tudomásunk. Frűt 
emlékezései IT. kötet 156 — 163. lapjain ugyanis részlet 
elmondja, hogy kevéssel a provisorium kihirdetése után, va 
1861 deczember havában, a volt határozati párt több vezérfér 
Tisza Kálmán, Podmaniczky és gr. Csáky (Tivadar ?) Bécsi 
érkeztek, hogy egyrészt Almássy Pál útján a conservativ ina§ 
főurakkal lépjenek éiintkezésbe, másrészt Kolatschek útjí 
Scbmerliuggel is. Az osztrák politikának két nagy problemájj 
együttesen akarták megoldani: ügy a magyar, mint a nén 
kérdést. Schmerliug meghagyásából Fröbel részt vett az ér 
kézieteken és azt beszéli, hogy Tisza és társai, kik az elsö ülé 

') 11, köt., 175-390. 1. 

») I. köt., 404 - 405. éa II köt. 83 — 84, \. 

") rí. köt., L98. I. 

<) il. köt., 159. é8 161. I. 



rÓKTKNKTl IKOl»Ah»)M 



831 



bámulatos türoleininel hallgatták véí.'ig Hasnernok és az if j. Hartig 

grófnak kevéss.é ildomos kiftikadásait, a második coüferentián már 

lakacsúl ragaszkodtak az 1848-diki alaphoz. Kinyilatkoztatták, 

liogy készek bizouyos ügyeket közösöknek (disniürni s mint ilyen 

*1vözös ügyeket Ausztriával : a pénzügyet, a közgazdaságot és a 

Jiadügyet jelülték meg. (A külügyeket, úgy látszik, nem kivánták' 

'"közöseknek tekinteni, mert arról volt szó, hogy Magyarország 

Pill. a magyar országgyűlés követet tartson a német Buud szók- 

lielyén.) Nagy súlyt fektettek arra, hogy Ausztria továbbra is 

megtartsa állását a Bundbau, arra számítván, hogy Ausztria ez 

esetben nem centralisálhat (?). Magyarország, ügy szóltak, jobb 

Bzeret a német birodalomnak nehenlandja lenni, miut Ausztriáé, 

melynek különben is derekabb fele. 

Hogy ez a kiegyezési kísérlet kudarczot vallott, azt feles- 
ogos említeni is. Csod.ilatos csak az, Imgy Fróbel, ki Schmerling- 
Dck nagy bive, o kísérlet meghiusulábiiért Sclauerliug kétszind- 
Bégét okolja, holott jól tudja és maga is említi, hogy Tisza és 
társai azon czélból érintkeztek a couservativekkel, hogy eoalitió- 
juk által Schmerling bukását és a februári pátensnek, Schmerling 
iii'ivének, eltörlését vigyék keresztül. Ily kétsziuü törekvéssel 
szemben Schmerling másként el sem járhatott. 

A magyar olvasót egyéb részletek is érdekelhetik. Így pl. 
tiügy Frubelnek köszönjük Charles Bonernek Erdélyről írtköuy- 
pét ; lí ösztönözte a Daily Xews levelezőjét, hogy e földet bejárja 
Í!í ö szerezte! meg Schtnerlingtől az állami segélyt, hogy könyvét 
kiadhassa ; •) igen mulatságos, a mit Kertbenynek egyik röp- 
iratáról, szerzőhöz intézett leveléről és személyéről beszél ; ') 
[legiudító Ujházyval való találkozása 8au-Antonioban;") a 
iiagyar emigránsokra nézve pedig jellemző szerzőnek a Haraszthy 
családdal San-Franciscoban együtt folytatott arany olvasztó 
rállalkozásának siralmas lefolyású története ; *) az Esterházy 
Móricz ról mondott ítélete tán túlságos szigorú és egyoldalú,*) 
a mit pedig a Koburg család magyarországi törekvéseiről említ, 
az felette fogyatékos és tán alaptalan gyanúsítás. 

Szerzőnek egy.általúban minden komolysága és éleseszüsége 
daczára meg van az a gyengéje, hogy bőbeszédű és bizonyos 
tekintetben naiv. iSaj:ít élményeit, melyek többnyire igen érde- 
keiek s mindig a hitelesség benyomását keltik, igen gyakran 
akarja máüoktól hallott mende-mondákkal fűszerezni, s nem veszi 

') II. köt, 28. ée217. 1. 
•) II. köt, 454-457. 1. 
•) I. köt., 484. 1. 
•) I. köt., 5{i4— 5ö»J. 1. 
•) IL köt,, 362. ás 37«. I. 



332 



TÓRTEKBTI IRODALOM. 



észre, hogy ezekkel emlékiratainak becsét alászállítja és azok 
történeti hűségét comprütoittálJH. Másod kézi (ni vett úV. l 

mindig urát adja ugyan, de azért lényegileg mégis ^s»i^ , , 

a mit így elbeszél. Minden alapot nélkülöző állításnak kell 
tartanunk pl. azt, mit Pröbel Zimmern nevű bankártól, ez 
>ultramontán zsidótól* hallott, hogy Lichnovsky lierczeg<*t w. 
Auerswaldot ^magasállású személyiségek* gyilkoltatták i ■ 
vagy a mit b'röbel »historische Thatsache«-nek mer "j 
cálni ; hogy Teleky Sándor grófnak az Orsini-féle merénylet- 
ben része volt.**) 

A naivság pedig, melyrűl szólottunk, egyebek közt abbiui 
áll, hogy szerző — ki egész életében mindig csalódott — * 
irataiban minden iontosabb eseményt előrelátott, elöretudu 
meg^jósolt.^) 

Ez apróbb fogyatkozások és Ízléstelenségek azo^' • 
melyeket talán szerző aggastyán korának szabad betu' 
fsziil. 18<i5-btín), nem vonnak le csak keveset ez emlékiratok íí;cü 
nagy becséből. 

Lw B, 



FraiH'xiaorsxá^iiak Mexicu elleni hadjárata. 

Oncken Vilmosnak » Egyetemes történelem* czimö nagy 
munkája igen nagy figyelmet keltett Mexicóban különösen ' 
a kötetével, mely a Francziaország és Mexico közötti li 
történetét beszéli el. E miatt a rész miatt az egész nagy mmikíit 
lefordítják spanyolra > História Universid-- t/íinnipl s iim-f 
sűrűn foglalkoznak vele a napilapok is. 

Általában nagy elismeréssel adózuíik t 'iiik<iiijfK h> !> 
társainak úgy alaposságuk, mint pártatlanságukért. Hoz/ 
nak hirlapírók és szaktudósok egyiránt s mindannyiai! 
észrevételtakkel bfJvítik, vagy színezik az ismertetett jeleB mii 

így az »E1 UniversaU czímű napilap erősen vitíktja^ hogy 
líl. Napóleon bukásának a mexicói hadjárat volt az igazi oka. 
»Azt állítják, - mondja a nevezett lap (1891. 258. sz.) — ho^j 
azon hat év alatt, a meddig nálunk a franczia megszállás tartott. 
III. Napóleon császár 10(),(M)ü-nél több katon;it küldött s több 
száz millió frankot költött Mexikóra De, ha meggondoljuk, bog)" 
az 1864, év óta Francziaországban a közvélemény nyíltan ellene 
volt egy olyan expeditiónak, mely annyi emberbe és pénzbe kerültj 
s még hozzá olyan országért, a honnan oly kevés hasznot lehetett 

') I. köt., 187. 1. 

') 11. köt... 457. és 5'J2. 1, 

■) Krre nézve meglepő példák 11. köt.. ü3., '11 b. és tl06. L Btb. 



remélni, — « ha tekintjük, hogy Lavallette miniszter igen kotuo- 

lyau figyelmeztette császárját a merész kaltind veszetlelraes 
[voltára: könnyön következtethet j ük, hogy Francziaország előtt 

eltitkolUik a valóságot, hogy t. i. mennyi embert kühltek Mexicoba 
lés mennyi pénzt költöttek a hadjáratra. Szintén ez a titkolódzás 

magyarázza meg a frnnczia haderfinek 186«vbeli állup(»tát és a 
I franczia közvéleraénynek abbeli tévedését, mintha Francziaország 
j az osztrák-olasz-porosz háború alkalmával 20U,00Í> ember tolött 
[rendelkezett volna, kiknek állítólag a fele a chalonsi táborba lett 
I volna összevonva; holott később kiderült, hogy Chalonsnál 
I mindössze csak vagy 40 ezer ember táborozott s hogy Franczia- 
jorsziig abban a nehéz időben csupán erre a seregre számít- 
I hatott. « 

Níigy magasztalással szól aztán a lap a »nag}'« Juárezról, 

»kínek törhetetlen kitartása é8 sikeres erőfeszítése sokkal fonto- 
^sabb politikai következményeket vont maga után, mint a milyene- 
1cet a mai történetírás regiatrálc. 

Majd Miksa császár balsorsát érintve, ezt a megjegyzést 
[t»j8zi: »Csekély számú imperialistáink Miksa császár uralkudá- 
iKának szerenc!?étlen végét még ma is nem annyira a köztársa- 
isági pártnak, mint inkább az éjszakamcrikai Egyesült-Államok 
Iheavatkozásának szokták tulajdonítani; holott a franczia had- 
|8er»*g, a trón fŐ támasza, már ez államok fenyegető föllépése eb'ítt 
|elhat:írozta, hogy kivonul Mexicóből. Egyenesen sietós volt a 

jolog Francziaországra nézve, mert hadi erejét rendkivűl meg- 
(bénította a mexicói háború. 1866-ban, mikor a megszálló sereg 

<i kezdett vonulni, mindene ki volt merülve : katonasága, tüzér- 

ége, készletei és pénze; csak mintegy 40 ezer embert vihetett 
Jjaza Európ.ába, de azokat is oly elcsigázott jíUapotban, li<jgy úgy 
szólván rokkantán szállhattak ki hazájuk partján. Ez bizonyára 
Vemény leczke volt minden hóditónak úgy a jelenben, mint a 
Bövőre nézve.* 

Napóleonnak azután — így folytatja az El üniversal — 
az ix)litikája arra számított, hogy a sadowai és königgrátzi 
lények miatt zavarok fognak támadni Németországban, s így 

3©ki alkalma fog nyílni olyan föllépésre, mely által felejtetheti 
franczia nemzettel a mexicói kaland kudarczát. 

S erre a milyen nagy oka volt, épen oly jó alkalmul látszott 

ciriálkoztii Napóleonnak az a megkeresés, midőn a sadowai 
ütközet után Ausztria császárja arra kérte párisi követe által, 
hogy legalább azt a 1 00 ezer emberét, a mennyi általánf>s föltevés 
sxerint Chalonsnál t;iborozott, küldje el a porosz határra, hol 
Auiiztria szövetségesei, a dél-német államok hadereje is csatla- 
lozvün hozzá, pusztán ezzel a mozdulattal, minden erövoszteség 



334 



TORTÉ.VKTI IRODALOM. 



nélkül is fenyegetni s akarata elcitt való meghajlási'a fogja kéa| 
szeríthetni Viltaos királyt. Napóleont és több miniszterét esál 
totta ez a kilútá.s; de Lavallette egész határozottan íiry nyila 
kozott császárja előtt az ide vonatkozó tanácskoz l 
»Am tegyük félre egy pillanatra, fólsóg, a kellő ; 
de kérdem, honnan vesszük a fegyveres erőt egy olyan poiit 
érvényesítésére, mely Goltz és Nigra tudósításai szerint csalfc 
tatlanűl végzetes háborúba fog vinni bennünket Porosz- és Ola 
országgal? Én alaposan tájékoztani magamat azon k:i* 
források felől, melyekkel rendelkezhetünk ; és tudja-r 
hogy Mexico mindenünket elnyelte, hogy sem lovunlc, sera iúzé 
ségünk, sem emberünk nincsen, s hogy hanmrjában legCöl 
4i' ezer katonát indíthatnánk útnak.« 

Ekkor csupán ez a 4U ezer ember volt azejLívctlei 
melyre Francziaország számíthatott. Az emberszám k- 
több volt ennél a cbalonsi táborban, de 1 UO ezer épen nera voÍt^ 
mint hitték nemcsak a fraucziák, hanem a legjobban ért'-^úl' 
diplomaták s azok között Beust gróf is ; de mint Uaudon mnr^ 
maga is elismerte, még ez a sereg sem volt háborúra felszereiTc, 
sót arra sem ellátva, hogy csak a határra is vonulhasson. 

A franczia hadseregnek 1866-bau az Egyesült-AUamok 
minden közbelépése nélkül is ki kellett már vonulnia Mexií^'^l"'' 
mert egyéb ukt)k mellett nem volt többé képes bírni a un 
hazafias katonák vitéz ellenállásával, annál kevésbbé 
hattá többé a csekély számú császárpártiakat a kö/ 
törekvések ellfn. 

Hogy mind Francziaországra, tuind Európára nézve milji 
következményei lettek a franczia katonai erő rendkivnli kinieiú- 
lésének, megmutatta Napóleon uralkodásának utoUó időszaka, 
majd pedig bukása. 

Ezen észrevételekhez az 'KI Universal* Mexico leg.je 
történettudósának, Zárate képviselőnek, a szerkesztő elíl^ 
következő megjeg}'2éseit fíízi (1891. 259. sz.): 

> Francziaország I II. Napóleon alatt kedvezett Olaszd 

egységének s azon igyekezett, hogy Ausztria nagy hatalmai 

kentse; e végből egyetértésre jutott Porosz- és Olas/.országg 
de nem azért, hogy megsemmisítsék, hanem csak hogy me^gyö 
gitsék azt a nagy hatalmat, melyet az 1815-iki tárgyalitsok alaj 
ján bírt Európában. 

A francziák Porosz- és Olaszországgal szövetségre lépvéu5_ 
szakítottak régi politikájukkal s ezzel a hibáknak olyan öst 
nyére léptek, mely bukásra vezetett; III. Napóleon a válság^ 
megijedvén^ minden igyekezetét arra fordította, hogy a porc 
olasz egyesülés (ünion) következményeit mcgakadáJyozjta ; 1 



TÓRTfeNKTl IRODALOM 



335 



közben látván a Poroszországtól kifejtett harli készülődést, 
'm milyenre sem ő, sem Prancziaország nem számított, attól félt, 
hogy Ausztria raeggyöngítése miatt megromlik Európa egyen- 
súlya, 8 Francziaorazág ellen félelmes ellenségül fog föllépni, 
lusztria ellen csakugyan ki is tört a háború 18G6-ban egy felöl 
porosz-, másfelöl Olaszország részéről. A königgrátzi és ^sadowai 
fatközetek döntök voltak és Napóleon, ki azt hitte, hogy Ausztria 
log győzni, azonnal belátta, mily nagy hibát követett el. Ausztria 
fegyveres közbelépésre kérte Francziaországot, ha másként nem, 

I úgy, hogy Francziaország küldjön a Rajna menti határra l(»0,üt)0 
embert. Beust gróf, Ausztria párisi követe, elébe is terjeszté 
Napóleonnak ezt a kérelmet, de a császár röviden csak annyit 
felelt: *Nem vagyok készen a háborúra«, mire Beust még abban 
Í8 kétkedett, hogy legalább 4(),Ü0l) ember volna a chalonsi tábor- 
lián, A prágai béke folytán Ausztria elesett a német császár- 
Bágtól, PorosKország lépett az éjszaki német államok élére, 
rr" visszanyerte Ausztriától Veleuczét, Fraucziaurszág 

ul állt a megizmosodott és ellenséges Poroszországgal 
a már már egyesült, gyanakvó ( )laszországgal és a megcsalt 
Lusztriával szemben. Az lH7ií-diki háború kitörésekor meg volt 
jfosztva természetes szövetségeseitől s így egyedül állt azon ret- 
antő katonai hatalom előtt, melyet épen ö segített megnövekedni 
I8«)fí *'.ta. 

Annak idején Spanyolország htisi ellenáll.ása hiúsította 
neg a nagy Napóleon utolsó terveit; most Mexico hősi védeke- 
isése hatott közre hatalmasan, hogy III. Napóleon megbukjék. 
Mexico vakmerő megtámadása nélkül a történelmi következmé- 
nyek logikája szerint igen hihető, hogy Francziaország győzel- 
aesen rontotta volna le Vilmos király és Bismarck nagy mun- 
kíiját s megakadályozta volna 1870 -Tldiki nagy bukását. Ivét- 
M'gkivül szerencse, hogy az a nagy összeütközés, melyben a mi 
hazánk aimyit szenvedett, oly nagy kérdések elintézését vonta 
naga után. mint Mexico demokratikus intézményeinek és függet- 
' lenségének kivívása, Olaszország egységesítése, a liomogén és 
tömör német császárság visszaállítása és Francziaorsz:Ígnak köz- 
társasággá alakítása, mely alapon a nemes franczia nemzet ismét 
Hv '^rezte régi prestigeét s újra elfoglalta az öt megillető 

H l lolyot a müveit nemzetek között.* 

Jellemző, hogy az Onckeii müvével foglalkozó czíkkek mind 

csupán a III. Napóleon személyét kárhoztatják Mexico akkori 

szenvedéseiért, magát a franczia nemzetet ellenben Zárate is 

nemzet «-nek (noble nacion) nevezi és sajnálja, hogy a 

.,, ti béke oly súlyos terheket rótt reií. 



ífíe 



TÖRTÉNETI IROPAUJM. 



Ilatmraf/i Ailulj. Arttold vou Brescin. Leip/óg. Breitkopf und HürU't. 1891. 

Hausrath, kinek a keresztyénség kezdeteiről érdekes műv?i 
vannak ós ki Georf/r Tat/for néven a római császársát; i<l 
vett regényei által a nagy közönség előtt is ismeretes: mo>; ^i, 
184 lupnyi füzetben a XII. század egyik legérdekesebb nluk 
járói: Bresciai Arnoldról értekezik. Elejétől végig ah 
élvezettel olvasható a inűvecske, Bresciai Arnoldról th 
C8ak négy egykorú iró — s három közülök határozott í-lJen- 
sége - beszél: Salisbury János, ki Becket Tamásról í» irt, 
Freisingi Ottó, a bergamói névtelen költő és szent Bernát Annyi 
századon át Arnold egyéniségének körvonalai elmosódtad 
életéről felállított sok föltevés is csak még inkább ködbe hm 
alakját. Hausrath a sok hypothesist, melyet különben már < 
brecht megczáfolt, nem bolygatja; megelégszik Arnold éKu.,.„ 
néhány biztos tényével, jellemének neíiány világos vonásával, s 
mégis igen érdekes alakot állít elénk. Mint valami XII. S7 
beh kezdetleges mészköszobor egész más jelentőséget s 
nyer, ha megfelelő helyén, egy durabejárat fülkéjében, vagy 
valami régi templom párkáuyzatán szemlélhetjük : úgy ád Haus- 
rath is Bresciai Arnoldnak életet azáltal, hogy beállítja századit 
szellemi törek^'éseiuek keretébe. 

A XII. századot még mélyen áthatották az iiweatitura 
viszályának hatásai. Különösen Olaszországban a pápai hatalom 
növekedésével együttjárt a püspöki tekintély hanyatlása. A mik 
mértékben prédikáltak a római legátusok a házasult világiaííkoiló 
papság ellen az olasz városokban, a magát érezni kezil " ' 
ság 8 magistratiisai annál készebbek voltak a reg 
püspöki székhelyeken magukhoz ragadni. A pápiii min<lenh . 
tana ellen élesen megkezdették különböztetni az egyházi s . . ., 
dolgok határait. S ha a VU. Gergely szellemében gondolkodók 
a világiak alárendeltségét hirdették, a következő nonz ' ' ' 
olasz városokban az egyházi s világi hatal<»m éles me^i 
tetését s elválasztását követelték. A városok élére »sen;ii 
conswlok* lépnek, kik sokszor éles viszályban állanak a pi- , 
kökkel. A jogászok is újra előveszik a római jog forrásait; « 
KonstantinuH adománylevelét^ mint hamisítványt, Rómában nyil- 
vánosan gúny tárgyává teszik. Az olasz községek e független* 
ségre törekvését elősegíti az egyházon belől is egy án- 
A XII. század a durczáskodó, gazdag papsággal szembt 
atfkesis művészeit is felmutathatja. Ilyen szent Bernát, iljreo 
későbbi korában Abálard, ilyen Bresciai Arnold is. Ez az r 
hit Olaszországban vegyül a polgárság önállóságra törekv: 
s egyaránt a felsőbb papság világi hatalma ellen forddl. Hddt- 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



337 



theocraiilcus állameszmr'je így nem valósul ; a harczokból 
Tárolok iiwgyobb önállósngíi fejliídik. Nem ó-testaraeiitunii, 
oem antik miula szerint szervezkednek; a nép, a senatus, a 
consulok res|mblikájáról álmodo/nak. Világi 8 egyházi irányza- 
I latcirekvésekböl s a régi római azabarlság 
liíi s a római jog hatásaiból így alakul össze 
(idásüs képzetkör, melyet Bresciai Arnold képvisel. 
I szerzetes eszméje egyesül benne antik emlékezé- 
i32i tanokkal. így lesz az asketából heves harczos, 
ki reformtörekvéseiben az olasz városi nép füg- 
lu^vel találkozik. Ez az ösztöu még zavart, for- 
1 zavart, forrongó még Arnold is. De mert lelkesítő 8 
..:> kifejezést tud adni annak, mi a tömeg szivében 
ilaktAhiöul élt: kortársai benne a prófétát látták. 

El plésü helye Brescia, Milano és Veronán kivűi 

WxA CM ^' leggazdagabb városa, melyről már Catulliis 

hriuia, Veronáé viuter amuta meae. A longobard 

i: alatt emelt dóm benne régi emlékekről szólt s a gazdag 

rómni maradványok ott mindig ébren tarthatták a multak 

Ofclékét. Arnold már pappá volt avatva, mikor elment Franczia- 

oTttíebn. hogy Abiilardot hallgassa. Ez alighanem 1125 előtt 

mivel, mikor a hires askéta és tanító az ó regényét 

... már régen lejátszotta s tanát a szentháromságról a 

I Zftinat kárhoztatta. Noi/eut-aur-Seiiu egy csöndes, erdős 

líötte ftil tft nyáját s njra tanítani kezdett. Itt is tódult 

■ Ini vfííTYÓ ifjúság 8 csakhamar egész kis telepedés 

on. S Bresciai Arnold is ide zarándokolt s 

i. acktikában, mint inkább az askesisban s a 

•fimú megvetésében vált Abalard jeles tanítványává. 

^aiubb az 1130-ban beálló schisma idején egészen 

iHíÜArd invectivái értelmében támadja meg szülőföldén, Brosciá- 

,a semmi szabályhoz néni kötött világi papságot. A schisma 

tincxe é» 11. Atiaklet közt toldj éven át tartott s bár Anaklet 

[Róma tényhíge!* birtokában, mégis IL Incze volt az. ki a 

Idr&ly « Francziaország elismerését kivívta. Petrus véne* 

"!J)nny-ben. Bernát a clairvaux-i apát s Prémontré-i 

.mind n- ' Hak. Rire Incze az olasz püspökségeket 

ztitani t tt. Anaklet híveitől s 1132-l)tín Bresciá- 

»gfordult « Vilianus helyébe Mainfredet tette püspökké. 

r..í,i . - ....:,. ., canonici rfigulnres élén állott, mintegy pré- 

viaiaknak szemefénye. Lángoló ékesszólása 

• ir a tömeg bámulatát vonta magára. 

^1 t János a pusztában* lépett fel, sanyar- 

9^**tc9Két; tOrt szó nélkül hideget, éhséget, szomjat s csak 



TftRTfeNETl inODALOM. 



szenvedélye tüzénél melegedett. De eredetisége nem u jtapsiaí? 

világiusaága. a simonia ellen irányuló felit'' ' - van. A? 
a kortársak Arnold >iij dogmájának* in , más v. 

Egyáltalán megtániadta a hierarchia világi hatalmát, m 
bcneficiumot, privilégiumot, regaliát, immunitást. A papt 
az irás szerint, csak a tizedből s könyöradomáuyokbúi v 
élniük. Ne legyen se házuk, se földjük, se gazdagságuk. Az 
gelium szerint a szegény egyház az igazi. Arnold e n*^ / 
fanatikusa volt s így természetesen vértanujává is kellett \ 
mert egy álmot állított a történeti, a theoeratikus püspöki c..< .... 
helyébe. Nyolczszáz év fejlődését tagadta s tanítványai la rnind- 
untalaii a rőnnii császári törvényekre hivatkoznak. Jeli 
rendszerükre, hogy reformatori gondolatukat nemcsak az 
geliunnnal, hanem a római császárok jogával is bizon- 
K tanoknak azonban Olaszországban a városi népnél, a tön; 
csak annál nagyobb volt népszerűsége, mert a schisma vi> 
is szították az elégületlenséget s a polgémkban ;i 1' 
ság vágyát mindjobban gerjesztették. iS Arnuld Hr* 
nem győzött. A püspök ellen a consulok részén állott s 
egyszer majdnem elzárta a város kapuit püspöke előtt. A bi. — 
szónok hatása lassankint a szomszéd városokra is kiterjedt s 
ellenségeinek ránk maradt jaj-szavából ma is kiérozln l ' 
niennyíro fájtak nekik Bresciai Arnold tánKidásaí. ll.'i 
ban azonban véget ért a schisma s ezzel Bresciának is ut 
Ítélet órája. Mainfred püspök az li;í9-iki latenini zsinaton l - 
dolta Arnoldot s II. Incze, mint veszélyes schismatikust, tebát 
nem mint eretneket — Olaszországból száműzte. Arnold az • ' 
nem hazája íTlldjébrd szítta erejét, hanem egy egész Enn'i 
hatalmas szellemi mozgalomból s ezért a száműzetés nem s 
sítette meg. hanem inkább csak növelte erejét. FrancziaorL-.. ^^ - 
ment Abálardhoz, Parisba »az elkeseredett az elkeseredetthez, a 
> bátor a bátorsága vesztetthez*. 

Abiilard Paris mellett, szent Genovéva hegyén nyitotta 
meg iskoláját. Nem lehet itt hosszan elbeszélni Abálar<l új ^ 
tagságait; azt az ellenkezést, melyet rationalistikus mat 
zatai a dogmákról a mystikns Bernátban, a clairvaux i ajt 
kora legbefolyásosabb szerzetesélxn kelttettek. Rlég annyi' 
említenünk, hogy a sens-i zsinaton 1141-ben Abálardot % 
vernökét«, Arnoldot heretikusnnk nyilvánították, a p:ii 
kolostorban örökös fo^jságra kárhoztatta. Az Ítéletet, i^ 
hajthatták végre. Abálard a következ/5 évben meghald a cli 
apát védelme alatt, Arnold pedig, miután egy idei - - - 
Genovéva hegyéu tanított, Francziaországból el: 
Abálardnak különben tanítványai közt meleg védői t^ituiiUuk % 



TÖRTfeNETT IRODALOM 



:v^9 



I, Sícnt ' í élesen megtániadja, »Míiulcn- 

zott pü 1 1 — Írja Apologeticusábaii — 

Pélei't a sens-i zsinaton eretneknek nyilviíníttattaJ. 

I valami útonálló titokban megrohantad, a mikor o nyngodtan 

itus litjún haladt. A nép előtt azt prédikáltad, hogy imád- 

' pedig az alatt titokl>an már arra gondoltál, 

ki a keresztyén világból .... Ebéd után Abjilard 

réi az ülésbe hozták s egy hangos torkút megbíztak, hogy 

DQ belőle részleteket. Gyűlöletében Abálard ellen, s a szíílrt 

61 hevükén, még hangosahban ordított, mint akarták. 

idtl múlva látni ípbetett, mint kezdenek nyugtalankodni u 

píikök ; egymásra vetették lábaikat, nevettek, tréfálkoztak. 

Ithatú volt, hogy nem Krisztusnak, hanem Bacchusnak áldoztak. 

lAxalatt felkapták a serleget, dicsérték a bort s öntözték tor- 

I kukat .... Mikor aztán Abálard irataiból valami magasztosabb, 

* '' " t a lármán, kelletleukedtek, fogukat csikor- 

1. a vakondokok a philosopíms ellen : 5>Hát 

ii>' I ilyen szörnyeteg ?« így Ítéltek a vakok a vilá- 

., részegek kárhoztatták a józant. Kutyák harapják 

t 8 disznók törik a gyöngyöt .... A püspökök annyi 
'ftTt utak víz nélkül, hogy gőze agyukba szállt s elaludtak. 
A felolvasó ,•»/?• In tt tovább olvas, hallgatói pedig horkol uak. 
Al egyik k hajolj a másik párnájára támaszkodik, a 

laniíttdik ftj . . iéig horgasztja s alszik. Mikor a felolvasó 
Abálard iratálian egy tüskés helyhez ér, a püspökök süket fülébe 
báltott: >hát nem kárhoztatjátok ?< Az utolsó szótagnál föl- 
tóredvf, némelyek álmos hangon, csüggedt fóvel felelnek: 



.,!:, 



i\ 



Mások, akkor ocsúdva fel, már csak annyit m(m- 
.uus« (úszuuk). Persze, hogy úsztok, de úszástok 
V. A luit e törvénytudók ezután tettek, az meg van irva 
' V.an : »A főpapok s fariseusok pedig tanácsot tar- 
kük pedig, Bernát apát, a zsinat főpapja jósolt, 
^ lobb, hogy egy ember meghaljon, minthogy az egész 

^4 cu.< 

A liatiil Berengár e szavaiban kétségtelen sok a túlzás. 

• ifok minden fejtegetésnél vilúgosabhan mutatják azt a 

t, mely Abálard és Arnold tanítványaiban a tudatlan s 

i. ellen uralkodott, kiket szent Bernát czél- 

ilt. 

^zent Bernát különben most ArnoM ellen fordult s utolsó 

I*""-' ■■ • ' ' i í'ít. Hausrath szellemesen, néhány szóval így 

I: *Egy román stilusú szent bevégzett minta- 

humanus, lágy természet, kiben azonban ótesta- 

let neiH ismtírő buzgalom él. Gahimb és kígyó 



UQ 



töbtí:n«ti mODALOM. 



egy személyben. A bakét birdeti, de a bovn csak lép békót'^^ 
séget támaszt, A német királyt római litra izgatja^ íi nf| 
keresztes) ilratra török s eretnek ellen s a mellett >' 
e földön, az emberek örömét. Bernát annak a i' 
typusa, melyben a kereszt egyszersmind éles kard.« H 
lijircza Arnolddal kíilönben nem forgott tÖbbc a scbola.T. 
kérdései, hanem az egyházi hatalom kérdése könll s ann;il be^ 
sebbé Víílt, mert mindketten mint az egyház roformatorai lépt 
fel. Egy közöH vonásuk volt. Mindkettő reformálni akarta a paj 
ság szellemét az askesis által. De a ezélra tekintve, nem lehet 
élesebb ellentétet gondolni. Arnold az askesis által a papságot^ 
világtól egészen cl akarta fordítani s itt tért nyitni egy \ijabb. a 
polgári elem fejlődésének; ezért védte Bresciában a 
függetlenségét s alkotja mng késf'Jhb Kómában az antik i - 
káprázatát. 8zent Bernát ideálja azonban nem egy »z* 
hanem egy hatalmas egyház, mely az askesis által jogot 
arra, hogy a földön is uralkodjék mindenek felett 8 szent I' 
maga, kopott ruhájában csakugyan egyik első hatalmi tényezg 
lesz korának, 

Arnold pedig azalatt bujdosik *vagus ot profugus supef" 
terrani«, mint szent Bernát irja. 1142 4:Mian Zürichben tar- 
tózkodik, prédikálva, a népet lelkesítve 8 a nemesség liltal — lígy^ 
látszik - védve, melynek nem egy pöre volt vámok, földek mía 
az egyházi hatósijgokkal. Bernát itt is üldözi : levelében a 
stanczi püspökhöz kigyót-békát kiált az emberre, ki báránybörl 
bujt farkasként körüljár 8 » elnyeli a népet, mint egy ff\li 
kenyeret*. Zürichből a magának mindig pártfogókat találni tndó 
Arnold a Csehországba induló pápai legátus, Guidó kön 
jut. Lehet, hogy megszállta a nyugalom vágya, vagy a 
annyi bizonyos, hogy Bernát intései ellenére is, nj párti 
megszerzi neki III. .Tenö pápa bocsánatát. Arnold visszát 
Olaszországba s visszavétetik az egyház kebelébe, ha egy ^D 
tölt nyilvános vezeklésben Rómában 8 engedelmességet eskfía 
a pápának. 

A XII. században ép Kóma volt az az egyetlen hely, 1^ 
Arnold eszméi látszatra testet öltliettek s a sors mint val 
nagy tragikai költfí — ép ide terelte Arnoldot, hogy eszméi 
zatává tegye. A római nép forrongani kezdett s mint késd 
Dante scholastikus költfímériyébe átveszi itt-ott a klasszikuí* 
tészet alakjait s vezetőjévé teszi Vergilinst: úgy itt a köz^ 
községi élet is egy át nem értett múlt eszméjét s forrná 
csönzi által. Egy sacn' smatwt s conau/ok állanak a város ét4 
8 babonás, ingatag quiritek seregével hábonU üzennek a 
világi föuhatós.ígu ellen. Hausratb érdekesen meséli el e 



TÖRTÉN KTI IRODAL.OU. 



:U1 



k altitt, mely azután Barbarosaa római 

, tvára tlöl el. Bresciai Aruold azalatt 

— a mint ma nevez tuík - politikai romanti- 

lágtórténet színpadán ismételhette, a mit pályája 

én Bresciílban preübált. lett a quiritek lelke 8 uiegérle- 

' "s ideál: a vallásos asceta, a papok világi 

/gató a Forum romjai küzt beszélve, magára 

te a ti)gat 8 a régi Róma polgárának képzelte magát. 

pároíiult egy kis valósággal nagy illusio. A község 

ikus politikai törekvéaeinek Arnold az egyházi reform goo- 

]f ' ' 1> tartalmat akart adni; ti maga azonban 

!íf it által végkép elbukott. A római nép leR- 

;a tol Arnold vallási reformját s ez eUí'í mogpróbál- 

:.... ...iulta öt. Addig azonban a Capitolium újra felépíté- 

csodálíitos politikai restauratiónak kellett volna végbe 
ie. Az alsóbb rjemeaség alkotta volna meg a régi lovagrendet ; 
Xkih s a lóriimra gyűlt nép választotta volnameg az új császárt, 
után Írták III. Konrádnak s később Barbarossának az 
iveleket b a pofr^K i^onscripti szívesen megválasztották 
xfhsi TWbarossult császárnak, ha ez kezükből elfogadja a méltó- 
it A levélben bibliai-helyek, egyházatyák nyilatkozatai, a 
ból vett idézetekkel váltakoznak. Barbarossa durva 
lehetett - mint a rómaiak nevezték de érzéke volt a 
iráut; J» tudta, mi a metsző aczél s gyermekes arany- 
« egy pillanatig sem habozott, hogy kinek kezéből 
el a koronátc. Különben mielótt még Olaszországba 
az I ló2-ben választolt senatus már alkudozni kezdrlt 
A lelkese<lés hamar lohadni indult s mikor az új pápa, 
^ Brcakspeare, IV. Adorján 115.'j husvétjén az inter- 
íidmaot Rómára kimondotta, ura lett a helyzetnek egészen. 
^' " rdictum érzékeny csapás volt a zarándokokat váró 
az új senatusban különben sem ültek már Arnold 
•iilói ; s a híveket megingatá az új p:íija határozottsága 
irg közeledése. Így az interdictumot végre lehetett 
kor fölrettentették álmokból a lakosokat a félrevert 
I papok 8 püspökök fáklyafénynél indultak templo- 
■itikbft. A megfeszített képérc fátyolt vetettek a fíilhangzott a 
&jiialma& ének: ink<. Mintha ellenség volna a 

elött» HT. ei . s futó lépéssel a pinczékbe 

i'tíék, az oltái-okat leíizedték, a már megszentelt ostyákat a 
tözöu elégették. Rzután a püspök a szószékre lépett 
lés betekéig megtiltott minden szent cselekményt. 
'í,Mitták a falakról, s fordítva a 
i;gönyözték s végre 



a nnHer*!r€ 



342 



TftRTÍENRTl IRODALOM. 



domine folvtoiios éiiekléso közben a templomot kiuiit'-'rrr 

a templomot bez;írták, még köveket liajigáltak le a 

annak jeléül, liogy úgy dobja el isteu is a bűnösüket. Nem iiztjlt 

többé harang, sem misét, sem szentséget nem szolgált-attak. 

Ennek Iiatása a róraaiakra közvetetlen volt. A kiket AnioliI 
fel akart szabadítani, nem voltak szabadok. A Bzabadságr*'-! ' 
zclÖdö quiritek meghunyászkodtak s politikai álmukat h/ 
odaadták a pápa kegyéért. A nagyhét szerdáján a nw 

seuatus már követséget küldött a pápához. BresciaiAru' .u ^ „ 

kiszökött RómáViól s míg Adorján a Lateranba vonult, ő a Coru- 
pngnában tévelygett Tudva van, hogy nemsokára Barb i 
kiszolgáltutta a pápámik. Arnold még a bitófa alatt is hu 
tanai igazságát. Különben Barbarossa is meglakolt Arnold 1 
sáért. Húsz évig kellett harczolnia a pápákkal. A besam/ini «i; 
gyűlésen llST-ben kezdődött az ellenségeskedés, mikor K 
a pápai kamarás a büszke Bíirbarossát a nagyok jelenlét* 
cardinálisok testvérének s a pápa hűbéresének nevezte. S v 
dött 1 177-ben a velenczei békével, a mikor Barhari' 
Marcobau ugyané Rolandnak, akkor már lU. Sándui i , 
papucsát csókolta meg. A magános askétának nem kellett szé- 
gyenkeznie a bitófa alatt. A pápa erősebbnek mutatkozott, • * 
a középkor egyik leghatalmasald) császára. iS mikor ezt 1 
nem mosolygunk többé Arnold utopistikus törekvéscin, híintíUi 
eszméjébe vetett hitét bámuljuk. 



Ornrtdot/iitr/irr llaml- unil Srfnd-Afíii.i von Dr. Oiloknr l.in<u., i'rufeiMir 
Hii der UnivcraitHt Jena. Berlin, Wilhelin Herta. 1092. 

Míg a történeti segéd-tudományok, nevezetesen p' 
genealógia ápolásával és feldolgozásával évszázadutdc '- 
m;».jdnem kizárólag hivatásszerű történetinik, történrtf,. 
hilkoztak: e század utolsó három negyedében ebben a 
határozott visszaesés állott be; — az e téren való kuli 
feusai, kezdve az egyetemi tanáron, végezve a legutol&ó k 
iskolai tanítóval, a genealógiát gőgös megvet/i mosol vl- 
korlati haszon nélkül valónak, sziűcségtelennek nyils 
Csjűíis így eshetett meg, hogy a herald.- geneal. egy > 
8 a genealogiánok mezején müködö specialisták oK > 
egészítették ki magukat, akiket ex cathedra dilettáns történet- 
írókiuik tekintettek. 

Ilyen viszonyok között már magában véve ajs a körüliuóny 
is Íig3'elmet érdemel, hogy olyan kiváló állásü As t- " ^ : " 
ténetíró, mint Lorenz Ottokár tanár, geneah ké^ii- ♦ 



ftBTtjnerr irodalom. 



eltökélUí magát. Szerzőnek előszavában a genealógia 
iaér^se ti ' 'iliüi esemény száinhji megy; szak- 

le&Iogus ;. pro domo így feMicsérni. *Evek 

ü Boráu BZínzett tapasztalataini írja Lorenz tanár — 
r^rsííMfh^k abbeli uézetembeu, /íO//y a törtmeti tényeknek ma m 
fiai úton való hdifts ismerate t^s Jelen tudása senki 
é< y^K'fiiL* Araoy szavak ezek a bizonyára nem hangzanak 
Oljntn ajakról ; a genenlogiánuk a történet, t'órzskurdnak — 
""^ a2t a helyet, mely a szerző- és liiveitűl plántált földön 
jó régen megilleti ! Csak azon lehet sajnálkoznunk, hogy 
' a latban sokat nyomó szavával most mond először - a nyil- 

elött Íteletet 

Rátérve a kíinyv i ismertetésére, hangsúlyozzuk, hogy szerző 

akli 'pet nyújtani, csak a íjanealogiai 

\, , '--^ ütt világtvrtr'rteti nio mentuinokat \'o\t 

libun szemléltetni ; világos tehát, hogy könyvében egyedül 

rsak a legelöbbkelő souveran házakat sorcdja fel s 

— a könyv czéljának megfelelően - csak azokat, 

_'6ne:iIo|^*ai adatai minden történeti korszakra kiváló 

De nagyon tévedne az, aki azt hiszi, hogy e munka 

íb legyen bár a legcsáazáriabb családokról u 

■-'inyban felvilágosítást nyújt. A könyv kizárólag 

fel^ I r./élra van szánva; a tisztán genealógiai moz- 

;l>an veszi szemügyre, amennyiben az ural- 

^ házasságát ecseteli, a melyek révén egész 

ivok egyik családról a másikra átszálltak. Aznralkodók- 

* Han sorrendjét kez<lve az elaö törzsatyán, a vonal 

I unilkodó nldaiáí*akat, a házaknak összáttekintését, 

n uralkodó tíifjjait, nejeiket és 

k; ell»^nben kiemeljük, hogy a 

■Iben bennioglalt adatok — a szerzőtől követett módozatnak 

^•"""*" '' !''en - kiterjednek egészen napjainkig. Ezek szerint tehát 

'< arra a kérdésére, vájjon táblázatai nagyim sokat, avagy 

j ' , egész határozottan válaszolhatjuk : ua/amí 

sdre! 

De a mit szerző felvett, a terv keretében mesterien van 

^'^- ♦ekintet elegendő arra, hogy az ehígans kivitelű 

I gyakorlottsággal nyomtatott táblázatokon a 

izását, valamint hogy évszázados geneal. 

szerezbessünk. 

tía valamit, ufftf uzt a köriilruényt kell hibáztatnunk, hogy 

.. r..l-l.,l.rr.7.,r,dó anyag felvételekor nagyon takarékom 

iában nem akarjuk hibájául betudni, hogv 

; a Cibü, Faruese, Sforza, Este, Roveré, 



Visconti-családot belevette munkájába, ellenben számom, legali 
Í3 ilyen fontos és érdekes franczía-, spanyolországi 5*tb. !: H 
uralkodó házat mellőzött; — hogy azonban az oA:/j/<r;/épp<íri 
említést se tesz, Magyarország,*) Lengyel- és Oros/'^^ •;.' 
vonatkozólag pedig nagyon gyér adatokat nyújt, hogy a li i!. ' 
államokat (TörökorszAg, Szerbia, Bulgária) egészen mel! 
szerző eldtt lebegett czél érdekében, a legőszintébben SKJi 
Az ókor történetét iskolánk tervéből még nem zárták ki. " 
nagy érdemet szerzett volna, ha könyvébe fölveszi a lev 
ókori genealógiai mozzanatokat; könnyen elejét ve}i' 
ama, napjainkban uralkodó egyoldalú felfogásnak, mintbA At 
ókor történetében genealógiai mozzanatokról azó se lehetne. 

Fölösleges lenne Magyar-, Lengyel-, Oroazorazág éa A 
Balkán államok fontosságáról csak egy szót is vesy 
köTíyvnek, mint a minő ez, mindenesetre tartalma i 
említett államokat; manapság meg, midőn a kelet-szláv i 
már olyan akuttá vált, ez államokról megemlékezni azei.. ^r .. 
éppen kötelessége lett volna. ^^^ Wkutnkr Mób. 

Arnif Vilrinrifi/r. és Arad tt. k. váróit tiirténrtf. írta M' 
/. r/jts. (Arrt/l mirmcgi/r é« Artul «z. h. város monof/ntp/iúí/'n 
I. rÍMteJ Arad i89'2. nagy 8-ath: XIV és 564 í. 

A Itírtéuelem iránti éi-deklŐdés terfogUlásának egytlc 
jole a belyí uiouographiák örvendetes szaporodása. A várnif-^y' 
égyntásntán íratják meg törtéuetüket, s ebeknek 80ru a logtitóblit par bó 
alatt három dert^k truiikával gazdagodott : Gyulafehérvár. Amd ^ 
Pozaotiy városa történetének I — 1 kötetével. A legnagyobb de leghosiWbb 
idökílzt felölelő ezek között Márki Sándor: Arad vármegye c» Arai! 
története, mely a legrégibb időktől (a Kr. o. V. etHKadU!*!) a Uir^. 
táaig (1556.) terjed. 

Hazánk egyik nevezetes terUleténck kétezer évre terjcd$ történ*** 
tükröződik vissza e vaskos kötet félezernél több lapjái-ól. És miiyofi !«»«► 
galinftfi, eaenaéuyekbeo és változatokban gazdag kétezer Cvé. P' "' """*" 
tÍ8 uorazct váltotta fel egymást azon a területen, a gazdag é^< 
Maroa- völgyén, a mely mindig fö országútja, ÖBszekölci ere voli a ti 
alföld » az erdélyi felföldnek. A kökorszaki krítti népeket a Kr. r > 
zadban fölváltották az aranyazerető agathi/iscl', a kikkel * F<ikete*t«i>S*^j 
melletti görög gyarmatok (Herodot szerint) már ále'nk koreakedéat ft*' 
Ezeket a géták vagy dMok nyomják el a olvasztják tuagok ktiz« a i^^ 
atko^ák a hatalmas Dáciát a Kr. e. 1. században. A haresiaa 

*) Legyen íznbacl e belyíit.t niegJ^gyíjznOnk, hogy a 1'- 
előforduló MArtell Károly sohase volt ti-nyleges tniigyar király 
hanem 1295 nyarán halt meg. 



tOrt&kbti mcn»ALOv. 



&t kébaáx év tnalvB a hódító rómaiaké váltja fel ; mígnem a uagy 
hnlUmal átcsapnak a IWnes Dactcunou a a visszavonuló le^Hók 
ihén • TIl »f. \ó{í,f:u gcrmáu fajú ue'pek : vajtd^lolr, gói/<k% gepidák 
aHk el \(iu\*'^yv. lerületdt. Egy BTiáxad niulva a világi-enditö 

H>á hir-H I mngváboz tartozik, melynek romjaiból a kiemelkedő 

ii45p»tigctek egyik legeiÖteljeíbike, a fjiípűlák osztályrészéül eaik 
VI. €iáxad végift^I a IX. elejéig az avarok fUrge lovai ezágoldoztiak 
Amd tifrWgetn ; a* ttvar kursxuk egj'ik leggazdagabb lelete (a s^ent-aunai) 
ik nevezetesebb földváruk, a szent auuai Hrar- 
ij^T^sz jelen ti^keiiy voltáról éldukeii taiiiiakodnak 
( AW iMrodaloiu niegdiJut^tte után a *zitirok' éa hoxar n^pek Ttrlíket^ge leez 
a riilflk, i»;<;kU>l foglalják el a honszerző magyarok. Érdekes, hogy 
i a ma^yarrnl rokon avar ée más (kazár, bolgár) ucpek uráiil hiszi 
• Sándor. 

:^yét 9 a most be]<< olvasztott Zarándot sst. Istváu ula- 

a pof^áuy Ajtony leg^'öau^ae után ; uev^t Márki azt. István egyik 

I {ktlA aerünck ve'lt) voze'retöl azár mar-tatja, nem a azláv hnu! szótól. Első 

^[fkini alapítója azt. GelMrt csaaádi püspök, az aradi prdpostságd 

Aj! aradi os/.ággyülés 1136-ban, 68 úr (a Kálmán 

ijíi) leme'szároltatáaa kimagasló pontja Márki munká- 

featk. \\. Endre korában szinten e'lénkcu vázolja Arad tdrt(íoetét, a hol 

'tUata királyné fejeztette be a templom feldpításdt ; a várszerkezet bom- 

W Arad áa Zaránd t^>rt(^netdbeu is mély nyomokat hagyott maga után. 

;/ az ország egyik részéről sincs oly közvetlen, n»eg- 

todóaítáaunk, mint Arad vidékéről, mert ott bujdokolt 

j< tftrtcDotiróJa Rogcrins mester, s onnan merítette » siralmas 

^nerves tapasztalatait. Ez a fejezet Márki k'ónyvében egy darab 

■nelem. Az új telepítés s a vái-cpltéa korszaka Aradot is restau- 

27, Zarándban 17 vár és erődített hely epUI (1244-- 

t(Srténetének fíibb vonásai ; ogy hoas/.ú fejezetet töltenek meg, 

I k^^pekkel illustntlva. 

tLhsJíth ifluk*~ra\ szól az Anjouk a azok több Aradmegyében székelő 
h^oirirrtnck (a kerekegyházi Laczkfyak, Losonczyak, Aba-nemzetségbeliek, 
|k4dSk a r ■' Miijd a XV fi/.áiíid hőseinek (az aradmegyei fuldesm' 

Ayaifl .'■ Mihály, Mátyás király, Brankovics *jryörgy, a 

ak, iWezytik. ijarusxthyak, Maróthyak, Orszúghok, Bánfyak, 
i János, Brandenburgi Gyiirgy, Jaksicaok stb) története. 
And beniŐ tiletcre e századok folyamán éléuk világot vet a »ki'. 
én iór^^htyhiéM< fejf/.etébou a megyeiség, a nagygyűlések, a 
, az igazaágiigy, istenítéletek, perek, büntettek, az aradi káptalan 
' *aivt hitelt* Urly, adó-, vámilgy, pénzverés beható és tjinulságoa rajza. 
Jrvi..í rovatában megélénkül a 14 aradmegyei és 11 zarándi vároa 
cikhcs a Iwlu«egek betUreudbe szedett hosszú sorozata s ezek 
KOMmaa a a róluk fenmaradt adatoknak vázoliLsa csatlakozik. 

23* 



rMfi 



rAftTMKt'* it>.»T.Mf<v 



A itemsdiégrk; mnjd a nrmfi vmlMuk lj*>lmtó a egyenkint fésxleteJööítlB 
tenetének fejtegetése míg egyrészt hü képét adja Aradmtgye tiraÍT] 
birtokosaágánnk, másrca^t n&gybecsü adalékokat nyüjt haxai irtaim* 
logiánkhoz. A iiojntá^^ az aradi prépostság, a káptalati t^igjai. a fi(e8p«ro»- 
aégek, plebanuaok, sxerzetwrendek s az egyliiizi birtokok rajxa éi öaaz 
lítása — egyháztörténetünket gozdiigítja becses fejezettel. 

Nem marad el a földesúr és jobbágy viszouyának, — ait {kslermeM 
halászat, vadászat, állattenyésztés, föidiuivoléfi, kertéscetv sxolfftofvoli 
erdészet, bányászat — ; azután az ipar, kereskedelem, k^stlekűd&i 
ritajd a művészet : az építkezés, a képírás, képfaragás aradmegyd 
mainak, fejlődésének, emlékeinek beliató és miveltségtUrténetí adatokb 
rendklvUl gazdag rajza, feltüntetnie, az utóbbiak képekkel ilhistrilva 

A h"'zmüveUnég méltatása, a tanügy fejlődésének, ax iskolák kel^ 
kezéfléuek, működésének leírása után főkép az aradmegyei igriczek 
költök oly élethűen elevenednek meg Márki tolla alatt, hogy 8«iu te hallani^ 
véljük kobzaik zengését, Tinódi Sebestyén, Kármán Demeter s Moldov 
Mihály vitézi dalai kíséretében. A fíiruhidi koltlutokbAn a régi IgrJí^z 
elkorcaosúlt ivadékait ismeri fel b írja le élénk ecsetvonásokkal. 

Ezek után tér vissza Márki a politikai történelem XVI. sz. nía 
folytatására kiemelvén a Dózsa- féle pórldzadástjS azt miut a földtnivelök I 
radaltnát irja le, melynek nevezetes része Aradtncgye tcrtilctén játaz^'xlntt 

A vármegye területén élö különböző nemz<'tii*égck (ojagyaro 
szhlvok. oláhok, németek, ozigáuyok)leiráaftutáu a XVI, század barma 
tizedében lezajlott szláv nemzetiségi mozgalmakról ír !< Jovan ezár >ft fakfl 
cinbcr« rakonozátlan hadának pusztításait, pillanatnyi hadi sikereit, 
leveretésUket beszéli el, mindig élénken és érdekcsen. 

A vallásújítás Aradmegyébeu korán megindult lérfoglalÓBáaak 
inutat4lsa utáu Márki er. I. kötetének utolsó fejezete a »három ÁW^ 
követelé3é««rÖl, azaz a magyar királyság, az erdélyi fejedelcmaég et] 
török hódítás versengéséről azól Arad területe felett a XVI. en. ktkaé^ 
Izabella Lippáru költözése után Arad vidéke Erdélyhez csatlakoztk«| 
évtized muIva, az t5f)l-ik évi hadjáratban Arad és Líppn lilrbfc 
kerül a Gyula és Boros-JenŐ elfoglalása után l.'iöíi-ban Zaründ Ih Im 

Ismertetési s nem bírálatot akarván irui, ezekben foglalhatjuk 1 
— dióhéjba szorítva - Arad története I. kötetének tartaloiAu A^ 
mindenki láthat ebből is. hogy mily sokoldalú, gazdag és bec»f>s tartat^ 
fl mennyi munka, szorgalom, lelkiismeretes kutatás é^ tanulniáuy cn 
méuye e szép muuka. 

A tíitm'ntÉuli tS/f, ftitr, erori//. rt/t/htit t'>9f('U'i' (nrr^iéifl'finyrr, 

teli MofcOfI (rt/uf"- IiuiJiijif.it } I/irn mi II.*- l-it Vit-hír f,iiiturii4jiiin//A iit 

Ám í frt 40 K< 

A magy.'ir prote^táiti^ tigyhü/, ir>rt.éii»)tvuek > 
részletét dolgozza U'\ n kezünk alatti mutiku, melyly< 



rUKTtSKTl IRODALOM. 



347 



ncv ismert e««rx/i 6gyclemr(^mcUó helyet bístosít inagMtiak ax 
V^Ubásti^rt^nclirvMc nem tulságoRan nagTszánuí tiiraBságábati. 

A muiikii fÖ cselja, miut czímu \á mntatju, a dunántúli ágogtsi hitv. 

lé cgyhiijt 1598. évi törvenykönyvének isinei'tetéae, mely nem 

^, i.áaii, de inUvel<HÍ(^!)tlSrt(fueti íekintetbíH ia rendkiviíl »írdeke» és 

K*^ kánuntárt betUliii lenyomatban ailja sk«v/ö a dunántúli refor- 

i ••rillot levéltárában talúllmtA a a XVII. 8/á/.ad eleitiröl való 

I ltnrc-f(í!e káiioiitár kézirata után; emellett azonban nagy- 

•fétko bevezetői ríttokexest ád a dunántúli rós/ek k(U protestáns cgyhá- 

tok ke^rU i^ axon kor szokásához képest a szeun^iyeskedés terére 

átr^Mpó hitvita után törtáit különválásáról, Beythc István 

» •acreplás^köl, A különvált ágostai hitvallása egyház szervezéséről. 

Prrk atáii ráte'r as In98. t^vi törvénykönyv (»Canone8, azaz az 

'ktmr •;tet«fnc<\ ti;(tinek, ea tiztessdges magoc tartásának 

.1. .^...iilac HK Soprony Wáraiegyebéli ecclesiac Senioritúl Isten 

ÚKStBMi^re ée ax anyasxentegyháxnacs abbau való tanétókuac opületekre«) 

I ^mt' i/iny ltja, hogy enuok legnagyobb roiize a herczegszöllösi 

^•'- i' kánonokból vau átvéve; nyomrOl-nyoinra kie<?ri és 

Mtnuuija B két kánonus kimyv kr^zotti különbséget, a legnagyobb pon- 

•'•.tk'i'íil tnegjclUii mindkét türvéuyktSnyv oddig ismert kéziratl illetőleg 

'f példányainak saövegbcli eltéréseit ; megállapítja, hogy acsalló- 

'it vallású egyházak e törvénykönyvet csakhamar átvették s 

nrján kiadták. ^R. M. Kt. L 838.^ Végül a függelékben a 

^ kánunnk nyomtatott példányára nézve, rectifikálván Szabó 

" . íi. M. Kt. 1. 136. száma alatt foglalt, de ugyanazon mü 

141. Máma alatt már helyreigazított téves állítását, kimutatja, 

I kánouok latin nzövogü kiadásából jelenleg egy példány sem 

A magyar szövegű kiadás egyetlen példánya pedig a debreczeni 

tár birtoka. Majd ezzel kapcsolatban még több új adatot 

vezetés kánonokra vonatkozólag, záradékul pedig Beythe 

Im«b 1587. évi kátiotiait adja latinul éa magyarul. 

Ston/i három okból érdemli meg elismerésünket. KUÍHzör azért, 

I • dunántúli két protestáns egyház szétválásának történetét minden 

sokkal világosabban, részben új adatokkal bővítve adja 

/or azért, mert az ir)98, évi ágost. hitv, kánonoknak a 

református kationokkal való igen közeli atyafiságára, az 

legelőször ö mutat rá; végre pedig azért, mert c két- 

ti bei'stis a egészen eddig kéziratban lappangott egyházi 

iu)\ct hű lenyomatban az érdeklődő körök részére hozzáférhc- 



munkája azon reményre Jogosít bennitnket, hogy ricvévrl 
in fogunk találkozni a hazai egyháztörlénelem művelői között. 

Rtivisr. KXt.MÁN. 



348 



ltri»Ai.uM. 



Liptómegyc iörzsükö« csolúdjnittak története !6'J€-il tvig. Irfu Síafti 
Bála, L Réss. Bu((ttp(st Wíi'2, ( Köt imity ómat a Turul i'lll é* ÍX. k^í.-U 

Majlúth Béla terjedelmes tftüuiniilnyát, mely a Turulban jelent inftg, 
inoBt kitlöu kUuyvalakjában is kiadta. A Hptúme-gyeí törzsuküe Cítiláilok 
közül 8 neinzctsdg elágazását adja e külotben, mindet eredeti aklovelck 
alapján kutatván ki és irván meg. A 8epere, Bragom^r, ITausc Polkvi, 
Zalók, Serefel, Mílath cs u Hong nemxeta^k vauiiuk e kötetbeu. MiiJlálh 
Bi^la eddig legnagyobbrészt ismeretlen adatok Rlapján dalgoxott e t*p ejtéri 
nagyon becseitek a gem-alogiák, melyeket ö állított "óMSte. V 
maga írja előszavában, dolgozatának kitíÍKott czélja volt okkv 
pókon kimutatni a s7/étágA2ott családok küx'Os eredetét, világo 
helyezni kulturális ténykedését e megye történetének első századaiban 
leszárum/Asok fejlődésének stádiumait megállapítva, clo«zifttnI a téit 
né7.ettíkot. A nagy tudomány ti apparátussal írott tnü meg is fclol c créliti 
H valóban uemcsak a megyei mouographia-irók fognak belőle 
bd/ui, de mindax, a ki kezébe veszi és átolvassa. 

Nogjj-Szolontn törlinelmr.. tll.rétz, t800~lS4d4g. Trkiníeiífi Ar 
Jánoa ko»zoríni kőUA'nk ktixAégi jtgyz^igér*. Irta Rozvúny Gifőrgy. 
Szolrtntdn. Nyomatta *Jt hiadja SS, MH. Adltr Jnhxh J8UÍ. fftr, Xf 
É52 lap. Ara 1 frt.) 

A hus7.oukét év előtt megjelent első kötetet most 32 éve, a i 
dikat 1889-ben ismertettem a Századokban. Kozvány mouogi'aph 
annál érdekesebb, mentől közelebb ér a szerző korálioz. Ez a Irgwja 
ktttet voltakép emlékirat és nem történeti munka. Egy 6gyflní jól 
öreg úr érdekes visszaemlékezéseinek Írásba foglalása. Fö ereje elbesz<í 
sének közvetlenaégébtjn rejlik. Arany János müveinek egj'otlen magya 
2Ója sem nélkülözheti; nemcsak azért, mert egészen odáig, hogy Íd4 
május 28 áig, mikor — íizetéaét meg nem kaphatv^án — Arauy a azaloo 
jegyz^ségrÖl lemondani kényszerült, bőven vaunak adatok e könvvl 
nagy kÖlto életének első szakaszából \ hanem azért ia, mert a e/ 
közt élve 8 a mintát jobbadán arról véve, irta meg annyi ^' 
menyét Arany. 

Nem tudós história ez, de auuál világosabb és egys«erUbb raja 
forradalom előtti községi életnek ; s u ki Eótví!t\^\ a Faló Jegya 
élvezni s érteni akarja, jobb hasznát veszi Rozván-^ ca mun| 

jának, mintha rendszeres történeti munkából akarim lni 

A mostan gazdag Nagy-Szalonla ugyancsak szegény helység 
a XIX. száy^ad első felében. Sokszor kü:&dött Ínséggel és gyakraa 
eltirai csapások. Az 1794. évi szárazság után ÖrDlt gyékénytövet ottck a 
lakosok; 1H05, okt. 27. az éjszaki szél az egész {j;i' 
zaombékos Özednek, s másnap G.'íO odafuladt majl 
ványban ; 18lG-ban akkora volt az árviz, hogy Szalontától a riJszAtg| 
Kecskemétig gabonaszállító hajók járhattak « « r*,h.:v,.i !<<../;; ,.^t.- 



349 



;t, hogy egy Itobttl búzáért egy egykí^blös földet (egy kfttasittr 
. ^...^k «tb. fttb. A legborzasztóbb veszeddlcm azoribAti 1847. 
Htijtotta Sxaloutái, tnidőci 2400 mindenfele épület (kózH^ 790 
• lángok martaléka. Rozványi »7.ó n/erint közli a község 
k azt n ri«s/.4Ít, melyben Arany hivatalosan leírja a csapAa 
cc; » közli igen b^ivea a belyreiilHtás, megsegítés napjaiban 
ftíA fogalmazott crdekeaebb jegyzökönyveket is. E fajta részletek 
jou jó megviiiigítják Oriínvald Régi Magyarországának illtalános- 
rtáptt ui. 

Könyvünk második fele a közigazgatással, a fÖIdesurasáj^gal, a 

az^Hüág^al, iparral s a müveltecg állapotaival foglalkozik. Erdemea 

In^ua biWebbet] h fejtegetni az u. n. paraazt elüljáröaág és a nemes ha<l- 

yi oA közt fennállott viszonyt, melyet 8zerz<í csak néhány példával 

iHUfit BKg. Eí* liuaajnk is aok élvezetest találhatnak effélékben, 

laint [>l ftí uíi. .1 tflrtéoetének elmondása, mint ahogy egyenesen 

u u «rámukra írU le Rozvány a azalontai lakodalmi szokásokat ík. 

^loiita népríbtfli a Körösvidék magyar népének lelke tUkrözcidik : axé a 

ítáffi, miüj vályog-faln iskolájában (a mostani gymnasiumban) még 

fWH^, ojeií zsidAtil U taníttatta fiait. kik<»t pedig cahV. fbldmíveseknek 

wnt; í azé u népé, moly n mjiga anyagi nyouioruuágai közt ísi forrásba 

btUík htoni az ott lakó Amnt/ János, Ssiíáí/yt István. Ladán^fi Gedeon és 

wf László vcrét. 

Stiremből tidvny.l^>m a derék szerzftt, hogy befejezhette majdnem 

ad előtt kezdett munkáját e velent együtt bizonyop.m máaok is 

I tartanak arra az ígéretére, hogy nemsokára közre Ijoosátja Lom/iíiti 

vonatkozó emlékjcgyzeteit is. Dn. Márki SAsnon. 

Litsiit rrdilif^i íii/fi'i. (l'2'.H — 13 í 5.) Rajzok Erdcbj inultjá.húl a kösép- 
itfiok. iriíi Fór AntaL KüUtnlauyotiuit az Erdélyi Mttzi'Uiaeytjl(fl BnlcK., 
S^áfi. fl6. íntutványai VI ÍL kóMéMl, Kolozsvárt, 1891. 

Er.ri n Púr Antal Magyarország egyik legzavargósabb kor- 

■iUoák j '^véuiségct, LaAy.lA vajdát a Keán nemzetségből mn- 

^*}»lw. Az erdélyi vajdai székre III, Endre emelte Lászlót Borsa Lóránt 
^)^» kit később a király kivégeztetett, mert fegyvert ragadott koronás 
^Wlya <A\rn. Lóránt testvérei azután Róbert Károly biveí lettek Péter 
""^M ptlspi^iK í t Az érsek es László közti hosszú viszálkodást, 

"•íjb^n « Hxu- M'vezetea szerepe volt, a sok port, mely ezek miatt 

holtak folyt, továbbá a Szent István koronájának kiadása körüli tár- 
iy«'4w>kat, IjUzIó vajda kibékülését és jó viszonyát Károly királylyal, 
^*^ caak ea a vajdasá^n')! le nem teszi, az 6 és Hai újabb küzdelmet 
lyukkal. F :vt ellenök mind kellr< alapossággal beszéli el 

■**>^. fif^y • \ nlapján: a kérdések, melyeket Pór jeleu 

rt:tt. kuiónosen a genculogiuiak máris több polémiát vontak 
^>.:..f ,,>*^gifl az által, hogy új megvilágitáaba helyezte a 



350 



TŐKTENETI IRODALOSt, 



kútfők szigorú feHiasznáhlsával Láezló vajdát, méltán ell^^ 

a tudós szerzőt, ki egész, specialistájává lett Magyarország t 

ar. Anjoxik uralkodása alatt s az axt megelőző viharos korszaknak < ki 

egéc/ előszeretettel bocsátja kHzre mély alapossággal irt biograplii- " 

tmUteti korszakok kitűnőbb L'gyc-neiröl. Ezen fanulmányával ír r 

Rzaporította a már megjelent dolgozatai számát s csak lihají 

mindexei) apróbb dolgozatok ogy önálló külöu mübcíi is m« l_^. 

TSrténeti tanulmátiyok. Irín Knuéntjti) /)J/uV/. Si/l,xf,J,/rrAr,.u 
SiAmmer Kólmtifíuál, 1892, 350 l. Ara 2 frL 

TudomájiyoH apparatuB iip'lkUl. egyszerű cziczoujúzatiau n; 
megirt czikkecakek gyűjteménye az a könyv, a melyet Ktmémjjt^ ; 
ferenozes áldozó pap közrebocsátott. Tehát nem egészen uicgFeloK^ ozini 
a ^TőrténeH tnnulnuinyok* , mert hitutlmáni/ alatt a hosszas kutaláBDak, 
9Zorg08 utánjárásnak, kritikai méltatásnak rövid, de BnállófeldolgozáslNui 
bemutatott gyümölcaét értjük. Egyszertí rajzok, nagy munkákból i 
VH^1atok lehetnek czikkck, tárczák, lehetnek egyes kiszakított lap 
tarnilmáayok nem lehetnek. Igaz, hogy a közéletben olykor a »taualmutiyi 
szót »rajz< helyett használják: de ez a dolgon mit eem változtat. AbtMiu 
az előfizetésre szóló felhivásbau, mely könyvének jövő születését birdettí, 
a szerző önmaga mondotta, hogy nem akar tudományos lenni. B* ^ 
ezélja í-élvezetes olvasmányt nyújtani a mívelt közrjuuégnek és nv\' 
síteui oly törtéufjlmi események és személyek ismeretét, melyeknek t:ii>-! 
a nem szakembereknél vagy téves, vagy fdliiletes. Bot sokszor a «eiiiiui -; 
egyen lö«. 

Est a czélt elérte, mmí- a czélnak könyve megfelel s . 
szempontból éa i/r/ mérték szerint elmondhatjuk, hogy a Hzerz6 
munkái végrA'U, K Toworitoí, Ji>a./'i/ Miifuiíj/ról, IJ, ./oc^»/röl, Sze>Ji. 
We/in:l^nt/ivö\ és Df ú/cról szóló czikkek az idevágó líjabb irodalom s„.i .; 
kalászatáuak eredményei. A mayf/av yáviláról meg a htifif%Mtié»nU szóló 
czikkek azonban csupán a régi, nem mindig megbízható adatok ^Wy 
ján irvák. 

Egészben véve azonban Knnénijf)/ gyakorlott tollforgató, i 
több helyiitt emelkedett, s kivált a nemzetiségről szóló czikkbcn a 
melegségtől, hévtől áthatott. Itt-ott, mint téli ablakon át a uaptiiigai, át 
rsilláudik kritikai tehetsége is, leendő írói hivatásának ^loga. É> ' "' 
ez utóbbi körülmény okozza, hogy nyugodtan s bizalouunal U^l 
K<inéinjf'ij jóvö munkássága elé, a melynek, mint privát úton 
a legfőbb éa bár lemic egy-idörc ^(fí/cdüli — ezélja: n tr<'j_._. 
Fermcittg jtapok törté itdinéHek m^girá^tt. 




A >Ssi;íiZRdok< inárc%Iii»»Í fiizetííben dr. V'ilrzy Ján«M I iti* 

%K A mi ft bíileadnwtí reszt illeti, n/. nagyon homályo* « i ; , nk, 

^volról sem értette meg. Nem csak nekem, hftnoiri i^iitmgáiiak i« tAbb- 
Or ellenmond. Ejtekröl neonban nem óhajtok szólani. Lapokra UrrJwW 
I5lc8elctj fejteíetéa talán a t. olvasónak Bem let«w»n^k, l)o ann4l fouUi- 
1 a kt^rdí^B tiírti^'ueti oldala. Ez kiválfian ('rdrkli t- foly/)iriií I. olvfto/Wl, 
legyen s/iibad rüvideti helyr*íiga/ítnnm a binlU'i inojjycjíysüÍBX'il 
TájékoziUúl, mert Vácxy sem olvasta ki mlívpmWíl, |wdí(( nií-jt 
találhatta volna, ide irom. hogy nemzeti esame alatt valattM'ly ♦- ! ■ *^ 
<^Ke» ér/ji^»e é^ gondolkozása módját, tbrtt^netíít. valiánit, •/■ 
nüv^^teti^t. nyelvist, irodalmát (írtem. Ez támad fi^l a romfxiló <*• «^|/)''- uj 
!»zme ellen. Viiczy »nimi tndja. hogy típpen a uemtrll r»xni<:, n fmtart/i 
lepett volna fel ellene* (24 7. L) t i. a rt'íormmi'm dUii. Ari bU/,1, 
a >reformatio a nemzeti e«znie izolgálatAba ■z<!K^löít«. K« '^rl ha- 
itién beew^d. A nemzeti ettzme támadt fel a reíonnatlo rflctj. nMrt xAri 
Enrópa nagyobb ren^íc a katholikua valUarAf viMxahost* a Irkkn- 
'ly, a rend, a köziipkovi valláMOí* o>4/;mc nagy nánuH. D« mlodttt mim 
premthette njra, mert a nova idea egy rósxe gy^kwM v«rt a keblckbou. 
XVÍII. «xá»ad üj fwzméjc, ax illuminatiumiM vagy fe»lvíláfO«odia wtén 
prorestantÍBDUis már mint n nemzeti eszme második k<ípviíi«löj« l<íp»tl 
Dl A fclviligoflod/is rszmoje ellen. A katboliciemusi? volt ngyan az ela^Hnítg, 
A jelen Bzá/ad elejcn Í9 sokan tortok a katholikns hitre, azonban a 
jirotestHne ortlindoxia is hatalmas vala. A mostarii reactió idejttn i* a 
katholicismuö viezi » veze'rszerepet, de már az unitáriusok iránt is aparlt 
régi bizttlmntlanság, noha Dehreezen ra<íg mindig tiltakozik ellcMiök ; 
bot ttknrhányiin szívesen látják o nemzeti eszmeben a ma^ar nyidvü 
sidókat is, habár a nagy tömeg nem fogadja be őket. 

A ket eszme üsszeüt közödnek legvilágosabb jele a forradalom, 
Btnt példátil 1789-bea ds 1848-bau. A haicz azonban jóval döbb kt-z- 
Wdtk é» kdsőbben végződik. A mostani reactió er/ía nyomaira 1840 köHll 



352 



T\itr/ 



aknHok, nz új eszm^KBzffelnu't korul bel iil l S i o béri líitóoi me 
Mintegy 30^-35 (ívig küzd egymással n ke't cszmp, ekkúr 
Icgyt'J/te a nemzeti « azóta minden politikai, valláai, nyelvi, 
ptb. reform csak a nemzeti eszme irányában leliets^gee. Ma leli 
volna minden neolngia, a polgári liázaeság l>«.>hoKatala. a vallás-, sajd 
es polgári szabadság gynrapítása, kiterjesztt^sc. az idealia irányú mUv^ 
s/.et, költ^sset, a k'órmondatos stílű elheazéli^s, min^' a Cnrthauxi, hát- 
te'rbe szornlt a Bzocialie, a politikai, a böei óda atb. Ma lelietetlou volna 
kei'eszttilvinni oly reformot, mely megszünteti az eddigi decentralisatiót 
és belydbe centralisált kormány kezébe adja a hatalmat. A mostani úgjr* 
nevetett iskolai reformok, az egya^ges köze'piskola aem egydb, rniut a 
nemzeti eszm(ínek teendő szolgálat. A XVI. sz^izadban az űj mzxM 
behozta a megjavított közoktatást. I.ő70-től mintegy 1650*ig, a két 
eszme küzdelmének vegéig mindenütt kiváló iskolákat találunk, kall 
likusoknál úgy, mint protestánsoknál, a XVII. axázad második feldbenj 
diadalmas nemzeti eszme alatt megazQnik ax iskola annyira követi 
lenni, h tanítás józanabb, szelídebb vs eszszertibb lett. Comeniuü het^ 
javitáenit mindenfele szívesen fopadják, A tanítás mc8t<?r<*i könurtt 
akarnak tanítványaikon, A sok könnyítéssel végre a közoktatás eg 
elsatnyult, míg a XVIII. század űj eszméje ismét újjá nem aUkil^ 
1770. ntún a múlt századi reactio elsŐ megjelenésétől kezdve telJ«B 
zelméig (líiOO körül) ismét az utilitárins oktatás, a sokat ée jól ta 
dívik, e/'Után lassankint mindenfelé elernyed az oktatás, míg a tibrralisn 
új eszméje ismét át nem nlakítja iitilitáríus PzolUjntben. Ma tíjfent 
ernyedés útján van. 

A két eszme küzdelmének éveiben vannak u nagy lyrai költ 
különösen akkor, midőn a két eszme a legerősebb harczot vívja. Ebbe c«ik 
Balassa, Berzsenyi. Petőfi szereplése. Balassa, Petőfi az actio idején sztllet* 
tek, Berzsenyi az új eazmc alkonyán (1776.); 17 — 25 éves kontk ^A 
rtiMzelltközések idejére esik. Berzsenyi tanuja a nagy nemzeti háb 
elméje azután elborul, hogy az új eszme hajnalán ismét magáhox ' 

A reactio megjelenésével találkozunk az igazi elbeszélők áa dr 
irókk.'íl, a l'nri jxnir Vart mestereivel, míg az actio idejének •' 
sziumüirói rendesen czélzatosak é« annyira idealisták, hogy e ti a" 

nem tudnak örökbecsűt tcrcmteui, mert ezek a realismus bizonroe fokával 
járnak. Ezeket kellett volna megezáfolni Váczynak, de hogy tehette róla 
mikor ilyen bohó dolgot mond: » Petőfi épen az actio kellő köMf 
eeík« (248, 1.) Természetes, hogy a ki így ismeri a történeti jelene 
az nem értheti meg az elméletet. Ezért mondja azután, hogy »i 
János ugyancsak az actio korÁ bau írja meg Tuhlí első és harmadik 
holott B. szerint nagy epikus csak a renctio korában léphet fHl.« T«r 
ezetes, mert 1840. után nemcsak a müveit nyugaton, hauetu Dilttali 
füllépett a reactio az újítók ellen a megindult a két eszme harcxa. 
V^áczy állítja, hogy >'örÖamartynak az actio idején irt müveiből 



353 



tizfr tn«tíge. Igen, 1840 könil már tud kiase melogebfa isienni, 

ntriilít? ünneptJlycs éi feii8vgP3, ideálist* éa íírzclmcs. Mennyire téved 

v-oieri a thcoriát, mutatjiík e szavak Í9; >A versalakok 

tjjit már az actiúbau keresi Bodnár b nem veszi eazro, liogy a 

! AiAcktlbau Káda}* a logungyobb reactio idejtiu kezdi új formáit h 

ekkor csatlakoznak hoz/á Rájnis, Baróti S/.abó, Révai és 

t.f A i. olvastS tudja, hogy a ucmzeti eezme reactiója 1800. ciott 

i^rősebb CHatáját az új e^xmújtSvel s lassankint elnémítottn 

Hreg Ráday igazán az actio gj-ermeke. Ifjúsága és férfikora teljesen 

I ÉttíAba upík vílnei'gében pedig tanuja lesz a két eszme harfzúnak 

- a bíráló, uiidöa szememre báuyja. hogy Bodnár a 

reaotio jKingyolaságában keresi, holott asc előbbi lapo- 

i vcactto nyelvet mejatcrkéltnek, affcctálócak, kéuyeskedőuek tiln- 

Ft... t.t . 248 ]) fljj gondosan ololvassa munkámat, többször megtalálja 

laffvaráxatát, de hla* abban a jegyzetben is megvan, hogy J»ez 

I* |*ííi»y' kétiyelniee pongyolasága volt«. (XLI. I.) A nemzeti 

P^-' V . ^^t petyhüdt lesz, mikor vÍ88zaazoritotta s réazben 

oi^ila olvasztotta az lij eszmét, mikor nincs ereje ée szUkségo tcíbbr 

.WuualoL Hiaz ugyanazon lapon mondom a azövegben : >De amint 

rau ay.orílva az actio é« az új egy része vérévé vált u nemzetnek, 

A rcactiű ellentálló képessége, mind jobban elernyed; nyelve, 

ete ellankad és petyhüdt lesz ; mind nagyobb uralomra jut benne a 

a házias, a osaládias. Kezd lapos, pongyola, Ízetlen, miivé* 

il«iií ilyen idííben, ilyen befolyások alatt keletkezett a XVII. szá- 

I adqtoUó tizedeinek kevert zagyvalék nyelve 8tb.« Váczy azonban nem 

' I^Unztl a I' ittal, hanem maga áll »duegy másikkal »Ha'/ánk 

• nÉTarthao tru • t^llatinosodik. mert a nemzeti egyénieég eszmt'j*' 

■ ■■i háttérbe «zorul.< (248. 1.) (Nem akarom említeni, hogy e/, 

-a az éli magyarázatomnak l Bizotiy jó magyar emberek voltak 

y. Tfiköly, Zrínyi Ilona. II, Rákói-zy Fereucz, Bethlen Miklós, 

1 tások f)/ánKit<ati Még Zrínyi Miklós a kiJlliJ ia, pedig rit- 

'ja az idegeti s/ót, egy féllapon (Hadtudom, munkái 81. 1.) 

•'ww^ componály l/tTifAciumj nhMtiimjál, r^Mpublica, ttCi/uútiiüt^ haeredi- 

, bmultut, imptriunif antagnnifiUi^ impcrtumMi elrcíor, ginceritan latin 

il él, Doha a nrtiurít r<}i(^,üxéii ^nzmfjétól duzzadt a kebele. Ks sziiza- 

'v a mostani hazafias pártok szenve- 
lU az idegcu sz^^kat ! Náluk ugyancsak 
. báitf^be a nemzijti egyéniség eszméje, 

(ép próza m^gjclenéaét én a reactio ottlionos, házias tcrmésze- 
trii^outtom. Igj prózábau írják a XV. század legendáit, míg a 
)iHJkj:y' I verslien irja a szent és hazai azéphistóriákat. A7, actio 

ilt f.c*, linaepelyes, méltóeágoi^ ujég pró/ája is sokszor 

< 11 kfínnyed. hú/.ias. otthonos, feszteieu Ezzel talál- 
ok * i iM i'k í» fnofthiniii.il.: liberalia actiójában. Beöthy azt 



b 



354 



hiszi, hogy a nyomda elterjedése volt a s/^ppróxa nicgJelco^Sí^A 
mert a sok olvasó sokat emésztett 4a az írók uem órtek rá 
Bzerzent. Váczynak azoubau iniis véleményu is vau. Való Qgyan, hofCjr 
Beöthynek ^kéi^éifhirül {ffa.zíi van*, de talán Váczy spi- 
széppróza és szép história f tehát kötetlen és kötött el<M 
ugyanazon okra vezeti vissza: »tudnii1lik arra, hogy a prutestáiis tiUím 
eszméivel felszabadalt az ember eddigi bilincseiből, a mellek t-supáu • 
lőlek jövendő életét óvták, az egyéniség természetes, eredeti nyilatkozatát 
elfojtották. « Szóval a te*/ ia visszanytTte a vtaija jttyatf 8 aaséi 
prózában nyíltak meg ajkai. Váczy elí^tt elhomályosul a kénlés: tt. 
tis/táo a dolgot. Az a kérdés : miért irták a XVL század actíójakor luog 
a száraz történeti dolgokat is versben ? Miért irták még a latin prózai Iria- 
tóriákat, szép regényes középkori elbeszéléseket is kötStt előadátbauV 
Miért jelent meg a széppróza csak a re^ictio idején? PoneűttmM a i 
eszme hajnalán jelent meg. Beöthy azt mondja, azért in»'rt sok 
olvasó, Vái'zy meg azzal áll elő, hogy a test visszanyerte jogHÍt, i 
Be(>thynek kétségkívül igaza van, pedig uyolczvan esztendeig a kis .^ 
é» Markai fon és az Europica vatieiason ki vili iiíucs más excpprózAi elli«> 
aaél^ttnk. Es talán nem csalódik Váczy sem, mert a ruformat' "" 
sehol rom volt széppróza, Boocnccio hihetőleg Luther után »/lt 
esztendővel, mikor a test is visszanyerte a maga jogait. 

Ezek szólaüak többé>kevésbbé az elmélethez. Amint a l oii 
látja, a bíráló nem ismeri az elméletet, annál kevésbbé tudott belé 
Az a számos művészeti, irodalmi, erkölcsi, vallási, politikai, tinwátA^ 
.nyelvi tünemény, melyeket elméletem igazohísára felhozok, na 
kikerüli figyelmét, pedig tudnia kellene, hogy ha valamely hypa 
tíz — húsz tiitieményt meg tudunk fejteni, az már nem fóltovés t^bbcjl 
törvény. Már pedig csekély történeti ismerettel is láthatja míndeukl, ' 
mily szépen találkozik az actio és reactío oldalán az idcalismus és : 
lismns, a reform és a couservatio, a centralisatio és a deceiitraliiAtia 
szabadság és a tekintély, a ucologia és az orthologia, a felvilágoeodá^ i 
a/, orthodoxía stb. stb. 

Azután munkám sz'óvegcbcu legalább (izénkét olyan fejtcgct4J» 
melyek az elméletet magyarázzák : ezeket kellett volna einventii é» 
gutni, hog^' megdöntse az elméletet. Helyettük kapott a t olvasó olj 
jegyzéseket és kifogásokat, melyek a bíráló értetlenségére valliiuak. 

Éli Váczy nrat szorgalmas munkásnak, d** gyönge itélotü cmbci! 
tartom : azért nem folytatom az e^yes müvek' és uiUvccskékre vonal 
észrevételeit. A ki figyelmére és komoly tanulmányra méUatja munki 
az miudjár: látja, hogy az erkölcsi világ legnagyobb fölfedezése áll 
melyet a haladó tudomány tovább fog fojlosztcni ; de igazságit «l 
vitatja soha. 

Bodbíjk Zsiauon 



356 



VEGYES KÖZLÉSEK 

_ — Bcnjr* Zataunnu kaasfti püspök tavaly kiadott munkáját, >Cor- 
mely mü Budavár visszavételéről flxól. ntítnettíl 
[A i^t megküld'útte az európai udvaroknak s uagyobb 

kktiak ift Ax utóbbi napokban a tudóé főpap három idegen urai- 
kapott clismerrst munkájáért. Albert száaz király ar. Albert teud 
JWpkcri«ztjnnek csillsgofi rendjelével, Luitpold bajor régens hcrc/eg 
rond csillagos középkeree/tjével a Péter oldenbnrgi herc/,^g 
♦«t artibus* nagy aranyérmével diszítotte fel. A liozxii 
«tt válaszok nagy elismeréssel szólnak e nagybecsű munkáról, mely- 
nemciak tartalma, hancrn elegáns kittlíítá^a ie méltó olismerésbeu 
Ut. 

Bát.« KtBÍnr hkvtklks jkutzőjk. A ui. tud. Akadémia elbatá- 
, tiogy a magyar tíirttTiftírás eme legrégibb emlékének kitűnő álla- 
>ll»an ffiimaradt a a bécsi ca kir. könyvtárból kikölcsönxött eredeti 
l('/injt^ v/erint, photograpbiai úton való teJjoseii hü másolatáról és sok- 
ról goiidookodni fog. Alkalmat ad ezi^el, hogy az iskolai könyv* 
t rfr (orténetbúvárok e nagyéi'dekü codex teljesen megegyező facsimi 
I •>)(>•<'< Anm birtokába juthaösaiiak 8 a/.t n hn/ai törtéuet tanításában 
kíit>M}'ii rtzen-el értékeettlicsi8ék — Tájékozni akarván 
■u(\ö példányok szarna felöl, Aunni/muJi photnip-dpUai fcíadd' 
» ewoael aiáirást hirdet. Egy-egy példány ára, a?, eredetiéhez teljesen 
IWnW swnii kötésben, Icgfólebb 8 vagy í frt fog lenni, sőt ha az 
líláírók ítima. mint rem<^lhetu, pár s/.á'fra niegy, egy példíiuy ára 3 vagy 
(mí. Ez ö8 szeg, otÖleges értesítés után, majd az év- 
kor írsz fizetendő. Az alíiirási nyilatkozatok f, évi 
tkó flf-ikHff a in. tnd. Akadémia Főtitkári hivatalához küldeodők be. 
II»n'»- 'i- az aláírók ftzáoíára készíttetvén, könyvárusi forgalomba 

I »« iitni 

-^OLKTásK (l.*»92. raárez. 28.) háromazázados évfor- 

[•■wjialkjj W igyarorazág szúmos iskolájában tartottak ünnepély e- 

I iti^ •« budapesti paedagogiuin egy kitűnően sikerült Comeniua kiállítást 

' '■" ^— 't. Hírlapjaink, folyóíi-ataink meleg szavakkal emlékeztek mog 

ki a Háro9pataki collegiumot is rendezte ii síli-gette, hogy n 

[■•••.■ji , .u i'.cr'iiti:»k nemcsak a tanításbun, hanem az életben is szerez- 

1 »*./,, TI-- - 'r\<iiyt. Csaknem egyidcibcn három német életrajza látott 

Vrftkóiát Znaímban illnnfratiókkal ellátva. Knyfufrtól Hannover 

Mi^Boben » a harmadik a legterjedelmesebb s legkimerítÖbb KcHcaahUóI . 

• k^ Híő ÜKvesen oaszeúllitott alkalmi imt, ez utóbbi, kimerítő a 

' !i yoa munka számába menő életrajz, mely Come- 

■lét, bffolyánwt korám s érintkezését amaz idők 

^tiltS emtierrivei ré^zfntcaen ismerteti. Kvacsala olvasóink előtt nem isme- 

'!>"if .-"vben közliltUk tőle Uisterfeld életrajzát. 



TARCZA. 



— £n»LioBm hAOtvai BécBben a Matzleiusdorfer temetfiben 
eltemetve. E temető 189á-ben végleg be fog záratni. Becsben alakult ^gj' 
bizottság aiiTiak meggáthiaára, bogy Eiidlieher hamvai ue kerüljcoek i 
köí<ÍB sírba. A bizottság feladatává tette a hamvakat a béc«i körp ii 
temelube £ty.állittatiii s ott a sírt emlékkővel jelölni meg. E czelbúlfelLi;! 
Eadiicber tisztelőit, hogy a terv megvalósításához adományokkal járni- 
jaiiak. AkaJémiánk roárcz. 30-iki üléfio'ben Dr. Jnráiiyi egyei < 
iodttváayba hozta, hogy az Akadémia tagjai egyfelől a slreui 

geinck fedezéacHieis járaljanak adományaikkal másfele Eodü 

káp^t az országos képtár számára feateasék le. Eudlicher tu i ._ _^ 

nemcsak magyar hazafi, /utnem magyar tőrt/netbuifár i» volt, A MonttoteoUk, 
Leges Sancti Stephani stb. kiadásával nftgy ««olgátatOt tett a nm-^ »r 
történctirásaak : e épen ezért felkérjük hazánk törtéuetéuek mireSóii- 
barátait, hogy a nemes ezél megvalósítáaáboz adományokkal júrnljanM 
Az adomáuyok Dr. Jurányi egyetemi tanárhoz küldendők. De táraulatuuk 
titkára s péuztámoki hivatala is elfogadja az adományokat 8 aaokat tj^ 
vánOB nyugtázás mellett Dr. Jurányi úrhoz fogja szállitani. 

— A P0X901ÍTI Kusd TAKAiifeapánBTÁn a történelem iránti érdekli 
sének fényes tanújelét adta. Ötven évoe fenáliíísának jubilaeumát 
ünnepelte meg, hogy keletke/.ésének a fcuaiHásának történetét tne 
8 kinyomatta Ez érdekes monographía — melyre még vissza 
térni — becses kortörténeti fornlsmnnka. Ezen ki\"ül elhatározta, 1 
Pozsony városa történetét is megíratja s e mankával Orhaf/ Tivad 
bízta meg. A monographía elaí) kötrtc most elöttUok fekszik, a niou 
phiai irodalmunk legbecsesebb termékei közé tartozik. KutUu ia fogja 
ismertetni, itt csak elegáns kiállításáról akarnnk megemlékezni. lg 
szépen van illiistrálva térképekkel, a szövegbe nyomott ábrákkal, roflc 
lékek kitütiöen sikerült hasonmásaival, jM sikeriitt kezdő betűkkel, épüld 
rajzokkal stb. s hét táblával, ezok közt Pozsony két régi ! < 

— A PeBTI MaOTAB KcRKSKEr'KLMI BaNK 50 évCS f ( 1 ;dk* 

inúbúl Pólj/a Jakab ismert közgazdasági Íróval megíratta s a bank kiadta 
keletkezésének és ötven éves fennállásának történetét. E bauk uetr«i«t(( 
szerepet Játszik hazánk kuUiirtürténetében. Első volt hazánkban, sSl) 
egész monarchiában második. Még 1830-bau történt, b" \ö -^ 

hazaíioa lelkű pesti kereskedők egy kereskedelmi bank léti fira- 

doztftk. A felségfolyamodvány azonban egyik hivatalból a máaiktja rta 
dorolt, daczára, hogy a bank alapítása ellen nem volt komoly kifogÜ^i 
hogy József nádor, kit védnöknek kértek fel, melegen ajánlta. ő i 
négy részvényt jegyzett alá, s fizetett be, mint egyik melléklet mota^ 
Érdekesen van előadva nz Ügy mir>den pbaaisa, a változtatások, melye 
az alapszabályokon tettek, míg végre 1841. okt. I4*áa V, Ferdini 
aláirta a kiváltságlevelet. KUlOn fejezetek tárgyalják a bank első ezcn'i 
zelét és kezdő koi-szakát (1842—1848). De legfontosabb az özot 
következe fejezet: A magyar jegykibocsátó bank. Tudvalevő dolog, ha 




TtSótkt n miigyar kormáuyuynl, ii kibocaútoit 
fctoa l- it a bauk forgalmának ez íitven év alatt. 

— l: ^F.v taaítóképezdei lanár Egerben következő niegreu- 

t -.'uit tett k^zxé: >DÍceő ezent királyuuk, Ldacló, axenttc avatta- 

tó t^izáxtidoi évfordalati üiiuepe'1/ébex a magam réázdföl éu is 
iTulok a kegyeletes inegetulekez^s szei-éiiy nefelejcsével. Öt ívre 
■ mely Sz<n( Lihsió királtf czíméű fog megjelenui, a tautiló 
km. úgy azouban, hogy a ndp ia élvezettel s baB/^niial 
A tnii Lartaltnát a következőkbeu vázolom : Szcut Láazló mint 
uuk fejedelme, mint aa egyház bű fia, miot bölca törvényhozó, miut 
i c« if^aznágoe bírú, mint a jó erkölcsöknek Bzóval éa tettel terjesz- 
k olíalmiizúja éa pártfogója. — László királyaink. -- 
rfiak) hazáuk történelméből. — Néhány jzó a Szeut- 
r-társnlatról. — £zeken kivUl még mintegy tiz, szent Lászlóra 
«»ó költemény is le«z a müvec«kébeu, melynek ára fűzve 30, kötve 
ir.« A megrendeléuek Egerbe a szerzőhöz küldendők. 

A «inAnitK«iyKi TöntÉNisi.Mt icavuuT niárcz. 20-iki gyülcöcn tár- 

L a várofii hatóeiágnak ho/zá javaslattételre küldött átiratát Nagy- 

a töi-ök iga alóli feUzabadiilá)ia 200-dik évfordulójának meg- 

tárgyábari. A javaslat óliajrja, hogy a történelmi emlékünnep 

ünnepével egylitt jnn. 27-éu és következő napjain tartusaék 

: ;zUlt*st tartson ; a nap emlékére Buayitai V'iueze emlék- 

I., amely kinyoma^sék ck szétosAtassíék ; arany-, ezüst- ca 

nck vorcaeenek ; a vár valamely alkalmas pontján emléktábU 

el ; Ipoly! Aniold nagybecsű gyűjteménye ez alkalommal a 

uagy termében kiállíttassék s ucpUuuepély és diazelőadás 

tJisTi^aijii ita aAoitosMri xivaBLA-x uuLrCiUUM 



■ U»ú6 I 




358 



TÖRTÉNETI KÖNYVTÁÍL 



l '>! tciK'iairi 



— Amjodkori Okmánytár. A Magyar Tnd Aka«1enii* Tmti 
nelmi BÍ20tt8ága megbízá8ából szerkesztette Satjy Imre. Hatodik koU 
1353 — 1357. Budapest, 1891. (A Monuraenta Hungáriáé Histo 
1. osxtAlyának kötete.) 

Emlékbeszéd Peati Frigyes reodeatagnil.^ A rc«k<í ppel. ) Oi 
Tivadar 1. tagtól. (A M. T. Ak. elhunyt tagjai fölött tartott Kmlekb<M>í- 
dek YII. kötet I. est.) Budapest, 1891. 32 1. Ára 40 kr. 

— A RÓMAI KÖLTÉSZET TÖKTÉKETK. Irta Jüht^ck OtUlr, fonütO 

Caíky Gergely. (A M. T. A. könyvkiadó vállalata.) I -II. kötet. Bod 
pest, 1891. 420 + 447 H. 

— A POLITIKAI TUDOMÁNY TÓRTÉTSKTK a?, erkölcstan hox vt 

víszouyában. Irta Paul Junrt, fordította Löriucjí Bt-ln. I. kötet. A M 
Ak könyvkiadó vállalata.) Budapest. 1891. 608 I. 

— A Mauv-aji TölíVKNreoZAS éa Magymiuí'ZLjij; 
l. Ferencz József XVI. kötet. Irta A/dr/rfxiíy B<íla. OyÖr, 189Í'. 8i 
IV ÓB 319 1. Ára 5 frl. 

— Pozsony város története. Irta Ortpai/ Tivadar. Kiadfa %_ 
poxHouyi elsó takare'kp^u/tár. Első kötet A legrt^gtbb idÚktŐl az, Arjríl 
házi kinllyok kihalásáig. A sKÖveg kö7.é uyomutt 37 rajzxal ^ egy ok le 
lini:«outj}JÍseal, valann'nt a szöveghez mellékelt 7 táblával. Po7«ony, li 
Nagy badr. XX é« 384 I. Ára fűzve 2 frt. ÖO l;r. Dísr.köt(»bcu 4 

— Visszapillantás a pozsonyi eleö lakart^kpénxtár Ötvea i 
luüködilaere. 1842—1891. Az igazgatóság megbízásából. Irta 
Játios. Pozsony, 1892. Nagy 8adr. 95 1. Két táblával. 

— A DuNÁNTDLi «ig. hitv. evatig. egyház 169M-ikt 'I 
kOnyve. Istnertcti Moko^ Gyula. Budapest, 1892. 8-adr. 139 L 

— Naoy Szalonta Töbténklmb (1800— 1848.) Tekintettd 
Arany .Iáuos koezorus költőnk községi jegyződegére. Irta fftfcrdny OyOtg^ 
Na^^ Szalontáo, 1892. 8-adr. 282 1. 

Történeti Tanulmányok. Irta Knnéat/fi Dániel. Sark» 
fcjArvárott, 1892, 8 adr. 350 1. 

— Masniciüs Tóbiás fogaága é^ kisaabaduláaa. 1(574 l$7* 
Irta Kroprr Utván. Budapest, 1892. 8-adr. 15 I. 

- Liptómeoye tönEsökÖs családainak Tört*-»i»<'i»' l ".'ii i\r Itta, 
M>i!,lútk B<íia, 1. Bész. Budapcíit, 1892. 4-edr. 101. I 

— A magyar sz^irodalom története, A iegirgujb ((iwnidi 
Kisfaludy Károlyig. Irta Kardo* Albert. Budapeat. I8i<2, 8 adr. 203 
^Az Atheuaenm kézi könyvtára I. kötete.) 

— StfeCHENYi EmlIuckketk. Ünnepi beaséd. ElmondotU 
SiMH;he»yi István azttletése száuidoa ^vfordnlójáu % eopmni irodalmi 
inQvésxrti kiír által rendrxett Széchenyi (innepeit Ff»j/r'<$9*3f F« 
Budapest, 1891 8 adr. 13 I. 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



A NíAnVAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 
is\W ^vi április 7-én J. u. J órakor tartott r. vdl, üUnínek 

'-n roUak : Majláth B<!la korcln5k!etc-, utóbb Pulazky Fcrciioz 
iilntt Barnbiis Samn, dr. Hoiicz ^A6\\ dr. Boi-ovszky Samu. 
ki.-í^iiNÍ Pcraö, Csoi»toai János, Doflfk Croscctis Lajoa, dr. Fojiírpatikv 
íő, ilr. Harnpiil Józ»!cf, dr. KoDiúroiny Audnis, dr. Márki Sándor, 
r Líjióf , dr. Pftolnr Gyulit, dr. SzcndnM János, Színnyiú Jóxsef, Ta^'ányi 
y. dr. Váczy Játios vál. tagok, Szilágyi Sándor titkár, Knras.^/nii 
"^Btí jM^natilrnok, N»gy Gyula jegyző. 

At Htií'.kÖk távolMt^bcn Majlnth B<?la vdl. tag foglalván id ay pjnökí 
l»«ft«l, M ilWsl mognyítja 8 a jegyzőkönyv hilLdosításc're dr. Csánki l.>o/..'?ÍÍ 
1 vál. tagokat k»íri fid. 
.! ti, bogy Ö Erainentiájii Vaazary Koloa l»erc/pg- 
llpíní*, eddig (ívdijas r. tag, 200 frt alapít ványnyal a társulat alapító 
i sorába Kípctt; Zólyom vármegye kíizlinwíge pedig eddigi 100 frtos 
iláfirát azintilxi 200 frtra emelte. 
Kii- >rveiidete« tudomásul vetetik. 

5l /ti az lij tag-ajáidatokat. Ajánltatnnk ü) aUtpílóknl : 

[^toiánnegy** kíizünsc^e 100 frt alapiványnyal (aj. gr. Szécsen Antal), 

l^möuww vármrgyc k!)zu»8«%c 100 frt alapítványnyal (aj. gr. 8z(ícsen 

Aílil), M«rc»r>«T«»rda vármegye tőrvJnyliiitúsága 100 frt alapítványnyal 

'■í Stlíigyj Sándor), Nagyvárad vároa kilzöostígc 100 frt alapítványnyal 

^^ |f 8x(«sfn Autal); h} ,\iu1i}<i.^ nmírjt tutjnhnl ISU2-től : Hiiszka József 

'nfnuu- raj«t»jiúr Budapesten (aj, Rétliy Lásxló), Sziindrci Törljk Fereiicz 

Ti y ,„,,, , ,L :, Budapesten (aj. Pettkó Be'la"), Lakatos Imre kir. törvniydzí^ki 

aj. Dnr^'as Gábor), Cserua Károly fcatö-müve'sz Buda- 

i""^=ii aj. Kaia/ezoii Jrizsef;, gr, Vay KároIyn«í szül. Lónyay Ida Buda- 

^*<^ (nj. RT. Vay Tihfttiio'n, Zubek Andor m. kir. posta-takarckpiíiizt'ui 

**»í BmUpeetoii (aj, KarajiBzon Józaefj, Znbrírzky Ferencz m. kir. udó- 

' IVíA Vi.jtHbáni hivatalnok Váezon (aj. Siínonides Károly), Szombat- 

I. váron VtvíMm'fsfi (aj. Szilágyi Sátidor), Amberger Gyula azont 

'ik Btid;iiM'HftM» (aj. Márki Sándor), I^irr,?i'.k 

írstpn (;ij Márki Sándor), dr. Matt»rny János 

Stí«4M». 1892. IV. Fíi«KT S4 



TkhOB ÉiaTBSiTÖ. 



orvofl AboújSzíliitún (aj. Cxtíkuö László), MajvreKkr Vilmos jc; 
Kocgmin {&}. GyuriiiVa Aiitnl), Veitli József kir. tábltti jotij^gyakon 
l)u()ftpiistcn (aj. Debrec/.cnyi Miklós), Kovács Jilnoa lioiiv«^d száxiuíiw Bi»4 
j>estoii ^uj. Nogy Gynia), b. Apor Ivina ala]»ítváíiyi l»i'»lgy Ahhay|»i& 
(nj. gr. Appouyi SAndor), Bogyuts Lajos vusúli hivatalnok KoloEsván 
(ftj. Dcilek Cr. Lajos). 

Megvúlnsztatunk. 

ii2. Előterjeszti a pHnztArnok martiiisliavi kimutatását, mely i 

ÖBSzfa bevdtíil voU 4/202 frt 90 

> kiadíla s 1.471 > 48 

maradváuy 2,728 frt 43 
a miliez Uo/.záadva a P, IL E. Takarék p<ltixtánifll 

Ailyő By.úiid.'ik szerinti 1,094 frt 91 

kövHi'lcKt, 1892. omrt. 3 l-i«n összesen 4,723 frt S;l 

kt^H/pcit'/. áll a társulat rcndKlkeütlsJre, melylx'51 Nagy-K/íroB vúroí. KM) frt 
Fiilnír vánncgye 100 fi-toa, Múrumaros váímcgyt' lOU frlos, Maro*-T(V 
vármo^yu lOÜ fitos, Nagyvárad váron 100 frtos ils gr. Atidrisaijí 
ÜOO frtosi alapítványa, ösözetien 7í>0 frt beíizet«tt jilapltváiiy toki 

A pón/.tárnok jelcnttjíc ttidootásúl vetetvén, a jegyz6'kí'»uyTliJto < 
tnltaiik ; a tőki^íttondö alapítványokra nc^zvo pedig Imtúrny' ' 
fi kimutatott 700 frt<tn 4'/^ BZ-iiziünkoB adúnicntea rt'gali-i 
kufvóny va.-sároltnsí^i'k, utaBÍttntván av! idiiökscg, begy e határtiynt \r^ 
bajtasárúl a P. II. E. Tiikan'kpi'nztHi- lifiiíii j-zaliáhM/iMÍini 
kodjtik. 

fia. Jelenti, liogy az elniiky'g a f. <-vi 4l-ik jk. pont alflí 
határozatunk nicgfolclölcg 400 frt alapítvány clhvlyuzi^ao iránt uiiu 
idpj(?n intezktídclt. 

Tudoináaúl s/ulgúl. 

Pulszky Ferencz alelnök nirg^IrkczJk 8 az elnöki 87.t*kct clfogli 

54. Olvastatik dr. L'f<ájdtÍ iK'zsÖ, Csontosi Jáiiott tí» dr. Fraku^ 
VilmoB bírálóbizottsági tagoknak kiilöu-kiilon jeloutt»sók n f »Wi jan. JU-<'» 
Ifljárt Hay llona-ftílc 30 aranyas pályázatra t'rkczott /A«Mj/<if/» <!?or>*ii .Aíiiiw 
cifímli pályamunkáról. 

A bírálók egyező vtílerniínye szerint a pályamunka — habár uon 
brfcijozott dolgozat, liancm egy hat fejezetre tervezett monognplii4> 
nak cíupán tórodckc, illetőleg vázlata, — ■ ily alakjában is soent^ 
kreiíliltsí'g^röl, alapos forrás- tanulmányairól tía helyes felfogásúról tíM 
tanúságot, mint^lfogva javasolják, hogy a pályáoó a munka teljes kiilíd 
zásnval bizonyos határidőre bí/assrk meg s részére a jutalom kia 
— a ké.qz dolgozat felett mondandó bírálattól fílggííen cs a pályád 
kitlizü lírhulgv bt l<jegyezt-*9t5iiok felk'telt' itallftl — nyílt pályázat 
bi;it<»HÍtta5«^fc. 

A bírábli javaslatn flfugadlnivni, Iciiti'./hiiik, Ixiijy líaf 




■mm. 



mVATAI.OR fhllTKRrl'O, 



nfíi 



Mk*r«n<l« helcogyiv-cHe után, a ijúlyamli joli|;dfl levele^ a Ifgköze- 

flebb! r. Imvi iHf'g alkalmával fog felbontatni s ugyanakkor » axcrxő mrg- 

bÍKntása cs az új pályázati határidő kitfí'/t^e iránt ia intézkedik h 

55. OlvaAtatik a gazdasági bizottságnak f. evi marti un hó 24*ik4«n 
[tnrtott Üle'sL'ből kelt vt'lonieuyeB jeleut^íse Villányi Alajos társi, tagnak egy 
la társulnt cz(?ljsiirri berendezendő ház t^pitésc iránt b<M»ynjtott indítványa 
I tárgyában. 

A bizottság sem a társulat vagyoni viszonyainál fogva, sem tnlaj- 

Idonkdponi tndományoe ea irodalmi c>',«!Iju)t tekintve, tehát sem gyakoriari, 

[Bcm elvi szempontbiM nenj találván nz indítványt ez idö szerint helvf^n 

vHlún.ak ♦ÍB kivihetőnek, bebatúun indokolt jelcntésí^ixin annak a napirend- 

{t(>I való levételtít javasolja. 

A gazdasági bizottság vőleraénye elfogadtatván. Villányi Alajos 
littdítványa .*i napirendről levétetik. 

56. Olvastatik a gróf Telckí-Okleveltár szerkesztő bizottságának 
If. evi mart. UJ-áu id, gr. Teleki Ge?i!i elnöklete alatt tartott üU^sebŐl kelt 
Ijfígyzükönyve, mely .-szerint a bi/.ottsíLg az oklcvtiitárbnn közzé, teendő 
lattyag »«m remeit bősége miatt czelszerünek látván a munka l>eosztá«ának 
Irredtrti tervet u^niilcg módosítani, n kötetek megszaporítandó sxámát 
ibűrom helyett ölben állapította mog ; továbbá a maros- vásárhelyi családi 
ilevíMtílr nj.ihb átkulatáí?a, az egyes kötetek szerkesztőinek adandó utasi- 
[táfciok » legközelebb a már nyomtatásra kííszen jtllú közo'pkori anyag sajtó 
[alá adása és n kiadványhoz mellékelendő rajzok és fae siniilék irunt 
[ intézkedett. 

iirvendetcs tndomiUúl vetetvén, a bizottság jegyzökönyve irattárba 
|t(Stetik. 

57. Titkár előíerjesKti a M. Tud. Akadémia f. évi mart. 28-án 
ftertott összes ülése jegyzőkönyvének kivonatát, melylycl Jurányi I^jos 
pjlkad. r. tagnak a béesi matzleiusdorfi temetőben nyugvó Gndlicher István 
lliamval átszállítása és egy hox/.á méltó síremlék felállítása ügyében tett és 
láltalános helyesléssel fogadott indítványa a Tört. Társulathoz is átt^'tetik 
\az érintett kegyeletes czélra való gyiijtések megindítása végett. Kéri a 
I válueztntány fel hatul maztlsát, hogy a társulat tagjai körében gyűjtést 
[ indíthasson éa az adományokat a Ssázailak borítékán nyilvánosan nyng- 

ányozhassa. 

A választmány készséggel járul hozzá az Akadémia batározatáltoz 
a a társulat tagjai körében indítandó nyilvános gyűjtésre a kívánt fel- 
^luitaliimzást megadja. 

68. Előterjeszti az Athenaeum részvény-társulat igazgatóságának 

évi mart. 5-én kelt levélbeli szerződési ajánlatát, mely szerint a nevc- 

ignzgaíóság a M. Tört, f'J/i/ra/-/i/,-bMi eddig megjelent, valamint a 

Bbmi megjelenő eliehék, hason-mások, ehromolithographiák slb. ki/árú- 

•8 bívsziullali joLfút f. évi (iprilía l.')ikéfől kezdve út egj' más után követ- 

24* 




3fi2 



ílTALOS ÉRTR8ÍTA. 



kezödvre, eVenVintí 150 frt baezontxrr- s a kellő me^né^ ée gonilox 
feltí^telc melleft tórbe venni kéaz, oly kikötései is, hogy a metMiyibcn i 
bérUit ideje alatt a Tört. Társulat ezen clichéket, lemezeket atb. Mjit 
kíudvánvaiban baexiuilni kívánná, az Athenaeum kötelezve legyen a»ik 
a társulat haBznúlAtára díjtalanul átengedni. Javasolja e mindcu tekíilí 
tctbeii elüny!)fl éa a társalatuak me'g uém\ jövedelmet is nyujtiS ajánli 
elfogadását. 

A választmány rövid tanácakozás utáu, felvilágosltáat nyerv<ín 1 
titkártól arra nílzve, hogy az Athenaeum igazgatósága az / 
Btratióit egy a millenium alkalmára kcszülöben levci nagv- 
iif>ti dÍ8/-niuukában óbajíja felbaszuálui, az ajánlatot elfogadja s a i 
szűTxödest az igazgatóság levele alapján megkötöttnek nyilvánítja. 
A levél az irattárban őrzendő meg. 

59. Vonatkozással a társulat hui^zonüt eves fennállásának 
népiesére, titkár indítványozza, bogy a jövő május-hó 15-jkáu ez all 
ból tai-tandú ünnepélyes közgyűlésre a vármegyék s egyéb törviíuybatóiíi 
gi>k, a minísterek, minísteriumok éa magasabb kormány-hivataluk kU 
egyenkint meghívasaanak ; dr. Márki Sándor {K^dig azon óhajtását fcjtf 
ki, hogy a választmány találna módot benne, míke'p azon tagtársai ulal^ 
kik a táranlnt megalakulásában réazt vettek s annak 1867 óta ta^jiil, 
jubiláris iinnepdly alkalmával valamely illö kitüutet^sbeu rvsxesít^e. 

A váluüztmány mind a kct felszólalást helyesléssel fogadja a mv 
bízza az elnökséget, hogy mindkét irányban eaját belátása eeerint, 
liatáskördbea intézkedjék. 

60. Jegyző bejelenive'ti a fíiggÖben levő tárgyakat: 
n) A f. évi 10-ik jk. pontra vonatkozólag a titkár jelenti, hogy 

néhai Szabó Károly, Hunfal vy Pál, Wenzel Gusztáv és Haan Lajog fek* 
mondandó emlékbeszédek megtartására az illető felkért vál. tagok min 
annyian szíves kédzeéggel vállalkoztak 

Tudomásai szolgál. 

b) A f. évi 17-ik jk, pontra nézve a pénztárnok jelenti, 
hitt'huf/i/tHÍtUiirft't fizámlakontfv annak idején elkészült s a válóba 
Utasításának megfelelően vezettetik. 

Tudomásul szolgál. 

ri A f. évi 43. b. jk. pontra nézve a titkár jelenti, hogy mird 
társulat a Szitzadok-nok teljes példányával nem rendelkezik, A táisoU 
kiadványai a vatikáni könyvtár számára még eddig meg nem kllldetlK 
tek ; azonban épen most van alkudozásban egy teljes példány ir 
Dobrowöky könyvárussal, s mihelyt azt megszerezheti, az idézett jk. 
alatt kelt határozat végi*e fog hajtatni. 

Tudomásul szolgál. 

Ezzel a folyó ügyek tárgyalása befejeztetvén, — 

G1. Hu8xka József tanár mint vendég, felolvassa OritameptAk 
<uíafnh o ma<ftinroh /l,ifő'rit^iK^t/ftn czímü, síáinos rajz tíd fénykép 



HIVATALOS ÉBTESItÖ. 



363 



t^AÁTu) illoetrált értekezését, taeljbea kiválóan ft székely kapu-boltozatok 
ovnaaentikáját bmerteti és elemezi. 

ITöbb tárgy Tiera lo'véu, elnök az UWat feloszlatja. 
Kelt mint fent. 
Jegyzetté 
Majlátb Béla 8. k. N agy Gy ula s. k. 

mint kor-elnök, jegyző. 

Palaaky Ferencz b. k. 
ehiQk. 
-_rint i 



Hitclfiíítjílk : Dr. Cfáuki Dezső «. k., Dr, Kotnárorny András s. k. 



JELENTÉSEK A BAY ILONA FÉLE PÁLYÁZATRÓL. 



I. 



'fii'innií 






Itun3n(ii Conlu JáiiOH': cziiiiu |»ul>auuí felett. 

A pátyiizó mil, hübíir c-nak töredék s illetve tervezet, szerény nézetem 

Ti£t ji^l»T) alakjúban ie nyújt fogalmat az egé<iznek értékéről. Meglátszik 

"«l^f, h"ev v7--f7ű Trrír eddig Í9 alnposan foglalkozott tárgyával. Helyeaen 

t't, iíineri és használja a ril vonatkozó teljes kútf<5- 

tl tannskodik, hogy gj-akorlottahb íróval van dolgunk. 

Üíiil hogy résxletekhe büCJ«álkoznáin, részemről kívánatos- 

5z«*rz<3, njíinlat.ihoz ktii)e.st, a mű teljes kidolgozásával 

íján — megbízassak, n pjílyadíj kiadása a teljes mű fíUÖtt 

■■>'i\ t"íl*?lvvn függővé. 

lhi.laiKi(t, li92. febr. IJ. 

D r. s d n k i Dczaó s. k. 
bíráló biz. tag. 

II. 

Tijixtelt Választmány í 

' '' lloutt-féle p.llyadljru az idén: Corvin János élete^ külőnus 
•nfrn, czímü pálvtvkérdés volt kitűzve, melyre egyetlenegy 
j*iya.x.- '.'tt. 

y ukn tudományoi értékéről .szerencsém van a következüket 

Miadflni*kc]Stt bátor vagyok kiemelni, bogy a beérkezett pályamonka 

'■.rozat, lianem ei:y hat fejezetre tervezett monographiának 

'l a píllyHZó azonban csak az l'HÖ fejezetet (73 ívrétíi 

i? ' ' fv II., III., IV., V. és VI. fejezetnek csak a 

VMÍait < I rövidsége miatt ki nem dolgozhatta. 

-^ tehát elvileg határozni kell a fölött, vájjon 

» Imiji: tukA alnkjában is, mikor a hat fejezetre ter- 

■wwBítt !i I- j.-jiet viin kidolgozva, egyáltalában bocsát* 

Uuaék'i- n nt'Hi teremt-e a választmány a jövőre praece- 

dmati ii . ,_ jgrnphia helyett befejezetlen töredéket bocsát 

AJnllrott, tekintve a bemutaiolt Mredék tudományos értékét s azon 
lyt, hogy a pályázó pályamunkájában a kiadott forrásokon kivűl 

SrUAPox. 1892. IV. PítzuT. 24* 



364 HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 

a kiadatlanokat is kritikával használta, nevezetesen használta a müncheni 
Ilunj'adi-levéltár okmányait, továbbá a bécsi udvari titkos, az országos és a 
múzeumi levéltár forrásait, melyeknek átkutatása sok idOt és fáradságot 
igényel, de melyeknek felhasználása az ügy érdekében fölötte kívánatos^ 
bátorkodik ajánlani, hogy a bemutatott pál^'amunka jelen töredék alakjában 
is pályázatra bocsáttassék, mert a pályázó történetírói felfogása, forrás-, 
kor- és tárgyismerete, a munkájában nyilvánuló tudományos készültsége, 
módszere és atilje elég garantiát nyújtanak arra, hogy a pályázó, ha a pályá- 
zati határidőt neki egy évvel meghosszabbítjuk s ö a pályamunkát a bemu- 
tatott tervezet keretiben teljesen ki fogja dolgozni, irodalmunkat egy becses 
történeti monographiával fogja gyarapítani. 

A nélkül tehát, hogy a jövőre praecedenst akarnék csinálni, bátor 
vagyok indítványozni : hogy tekintve a pályadíj szerény voltát, és tekintve 
a pályázó töredékének tudományos értékét, változtassuk meg a zárt pályá- 
zatot nyilt pályázattá és bízzuk meg a pályázót azzal, hogy egy év lefolyása 
alatt írja meg Corvin János életét teljesen, s ha ezt a választmánynak 
benyújtotta. — azon föltétel alatt, hogy a bírálók észrevét«Ieit figyelembe 
veszi, — adassék ki neki a .*Í0 arany jutalom. 

Jelentésemet a n). t. választmánj* szíves jóakaratába ajánlva, vagyok 

Budapesten, 1892. márczius S-ikán 

Csontosi János s. k. 

vál. tag, 

mint a Bay Ilona pály.imunka egyik bírálója. 

III. 
JeleutóH a »Hiiiiya(li Corriu Jáiu>s« <*zíiiifí pályamiiről. 

A pályamunkának kidolgozott első fejezete i^gy a történeti kutatás, 
mint a folfoecás és irály szempontjából kiváló műnek tekinthető. A további 
fejezetek vázlatos tervezete biztosítékot nytijt az iránt, hog3' ha azok U 
kidolgoztatnak, a befejezett mi'í történelmi irodalmunknak minden tekintet- 
btíU díszére fo;í válni. 

Kzek után kívánatosnak tartom, hogy a Történelmi Társtilat választ- 
mánya taliiljon módot - tidán a luilyadíjt kituzu nemcslelkű úrhöliry bele- 
egyezOsél kikérve — a jiitalomösszeget a pályázó részére biztosítani, » 
níL-nnyibon bizonyos hí*t;íri(leiír a kcsz müvet beii\'ujtja. 

liótiia, 1892. mán-'/ius 12. 

F r a k n ó i V i 1 m o s s. k. 
vál. tag. 

F E L II í ^■ Á S. 

'J'iírsulatunk a folyó éviben az ügyi'ond 59ik szakaszának megfelelőleg 
Kci'könyv-et ad ki, mely már a legküzel<,*bbi napokban nyomtatás alá kerül. 
Ilogy azt mennél ]K>ntos:»bb és megbízhatóbb munkává tehessük, kérjük 
mindazon tagtársainkat, a kik folyóiratunkat vagy egj'éb kiadványainkat 
liiírmi tekintetben (ozím, rang, állás, foglalkozás vagy lakás tekintetében) 
liibiis czíiiiszaliigűral kapják, hogy alnlírt társulati jegyzőt a hibára tigj'Cl- 
meztolni s vele helyes czímöket a folyó (íjtrilis-hó végéig levelező lapon 
közölni szívoskedjeiuk. 

Nagy Gyula jegyzőt 
< R\ula;>. sí, I. Vár, Országos Levéltár). 



Ptó OHOSZ í;VK-r»XVVRK KVSZÁMÍTÁSÁR('»L. 



ulc 



A történelmi segi^dtinloinúnyok úllíiláhnn szólva — 

I #d»lí|í mííí tíf m nagyon fojiudtok ki OroszorHzágban. A tmlimul- 
ott caak & mult, vagy helyeseblien a XlX-ik század 
• •j" '•'v.ui)(li)tt; íílomu tikálatok, szigorú mudszer íiiányoz- 
''''mloüt seniniiből kellett előtereiijteni. Azután a birodalom 
''rjcdí^Re, részfti történeti fejlődésének különbözősége, az 
teljesen ismeretlen és kiadatlan források gazdagsága, 
iz álluMii*, klastromi-, városi- és magán gyűjtemények 
Ij.i voltak elrejtve — mindez mirtdenek előtt a források 
;íjynrsabb közzétételét, és általános feldolgozását gyak- 
I Indotnányos módszerek rovására követelte. 
i munkára csak késrdíb bOietett gondolni. 
Bnnek folytán az érmészet, oklevéltan, palaeographia, tör- 
Tüldrajz fe két utőbíii mégis a legjobban kidolgozva), 
'.ii. nem voltak az általános kutatás tárgyai. 
lOroszorazágban tebát története kortaiiílról egy speciális 
'"'íb «inc8. V Egyes megjegyzések az általános és részletes 
^ 'í dolgozatok ogy vagy más esemény vagy 

í illetölog mind az, mire támaszkod- 
IMtufllj. K|^y bty.onyo» Chavnzky adott ugyan ki kortani táb- 
IMbiia »rArt de verifier les datos' módjára, de ezek már régen 
bitek meg. Nem igen terjedtek el, nebezen kapbatók s mint 
1 láUzik, hamis alapra vannak fektetve (a mi legalább a 
xcziasi évet illeti). Kunik ismert akadémikus hasonló, de sok- 
' ' ' Mái már rég megszcrkesztvék, legnagyobbrészt 
on tudja, mikor fogii:ik megjelenni. 



f;;>.f.;. 



M Hint |il. Knauié. 
ISsiuMiB. 189*2. V. FOxKT. 



95 



3fí6 



K% r^RORX fcVKÍiNYVRK 



A kortani kutatás általános nehézségein kívül az oro 
chronologia k/'rrlése még egy különös nehézséget támaszt. RcgeH 
fiklevelek igen jelentéktelen száiiihan maradtak fenn. Az évkönj 
vek, mint tudvalevő, reánk nem eredeti alakjukban, haric 
későbbi XTV— XVITI. századi átiratokban és átdolgozásoké 
maradtak. A későbbi leírók és átdolgozok az eredeti kor 
adatokat néha érintetlenül hagyták, néha az előbbi kórsa 
mitáííból a később elfogadottra, még pedig gyakran igen hibási 
átváltoztatták, néha pedig az eredetileg datuni nélkül készül 
dolgozatot egész önkényesen évek szeriíit osztályozták és érd 
\w\ látták el (a galic/iai volhyniíjí évkönyvek). Világos tehá 
hogy ily körülmények az orosz chronologusok felathitát ifi 
megnehezítik. 

Az orosz történettudomány egyébiránt már régakövetk«» 
eredményt állapította meg. 

A régebbi időszakban egész a XIIJ. század első felé 
mind a polgári életben, mind az annalistikábai\ uralkodó 
víílt az év kezdetéül márczius elsejét tartani. (Márcziusí év, i 
év Ádámtól.) ') Az ezen által-inos szabslly alóli pár igen riti 
líivétel bátr.(n a bizanczi keltezés közvetlen hatásának száuiíthaj 
be, mely, mint az orosz egyházban is szokásos volt, a szeptembti 
évet használta. így pl. Olyeg szerződése Bizáuczezal (642tl. i 
szept. 2-án) kétségen kívül Byzánczban készült és irali 
hasonlókép Mánud püspöknek a smoleuszki püspöksr 
levele (6659. év. 14-ik ind. szept. 20.) ily keltezéssel Ír 
ezen eredetileg görög származású püspök pai-ancsára (^tfiiio.ineHd 

IS'L. AkiHMI. Ht"H>pHHOCKII»n.. I. N. 4.). 

A XlII-ik század második felétől elkezdve a papa 
befolyása alatt, melynek kezében központosult mindinkább 
irodalnn működés a mongol uralom alatt, lassan-lassan által;intí 
használatba jön az egyházi bizanczi szeptember 1 -vei kezdődő é| 
A márcziusi évet kiszorítja idővel a szeptemberi év, JJe 



*) Ez vilrigomtn kitűnik ubból, hogy az évkönyvekben b jitDaárii 
leliraári e»etnéiiynk uhhoz az í^vliez vannak «zátnítvii, nnilyhejr a kí>Kv<>Ufl 
nipgf»l/5rrt (If'czeraher f»!»eiTiényei, ellenben r márcziusbnn lüTténtek (keídeu 
irtl, nwmcKak márc/iují 'i.'i-iktUöl fogvn) minden ogyes «v kejulétáre vanti 
ti ve. Ax lannan Rnnan<'iíttii>ni«: a m.-irni. 2rí-től kpjt<Kl*lő — sob 

vn|i (>ro«(Xi^riiX;ígb!in iUv:itOH, 



iVSRÁMi TAKARÓI-. 



367 



atítraíusl év használata m^g egész a XV. század kezdetéig eltart, 

I is, Cifpriati metropolitft (*[- 140íj.)» a ki Tirnovo-h^j\ 

Mban szíiltftett s nagy befolyása volt az irodalaii működés 

ujabb fHleDdlilést'ro, u szeptemberi évnek adja a határozott 

- Nnvtjoi'od és /*i2A"or-l)an, melyek inkább önálló és 

-. íi w,- /.ország haííyományaival jobban összekötött életet 

rftík^ a rnárcziuai év használata majdnem függetlenségük elvesz- 

tfiíílXotgorod 147H, Pszkov 1510) fenmaradt. 

Természetesen annak eldöntését, vájjon melyik évkönyvek- 

Ica s ezen későbbi korszak melyik eseményeire vonatkozólag 

ÍMiXüftlLatott a mtii'cziusi vagy a szeptemberi év? részletes 

'kra kell feuutartaui. 

.•obezehh a második kérdés: Vájjon a raárcziusi év előbb 

i^Hj később van-e a szeptemberi (tí hónap) és a januári évvel 

(lO, ületre 2 hónappal) öaszehaflonlitva. Például :i 0917 ki 

irczitiai ív lehet : 

1. A szeptemberi évvel összeliaauiilítva : vagy 
flj t szept. év 6917. 1-só raáreziusától ö91Ö február 

-áig, vagy 

hj 691*. iiKin z l-tul 6917. febr. 28. 

2. A januárinsi (a Christo) évvel összehasonlítva: vagy 
a) » januári év 1409. márcz. l-t«'íl 14lü. febr. 28., vagy 
h) 1408. márcz. 14öl 1409. febr. 28. 
V.ten két számításmód ép egy év különbséget teszeni. 

.\ uii egyházi időszámításunk legtöbb és leghivatottabb 

MBiarői és minden szaktörténész azon véleményben vannak, hogy 

*' ":■ • nir listikában az els/5 számítási mód volt divatos, 

i iw >\c/Ánsi évek f* húnappnl később kezdődnek, mint 

tuherí évek és 2 hónappal később, mint a januári évek 

U t>'Jl»-ik njárcziusi év = 6917 szept. év első márczinsá- 

jlAl69IB. február 'i8-ig, az 1409. januári év márczius 1-től 141 o. 

rehniir 28-ig.) •) 



•) Ili'|t<»i>oiniiKoiri.. Ilj)iuinjj,i Hp<r-MHrMli4Mi*HÍ<^ Btlj. Vagyis Pere- 
Ax «rlh<Mlij\ t'j|f^h;Í7J».Hn eJfo]fadott idűsztirtiftilN '^Kabályai. Meg- 
' ' it. 

hy » JofUiríf'wU iainer^Uk Ur^baii 1^50. L könyv. Kindtit 

26* 



368 



A 7. ŐRÖS?! fcVKONWFIt 



A másik, fle igen kevc'ssí? elterjVtll, v(i-tn.ii> i, 
említett Chavxki/ védelmezi. Ezen ( Jhavsky éh kevés 
történeti kutatásokban nem voltak felette jámtosak. Majdiií 
kizárólag theoretikus feltevésekből indulnak ki. Arra fektetik] 
legfőbb súlyt: njárczius 1-je az egybázi hagyományok szerig 
Ádám tereratetésének napja s ezért az időszámítás márcz. 1-j^| 
kezdődik; csak Lat hónap mnlva következett szeptember és obi 
kifolyólag minden szeptemberi év hat hóval később kezdőd 
yuint a márcziusi év (tehát ezen vélemény szerint a 691 T-j 
márcziusi év = a szeptemberi év 6916 márcz. 1—6917. febr.l 
a januári év 14<»H. nuírcz. 1 —1409. febr. 28-val.) ') 

Annak eldöntésénél, vájjon ezen két vélemény közül műi) 
a helye.s, arra a kérdésre kell ügyelnünk: Alikor k^z^fiklött a mé 
folyó 19X28=532, évből álló XlV-ik nagy indiclio (ii 
circulus Paschatis, magnus cyclus solaris, periódus Victoriána 
mely a görög-keleti egyház területén az időnzámitás alapja ve 

Ez a XlV-iknagy indictio tudvalevőleg 6917. márcz. l-l 
(5:iÜX13=69l(i.) kezrlödött. Már most 6917. márczius M 
mint fenébb említettük, lehet vagy az 14ö9-ik, vagy :•-' 14"'^ -1 
luárcz. 1-je; melyikre esik tehát valósággal? 

Hogy ezt eldönthessük, tudnunk kell elébb, mily bétkd 
napra esett mindig a nagy iudictio első évének 1-ső márczíti^ 

PoifOtlin : K«t^ilji«ok, megjegyríítek t's p1^a«lá8ok az oi-ok?. ii%rt/'n 
bíSl IB.'iO. IV-ik kötet, imlienür.ky a moszkvai tűrt, *•» r«ígé»/.<fti tír* 
fulyúirttUíbiin IiySo. Víl-ik könyv. 

Enc/clmanyi : Kortnni kutatjUok a XIII. sziizadi otoítz é« HÜivAn 
t^net Díezején 18.í8, 

Bonnel: Henrik lett fejetlelem kortana néliány orosjt kr^'Dlka i»1őnii^ 
lidtílrnritsával (az akadéinia l^Tilletíns Ijiut. philol. XI. kAúHM nj^yi 
>M^langeíi RuHses* II- jk kötetében). 

Knnik : Az oros^ törUmfti í-Henn^nyek kort: t = • > ' •• -'■■ 
Bonnolnek litUviín-oro./. kortaní tábláihoz letl m 
kisebb katatílsai a tndoToAnyos rtkadémta 1 -Kii é^ ..-,,> ,.,,.i...>..*..i^ % 
sf-'lmftliche Memoin'njpíben. 

Kzen véleményt küvetik aiz oro«z türténelir6k, unf^^ vr^r,. 
B.julftjpf, Szolovjef, BeHztuzaef-Rjninini Dovajwkij és líiUIien 

') Chavsky munkái : 

a) Kortani táblák 111. kötet 1848. 

h) Csodiilatos vita a moat folyó ]8&t-iki márrxiiisl 4vrfil 1650. 

fí) Tábliik ax r»ro<)z évkünyvekben előjí^vű iWiiXiinii ^tttok tii 
9sá«ára. I85e. 

d) Orosz ppryhAzi is vilAgi n.aplAr«)k |8&n ; 

mint tübb kfívésbbé fonttw miívei in. 



Í"AbARÓl,. 

vagy csütörtökre? (az utóbbit véli Cbftvsky). Első 
Üíeű BUIT. luárcz. l-je=1400. míírcz. l-jével, a második- 
- 140Ö. márcz. 1 -jövel. 

Az li1t«táno8 ogybázi hagyomány és pedig nemcsak a 
ti, hanem a mint látszik nekem, a nyugati egyház is — 
zm l-jével kúti ünsze Ádám teremlt'sét és Úgy hiszi, hogy 
Am ftnteJctn született. Egész természetes, hogy ez az egyházi 
IlDía id«3sz>imít."t8 meghatározásánál is alapul vétetett. 
Eí az elméleti bizonyság az elsu vélemény mellett. 
Forduljtitik most t\z orosz évkönyvekhez. Mily hétköznapra 
mttaz ö adataik szerint 6í)17. márcz. 1-je? 

Kzt'U kérdé-s kutat:lsáuak Knnik egy rövid, de igen beható 
"'^*''! szentelt (a közoktatási ministerinni l857-ik évi folyó- 
it, június hó, H8H— :{9<MU üldiilain) ily czím alatt (magya- 
loljrüjjfy bizüMjHtig ti rra v^zve, hoijif a most foh/ű XlV-ik natjy 
^imttk a vilwj teremtésétől való ft017-ik vuh'cziusi és azep- 
^ri cte unin-zlns í-léu (-., juliani naptár 1 409. márczius 1-éu) 
í kezdődik. 
Küjiduhiaiés támpontja a napfogyatkozás, melyet az 1 10»I. év 
l6-í*ui szerdán láttak Európában. Az orosz esillagáiszok 
Dítása szerint ezun elsötétiilés középideje Novgorudban 9 óra 
^ |w:i volt reggel. 

Az oro.s/ évkönyvek, a tioirzkiii J l.és i\^, a novgorodi I. a 

Jíotí és a Nikou-féle ezen napfogyatkozás idejének a 13914, év 

i Ifi-át mondják. 

Ezen adatból kiindulva, Kunik a 6914—6917 évekre egy 

■• lllít ösgze és idézi az évkönyvekből az összes helyeket 

* márcziusi miiul a szepttnnlnu'i évek szerint számítva), 

[a hoí nemcsak a hónapszámot, hanem egyszersmind a hét nap- 

1 ' Mind ezen évkönyvi adatok összevágnak az ö nap- 



Ksen naptárból kitűnik, hogy Ö917, márcz. 1-je tényleg 
Bken Tolt és következéskép tl917. márcz. 1-je ^ 1409. niái- 

l-jévi.'!. Ez a történeti bizonyság az első vélemény mellett. 

Uy liizonysjígok, úgy hiszem, kétségtelenné teszik, hogy a 
bal említett 3 általánosan elterjedt első vélemény — hogy t. i. az 
roezorszógi márcziusi év hat hónappal később kezdődik, mint a 



370 AZ OROSZ ÉVKÖNYVEK fcVSZÁMÍ TÁSÁBÓL. 

szeptemberi, s két hónappal később, mint a mi januári éveii 
dődnek, veendő alapul az orosz évkönyvek időszámításánál, 
magyar történet szempontjából is nagy fontosságú. 

Meg kell azonban jegyeznem, hogy néhányszor kivé 
egyik-másik orosz évkönyviró (vagy talán a későbbi 
gozók) Chavsky tévedésébe esett ; pl. a ktevi évkönyvek 
Xll-ik század eseményei egész sorozatául az évi adatc 
egységgel nagyobbaknak vannak véve, mint tényleg '. 
(6630, 6629 helyett). De errül talán máskor, bővebben. 

Petrof Eiii 

♦) Örömmel közöljük a jeles orosz tudósnak éppen a milleniuir 
szülödések alkalmából is korszerű czikkét. Petrof úr társulatunk 
magyar nyelvet is bírja s a múlt évben hosszabb ideig tartózkodott 
ban s kutatása eredményeiről jelentéseket közölt az orosz foly^irtt 



NÉHÁNY MAGYAR VONATKOZÁSÚ ADATA. 



Szent Kirill találkozása a majjt/arokkal Kiyrnhen S56-ban. — 

11 r'lf*trnjzjÍTiiik 17 kézirata közül ugyan egy sem régibb 

1. (le ezen másolatok igen régi följ<3gyzésok után kéazül- 

i-; már az 107í)-ban írt orosz Sburnikhan a követke- 

iatjuk Kirill életrajzáról: j>Hallga8sátok sz. Vuzul, 

ajii 82, .Tjinos, sz. Kirill és számos más szent fértiú élet- 

j.iv. > Ha tebát Kirill életrajza már 1076-ban ( )roszország- 

Vítn i« íl volt terjedve, bátran állíthatjuk, bogy a nevezett élet- 

' i' ryzéMC, kevéssel a nagy szláv apostol halála 

I, tehát bábozás nélkül egykorú kiitfönek 

itijiik. — Kirill*) a kazárok megtérítésére indult és útköz- 

ryniben találkozott a magyarokkal, épen ruidőn imáját 

el , a magyarok farkasüvöltéshez hasonbi ordítással ') 

á és agyon akarták <*»t ütni. A szent férfiú azonban 

I' 1 nieg. hanem tovább folytatta imáját és bevégezte 

I' f ; a magyarok ennek láttára megszelidültek és útitár- 

uv„. .,^. uLt szabadon bocsátották Kirillt. 

A magyarok ekkor Déloroszországbau, az ligynevezett 
fLebediábun tartőzkndtak. Valamely csapatjuk fíJlhasználva az 
Imát, midőn a kazárok ogy krynii várost ostromoltak (ezen 
iostromáról is van szo Kiiill életrajzában,) a kazároktól 
JcnUl, a félsziget fosztogatására indult és ekkor találkozott 
rrrillel, ki ft 56-ban utazott át Kryraen. 

KlpUfzUUtak viint az avarok, »«; hiriik. f<e hamvuk ucm 
%nr<ídu — Ezen közmondást idézi Nestor a legj égibb orosz tör- 

•J Bodpuskij, O vrt'meni proiíchoíilenija •lavjanskich pisjmen 
tVft 1855. 

•) Botljiiniildj, ítenija v Imp. ObSö. Ist. i Drev. 18tí3. H. 

■) A i«A{rvArok harcíi kiíilttisúról LintprRnd (t. 972) is tesz említést: 
»Kx *.»ram purlo verő tarpis et diabolictt iiúi, hűi frcfiuetiter auditar.« 
lilU(KMt. Lib. U. OAp. 30. 



OROBZ, SZBRlí firs BOLaAM KŰTFÖK 



h'iiitiro ij. 11 13.) Ugyanis clöa".lj:i, ho^y uz :iViirok Icg 

(lul jelieket,*) kiknek nejeit négyesé vei vufíy ötösével koc 

fogták és ugyél) kegyetlenségeket követtek el rajtok. A/, avíir 
magas testalkatúak és gőgös terniészetflek voltak ; de Isten 
iitolsó szál emberig kiirtotta őket. A krónikás azután így fo| 
tatja: >Mai napig közmonJás Oroszországban: Blpujtzim 
mint az avarok, se hírük, se havivuk nem maradt. < -) Az aviir 
nevo tehát az oroszoknál ép oly közmondásossá vált, mint niásu 
a szodomitáké vagy a vaudaloké. Azonban más szláv népeknél] 
íonmaradt az avarok emléke, csalchogy sokkal jobb érteiemi 
Ugyanis a cseh és lengyel nyelvek manapság is az avar névij 
jelölik HZ órkis szó fogalmát, nevezetesen csehül ohr, leng} 
oihrzíjm óriást jelent;*) az obrin szó az orosz nyolvbeí" 
jelenti azt, a mit az obr a csehben vagy az o'brzym a lengy 
E két utóbbi kifejezéshez akárhány hasonló példát találhatii 
azt hiszem, elég lesz a sok közül egy-kettőt felsorolni ; ilyeue 
a középkori német >lIcuTh:u , HUucn* (óriások. tulajdoukéj) huuc 
továbbá a bolgár népmondákban előforduló latinok és belM ^ 
kik abtt.t mindig óriások í-rtctnek. Nem lesz érdektelen 
jegyezni, hogy az orosz közmondások kiapadhatatlttn kinc 
bányájában igen sok történeti vouatkozásiit találhatunk, így 
Hívatlan vendég roszabb a tatárnál ; Ür a házában, niint a khJ 
Krymben; Tönkrement, mint a svél Poltíivániíl (1709), 
francziíi a varjúnak is örül (1812) stb.**) 

A népek rs ni/elvekj«ffyzékf. — Kzen XI 11. századbeli boIg 
nyelvemlék az egyes népeket különféle állatokhoz hassű 
Az idegen népeket mindenkor és mindenütt szerették egy€ 
tokhoz hasonh'tani, így pl. az oroszt medvének, a francziát kai 
nak nevezik és rajzolják; az angolnak tréfás neve .lohrj Bq 
azaz Bika János ; a perzsák egy iráni néptörzset kurdnak 
farkasnak neveztek el és ezen elnevezés általánossá lett. Azi 
tett bolgár népjegyzékben előforduló nevezetesebb összehasü 
tások következők : >A frank oroszlán; az alamann sas; h »zü 



') OrosK néptörzs Volynjbau(Volhyiiia). Ax uroíiz lcróiiik>ik(itin SuC^ 
cmlittt>tnek. 

*) Ljetopivj po InvrenUevskotitu >pi!»ku. Izdnnie archeologi-.-i i 
kunimiAKÍ. Sanktj>et«rhurg. 1872. sir. II.: >Pogilio&a nki Ohrje, jrhi^- «£ 
plüiueni ni naslje<lka.« 

*) Krntkij slovnrj sesti slavjanskich jnzykov. Hpbg. 1996. 
60 i 2T2. 

*) Iliev A. Blgarskitje prjedanijc XA ispttlini, nArjeJeni 4»Utii i 1 
Sbornik x» narodni umotvoretiija nnuka i kni:%njuii. Knig» III. 179. ( tV» 1 
Sortja 1890. IHWl. 

') Istorii'cskajii ChresíoniiiiijA po roNskoj iloveanofU » ••jft | 
najfal áo novjejáago vremeni 8tr. 54. 



M 



ttr. orosz vidra; a bulgiir hika; u szerb 
f bagoly ; a mut/t/ar hiúz ; ;i küri párducz ; ;i tatár 
Eariiczéu vadkan ; a török kígyó ; az örmény gyík ; a 
ilamb; a litvíín bölény; az oláh macska; a zsidó l>orz; 
Jlíjín hiíd ; az egyiptomi kecskebak ; a csorkesz bivaly ; a 
' róka stb.*) — ' 'cndű, hogy a bol- 

^örogök u IraiiC/' -(tek ;it ;i néiiietok- 

' ük alaiuaiiii elucvezését ; továbbá, bogy a szászok alatt a bolgá- 

' '>yk kizárólag a német bányászokat értették. Ezen 

i I a Balkáiifélaziget toriiletéu, legelőször Boszniában, 
>»'n tűnnek föl, ido Kulin bán által Magyar- 
ok níeg , *) Szerbiábn a tatárjárás elöl nienekül- 
>k Magyarországból, különösen pedig Erdélyből,") 
.n.iiy*) szívesen fogadta ökct; c/cn szászok munkálko- 
táii e.^akbainar virágzásnak indult a szerb bányászat, 
iwd)ijci ja Novobrdo volt. 

A orofiz folihajz magyar vonatkozású részletei. — 

vagyis joblian mondva a moszkvai birodalom leg- 

pe a XVT. század végén Karamzin szerint 

uralkudása idejében (1584— lőÚS) készült; idővel 

lavult és hasznavehetütlenné vált, ennélfogva Mihály 

lti-15) a térkép luegujítá&át rendelte el, ekkor 

készült ama térképp, melynek ugyanakkor szerkesztett 

i legrégibb orosz földrajznak tekinthető;*) ezen leirás 

. tervrajz könyvet «) név alatt ismeretes az orosz föld- 

A .k, nuii hazájukban való letelepedésük előtt szá- 

kig lartozkoillnk a mai Oroszurszág területén, nagyon ter- 
etc« tehát, hogy sjtámos helynév tartotta fönn emléküket. 
^627-bt'n készült orosz térkép leírásában előforduló, magyar 
8ú folyó-, begy- és városnevek közül nevezetesebbek a 



ry- 



xon a 



^frin folyócska, a n»ai charkovi kormánykerUletbeu, tehát 

ridékon, a hová a történészek egy része Lebediát helyezi. 

LTgyaiiis a charkovi kormánykerületben szintén van egy Tiebudiu 
prfl Táros (jelenleg járási székhely), csakhogy ez a Lebedin 

ky ilfvvu. pwiuunictvi Jiboslov. TI. 733, 
^oalciveriskih nuvaea. 
. lovuiJüvii^ IstoriJH Srpekug n.trofla. II. l>tli. 
í). 

k Böli's Konstrtutin (t 1219.) által «zfr- 

> It íVnn az utókor sK.iniara. 
r.ri'vn ílí ili-íívnJHJa karta rotrsiJRkaRo gosudarstvii 
ije í spisannaja v kuigu 1627. goila. Smiktpeter- 



l/.Uúlii'.- * Uify)*;.. 



374 



OROSZ, S7.ERB ÉS BOI.QAR KÓTFÓK STB 



város as5 1627-iki térképen nem fordul elő; 1660. körül említUs 
tik először, 

Ugra folyó,') a okií kalugni korináikykerületí»cn, Kíil 
Vorotiiísk közt ömlik az Dkáha, moly utóbbi folyó uicntéi 
doroltak u mugyarok Débiroszors/.ágba. 

Lehedjanj város a Lehedjanj folyócska (a Don mell 
folyója) mellett a tambovi kormány kerületbea (járási székhel] 
Az l(i27-iki térkép leirásában csupán ezen két >lebed*-b'" 
zett helyuf'v fordul elö ; Semenov földrajzi szótárában *| 
következők találhatók : Lebediuo tó (novgorodi kormány- 
ticbvini járásában,} Lebedino falu (kazáni korm. spassk; 
sában,) Lebedincy falu (kievi korm. berdiÉevi járásában,) L'l fi. i 
(kievi korm.). 

Mazarnv juH, A nevezett térkép 1627*ki leirásában olvns- 
hatjuk : *A Kuma folyó mellett a jobb parton, 7 tatár ; 
Maiarov jurt« ; ez alatt kétségtelenül a sokat emlegetett M 
város romjai értendők. Ezen romok a stavropoli kormány 1 
pjatigorskí járásában, a Kuma folyó jobb partján, Pjatigor>Ki"i 
északkeletre 124 verstnyire mai napig láthatók, 

Ba»kirtj. A magyarok eredetéről írt könyvekben 1 
nyomon előforduló baákirokról az l627-ki földrajzban e/t a 
juk: r>A Bjelaja folyó torkolatától fölfelé, az Ufa folyó mmdkct 
partján, az Ural hegyokig élnek a baskirok, kik mézzel, hallíil, 
vaddal táplálkozuak és szántóföldeik nincsenek.* A biuAkirok \m 
Perm, Ufa, Vjatka és Orenburg kormánykerületekben 1 
területük tehát összeesik az 1627-ikivel. Csak az ujabb I 
kezdték nomád életmódjukat félnomáddal fölcserélni. 

Kumnn, folyó a mai kubaui kerület nyugati rés/.on, i 'tj. 
és Kubán folyók közt. Ezen név kótségtelenííl a magyarokkal 
rokon kún nép emlékét viseli. A régi orosz évkönyvekben :i ' 
polovci név alatt fordulnak elíi, do azért gyakran kuuiatu-l 
neveztetnek.^) 

Kurgan. A nálunk oly sűrűn előforduló kún- vagy k 
mok hasonmásai a déloroszországi kurganok ; közülök az '. 
leirás néhányat külön névvel is megjelöl, ilyenek pl.: / 
kurgan (a mai charkovi kormánykorületekben,) Izjum k . 
(a charkovi korm.) Dumoej kurgan (a kurski korm.) Elkuvntskij 
kurgan (a doni kozákok földjén). 

SzAMOTA IstvAH.' 



») Ugra folyó 14üa. is említtetik. Ijjetopisj po aktul, xpi^h,.. 
*) Semenov, Geograliceskij 8lüvarj. III. str 18 -'20. 
*) I/jetopÍ8J po lavrent spisku, str. 424. 478. 



MAGYAR-LENGYEL 

rABUrS KRJNTKEZÉÖEK A XV1--XVIMK SZÁZADBAN. 

-- MA^ol,lK: ws. «f.íFBJBao KÖZLEMKNV. 



Afásodik vult a nemesi osztálynak társasága {Secunditni)^ 
a tógás deákoktól saját törv<5nyeik különböztettek meg. 
1 ak n ni:ígn;ísok *) és iipinesí^k ííai s a felsőbb iiyilvá- 
ikriak t /-t'rtioneíf inihlicrtcj niinök : a bittan, bölcsé- 
lástan sat, hallgatói ós néhány föktiutpoesist tanulók, 
i^.ikok közé nem is vétetett be senki, a míg legalább 
lg 14 tná«odik deáki társaság (Sfeundani) törvényeinek 
* " Icivéve a Tordáról jötteket, akikre e törvények 
wi . ki. E társaságnak is külön számvevője (E.rarfov) 

»«!(, jtiii :*/. etkölcsök felügyeletére külön egyéneket rendelt, a 
Itokaiuuhwztókat s a törvény megszegőit följegyezte, az elitélte- 
^1 büntetést fölvette, a hibázok megfenyítéséröl 2?Iatfae ratio' 
nm atrat s szombatonként a saját törvényszéke előtt egycnet- 
lenkftblknek törvényt szolgáltatott. A pénzbüntetés a társaság 
W' 1 1 fel. Az erkölcsök nemessége azon fő tárgya volt 

» t : ^ iiyeinek, a mire a tagok különösen előkészíttettek. 

Az egyik társasághoz (Coetus) sem tartozó (Neutralista) 
w eiactoroktól fíiggött s korbács alatt állott. Ezek a syntaxistáíc 
*»My.t4ly;U)«d lépU.'k ide s hittani jelöltek vagy poesist tanulók, 
rhilornk és logikusok voltak, a kik nem szándékoztak a második 
'^•^u^.^íZ t.i2Íáv;i lenni, níliázatnkra nézve semmi törvényök nem 



'I 'J'urtéjitíJiiiikt;; iiil, Imgv II. JAnoí (Zíigiuoncl) kitál^- nlntiaz ország 
■Wi*i l/iblmvírM tmttiiiiusokkíi lettek, .s meprimracltak h KVll, srÁznt] 
M fiíjVdelinek koráijj:, sőt azon túl is uokáig. E nagyok 
, kir. lielytartó, Bt'keH G;ispár, Obakj' Mihály én 
i", Pókai Jakab, Nisovski Szaniszló, Kendi Ferenez 
(iüfgely, Mikolrt Pörenoz, Uocskai György, Székely 
I ipjf !. ii-m, Öíilfft János, Kovachó^zy Farka8. a tiverőfiek, 
riulan u\ii*i)k, Hist. Eixlcsiast. sat. Lib". I. VoU 1. 098 — 728. ü. 



376 



u \(i V V K-i.r.vr. V ki. in ii \ k l ils fcli i S'TKT.ZK - 



Vült, csak crkölc^icik íeddhctlciiscgc kívdntutoU in 
az előadásokat szorgalmasuu járják, s ümiepn;i[' 
tiszteleten legyenek jelen. 

Az ezen ^ilóliak raind osztályosoknak (dotsisíar.) ncv- 
tek, a felsftbb osztályoknak sogécltanáraik ( CoUahoratorrs) \ 
a syntíixistáknak, etyniologistáknak ós kisosztályl " 
magán tanítóik iPraeccptor,) a kik oktatták akez«i 
te») és elemi tárgyak tanulóit (Ruflimtntuiae), 

A szolgák 6s alamizsDagyűjtök (Servi et Menff'--^'^ 
három utolsó osztályokból tétettek, különböző előmen 
rint. Az alamizsnagyiijtök saját tizedesük fDecurio) : 
tak, a ki az iskolafónök szolgája volt. Ezek oly szegi 
gyermekei voltak, a kik szolgálattal keresték meg tanulásuk i 
közeit, a kenyeret az eklézsia polgáraitól Lázról-liázra já 
gyűjtötték ÖS3ZC, a mészárszékben búst vettek, és egyik hííxti 
a másikhoz vitték, a míg akadt kegyes szívű polgár, a ki 

napra meglVízotését Ígérte Az iskolába a vagyoncsakn 

ételt hordottak be, a Szamosról, mely a váron kívül, az iskoláft 
nem messze foly el, vizet ; szobát, keraenczét és udvart sepert 
s más hasonló szolgai munkát végezve tartották fenn maguk 

Az iskola minden polgára őzen t:írsaságok és osztály 
valamelyikében élte át tanulói évét. Panaszos ügyekbon a rectíi 
hoz fclfolyamodni mindenünnen szabad volt, a ki tiszteletreméltó 
tanár ős hivataltársaival itélt az eléjök folebbezett ügyben. ') 

A tanulók eszközei a XVI— XVII. században SYÁuUly 
sajátságosak voltak, mint a kor erkölcsei, az iskolai s/ 
tanrend. A királyné és fia adományán a az orsz.'ig k 
mén kivül — arai fennebb érintve volt — tetemes 
részesült nz iskolai ifjúság az ottani gyakori országg}.,. :..^., 
melyekre besere^lett az ország szinc-java, leggazdagabb s kg- 
generosusabb főurai. A deákok olykor a fejedelemnél ' ' ' ' 
tisztelkedtek, fejc<lelmi ajándékban részesülvén mind^ 
fölkeresték s megtisztelték a király tanácsosait bármily vaii 
voltak. Ezek közül egyik egy alkalommal a magyar deák-. .. - . 
2500, a szászoknak — mivel kevesebben voltak - 1500 la. frtol 
ajándékozott. így különböző ünnepélyes alkalmakkor, mo- 
zcíkoD, temetéseken más mágnások is tekintélyes összegeket ; 
A városi lakosoktól szintén — minthogy csaknem az 
város unitárius volt — különösen a karácsoni ünnepek ^ 
köszöntések alkalmával sok pénz gyűlt össze az ifjúság r< 
A XVÍl. század első felébon Mikó Ferencz unitárius '" 
tanácsos temetésekor 3M0 frtot kapott a deákság. A ' 



') Ilist. Krrlrslost, sat. Lib. 3. Vol 3. 1,16—17. II 



VI*— y 



RKAXADBAN. 



Btési pénzb/H, ii négy nugy ünnep alkalmávnl a templom iijtfijú- 

Hl gyűlt persulypén/hől, sziireikor a patrónusoktól síjámlékozolt 

_lustpf'iizböl ismiH sok került össze. Kzí üzoni F. István egy, 

íi hajrlani id('ikl)t'»l fenniamdt s az eklézsiia patronnsaihoz intézett 

aíregetö levélb*")! 6.s gyííjtu könyvből biigyta onilékezetben.') 

A kolozsvári felsilbb iskohlnak nagy nevű rectora volt 
bitáriu«t püspök Enyefíi (György, a költő, bölcsész és tíieologns. 
íki egyszíTsmind pap és liires ogyházi szónok volt. Jellemzi a 
t>rt és a XVI. század utolsó tizedeibon élt kolozsvári tanuló 
JiSságot az, a mit 6 egyik egjházi beszédében annak raagavise- 
éről s ruházatáról raegrovólag mond. »IUik — úgymond szó- 
Dk — hl »gy kiki az ó rendé szerint való öltözetet \iseljen. Mint- 
egy azonban ennek egyéb rendek között esze veszett, szintén így 
egyházi rendben is. A deákok tagjai az eklézsiának, szükség 
U a-z ö reridjekröl is szólanom. Nekik alázatos és az ö rendj«,'k- 
illű rubilbnn kellene járniok. De tnit látunk? Bizony sok 
ikot nem lehet a katonától és udvari szolgától megismerni, 
lémely közöttük oly friss, oly czifra, oly nagyra tartja magát, 
így annál már többre menni nem lehet; a tógát kurta dolmány- 
jral eseréli fel, csizmáját íelvmis/a, hogy ó is kopogjOT), mintha 
amár czipellósben nem járhatna* Ugy látszik — jegyzi meg 
fzoni Fosztó I. — hogy akkor az unitárius deáknak is, mint a 
Ifholikusnak ezipellöst (papucAot) kellett viselni. *A müszerű 
lllérnak megkell ugyan lenni — folytatja Knyedi püspök — vagy 
liot egyéb, vagy nem, haját is úgy fel ny Íratja, hogy .alig murafl 
f feje tetején tiz szál, a mely bizonyára semtniképen nem illeti, 
zi hiszik, igen szépek vele, nem gondolják meg, hogy a ki eszes, 
^vcti és csúfolja, némely boszaukodik, némely ugyan szidogatja 
j érette. Azért ha deák vagy, viseld ruházatodat úgy, mint deák, 

ía azt mondod : nem leszek én i)!ip, liogy mindig úgy járjak, 

liát miért eszed meg az alamizsnát, a mi azoknak való, a kik 

2olgálui akarnak Istennek házában? Bizony úgy kell járnod az 

kkolában, míg ott laksz, ha szemérmet tudsz, mikor aztán Iwir- 

ilnezadt^sHágra, számtartóságra v;i;íy egyél) mívre Uíégy, járj 

li módia, úgy a mint kedved tartja, nem tiltja meg senki; de 

[míg az oskolában vagy, nem illet meg a müszorii gallér. Deák- 

ik és ])apnak azért — így zárja be feddőző beszédét a püspök — 

rt rendi szerént való tisztességes ruhában kell járni, mert az 

8zi őt díszessé.* *) 

A krakké)i lengyel egyetem ia nagy liatással volt a magyar- 
jrel rokon.szenv erösbitésére. Már 1482., 1433. majd l.'>0<i., 



») fíüit. Kcele»úifií.mt, Lib. I. Volnrn. l. 5i9— .'.20. II. 
•) Hifif, I(>chftutHt. nní. Ltln I. V.>l. I. .'i20— 21. II. 



378 



FA 11 1 1 IS KHIM K l-'/K'vV K 



1511- 12 és 1538. csak Kolozsvárról számos iíjn tauulta oltj 
felsőbb tudoraúnyokat,') s a reforinatiónak és az miitáriu'8 ; 
valiánnak mindkét országban törvény áltiJ elismertetése önká 
kínálkozó alkalmat iidott an'a, hogy Lengyelt' 
luíiárok hivattak be Erdélybe, főképen K<-; 
Erítólyböl felsőbb tudományokra készülés végeit szintén í'ölk 
restek a raoowi virágzó unitárius akadémiai főiskolát a mfj 
ismerkedvén ott úgy n classikai, mint a lengyel irodalom tern 
keivel és azokat magukkal hozván: Erdély és az unitárinsí 
tudományi szinvonalat általa emelték s a műveltséget t»?rje 
tették. Rakow amaz időben a lengyel unitáriusok Rómájánij 
főiskolája lengyel Atlienaeuek mondatott - írja Lubienic 
ídi;íkoson Lubientciiis) után gróf Krasinski — európai hírű tud 
tanárai voltak : RuaruSf Ontorodus, CrdlÍH», Winsowall, Ía 
nicki ; az iskolában nemcsak unitáriusok, de protestitnsok 
katholikusok is tanultak, a növendékei száma ezerre ment. Ezd 
kivül liires iskolájok volt: Chmidnik, Lubartow, I.tlklftvi^ 
Bercgteczko, Kisgidjin községekben, nagy egyházuk Hakotch 
Lullhihíin, Smigdhen, Cznrkowhíin, Saudecz városban sat.^ hii 
tiibbnyire a lengyel főbb nemességhez tartoztak.*) 

A két nemzet között századokrm át fenállottpoli^ 
kezesek, a magyar és lengyel jellem, véralkat és közinl .., 
azonossága iránt bő felvilágosítást adnak részint a felolva 
elején érintett munkák, részint a lengyel és magyar nyomtnt 
más történeti forrjisok. Nekem ezekre kiterjeszkednem az íj 
és tér kímélése, valamint az ismétléstől óvakodás nem enge 
Szakemberek ismerik s kétségkívül használni fogják, Atme 
annak előadására, hogy egy a világtörténelemben is ritkán 
fordulö esemény Enlélyre és kivált Kolozsvárra minő haii 
gyakorolt. 



V. A leiiiível uniUirinsok kiü/.t'i«'>(' iia7-ajukÍHÍ| líHío-bun s hnlHTJ 

lMÍoi:a<ltatá>iUk. 

Ezt a megszégyenítő tiirelmetlenségi tényt sok lengyel 
német egyh.ízi t rhen hagyta. Én érínlvei 

tíirvény keletke- : a lengyeleknek az érái 

magyar unitáriusok által miként fogadtatását a fennebb en 
lett Uxoni Fosztó István kéziratban levő egyháztörlér • 
alapján, azon második teljesebb példányból, mely az in 



*) KUcnsxMr /.i?í.h/í<. (>k[i-\cit. íl. It-'l. 726—27. 11. 

•i dh. Krofinjfki : r.é'Sihirhte ant drr R^ormntion la Pol*n mL 




A XVI — XVII. SZÁZADBAN. 379 

másod k<ízből, vásár utján hirtokomba jött s <5n a székely-kereaz- 
turi kö/.éptanodúuak ajándékoztam miiulen unitárius gyűjtomé- 
nvenimel együtt. 

16r)8. niegszüntetví'n a lengyel országgyűlés a vallások 
viidosi'gét biztosító tüi'vónyekot, az unitáriusoknak — mint 
. vuu-íokn.ik és anabaptistáknak az országbó! kiutasítását 
i H.íjílütta, bárom évet adva az áttt^nii nem akaróknak javaik 
'i; dúsára, s követeléseik fölvételére; ez idő alatt biztonlét igér- 
totett nekik, úgy, hogy se bitöket nyilván ne vallják s ne ter- 
', 98 az országos dolgokba ne avatkozzanak. De később 
ki országgyűlés két évre szorította az időt, s erre egy 
ín ilyi rendeletben kiníondatott, bogy IGGO. jul. \i\. minden uni- 
tiiMUü, u ki a katb. vallásni át nera tér. az országot büntetés 
nlatt hagyja e!. IfíGl májusban a harmadik kir. rendelet adatott 
ki a közíiatóságoknak, a törvény végrebaj tását szigorúan meg- 
hagyva. Következése az lett, hogy nz unitáriusoknak vagy valbi- 
sukat vagy hazájukat el kellett hagyni, elvesztegették vagy bará- 
taikra bizták vagyonukat s csoportonként távoztak el Porosz- 
országnak Lengyelországgal határos tartományaiba : 8ziléziálía. 
Marrhiába. a brandenburgi tartományokba, Hollandiába és 
Hvájczba, legnagyobb részök - *ÍHO tagnál nagyobb csoport — 
"Erdélybe Kolozsvárra indult, Magyarországon át, melyf»ek hatá- 
rára alig léptek be, rablók támadták meg s mindenükből ki fosz- 
latták.*) Az itt kétfelé oszlott bujdosók egy része Teleki István 
Hhédei Fereucz magyar főnemesek pártfogása alatt telepedett 
aeg, a többi Erdélybe ment, a hol unitárius magyar és szász 
stvéreitöl szeretettpl fogadtatott.') 

Az Uzoni F<»8ztó-tele kézirati történeti mű itt veszi fel az 
Bemények fonalát, s a száműzötteket Magyarország határán ért 
balesetet, Kolozsváratt fogadtatásukat s az országban több 
helyen megtel epedésöket így fűzi tovább. 

»A kirablás — írja Uzoni - Przipcowius lengyel író 
szerint a német császári katonaság által történt, s a jeladás és rá 
Ösztönzés Lengyelországból, a szerencsétlenek üldözőitől jött. 
Ark«j.'*i Tegző Anna, Hints Mártonné, kolozsvári tisztes uri no 
is megerősítette ezt Uzoni előtt, mint Árkoson élő Pilbart nevű 
öreg lengyel menekülttől így hallott tényt. Ez eset és az Erdély- 
ben a fejedelemválasztás miatt dúló belháború u bujdosók közül 
sokakat Porosz- vagy Lengyelországba visszatérésre birt. 



') Slanislai Lubinniecii : Hi«t.o»-ift Reformfttlonii Püloniap aat. 
«?«— 2íí3. 11. Gi\;í Krasinnki idésteü. műve 324 ."125. II. 

*) AuguBztinovics Ftíl cuUtkr, tekintettel a lengyel uDitáriiisok tüi-- 
l^netire. UtiKogány Árontól. Kervszt/tiy Afngvelii }nnti IV. kőt. 22-2.S, II. 




Az Erdélybe érkezettek sorsát megemlíti rtWiden Lul' 
cius,') (le rííRzletesen s hitelesen adja elő az UiUl. márcz. 
Kolozsváratt tartott unitárius zsinati főtanácsnak a köri espei"^ 
sí'klioz int<'zfitt ;«rija körlevele, melyben az egybá/.ak liívr Tí 

udásra hívta lel »Ezeken kivíil — igy liangzik a 1.' 

míg egy dologról kell irmink. Nem lesz titok előttetek, hogyai 
kedves lengyel atyjínkfiai, nem bűn (5r vétek miatt, de az által^ 
vallott isteni igazságért hazájukból száműzve, javaik nagy veJi" 
lyévol sőt elpusztulásával külíinbözö országoklia merií^küU 
Nem kis részök hallván a mi lelkiismereti szabadságunk hír 
melyet ez országban Isten kegyelmibből élvezünk^ hozzánk jí 
szándékozva. Máraraarosba érkezett, s mielőtt az akkori e.rdélj 
f(^jedelen»től - a ki Kemény János volt — és országtí'd szabad 
bemenetelt nyertek volnn^ kevés ideig ott tartőzkodtíik, ^ 
- a kik közt tisztes úrnők s szemérmes bzíízek is volt 
csaknem mindeti javaktői és ruháiktól, a testüket fedő 
megfosztattak s kiraboltattak. Ezek nagyobb része a riii 1 
gyelmesebb fejedelmünk engedélye következtében*) Isten kegyein 
által segítve, hozzánk megérkezett, s mi eddig _ '" n| 

szerint, a melybe ezernyi szomorú esemény, v;.i 
diiböngő tűz által elpusztulása, mind az egész országnak, min 
különösen Kolozsvárnak a törökök és tatárak által két ízIm 
kegyetlen megsarczoltatása és kipusztulása miatt jutottunk, ői 
t:liiláltuk, de jövőre nézve tartunk tőle, nehogy ker. 
Irsségünk szerént szükségükén sogítni képesek ne \r^^ 
azért titeket s általatok egyházunk minden lelkészét, hu^y 
gatóikat nyilvánosan és közönségesen, a patronusokat ;- 
lyeidíént kérjék meg és buzdítsák, hogy Krisztus o beteg t 
nak, a kinek ők is tagjai kíízé s í maguk.ií 

és gyámolitásukkal, atyafiúi szei 1 és kei 

lességüknél fogva szolgálatukra k'uni legyenek 
fogvjíii érette nyerni mind ez időbeli, mind a 
jutalmat. 8 ezt tegyétek — így végződik a körlevél i 

zsinatunk előtt, hogy akkor megtudhassuk, mindeniK >• 
mit remélhetünk. Á niindeiduitó leton ndja, lioifV ti n> 
egyenként :i.z«tn gyűlésbe egésségben és épen ti 
velünk eklézsiáíik javáról hasznosan és az Isteii ^ 

kedósével tanácskozhassunk. Aldirva: A kohizsvári imitáriiifl 
egyházi tanács polgárai, Krisztusban szerető atyátokfi'^ "- 



») Stani»lai í^uhieniecii HísUiHh R»»fnrm. Polímiwi' 

víír Tiirtt'nftr 11 -111. Okl«v.íIUr l in. 

•) hintor. Krrlmiaftt. unt. Iiir ii a .hint " 



\ TVI 



381 



A ' ! I eklézsia valóbnn az i^dos anya ogész gonrlos- 

\\>,. ...,^a — í|íy folytatja Uzoni — hogy a fejedelHiutVíl 

Jyt nyerve, szegénységén eröszakot tegyen, s szívének e 

inérvülp.' ü : a nieztelenekot 

Iliinél, a ket uti költsésígel, 

iitakut kocsival látíjik i.'I, eniíjerséggel hehozták váro- 

úk közé és hajlékaikba, sőt karjaikba, ágyaikba és 

kim, asztalaikhoz ültették atyai indulattal, mint a 

' ' 'ii'thoronai utca (vifi Jieth-thoronittinsis) 

szaggatott testét (Cnrpuí< iinhrixaUun,) 

k c-t hasonló irgalmas részvéttel, egymás^sal 

..... :. ki egymás kezéből, azon idő körülniénvci 

já9 buzgóságot tani isit va. így telt itt ho — 

M'^ítfücg kidlt mcly&égct 
líujdosijk ff.je felett ! 

ílíbt ^jerpncs^tlenaégre még az is következett, hogy a poRtises 
lett lég átjárván e bujdosókat, egy tizedrészt nem 
i'ik élrtben, az egész nagy számból nlig maradt meg 
ível több családfő; nétnely trinitáriusok irigysége 
íh feltámadván, nem akartiik megtűrni a haziíban, s 
iis iiL'jilmát e kevesekért is miij<lnem megzavarták. 
^ világosan kimiitattnk, hogy a fejedelmi enge- 
M./«;ttck hozzájuk tartoznak, az ő egyhflzi tiírsula- 
.. g ninc3 -íemmi uk rá, hogy az ország törvényeinek 
'v. Ez az üldözésnek véj^ct vetett, a len- 
le, a kolozsváriak segélyével vettek a 
1I45 Mounstorra vivő utou, a déli soron, nem messze a 
oz, a papnak és isteni tiszteletre alkalmas házat, neve 
ntfi^eí ikUzsia h dia, meXywvk első szobájában az isteni 
'f lengyel nyelven, lengyel szokás szerént az 
idelve, a hatnisé részben a prédikátorok laktak 
in következőleg. 

5k voltak í>iedUczki Pdl és Dáminnovitíf Jtinon. 
dreg lengyel pap a száműzöttek kel jött be, utóbbi nem 
[e ' M-Szolnokváriiiegyo alsó kerii- 

jin levő Bethlenbe, az akkor 
Bethion főurak idtalma alá költözött ;it, mely egyhiíz 
^^Ti -vázad végéig állott fenn, a mint hátrább elő 
lanovits prédikátorról megjegyzendő, hogy őt 
liuícl, kuiozüváii I ' ' -, a tatárok beütésekor némely 
kiuak a várba !• vei bízván meg, a mint aliban 

ikodott, a tat;iiok a vár falai mellett elfogták, a honnan 
l»ét múlva «zal>aduU ki. s így költözött a plebánus segé- 
I 8k1saih»c. 1»92. V. FOskt 20 



382 



MAOYAB LBNOYIÍL ÜNITÁRTUS ÉRTS! 



lyével Bethlenbe. Innen írt ö, maga és ottani lengyel 

ben néhány levelet a püspökhöz és kolozsvári fi 

melyekben kérte, hogy neki és száműzött atyjafiainak . 

zetektől gj^lt alamizsnából') juttassanak. Ha tilvol 

— úgymond de nevök benne van a száműzöttek jegyz< 

ne feledkezzenek el róla, ne menjen feledésbe a plebánus 

latában történt elfogatása, a mi rá nézve könnyen vjíl 

lehetett volna; kérte a plebánust, ne nehezteljen, I 

útra adott kocsi szerszámait ily későn küldötte vissza. 

(M és híveit — szerencsétlenségének társait — jóakaratukban 

továbbra is tartsák meg.-) 

Az ápril 7-ki, elébb említett zsinat jegyz<j könyvében 151 
van jegyezve, hogy a köri esperesek a gyűjtött segélyt a pii^^r " 
és Baumgarth Bálint kolozsvári papnak és rectoruak - 
tatták be.8) 

Siedliczki lengyel pap 1661. jun. 2.5. meghalt, s hely^r-^ *' 
elébb említett DámianomU jött be Bethlenből. Ezt is mee- 
gatta a sok hányatás és szenvedés, néhány év mn" 
mindketten a főtéri templom czíntermében nyugosznak 
pap Lakowaki András (latin leirás szerint: Lacovúus,) n ki 
1666 tói fogva a nagyobb iskola rectora volt, 1672. a lengyelek 
prédicátorává rendeltetett; hogy felszentelték volna, a zsinati 
jegyz«'ikönyvekben nem fordul eíö. Az iskohi anyakönyvéi »eD levu 
följegyzés szerint meghalt 1691. aug. 1., eltemettetett .sug. fi-áo. 
lltjiniia Gejzanovics János (latin leirás szerint: Geyzanoniui 
következett 16!H. jul. 5. A felszentelt papok közt ez sincs ra(% 
hihetően Lengyelországban szenteltette fel magát. Meg van í*llon* 
ben mint a dicsi'í-szontmártoni zsinaton 1674. felsy< 
(rcjzanovics Ádám, Ezután 1700. Zágorszki Kristóf I, 
de a ki később családjával együtt Poroszországba köitüxöU* 
ott is maradt. 

Mint a Poroszországba és Erdélybe szakadt lengj^el Uím- 
flzöttek és az erdélyi s főleg kolozsvílri magyíirunit^iríi ' ' " 
szövődött bcnsö viszony és érdekazonság nevezetes In 
emelem ki azt, hogy közöttük a levél által érintkezés, ílj.ukuak 
egymás iskoláiba tanítás végett küldése az egész XVII. szaz-itl- 
ban fennállott. Érdekesnek látom a porosz tartományokbeliekDek 
Cossiii-ból 1695. sept, 5. az erdélyiekhez irott egy hő történeti 
tartalmú levele ismertetését, mely a kolozsváii unitárinsokiuik 



') Lubieniecitis szerint Angliában, Néinetor<ncágbAit aut. tetetn«í«M* 
wegek j^yiiUek a lengyel számŰK^ittek fölsegítóníre. Erre hir«tkoitik « 
b^tlileni lengyel pap. 

») Hist. Kcel, 8ftl. L. II. V. 2. 225— 2«. II. 

•) Hi9t. Eccl sftt. L. II. V, 2. 226. 1. 



I — XVn. 8ZAZADCAS. 



383 



ben kiiinjUlön jó hírben létét, mély keresztény érzőtöket 
ú\ élő hitrokonaik iránti ;Íldozatkészségöket ténj^ekben 
yítja. 
Llevél — ! '^k érintése nélkül — kevés rövidítéssel ez. 

gcn tiszi . kitűnő és jeles férfiak! nekünk a hitegy- 

ben, a béke köíeUke s Krisztus vére által szeretett atyánkfiai 1 
j^ejeni és béke teljesüljön rajtatok Isten és Krisztus isme- 
co. Legyen áldva az Isten, a mi Üruok Jézus Krisztus 
Rjja. 3z irgalom atyja és minden vigasztalásnak Istene, a ki 
luinket minden nyomorúságunkban vigasztal, hogy mi is vigasz- 
lnlhassrtk azokat, Ji kik bárminí? nyomort szenvednek, azzal a 
•'"^^-^r.al, a mely őket Istenben megerősíti. Ezt a dicsőséget 
1. igeu tisztíílendö és hön szeretett atyánkfiai! valóban 
' ' 'w Ez az, a mi illtal egykori édes hazánk hatá- 

lukéi-t bőven kárpótolt minket az isteni jóság, 
Bzámkivettetéstínk babjai között vigaszt nyerünk azoktól, 
a dolgok legfőbb bírája annyi jóval halmozott el s jobb- 
jának bő áldásaival ékesített fel. Bárha a világ minket gyűlöl 
is, Of»n» ■ lozuuk meg, míg azok szeretetével és barátságával 

A\rr;r-]{r .., a kik az igaz hit által e kor sötétségét elhagyva 

ilan világnak bucsut mondva, (valedicendo ntundó 
,„... — , az égi sokistenüséghez ( Ihlytkeia) nem tartoznak. 
hU Iduszenvedé-seink közt legfőbb enyhületünk ebben volt, 
a ti virágzó eklézsiátokról gyakrabban vettünk hírt. 
_ idüu remény közt és aggódó félelemmel eltelve, soká vártunk 
EiUmi bizonyosat a ti országtokból, a legjobb időben megjelent 
)k éa nektek egyiránt kidves, ós erénynyel és nem 
-kcílő tisztes asszony (Matróna nosira et veíftra), lég- 
ik, a ki enyhületet hozott szorongó szivünk- 
itatlan szeretetetek ujabb bizonysága, várva 
I-k Illtal. Örvendünk mi, s nektek kedves atyánkfiai! 
ánatunkat fejezzük ki, hogy a mindenható Istennek 
, a kik tőle hatalommal vannak f(3lékesítve, kegyel- 
' ' dével élhettek, a mit hogy a béke Istene 

tjuk. Megismerjük, hogy teljesül rajtunk 
»rl*i Kriíizlusuuk Ígérete: »Ha az én neveméért mindent s 
li«Arft flhatjytok is, nó'afn -- bárha üldöztetve — szdzszorom 
Imaiok Usz, n az dhagyoUak helyett új barátaitok.* Nyilván 
|f-*- 7t kedves barátink és gyámolóink! szereteteteknek a 
• lukban irántunk kifejezett annyi világos bizonyít<''ka 
JJc-gifi.uBŐbb barátaitok közé fogadtatásunk, De bennetek is 
iülve látjuk a Mindenható uraaz ígéret-szavát: * Királyok 
nfkaz öválanglott nr^ptíuek tápldltri, királynék az fi dajkái !< 
est a fényt nálatok is olykor némi fellegccske elhoraályo 

26» 



384 



MAflYAR-LBííOYKL ÜNITÁRTUS ÉBrNTKEZfcSKK 



sítja, bízzatok Istenben Szeretetteink ! hogy az nem sokára igmét 
eltűnik. Hogyha az égi atya, a kinek gondobitai nem olyanok 
iniiit a niioink, s ítéleteit szent akaratának mély Örvénye tartja 
elrejtve, titeket is azon szenvedések küzclterére kéDyszeritne, a 
melyen mi megpróbáltattunk, nem kétk<*<lünk benne, hogy az, a 
kinek tanácsa és munkái nagyok, isteni segélyével megerűsft üt<? 
ket, hogy a fenyegető rosznak nyilait a hit paizsával visw-ft- 
verhessétek. De mi kérjük Istent, ne legyen sorsotok a wiénkhci 
hasonló, 8 a mi nyügeinktill megvédve, legyetek hasonlók anmz 
első keresztény eklézsiákhoz, a melyeknek békéjek volt, nemzetek 
építették őket az Isten félelmében és a Szent Lélek vig;isza álüil 
megsokasodtak. Sziveink mélyéből jött vigasztalástokat tehát, a 
mivel minket a mi sok keserűségeink között fölüdítettetek, mint , 
kedves hallományt (<txpoa|iíí), azon szív^vel fogadjuk, a melylyel 
nekünk kühlvc van, a legnagyobb hálával lelkeink mélyébe zárjak, 
hogy rólunk szenvedőkről el nem feledkeztetek. ( )szinte szerete- 
teteket szüntelenül endékünkben tartjuk, s megköszönjük, hogy 
szóval és tettben is bőven megbizonyítjátok hozzánk való jőükíi* 
ratotokat, a midőn nemcsak a ti nemes városotokban veletek 
együtt élő földieinknek Cf-'onterraneu^), de hajlékot engedtetek 
Krisztus kicsiny száműzött egyházának is, s nekik védelmet és 
segélyt adtok, sőt Bethlenben levő kis gyülekezetünknek s külö- 
nösen papjának, Gey2ánovics János atyánkfiiinak is segítő kezei- 
teket nyújtjátok, s őt várostokba vittétek be földieink lelki ngasx- 
tal!Ís:íra. Nem szükség ezért bővebb hálánkat kifeje2nüuk, de 
kérjük a minden kegyesség megjutalmazóját, hogy mindezekért 
bőséges legyen a ti jutalmatok, 

>Volt, volt idő, a mikor a mi lengyel egy házaink is homiíly- 
talan dicsőségl>en fénylettek s a szegény hazátlanoknak biztos 
menhelyet adtak, az idegeneket és bujdosókat kebelökre fogad- 
ták ; akkor volt az, midőn a mi egyházunk termékeny életfájának 
ágai a folyók és tengerek határain túl terjesztették ki gyümöb 
cseiket, nem elégedve meg azzal, hogy csak a maga földe, a hazai 
RiM birja s élvezze azokat. Most csak árnya van fenn ama nagy 
névnek, s az ágaitól megfosztott törzs az üldözések vált/>zó tej- 
hőitől le van nyomva ; de mi nem esünk kétségbe, hogy Isten 
harmatitól öntöztetve, régi fényébe ismét vissza fog állíttatni, i 
a mi iránti jóslatotokat, szeretett atyánkfiai! háladat08:ui vettük ) 
s mélyen rejtjük el sziveinkbe. Kérünk továbbá alázatosan, igen 
tisztelt atyánkfiai t hogy az említett eklézsiáknak és azok prés- 1 
bytereinek nemcsak a testiekben, de a lelkiekben is legyetek ' 
segítői és tanácsadói, elfojtva csirájában, vagy kiirtva gyökeréig 
a netalán támadt* viszályt bölcsességtek és tekintélytek álbil, u j 
mivel a Mindenható titeket bőven megáldott, a kinek nyomdátok 



385 



islcoliítok felállítjísában 8 ez által jeles itjuságtok közt u tudo- 
iBj<»k terjí'sy.lt'áébüu segoclelmót szívhői kiv5Ínjuk,s buzgó imád- 
lifíJil kí'írjük Tst.pnt, az f) szent serege f('i őrzü pásztorát, hogy 

tokát segítse meg, s adja, hogy azt 
r< I tességro. 

»ííeni vagyunk hálátlanok, hogy meg ne valljuk, hogy szám- 
'í-'t^'-tnk cklézsiácskrljában ma is vannak jeles tagok, anuak 
íi kik a széptudoniiinyokhan cs mesterségekben a ti jeles 
l.han tnerítették tlső ismereteiket. Sőt most is van, 
fiek jövőben is iskolátokban ily letéteiuényeseink, 
4 kiket kérünk, hogy szeretetetek karjaira venni méltóztassatok. 
'^' ":in immár ktH év óta a mi kis eklézsiánk társesperesénck 
<ior) Arcizeuski Kristófnak fia.') Most jeles híreteket 
iiuJlva. megy hozzátok a feljebb említett, jóttevésben kifárad- 
|>«tutljin tisztes nagyasszonynyal (Matróna) a jeles erkölcsű 
iíil Stano, egyetlen fia a mi legszeretettebb barátunknak, s 
""^ "'k A35 Úrban kedves munkatíirsunknak (s'jvs'^poy) Stano 
I arnak,*^ a ki szintén hálásan ismeri el, hogy tiulománya 
'lujsíuicrctv'it a ti iskoláitokban szerezte. E míg zsenge ifjiikat 
»jánljnk atyafiúi szeretetetek gondjaiba,'^) reméljük, hogy álta- 
latukgyámolítva, nektek s nekünk is nem lesznek kisebbségünkre, 
tfilkeíiítve azok példája által is, a kik a ti hazátokból és iskola- 
f«klHÍl mentek ki. Mi is erőnk csekélységéhez képest ez ifjakért 
nűndent megtenni készek vagyunk. Az általunk hozzátok kiildütt 
»el<5ttünk igen kedves Kmita Jánost nektek, mint lelki anyának 
saját édes anyja keze által, (a ki Isten dicsőségeért annyi veszélyt 
állott ki, mint egykor Eunice*) s mindenikből győzelmesen 
menekült ki, visszaadjuk nektek nem csak testben, de — remél- 
jük — lélekben is épen. Ha mi jót közöttünk élete virágában 
tunlt s magával vitt, ne nekünk tulajdonítsa, de az isteni kegye- 
leraiMík. A ti miatta való félelmetek, irántai szereteteteknek nem 
kütóDHéges bizonyítéka. Fölösleges lenne kérésünk, hogy abbau 
6t jövőben is tartsát/»k meg. 

>A mi a Stegmann Joachim és elhalt utódai hagyatékát 



») HjtáramxAjíáróI hátrább többet. 

•i T.7. ;í ^t>i„a Samud nevű jeles férfi 17uS. dec. 5. halt meg Lengyel- 
"^ a kolozsvjiri tamiló ifjuHtÍK versieket irt s kinyomatVR 

í i'e, íhstor. Krd. lAh. II. Vol. 2. 230. 1. 

•iiiir*l »«gik'etli»n fiii iiffvc 11 kt>Iozsvári iskobi anyakönyvébeti 
', ;* ki 1695. iiopt. 6. ÍKtattntolt be le<-tnri liivataliibn. 
ti:ckcly Siimltr : Uuítílr, Vall. Tőrt. sut. 158. ]. Uistor. Ecd. L. H. 
V. «. fl»ii. I. 

v^nil : EuMika, Timothctis anyja. (Látható : Szent Tál Tinio- 
I, lev. I, r. 4. versébon.) Ehex hasonlítja a levélíró az ErUélyböI 
ri.jii:ij!jt lia után taeat buxgó nőt és nnyilt. 



MGYEL imiTAlUUS ÉRINTKE/K-EK 



illeti, íiz iránt már egyikünk többször írt a nagytisztcictű plcLd^ 
nus úrhoz, a mi igen kedves atyánkfiához; de n levelek ta 
valahol eltévedtek, vagy nem jut(3ttak kézhez. Az azokban feUi 
zottakat nem lesz terhetekre ismételnünk. Stegniann JSIár 
t. i. Marchiában életben van, Siedmigritius úr hitvebo. Itt ná 
pedig laknak s Krisztus keresztjét viselve valóban keresztéri| 
életet folytatnak a boldog emlékezetű Trembicius úr egy fia 
három leánya, valamint egy Diringi- nemzetből való hajadolj 
is (virgo Diringiana). Ifjabb Stegmann Joachimnak, a végba 
gyományozónak fivérétűi való unokája — azt mondják — me 
halt, de Danzig (Gedanum) szomszédságában egy élő fia viin 
Ha tehát nagy tiszteletű atyánkfiai! a ti további jóságtok akarja 
ezeket a Poroszoi'szágban élőket illető rész hozzánk elküldhetői 
söt ha annak, a ki i\íarchiában él, az fit illetii rész kiadására noi 
lesz alkalom, az itt élőkre szintén átruháztathatik, a mi mind 
hamarabb lesz, az örökösök annál hálásabban fogadják. 

> A mi eklézsiáink állapotjárói, ha komoly és fontosabb doí 
gaitok közt értesülni kívántok, kedves leveletek meghozói mo 
tudják mondani. Mi mindig óhajtottuk, hogy veletek, legkwli 
vüscbb atyánkfiai, levelünk által minél gyakrabban kezet szorít 
sunk és dolgainkiól beszélgessünk. De a hely rendkívüli távo]^ 
sága s az utazás nehézségei miatt ezt csak kivántuk inkábli 
mint reméltük. Kérünk azért alázatosan, hogy legalább néha, 1 
mint most, oly bizonyos és jó alkalmatosság adja elö ' j^ 

ben is állapotaitokról minket bizonyosakká tenni m<- 
a mint kedves leveletekben meg is ígértétek, hogy így a ti atj 
fiúi barátságtokat, a mit elődeitek a mieinkkel mindig és Őszint 
feutartottak, minket illető öröklött jogunknál fogva legalább ílj 
módon kiegészíthessük és folytathassuk. 

>A mi még hátra van, szeretett és hőn tisztelt atyánklin 
a kik mint ragyogó korona úgy tűntek ki az őszinte igazság > 
az egy Istent és az ő fiát hívők között, a kik az Úrim és Tummifl 
fényét (Fidgor), a melylyel fölékesítve vagytok, a tutloraán 
sugarai s életetek tisztasága által szélyel hintitek, úgy, a min 
elkezdettétek, álljatok meg az úrban és az egyszer megísmef 
igazságban, a mit a szerencsétlenség semmi zivatara meg 
döntsön, sőt továbbra ia az ő szeretetében buzgólkodvjin, őseit 
dicséretes példája nyomán előre haladjatok. A világosság 
atyja pedig, a kitől száll alá minden tökélet^^^ " " 
fi'ljülröl, s az Ö egyszülött fia, a ki jelen van l 
azokat meg\'izsgálja és megvilágosítja, a ki hatalmas jvi 
tartja a csillagokat, áraszszon el titeket és egyházaitokat 
minden áldásaival, s oltalmazzon és védjen továbbra is a söt 
ség fejedelmének minden cselszövéuye é« csüfolödásai ellen. Knué 



A XVI— XVTI. SZAZAUBAJÍ. 



387 



jient trónjánál esenkedvc kérünk, hogy ránk mindenkoron meg- 

ildkczzetek s a ti hathatós imáitokban és könyörgéseítekben 

rettüiik esedezzetek, hogy nekünk is engedtessek meg teljes sza- 

Isnggtil szólanunk s hirdetnünk az evangélium titkát. Ez okért 

m is meghajtjuk térdeinket a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja 

előtt, a kitől veszi nevét égben és föhlnu minden atyiiság, hogy 

dicsőségének bőyégébijl adjon nektek megerősödést Szent Lelke 

által benső léuyetekl)en, hogy Krisztus e hit által lelkeitekben 

lakozzék, s legyetek a szeretetben meggyökerezve és megalapítva ; 

liDuv minden szentekkel együtt megértsétek, mily szélesen és 

L'j-.íian, mily magasan és fenségben tűnik fel, s mennyire feljül- 

^hul minden tudományt Krisztus sz'^retete, hogy minden isteni 

'^pkéletességbeu legyetek tökéletesek. Aunak pedig, a ki hatalma 

Hltal, a mivel bír, bennetek mindent sokkal inkább és bővebben 

^Ngbevihet, mint ahogy mi kivánhatjuk és gondolhatjuk, legyen 

dicsőség az egyházban Jézus Krisztus által Örökkön örökké 

A mm .... Imádkozzatok, vigyázzatok, legyetek boldogok s 

minket szeressetek, egész tiszteletünkre és szeretetünkre méltó 

Kyánkfiai! Nektek lekötelezve és minden szolgálatra legké- 
ebb atyáuktíai és Krisztusban szolgáitok. Kelt Cossinoviá-ban 
sept. 4. 1 695.< >) 

*Co98Ínoviai rtóirat : A ti leveletek, legnagyobb tíszt*'.- 
letŰDkre méltó atyánkhai! melyet mint legdrág:ibb cinieliumot 
(Ks'it'V/vOv) csókkal illetünk s keblünk mélyére zárjuk el, alkabmi 
adtiü) közöltetni fog Marchiában tartózkodó atyáukliaival, hogy 
ebben az egyházban is olvashassák,* ') 

E levél alak és tartalom tekintetében korának classikus 
emléke, a magyar-lengyel unitáriusok közötti viszony bensöségét 
szintúgy mutatja, mint becses egyháztörténelmi részleteket tár 

É vonzóan szép latin irálylyal Kár, hogy Uzoni F. István a 
rzö nevét nem hagyta emlékezetben, valamint hogy nem maradt 
n a kolozsvári unitárius egyházközség elöljáróinak Porosz- 
zágba. küldött levele sem, melyre e válasz kelt s mely annak 
érdekes voltára enged következtetést Vajha a német történet- 
rók kutató szelleme napfényre hozná ! Cossiubeu hihetően iskola 
{>lt, a hová a kolozsváriak gyermekeiket tanulni küldöttek s 
leváló szülök szintén Kolozsvárra, e levél írója pedig pap vagy 
iskola rectora lehetett. 

Térjünk vissza a lengyel unitárius papok félbenhagyott 
énetére s szolgálatuk sorára. 

>) Hitt, Ecd. Lib. 2. Vol. 2. 227 — 232. 11. 

•) Hist, Ecd. Lib. 2. Vol. 2. 227-2.32. ]. Cossinovia ueve volt; 
Co««tn, fftia Poroszorország stettjni kormány kerületében. Mitkra Geogr. 
Sutisi. Lexikon. Erster B. 348. J. 



3Rft 



í<;kintkkak>í ( 



A lüUfíyel Bziimüzötttílí megk'kípüdésc doiii voltríüili K' 
váiTíi éa Bethlenre szorítva, ^voltak közülük Árkoson, jiiyihnil 
l*ill)jirth-ok, B.-Hunyadon, Aílámoson a Kis-Küküllu uvüti. 
utóbbi helyen ji m:igyari»kkiil egy templomba jártak. A/ H>'.H>-ik 
juu. 14-ki kolozsvári főtanácsban az ottani lengyel atvM'! ikv. ! 
azon végzés hozatott, hogy az egyházi szolgák fizet 
meg, a papnak egy, az iskola rectoráuak fél magja: — ...l. 
NéuKíly más magyar eklézsiákban lakók külön gyűléseket akw- 
tak alkotni és a magyaroktHól a keresztségét és uri v;i 
illetőleg különböző szertartást behozni, ami hogy sem a 1 
atyafiak gyülekezésének, sem a bevett unitárius vallásnak 
mára ne legyen, a Háromszéken Bölöubeu 161>8. juu. 1. ' 
zsinaton megtiltatott. A végzés így szol: >Bizonyosau taji 
tatván, hogy a lengyel ntyatiak közül némelyek szent va! 
Kzokásától különböző szertartást akarnak követni, söt a k 
ség és uri vacsora dolgában követtok is némely eklézsiákbita, a 
miből megbotránkozás következett; azért végeztetett a s/i ii5 
(>oiisistoriumbaií, hogy mostantól fogva különös egybegy 
(Conveutus) ne legyen, hanem járjanak azon eklézsia i- 
ten»ph>mába, a melynek falujában laknak és trirtsriuíil 
egyezséget az eklézsiákknl, jimit ha r.em cselr 

és szakadást támasztanak, azonnal az eklézsiát < 

keresztségét kövessenek és az uri vacsorával éljenek ekh' 
szokása szerint.< E határozat után a lengyeleknek a kolo7>\a[.i) 
és bcthlonin kívül egy külön vallásos gyülekezőtök sem voltM 

lintndik lengyel pap volt Gn/zanovifíi Jnnos, a ki R< ' 
böl hozatott — a mint volt érintve — Kolozsvárra Zácoi 
Erdélyből elköltözése után; Bethlenben 1692 óta szol l 
évbon a szeut-péteri zsinaton felszenteltetvén, ki is u >i 
Kolozsváratt csak két évig volt, meghalt 1710. hátra) 
nagjiievű íiát, ifj. Geyzanovits Jánost, a ki midőn .i ' 
iskolában a kis tanulók (Parüigta) tanítója volt^ ell 
aason akadály, bog} ő születésére nézve lengyel, polgári ál: 
nézve a sziisz eklézsia polgára, 1720. jun. 10. a püspök, -A 
Gergely Mihály, Pálffy Zsigmond és Pákei János prediK 
•ben, (Szent ' ú Mihály t;inár neni vo' 

' ajt iskola ; erezett régi szoká^^a nv 

annak főnökévé választatott, a mit az ékes-szóIás tudományának 
tanít;í$:íval egjütt 6 évig dicséretesen ^ilt, s 1726. márcz. 'II. fi 
gyülekezetből elbűcsüjcván. kültöldi egyetemokro nient^ a honnan 
kkol ni. ' , 17:U. tért ?iss«i, s márc/ " 

jjib.s \>%}\^ ^vöszöuUS beesédét a tudomd*^ 



») HiHoria KíxL wt. Lib " ^ 



A XVI — XVII. SZÁZADBAN. 



389 



UfiülUij H bíid viselés allegóriája alatt tárgyalva a kettőnek egy- 

tiiíUbiíX inibvn liUüJOiilít.ísát és egymástól miben különbözését, 

,x;l;.,, ;i< t gat. Utóbb magát egészen az orvosi tudományra adta 

-Tfít Bzenvedu embertársai gyógyításában kereste; 

iiiHMij».>u !>i:ennt a jezsuitáktól mulatozás közben itallal meg- 

m^{!:<>zvc balt meg, mások szerint betegtől rá ragadt líestises 

meg. F(»8ztö TI. István ezt tartja hibetubbnok, 8 egy — 

í ra«zto deáktól hallott jellemző körülmúny is ezt látszik 

. A deáknak ápolás közben feltűnvén a beteg tanár hátán 

' ki*rdezt«.\ mik legyenek azok ? Különböző szinü kele- 

(uLie vai-itfiatae.) feleié az, s tigyelmeztette, hogy a 

..ti 12 órakor tartsa őt szemmel, mert az hozza el élete 

mi be is következett. Koporsója felett a híres szónok és 

ologuí Szent-Ábrahámi Mihály tartott beszédet. Közkcd- 

■" tt, sokáig emlegették At köz részvéttel, mint 

i-lolki orvosát*) Halála évét följegyezve nem 

íctniik ideiglenes szolgálattevő WUsowati András tógás 
M voH két évig, ekkor a lengyel eklézsia költségén ktilföMí 
ír ' ' ment s tíz évig volt távol. Ez a infrAczadik időszak 
f<'i nem rendes papok tartottak a lengyel templumbau 

!»'' í, noha a Jelesebb elméjű hallgatók cateehetikai 

Bi;^^,^ i'lták a biblia egyes helyeinek, míg mint — 

KHenrzedik rendes pap a külföldről 1722. jan. 23. vissza- 

' érkezett H'inownti szolgálatát elkezdette s azt lelkiismeretesen 

folytatta 17/J5. decz. utolsó napjáig, mely éleiének is utolsó 

napja volt. < ► 1724. jan. 17. az árkosi zsinaton szenteltetett fel, s 

addig a lengyel hívek közt a keresztségét és az úrvacsora kiosz- 

lá»At más kolozsvári prédikátorok végezték. Sírkövére Bencze 

^" iskolafönök ez emlékveract irta: »Eletemtől megfosztva, 

elenül (exsangvis) fekszem itt. Utas! tanuld megismerni a 

iti siető űtját. Az egek mozgó oszlopa önmagától 

az idő a nemes márványt porrá őrli. Az Ősök czímerei 

itják fel a bosszüs halált, de a tudomány a halál c 

.1 lili. Tiszta életnél s halált nera ismerő kegyességnél a 

lak nincs joga. Imc a kőnszlop hirdeti, mily vérből szár- 

'" m erőteljes oszlopa ledőlt. <.)si vérnél fogva Vis- 

* voltam, az Isten házának élő oszlopa. Porosz- 

. de mint serdülőt Kolozsvár anyai szeretete dajkált, 

!' díszszel övezte. Mert ott hirdettem lengyel nyelven 

raj tizenkét éven át buzgóau Isten titokzatos 

'£' lU úv- ek'LLj Németorsztigon és Belgiumban tudományt gyűj- 



1 m9U>r, Eccl, lAt. Lib 2. Yul. 2. 2»8. 1. 



390 MAGYAR-LKHOYBL. ÜMITABIUS t&DXVKMZkAUK 

töttem^ a mi a halál nyilát megtörni mdg scra valii képes. KileuQ 
— négy éves - lustrumot éltem Krisztusnak, lelkem az é^ 
angyalok társaságában örvend.* ') 

A nem-classicu8 emlékiratot néhány történeti tényeé^ 
közlöm. 

Tizedszer 1736. január havától 1742. ang. 29-ig ífogn 
hiwski János iskolai tógás deák tette a papi szolgálatot :» l«-*iig)*<i 
ckléztsiában, akkor külföldi egyetemekre küldetvén, utána mint - 

Tizenegyedik, SzáknomU Izadk rendkivülileg teljesítette a^ 
1749. nov. 16-ig. ekkor mint 

Tízenkeitödik rendes pap a külföldről visszajött Boffwtlntpuk 
JdnoH papi tisztét e napon megkezdette, felszenteltetett 174Í 
jun. 19. a várfalvi zsinaton. Élete utolsó évében egyházi iilnci' 
(figsesmr) is volt, 1764. jan. 21. 6 órakor szélhűdés érte s 8 ór 
kor meghalt, 24'én, midőn még a főtanács tartott, díszesen tomoij 
tctett el. Ezután - 

Tizűiihannadik és utolsó lengyel pap ♦S2íí/i:a<5iH7í h 
a ki 1748. a felsö-rákosi zsinaton feUzenteltetvén, a vei 
báuyaholyi eklézsíában magyarul tiirtottji az isteni tií>ztiílete|( 
onnan előde halálakor télen Kolozsvárra vitetett s \v 
szolgálta a lengyel oklézsiát ; meghalt 1792., a mikor a i; 
és megniagyarosodott lengyel unitáriusok egyesültek ;i ma, 
unitárius eklézsia val,*) templomhelyűl és papi lakul ha: 



') A latin szöveg : 

Solibus exsangvis jaceo vitAlibus orbas. 

Prfteproperam inortis disce viaior iter, 
Aeniula Coelorum vitiatur sponte columna, 

Tempujj et ia cineres nobile murinor ágit. 
Stemmata nec rabiéin mortis remorantur Av.irum 

Musa sed injunctum jus necis ip»a fugit 
Iiitegrit.'^s vitAe pietai«(iue et nescia inortií 

Uaec ubi sünt, ParcAe nil ibi juris híib<«nt. 
Sangvine (\uo fuerim crvtuH canit ecet? Colosatuí, 

Labitur at vitae flrma Columna meae. 
En Wififlowathius fuevHin de sangvine Avorutu 

Amireas Divae visa Coltinina Doinuit. 
Piuscia me genuit, sed Claudia mater adultuui 

Fovit et aetemo cinxit honore Oapul. 
Naniqtie ibi personui darKlenis inpiger aauis, 

Myatica Sarmattco verba noiata 9«)no. 
Mtí priua at dixuit öernjania et Belgic^t ThUhh 

Inscia sűüus frangere tela necís. 
Lustra novem Cbristo vixi cnm rjuHtu^r Aoniit .... 

Mens iiianet Angelicis associaia Choris. 

Hist Ecd. sat Lib. 8- Vol. ». «M,, 
♦) Kerc9xiény Magvetv. ly. köt. 1868. >4, |. 



tt^Tenleíí az alclcor unitílrius Bethlenek Ijii'tokábari — 
íngyel pap Trachimovits í<ninuel volt, a ki a papságra 
tu. 16. u kiíi-sárüsi zsinati főtanácson szenteltetett fel; 
1 már 1745. az ottani eklézsiácska önálló lenni megszűnt, 
Jt pap fia, Trachimovits Sándor özvegy anyja gondvise- 
,t, mint a kolozsvári anya lengyel eklézsiának leáay egy- 
ott fenn. Uzoni F. István kézirati müve folytatója azt 
klG{B:« liogy Trachimovits Sándor — ha emléícezete nem 
'*" ' ilt meg, 8 ezután nemsokára a bethleni lengyel 
részint a kolozsvári magyar eklczsiával egyesült, 

niszint egyes tagjai a közeli más magyar eklézsiákba 

bele.*) 

mondottakból kilátszik, hogy a lengyel száműzöttek a 

iftk hitrokoni szeretetét hálával fogadták s szeretettol 

neme^ neTnz<ít-íég utóJai. Tadzicski Ssnninzló nagy- 
; lílvtin kirnly alatt (Jiihliofhecn Antitriuitarior. 
: Andrds aláirta ü lengyel száműzöttek lUtal I66I. 
! A hozott necezeUí levelet. (LithienicHi : História 
Az erdélyiek magyArosan Stasitski-re változtat- 

rrip« uemzet9<4gh(51 valók, melynek egyik sarjához 
líí .' jTifiit férjltez Fatifto Socini Ájfne" nevű egyetlen 

Fnyjii IC ti a iiire« Wisnuícdti András rakow i tamlrnak. Ez elébb 
jU ptky ToU ; HK uniti'iríiisok kiűzetése után volt Magyar- és Német- 
■ '■'"'= •■'' ?'.>. sz)lmkivHté«hen, Hollandiában halt meg. 62 művet 
il 1 ü nyomtat iiíihan ír meífjelent. (Ljíthatók : Bihliuth. 

I4ü, li.) Gr, KraHimki idázett műve HI8— 3iy. 11. Kk't« 
r cxíinű műben : .l»joni/»n ^/;ií(ío/nexhiben9 vitae et moi-tis Andreau 
riam. A. 168U. WifiaoiCiUi Kristóf egyik ahlirója 
_, melyet a lengyel ■jz.'imiizöttek löUl. jiin. 17. Cruri- 




MAOrAR-LRlfOTKL TTNITARIim ! 



viszonozttik ; bennök az unitárius egyház munkás és takarcko 
tagokat nyert; jeles papok és tanárok, tudósok és ir'^ 
közülíik ; szániiual, vag}'onTml s erkölcsi és szellonú < 
tak luíigy.'ir új egyházuk és lia7.:íjok jólléte és ereje 
De külünüsen lekötelezte azt 8 halhatatlanná tette ne. . 
tözöttek egyik utóda: Áugvatinovic.^ Pál, a Id hasoiJó nevíi 
pap atyjától, s Mátéíi Lidia szf'kely törzsökös 
kitüuu nevelést kapván s az unitárius egyhúzt. 
Hiányokra készülésekor s bécsi udvari agensi pályája 

olött anyagilag segíttetvén : nagy készültsége fts uiu 

megnyerő modora által az erdélyi országos hivatalok oly 
fokára emelkedett, s oly szép vagyont szerzett, h'»L 
mint nutlen meghalt, 1B37. octob. 1. kelt végrendelet 
örökséget és pénzt hagyott az erdéljn unitárius e 

nek értéknövekedése 1890. jan. 1. 183,265 frtoi 

mely a végrendeleti intézkedés szerint a kamatok meghatárol 
'/e-od részének örökidön át tőkésítése által oly biztos; i 
tünöleg növeszti önmagát, hogy nem wk év múlva az J 
vics'hagyaték iiO(>,uOO frtra emelkedik